Julie Klassen - A néma nevelőnő

   

A General Press Kiadó jóvoltából ismét időutazást tehetünk az 1800-as évek világába Julie Klassen kalauzolásában. A kirándulásra a Blogturné Klub hat bloggere vállalkozott, a turnéval tartva érdekességeket tudhattok meg a történetről. Sőt, ha részt vesztek a nyereményjátékon, még a könyv egy példánya is a tiétek lehet.

Olivia Keene épp egy lánynevelő intézetbe tart, hogy állás után érdeklődjön, amikor a kíváncsisága letéríti az útjáról. A környék egyik nemesi családjának otthonában ugyanis estélyt adnak, és a lány mindenáron vetni akar egy pillantást az előkelő társaságra, és ha szerencséje van, a birtok tulajdonosára is, akit valamiféle titokzatos, megmagyarázhatatlan kapcsolat fűz az anyjához. Balszerencséjére azonban rajtakapják, ahogy egy fa mögött rejtőzve véletlenül kihallgat egy bizalmas beszélgetést a ház ura és annak fia, az ifjú Lord Bradley között. Egy beszélgetést, amely, ha kitudódik, óriási botrányba keverheti a családot. Lord Bradley ezért úgy dönt, ő maga ajánl munkát a lánynak, hogy ott tartsa a birtokon, amíg meg nem győződik róla, hogy nem ártó szándék vezeti. A két fiatal közti kényszerű ismeretség lassan szerelemmé mélyül, a múltjuk azonban veszélyezteti a törékeny vonzalmukat. Vajon van esélyük a boldogságra, ha a titkaik napfényre kerülnek?

General Press, 2017

Eredeti mű: Julie Klassen - The Silent Governess
   Megrendelhető

Julie Klassen írásait vagy szereti az ember lánya, vagy nem, mert egy olyan korban, amikor a romantikus írásokat fülledt erotikával illik bőven megtűzdelni, ő a klasszikus vonalat képiseli. Azt a vonalat, ami Jane Austen és a Brontë nővérek sajátja volt. Tehát hasonlóan híres kortársaival ellentétben – mert ő egy kortárs író – mellőzi történeteiből az erotikát és még a csókkal is fukarul bánik.

Nagyon ellentmondásos érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt ez egy sokszereplős, millió titkot, fordulatot tartalmazó történet, melynek megírása minden bizonnyal titáni munka eredménye. Másrészt, minden bonyodalom és csavar ellenére ez néhol vontatott és túlbonyolított volt, ami azért bizarr, mert ami titok, szereplő, a történet múltjához és jelenéhez kapcsoldó esemény van ebben a történetben, az akár három könyvnek is elég lett volna. Minden túlzás nékül elmondható, hogy nem volt egyetlen szereplő sem, akinek ne lett volna legalább egy titka és az a titok ne kapcsolódott volna legalább egy másik szereplőhöz, legyen az a főhősnő, a lord, a vadőr, a szakácsnő, vagy bármelyik más szereplője a történetnek.

A történet hősnője a kivállóan magas matematikai képességekkel megáldott Olivia Keene, a kor társadalmi követelményei szerint egy senki, hiszen anyja egy leányiskolában tanított, s az ő nyomdokaiban lép Olivia is, apja pedig egy egyszerű írnok. És épp menekül, mert azt hiszi elkövetett valami megbocsáthatatlant. A körülmények és a kiváncsiság viszi Lord Bradwell kastélyához, ahol fültanúja egy kényes beszélgetésnek apa és fia között. Egy olyan titokról van szó, ami sok ember életét megváltoztatná, első sorban a jelenlegi örökösét, Edward Bradley-ét. Innen indul majd a bonyodalom, mert Oliviát a kastélyba fogják nevelőnőnek, legyen szem előtt, és ne legyen alkalma továbbadni a frissen szerzett információt. Nemsokára az is kiderül, hogy a két titoknak – mármint az Olivia Keene titkának és az Edward Bradley-ének – érintőlegesen köze van egymáshoz. Ez eddig nagyon egyszerű is lenne, csakhogy a kastélyban és környékén mások is élnek, és mindenkinek van egy vagy több olyan gondosan elraktározott információja, ami hatással lehet a történet végkimenetelére és emberi sorsokat változtathat meg.

Nem kedveltem a hősnőt. Rendben volt, hogy egy okos, öntudatos, a korra nem jellemzően független és bátor nőszemély volt, szeretjük az ilyen nőket, de némiképp túlzásnak tartottam, hogy a férfi szereplők nagy hányada kizárólag iránta táplált gyengéd érzelmeket. Egyikük természetesen Edward Bradley, hiszen erről szól a könyv, kettejük egymásratalálásáról. De ott volt még a helyi lelkész, Johnny, a lovászfiú és még Felix, a törvényes örökös is bepróbálkozott nála, bár őt inkább a hormonok hajtották és nem az érzelmek. Nekem kicsit ellenszenvesek az ennyire tökéletes és ellenállhatatlan szereplők.

A rengeteg titok, csavar és történés természetesen jól végződik, talán túlságosan is jól, hiszen egy mindenre kiterjedő boldog végkifejletet kapunk. Minden tisztázódik, minden a helyére kerül, a jók boldogok lesznek, s a gonoszak elnyerik méltó bűntetésüket. és természetesen az is kiderül miért volt jelentősége mindannak, amit a prólógusban olvashattunk, és ami Olivia gyermekkorába történik.

Igazán kedvelem a klasszikus romantikus történeteket, de ez nekem egy kicsit sok volt. Kéretik nem félreérteni: nem volt rossz, csak sok volt a titok, szövevény és véletlen egybeesés, valamint olyan, igazából a történet szempontjából lényegtelen és fölösleges apró történés, amelyekre tulajdonképpen még választ sem kapunk. Például ki volt a szolgálólány gyermekének az apja, vagy ki segítette Edwardot a faragásai tökéletesítésében, mert ezekre a választ csak feltételezni lehet.

Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a szövevényes, titkokkal teli történeteket, valamint azoknak is, akik kedvelik Jane Austen és a Brontë nővérek írásait, hiszen a stílus nagyon hasonló. Említettem már? Ez egy klasszikus romantikus történet.. vagy történelmi romantikus, kinek melyik elnevezés tetszik jobban, hiszen a 19. század elején játszódik. Meg az ízlések és a pofonok…

Nyereményjáték

Julie Klassen történeteiben nem idegen elem a nagy írónő elődök munkáinak felbukkanása. Mostani játékunkban idézeteket olvashattok ezen szerzők valamely könyvéből. A feladat, hogy rájöjjetek, melyik regényből származik az idézet, a könyv címét pedig beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

"Köztudomású, hogy az előítéletet nehéz kigyomlálni, különösen olyan valakinek a szívéből, akinél a talajt nem lazította, nem termékenyítette meg a tanulás, a művelődés."

a Rafflecopter giveaway

10.01. - Szembetűnő

10.02. - Kristina blogja

10.03. - Deszy könyvajánlója

10.04. - Kelly és Lupi olvas

10.05. - Könyvvilág

10.06. - Betonka szerint a világ…

Hóvégi klasszikus: Charlotte Brontë - Jane Eyre

Ez egy abszolút szubjektív írás, nem értékelés, nem kritika, csupán egy elfogult vélemény egy kedvencről, mellőzve minden szabályt és klisét, amit ilyenkor elvárnak az ember lányától.

Brontë kisasszony maradandót alkotott, hiszen romantikus párosban a Jane Eyre főhősei méltón veszik fel a versenyt Jane Austen sokat emlegetett Büszkeség és balítélet című könyvének Elizabeth Bennet-Fitzwillian Darcy párosával. Hogy mennyire volt hatással a szerzőre Jane Austen munkássága, nem tudom, nem olvastam utána, de valószínűleg ismerte írásait, hiszen a 19. század nem bővelkedett női alkotókban. Mellesleg Brontë szinte fél évszázaddal Austen után kezdett írni.

Nem véletlenül említettem Jane Austen nevét Charlotte Brontëval kapcsolatban, hiszen azon túl, hogy mindketten a romantikus műfajban alkottak a 19. században, még van egy közös pontjuk: mindketten vidéki paplányok és népes családból származnak. S mindketten fiatalon haltak meg. Viszont, míg az Austen családban csupán Jane volt az akinek írói próbálkozásai sikert arattak, a Brontë nővérek közül háromnak is megadatott ez a dicsősség, Charlotte mellett Anne és Emily könyvei is mai napig ismertek.

Jane Eyre. Így hívják a történet női hősét. Árva gyerek akit egy emberi érzésekre képtelen nagynéni nevel, majd árvaházba küld. Meg kell a szívnek szakadni, de talán ez volt az egyetlen jó, amit az anyátlan-apátlan árvával valaha is tett, hiszen ennek köszönhetően tud később Jane nevelőnőként elhelyezkedni a Rochester-házban. S ekkor kezdődik az igazi kaland, hiszen a Rochester-ház – ami tulajdonképpen egy kastély – tele van titkokkal és furcsa lakókkal. Maga a ház ura is fura, titokzatos és kicsit sem jóképű:

“Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni. Azt is mondhatnám, hogy a férfias erő és bátorság nagyobb hatalom, mint a szépség.”

Maga Jane sem szép, s ez az amit nem tudtam soha megérteni. Ha valaki nem felelt meg a kor szépségideáljának – bármilyen is legyen az – azt csúnyának bélyegezték, kiváltképpen ha a szépítéshez nem járult hozzá sem tekintélyes hozomány, sem hangzatos nevekből álló rokonság. Jane nem egy kényeskedő, önsajnálatban dagonyázó liba, hanem okosan és kitartóan, egészséges kiváncsiságtól hajtva próbál helyzetéből a lehető legtöbbet kihozni. Az ő történetén keresztül ismerjük meg a 19. századi elít nagy részére jellemző képmutatást és szociális érzéketlenséget.

A gazdag Rochester és a szegény nevelőnő természetesen egymásba szeret, tehát Jane egy teljesen új érzéssel találkozik, hiszen eddigi életében a szeretet szó semmilyen formájával nem találkozott. De eljutni a boldog végkifejletig nem lesz egy fáklyásmenet, hiszen a ház és a lakói titkokat rejtenek.

Természetesen a filmeseket is megihlette az alkotás, nem is egyszer. Volt már belőle tévéfilm és minisorozat is többször is, sőt opera és musical változatai is ismertek. Inspirációforrásként szolgált későbbi műveknek és több későbbi szerzőt is folytatások megírására késztetett (forrás: Wikipédia), bár ezek közül egyet sem olvastam.

Ez egy újabb könyv, ami az 1001-es listán szerepel, és amit a klasszikus irodalom és romantika kedvelőinek olvasni kellene (ha még nem tették meg), és nem csak nekik. Nem annyira romantikus mint Jane Austen, de nem is annyire nyomor-központú mint Charles Dickens.

Volt ez kötelező házi olvasmány is – nem tudom, hogy az-e még, nekem az volt, de természetesen nem akkor olvastam el, hanem felnőttként. És sosem bántam meg… de az ízlések és a pofonok…

A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek… A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést.

Eredeti mű: Charlotte Brontë – Jane Eyre, 1847

Magyarul először 1959-ben jelent meg és azóta még huszonháromszor, utoljára 2015-ben a szegedi Lazi Kiadónál.

