Amy Harmon - Arctalan szerelem

Ambrose ​​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is

Twister Media, 2016

Eredeti mű: Amy Harmon – Making Faces, 2013

Nagyon szép történet… nem tökéletes, mert vannak hibái, de egy olyan valami, amit akkor kell olvasni, amikor eleged van az épp listavezető disztópiából, erotikusból vagy habos-babos bestsellerből.

Hogy miről szól? Életképek egy álmos amerikai kisváros életéből néhány ember sorsának alakulásán keresztül bemutatva.

Még az ötlet sem igazán eredeti, mert a Szépség és a Szörnyeteg meséje az alapja – ahogy a fülszöveg is írja –, csak itt a szerepek időnként felcserélődnek a főhősök között, és azon túl vannak olyan szereplők is akik egymagukban a Szépség és a Szörnyeteg, hiszen kívülről szépek, belül rothadnak. S még ott van a a Cyrano de Bergerac-motívum, hisz Fern, a főhősnő (aki csúnyának érzi magát a többi mutatós lány mellett), barátnője nevében levelez az iskola sport-sztárjával, a csodálatos Ambrose-zal. Piros pont a szerzőnek, a könyvben ugye sportolók a srácok, de szerencsére nem az amerikai foci menő fenegyerekei, hanem birkózók.

Fern, Rita, Ambrose és Bailey… körülöttük forog a történet…

Fern, a kisváros lelkészének későn született lánya. Visszahúzódó, az olvasásért él-hal, szerelmes Ambrose-ba és Bailey a legjobb barátja. Bailey, Fern unokatestvére. Életét kerekes székben tölti, mert izomsorvadásban szenved, szíve pedig Ritáért dobog. Rita, Fern barátnője, egy ideig Ambrose-zal mászkál, míg a fiú rá nem jön, hogy nem Ritával vált szerelmes üzeneteket, hanem Fernnel. Rita nagyon rossz döntéseket hoz, amik kihatással van nemcsak az ő életére… És Ambrose, aki az iskola szupersztárja – ez az egész felállás kicsit olyan Shakespeare-re vall, mindenki a másikba szerelmes. Ami azt illeti rengeteg idézet van Shakespeare-ből, tehát nem kizárt, hogy a könyv néhány ötletét a Nagy Will ihlette.

Annyi mindent lehetne mondani erről a könyvről, a szereplőről… jót is, rosszat is. Nem egy pörgős valami, álmos kisváros, álmos történések… még a tragédiákra is nyugisan reagálnak. Az egyetlen világrengető dolog ami történik az az öt frissen végzett fiú hadbavonulása és a tragédia ami csak egyiküket hozza vissza: Ambrose-t. S hogy miért álltak katonának és mentek egyenesen Irakba? Mert jó bulinak tűnt. Ilyen egyszerű.

A kedvencem Bailey volt. Tudja, hogy meg fog halni, tudja, hogy minden nap egy újabb győzelem a halál felett, mert betegsége gyógyíthatatlan, de humora és optimizmusa töretlen. A maximumot akarja kihozni a lehetőségeiből. Bakancslistát ír azokról a dolgokról amiker tapasztalni szeretne rövidke kis életében és ezek a tételek adják a könyv fejezeteinek is a címeit. – Bár ez kissé zavaros, mert nem igazán lehet tudni mikor épp kinek a bakancslistája szerint szól a történet: Bailey-é, Ferné vagy Ambrose-é…

Az elején szinte fel is adtam, mert a történet ugrált időben ide-oda és nem nézett ki többnek, mint egy újabb amerikai ifjúsági regény, amiből tizenkettő egy tucat. Örülök, hogy nem tettem meg. Vannak vontatottabb részek is a történetben, jelenetek, amelyeket talán nem kellett volna annyira részletesen megírni és az írónő valószínűleg mélyen vallásos, mert rengeteg utalás van a Teremtőre, idézetek és példabeszédek a Bibliából.

Nincs értelme nagyképű dolgokat írni… nem a legjobb könyv amit olvastam, de semmi pénzért ki nem hagytam volna. Megérintett, megmosolyogtatott, néhol meg is lepett. Gyönyörű. A lelkedhez szól. Csak ajánlani tudom.

