Hóvégi klasszikus: George Sand - Consuelo, Rudolstadt grófné

“… nem színházakban játszák a legjobb komédiákat…”

George Sand, Consulo

Amandine Aurore Lucile Dupin, Baronne Dudevant (Párizs, 1804-1876) ismert írói nevén George Sand, francia írónő, novellista. A nő, akinek volt mersze másnak lenni.

Előszőr kiskamaszként találkoztam George Sand nevével egy Chopinről szóló életrajzi filmalkotásban és csodálkozva kiáltottam fel: Jesszusom! Ez a pasi nő! Ami nem volt semmi a 19. században, még Párizs művészvilágában sem. Híres volt Chopinnel valamint Alfred de Musset-vel folytatott viszonyairól, bár ezek idején hivatalosan még Dudevant báró felesége és két gyermekének anyja. Ez a házasság később felbomlik Sand  a nők szexuális egyenjogúságáról vallott eszméi miatt, ugyanis több szeretője is volt, sosem titkolta viszonyait, ha kedve úgy tartotta, akkor férfiruhákba öltözött egyenjogúságát kifejezendő és a 19. századi Párizs dekadens művészvilágával vegyült.

Consuelo és Rudolstadt grófné, így a kettő együtt, mert így teljes a történet. Zárójelként megjegyzem, nem értem miért kategorizálja a Wikipédia mindkét művet novellának mikor regény a javából, különösen terjedelmüket tekintve.

18. században játszódó történet, a francia romantika gyöngyszeme és cselekménye Európa nagy részét beszövi. Történet egy csúnyácska, kétes származású lányról, akinek egyetlen vágya és reménye az éneklés, ez tudja majd kiemelni a szegénységből, nyitja meg a kapukat előtte. És ez hozza el a szerelmet is, amiről már oly régen lemondott. Szerelmese, és későbbi férje, a huszita Albert gróf meglehetősen eredeti figura a maga módján.

Romantika, szerelem, némi történelmi áttekintés és miszticizmus, valamint sok-sok korabeli zene, a zeneművészet és a színpad csillogó világa, a vele járó féltékenységekkel és intrikákkal. Erről szól Consuelo és Rudolstadt grófné. S ha belefogsz, akkor vértezd fel magad nagy türelemmel, mert nem egy könnyű olvasmány, első sorban a terjedelme miatt. Helyenként túlságosan részletező és emiatt vontatottnak tűnhet, de ennek ellenére érdemes vele megpróbálkozni a klasszikus romantika kedvelőinek.

Consuelo tüneményes tehetségű énekesnő, de életét és a velencei társaságba való befogadását több ellentmondás is nehezíti: spanyol, részben cigány származású, de a velencei stílus hibátlan értője, szerelemgyerek, csúnya leány, akit a tehetség és jóság mégis valósággal gyönyörűvé varázsol, az opera csillogó világa éppúgy vonzza, mint az érzéki szerelem, de fokról-fokra megcsömörlik mindkettőtől, egyre inkább lelki, megnemesült vonzalomra vágyik, s a tetszés és a siker közegéből a jószolgálat és a társadalom-jobbítás övezetébe lép át. Az önéletrajzi ihletésű regény eltávolítva egy történelmi időegység viszonylatába beleszőve a 18. század közepének története. A hősnő Velencéből Csehországba jut, majd Bécsbe, Poroszországba; feltárulnak előtte fejedelmi paloták, paplakok, összeesküvők földalatti rejtekhelyei. Értelme és jósága választatja vele Albert grófot, aki huszita. Férje halála után Rudolstadt grófné lesz, de ez már a könyv második kötetében (Rudolstadt grófné címmel) olvasható.