Rövidített és átdolgozott kiadása A lowoodi árva címmel jelent meg 1967 és 2007 között összesen hétszer

Taylor Jenkins Reid - Evelyn hét férje

A hírnév ára

Egy szédítő hollywoodi karrier. Egy mélyen eltemetett titok. A legendás, de teljes visszavonultságban élő világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta először hajlandó interjút adni. A döntésénél már csak a választása meglepőbb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírónőhöz, Monique Granthoz. Miért pont neki jut ez az álomlehetőség?

Aztán Evelyn emeli a tétet. Mert a szimpla sztárinterjú helyett sokkal többet ajánl. Mindent. A teljes igazságot csillogóan botrányos életéről. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva.

Ahogy elkezdődik a munka, az újságírónő nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon összefonódik saját sorsa és Evelyn múltja. Ám ennek a titoknak nagy ára van.

Szerelmek, végzetek, barátságok és árulások, aztán egy elképesztő csavar – ez a szenvedély és az életbölcsesség letehetetlen regénye.

Lettero, 2017

Eredeti mű: The Seven Husbands of Evelyn Hugo, Atria, 2017

Hollywood, csillogás, intrikák és szemfényvesztés… meg egy díva, aki élete történetét egy szépreményű újságírónak meséli őszintén és kendőzetlenül, lerántva a leplet a film fellegvárának viselt dolgairól.

“Az emberek azt hiszik, az intimitás a szexről szól. 

De az intimitás az igazságról szól. 

Amikor rájössz, hogy elmondhatod az igazat valakinek, amikor megmutathatod magad, megállhatsz előtte pucéron, és az a válasza, „velem biztonságban vagy”. Ez az intimitás.”* – mondja Evelyn és pontosan ezt a fajta intimitást nyújtja tálcán. Elmondja azokat a titkokat, melyeket egy életen át gondosan, hét lakat alatt örzött.

Ahogy a fülszövegből kiderül, Evelyn Hugo, az évek óta visszavonultan élő hollywoodi csillag hajlandó interjút adni, de egy feltétellel: csupán Monique Grantnak, a pályája elején járó újságírónak hajlandó beszélni. Hogy miért most és miért kizárólag Monique-nak? Nos, ha elolvasod a könyvet akkor választ kapsz minden kérdésedre.

Monique maga sem érti miért pont ő, de mint egy sötét bőrű apa és fehér anya gyermeke, hozzá van szokva ahhoz, hogy bőrszíne miatt hozzá másként viszonyulnak az emberek, igazándiból sehová sem tartozik és néha fura, váratlan dolgok történnek vele.

Csakhogy a helyszínen kiderül, hogy Evelyn Hugo nem interjút akar adni, hanem az élete történetét mesélné el egy olyan könyvben, ami szigorúan a halála után jelenne meg. Monique-nak pedig zsonglőrködnie kell, mert a könyvet is szeretné, de az interjút is, hiszen ha dolgavégezetlenül állít be a laphoz, akkor búcsút mondhat állásának. A könyv a hírnevet és az anyagi biztonságot jelentené – kit tudja mikor? –, az interjú pedig a napi megélhetését biztosítaná.

Ez a történet könyv a könyvben, hiszen Monique-kal együtt végigkövethetjük hogyan lett a kubai imigránsok lányából a körberajongott Oscar díjas sztár, a bulvárlapok és a vörös szőnyeg zöld ruhában pompázó szőke dívája.  Ott lehetünk a magánéletében, hét házasságában és egyetlen igaz szerelmi történetében, sikereinél, botrányainál, kudarcainál. S ezzel párhúzamosan, a jelenben, Monique válását is végigasszisztálhatjuk.

Eddig semmi különös nincs a történetben, hiszen ehhez hasonló témájú írás van több is piacon, legyen az fikció, vagy hírességek szellemírók által megírt önéletrajza. Csakhogy ebben a történetben sokkal több van. Minden, már ismert hollywoodi trükkön túl a másságról szól, és annak megítélésén az amúgy is képmutató világban egy olyan korban (20. század második fele és vége), amikor a másság – legyen az bármilyen – bűnnek számított, karriereket, életeket törhetett ketté. Evelyn Hugo pedig nyíltan beszél erről a másságról, karrierjéről, a bulvár hatalmáról és arról, hogy Hollywoodban semmi sem az, aminek látszik. S meglehetősen kritikus saját magával szemben is:

“Figyelj, én vagyok az első, aki kimondja, hogy akkoriban én leginkább két szép mell voltam. Ez volt az egyetlen valutám, a szexualitásom; úgy használtam, mint a pénzt. Amikor Hollywoodba kerültem, nem voltam sem tanult, sem művelt, nem volt hatalmam, nem voltam képzett színésznő. Mi másom volt, mint a szépségem? És ezt kihasználni, erre büszkének lenni, ehhez bizony színészkedni kell. Mert tudod, hogy az egyetlen dolog, ami figyelemre méltó benned, bizony egy rövid életű valami. “*

Sokkal több van ebben a történetben, mint amire a fülszöveg olvasása után vártam. A cselekmény pörög, hiszen Evelyn alig néhány nap alatt egy egész élet történetét meséli el Moniquenak. A filmgyári hamis csillogáson és megszokott intrikákon túl a sztárt, a rivaldafény mögött levő embert is megismerhetjük erényényével és hibáival együtt, és ez nem csak Evelyn Hugora érvényes.