…– Az előbb mondtam el, hogy nem tudok egyedül vécére menni. Kénytelen vagyok anyát megkérni, hogy húzza le a nadrágomat, fújja ki az orromat, dezodorozza be a hónaljamat. És ami ennél is rosszabb volt, kellett még valaki, aki a suliban segít, aki kábé mindent megcsinál helyettem. Kínos volt. Frusztráló volt. De nem volt más választásom! Semmi büszkeség nem maradt bennem, Ambrose – folytatta Bailey. – Az égvilágon semmi büszkeség. De úgy voltam vele, hogy vagy a büszkeségem, vagy az életem. Választanom kellett. És neked is választanod kell. Választhatod a büszkeséget, és itt maradhatsz, sütheted a muffinokat, amíg meg nem öregszel és el nem hízol, és teljesen el nem felejtenek az emberek. De dönthetsz úgy, hogy lemondasz a büszkeségről, és egy kevéske alázatosságért cserébe visszakapod az életedet.

(Amy Harmon – Arctalan szerelem, Twister Media, 2016)

Julia Quinn - Mr. Cavendish, ha jól sejtem?

Wyndham két hercege 2

Amelia ​​Willoughby azóta Wyndham hercegének a jegyese, amióta az eszét tudja. Szó szerint. A szerződést ugyanis még akkor kötötték meg, amikor mindössze hat hónapos volt, és onnantól fogva az egész életét azzal töltötte, hogy várt. És várt. És várt… Thomas Cavendishre, a fennkölt hercegre, hogy végre valahára rászánja magát a házasságra. Ám ahogy messziről figyeli a férfit, az a nyugtalanító gyanú ébred benne, hogy a herceg soha egyetlen gondolatot sem pazarol rá…

Ez igaz is. Nem gondol rá. Thomasnak nagyon is ínyére van a jegyesség – ezzel is kordában lehet tartani a férjvadászokat –, és igenis el akarja venni a lányt feleségül… majd valamikor. Amikor azonban épp kezd rádöbbenni, hogy a menyasszonya több is lehet ennél, Thomas világát alapjaiban rengeti meg a rég elveszett unokafivére érkezése, aki talán Wyndham hercege, de az is lehet, hogy nem. És ha nem Thomas a herceg, akkor nem jegyesek Ameliával. Ami a világ legkegyetlenebb tréfája, mert ez a rátarti és előkelő herceg elkövette azt a hibát, hogy szerelmes lett… a saját menyasszonyába!

Gabo, 2016

Eredeti mű: Julia Quinn – Mr. Cavendish, I Presume, Avon, New York, 2008

Ugye mondtam? Ha a kettőből csinál egyet, akkor jó is lehetett volna. Legalábbis jobb, mint amit kaptunk. Mindazt amit a Wyndham elveszett hercegéhez képest pluszban kaptunk háromszor fél fejezetben és egy bekezdésben az Utóhangban meg lehetett volna írni, helyettesítendő a sok mellébeszélést és időhúzást. Ez természetesen nem a kiadó bűne, hanem a szerzőé, aki úgy néz ki áttért a mennyiségi irodalomra…. Nyomjad Julia! Még van amíg Nora Roberts-et utoléred.

A történet egy az egyben ugyanaz mint az első részben, csak most a másik pár, Thomas és Amelia szemszögéből nézzük a dolgokat.

Mit kapunk pluszba? Kicsit jobban megismerjük a két szereplőt és van néhány jelenet, ami nem szerepel az első könyvben. Például a bál, ami után ugye történik a rablótámadás és Őútonállóságáról kiderül, hogy elképzelhetően Wyndham hivatalban levő hercege. Vagy amikor Thomas a kocsmában éjszakázik Mr. Alkohol társaságában és reggel a vásárolgató Amelia szedi össze. Tehát több beszélgetést, ismerkedést kapunk a két főhőstől. Ennyi. Thomas és Amelia a végére összeházasodik - és szerelemből teszik, de ezt felesleges is mondanom, nem nagy filozófia kitalálni. Az özvegy hercegné ronda mint a bűn, de ezt is tudjuk - a Külső-Hebridák, ahová száműzni akarják unokái, egy nagyon szép hely. Ezt nem tudjuk, de megnéztem Guglival...

És nem érdekel, hogy lelövöm az egyetlen dolgot, ami a nagy rózsaszín happy-endhez hozzájárul, akkor is elmondom, mert ez az egyetlen említésre méltó dolog és az egyetlen,  amit nem tudunk már a másik könyvből.. Ugye arra mindenki emlékszik, hogy Amelia Willoughby Crowland gróf kettes számú lánya és a grófnak nincs fiúörököse, tehát a cím és a birtok majd visszaszáll a Koronára. Nos, amikor a gróf csak úgy hírtelenjében átadja lelkét teremtőjének, a Korona és viselője úgy gondolja, milyen vicces is lenne, ha Thomas Cavendish, ex-Wyndham herceg lenne az új Crowland gróf… Pont.