Eredeti mű: Georges Sand – Consuelo, 1842

Első magyar nyelvű kiadás 1875, Franklin-Társulat, azóta még négyszer, utoljára 1986-ban adta ki a bukaresti Kriterion kiadó

Legnépszerűbb ​​regénye, a Consuelo folytatásában George Sand a páratlan képességű velencei énekesnő mesés élettörténetét szövi tovább. A titkos házasság révén grófnévá lett Consuelo férje halála után Berlinbe költözik. Miközben továbbra is elkápráztatja a közönséget művészetével, a királyi udvarban fondorlatos összeesküvés szövődik körülötte, melynek akaratlan részeseként egyre inkább gyanúba keveredik. Végül kegyvesztett lesz: korábbi pártfogója, Nagy Frigyes rideg számítással börtönbe záratja. A meleg szívű lányról azonban igaz barátai nem feledkeznek meg. Mikor erényét a várbörtönben már komoly veszély fenyegeti, veszélyes kalandra vállalkozva megszökteti egy titokzatos idegen. Menekülés közben Consuelo szívében romantikus szerelem ébred az életét őérte kockára tevő Liverani lovag iránt. Kiszabadítója a lányt az üldözők elől egy távoli várkastélyban bújtatja el, mely titokban egy egész Európát behálózó titkos társaság vezetőinek székhelye. A társaság tagjait megismerve Consuelo megdöbbentő felfedezést tesz, és ennek fényében élete utóbbi néhány évének eseményei teljesen új értelmet nyernek. Az elképesztő fordulat ugyanakkor végre az oly régóta várt boldogságot is meghozza a lány életében. A zenei ihletésű regény megkapó szépségű, egyszersmind filozofikus mélységeket feltáró záró szakasza a forrongó szellemű XVIII. század elkötelezett erkölcsiséget tükröző áttekintését kínálja. A Rudolstadt grófné méltó kiegészítője és lezárása a francia romantika kiemelkedő alakjától ránk maradt legjelentősebb műnek.

Eredeti mű: Georges Sand – La Comtesse De Rudolstadt, 1843

Magyarul háromszor jelent meg az Európa Kiadó gondozásában, 1971, 1972 és 1978-ban

Lascar - Szemérem

A teológiára járó jóképű, húszéves srác új lapot nyit az életében – otthagyja a főiskolát, saját lábára áll, és beleveti magát a felnőtt élet vonzó és izgalmas világába. Elhelyezkedik az éjszakai életben, és szabadjára engedve vágyait perzselően érzéki erotikus kalandokba merül. Amint felvállalja igazi énjét, megkap mindent, amire vágyik: szenvedélyt, intimitást, pénzt, szeretetet… és még előtte az élet…

Scolar, 2016

Nagy valószínűség szerint magyar szerző könyve, nem nagy filozófia kitalálni, ha a fordító nincs feltüntetve és © után egy magyar név következik, akkor ez logikus következtetés. Terjedelmét és cselekményét tekintve inkább kisregény.

Ha a fülszöveg alapján valami Tiffany Reisz-féle polgárpukkasztó, erkölcstelen és szeméremsértő írásra vársz, akkor máris félreteheted a könyvet. Egy egy húszéves srác története, aki otthagyja a teológiát és apja kapcsolatainak köszönhetően a helyi alvilág által működtetett szórakozóhelyeken kap munkát. S hogy egyáltalán hogy került a katolikus teológiára? Csak oda vették fel, mert ugye manapság csak annak nincs egyetemi diplomája aki nem akar egyet (ez mondjuk a cenzurázott változata annak, amit igazán gondolok), és nem azt tanulja az ember fia-lánya amit szeretne, hanem ahová felveszik.

A történetet a főszereplő meséli el egyes szám első személyben, s mivel a szerző a fenti logikus következtetés alapján férfi, dícséretes, hogy nem egy nő tollából olvassuk azt, ami egy férfi fejében van. Nyelvezete a főszereplő korára jellemző szlenggel telített, - tré, gizda és rinya s más hasonló király kifejezés, amit az ifjúság ért majd, egy idősebb olvasó nem. Szókimondó, de nem vulgáris. Erotika is annyi van benne, mint amennyi egy húsz éves srác életében.

