A következő címkéjű bejegyzések mutatása: klasszikus romantikus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: klasszikus romantikus. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. május 20., csütörtök

Kristi Ann Hunter – Előkelő álarcosbál

   A Hawthorne-Ház 1


   Izgalmas és nagyon szórakoztató történettel mutatkozik be a magyar olvasóknak Kristi Ann Hunter. A Blogturné Klub tagjai Előkelő álarcosbálba mentek, s ha kiváncsi vagy, ott mi történt, akkor kövesd turnéjukat. Ha pedig szerencsés vagy, a tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv




   Lady ​Miranda Hawthorne minden ízében előkelő hölgyként viselkedik, azonban a lelkében bátorságra és szabadságra vágyik.
   A társasági élet szereplőinek szemében már a vénlánysághoz közelítő nő hosszú évek óta nem naplóba, hanem levelekben önti ki legbensőbb érzéseit. A leveleket bátyja régi iskolai barátjának, Marshington hercegének írja. Mivel magával a férfival valójában még soha nem találkozott, a legkevésbé sem szándékszik elküldeni a leveleket, és majd elsüllyed szégyenében, amikor a bátyja rejtélyes, új inasa, Marlow véletlenül felad egy levelet a gyanútlan hercegnek.
   Miranda legnagyobb megdöbbenésére az etikett ilyetén megsértése a herceg válaszához vezet, és végül élénk levelezésbe torkollik. Az udvarlók korábbi hiánya miatt érzett önbizalomhiány azonban hamarosan zavarodottsággá változik a fiatal nőben, amikor ráébred, hogy Marlow iránt is legalább ugyanannyira érdeklődik, mint a herceg iránt. A férfi viszont, akitől egyre inkább függ, napról napra gyanúsabban viselkedik.
   Amikor fény derül a családja birtokán zajló titkos történésekre, egy dolog bizonyossá válik: nem Miranda szíve az egyetlen, amire veszély leselkedik a család és szeretteik körül.


Könyvmolyképző, 2021
Eredeti cím: A Noble Masquerade, 2015
Megrendelhető                Beleolvasó 






   „Miranda, egy hölgy sosem…”

   „Miranda, egy hölgy mindig…”

   Ha nem lett volna az évszázadokon át tartó angol-francia konfliktus, háború, rivalizálás – mikor mi –, akkor ki kellett volna találni, és a világirodalom (értem ez alatt bármelyik műfaját, még a szórakoztatót is) sokkal szegényebb lett volna. Mert miről születtek volna akkor azok a történetek, amikor egy angol földön működő francia kémet kellene lelepleznie a történet főhősének?
   Kristi Ann Hunterről nem hallottam, míg előrendelhetővé nem vált könyve a Könyvmolyképző Kiadónál. Igazándiból még a fülszövege sem lelkesített, de gondoltam egye fene, teszek vele egy próbát. S milyen jól tettem, mert Hunter könyve igazi szórakozást jelentett, és egy, az átlagtól eltérő hősnővel ismertetett meg.

   Akik otthon vannak a klasszikus/történelmi romantikus műfajban, azok számára nem újdonság, hogy a zsáneren belül többnyire két féle hősnő van. Az egyik a szempillarebegtető, ájuldozós ártatlanság, a másik meg a kijelölt út ellen dacoló típus, aki évtizedekkel, sokszor évszázadokkal saját kora előtt jár gondolkodásmódjában, viselkedésében. Nos, Miranda Hawthorne egyik sem a kettő közül. Ő olyan, mint egy vásott kölyök, és minden igyekezet lepereg róla, hogy valódi hölgyet neveljenek belőle. Hogy milyen is valójában Lady Miranda, azt mindjárt a prológusban megtudtam, és már akkor sejtettem, hogy ezt a történetet kedvelni fogom.
   A gyermek Miranda magányosnak érzi magát, miután bátyja és bizalmasa iskolába ment, s ezen a vele való levelezgetés sem segít. Ezért találja ki, hogy levelet ír bátyja iskolatársának és barátjának, Marshingtonnak, aki testvére elmondása szerint kicsit faragatlan, de jó alapanyag. A levelet soha nem küldi el, mert egy hölgy nem levelezhet egy ismeretlen úrral, de még olyannal sem, aki nem rokona, viszont jó alkalom arra, hogy mindent kiadjon magából. Egyesek titkos naplót írnak, Miranda leveleket, melyeket soha nem küld el, és ez lassan szokásává válik.