Bár a történet teljes egészében fikció, azért itt-ott fellelhtő egy-egy halvány utalás valós személyekre, vagy a valóságban is megtörtént eseményekre. Szinte teljesen erotikamentes, mégis inkább felnőtt olvasóknak ajánlanám. Meg az ízlések és a pofonok…

* Taylor Jenkins Reid – Evelyn hét férje, Lettero, 2017

Mary Alice Monroe - Nyári fuvallat

Nyári emlékek 2

Dora boldogtalan házasságában évekig játszotta a tökéletes anya és feleség szerepét. Férje azonban egy nap beadja a válókeresetet, és az asszony úgy érzi, hogy autista kisfia nevelésében is kudarcot vallott. A válása és az eladandó házzal kapcsolatos megannyi teendő pedig szinte minden energiáját felemészti. Szorult helyzetéből nem talál kiutat. Végül egy rosszullét kell ahhoz, hogy rádöbbenjen: ha újra boldog akar lenni, gyökeres változásokra van szükség az életében, amelyeket csakis önerőből vihet véghez. Elindul hát egy rögös, számára ismeretlen úton, amely a sok megpróbáltatás mellett megannyi örömöt is ígér, és csak remélni meri, hogy a végén nemcsak önmagára, hanem egyúttal haza is talál.

Mary Alice Monroe szívmelengető és magával ragadó trilógiájának második kötetében folytatódik a Nyári emlékekből megismert három lánytestvér, Dora, Carson, Harper és nagyanyjuk édes-bús története.

General Press, 2016

Eredeti mű: Mary Alice Monroe – The Summer Wind, 2014

Halál a hölgyekre!* – hangzik fel ismét Sullivan’s Island-on a csatakiáltás, hiszen második részével folytatódik a Nyári emlékek sorozat.

Kis jóindulattal akár önálló kötetként is megállná a helyét, de pontosan onnan folytatja ahonnan az előző rész, a Nyári emlékek abbahagyta. S aki azt valamiért kihagyta ne essen kétségbe, mert elégszer történik utalás, magyarázat és visszaemlékezés ahhoz, hogy senki fiának-lányának ne legyen hiányérzete.

Aki az első részt olvasta már, annak nem ismeretlenek a szereplők és a stílus sem, hiszen valamennyi szereplőt már ismerjük és csak egy-egy új helyszín hoz újabb karaktereket a történetbe. S akárcsak az előző rész, ez is az egész Muir családdal foglakozik, továbbra is szinte kiáltványszerűen érintve olyan témákat, mint a környezetvédelem, delfinek, autizmus, család, poszttraumatikus stressz szindróma.

   Tehát továbbra is velünk van az energikus Muir nagymama és Lucille, aki egyre fáradékonyabb és egyre titokzatosabb találkozókra tűnik el. S természetesen nem hiányozhatnak a lányok sem – kéretik ezt nem félreérteni: a Muir unokák felnőtt fiatal hölgyek –, Dora, Carson és Harper Sullivan’s Island-i tartózkodása folytatódik apróbb-nyagyobb zűrökkel.

Annak ellenére, hogy nem kimondottan egy személyről szól – ezt már megszokhattuk az előző részben is – most Dorán van a hangsúly. Rajta és természetesen Nate-en, hiszen anya és fia összetartozik. Talán jobban is mint kellene, mert Dora minden idejét, figyelmét és energiáját a különleges odafigyelést igénylő gyermekére fordítja, elhagyagolja férjét és ez a házassága róvására megy. Meg az is, hogy neki mindenképpen tökéletes déli hölgynek kell lennie, hiszen erre nevelték és anyja mai napig ezt szorgalmazza.

   Eudora (Dora) Tupper (született Muir) a legidősebb a lányok közül, a tökéletes déli úrinő és az egyetlen akinek saját családja van, bár ez a család most épp felbomlóban van. Dorát megviseli a válás, férje gerinctelensége és pofátlansága, amikor még az utolsó száz méteren is kizárólag a saját érdekeit és kényelmét hajszolja. A férfi állandóan a pénzhiányra panaszkodik, a vagyonelosztásnál még a Muir családi bútorok felezését is követeli (bár neki semmi köze hozzájuk), hiszen azok értéket képviselnek. Az sem segít az összeomlás szélén álló Doranak, hogy Cal Tupper továbbra is úgy tesz, mintha Asperger-szindrómás gyermeke, Nate, nem is létezne. A nő tizen-plusz évi házasság után kiégett, elhanyagolt, túlsúlyos és megkeseredett.

   A család – értendő Muriék – most is összefog és Dora mellé áll. Carson egy delfin-terápiás központba viszi a magát továbbra is ostorozó Nate-et, hogy az állatok társasága segítsen a gyermeknek feldolgozni a Palack (az előző részben szereplő delfin) sebesülése okozta traumát. 

   Ez idő alatt Harper kirángatja konfortzónájából és a tömény önsajnálatból a depresszió szélén egyensúlyozó Dorát és nagyanyja segítségével elindítja a változás útján. Mert a változás, az nem feltétlenül rossz, ahogy a válás sem jelenti az élet végét. Ennek legjobb példája az, hogy Dora összetalálkozik első szerelmével, és ismét fellángolnak közöttük az érzelmek. S hogy ezzel mit kezdenek majd, az csak rajtuk áll. Igazándiból a hivatalosan még el sem vált Dorának kell eldöntenie, hogy a negatív tapasztalat után megtud-e bízni egy férfiben.

És természetesen a történetnek még mindig nincs vége.

Nugis, könnyed olvasmány, annak ellenére, hogy néhol nagyon komoly témákat feszeget – és túl is magyarázza azokat. Ezzel a túlmagyarázással nálam pont a várt hatás ellenkezőjét érte el, azaz kimondottan taszított a szociális érzékenységre, tökéletességre és túlzott környezettudatosságra való kényszerű törekvés. De ettől függetlenül szórakoztató volt, meg természetesen az ízlések és a pofonok.