Ha egy szóval/kifejezéssel jellemzenem kellene a könyvet, akkor azt mondanám villanások a valóságból, hiszen az. Ízelítő a vidéki valóságból, mert a történetben a főszereplő Martin kétszer is visszatér vidéki otthonába, a telológiáról s a helyi alvilágból is kapunk kostolót. Mind olyan dolgok amik léteznek, amikről tudjuk, hogy vannak és milyen séma szerint működnek, mert bár sehol sincs leírva helyileg hol is történik mindez és a szereplők neve is meglehetősen fantáziadús, ez a magyar valóság.

Ízlések és pofonok… ennyi.

Jenny Colgan - Piciny Csodák Péksége

Piciny Csodák Péksége 1

„Ínycsiklandóan ​​ropogós és cukros”– Sophie Kinsella, a Boltkóros sorozat írónője

Polly és Chris már hét éve együtt élnek, de kapcsolatuk válságba kerül. Chris visszaköltözik az anyjához, Polly pedig kiadó lakást keres. A hirdetések közt akad egy romantikusan csábító; egy apró szigeten álló házikó, ahová csak apálykor lehet eljutni autóval. Barátnője hiába próbálja lebeszélni az őrült tervről, Polly hajthatatlan. 

A kikötőfal fölött álló ház igencsak rozoga állapotban várja új gazdáját, és a barátságtalan helyiektől vásárolt ehetetlen péksütemény sem segít Polly hangulatán. Késő este süt néhány cipót, amiből hajnalban visz a halászoknak. A faluban hamar híre megy Polly süteményeinek, így a lány új barátokra, különc hódolókra – no meg esküdt ellenségekre – tesz szert, és ki tudja, talán a szívvel-lélekkel sütött finomságok őt is megváltoztatják, hogy képes legyen újra bízni és szeretni… 

A Találkozzunk a Cupcake Kávézóban írónőjének legújabb sikersorozatát Jojo Moyes és Jennifer Weiner olvasói is imádni fogják, hiszen Jenny ismeri az édes élet tökéletes receptjét: sok evőkanálnyi szívmelengetés, pár csepp könny, nagy adag szerelem és persze csipetnyi humor.

Libri, 2016

Eredeti mű: Jenny Colgan – The Little Beach Street Bakery

A szerző negyedik magyar nyelven megjelent könyve és egy trilógia első része… Illetve pillanatnyilag trilógia, mostanában jelenik meg a harmadik rész is belőle angol nyelven. Lesz-e még több könyv is, nem tudom

Két könyvét olvastam a szerzőnek (Amanda esküvője, Találkozunk a Cupcake Kávézóban), egyik sem volt rossz, csak nagyon hasonló volt a szerkezetük, a szereplők közötti viszony. Akkor épp írtam is, hogy remélhetőleg az új sorozat kitér majd a sémából.

Kitért.

Könnyű, szórakoztató, igazi “nőcis” könyv, ami néhol megmosolyogtat, néhol elgondolkoztat, s vannak részek, ahol valamilyen kézreeső kemény tárgyat fognál némely mocsok férfire.

Ahogy a fülszöveg is írja, Polly és Chris együtt él, de kapcsolatuk kicsit sem rózsás. És azért nem, mert nemcsak kapcsolatuk van válságban, hanem a vállalkozásuk is, ami azt jelenti, hogy közös lakásuk is elúszik. Úgy néz ki, hogy bármilyen megoldást javasol Polly, Chrisnek semmi sem jó, morog és elzárkózik a lehetőségtől. Ő különben is egy nagyranőtt gyerek, anyuci pici fia jóval a harmincon túl is és érzékeny művészlelkéből fakadóan kizárólag saját magával törődik. Mikor a bank lefoglalja a lakást és értékes tárgyaikat Chris vállat von és hazaköltözik az anyjához, Polly pedig szabályosan pofáraesik amikor megtudja mekkora kölcsönökkel terhelte meg a lakást a férfi.

Innen kezdődik Polly kalandja…

Mivel ő nem költözhet haza az anyjához és kebelbarátnője, Kerensa terhére sem akar lenni, Plymouthból Mount Polbeane-be, egy kicsi szigetre költözik, ahová egyetlen út vezet, ha jön a dagály, akkor az is víz alá kerül.

