Hóvégi klasszikus: Móricz Zsigmond - Forr a bor

Oka van annak, hogy ma, hóvégi klasszikusként, egy magyar szerző kevésbé ismert és a szakemberek szerint nem igazán sikeres és nem is népszerű művét ajánlom. Első sorban azért, mert én kedveltem és többször is újraolvastam és mert a főszereplő Nyilas Misi az ifjúságnak szóló magyar irodalom talán legismertebb alakja. Igen, a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijéről van szó, akiről mindenki hallott, márcsak azért is, mert egyrészt kötelező olvasmány volt, másrészt a könnyebb emészthetőségért musicalt is írtak belőle. Nyilas Misivel egyedül Molnár Ferenc Pál utcai fiúkjából Nemecsek Ernő vehetné fel a versenyt ismertség szempontjából.

Míg a Légy jó mindhalálig Nyilas Misije inkább egy önéletrajzi figura, a Forr a boré, már nem a szerethető kiskamasz, akiért lelkek szakadnak meg, hanem érettségi – bocsánat, matúra előtt álló fiatalember a kisújszállási gimnáziumban, melynek frissen kinevezett igazgatója a nagybátyja, Isaák Géza. Ez ugye egy újabb ok, az amúgy sem könnyen szocializáló fiatalember kirekesztettségére. Egyébként a könyv címe is erre a korosztályra utal, már nem kiskamasz, tehát nem must, de nem is bor, azaz felnőtt, hanem a forrásban, kialakulóban levő ember – számomra tetszetős analógia.

A könyv cselekménye 1899-ben játszódik és szereplőin keresztül remek korképet kapunk arról, hogy milyen is volt a vidéki magyar társadalom a 19. század végén. Mert a szereplők úgy vannak megformálva, hogy a kor egész társadalmát képviseljék: a gazdag kereskedőket, a tehetős vagy kevésbé tehetős zsidó családokat, a kétkezi munkást, az értelmiségit.

Bármennyire hihetetlen, de ez a könyv egy bizonyos fokig ma is aktuális, és akik már olvasták azt is tudják miért: érdekszövetségek, antiszemitizmus, nők helyzete és szerepe a társadalomban, szociális rétegek közötti különbségek, az oktatási folyamatért felelős személyek szakmai megfelelése, s a sort még hosszan lehetne folytatni.

Talán a legfontosabb oka amiért ezt a könyvet választottam mára, és ezzel kellett volna kezdenem, az napjaink ifjúságnak szóló irodalma. Az utóbbi években a magyar könyvkiadást elárasztották az amerikai témájú szívszaggató ifjúsági regények a gimnázium vagy a főiskola padjaiban lötyögő diákokról és mondvacsinált gondjaikról. Különösen két-három kiadó (nevet nem fogok leírni, mert ez nem a reklám helye) szórja a nagyérdeműre az infantilitás csimborasszóját képviselő kiadványokat és mi természetesen bevesszük, mert minden ami mástól jön, az jó, a miénket nem becsüljük meg. Egyébként ezért ír a magyar szerzők többsége hangzatos angolszász néven. Íme itt van egy magyar szerző ifjúságról, ifjúságnak (és nemcsak) szóló regénye, bármelyik kortárs amerikai tini-regénnyel felveszi a versenyt, sőt!

Természetesen, mindenki azt olvas amit akar, amire telik vagy beszerez, mert ugye ízlések és pofonok.

Első megjelenése 1931-ben, az Atheneaum Kiadó gondozásában volt, azóta még öt kiadást élt meg, az utolsót 2013-ban a Kossuth Kiadó követte el.

Ennek a könyvnek nincs hivatalosan elfogadott fülszövege, ezért azt az ismertetőt hoztam el, mellyel a könyvkereskedők internetes oldalaikon népszerűsítik a regényt.