Egyikünk sem tökéletes. A tökéletesség helyett a kiegyensúlyozottság is bőven elegendő életcél.*

* Mary Alice Monroe – Nyári fuvallat, General Press, 2016

A sorozat részei:

1. Nyári emlékek

General Press, 2015

The Summer Girls

3. Nyárutó, 2016

The Summer's End

4. Déli mennyegző, 2017

A Lowcountry Wedding

5. A Lowcountry Christmas - még nem jelent meg magyar nyelven

Isla Dewar - Tánc a világ végén

Mihez kezd egy asszony, ha megtudja: halott férje után nem maradt semmi más, csak lóversenytikett, jelzálog, adósság, létbizonytalanság, két kamaszodó gyerek, egy macska, egy kutya és egy örökösen mindent jobban tudó, zsémbes anyós?
Iris, a városi tanítónő merész lépésre szánja el magát, állást vállal egy egyszerű falusi iskolában, valahol a világ végén.

A hegyvidékiek vizsla szemmel követik az új tanítónő, a „Missie” minden lépését. A jövevény telis-teli van furcsasággal: nagy szájú, de nem ad körmöst, sem nyaklevest, ellenben tiszteli a kiskölyköket, akiket arra buzdít, hogy valósítsák meg álmaikat, és telis-tele van varázslattal, ehetővé válik a menzakoszt, napsugarassá az iskola, kitágul a világ. Miközben szól a Beatles, hétköznapi, szép, emberi történetek – néha sírósak, néha nevetősek – tanúja és részese lesz Iris és két gyermeke, akik megvívják a maguk csatáját az élettel, az életért.

Magyar Könyvklub, 2004

Eredeti mű: Isla Dewar – Dancing in a Distant Place, 2003

Első könyvem a szerzőtől. Ami azt illeti nem sok könyvét adták ki magyar nyelven, hiszen ezen kívül még kettő jelent meg (Az igazi Madeline, Szájról szájra), és azok sem mostanság, annak ellenére, hogy egy termékeny szerzőről van szó.

Nagyon hosszú ideje tologattam-halogattam ezt a könyvet, s így utólag nem is értettem miért, hiszen egyike a legjobb könyveknek amiket az utóbbi időben olvastam, annak ellenére, hogy a végén nem mindenre kaptam választ és az az igazság, hogy egy jókora hiányérzettel maradtam. S ez nem azért, mert nem volt jó a történet, hanem még többet szerettem volna kapni belőle.

Az 1960-as évek Egyesült Királysága. A szigetországot is elérte az ellenérzéseket kiváltó hippi-láz és a zenei toplistákat a The Beatles uralja.

A történet hősnője, Iris Chisholm, tanár. Harminckilenc éves, többször is kihangsúlyozza, hogy az nem negyven, addig még van, mintha a negyven valamiféle mérföldkő lenne a számára és akkortól már öregnek számítana. Elemi osztályokban tanít és az iskolában éri a hír, hogy férje – akivel már egy ideje elhidegültek egymástól és inkább egymás mellett, mint házasságban éltek – baleset áldozata lett és a helyszínen meghalt. Ekkor derül fény arra is, hogy nem csak a házasságuk volt romokban, hanem a meglehetősen ósdi elveket valló férj anyagi romlásba döntötte a családot és nemcsak a tartalékaikat lóversenyezte el, hanem komoly adósságba is verte a családot. Mert család is van, természetesen, két kamasz gyermek: a történet idején Scott 17, Sophy 13 éves. És púpnak ott van az anyós is, aki sosem szerette menyét, unokáit sem igazán és akinek – számomra érthetetlen módon – Iris egyetlen szóval sem említi azt az anyagi káoszt és nyomort, amibe férje döntötte a családot. Szinte egy évnek kell eltelnie, amíg anyósa tudomására hozza az igazságot, akkor is a véletlennek köszönhetően.

Tehát Iris ott áll özvegyen, két kamasz gyerekkel és mélyen adósságban, amiből csak egy radikális húzással tud kilábalni… vagy legalábbis szinten tartani magát és azt ami a családjából megmaradt. Gondol egy merészet, eladja a házat még mielőtt a bank rátenné a kezét és egy skóciai kisfalu iskolájában vállal állást csupán azért, mert ott a tanári pozícióval szolgálati lakás is jár. És megkezdődik a nagy kaland Green Cairns-ben.

Egy év – ennyi időt tölt Iris és családja a településen, de ez egy egész életre meghatározó úgy az ő, mint a gyermekei számára. S legyünk őszinték, a kis falu életére is hatással vannak a Chisholmék, különösen Iris.

A hősnőnk mellett a település más lakosainak életébe is betekintést nyerünk, igazándiból a gyermekeken keresztül, hiszen ők azok, akik napi szinten jelen vannak Iris életében. Tehát előbb a gyermekeket ismerjük meg, majd a hozzájuk tartozó szülőket és a történeteiket, hiszen ebben a településben mindenkinek van egy története.

Ez az az év, amikor Iris “meggyógyul”, amikor maga mögött tudja hagyni mindazt a keserűséget, amit a férje átverése okozott, amikor megtanulja elengedni a dolgokat, hiszen a hegyvidéki kis település, aminek egyetlen főutcája van, merőben más mint amihez eddig szokva volt és minden nap egy új meglepetés, egy új kihívás… s egy nap majd egy új szerelem is.

Szerethető a helyszín, a cselekmény. Szerethetőek a szereplők, mert annyira valóságosak, erényekkel és hibákkal és nem hiszem, hogy lesz egy olvasó is, akit a kis szutyokmatyi Colin története nem fog meghatni.

“– Nagy különbség, hogy valaki csöndes, vagy egy árva kukkot sem szól. Biztos nagyon magányos ott bent a kobakjában. 

Charles a fejét rázta. – Á, nem. Itt kint magányos, közöttünk. A fejében minden rendben van. Ezért él odabent.”