El sem tudom mondani mekkora csalódás volt. Nem is olvastam, hanem inkább lapoztam… ezt is olvastam már, meg ezt is… na itt egy bekezdés amit nem ismerek - körülbelül ilyen módszer szerint ment az olvasás. Ez egy teljesen feleslegesen megírt könyv volt, amit egyetlen este ki lehet végezni, amennyiben az első részt már olvastad, mert ennek nagyrészét átlapozod. 

A duó első könyve:

Wyndham elveszett hercege

Gabo, 2016

The Lost Duke of Wyndham

Olimpia

Citius Altius Fortius

Győzzön a jobb, de azért...

Susan Mallery - Született úrinő

A csodálatos Titan lányok 2

Skye ​​Titan ismeri a mondást, hogy a baj hármasával jár, és sajnos tényleg úgy néz ki, hogy a régi bölcsesség az ő esetében is beigazolódik.

1. csapás: 

Az apja ismét férjhez akarja adni egy gazdag és befolyásos férfihoz, aki azonban a húgára, Izzyre vetett szemet.

2. csapás: 

Az alapítványáról valaki súlyos rágalmakat terjeszt, és ennek következtében megsemmisülhet mindaz, amiért dolgozott.

3. csapás: 

Bár Mitch, az egyetlen férfi, akit valaha is szeretett, visszatér az életébe, hamar világossá válik, hogy már nem ugyanaz az ember, aki kilenc évvel ezelőtt volt.

Ám egyszerre kiderül, hogy Skye-nak sokkal nagyobb gonddal kell szembenéznie. Az apja, Jed olyasmivel zsarolja, aminél nincs fontosabb és drágább számára: a kislányával, Erinnel. Ebben a döbbenetes helyzetben Skye ráébred, hogy a páni félelemnek íze van, mely fémes és kesernyés, majdnem olyan, mint a vér íze. S ekkor eljön a pillanat, amikor egy úrinőnek is fel kell vennie a kesztyűt, és keményen vissza kell ütnie, kerül, amibe kerül!

Harlequin, 2016

Eredeti mű: Susan Mallery – Lip Service, 2009          

Ez a történet – és ezen az egész négy részes A csodálatos Titan lányok értendő – egy meglehetősen beteg elméről szól… vagy kettőről. Akik olvasták az első részt (Született játékos) azok már némileg képben is vannak, hogy miért írtam ezt.

Adva van egy texasi milliomos, három törvényes lánnyal és egy törvénytelen fiúval, gyermekei valamennyien felnőttek a történet idején. Ez a szemétláda, akinek a szíve helyén a kasszagép pittyeg, egész életükön át manipulálta lányait, olyan is volt hogy egymás ellen játszotta ki őket. S azért csak a lányait, mert a fiát sosem ismerte el, pénzzel félreállította az anyát és lányai mégcsak nem is tudtak a “nagytestvér” létezéséről. Nos, ez a gerinctelen csúszó-mászó azt találta ki, hogy lányai közül arra hagyja vagyonát, aki azt a legjobban megérdemli – értsd, pont olyan gerinctelen, kíméletlen, korrupt és mocsok mint ő.
Tehát egyik oldalról jön az apai megalázás, földbe döngölés… és másik oldalról jön Garth, a törvénytelen testvér támadása. Ugyanis Garth pont ugyanolyan szemét, mint nemzője. Miután a nincstelenségből dúsgazdag és befolyásos üzletemberré küzdötte fel magát (mint a mesében, ugye), Garth egyetlen életcélja a Titan család kiírtása, lenullázása, megszégyenítése, s a sor folytatódhatna, hogy mi mindent szeretne Garth csinálni. Hogy Jed Titant miért akarja tönkretenni, ahhoz nem kell lángésznek lenni, de, hogy a lányok mit vétettek neki… hát ez még a második részben is homály

   Míg az első történetben (Született játékos) a nagyobbik lány, Lexington (Lexi) szépségszalonját fenyegette veszély, most mindkét sötét oldal bekeményített és a második lány, Skye van soron. Ez a könyv az ő története, múltja, jelene, szerelme… Egy olyan lányé, aki egész életét azzal töltötte, hogy apja szeszélyei szerint ugrált, ő volt a jókislány és kétségbeesetten könyörgött a szeretet minden apró morzsájáért, komoly áldozatokat hozva apja minden félszájjal odavetett elismeréséért. Most pedig egyszerre két fronton is támadás éri: egyik felől apja újra belegyalogol a magánéletébe, másrészt Garth machinációinak eredményeképpen támadás éri az alapítványt, amit az éhező gyerekek megsegítésére hozott létre Skye. S ha mindez még nem lenne elég, visszatér az első szerelem tárgya: Mitch.