   A prológus után a történet tizenkét évet ugrott. Miranda felnőtt ifjú hölgy, akiről továbbra is leperegnek anyja intelmei. Szeretne ő igazi hölgy lenni, csak valahogy sosem jön össze neki, ugyanakkor azt a szabadságot is szeretné, mely csak a kor férfiait illette meg. Bátyja már herceg, anyja épp második házasságát élvezi, s sokkal csinosabb, szebb húga épp debütál a társaságban. Ezt Miranda kissé irigykedve szemléli, mivel őt soha nem rajongták úgy körbe a férfiak, ezt pedig húga elég gyakran igyekszik az orra alá dörgölni.
   A házban új, nagyon mutatós férfi jelenik meg bátyja inasa személyében, aki iránt Miranda hamarosan érdeklődni is kezd. Csakhogy az inassal együtt a baj is a házba érkezik, szinte mindenki számára. A férfi furán viselkedik, és hamarosan azt is megtudtam, hogy a házban valaki vagy valakik a franciáknak kémkednek, hiszen a házigazda az ország egyik legbefolyásosabb embere.

   Mirandát sem kerülték el a kellemetlenségek: döbbenten vette tudomásul, hogy véletlenül kintfelejtett levelét bizony elküldték Marshington hercegének, aki – Miranda megrökönyödésére – néhány nap múlva válaszol is neki. Hogy mi ebben a meglepő? Marshington hercegét időtlen idők óta senki nem látta, bár alkalmazottai megesküsznek rá, hogy utasításokkal látja el őket a birtok ügyeit illetően. Pedig a rokonság már alig várja, hogy a hercegi címet és a vagyont megkaparinthassa.

   Pögrős, kalandos és nagyon szórakoztató történet volt. A szerző stílusa is bejött, hiszen véresen komoly történetet is sikeríthetett volna ebből, de ő inkább a szórakoztatást választotta. Kedveltem a főhősöket, és szinte valamennyi szereplőt. Nem kaptam mindenre választ és néhány konfliktus némileg megoldatlan maradt, de ez nem gond, e nélkül is élvezhető a történet, és különben is ez egy négy részből és egy kiegészítő novellából álló sorozat első könyve. Most már csak a folytatásokat kell kivárni.
    Ami az eredeti cím fordítását illeti... nem álarcosbálról szól a történet, bár ami azt illeti egy rövid epizód idejéig van egy a cselekmény során. Az angol masquerade szónak több jelentése is van, és ebben az esetben álöltözetet jelentene.
   Senki világát megrengetni nem fogja ez a történet, de az biztos, hogy felhőtlen szórakozást nyújt egy-két estére. Nekem nagyon bejött, s ajánlom a zsáner kedvelőinek, de nem csak nekik.




   Mivel a történetben két herceg is szerepel, játékunkban is őket keressük. A turné minden állomásán egy-egy könyv címét és szerzőjének nevét találjátok, A ti feladatotok az, hogy az adott műben szereplő herceg nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.
   Figyelem! A beírt válaszokon már nem lehet változtatni. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére a megküldött értesítő levélre válaszolni. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.


Elizabeth Hoyt: A bűn hercege


a Rafflecopter giveaway





05.20 Betonka szerint a világ…





2021. május 8., szombat

Julia London – A tüzes skót



A vad skót 2



   Mi történik, ha egy frivol angol Lady és egy mogorva skót Laird összetalálkozik? Kövessétek blogturnénkat, és megtudhatjátok a Blogturné Klub bloggerei mit gondolnak erről a fura helyzetről, melynek a General Press Kiadónál megjelent új Julia London könyv ad otthont.





   
A frissen megözvegyült Lady Chatwicknek a férje utolsó kívánsága szerint három éven belül újra meg kell házasodnia, ha nem akarja elveszíteni a családi örökséget. Daisy a skót-felföldi birtokukra menekül a londoni kérők hada elől.
   Útközben találkozik a hírhedt csempésszel, a szomszédos birtok, Arrandale urával, Cailean Mackenzie-vel, akinek nyers, férfias vonzereje a lady számára sem marad észrevétlen. A vonzalom kölcsönös, és amikor váratlanul megjelenik az asszony ifjúkori szerelme, Cailean egyből látja, hogy vetélytársa nem méltó egy olyan szenvedélyes nő kezére, mint Daisy. De vajon kész elmenni a végsőkig és a saját életét is veszélybe sodorni, hogy megakadályozza a házasságot?