A történet az események után 35 évvel kezdődik: Iris a partnerével, lányával és annak férjével, valamint régi barátaival egy bárban ücsörög színházi látogatást követően. Ekkor lép hozzá egy fiatalember… az a férfi, az a Colin, aki a kis szutyokmatyiból lett. Ez indítja el az emlékezést, ez visz vissza az időbe és innen származik az én hiányérzetem is. Mert, ugye, félmondatokból kiderül, hogy Iris gyermekeiből mi lett, és Colin is néhány szóban vázolja jelen életét, de szerettem volna tudni mi történt a többi gyerekkel, a falu többi lakosával. Tehát símán el tudtam volna képzelni egy epilógust, ami erről szól.

Felnőtteknek szóló könyv – a mondanivalója miatt, mert erotika nincs ebben egy csepp sem. Olvastatta magát, kiváncsivá tett és nagyon szerettem. Figyelemre méltó könyv, de természetesen ízlések és pofonok…

Courtney Milan – A szüfrazsett botrány

Brothers Sinister 4

Miss Frederica „Free” Marshall szívét-lelkét beleadja az újságba, amely a nők egyenjogúságáért emel szót. Az ellenségei meg természetesen abba, hogy ellehetetlenítsék a törekvések sikerét, és elhallgattassák a mozgalmát. De Free nem engedi, hogy megtörjék. Edward Clarkot arisztokrata családja egy háború sújtotta helyen hagyta meghalni. Túl kellett élnie, bármi áron. Csaló és elsőrangú hamisító lett belőle. Amikor ugyanez a család akarja tönkretenni Miss Marshallt, a férfi felajánlja segítségét a hölgynek. Lehet, hogy hazudnia kell, de így legalább bosszút állhat mindenért.

Gabo, 2017

Eredeti mű: Courtney Milan – The Suffragette Scandal, 2014

“Mindenkinek, aki az évszázadok során gyűszűkben és teáskanalakban hordta a vizet. És azoknak, akik ma is ezt teszik. És nem adják fel, bármeddig tart.”*

Ezzel az ajánlással indítja a szerző a sorozat negyedik, s gondolom utolsó magyar nyelven megjelenő részét, mert ugyan van kiegészítő novella több is, kétlem, hogy találkozni fogunk velük magyar nyelven. S hogy mit jelent ez az ajánlás, a történet olvasása után mindenki számára világos lesz.

Amikor a sorozat első részét olvastam, fogalmam nem volt, hogy mit is akar a szerző, vártam a megszokott klasszikus romantikus sablont és valahogy nem tudtam megemészteni azt, amit kaptam helyette. S jött a megvilágosodás, hogy miről is szól tulajdonképpen a sorozat: a 19. század végi nőkről, a női emancipációról, a szebb jövőért, jogokért való harcról. Azokról a nőkről, akik nem elégedtek meg azzal, hogy szépek és gazdag férfiak (apák, fivérek, férjek, szeretők) tulajdonai, akik úgy érezték, hogy többre hivatottak mint udvariasan mosolyogni, akik tanulni szerettek volna, tenni valami hasznosat, vagy egyszerűen csak saját maguk szerettek volna dönteni a sorsukról. Ez a sorozat tisztelgés azon nők előtt, akik miatt mi, ma azok lehetünk akik vagyunk – és sokszor nem becsüljük ezt meg.

Míg az előző részekben már körbejártuk a korra jellemző egészségügyi, oktatási és más hasonló szociális jellegű problémát, valamint a nők ezekhez kapcsolódó szerepét, ebben a részben a nők szavazati jogára helyeződik a hangsúly. Ennek ékes szószólója Frederica Marshall kisasszony, aki maga is egy szüfrazsett. Vele már többször is találkoztunk a sorozat előző részeiben, most ő a történet hősnője, mint egy független, nőkről és nőknek szóló újság tulajdonosa és kiadója. S mindennel, ami ezzel együtt jár:

“– Komolyan azt feltételezi, hogy még senki nem vágta a fejemhez, hogy csak azért dühöngök, mert menstruálok? Hogy biztosan lehiggadnék, ha egy férfi végre segítene áldott állapotba kerülnöm? Ez utóbbihoz általában a közreműködésüket is fel szokták ajánlani. – A lány keserűen nyelt egyet. – Elmondjam, hogy egyik éjjel mit festettek az ajtómra? Vagy szívesen elolvasná, milyen leveleket kapok? – Free átkarolta magát. – Itt vagyok, a nyomdám padlóján fekszem, csak azért, mert azt mondtam egy férfinak, hogy nem vagyok hajlandó ágyba bújni vele, ezért az illető felgyújtotta a házamat. Egyszóval, igen, Edward, pontosan tudom, miféle akadályokkal kell a nőknek szembenézniük. Jobban tudom, mint ön.”*

A történetnek természetesen romantikus szála is van, hiszen Free mellett feltűnik a titokzatos Edward Clark – született Delacey, és pillanatnyilag Claridge önkéntes száműzetésben levő vikomtja, akit bújkálásából a baráti elkötelezettség hozott vissza Angliába. Ugyanis Free Marshallnak és Edwardnak van egy közös ellensége: James Delacey, Edward öccse, aki évekkel ezelőtt nyerességvágytól hajtva elárulta bátyját, ezzel gyökeresen megváltoztatva annak életét. James Delacey pedig továbbra sem nyugszik, mindent és mindenkit ki akar irtani, ami a női emancipációval kapcsolatos. Edward és Free természetesen egymásba szeret. Közel hozza őket egymáshoz a közös cél, intelligenciájuk és Edward bármennyire is berzenkedik a közös jövő és az Angliába való végleges visszatérés ellen, érdekes végigkövetni, hogyan változik meg a megkeseredett férfi és kezd hinni abban, hogy a múltban elszenvedett sérelmek és igazságtalanság után, talán az ő élete is pozitív fordulatot vehet.

