Samantha Hayes - Míg enyém leszel

Lorraine Fisher 1

Egyedül vagy. 

Sebezhető vagy. 

És van valamid, amit valaki meg akar szerezni. 

Bármi áron…

Úgy tűnik, Claudia Morgan-Brown élete végre révbe ér: övé a majdnem tökéletes álomférj két édes négyévessel, szépen alakul a karrierje is, és számtalan fájdalmas vetélés után végre saját babáját várja.

Férje gyakori távolléte miatt hirdetést adnak fel, hogy megfelelő dadust találjanak, aki segít Claudiának. Zoéra esik a választás, aki szinte maga a tökély: a gyerekek imádják, képzett és tapasztalt, a referenciái is jók. Claudiát az ösztöne mégis óvatosságra inti.

Vajon mit titkol Zoe? Van oka félni Claudiának? Vajon milyen messzire képes elmenni egy nő azért, hogy saját gyermeke lehessen?

Pioneer Books, 2015

Eredeti mű: Samantha Hayes – Untill You’re Mine, 2014

Krimi, pszichológiai thriller – szóval nagyon divatos. Egy trilógia első része, melynek főszereplője Lorraine Fisher nyomozó, sajnálatos, hogy a kiadó megrekedt az első résznél és a következő kettővel már nem foglalkozott. Attól még el lehet olvasni, sőt a műfaj kedvelőinek kell is, mert nem függővéges, lezárt történetet kapunk.

Kicsit zavaros a történet, egyszerre több szálon is fut, van amit egyes szám első személyben mesél el az épp aktuális szereplő… mindenképpen nagyon kell figyelni, hogy épp melyik szálon vagyunk és épp ki mesél és mit.

Terhes nők, gyermekvállalás, dadák, gyerekek… milyen szép téma, ugye? Csakhogy a történetben szereplő várandós nők közül az egyik kamu-terhes. Megjátsza, mindenkit beetet, mert elég okos ahhoz, hogy tudja hogyan. És mert nem először teszi – már be van pöccenve annyira szeretne egy kisbabát. S mert már nem tudja ellenőrzés alatt tartani pszichózisát, mindent megtesz azért, hogy megszerezze azt, amire vágyik. Szószerint mindent… S nem is egyszer teszi, hiszen neki csak egy bizonyos nemű és bőrszínű csecsemő kell. Tehát addig öl, amíg megkapja. És brutálisan teszi. Az őrületnek annak a fokán van, amikor azt hiszi, minden amit tesz természetes és helyes, annak úgy kell lennie, mert az neki jár. S ha úgy gondolod, hogy sejted ki a gyilkos, akkor rögtön vakvágányra visz a hosszas lelkizéseket tartalmazó monológokkal, melyeknek igen, helyük van a történetben, de nem ilyen terjedelemben.

Hogy a kedves várandós nők közül kicsoda a gyilkos és hogyan fogja Lorraine Fisher nyomozó megoldani az ügyet ... hát rajtad áll felfedezni. De vértezd fel magad jó sok türelemmel, mert a történet nemcsak hosszú, több szálon fut és zavaros, hanem meglehetősen lassan csordogál. Annyira lassan, hogy többször is arra gondoltam, hogy passzolom, csakhogy tudni akartam ki a gyilkos és hogyan bukik le.

Ha túl tudod tenni magad ezen a vontatottságon, akkor egy megrázó történetet kapsz. És mikor azt hiszed, hogy no, akkor most már minden tiszta és a helyére került, akkor a szerző még az utolsó mondattal is rátesz egy lapáttal, hogy tényleg tátott szájjal maradj.

Rövidebben, pörgősebben toronymagasan jobb lett volna, de hát ízlések és pofonok…

A trilógia következő két kötete angol nyelven, magyarul nem jelent meg:

2. Before You Die

3. You Belong To Me

Karen Hawkins - A makrancos hercegnő

Hurst amulett 4.

Michael Hurst, a híres egyiptológus leghőbb vágya, hogy megtalálja az ősi családi amulettet. Amikor a különc felfedező rájön, hogy az ereklye Skóciában lehet, úgy dönt, nélkülözhetetlen, ám kissé házsártos munkatársával, Jane Smythe-Haughtonnal együtt odautazik. A mindig magabiztos lányt alaposan felkavarja az utazás gondolata, és ahogy közelednek úti céljuk, a vadregényes Barra szigete felé, egyre különösebben kezd viselkedni. Kísértik a múltja árnyai, és a jóképű munkaadója iránti vonzalmát sem tudja többé elfojtani. 