A Forr a bor különös, kétarcú alkotás: egyfelől része Móricz Zsigmond önéletrajzi regénysorozatának, egész életművén végigvonuló "vallomásos" könyvei folyamának egyik darabja, közelebbről a Légy jó mindhalálig szinte közvetlen folytatása, másfelől azon munkái sorozatába tartozik, amelyek – bevallottan balzaci igénnyel – a magyar társadalom teljes összképét igyekeztek felrajzolni, tablóba rendezni. Az egyetlen évben, 1899-ben játszódó mű így egyrészt Nyilas Misi (a Légy jó mindhalálig hőse) érettségi évének bemutatása, benne – nem is titkoltan – az író kisújszállási gimnáziumi éveinek szinte fotografikus hűségű beszámolója, másrészt annak a generációnak a rajza, amely meghatározó lesz majd a húszas-harmincas években, azok mentalitásának, törekvéseinek, emberi minőségének ábrázolása, akik szinte a huszadik század küszöbén "érték" meg, hogy egy-két évtized múlva a társadalom "vezetői" legyenek. A regénynek ez a két "vonala" kitűnően harmonizál egymással, az író pedig – ritka bravúrral – egyszerre tudja az érettségi előtt álló nyolcadikosokat a sokat látott társadalomrajzoló, "kritikai realista" szemével és eszközeivel, valamint a köztük élő, írónak készülő, elhúzódó kamaszkorának kataklizmái közt vergödő Nyilas Misi szemüvegén át látni és láttatni. Az igen sokáig készülő, több részletben, külön is megjelent regényt az író csak 1939-re dolgozta egységes műalkotássá. Általában nem számítják a legjobb Móricz-regények közé, de újabban sokan érveltek amellett, hogy igenis az "első vonalba" tartozik. Az olvasók körében azonban mindenkor népszerű volt. (Legeza Ilona)

Kimberley Freeman - Parázs-sziget

1891-ben Tilly Kirkland viharos házassága tragikus véget ér. A bűntudattal küszködő lány a távoli Parázs-szigetre menekül, ahol a kis Eleanor Holt (Nell) nevelőnője lesz. Nell édesapja, a jóképű, özvegy börtönparancsnok felkelti a lány érdeklődését. Tilly küzd a múltjával, az érzéseivel és a titokkal, amelyet egész életében hordoznia kell. Aztán feltűnik a kertben egy furcsa rab, Hettie, és Tilly élete különös fordulatot vesz. De vajon minden az, aminek látszik? Több mint száz évvel később a bestsellerszerző Nina Jones igyekszik megírni soron következő könyvét. Ihletet keresve vonul el a Parázs-szigetre. Vagy lehet, hogy csak menekül? Vajon milyen bűnök nyomják a fiatal író lelkét?

A Vadvirágok lányai és az Álom-öböl szerzőjének legújabb családregénye ismét Ausztrália egzotikus tájaira csábítja az olvasót.

Athenaeum, 2016

Eredeti mű: Kimberly Freeman – Ember Island, 2013

Második könyvem a szerzőtől. Miután a Vadvirágok lányai-n keresztül megismerkedtem vele, eldöntöttem, hogy ennek a szerzőnek valamennyi könyvét olvasni akarom, rendre be is szereztem őket (Álomöböl, Aranypor), aztán sosem került sor az olvasásukra, mert mindig jött egy másik, egy újabb, egy olyan ami akkor épp jobban érdekelt.

A Parázs-sziget három nő – lényegében két nő és egy kislány – történetéről szól: Tilly Kirkland, Nell (Eleanor) Holt és Nina Jones. Bár két idősíkban játszódik, a 19. század végén és a 21. században, a három nő története mégis összefügg. Tilly Nell nevelőnője lesz miután Angliából és szerencsétlenül végződött házasságától elmenekül, Nell pedig a jelenben játszódó rész főhősnője, Nina dédanyja. Tehát a Vadvirágok lányaihoz hasonlóan itt is egy család két különböző generációjához tartozó nőkről szól a történet, de míg a Vadvirágok lányaiban nagyanya-unoka kapcsolatról beszélünk, itt a rebellis dédanya (akit mellesleg nagyon szivesen megismertem volna személyesen is, ha egy valós személy) és a jelenben élő dédunokáról szól a történet.

Szerkezetében is érdekes olvasmány, hiszen Nina maga meséli el a jelenben játszódó történéseket, Tillyről és Nellről a szerző mesél, de helyenként betekintést kapunk a korához képest meglehetősen érett és felnőttes gondolkodású Nell naplójába, aki zsenge kora ellenére is tudatában van annak, hogy az információ egyenlő a hatalommal.