   Két rész elolvasása után sem tudom, hogy ki mozgatja a szálakat és miért… illetve igen, Garth és Jed, de ez nem olyan tiszta ügy, mint ahogy én ezt itt leírom, mert vannak pillanatok, amikor azt is elhittem volna, hogy a két mocsok összejátszik. S hát természetesen a lányok sem ülnek ölbetett kézzel, hanem védekeznek és visszavágnak.
   Ha most kaptál kedvet az olvasáshoz, akkor ajánlatos lenne az elsővel kezdeni. Lényegében megállja a helyét mint önálló történet is, de természetesen találkozunk az első rész szereplőivel és utalások vannak az ott történtekre is.

Még két rész van a sorozatból, mikor jelennek meg (ha egyáltalán), nem tudom. Ha a kiadó megjelenés-politikájából indulunk ki, akkor leghamarabb novemberre várható egy újabb Susan Mallery könyv, de még lehetnek meglepetések, bármilyenek… Nem nagy filozófia kitalálni, hogy a harmadik könyv a kisebbik Titan-lány, a vadóc és extravagáns Izzy története lesz, a negyedik pedig Garthról szól majd – itt borítékolom, hogy összejön majd a lányok barátnőjével, Danaval, a seriff-helyettessel és ő majd reményeim szerint egy érzékenyebb testrészét nem túl erősen, de annál kitartóbban megszorongatja. Hogy Jed Titant hogyan döngölik majd a földbe, nem tudom kitalálni, de nagyon kiváncsi vagyok, mert nem érdemli meg, hogy egy szívroham gyorsan eltakarítsa az útból, oda valami hosszan tartó nyomor kell.

Nekem jobban tetszett mint az első része, tör a nyavalya a folytatásért, mert pörgős, humoros… de hát ízlések és pofonok…

A sorozat első része:

Született játékos

Harlequin, 2016

Under Her Skin

 További részek egyelőre angolul

3. Straight from the Hip

4. Hot on Her Heels

Sabrina York - Hannah és a felföldi

Szerelem ​​és szenvedély a Skót-felföldön… 

Hannah Dounreay, az erős és független, fiatal nő olyan korban vágyik szerelemre és megértő társra, amelyben a házasságok nem érzelmi alapon köttetnek. Hannah sorra utasítja vissza a kérőit – akik mind rátennék a kezüket a hozományul járó földekre –, és inkább maga igazgatja a családi birtokot. Amikor azonban az erős, csendes – és nem mellesleg rendkívül jóképű – harcos megmenti egy erőszakos támadástól, megdobban a szíve: végre nem csak olvasmányaiból ismerheti meg a szenvedélyt. Ki lehet ez a férfi? Vajon érdemes miatta feladnia a szabadságát? 

Dunnet bárójának, Alexander Lochlannach-nak rabul ejti a szívét az öntörvényű, vadítóan vonzó Hannah. Miközben a felföldön kegyetlen összecsapások dúlnak a klánok között a földekért és a haszonért, Alexander nem bír ellenállni a lány csábításának. A férfi múltja azonban sötét titkot rejt, amely, ha kiderül, tönkreteheti kettejük boldogságát. Alexander ezért szenvedélyesen szeretné bebizonyítani Hannah-nak, hogy ők ketten összetartoznak egy test és egy lélek.