Miközben a családi ereklye után nyomoznak, a férfi is rádöbben, hogy Jane többet jelent számára egy megbízható munkatársnál. Az amulettre azonban mások is fenik a fogukat. Vajon Jane és Michael még azelőtt megtalálják a kincset, hogy az illetéktelen kezekbe kerülne? És megfejtik-e életük másik nagy rejtélyét, hogy mit is éreznek valójában egymás iránt?

General Press, 2017

Eredeti mű: Karen Hawkins – The Taming of a Scottish Princess, Pocket Books, 2012

“– Mitől olyan derűs ön mindig? – kérdezte Michael bosszúsan.

– Mert ez idegesíti önt – mosolygott angyalian Jane –, és én csak azért élek, hogy önt idegesítsem.

– Boszorka.

– Goromba fráter.”

Karen Hawkins – A makrancos hercegnő, General Press, 2017

Körülbelül ez a stílus jellemzi Michael Hurst és Jane Smythe-Haughton kapcsolatát a Hurst amulett sorozat negyedik könyvében.

Igen elérkeztünk a végéhez, bár van még egy “előzmény-történet”, a bizonyos 0. rész Much Ado About Marriage, ami I. Erzsébet idejében játszódik és akkor kezdődik az amulett története, nem valószínű, hogy azt valaha is magyar nyelven olvasni fogjuk. Bár ki tudja…?

Ha az előző három részben csak utalások voltak az amulettre és mindenki annak keresésének rendelte alá magát – most végre megismerhetjük magát a nagy felfedezőt és munkatársát is, hiszen az előző részekben csak utalások voltak rájuk, vagy a fejezetek elején közzétett napló- vagy levélrészleteken keresztül állhattunk kapcsolatban velük.

Ez a rész nem is annyira Michael Hurst története, hiszen, ha közvetve is, róla szinte mindent tudnak azok aki a sorozat valamennyi részét ismerik. Ez Jane múltja és jelene, mert mit tesz a véletlen ördöge, a térkép – melynek részeit az előző könyvekben szerezték meg – az amulett helyét Barra szigetén jelöli meg, azon a szigeten, ahonnan Jane (valamikor Jennet) származik, és ahonan 16 évesen kaladra vágyva elszökött… hátrahagyva a klánt, a címet, a vagyont és az egész múltját.

Ide jön most vissza Michael Hurst társaságában, akivel már négy éve együtt dolgozik. Ugye, amikor az előző részről írtam (A veszély vonzásában), pont egy olyan naplórészletet idéztem be kedvcsinálónak amikor Jane érzéki táncot lejt az őket fogva tartó szúfinak, hogy elbűvölje és szabadulásukat elősegítse. Nos azt a táncot ebben a részben többször is felemlegetik… elrettentő példaként.

Akár a sorozat előző részei, ez is Skóciában játszódik, hiszen Barra szigete a Külső Hebridák részeként Skóciához tartozik. Valóságban is létezik, mi több, a szigethez kapcsolódó és a könyvben elhangzó elnevezések is valóságosak (Castlebay, Eoligarry) és nem a szerző által alkotott fikció.

Nem túl izgalmas, de fölöttébb szórakoztató klasszikus romantikus történet, kiszámítható végkifejlettel. Ebben a részben igazán megcsillan a szerző humora a két főhős évődésén keresztül. Merem állítani, hogy a kiszámítható végkifejlet ellenére volt néhány meglepetés benne és talán ez volt a sorozat legszórakoztatóbb kötete. Legalábbis a számomra. De hát ízlések és pofonok…

Hogy a MacLean átok és Hurst amulett sorozatok után lesz-e jövőre is (vagy akár az idén is, mert miért is ne?) Karen Hawkins könyv a kiadónál,  nem tudom. A szerzőnek még vannak klasszikus romantikus sorozatai, önálló regényei is, tehát minden lehetséges. Én szeretném… Lécci…

Ja, és igen, megtalálják és igen, bűvös. Az amulett, mi más?