Olyan kevés könyv cselekménye játszódik Ausztráliában, és annyira ismeretlen terület ez még nekünk, hogy már csak ezért is érdemes lenne elolvasni ezt a könyvet. Tilly Angliából ide menekül, az Ausztrália szubtropikális régiójához tartozó Parázs-szigetre, ahol a börtönparancsnok lányának  lesz a nevelőnője, ugyanis a 19. század végén ez a hely börtön-sziget. Érdekes látni majd, hogy mivé alakul át a sziget a 21. századra.

Nagyon-nagyon szépen megírt, sallangmentes  történet a női sorsról, szerelmekről, csalódásokról, esélyekről, egy másik világról. Leköti a figyelmet, mert egy olyan világról mesél, amit nem, vagy alíg ismerünk és nem egyérteműsíthető a végkifejlet. Igen, jó vége lesz, a boldog befejezéseket kedvelők megkapják amire várnak, de nem olyan módon, ahogy az várható lenne. És semmiképpen nem egy habos-babos történet.

Minden szereplőjét szerettem. Valamennyien jól megformált, eredeti figurák, a csitri Nelltől a morózus börtönigazgatóig, a szökevény Hettie-től a jelen történéseinek Ninájáig, Joe-ig, vagy a rámenős ügyvéd barátnőig.

Egyszerűen imádom az írónő stílusát, könyveinek nyelvezetét és biztos vagyok benne, hogy hallani fogunk még róla. Ajánlom mindenkinek, aki egy lélekhez szóló, szokatlan történetet szeretne olvasni – az erotikus olvasmányok kedvelői bele se fogjanak. S ha elolvastad a könyvet, akkor megérted miért is van itt Pangur Ban, a mesebeli fehér macska fotója...

Nekem ez újraolvasós lett, de hát ízlések és pofonok.

Karen Rose - Közelebb, mint hinnéd

Romantic Suspense 16, Faith Corcoran 1

A pszichológus Faith Corcoran kétségbeesetten próbál elszökni zaklatója elől, aki rémálommá változtatta az életét az elmúlt egy évben. Elég kétségbeesetten ahhoz, hogy arra a helyre meneküljön, ami még a zaklatójánál is régebb óta kísérti. Egyszerre áldás és átok, hogy a közelmúltban megörökölte nagymamája házát Cincinnatiben: az épület menedékké válik, ahol Faith újrakezdheti az életét. Vajon szembe tud nézni az életét a mai napig befolyásoló sötét emlékekkel? 

Csakhogy Faithnek fogalma sincsen róla, milyen közel került a félelmeihez.
Két egyetemista lány is eltűnt a környéken, és az FBI különleges ügynökét, Deacon Novakot is bevonják az ügybe. A nyomozás váratlanul Faithhez vezeti őt, és beleszeret a gyönyörű, bátor nőbe. Ketten együtt hamarosan rádöbbennek, hogy az ügy bonyolultabb, mint hitték. Kapcsolódik mindahhoz, ami évtizedekkel ezelőtt Faithszel történt, megkérdőjelez mindent, amiben a pszichológusnő hisz, és hátborzongató új jelentést kölcsönöz a hús-vér szónak.

Könyvmolyképző Kiadó, 2017

Eredeti mű: Karen Rose – Closer Than You Think, Signet, 2015

“Ez a baj a családtagokkal, gondolta. Pontosan tudják, hol rúgjanak bele az emberbe ahhoz, hogy a legnagyobb fájdalmat okozzák.”

 (Karen Rose - Közelebb, mint hinnéd, Könyvmolyképző Kiadó, 2017)

Első könyvem a szerzőtől. Nem lettem határozott rajongója sem neki, sem a műfajnak, de időnként jól jön egy-egy ilyen jellegű olvasmány,  Karen Rose pedig az olvasandó szerzők listájára került nálam.

Egy sorozat 16. része, egy másiknak pedig az első, és ez azért, mert a Romantic Suspense sorozaton belül is alsorozatokba lehet rendezni a könyveket a cselekmény helyszíne vagy főszereplői szerint. Ez az alsorozat most a főszereplő hölgyemény épp aktuális nevét viseli.

