Nem kellene
akarnod őt.
Amikor a
mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam
felkészülve arra, hogy mekkora szemét.
Utáltam, hogy
bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.
Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.
De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.
Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.
Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.
Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.
De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.
Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.
Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.
Évek teltek
el, mire újra láttam Elec-et.
Amikor a
tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.
És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!
És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!
Volt egy olyan
érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem.
Perzselő vágy
és nyers erő. Láss a mélyére!
Könyvmolyképző,
2017
Eredeti mű:
Penelope Ward – Stepbrother Dearest, Create Space, 2014
Ifjúsági-new
adult kombináció, a sok csillag és elhangzott szuperlatívuszok ellenére én nem
látom hogy témájában, szereplői megformálásában vagy akár a cselekményében bármiben
is különbözne a kiadó hasonszőrű kiadványaitól, olyan tizenkettő egy tucat.
Az egyetlen
dolog ami mássá teszi a többi hasonló kiadványhoz képest, az a szerkezete,
ugyanis a történet két részes, s majd a második részben van egy olyan könyv a
könyben típusú elbeszélési mód, amikoris az első rész történéseit
megismerhetjük a másik fél szemszögéből is, sőt annál többet is megtudunk
múltbéli történésekről. Mert ugye a történet nagy részét a hősnőnk, Greta
meséli el saját szemszögéből, egyes szám első személyben. Így nem kell majd várni egy esetleges második
könyvre, amikor Elec szemszögéből kapnánk ugyanazt a történetet, ez most, egy
kötetben megtörténik. És az is jó benne, hogy nincsenek folytatásai, ennyi a történet.
Az első
részben a főszereplő Greta és mostohabátyja, Elec kamaszok, érettségi előtt
állnak. Akkor ismerkednek meg, mikor Elecnek egy időre kényszerből apjához kell
költöznie. Vérségi kapcsolat tehát nincs Elec és Greta között, nem értettem
mire volt jó a fülszövegben az a “nem kellene akarnod őt” bevezetés – természetesen a
figyelemfelkeltésen túl.
Ebben az első
részben Elec egy antiszociális, agresszív köcsög, Greta pedig egy tudálékos
liba, aki annyiszor oktatja ki mostohabátyját, ahányszor csak alkalma van rá.
Néha már azt az érzést kelti, hogy egy dohányzásellenes kampányban veszel
részt, annyit rágja Elec fülét a dohányzás miatt.
S ugye ott a
mozaik család, anya és apa, s mindegyiknek van egy-egy gyermeke egy másik
házasságból, és ezek a gyermekek eleinte nem jönnek ki egymással. Egy apa, aki
gyűlöli és verbálisan bántalmazza kamasz fiát. Egy nő, aki feleség, anya, de
elhatárolódik férje és annak fia kapcsolatának konfliktusától és inkább a poharat
emelgeti. S ugyebár itt a más szerzők által is lerágot csont: Greta apja
betegség miatt korán távozott az élők sorából, de lányának 30 éves koráig
hagyott neki olvasnivalót levelek formájában.
Természetesen
vannak más mellékszereplők is, iskolatársak, barátok s velük együtt a kamaszkor
konfliktusai. Magától értetődően a történetben van egy kötelező módon jelen lévő legjobb barátnő is, aki úgy
akaszkodik/akaszkodna Elecre mint egy pióca.
Az első rész
Elec hazautazásával végződik és bár a végére a mostohatestvérek megkedvelték egymás,
sőt történt ott annál több is, a történet itt hét évre megszakad.
A második
részben mindketten felnőttek és saját életük, karrierük van. Temetésen
találkoznak, ugyanis Randy, az összeférhetetlen mostohaapa jobb létre
szenderül. Elec szociális munkás és kapcsolatban él, Greta kiadónál dolgozik –
ugye mit tesz a véletlen ördöge, hiszen azt már az első részből tudjuk, hogy
Elec terápiás céllal ír.
Nincs értelme
részletezni a sok lelkizést, egymás kerülgetését, a mondvacsinált
konfliktusokat, több van belőle mint elég. Ez a második rész arra volt jó, hogy
helyre tegye a dolgokat és biztosítsa az utat a boldog végkifejlethez, mert
természetesen az lesz a vége: nagy, egyetemes happy end.
Nemcsak lelki
nyomor van bőven a történetben, hanem erotika is. Azt viszont nem tudom
elhinni, hogy egy kamasz épp akkora lepedőművész lenne, mint ahogy a szerző
Elecet bemutatta, s azt is erősen kétségbe vonom, hogy Greta szüzessége
elvesztésekor akkora, világot rengető orgazmusokat élt át.
Ki-ki eldönti
majd hogyan viszonyul ehhez a könyvhöz, mert ízlések és pofonok. Nekem egyszer
olvasós-felejtős marad.