Lily Harper
élete örökre megváltozik a 25. születésnapján. A lány első tennivalója aznap
reggel, hogy felbontsa az imádott, elhunyt édesanyjától kapott levelet. Évek
óta mindig várja őt egy előre megírt szülinapi levél, de ez most az utolsó. A
boríték egy különleges ajándékot rejt: azt a karkötőt, amelyet Lily édesanyja
még az első szerelmétől kapott. Vajon ki a férfi? És miért fontos, hogy Lily
megörökölje ezt a látszólag egyszerű ékszert?
A nap egy
másik bombameglepetéssel folytatódik. Lily megismerkedik Eddie Tesslerrel, az
elképesztően sármos és híres színésszel. Vigyázat, a hapsi életben még szexibb,
mint a filmvásznon! És a nap még nem ér véget…
Lettero, 2017
Eredeti mű:
Jill Mansell – You and Me, Always, 2016
Már többször is elmondtam, hogy elfogult vagyok Jill Mansell iránt és őt tartom a könnyű műfaj, az a bizonyos nőcis chic lit királynőjének. Most viszont nagyon meginogtam, mert ez a történet mintha nem az igazi lett volna.
Persze nem kell
leírni, el lehet olvasni, szórakoztat meg miegymás, de mintha hiányozna belőle
valami, ami azt a pluszt adja, és amitől azt mondom, hogy azta, ez már valami!
Mint ahogy a
szerzőtől már megszoktuk, a cselekmény nem egy személyről, párról szól, hanem
egy kis közösségről, ez esetben vidéki
közösségről, hiszen nem csak Lily Harper történetét kapjuk, hanem
nevelőanyjáét, megboldogult édesanyja szerelméét, biológiai apjáét, barátaiét,
szerelméét… és egy vörös szőnyeges sztárét is… vagy kettőét.
Így leírva jó
nagy kavarodásnak tűnhet, de mikor olvasod szépen a helyére kerül minden és
mindenki, csak ez olyan sok-szereplős könyv… és természetesen terjedelmében is
sok, hiszen valamennyiüknek rendbe kell tenni a sorsát és ki kell bogozni a
szálakat.
Ugye itt van
nekünk Lily Harper, aki a történet középpotjában áll és minden mellékszál hozzá
fut be… olyan mint a minden út Rómába vezet szólás, csak itt minden Lilyhez
kapcsolódik, mert valamilyen formában a történet minden szereplőjéhez köze van
vagy lesz. S ott van neki Dan, a gyerekkori barát, akibe évek óta titokban és
reménytelenül szerelmes, és aki természetesen nagy nőcsábász és úgy fut az
elköteleződéstől, mint ördög a kereszttől.
Természetesen Lilynek van egy legjobb barátnője
is – mert miért is ne lenne –, a fodrász Patsy, aki ugye tiszta véletlenül a Dan nővére, és akin az egész
település szórakozik, hiszen kényszeres randizó lett belőle, miután férje
néhány évi házasság után felismerte és elfogadta homoszexuális beállítottságát
és pillanatnyilag a helyi kocsmát vezeti, boldog párkapcsolatban élve új
partnerével, aki – mit tesz a véletlen ördöge! – épp volt felesége munkatársa.
Már kezd
zavaros lenni, ugye? De ez még semmi, mert adj hozzá egy bújkáló filmsztárt,
akibe Lily belehabarodik. Egyébként ezt a filsztáros motívumot már egy másik
könyvében is megírta – most hirtelenjében nem jut eszembe a könyv címe, de
határozottan tudom, hogy ez így már megtörtént, csak abban a bújkáló fél egy
híres színésznő volt és a főszereplő hölgyemény pasija bukott rá. Nos, itt lesz
egy vörösszőnyeges epizód, meg egy kicsit dilis, de szerfelett szerethető
filmszínésznő is.
S ha már vörös
szőnyeg és híres pasi, akkor miért is ne kerülne elő Lily biológiai apja is,
aki eddig a pillanatig nem igazán akart tudomást venni lányáról, de most
lelkesen árulja jó pénzért a történetét és további anyagi juttatások reményében
próbál közeledni lányához. Bizony nem ő az egyetlen negatív szereplő ebben a
történetben.
És ugye ott
van az a bizonyos utolsó levél, amit Lily anyja ír és ebben élete nagy
szerelméről mesél – aki természetesen nem Lily apja. Ezt az eltávozott szülő
gyermekének hátrahagyott levelei-csontot is annyian lerágták már… Épp most
olvasom Penelope Ward – Legdrágább
mostohabátyám című könyvét, abban a főszereplő leányzó apukája egészen
harminc éves koráig hagyott neki leveleket – s ez csak egy példa volt a sok
közül. Lehet, ez a múltban írt levél-küldözgetés másnak nagyon aranyosnak
tűnik, nekem nem az. Egyébként a könyv címe is innen, a levelekből származik, Lily édesanyja
minden levelét így fejezi be: te és én,
mindörökre.
Nagyon
kiszámítható történet, semmilyen meglepetés, csavar nincs benne. Alapból lehet
tudni ki kicsodával jön össze a végére, annak ellenére, hogy szinte
valamennyien hajszolják a kapcsolatokat és a tepernek a párkeresésért. De nem
szabad indulásból leírni, olyan szórakoztató kis valami, nem kell rajta sokat
filózni, egy-két este kiolvasható és van benne néhány igazán vicces jelenet is.
S természetesen az ízlések, meg a pofonok – én többet vártam a könyvtől, az
biztos.
U.i.: Emlékszel még Stahl Judit Kulinária Kiadójára? Lettero-nak hívják mostanság....