   General Press, 2021
   Eredeti cím: Sinful Scottish Laird, 2017





   Durván másfél évvel az első rész után megjelent Julia London A vad skót név alatt futó sorozatának második része is, mely ez esetben egy tüzes skótról szól. Ami azt illeti a skót nem is volt annyira tüzes, inkább komor, tartózkodó és megfontolt. Legalább is többnyire.
   Arról, hogy a két rész megjelenése között miért telt el ennyi idő, fogalmam sincs. Valószínűleg a járványnak is köze lehet hozzá, mint annyi minden máshoz. Az a fontos, hogy itt van és örülhetünk neki – én két kézzel kaptam utána, és minden aktuális olvasmányom félretéve egyetlen este és fél éjszaka alatt magamévá tettem. Persze képletesen.
   Kedveltem a sorozat előző könyvét is, és bevallom, arra vártam, hogy az ott megismert mellékszereplők valamelyikének történetével fogok találkozni. Igazság szerint meg is jelentek néhányan közülük, de ez a könyv egy, illetve két teljesen új főszereplőt hozott: a fülszövegből már ismerős Lady Chatwicket, a tehetős özvegyet, és a korábbi rész főhőseinek elsőszülött fiát, Cailean Mackenzie-t. Tehát a történet durván harminc évet ugrik időben az első részhez képest, s igazándiból néhány fejezet után jöttem rá, hogy mi is a felállás itt.

   Sok újdonságot nem hoz az alapkonfliktus, azaz az angolok és a skótok közötti kölcsönös utálat, lenézés, gyülölködés. Ez természetesen megadja a történet alaphangját és a későbbi szerelmesek útjába is áll egy ideig.
   A cselekmény a 18. század közepére vitt vissza, amikor egyáltalán nem voltak ritkák az előre elrendezett házasságok. Egy ilyenben volt része Lady Chatwicknek is, a hősnőnek, aki a történet idején friss özvegy. A hölgy úgy gondolta, hogy bár házassága elrendezett volt egy hasonlóan magas rangú úrral, az együtt töltött idő alatt sikerült közel kerülniük egymáshoz, és a férj megbecsüli, megbízik benne. Ezért érintette több mint kellemetlenül a férj végrendelete, mi szerint a hölgynek férje halála után záros határidőn újból férjhez kell mennie, másképp elveszíti fia örökségét. S hogy a dolog még ennél is bonyolultabb legyen, a férj személyére egy idős és megbecsült püspöknek kell javaslatot tennie. Mivel a hölggyel járó vagyon megletősen nagy, Londonban verseny folyik az özvegy kezéért. Csoda hát, hogy a Lady felkapta szétől is óvott, egyetlen magzatát, fél háztartását, és örök pesszimista kuzinja társaságában meg sem állt a család Skóciában levő vadászházáig, hogy időt nyerjen, míg régi szerelme, egy hajóskapitány érte nem jön? Skócia pedig meglepetéssel szolgál: a hölgy meglepő vonzalmat érez birtokszomszédja, a Mackenzie klán jövendőbeli vezetője iránt, vonzalom, mely további konfliktushelyzeteket generált. És hozományvadászok mindenhol vannak...

   Összességében nagyon szórakoztató történet volt, kellő mennyiségű feszültséggel, romantikával, s természetesen némi erotikával is, mert az sem maradhatott ki. Újabb ízelítőt kaptam abból, hogy milyen volt a nő helyzete abban a korban, s a mostani énem teljesen biztosan nem szeretett volna ott és akkor élni, bármennyire is romantikusanak tűnik a körítés.
   A szereplők nagyrészt szerethetőek és szórakoztatóak voltak, még az örök vészmadár Belinda Heinsworth – Lady Chatwick kuzinja – is. Cailean Mackenzie olyan, mint amilyennek a skót főhősöket megszoktuk: vonzó, férfias, egy bizonyos titokzatosság és visszafogottság lengi körül, ami nem is csoda, ha figyelembe veszem mivel egészíti ki a klán jövedelmét. – Nem, ezt nem fogom elárulni, de nem nagy filozófia kitalálni.
   Lady Chatwick viszont nem lett a szívem csücske. Megértettem gyermeke iránti örökös aggódását, viszont azt nem, hogy többszor is hagyta magát képletesen lábbal tiporni. És különösen irritált szinte állandó flörtölése, meg az, hogy néha úgy viselkedett, mint egy tüzelő szuka. Mert szexuális téren a Lady meglehetősen nagy kezdeményezőkészségről tett tanuságot.
   Kedveltem a történetet. Pörgött, voltak váratlan fordulatai, bár a végkifejlet senki számára nem lesz meglepetés. Szép volt, jó volt, jöhetnek a folytatások. Minél hamarabb, annál jobb.