Studium Plus, 2016

Eredeti mű: Sabrina York – Hannah and the Highlander, St. Martin’s, London, 2015

Jaj, hát ez egy bűbájos történet volt… olyan igazi skótos, romantikus, egy szusszanásra el lehet olvasni. A fordítója meg keressen magának valamilyen más munkakört, esetleg menjen vissza angolul tanulni, vagy ami mégjobb, magyarul. Aki egy 19. században játszódó könyv fordításában leírja, hogy “szia” meg “farka” (ez nem a kutya farkára értendő, hanem a báróéra) az gondolja újra műfordítói hivatásának gyakorlását – s ez csak két példa volt a sok közül. Majd amikor Lora Leigh vagy Maya Banks erotikus írásait fordítgatja, ott mind írhatja a "farok" szót, de egy klasszikus romantikusban nem. Nem kell az angol eredetit olvasni ahhoz, hogy észrevedd, itt valami nagyon nincs a helyén…

Mint már jeleztem, a történet a 19. század elején játszódik, bár többször is az volt az érzésem, hogy legalább 300 évvel korábban, a középkorban. Ha nincs az elején az évszám, “1814. május Barrogill, Caithness megye, Skócia”, akkor símán el is lehet hinni, hogy ez bizony a középkorban történik.

A könyv tulajdonképpen egy trilógia első része, ugyanis Dounreay bárónak három feleségtől három lánya van – saját bevallása szerint három makacs, önfejű teremtés – Hannah pedig a legidősebb közülük. S mivel a három lány három különböző anyától származik, egy kicsit sem hasonlítanak egymásra – innen származik Hannah enyhe kisebbségi érzése, amikor angyali szépségű húgaira néz: ő alacsonyabb, és inkább a töltött galamb jelzővel illetné magát. S mert állandóan húgaihoz hasonlítgatja magát, meg van győződve, hogy őt csakis a vele járó vagyonért akarják elvenni feleségül – pedig csak a megfelelő férfire kell rátalálnia.

S ott a megfelelő férfi: Alexander Lochlannah, a sokat próbált, testi-lelki sebeket hozdozó, sérült Dunnet báró… aki természetesen olyan mint a mesében: magas, izmos, az arcán levő sebhely ellenére is lehengerlően jóképű

Zárójel: valamikor régebben olvastam egy blogger billentyűzetéből arról, hogy miért ájuldoznak a nők a skót férfiakért mint főhősök. Sajnos nem emlékszem ki írta, de ha a kezedbe kerül az írás, akkor ki ne hagyd, mert szenzációs. Zárójel zárva.

Nos, szóval ott tartottam, hogy a megfelelő férfi, aki olyan mint a mesében – nagy kár, hogy a valóságban inkább a szomszéd Józsihoz meg Lacihoz hasonlítanak –  és Hannah összetalálkozik és a körülmények kényszerítő hatására össze is házasodnak. Hogy miért, majd elolvasod, ha akarod, és megtudod. Itt kezdődik a kettejük története, szó sincs arról, hogy vége a könyvnek.

Mint mondtam már, bűbájos történet, tehát világrengető dolgokat ne várj tőle, nem változtatja meg az életed, de ha a műfaj kedvelője vagy akkor mindenképpen szórakoztatni fog. Megtalálod benne a klasszikus romantika minden elemét: szerelmet, izgalmat, kis erotikát, humort, árulást, erőszakot és még misztériumot, fantasy-t is, ugyanis Hannah kisebbik húga, Lana az elholtak szellemeivel képes társalogni, ez pedig időnként nagyon hasznos tud lenni, nem beszélve a herceget sújtó átokról. Igen, van herceg is a történetben, átok is... Szóval rendesen fel van szerelve a történet mindennel, amit csak akarsz.

És még valami van a könyvben… nem is tudom minek nevezzem, a könyvben fejlesztés címszó alatt fut. A bárók minden bérlőjüket kitelepítik, menjenek a szemük világába, ők pedig más típusú, jövedelmezőbb gazdálkodást akarnak folytatni körbekerített birtokaikon. Engem ez erősen emlékeztetett egy nem is olyan rég élt elmebeteg diktátorra, aki Erdély falvait hasonló indíttatásból dózerolgatta. No, de kétlem, hogy az írónő azt a motívumot használta volna fel, csak úgy eszembe jutott.

Nekem ez tetszett. Lehet akkor jött, amikor nyitott voltam az ilyen olvasmányokra, de határozottan kijelenthetem, nagyon remélem a kiadó megjelenteti a folytatásait is. Sőt! Nem bánnám, ha a kis Fiona történetét is elolvashatnám valamikor – nekem ő nagy kedvenc lett. Szól valaki az írónőnek, hogy fogjon neki a megírásának?

… és ízlések meg a pofonok…

A sorozat további részei egyelőre angolul:

2. Susana and the Scot

3. Lana and the Laird