A sorozat előző részei a General Press Kiadótól:

1. Kincsvadászok, 2014

One Night in Scotland

2. Olthatatlan szenvedély, 2015

Scandal in Scotland

3. A veszély vonzásában, 2016

A Most Dangerous Profession

Much Ado About Marriage

- a könyv amit a Hurst amulett sorozat 0. részének, előzményének, valamint a MacLean átok sorozat hatodikjának sorolnak be. Magyar nyelven nem jelent meg... még...

Gena Showalter - Éjsötét szenvedély

Az alvilág urai 5.

Az Alvilág Urai és a Vadászok közti harc nem ért véget…
Aeron, a harag démonának őrzője sosem látott még ilyen gyönyörű orvgyilkost. Olivia megesküszik, hogy nem démoni erő lakozik benne, hanem egy bukott angyal, aki azért vesztette el a szárnyait, mert nem volt képes teljesíteni gyilkos küldetését. A gyönyörű halandó felkorbácsolja a halhatatlan harcos szenvedélyét, de kettőjük szerelme nem csak rájuk hozhat pusztulást, de az ártatlanokat is örök kárhozatra ítélheti. 

Aeronnak dönteni kell; kötelességének vagy vágyainak engedelmeskedjen. Hűséges kísérője és tanácsadója Olivia vesztét akarja, miközben egy mindegyiküknél veszélyesebb ellenség szegődik a nyomukba, hogy elvégezze a feladatot, amire a lány képtelen volt… 

Gena Showalter a paranormális-romantikus irodalom csillaga. Világszerte népszerű sorozataiban démoni vágyakkal és emberfeletti hatalommal rendelkező férfiak, és az őket csábító nők szerelmét írja meg, szenzációs sikerrel.

Libri, 2016

Eredeti mű: Gena Showalter – The Darkest Passion

Az ismerőseim, barátaim tudják rólam, hogy mennyire távol áll tőlem a fantasy világa és nagyrészt azt is tudják miért. Nem mondom, hogy soha nem olvastam, vagy nem fogok olvasni a műfajból, hiszen vannak könyvek, sorozatok, amelyeket kifejezetten szórakoztatónak találok/találtam, annak ellenére, hogy dugig voltak természetfeletti erőket felvonultató szereplőkkel, történésekkel.

Tehát mondanom sem kell, semmit nem olvastam még Gena Showaltertől, ez a könyv egy újabb megtérítési próbálkozás volt a haverinák részéről… tudod, az “jaj, olvasd csak el, meglátod milyen szuper és mennyire megszereted”-fajta. S kezdjem mindjárt a sorozat ötödik részével, mert Óóóó Aeron!, meg különben sem függővégesek a történetek, szóval hajrá!

Becsülettel végigolvastam, bár megtéríteni nem sikerült neki. Fogalmam sem volt ki kicsoda, miért és egyáltalán vagy épp milyen viszonyban állnak egymással. Kaptam angyalokat (bukottakat és nemcsak), démonokat (akikről megtudtam, hogy vagy vannak szárnyaik, vagy nem) hárpiákat, és más számomra hasonlóan ismeretlen fajú szereplőket valamint némi görög mitológiát – szintén a szerpelőkön keresztül.

És még kaptam valamit: egy kedvenc szereplőt, aki (ami??) miatt érdemes volt végigolvasni a könyvet, amiről el kell mondanom, hogy nem egy rövidke szösszenet, hanem 500+ oldal. Gondolom a szerző rajongótáborának nem mondtam ezzel semmi újat.

No, de hadd mutassam be a kedvencemet:

Légió, Quinientes Diecieis of the Croise Sombres of Neid és Notpe-Hocil (halandzsául) – magyarul Légió, Ötszáztizenhatos az Ínség és az Irigység Sötét Keresztesei között – mint megtudtam, pontosan így kell őt szólítani/megidézni, ha nem, esélyes, hogy valaki más jelentkezik. Légió, a kicsi drága, akinek méreg csepeg a fogairól, simogatásával lehántja a bőrödet, szereti ha nővésben levő szarvacskáit vakargatják és aki villás nyelve miatt röhelyesen selypít. S mivel szerelmes Aeronba, természetesen utálja Oliviát:

“– Hallottam, hogy egy angyal lezuhant, de nem tudtam, hogy ő az. Sszegíthettem volna nekik, hogy bántsszák! De ezt helyre tudom hozni. Mosszt már vissza tudom sszerezni tőle az otthonomat! Meg tudom ölni!”*

Olivia bántalmazásának ígérete visszatérő motívum Légiónál. S míg Olivia és Aeron esetében kölcsönös vonzalomról-szerelemről beszélhetünk, Légió szerelme viszonzatlan, hiszen Aeron nem szerelemmel szereti őt, hanem lányaként. S ez a viszonzatlan szerelem története talán szebb is, mert megmutatja milyen áldozatokat képes hozni még egy démon-fióka is a szerelemért.