Kettejük viszonya természetesen nem mindig volt baráti és felhőtlen, annak ellenére, hogy együtt, a közös ellenség ellen harcoltak. Edward, bár csodálja Free elköteleződését az ügy iránt, teljesen hiábavalónak tartja erőfeszítéseiket.

“– Majd én megmondom önnek, hogy mi fog történni – közölte Clark vészjósló, komor hangon. – Önök, nők egymás közt rikoltozhatnak igazságtalanságról és méltányosságról. És ha elég hangosan kiabálnak, talán egy nap egy maroknyian valóban szavazhatnak majd, és ezt hatalmas győzelemként élhetik meg. Talán ötven év múlva a nők egy törpe kisebbsége képviseltetheti magát az egyetemeken. Lesz majd női orvosunk, ügyvédünk, és talán öten vagy tízen alapíthatnak egy szervezetet, és elégedetten kezet rázhatnak, amiért sikerült valamit véghezvinniük.

Free kifújta a levegőt.

– És száz évvel azután, hogy a nők is szavazhatnak, talán sikerül kiállítaniuk egy magányos női miniszterelnököt. – Clark keserűen elmosolyodott. – De az emberek sohasem fogják komolyan venni. Ha szigorúan beszél, azt mondják, biztosan menstruál. Ha mosolyog, csak arra szolgáltat bizonyítékot, hogy a nők nem elég erősek a vezetéshez. Emellett kötelezte el magát, Marshall kisasszony…” *

A nők jogaiért, ez esetben a szavazójogért folytatott harc mellett a történet még valami másról is szól. A másságról. Ugyanis a történet egy bizonyos pontján elcsattan az első leszbikus csók is Lady Amanda – akit már az előző részből ismernek a sorozat olvasói, mint az a mellékszereplő, aki szembeszáll a szülei akaratával és nem hajlandó egy, a rangjának  megfelelő, kialkudott házaságba belemenni – és egy társalkodónő között.

Bár a történet végét nem szerettem – túlzásnak tartom azt a nagy demokratikus liberalizmust, amit a jogaiba visszahelyezett vikomt a birtokán bevezetni tervez –, és volt számtalan hiányossága, ez a történet mégis tökéletes volt. Nem a cselekményében, hanem abban amit képviselt, azokban az érzésekben, amiket olvasás közben kiváltott. Abban, hogy megmutatta honnan indultunk, és min kellett keresztülmenni ahhoz, hogy oda juthassunk, ahol ma vagyunk. És még mindig hordjuk a vizet, gyűszűvel, teáskanállal, csészével, dióhéjjal… kinek épp mi esik kézre.

Csodálatra méltó az, ahogyan a kiadó továbbra is Sinister fivéreknek nevezi a sorozatot, annak ellenére, hogy ez egy félrefordítás, de inkább tudatlanságból fakadó félreértelmezés eredménye. Senkit nem hívnak Sinisternek egyetlen történetben sem, hanem ez teljesen mást jelent. És csodálatra méltó az a következetesség is, ahogy ugyanazt a típusú csomagolást használják: félmeztelen férfi a borítón (bár lehet, hogy teljesen az, csak nem látszik), ami ugye még köszönőviszonyban sincs azzal, amit a történet képvisel.

Felnőtt olvasóknak ajánlanám, nem a benne levő néhány erotikus jelenet miatt, hanem azért, mert kell egy jó adag élettapasztalat ahhoz, hogy megérintsen ez a történet. De természetesen ízlések és pofonok…

 * Courtney Milan - A szüfrazsett botrány, Gabo, 2017

A sorozat előző, magyar nyelvű részei a Gabo Kiadótól:

1. A hercegné háborúja, 2016

The Duchess War

2. Az örökösnőhatás, 2016

The Heiress Effect

3. A grófné titka, 2016

The Countess Conspiracy

Kiegészítő történetek, angol nyelven:

0.5 The Governess Affair

1.5 A Kiss for Midwinter

4.5 Talk Sweet to Me

Fern Michaels - Kesztyűs kézzel

Sisterhood 1

A ​szórakoztatóan izgalmas sorozat első darabja egy csapat különleges nő nyomába ered, akik elhatározzák, hogy lépésről lépésre kivívják a maguk igazát. Nikki Quinnt felfoghatatlan csapás éri, amikor legjobb barátnője, Barbara egy cserbenhagyásos gázolás áldozata lesz, a gázoló ráadásul diplomáciai mentességet élvez. De míg Nikkinek ott van a munkája és a szereleme – a helyettes államügyész Jack Emery –, addig Barbara anyjának, Myrának semmi nem marad, amiért érdemes lenne élnie. A bosszúvágy és a harag poklában vergődve Myra már-már egészen elemészti magát, amikor… egy nap a tévéhíradóban megpillantja Marie Lewellent, akinek a lánya egy gyilkosság áldozata lett. Az asszony saját kezébe veszi a bíráskodást, és lelövi a lánya gyilkosát. Myra fejében ekkor megszületik a gondolat, és egy hónap múlva Nikkivel összetoboroznak egy női csapatot, amelynek tagjaiban egyvalami közös: kivetette őket magából az amerikai igazságszolgáltatási rendszer. A lesújtott lányok azonban nem törnek meg, sőt, készen állnak rá, hogy felvegyék a harcot a sorsukkal, és elégtételt vegyenek a bűnösökön. 

Elsőként Kathryn, a kamionsofőr ügyét veszik kézbe. Kathrynt sok éve megerőszakolta három motoros egy autópálya menti parkolóban, miközben mozgásképtelen férje tehetetlenül végignézte a kamionból. A szövetségbe tömörülő nők kidolgozzák a bosszút, de mivel a széthúzás is felüti köztük a fejét, megjósolhatatlan, hogy működni fog-e terv – mígnem elérkezik az igazság pillanata.