   Nyereményjátékunkban olyan ismert szerzők nevét keressük, akiknek több, skótokról szóló történetük is megjelent már - magyar nyelven is. A turné minden állomásán egy-egy ilyen név betűit találjátok elrejtve a bejegyzésben. A ti feladatotok az, hogy megtaláljátok ezeket a betűket, helyes sorrendbe tegyétek őket és az így kapott nevet beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.
   Figyelem! A beírt válaszokon már nem lehet változtatni. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére a megküldött értesítő levélre válaszolni. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.


a Rafflecopter giveaway



05.08 - Betonka szerint a világ...
05.10 - Dreamworld

2021. március 27., szombat

Mary Jo Putney – Becstelen szerelem



   A jó útra tértek testvérisége 5


   A General Press Könyvkiadónál jelent meg Mary Jo Putney regénye a Becstelen szerelem, mely az ötödik darabja A jó útra tértek testvérisége sorozatnak. Újabb romantikus szerelem a láthatáron, de nem minden nehézség nélkül! Kövesd végig a blogturné állomásait, és ha szerencséd lesz meg is nyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!





   A becsületét vesztett férfinak már nincs mit féltenie…
   1816, London, a Clanton-estély A Királyi Haditengerészet tisztjeként Lucas Mandeville számtalan veszéllyel nézett már szembe, és hosszú éveket raboskodott, most mégis inkább egy lángoló gálya fedélzetén lenne, mint a bálteremben, ahol csak idő kérdése, hogy valaki felelősségre vonja a múltban meghozott döntéseiért.
   Egy nő, aki képes szembenézni az őt megvetőkkel…A sötét hajú szépség, Kendra Douglas mögött összesúgnak az egybegyűltek. A frissen elvált nő felbukkanása az estélyen felér egy botránnyal, pontosan ezért kéri táncra Lucas. És ezért segít a nőnek a későbbiekben, hogy az visszaszerezze a jó hírét és a szeretett fiát. Ha ők együtt, ki ellenük?Ahhoz azonban, hogy helyreállítsák a becsületüket, tapasztalt összeesküvők segítségére is szükségük van. A Jó útra tértek testvériségének legújabb kötetében két jobb sorsra érdemes ember egymásra találásáért izgulhatunk.


   General Press, 2021
   Eredeti cím: Once Dishonored, 2020




   Ötödik részéhez érkezett Mary Jo Putney A jó útra tértek testvérisége című sorozata, és be kell vallanom, hogy mai napig nem értem a sorozatcím magyar fordításának logikáját, mivel egyetlen főhős sem járt tilosban, mielőtt a történetét megismertem volna. Hogy hány rész következik még, azt sajnos meg nem tudnám mondani, de egy biztos: angol nyelven az idén jelenik meg a hatodik, s ismertve a Kiadó szokását, elképzelhető, hogy jövőre már magyar nyelven is olvashatjuk.
   A történet főhősével, Lucas Mandeville, Lord Foxtonnal már az előző részben is találkoztam mellékszereplőként, ugyanis a sorozat tavaly megjelent Váratlan szerelem című részében a főhős pont Lucas Mandeville-t kereste a napoleoni háború súlytotta földön. S aki olvasta azt a részt is, az már tudja, hogy sikeresen meg is találta. Lucas Mandeville pillanatnyilag a londoni társaság páriája, ugyanis megszegte becsület szavát, mikor megszökött a francia fogságból. S mivel a történet a 19. század elején játszódik, a becsület elvesztése egyenlő a társasági öngyilkossággal.
   A szerző egy hasonlóan botrányos hősnőt párosít Lord Foxtonhoz, ugyanis a skót származású Kendra Douglas, a volt Lady Denshire osztozik vele a kitaszítotttságban. Kendra Douglas ugyanis a korra nem jellemző ritka elvált nők egyike, akit a válás alkalmával férje a sárba tiport. Kendra Douglas mindent elveszített: férjét, gyermekét, társadalmi státuszát, és elképzelhetően a nagyapja által ráhagyott vagyonát is el fogja veszíteni, mivel a volt férj arra is feni a fogát.