A szerző és a műfaj szerelmesei kedvelni fogják ezt a történetet, nekem az marad ami eredetileg volt: egy megtérítési próbálkozás… de hát ízlések és pofonok…

“… – Akarsz játszani egy kicsit?

Légió felpattant, vigyorgott, a nyakába ugrott, és úgy tekergőzött rajta, mint egy kígyó. – Igen, igen, igen!

Játszani mindig hajlandó az ő Légiója. Bár a beszéde javult, gyermeteg igényeit nem vetkőzte le. – Válassz valamit. Amit akarsz. – Amikor felnyúlt, hogy megcirógassa, észrevett a csuklóján egy üres foltot. Egy kígyót kellene tetoválnia ide, hogy emlékezzen Légióra. Egy tetkó, ami figyelmezteti, hogy jó is volt az életében, nem csak rossz.

Igen, ez jó ötlet.

– Vetkőzősszet akarok játsszani!

Más néven Szaggassunk Szét Mindent, Amit Aeron Visel. – Talán valami mást? Mit szólnál a Szépségszalonhoz, amit egy hete játszottunk? Kifesthetnéd a körmömet.

– Ja! – tapsikolt izgatottan Légió. – Hozom Gilly lakkját! – Kirohant, eltűnt a sarok mögött.

…

Légió széles vigyorral és egy lila műanyag dobozzal visszaszökdécselt a nappaliba. – Mire végzek, a körmöd olyan lessz, mint a sszivárvány!

Szivárvány. Még az is jobb a bugyirózsaszín lángoknál, amelyekkel legutóbb ékesítette föl…” *

* Gena Showalter – Éjsötét szenvedély, Libri, 2016

A sorozat magyar nyelven is megjelent részei:

1. Éjsötét vágyak, Ulpius-ház, 2009

The Darkest Night

2. Éjsötét csók, Ulpius-ház, 2010

The Darkest Kiss

3. Éjsötét bosszú, Ulpius-ház, 2010

The Darkest Pleasure

4. Éjsötét hangok, Ulpius-ház, 2011

The Darkest Whisper

Jó hír a sorozat rajongótáborának: 2017 szeptemberében a Libri Kiadó a következő részt tervezi megjelentetni.

6. Éjsötét lelkek

The Darkest Lie

A sorozat magyarul még meg nem jelent részei:

3.5 The Darkest Prison

4.5 Heart of Darkness

7. The Darkest Secret

8. The Darkest Surrender

9. The Darkest Seduction

10 The Darkest Craving

11. The Darkest Touch

12. The Darkest Torment

13. The Darkest Promise

Dana Bate - Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez

A ​huszonhat éves Hannah Sugarman szinte mindent megkapott az élettől, amire egy maga korabeli nő vágyhat. Remek állást, jóképű, nagymenő pasit és egy igazán csilivili lakosztályt Washington D. C. egyik legjobb negyedében. Csupán egy a bökkenő: Hannah a pokolba kívánja az egészet. A tudományos konferenciák és a fényűző partik helyett a sütik és sültek világában érzi igazán otthon magát, munkaidőben is recepteket körmöl, titkos lakáséttermet nyit főbérlője tudta nélkül, és a mintaszerű hercegnőt úgy dobja le magáról, akár a felesleges kilókat… hogy a szerelem és a káosz új ízeket vigyen az életébe ­– és mindazokéba, akik megkóstolják a főztjét.

Az Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez igazi ínycsiklandó sikerkönyv egy olyan „szomszédlány” főhőssel, aki gyakran hülyét csinál magából a partikon, de pontosan tudja, mitől jó egy répatorta. És bár az álmai néha cukormázosak, azt már megtanulta, hogy az élet legfontosabb hozzávalója: higgy magadban.

