Fennállásának tizedik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hiszen Ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Szülinapi turnénk során betekintést engedünk az elmúlt tíz esztendőnkbe, mesélünk nektek személyes élményeinkről, arról, mi miként éltük meg életünk ezen időszakát, és hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt.
Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.
Tíz év! Ezt még kimondani is sok, bár ami engem illet, csak hatról beszélhetünk, hiszen 2017-ben csatlakoztam a csapathoz. A tegnapi állomáson Kelly (és Lupi), a Blogturné Klub "Nagyasszonya" már elmesélte hogyan született meg a BTK, én inkább a személyes élményeimet osztanám meg.
Nem fogok a beérkezett kérdésekre válaszolni, legalább is nem a bevett, klasszikus formában, hanem mesélni fogok – őszintén, ahogy szoktam –, s remélem mindenki megtalálja a kérdésére a választ.
2016-ban kezdtem blogot írni, hogy miért, azt már számtalanszor elmondtam. Bevallom, a Blogturné Klubnak ebben semmi szerepe nem volt, annál inkább két tagjának, akiket csodáltam azért, amit csinálnak – nem fogok nevesíteni, ne legyen sértődés belőle. Az, hogy mégis kapcsolatba kerültem a csapattal színtiszta véletlen műve volt, mert nem ismertem senkit közülük. Én nem vagyok barátkozós fajta, különösen online térben nem. Vendégbloggerként kaptam lehetőséget egy blogturnéra, s kevéssel utána meghívtak, hogy legyek a csapat tagja. Ez egyrészt örömmel töltött el, hogy vazze, elég jó vagyok ehhez, másrészt abszolút zabszempozitív voltam, mert mi lesz ha mégsem állom meg a helyem?
A Blogturné Klub kívülről mesésnek tűnik, hiszen mit lát belőle az ember lánya? Azt, hogy ezek ingyé’ kapják a könyveket, sok esetben megjelenés előtt, mi az nekik bepöntyögni néhány szót a blogjukra? Pikk-pakk fél óra az egész, hiszen rutinjuk van! Bentről nézve ez egészen más. Igen, kapunk könyveket a kiadóktól, és igen, esetenként megjelenés előtt. De hogy összeálljon egy blogturné, abban munka van, s nem is kevés. Össze kell hangolni, hogy kinek melyik dátum jó, ki kell találni a bannert, nyereményjátékot, megírni a rafflecoptert, a közös blog posztját, és így tovább. Egy blogturnénak akkor van vége, amikor a nyertes megkapta a nyereménykönyvét. S ne felejtsük el, hogy ezt család, munkahely, iskola és egyéb kötelezettségek mellett csináljuk.
Az is munka, hogy egy bejegyzés megszülessen. Itt időre kell dolgozni, mert ha nem, akkor nem (csak) magadat égeted az olvasók előtt, hanem az egész BTK-t. S amúgy ehhez kapcsolódik a legrosszabb élményem is. Ugyanis vannak olyanok, akik alig várják, hogy valamelyikünk tévedjen – emberek vagyunk, tévedünk –, hogy ők rögtön fehívhassák a figyelmet rá (ez a jobbik eset, és köszönjük azoknak, akik jóhiszeműen teszik ezt), vagy beszólhassanak (fogadásokat lehetne kötni arra, hogy épp melyikük lesz az, amelyik belénk rúg, hiszen van néhány ember, aki spéci erre utazik).
A másik dolog, ami némileg keserű szájízzel hagy, az ahhoz kapcsolódik, hogy én nem élek Magyarországon, és ez korlátoz bizonyos szempontból. A recenziós példányt nekem elektronikus formában (is) kell megkapnom. Vannak olyan kiadók, ahol ez simán működik és soha nem volt gond belőle – ezért pedig hatalmas köszönet jár nekik. Viszont olyanok is vannak, akik ezt indulásból megtagadják, vagy csak akkor teszik meg, ha érdekük fűződik hozzá. Szuverén joguk eldönteni kinek adjak recenziós példányt, ez a helyzet frusztráló, de ennyi év után már beletörődtem. Ezért inkább megveszem magamnak a saját példányom, és akkor máris elúszott a blogturné.
Hogy olvasnék-e ennyit a BTK nélkül? Persze! Számomra az olvasás nem hobbi, hanem életforma, s szó szerint mindenhol olvasok (a fürdőszoba kivételével, és evés közben sem): vonaton, repülőn, buszon, ügyeletben, ha épp nincs dolgom. De ez nem jelenti azt, hogy mást nem csinálok, mert szerintem egész jól összehangolom az olvasási szokásaim és a blogturnézást a hobbijaimmal – imádok kertészkedni, teniszezni, lovagolni (nem, nincs saját lovam!). És szeretem a régi, európai filmeket, amikor a siker a színész és a rendező tehetségén múlt, nem a számítógépes technikán és a speciális effektusokon.
A BTK-t úgy kell elképzelni, mint egy nagy, zajos családot. Vannak jó napok, rossz napok, móka és kacagás, belsős poénok, veleménykülönbségek, kiégések és felpörgések. Változott a csapat összetétele és ezzel a dinamikája is. S ez így van jól. Ha minden csupa cukor és méz, akkor unalmas lenne az egész, ugye? Számomra ez egy semmihez nem hasonlítható élmény. Köszi srácok! Szuper volt az elmúlt hat év veletek!
Boldog születésnapot Blogturné Klub!
U.i. (bár azt mondtam nem lesz klasszikus kérdezz-felelek, ezt a poént nem bírtam kihagyni)
Hogyan viszonyul a családod a blogturnézáshoz?
Sehogy. Mert nem tudják. A blogról sem tudnak. Ez az én titkom (mindenkinek vannak titkai, nem?) S annyira mókás néha látni, hogy egy-egy bejegyzésem olvassák, különösen, ha nem értenek egyet a leírtakkal.
Kérdés Kellytől (Kelly és Lupi olvas): Van olyan kedvenc szerződ, akitől minden elolvasol?
Ó, igen! Bár ez szubjektív, mert a „kedvenc szerző” elég gyakran változik nálam. Tehát inkább úgy mondanám, hogy sok olyan szerző van, akiktől mindent (vagy szinte mindent) elolvasok, és ez zsánertől független. A pillanatnyi kedvenc Karen Swan, de bármikor elolvasom Elizabeth Hoyt, J. R. Ward, Veronica Henry, Marian Keyes, Muna Shehadi, Alessandra Torre, Winston Graham írásait, és a felsorolást hosszan tudnám folytatni. Könnyebb lett volna arra válaszolni, hogy kinek a könyveit nem olvasom. Dobjátok a követ: Colleen Hoover.
:
Jubileumi blogturnénk során ki másokról is lehetne szó, mint rólunk? Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami valamelyik, ebben a turnéban is résztvevő blogra utal. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik lehet az a blog, majd a címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Róka, lajhár és mókusmániás bloggerünk igazi polihisztor: amellett, hogy könyves élményeiről ír blogján, social media managerként dolgozik és az NLCafére is ír cikkeket
a Rafflecopter giveaway
09/07 Kelly és Lupi olvas 09/08 Betonka szerint a világ… 09/09 Dreamworld 09/10 Utószó 09/11 Csak olvass! 09/12 Readinspo 09/13 Olvasónapló 09/14 Szembetűnő 09/15 Hagyjatok! Olvasok! 09/16 Zakkant olvas 09/17 Spirit Bliss Sárga könyves út 09/18 Könyvvilág 09/19 Insane Life 09/20 KönyvParfé 09/21 Könyv és más 09/22 Veronika’s Reader Feeder 09/23 Blogturné Klub