   Kendra Douglas az a hősnő, aki kitűnik környezetéből, ugyanis a szező feketébe öltözteti egy olyan korban, amikor kizárólag az özvegyek viseltek feketét. Ennek az a magyarázata, hogy a hősnő gyászolja az igazság halálát. Mert Kendra természetesen ártatlan mindazokban a vádakban, amit korhely férje felhozott ellene, s melyek ellen neki nem volt lehetősége védekezni. Lord Foxton pedig épp ráér segíteni a mutatós hölgynek, hogy tisztára mossa magát.
   A történet pörgős és millió dolog történi, néhány igazán váratlan fordulat is becsúszott, bár mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy a végére Lord Foxton és Kendra Douglas egy pár lesz, az igazság pedig győzni fog. Annak ellenére, hogy ez tényleg egy nagyon sok pörgős epizódot felvonultató történet volt, néha elveszlődtem a részletekben, fölösleges terjedelmes leírásokban. És a sok-sok szereplőben. Mert ez egy rengeteg szereplős történet, hiszen most aztán isten igazából összefolyt a szerző egy korábbi sorozatával, az Elveszett Lordok szereplőivel. Azt pedig végképp nem értettem, hogy miért kellett akkora figyelemet szentelni egy kiöregedett öszvérnek. Remek dolog, ha valaki szereti az állatokat és öreg korukra sem szabadul meg tőlük, de az én ízlésemnek ez most egy kicsit túllőtt a célon.

   Putney írásainak hiányozhatatlan eleme a misztikum, egzotikum, vagy akár a természetfeletti. Ezt most sem mellőzte, mert Lucas Mandeville nemcsak csontkovácsként működik, hanem kézrátétellel is tud gyógyítani. Ez pedig számomra már az előző kötetben is sok volt, s ezt akkor is jeleztem. Különösen zavart a jó és rossz közötti szigorú elhatárolás. A pozitív hősöknek egyetlen kis hibája sem volt, a negatív hősnek pedig egyetlen jó tulajdonsága sem. Azért az élet nem ennyire egyszerű, és nem minden csak fehér, vagy csak fekete, mert közte azért van még sok árnyalat (például csak a szürkének van vagy ötven 😊 )
   Minden valós vagy vélt hibája ellenére ez egy élvezhető történet volt, mely a nyilvánvaló szerelmi szálon és a hősök magánügyi gondjai mellett felhívta a figyelmet a nők elnyomására, a társadalmi különbségekre és arra a néhány arisztokratára, akibe némi szociális érzékenység is szorult. Sőt, némi langyos erotika is előfordult itt-ott.
   Úgy gondolom, hogy eddig ez volt a sorozat legjobb története, de ízlések és pofonok...






A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések







Fekete özvegy (Elveszett Lordok 7)








   Többször is szóba kerül a történetben a Waterloo, hiszen főszereplőnk gyógyította a csata után a sebesülteket. Kérdéseinket e témában tettük fel, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
   Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!








Melyik országban található Waterloo?

 




a Rafflecopter giveaway



Blogturné Klub
03.25 Kelly és Lupi olvas
03.27 Betonka szerint a világ...
03.29 Könyvvilág