Erawan, 2014, 2013

Eredeti mű: Dana Bate – The Secret Supper Club, Canvas, 2012, 

                                           – The Girl’s Guide to Love and Supper Clubs, Hyperion, 2013

Elég sokat tologattam ezt a könyvet is. Haverina mindjárt a megjelenés után magáévá tette és fel is ajánlotta olvasás céljából. Hát most jött el az ideje, mert valahogy nem lelkesít a frissen megjelent krimi, bár ott van az olvasón, csak nem tudom minek… majd egyszer… talán… jól van ott, ha már úgyis akciós volt.

Nos, térjünk vissza a könyvhöz… ami nem is volt rossz, s ami azt illeti lassan kezdek megbarátkozni Fejős Éva könyvtárával – mert ez a könyv is abban a sorozatban jelent meg. Lám, lám, íme egy újabb könyv, amire azt mondom, hogy érdemes volt időt és pénzt (haverináét) áldozni rá.

Nem fogok a könyvről beszélni/írni, illetve igen, de azokon a gondolatokon keresztül, amiket bennem gerjesztett olvasás közben-után. Mert ugyebár nem vagyunk egyformák és mindenkinek mást és mást jelenthet egy-egy olvasmány.

Ez lehet egyszerűen egy szórakoztató limonádé, egy-két este film után-elalvás előtt ki lehet végezni. Vagy lehet a nagy és magasztos “higgy magadban” példázása, a csak hinned kell, hogy képes vagy rá és minden jóra fordul című közhely, ami ha egy kicsit is belegondolunk úgy baromság, ahogy van. Nem mondom, hogy nem kell önmagadban hinned, annál jobb hajtóerő nincs, mint egy egészséges önbizalom. És itt az egészségesen van a hangsúly, mert mindenkinek vannak korlátai. Szellemi, fizikai, képességbeli korlátok, amiket feszegethet, kitolhat, de csak egy bizonyos pontig. Senkiből nem lesz például egy Rubens szintű festőművész csupán azért, mert hisz magában, s közben a művészete a pálcika-Rózsi ábrázolására korlátozódik. Szóval az önbizalom nem megoldás mindenre, és ha kitér az egészséges szférájából, akkor komoly károkat is okozhat.

Miről szólt nekem ez a történet? Arról, hogy adott, egy okos, tehetséges, belevaló leányzó, akitől mindenki azt várja el (első sorban szülei), hogy világklasszis gazdasági szakember és professzor szülei nyomdokaiban haladjon, az ösvény már ki van taposva, neki csak a megfelelő lépéseket kell megtennie és megy minden mint a karikacsapás. De mi van akkor, ha ő nem ezt akarja? Mert ugye, ő egy tejesen különálló személy és nem a szülei meghosszabítása. Mi van, ha magasról tesz az akadémiai pályafutásra, mert neki a fakanál áll jól a kezében és főzni akar? És főz is…

Ha valaki még nem hallott volna róla, akkor elmondom mi is ez a lakásétterem. Adott számú embert látsz vendégül etetés céljából (ebéd, vacsora, valami a kettő között, stb) az otthonodban vagy ott ahol, természetesen pénzért. Meghírdeted valamilyen közösségi portálon, feltünteted az összeröffenés témáját, a menüt és hogy ez hozzávetőlegesen mibe került. Az érdeklődők feliratkoznak – tehát, akár teljesen idegen fazonokkal találhatod szembe magad –, távozáskor pedig a “vendégek” maguk döntik el, hogy mennyit ért meg nekik a zaba. Lehet, hogy kasszát robbantasz, de az is lehet, hogy nagy bukta lesz. Ez nem kitaláció, ilyenek tényleg működnek az Egyesült Államokban és nemcsak ott. Egy ilyesmit hoz össze főhősnőnk, Hannah is, természetesen a kötelezően jelen levő legjobb barátnője társaságában, akinek halvány segédfogalma sincs a vendéglátásról.

S ekkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha ez a lakásétterem-szerű ötlet Erzsi, Timi, Marika, Zsuzsi vagy Kati fejében születik meg, aki ugye Budapesten, Szolnokon, Győrben, Miskolcon vagy bárhol Magyarországon lakik? Milyen gyorsan lenne egy szomszéd vagy jóbarát, aki feljelentené és ráhozná a rendőrséget, a fogyasztóvédelmi hivatalt (bármi is a neve mostanság) és az adóhatóságokat? ... meg mit tudom én még kit…

Már a könyv címében is szerepel a szerelem szó, természetesen szerelmi szál is van a történetben. Kicsit kusza, ami azt illeti, és sok igazsság van benne, de ezt felfedezni a te dolgod lesz.

Szórakoztatott, elgondolkoztatott és mi kell ennél több? Nem mondom, hogy határozottan egy újraolvasós történet, de egy próbát mindenképpen megér, különösen azok számára, akik kedvelik a gasztro-regényeket és a humorral kevert romantikát. Meg az ízlések és pofonok…

És, igen, a végén ott vannak a receptek is, aki tehetséget érez magában, hajrá főzőcske! Nekem felmentésem van...

Deirdre Riordan Hall - Sugar

Én ​vagyok az a kövér, félig Puerto Ricó-i, félig lengyel lány, aki úgy érzi, nem találja a helyét sem a saját bőrében, sem sehol máshol. 

Sugar Legowski-Gracia nem volt mindig kövér, de tizenhét éves korára ez megváltozott. Ugyan nem annyira terebélyes, mint a mamája, aki hatalmas mérete miatt hónapok óta nem tudott kikelni az ágyból. Nem is annyira ormótlan, mint a bátyja, Görény, akibe több aljasság szorult, mint háj, és ez mindent elárul a természetéről. Sugar pont annyira túlsúlyos, hogy durva sértegetések céltáblája legyen, bármerre is jár: boltban, utcán vagy az iskolában. 

Sugar találkozik Evennel – és nem Evannel, ahogy félig analfabéta apja helytelenül megadta a fia nevét a születési anyakönyvi kivonatán –, és megtapasztalja, milyen az, amikor valaki nem a testét, hanem őt magát látja. Valószínűtlen barátságuknak köszönhetően Sugar életében először megengedi magának azt a luxust, hogy a jövőre is gondoljon. A jövőre, amit nem árnyékol be a saját testéről alkotott képe, sem az anyja sértegetései. Sugar hamarosan válaszút elé kerül: döntenie kell, hogy azzá a lánnyá válik-e, akit Even segítségével felfedezett önmagában, vagy felhagy a küzdelemmel, és elfogadja azt a szerepet, amibe a családja és az eddigi élete kényszerítette.

Kövesd a sorsát!

Könyvmolyképző Kiadó, 2016

Eredeti mű: Deirdre Riordan Hall – Sugar, Skyscape, 2015

Akik ismernek, azok tudják, hogy nem szeretem az ifjúsági könyveket, mert egyrészt már kinőttem belőlük, másrészt… nos, ezt hosszan lehetne ragozni, de minek. Ez pedig – besorolása szerint, és nemcsak – egy ifjúsági könyv.

Miért olvastam el mégis? És miért kellene másoknak is elolvasniuk kortól függgetlenül? Azért, mert a főhősnő személyében sokan magukra ismernének. Ha nem is élünk/éltünk olyan rendezetlen körülmények között, mint Sugar, ha a család támogatását megkaptuk – ami ugye nem mondható el a főhősnőnkről –, akkor is valamilyen formában, valamennyiünkben ott van Sugar, hiszen kevés olyan ember van a földön, aki ne lett volna valamilyen vélt vagy valós fogyatékossága, hibája miatt mások gúnyjának a céltáblája. Valamennyien valamelyik oldalon álltunk/állunk. Vagy a gúnyolódók, vagy az áldozatok oldalán. Azért mert kövérek vagyunk, vagy éppen soványak, mert szemüvegünk van, fogszabályzónk, mert okosak vagyunk, vagy épp ellentkezőleg, buták, amikor a külsőségek után ítélnek meg, és nem azért akik valójában... vagy egyszerűen csak... mert megtehetik...

Valósághű történet. Hiszem, hogy ez, kis változtatásokkal, vagy akár így , ahogy a szerző leírta, megtörténhet. Elgondolkoztató, kicsit sem könnyű olvasmány. Ízlések és pofonok, ahogy mindig szoktam mondani, de nincs értelme tovább boncolgatni ezt a történetet, a fülszöveg több mint elég arra, hogy tudd mire várhatsz. Ezt olvasni kell…