Ez a könyv nemcsak Polly története, hanem egy egész közösségé. A halászoké akik a szigeten élnek, vagy oda járnak dolgozni, a flepnis amerikai zsenié, akiknek lassan már több a pénze mint az esze, de ettől függetlenül áldott jó lélek, a fura amerikaié, aki puccos irodáját méhészkedéssel cserélte fel. Mrs. Manse története is, aki valaha a legjobb pék volt közel s távol, ma már csak egy megkeseredett idős nő, aki még mindig tengerbe veszett szeretteit várja vissza, vagy Jayden története, aki gyűlöli a halászatot, de nincs más választása, vagy a boltosé, a kocsmárosé, a macskákat gyűlölő állatorvosé, a munkát kereső jövendőbeli apáé…

Ide jön Polly, egy igazán lepukkant, de bájos bérleménybe és eleinte mindenki elzárkózik tőle, hiszen idegen. Egyetlen barátja a kis lunda-fióka (Neil, a lundóka), aki nem sokkal érkezése után vergődik be törött szárnyával a házba és önhatalmúlag Polly háziállatának nevezi ki magát. Egészen eredeti, nem? Nem kivert kutyakölyök, vagy félfülű, tépett kandúr, hanem madárfióka, és meglehetősen szimpatikus is.

Polly magányos, elkeseredett, míg egy nap kenyeret süt és ki is merészkedik vele a házból… és az ajtók előbb vonakodva, majd egyre bátrabban nyílnak meg előtte, olyannyira, hogy egy idő után a mogorva Mrs. Manse is megbékél vele.

S mikor a dolgok kezdenek egyenesbe jönni, megjelenik a szigeten Chris (anyuci pici fia), aki hónapokon keresztül semmilyen kapcsolatot nem tartott fenn Pollyval, de elvárja, ha már Pollynak ilyen jól megy, akár magára vállalhatná a jelzálogot és megmenthetné a lakást, esetleg ők is összejöhetnének újra. No, én egy ilyenre átszabtam volna a fizimiskáját valami keménnyel.

Szerelmek, kalandok, élettörténetek… körülbelül erről szól ez a könyv. Van humora, van benne csalódás, barátság, tragédia, minden amit akarsz és még ennél is több, mert hozzáállás kérdése, hogy mit kapsz ettől a könyvtől. Lehet nyugis szórakozás, habos-babos romantikus történet, vagy akár életképek egy zártabb közösség mindennapjaiból... vagy valamennyi együtt. Még a kötelező legjobb barátnő sem olyan idegesítő és akaratos mint más történetben, s ez már valami, nem?

Folytatása is készülőben van, mikor jelenik meg nem tudom, de a könyv végén már olvasni lehet egy kis ízelítőt belőle, és várhatóan Kalamajka a Piciny Csodák Pékségében címmel lesz kapható... valamikor… és ízlések és pofonok, de engem ez szórakoztatott és várom a folytatásait. Tegnapra pont jó lett volna.

A sorozat további, angol nyelvű részei:

2 Summer at Little Beach Street Bakery 

várhatóan Kalamajka a Piciny Csodák Pékségében címmel jelenik majd meg

3 Christmas at Little Beach Street Bakery

karácsonyi történet, mi más?

Milly Johnson - Fehér esküvő

Erre ​​a napra vártak.

Ez lesz-e a nap, amelyen valóra válnak álmaik?

Bel, egy csokoládédinasztia örökösnője az álomesküvőjét tervezgeti élete szerelmével, Richarddal, amikor bekövetkezik a katasztrófa, és az addig hibátlannak hitt világ darabokra hullik körülötte.

A fagylaltszalon-tulajdonos Violet arra készül, hogy örök hűséget fogadjon Glynnek, akit már réges-rég nem szeret, ám mégsem képes kimondani a rövidke mondatot: „már nem akarok a feleséged lenni.”

A mindent önerőből elérő üzletasszony, Max úgy tervezi, hogy a házasságkötő teremben mondja ki a boldogító igent jóképű vőlegényének, Stuartnak, de ahogy közeleg a nagy nap, egyre jobban magával ragadja a régi ábránd: a bazi nagy lagzi és annak mesébe illő kellékei.