Ha Karen Rose, akkor természetesen krimi a javából, méghozzá a durvábbik fajtából, hiszen sorozatgyilkossal állunk szemben, aki nem csak a főszereplő hölgyet szeretné eltenni láb alól, hanem mindenkit aki az útjába áll. Minden áldozata csak járulékos veszteség kategóriába megy, maga a főszereplő Faith is az lenne, hiszen ő csak a "játszóterét" venné el. A gyilkos tetteinek mozgatórúgója és pszichopátiájának okozója egy időben régi eset, amikor maga is a körülmények áldozata volt. Minden elkövetett gyilkossággal azt akarja megtorolni. Ezt bizonyítja az is, ahogyan az áldozatait választja ki, mindig ugyanazt a típust. Mert igen, áldozatainak egy részét választás útján szedi, és ők azok, akiket bizonyos rituálékat követve megkínoz, mielőtt végezne velük. Tehát bármennyire bizarr, de szerencsések azok az áldozatok, akiket csak azért tesz el láb alól, mert rossz időben rossz helyen voltak. 

Ahogy a történet halad előre, úgy nő az áldozatok száma is, kerülnek elő a csontvázak a szekrényekből, és teljesen őszintén, egy adott pillanatban már nem tudtam követni hány hullánál is tartunk.

S miközben a történet és a nyomozás folyik, két család történetét is megismerjük, természetesen a főszereplőkét: a potenciális áldozat Faith (Frye) Corcoranét, aki meglehetősen sokat változtatja a nevét, és az FBI nyomozójának, Deacon Novaknak a családját. Megjegyzem, Novakék meglehetősen érdekesek, hiszen valamennyien több genetikai mutáció hordozói, amelyek együttese a meglehetősen ritka Waardenburg szindrómát okozza… olyan mint amikor a fogantatáskor a genetikának rossz napja van és az ember fia/lánya pigmentációján éli ki magát, meglehetősen érdekes dolgokat produkálva.

Határozottan jó volt, sőt! nagyon jó. Az egyetlen dolog amit feleslegesnek éreztem, az a két főszereplő, Faith és Deacon közötti érzelmi vonal, és meg is mondom miért. Bár a történet évtizedekre visszanyúlik, a jelen, amikor is mindez, az akció, a nyomozás történik mindössze négy nap: november másodikától november hatodikáig. Azt is elfogadom, hogy a történések fényében, az ember lányára nem a racionális viselkedés a jelemző, de négy nap alatt őrült szerelembe esni, miközben egy pszichopata liheg a nyakadba és állandóan menekülnöd kell… hát ez enyhén szólva túlzás. Fikció, a papír mindent elbír, de Deaconon akkor is bőven lehetett volna fogást találni, ha nem bonyolódik bele a kapcsolatba Faith-szel.

Készülj rá, annak ellenére, hogy csak néhány nap történéseit írja le, nagyon hosszú, szinte 800 oldal. De le a kalappal a szerző előtt, mert szinte 800 oldal izgalmat és két át nem aludt éjszakát kaptam tőle – természetesen leszámítva a történet romantikus részét, amit én ki is hagytam volna teljes egészében, de akkor nem lett volna az a néhány, elszórt erotikus jelenet a könyvben.

Kinek mennyire lesz kiszámítható, nem tudnám megmondani. Én a 15. fejezet környékén kitaláltam a gyilkost, utána a történések és a kapott információk tudatában többször is meginogtam, sőt egy második potenciális elkövetőre is gondoltam. De ennek ellenére csak ismételni tudom: jó volt, a műfaj kedvelőinek kötelező olvasmány, bár nemcsak ők fogják értékelni az izgalmat amit a könyvtől kapnak, hanem szerintem mindenki.

Nem finom, érzékeny lelkű hölgyeknek való olvasmány, de hát ízlések és pofonok….

A sorozat magyar nyelvű kötetei az Ulpius-ház gondozásában - nem minden rész jelent meg magyar nyelven.

4. Vigyázz rám, 2014, 2013 (Nothing to Fear)

5. Érints meg, 2010 (You Can't Hide)

6. Számolj tízig, 2011 (Count to Ten)

7. Halj meg értem, 2009 (Die for Me)

8. Sikíts értem, 2009 (Scream for Me)

9. Gyilkolj értem, 2010 (Kill for Me)

J. A. Redmerski - Megölni Sarait

Gyilkosok társaságában 1

Új ​​történet A soha határa szerzőjétől! 