Álomgyár, 2017

Eredeti mű: Fern Michaels – Weekend Warriors, 2001

Bár magyar nyelven már több könyve is megjelent a szerzőnek, eddig még semmit nem olvastam tőle. Ha a kiadó folytatja a sorozatot – s remélem fogja – akkor én bizony elolvasnám valamennyi részét (legalábbis most, az első rész olvasása után így érzem), mert nem egy habos-babos történetről beszélünk, bár annak a valószínűsége, hogy a leírtak így, egy az egyben megtörténjenek nagyon csekély.

Igen sorozatról beszélhetünk, méghozzá nagyon hosszú sorozatról, ugyanis a Sisterhood (Testvériség) épp a huszonnyolcadik részénél tart, bár a nyolcadiktól kezdődően egy másik, a Rules of Games (A játék szabályai) sorozatba folyik bele. Meg lehet nézegetni a Goodreads-en

A fülszöveg még sokat is mesél arról, hogy mi várható ettől a történettől. Néhány nő, akiket az igazságszolgáltatás amúgy is lassan örlő malmai fájadalmukban magukra hagytak és hála az ügyvédi csűrés-csavarásnak bántalmazóik szabadon elsétáltak, szóval ez a néhány nő összefog és olyan törvényen kívüli Chales Bronsonos módon igazságot szolgáltatnak maguknak.

Az egész művelet “agya” Myra Rutledge, aki saját születésnapján vesztette el lányát egy autóbalesetben, a vétkes pedig diplomáciai mentessége miatt megúszta. És vele tart nevelt lánya, Nikki Quinn, ügyvéd is.

Hogy pontosan kicsoda is Nikki Quinn, azon túl, hogy Myra kis korában magához vette és lányával együtt nevelte fel, nem derül ki a történetből. Valószínűleg egy későbbi részben fény derül arra is, hogy hová lett  Nikki biológiai családja. Egyelőre csak annyit lehet róla tudni, hogy együtt nevelkedett Myra lányával, akit testvérként szeretett, ügyvéd és Jack Emery álamügyész volt barátnője – kettejük kapcsolata nagyon közel állt az eljegyzéshez, míg a szakmai ego közbe nem szólt. Maga Myra is úgy tekint rá mint fogadott lányára és soha nem tett különbséget a két lány között.

Tehát Myra egy… nevezhetnénk bűnszervezetnek is azt amit létrehoz, de ő azzal a céllal alapítja meg ezt a csapatot, hogy mindegyik nőnek – tehát lánya elvesztése miatt saját magának is – valamilyen formában igazságot szolgáltassanak. Olyan szemet szemért, fogat fogért módon. Van közöttük plasztikai sebész, aki nem gyakorolhatja szakmáját mert hűtlen férje, egy szenátor, HIV vírussal fertőzte meg, kertész, akinek apja prostítúcióra kényszeritette keleti származású anyját, átvert bróker és építész, megerőszakolt kamionsofőr. Felnőtt nők, nem viháncoló ifjak.

Myra megteheti ennek a szervezetnek a felépítését, mert kőgazdag és segítségére van Charles, midenkori szerelme, egy volt MI6-os ügynök. Charles-szal kapcsolatban úgy éreztem, hogy kicsit elfutott a ló a szerzővel, mert azért az angol királynő nem telefonál sehová, senki érdekében – megvannak erre az emberei. S ha már a negatívumokról esik szó, akkor bizarrnak és feleslegesnek tartottam a történetbe beleszőtt paranormális elemeket, mint például az elhunyt Barbara Rutledge szellemével folytatott beszélgetések, vagy az egyik hölgy látomásai.

Ez az első könyv Kathryn, a három motoros által megerőszakolt kamionsofőr története, akit egy félreeső parkolóban tepert le a három férfi, és magatehetetlen, beteg férjének végig kellett néznie. Akkoriban beteg férje kísérte el útjaira, mostanában Murphy, egy hatalmas német juhász kutya a társa.

Most, férje halála után elérkezettnek véli az időt a bosszúra. Mivel annak idején nem jelentette fel az elkövetőket, a törvény nem tett igazságot, most pedig már késő is lenne jogi úton elégtételt venni. Különben sem hinne neki senki, hiszen a három férfi jelenleg köztiszteletben álló tagja a közösségnek.

S miközben a nők Kathryn visszavágásán dolgoznak, a társaság nyakába liheg Jack Emery államügyész, aki Marie Lewellen eltűnése ügyében nyomoz, annak a nőében, aki saját kezébe vette az igazságszolgáltatást és a lánya gyilkosát a bíróság lépcsőjén lőtte le. Az ő esete volt az, ami Myrát kirángatta lánya halála utáni hosszas katatóniából és aki az egész igazságosztó szervezetnek az ötletét adta. Jack pedig meg van győződve, hogy Myranak, és lehet Nikkinek is, köze van a vádlott és családja felszívódásában.

Nem mesélem el milyen módszerrel vág vissza Kathryn az erőszaktevőknek – nem kell nagy fantázia kitalálni, tíz nőből kilencnek ez jutna az eszébe –, rajtad áll, hogy felfedezd miként valósul ez meg. A kötet végén beleolvasót kaptunk a következő részből, melynek címe Elégtétel és Alexis, a színes bőrű brókerhölgy története lesz. Hogy mikor fog megjelenni, fogalmam sincs.

A történetnek voltak hiányosságai, de ennek ellenére pörgős volt, szórakoztató és teljes egészében erotikamentes. Nekem bejött, kiváncsian várom a folytatásait, minél hamarabb, annál jobb. De természetesen az ízlések és a pofonok…

 A sorozat további, angol nyelvű részei - a 8-28 részeket a Rules of Games sorozathoz is soroják

2. Payback

3. Vendetta

4. The Jury

5. Sweet Revenge

6. Lethal Justice

7. Free Fall