Mindhárom nő a Fehér Esküvő menyasszonyiruha-szalonban keresi a tökéletes alkalomhoz leginkább illő, megfelelő kellékeket. A szalon tulajdonosa, Freya a garancia arra, hogy a kiválasztott ruha meghozza majd nekik az áhított boldogságot, bár közel sem biztos, hogy úgy, ahogy eredetileg eltervezték…

Ulpius-ház, 2014

Eredeti mű: Milly Johnson – White Wedding, Simon&Schuster, London, 2012

Második könyvem a szerzőtől, az elsőt is csak nemrég olvastam, bár vagy három-négy könyve ott ücsörgött a polcon már egy ideje, némelyikbe bele is kukkantottam és félretettem. Valami könnyűre, szórakoztatóra vágytam az utóbbi időben olvasott erotikus szemetek után – neked lehet kincs, nekem szemét, nem vagyunk egyformák, s ez így van jól. Szóval kellett valami jó kis langyos limonádé és a Borúra derű, az első és eddig egyetlen könyv amit a szerzőtől végig elolvastam határozottan nem volt rossz – amíg meg nem jelent a tolószékben ülő sellő. Lényegében még azután sem volt rossz, csak engem már nem érdekelt, mert a történet valószínűségi rátája nullára esett. Hozzávetőlegesen ez motivált, hogy a Fehér Esküvő-t vegyem kézbe, mert mi lehet könnyebb és szórakoztatóbb, mint egy esküvőről szóló könyv, hát még ha egyszerre három is esedékes benne!

Ez a könyv minden volt, csak limonádé nem... illetve könnyű szórakozás, ha arra vágysz, de ha elgondolkozol egy kicsit a történéseken, az emberi kapcsolatokon és vágyakon, azon, hogy ez így ahogy van, vagy töredékében megtörténhetne bárkivel, akkor már nem is annyira habos-babos ez az egész.

Fehér Esküvő, így, mindkét szó nagybetűvel írva, mert ez a menyasszonyi ruhákkal és más esküvői kellékellel foglalkozó bolt neve, aminek Freya a tulajdonosa. Elképzelhetően ő a kicsit misztikus elem a történetben, a Jótündér, bár konkrétan sosincs leírva sehol, hogy Freya több lenne mint a bolt tulajdonosa és paranormális szférába illő tulajdonságokkal rendelkezne, ezt csak sejteni lehet, de ez nem zavaró egyáltalán, még egy olyan, kizárólag földi dolgokat kedvelő személynek sem, mint amilyen én vagyok.

Ebben a boltban ismerkedik meg a három, esküvőjére készülő nő: Belinda, Maxine és Violet. Bár a könyv három részre van osztva és mindegyik rész valamelyikük esküvőjéről szól, ettől a pillanattól a három nő története párhúzamosan folyik, attől függetlenül, hogy épp kinek az esküvői történetéről van szó és aktívan részt vesznek egymás életében és esküvői előkészületeiben..

Elsőként Bel esküvőjére megyünk. Ő tehetős családból származik, de mindezek ellenére nagyon szerényen viszonyul az egész esküvői rongyrázáshoz. Kicsit titkolózó, kicsit bizalmatlan és zárkózott. Mindent maga szervez, nem fogad el segítséget sem őt felnevelő mostohaanyjától, sem újdonsült barátnőitől. Erre több oka is van, az egyik az, hogy az esküvőjén meglepetést szervez néhány ember számára. A kellemetlenebbik fajtából. Ugyanis Richard, a nemesi felmenőkkel rendelkező pénzügyi szakember és Bel vőlegénye, viszonyt folytat a koszorúslánnyal, aki Bel mostohaanyja révén rokon. Bár kimondja a boldogtalanító igent és az esküvői fogadás botrányba fullad, Bel történetének itt még nincs vége...