2020. december 27., vasárnap

Bridgerton – a filmsorozat – első szezon



   Nem szoktam filmekről, sorozatokról írni, mert igazándiból nem is emlékszem mikor voltam utoljára moziban, s a tévézés a hírekben ki is merül nálam, ritka amikor filmet vagy sorozatot nézek. Dobjátok a követ, Outlander rajongó létemre, annak sem láttam csak az első szezonját. Különösen olyan filmeket nem szoktam nézni, melyek alapjául szolgáló történetet könyvben olvastam, mert akkor állandóan azért morgok, hogy a könyvben ez másképp volt. Most mégis filmsorozatról fogok írni, ami minden tökéletlensége ellenére néhány órányi elfoglaltságott biztosított, tehát nem kellett azon filózni, hogy épp mit csinálnék, ha ez a tetves vírus nem köpött volna bele a levesbe. 
   Bridgerton – a sorozat, amiről egy ideje már mindenki beszél, legalábbis azok biztosan, akik olvasták és kedvelik Julia Quinn azonos nevű, kilenc könyvből álló sorozatát. Én mindkét kategóriában jeleskedem, azaz olvastam és kedvelem is, bár be kell vallanom, hogy a nyolcadik részt soha nem olvastam végig. 
   Nos, a zsáner rajongói minden bizonnyal tudják, hogy a Netflix filmre vitte a sorozatot, és már a megjelenés előtt vitatéma volt több okból is. Először is, mert sokan úgy hittük, hogy akkor a nyolc rész majd a nyolc könyvet fogja jelenteni, azaz a nyolc Bridgerton csemete történetét. Ehhez képest az első szezon (ha minden igaz, a második szezon 2022 decemberében lesz elérhető, és talán egy harmadikban is reménykedhetünk) mind a nyolc része az első könyvet fedi le – The Duke and I, magyarul A herceg és én címmel jelent meg a Gabo Kiadó gondozásában még 2010-ben, s senki nem késett le róla, mert jövőre ismét a boltokba kerül azzal a bűnronda filmes borítóval. Igen, nyolc rész lesz Daphne Bridgerton és Simon Basset, Hastings hercege története, amit tulajdonképpen négy részben is el lehetett volna mesélni, ha nem kerülnek be a történetbe olyan karakterek és történések, melyek vagy egyáltalán nem szerepeltek a könyvsorozat egyik részében sem, vagy valamikor egy későbbi kötetben bukkannak fel. 
   A másik dolog, ami nálam kiverte a biztosítékot, az a szereposztás volt. A történet a politikai korrektség nevében elvesztette a hitelességét. Nekem senki bőrszínével, vagy bármilyen kisebbséghez való tartozásával nincs bajom, de ne akarjon beetetni senki, hogy a 18. század első felében a londoni arisztokrácia fele más etnikumú volt. S még ezzel sem lett volna bajom, mert a második-harmadik résznél már rohadtul nem érdekelt senkinek a bőrszíne vagy a szeme formája, ha nem hangzik el a filmben néhány olyan mondat, aminek qrvára semmi köze nem volt a történethez, viszont ismét a politikum és a diszkrimináció fele terelte a dolgokat, amelynek nem volt helye ebben a történetben. Ennek a túl gyakori emlegetése nem megértést és elfogadást fog szülni, hanem ellenszenvet azokban is, akiket eddig rohadtul nem érdekelt a téma. Ez egy 19. század első felében játszódó történet, akkor ilyen idők jártak, tegyük túl magunk rajta és haladjunk, mert a siránkozással nem lehet semmit megváltoztatni.
   Tehát én valami olyasmire számítottam, mint anno a Büszkeség és balítélet feldolgozása, abszolút korhűen és tökéletesen követve a könyv történéseit. Ez nem olyan volt a már korábban említett teljesen új történések és karakterek megjelenése miatt, valamint más kötetekből való epizódok beleszövésével. Azt el kell ismernem, hogy Daphne és Simon története nagyjából stimmel, és megegyezik azzal, amire én a könyvből emlékszem, amit kétszer is olvastam, de nem mostanában. S azt is el kell mondanom, hogy Lady Whistledown is a helyén volt. 
   A szereposztásról sokat nem tudnék mondani. Mint mondtam, nem vagyok nagy filmrajongó, tehát nem sok színészt ismernék fel arcról vagy név után, bár itt-ott beugrott egy-egy ismerősebb figura. Mivel én az eredeti angol nyelvű variánst láttam – ki nem állhatom a szinkront –, meg kell említenem a narrátort (és Lady Whistledownt), melyhez Julie Andrews adta a hangját, s bár érezhető, hogy a színésznő már nem fiatal, mégis a legcsodálatosabb, legtökéletesebb angolt beszéli, amit valaha is hallottam. És volt egy csodálatos Lady Danbury is, aki pont olyan idegesítő és kotnyeles volt, mint amilyennek Julia Quinn a könyvében megalkotta. Bár az én álom-szereposztásomban Lady Danbury szerepét Judi Dench játszotta volna, az afroamerikai Adjoa Andoh sem maradt el mögötte. A főszereplő Daphne Bridgerton pedig... nos, a hölgy többnyire nem hamvas angol rózsának nézett ki, hanem inkább kis penészvirágnak, bár el kell ismernem, hogy megvoltak a maga villanásai, amikor kimondottan szép volt. Ez általában olyankor fordult elő, amikor épp bálba ment és jobban összeszedte magát. De hát nem ilyenek vagyunk valamennyien? Ha épp „bálba” megyünk, akkor jobban kikupáljuk magunkat? Kivéve a Featherington lányok, mert ők mindig nagyon színesek.
   A kosztümök miatt is ingadozom. Többnyire azért, mert kissé keveredett a régensség korabeli empír stílus a rokokóval (lásd a királynő és udvartarása), másrészt, mert míg néhány szereplőn tökéletesen álltak azok a korhű kosztümök, másokra mintha ráhányták volna. 
   Mit mondhatnék? Minden valós vagy vélt hibája ellenére imádtam. Látványról, színészi játékról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Még a méhecske is megjelent többször is – bár én dongónak láttam –, sőt a kamera célzottan ráközelített Benedict Bridgerton keményített inggallérjára is, ahová rá is hímezték. Nem maradt ki az erotika sem – kellő mennyiségű szexi, hercegi pucér hátsót csodálhattam meg akció közben. 
   Ami viszont nagyon kivágta a biztosítékot, az a sorozat utolsó filmkockái: a nézők számára lelepleződik Lady Whistledown, s aki olvasta a könyvsorozatot, az pontosan tudja, hogy ez azért néhány könyvvel később történik meg. Értem én, hogy a producerek nem voltak biztosak a folytatásokban, de ez akkor is nagy szemétség volt, mert akit érdekelt volna, az elolvassa a könyvet. 
  A zsáner kedvelőinek látniuk kell ezt a sorozatot. 