Megérkezett J. A. Redmerskinek, a New York Times, a USA Today és a Wall Street Journal bestseller szerzőjének új bűnügyi sorozata, a Gyilkosok társaságában első kötete. A Megölni Sarait fordulatos, izgalmas, veszélyes helyzetekkel és a határokat feszegető főhősökkel teli regény. 

Sarai mindössze tizennégy éves volt, amikor édesanyja kiszakította az általa ismert világból, hogy attól kezdve egy kegyetlen drogbáró mellett éljen Mexikóban. Idővel a lány elfelejtette, milyen a normális élet, ám sosem adta fel a reményt, hogy egy napon elszökhet a telepről, ahol az elmúlt kilenc évben fogva tartották. 

Victor hidegvérű bérgyilkos, aki Saraihoz hasonlóan, kiskora óta mással sem találkozik, csak halállal és erőszakkal. Mikor a telepre érkezik, Sarai meglátja a férfiban a lehetőséget a szökésre. Ám a dolgok nem a terve szerint alakulnak, és a lány egyik veszélyes férfi karmai közül a másik szorításába kerül. 

Menekülés közben Victor egyre kevésbé hallgat az ösztöneire, és úgy dönt, segít Sarainak. Ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, Victor azon kapja magát, hogy bármire képes azért, hogy megóvja a lány életét, akár még a testvérével, Niklasszal való kapcsolatát is feláldozná, aki mostanra – csak úgy, mint mindenki – holtan akarja látni Sarait. 

Ahogy Victor és Sarai lassan megtanulnak bízni egymásban, a köztük lévő különös vonzódás pedig erősödik. Ám lehet, hogy végül tapasztalata sem lesz elég, hogy megmentse a lányt, mivel az olyan hatással van a férfira, ami a saját halálához vezethet. 

Merülj el az izgalmakkal és veszélyes helyzetekkel teli történetben!

Könyvmolyképző Kiadó, 2016

Eredeti mű: J. A. Redmerski – Killing Sarai, CreateSpace, Washinhton, 2013

Az első könyvem a szerzőtől. Nem, nem olvastam a közkézen forgó A soha határa sorozatát, bár el kell mondanom, hogy megpróbáltam, de túl hosszan ment az a busz...

Egy ekkora nagy és szinte mindent eláruló fülszöveg után mit lehet még mondani a könyvről?

Például azt, hogy hat részes sorozat első könyve, tehát lesz mit és mire várni, míg a kedvelői a végére jutnak – értem ezen azokat, akik nem vállalják be az angol nyelvű változat olvasását.

Kizárólag pozitív kritikákat olvastam a könyvről és tulajdonképpen ez volt az oka, hogy végülis belefogtam. Annyira azért jó nem volt, mint, ahogy mások mondták/írták. S ha őszinte akarok lenni, akkor egyáltalán nem voltam elragadtatva tőle.

Izgalmas volt, pörgős… és itt jön a de: kissé túlmisztifikált a Rend és annak szerepe, tevékenysége. S nemcsak túlmisztifikált, hanem enyhén zavaros is. Kicsoda-micsoda is az a Rend amihez a főszereplő Victor és tertvére Niklas tartozik nem igazán derül ki, csak halvány utalások vannak rá. Egy bizonyos: nem unatkozó háziasszonyok vasárnapi teadélutánja, mert rendelésre “takarítanak” – s nemcsak, mert tevékenységük skálája terjedelmes és érintőlegesen sincs köze a törvényességhez –, természetesen anyagiak ellenében teszik mindezt. S ez a Rend nem is újkeletű, hiszen a két férfi családilag kapcsolódik hozzá, szüleik is a Rend tagjai voltak – amolyan örökletes dolog lehet, és egy olyan hely, ahol felsőbb parancsra a családtagok egymást is félreteszik az útból..

Természetesen szerelem is van a történetben, vagy ha nem is igazándiból szerelem, de vágy, vonzalom mindenképpen a két főhős, Sarai és Victor között. Ennek megfelelően némi erotika is fűszerezi a történéseket, mi több, néhol enyhe perverzitásba hajlóan.

S nemcsak vágy és erotika van a történetben, hanem erőszak is bőven, drog, emberrablás és -kereskedelem, szólval egy rendes kis alvilági történet, ahol egyformán szerepet kapnak a bűnözők és a büntetésosztók - bár ezt a "büntetésosztó" kifejezést nem szószerint kell érteni, hiszen egyik bűnöző bünteti a másikat rendelésre... vagy csak.