A következő az ambiciózus Maxine esküvője lenne. Született üzletasszony, a munka mindenek előtt. Párjával, Stuarttal tizensok évi együttélés után akarják hivatalossá tenni kapcsolatukat, egy diszkrét, intim szertartás keretén belül, minden felhajtást kerülve, hiszen az egész csak puszta formalitás már. Legalábbis ezt szeretné Stuart, akit férfiúi büszkeségében sért az, hogy Max sikeres üzletasszony, toronymagasan többet keres mint ő, sőt még ez sem elég, egyre többre vágyik. Stuart füldhözragadtabb fajta, nincsenek nagy elvárásai az élettől, szereti az egyszerű dolgokat. S az esküvői előkészületek közben Maxine-nel elfut a ló, mert véletlenül meglátja a telvízióban „Az én bazi nagy cigány esküvőm” című műsort. És olyan akar. Márpedig amit Max akar, azt meg is kapja... még akkor is, ha egyedül kell majd állnia az oltárnál.

Zárójelben megjegyzem, hogy ez egy nagyonis valós műsor, én nem láttam a brit változatot, de az amerikaiból elcsíptem egyszer egy részt és amit a szerző leírt Maxine esküvőjével kapcsolatban, az nem fikció, mert ezek az esküvők nem két ember egyesüléséről szólnak, hanem első sorban opulenciáról és rongyrázásról és semmiben nem hasonlítanak ahhoz, amit esetleg mifelénk láttunk.

És természetesen Max történetének sincs vége az esküvővel...

Mindhárom nő története kalandos, de a legmegrázóbb talán mégis a Violeté, aki épp új vállalkozását, egy fagylaltozót készül elindítani és aki egy depressziós, agorafóbiás, társfüggő pszichopatával készül összekötni az életét. Glyn érzelmileg zsarolja, bűntudatot kelt benne, ellenőrzi minden lépését... s mikor Violet az esküvő előtt elhagyja Glyn felgyújtja a fagylaltozót és leszúrja azt a férfit, aki a feltételezései szerint a nő szeretője.

A könyv végére természetesen mindenki megtalálja a maga párját, talán túl gyorsan és kiszámíthatóan a történtek után, hiszen sejteni lehet a kapcsolatok alakulását. Mindenre választ kapunk, lesz meglepetés bőven minden oldalról, minden megoldódik... csak egyedül Freyáról nem derül ki, hogy kicsoda-micsoda, mert egy nap a boltot kiürítve találják és Freyánal nyoma veszett csodaszép ruháival együtt.

Ízlések és pofonok, de nekem ez most nagyon kellett és jól is esett. Hátha majd neked is...

Kylie Scott - Lead - Szóló

Stage Dive 3

Megszelídítheti a szerelem a rock n’ roll leghírhedtebb fenegyerekét?
A Stage Dive énekese, Jimmy Ferris megszokta, hogy azonnal megkap mindent, amit csak akar – egész eddigi élete a vad bulizásról és könnyű csajokról szólt. Végül azonban túltolja a rock n’ rollt, és az elvonón találja magát, utána pedig megkapja személyi asszisztensnek Lenát, akinek egyik legfontosabb feladata megakadályozni, hogy visszaessen. 

Lena nem hajlandó elviselni szexis főnöke allűrjeit, és annak ellenére, hogy az első pillanattól kezdve szinte izzik körülöttük a levegő, elhatározza, hogy a kapcsolatukat szigorúan szakmai alapon tartja. Jimmy azonban túlságosan messze megy, és a fenegyerek hirtelen rádöbben, hogy nagyon könnyen elveszítheti a legjobb dolgot, ami az életében valaha történt. Vajon meg tudja győzni makacs asszisztensét, hogy vállalják a kockázatot, és hagyja, hogy a szíve vezesse?

Könyvmolyképző Kiadó, 2016

Eredeti mű: Kylie Scott – Lead, St. Martin’s, London, 2014

Az előző rész után azt mondtam ennyi volt, és mégis elolvastam … túlzás! Átlósan olvastam sűrű lapozással. Úgy gondolom jobb lett volna megmaradni az eredeti elhatározásom mellett, mert voltak pillanatok amikor nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek.