   A bejegyzésben szereplő fotók természetesen a sorozatból származnak.

2020. december 11., péntek

Sarah MacLean – A Lepke és a Láng



   A Keményöklű Gazfickók 1 



   A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenik meg Sarah MacLean A Keményöklű Gazfickók sorozatának első része. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk A Lepke és a Láng című kötetről, akkor kövesd blogturnénkat, és kis szerencsével tiéd lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 




   Devil, akit a bosszú és a sötétség, Beast, akit az ököljog és a düh, Duke, akit a hatalom és a múlt vezérel. 
   Amikor a Gazfickó megjelenik… 
   Amikor egy titokzatos idegen Lady Felicity Faircloth hálószobájában terem, és azzal áll elő, hogy segít megnyerni számára a herceget, a nő elfogadja az ajánlatot – egy feltétellel. Annak ellenére, hogy érte már csalódás, hisz a nagy szerelemben, méghozzá olyannyira, hogy igazi szenvedély nélkül soha senkihez sem menne feleségül. 
   A lady veszélyes alkut köt… 
   Devil, a herceg törvénytelen fia, a londoni alvilág ura, egész életében a megsemmisítő bosszúra készül, csak az alkalmat lesi. A férj nélkül maradt ladyvel végre megvalósíthatná régi tervét. Csupán annyi a dolga, hogy egy jelentéktelen, szürke kis verébből ellenállhatatlan csábítót varázsoljon, és csapdát állítson ellenfelének. 
   Egy szenvedélyes szerelem ígéretéért… 
   Csakhogy Felicity Faircloth, aki egyáltalán nem nevezhető jelentéktelen, szürke kis verébnek, gyors elhatározásra jut. Mégpedig arra, hogy neki leginkább Devil kellene. A férfi gondosan kifundált terveiben zűrzavar támad, és Devil ráébred, hogy választania kell a bosszúvágy és egy másfajta vágy között… 
   Sarah MacLean új sorozatának első kötete. 
   Élvezd az új kalandokat! 


   Könyvmolyképző, 2020 
   Eredeti cím: The Wicked and the Wallflower, 2018 
   Megrendelhető          Beleolvasó



   Mindig örömmel tölt el amikor hírül veszem, hogy Könyvmolyképző Kiadó Sarah MacLean könyvet készül megjelentetni, ugyanis meglehetősen kedvelem a hölgy írásait. A csábítás kilenc szabálya trilógia után tavaly megismerkedtünk a szerző A szerencsejáték szabályai sorozatának nyitó történetével, és bevallom abban reménykedtem – gondolom ezzel nem vagyok egyedül –, hogy az idén folytatódik a történet. A meglepetés akkor jött, amikor tudatosult bennem, hogy ez a Sarah Maclean könyv nem az előző sorozat folytatása lesz, hanem egy teljesen új sorozat első könyvével ismerkedünk meg, ami nem feltétlenül rossz, hiszen akkor egyszerre két sorozat folytatásaiért is szurkolhatunk. Ez az év olyan volt, amilyen, senkinek nem kell elmagyaráznom, hogy miért, mert valamennyien ugyanazt éltük át, s a kialakult helyzet hatással volt a könyvkiadásra is. Jövőre remélhetőleg jobb lesz, és hátha mindkét sorozathoz kapunk egy-egy folytatást. 
   Ha Sarah MacLean, akkor természetesen klasszikus romantikus történetről van szó. Meglehetősen izgalmasról, ami azt illeti, mert már a könyv előhangja felvázolja azt a hihetetlen állapotot, ami majd a későbbi konfliktushelyzetet generálja: 


   “A három fivér ugyanazon a napon, ugyanabban az órában és ugyanabban a percben született – három különböző anyától. Az egyik egy előkelő kurtizántól. A másik egy varrónőtől. A harmadik egy hadiözvegytől. Ugyanazon a napon, ugyanabban az órában, ugyanabban a percben – ugyanattól a férfitól. 
… 
   Ugyanazon a napon, ugyanabban az órában, ugyanabban a percben született egy negyedik gyermek is – egy negyedik nőtől. A hercegnétől. Egyetlen reménysége volt a gyermek, akit törvényes utódként ismert el az egész világ, aki megörökli majd a nevét, a vagyonát, az egész életét. Noha tudta, hogy nem a sajátja, a herceg magáénak vallotta. 
Csakhogy ez a gyermek – lány volt.” 