Helyenként kicsit elkapkodott, vannak dolgok amik nem igazán tiszták és passzolnak össze. Például Victor és Niklas annyit hazudik mindenkinek és egymásnak is, hogy egy adott ponton túl már követni sem lehetett ki, mit és kinek mond, és főleg miért. Vagy Victor a frissen megmentett Sarait csak úgy magával viszi a Rend által kiosztott következő bevetésre, mert Sarai ezt akarja. Azt azért megnézném, hogy melyik “takarítólegény” visz magával egy dilettánst egy meglehetősen veszélyes akcióra, csak úgy, mert a hölgyemény úgy akarja, főleg, ha profi alternatívája is van.

Nekem egyszer olvasós marad, s még meggondolom a folytatásait – ha egyáltalán megjelennek majd magyar nyelven, hiszen a könyvkiadásban soha semmire nem lehet mérget venni.

De hát ízlések és pofonok…

A sorozat további, angol nyelvű részei (lehet reménykedni és érdeklődni a kiadónál)

2. Reviving Isabel

3. The Swan and theJackal

4. Seeds od Iniquity

5. The Black Wolf

6. Behind the Hands That Kill

Mary Jo Putney - Az amazon és a katona

Will ​​Masterson egy bárói cím és jókora vagyon örököseként kényelmes életet élhetne angliai otthonában, ő mégis katonának áll. Sok-sok évnyi borzalmas, Napóleon elleni háborúskodást követően úgy határoz, mielőtt hazatérne, még elvállal egy utolsó küldetést. Csakhogy amint eléri úti célját, a hegyek között megbúvó, aprócska királyságot, San Gabrielt, újra kell gondolnia a jövőre vonatkozó terveit. Nem mást sodor ugyanis a karjába a sors, mint álmai asszonyát… 

Athena Markham egy igazi amazon: magas, bátor, és fittyet hány a társadalmi konvenciókra. Mindig is többre értékelte a függetlenségét, mint egy férfi szerelmét. Amikor azonban Will felbukkan, úgy érzi, vele tenne egy próbát. 

Bimbózó románcukat azonban kisvártatva próba elé állítja az élet. San Gabrielt veszély fenyegeti, a két fiatal pedig úgy dönt, hogy együtt száll szembe a fenyegető ellenséggel. A haláltól sem riadnak vissza, hogy megmentsék az országot és a lakóit. A megpróbáltatásaik során megismerik a másik valódi énjét, és innentől már csak rajtuk áll, hogy megtudják, lehetnek-e igazán boldogok egymás oldalán.

General Press, 2017

Eredeti mű: Mary Jo Putney – Once a Soldier, 2016

“Egy hercegnő legyen nőies, szép tartású és kecses. Ezenkívül persze okos, könyörületes és rendelkezzen kiváló ítélőképességgel. Véletlenül se legyen fennhéjázó, de viselkedjen a rangjához illően, és teljesítse a kötelességét. Egyszóval hercegnőnek lenni fáradságos dolog.

Ám kötelesség ide vagy oda, egy lánynak még lehetnek álmai.”*

Új sorozatot kezdünk Mary Jo Putneytől. Angol neve The Rogue Redeemed, én magyarra Megváltott gazemberek-nek fordítanám, majd meglátjuk a szakma minek fogja. Ez a sorozat azoknak a története lesz akiket már megismertünk az Elveszett Lordok sorozatból, de nem kaptak önáló történetet a sorozat keretén belül, és a szerző bevallása szerint, nemcsak ilyen szereplőkkel találkozhatunk majd. Az én elgondolásom az, hogy azoknak a férfiaknak a történeteit olvashatjuk majd, akik a történet első fejezetében francia fogságból szöknek meg a másnapi kivégzésük elöl.

Az amazon és a katona átmenet a két sorozat között, hiszen a férfi főszereplő William Masterson a Westerfield Akadémia diákja volt, mint az Elveszett Lordok szereplői, s mi több, két részben epizódikus szerepet  is kapott (Elveszett szerelem, Egy hamis hölgy). Nevezzük divatos szóval az Elveszett Lordok spin-off-jának.