Benéztem ilyen-olyan fórumokra, mindenki el van ájulva tőle, ki vannak feküdve, ilyen jó, olyan jó és egyik szuperlatívusz a másik után… Nem ugyanazt a könyvet olvastuk? Tudom, hogy ízlések meg pofonok, de akkor is...

Rendben, a történet akár jó is lehetne: a rock fenegyereke javulni akar, kijár egy elvonót és ez arról szólna milyen nehéz túlélni az azt követő időszakot. Csak nem kellett volna ekkora nyáltengert csinálni belőle és talán a nyelvezetén is dolgozni kellett volna egy keveset, a szereplők értelmi szintjéről nem is beszélve. Értem én, hogy a rock istenei és őket más mércével mérik, de sokszáz oldal belőtt haj, király, aha és kúrás, valamit a többszörösen előadott, egymás nemiszervéről szóló dícshimnusz azért kicsit sok volt.

Teljesen kiszámítható történet Jimmy Ferris-ről, a Stage Dive banda énekeséről és frissen alkalmazott asszisztenséről, Lenáról. Túlzásba vitt lelkizés és libidó, némi erotika. A férfi főszereplő természetesen egy kőgazdag, szexis félisten, akkora farokkal mint a mesében – fekete pont, ilyen minden könyv férfi főszereplője mostanában, a női főszereplő átlagos lány – piros pont lenne, ha az előző két részben nem ugyanezt kaptuk volna: dögös félisten-átlagos lány kombináció. Ebből tizenkettő egy tucat.

A történet egyes szám első személyben íródott, Lena meséli el – a női főszereplő, akárcsak az előző könyveket –, és bár szexre csak a könyv utolsó harmadában számíthatsz, Lena libidójának pillanatnyi állapotával a könyv minden fejezetében tisztában lehetsz.

Miről szól ez a könyv? Semmiről. Abszolút semmi nem történik azon túl, hogy Jimmy és Lena összejön. Még  a párválasztás is közhelyes, hiszen tudjuk az előző részekből, hogy Jimmynek semmi sem volt szent, így az öccse barátnői sem, hát most egy olyan lánnyal áll össze, akinek a nővére lenyúlta a pasiját és most épp férjhezmegy hozzá.

Az is fura, hogy az együttes tagjai ennyi ideig szinglik maradtak, s most szinte egyidejűleg egy életre elkötelezik magukat, mert a nyakam rá, a következő részben Ben is a párjára talál és az is időben egyszerrel történik valamennyi előző könyv cselekményével. Sőt, aki odafigyel, az már sejti is mi történik és főleg kivel, nem nagy filozófia kitalálni.

A nyelvezete továbbra is kendőzetlen és triviális, a szereplők viselkedése is. Az előző résznél azt mondtam/írtam, hogy soha infantilisabb irományt, úgy a történet, mint a szereplők szempontjából. Hát visszavonom, mert ez übereli.

A fordítás sincs a csúcson. Nem rossz, de van néhány mellényúlás és hiányoznak azok a finom árnyalatok, amit ismerie kellene annak, aki ilyesmire adja a fejét,  amik igazán jóvá tennék… mint például Jimmy “néhány mérettel nagyobb farka” – néhány számmal esetleg? A “size”-ot így is lehet fordítani.

…kinyújtottam felé a kezem, hogy adja oda a távirányítót – Kedves fordító! Ez elméletileg egy műfordítás, és bár sosem lesz egy ígényes, szépirodalmi mű, azt azért illene tudni, hogy mikor használatos az ide és mikor az oda.

basszgitáros, basszer – talán basszusgitáros, az előző részben csak “basszer” volt, hát ez sem jobb…

Még hátra van Ben, a basszusgitáros története, mikor várható a magyar nyelvű megjelenése fogalmam sincs. Az idén nem hiszem. Nem mondom, hogy nem fogom elolvasni, azt sem, hogy igen…

A sorozat előző részei:

1 Lick - Taktus

Könyvmolyképző Kiadó, 2015

2 Play - Futam

Könyvmolyképző Kiadó, 2016