Klasszikus romantikus történet, amely a 19. század elején játszodik, a napoleoni háborúk utolsó rúgása és a császár (akit mellesleg csak per Boney-nak emlegetnek) lemondása idején. Több helyszínen is megfordulunk, de a cselekmény nagy része San Gabrielben, egy kitalált, Spanyolország és Portugália határán levő törpe-királyságban játszódik és a kis háborúzás mellett egyszerre két szerelmes pár történetét is megkapjuk, hiszen nemcsak a már említett Will Masterson találja meg élete párját Athena Markham személyében, hanem Jason Ballard is.

Jason Ballardot is temészetesen a Westefield Akadémiáról ismerjük és ő is többször előfordult már az Elveszett Lordok sorozatban.

“…– Apámnak tetszett, hogy az intézményt egy herceg lánya alapította, és úgy vélekedett, hogy jót tenne az üzletnek, ha egy – ahogy ő mondta – „falkára való arisztokrata poronttyal” járnék egy iskolába. Először nem repestem az ötlettől, de megígérte, hogy ha nem tetszik, átírat máshová. De kedveltem az osztálytársaimat, Lady Agnest pedig egyszerűen csodáltam, szóval összességében véve jól éreztem magam.

 – Apád nem tévedett – jegyezte meg Will tréfásan. – Azok az arisztokrata porontyok azóta is Ballard-féle portóit isznak.” *

Nos, a híres-neves borkereskedő nem mással, mint Sofia hercegnővel esik első látásra őrült nagy szerelembe.

Számomra ez a történet nagyon limonádéra sikeredett. Kezdve a szereplők tökéletességétől, egészen addig, hogy Will Masterson és Athena Markham első találkozásának történetét háromszor olvassuk el: először a fogságban levő Will elmélkedik azon, hogy vajon az apáca és a gyerek, akiket a folyó vizéből húzott ki megmenekült-e a franciáktól, másodszor egymással tisztázzák, na emlékszel arra, hogy… no, akkor az én voltam-stílusban, harmadszor pedig Will Ballardnak meséli el.

Ugyanazt a témát járjuk körbe és körbe: törvénytelen származású hölgy, akit ezért megvetnek, kizárnak a társaságból és nem hiszi el, hogy nem mindenki tenné azt meg. Még akkor sem enged a maga igazából, amikor kiderül, hogy a férfinek is van egy törvénytelen testvére, aki a maga jogán a társaság megbecsült tagja. S a hölgy mellé egy olyan tökéletes, mindenhez szenzációsan értő férfi, hogy nem is igazán értem, hogy San Gabriel királya, francia fogságból visszatérve, miért nem mond le trónjáról azon perc és csapja a koronát Will Masterson fejébe, hiszen a férfi hídat és utakat épített, háborút viselt, mezőgazdaságot állított talpra, borral kereskedett, s az elvégzett munkák sora hosszan folytatódhatna. S tette ezt alig pár hét alatt.

Will Masterson tökéletességét egyetlen dolog zavarta meg – legalábbis szerintem. Szerelmét bagolynak becézi. Értem én az analógiát a hölgy neve és a bölcs madár között (Athena a bölcsesség istenője a görög mitológiában, a bagoly pedig a bölcsesség jelképe), de nem gondolom, hogy a hölgy örült amikor “hosszúra nőtt csodaszép baglyocskám”-nak becézte, vagy valami hasonlónak

Természetesen megkapjuk a boldog végkifeljetet, meglesz az Elveszett Lordok-ból megszokott nagy, baráti vacsora, ahol szinte valamennyien összetalálkoznak, és mindenki boldog lesz.

Nekem ez egyszerolvasós marad, mert nagyon hercegnős, nagyon rózsaszín, és csak reménykedem, hogy a sorozat további részei ezt überelni fogják. A következő rész ősszel jelenik meg angol nyelven és Once a Rebel lesz a címe. Magyarul mikor, nem tudom, és azt sem tudom, hány részt tervez a szerző.

De hát kinek a pap, kinek a paplan…

* Mary Jo Putney – Az amazon és a katona, General Press, 2017

 Az  Elveszett Lordok sorozat hetedik, záró részéről olvashatsz:

Fekete özvegy

General Press, 2016

Not Always a Saint, 2015