   Nos, itt van ez a bizarr helyzet, amikor Marwick hercegének percre pontosan egyszerre négy gyermeke is születik. A három fia nyilvánvalóan törvénytelen, tehát nem játszik az örökösödési sorban, a házasságban született gyermek – akinek tulajdonképpen nem a herceg a biológiai apja, de hajlandó ezen túllépni – a sors fintora eredményeképpen lány. S a herceg, akinek épelméjűségében erősen kételkedem, merész húzásra szánta el magát az örökös biztosítására: egy cserére. Csakhogy még mindig marad három „fölösleges” gyermek. 
   A testvéreket eskü köti össze: soha egyikük sem fog megházasodni, gyermeket nemzeni, a vérvonal kihalásával büntetve a háborodott elméjű herceget. Csakhogy a kiválasztott örökös nem látszik betartani az egyezséget, hanem nem sokkal a cím megöröklése után az új Marwick herceg feladja önkéntes visszavonultságban töltött életét, nagy csindarattával érkezik meg Londonba, hogy feleséget keressen magának, a londoni hajadonok örömére és féltestvérei bosszúságára. 
   Az eskü kötelező érvényű, tehát a testvérek megpróbálnak keresztbe tenni a herceg terveinek mindjárt a legelső bálon. S megtehetik, hiszen míg testvérük a hercegi életre készült, ők saját erejükből lettek azok akik: az alvilág urai. Tervükbe azonban egy kis hiba csúszott, ugyanis, amikor a hercegi bálon emlékeztetni készültek őhercegségét a sok évvel korábbi egyezségre, egy bosszantó körülménnyel kell szembenézniük: Lady Felicity Faircloth személyével. 
   Lady Felicity már túl van az első virágzáson – huszonhét éves, ami az 1800-as években vénlányságot jelentett –, egy gróf lánya és pillanatnyilag a társaság páriája olyan dolgok miatt, amiért nem hibás. De természetesen – családi nyomásra – neki is ringbe kell szállnia a herceg kezéért. Ő az a Lepke, aki a történet során majd túl közel repül a Lánghoz, ami ez esetben még véletlenül sem a herceg, hanem Devil, az alvilág ura, aki saját céljai elérésére használja fel a fiatal nőt. Felicity pedig van olyan naiv, vagy talán elkeseredett, hogy üzletet köt az ördöggel. Mindekettejük számításába egy picike hiba csúszik, ugyanis nem számolnak a kettejük között fellobbanó érzelmekkel.
   Őszintén mondom, hogy imádtam ezt a történetet. Annyira jó volt a felépítése, a múltban történtek fokozatos csepegtetése ébren tartotta a figyelmemet, és mindaz, ami történik annyira szövevényes és bonyolult, hogy egyetlen percig sem untam magam. Sőt, a folytatások nem jöhetnek elég gyorsan. Mert ugyan a könyv végén van egy boldog végkifejletünk, de a történetnek koránt sincs vége, hiszen a testvérek négyen vannak, ez a sorozat róluk szól, és a könyv végére mindenki tisztában lesz azzal, hogy a hercegi cím bitorlója tulajdonképpen kit szeretne megszerezni. 
   Kedveltem a szereplőket is. Lady Felicity kicsit hebrencs és felelőtlen, de nem az az ájuldozó virágszál. Devil olyan, amilyennek az ember lánya az ördögöt elképzeli: jóképű, karizmatikus és okos, hiszen másképp nem is tudná az egész alvilági üzletet irányítani, Whit csendes, de valószínűleg meglepetést okoz majd a róla szóló történetben, Grace talpraesett és nagyszerű üzletasszony, a herceg pedig... nos, őt nem kedveltem, de úgy sejtem a róla szóló történetben lesz majd magyarázat a viselkedésére. 
   A történet egyszerre két különböző világot mutatott be: az angol arisztokráciát és a londoni alvilágot, hiszen a főhősök ebből a két, egymástól annyira eltérő világból jönnek, és nekem igazándiból jobban tetszett a csempészek világa, az a jól felépített rendszer, amiben a testvérek élnek, mint az arisztokrácia képmutató csillogása.
   Ajánlom mindenkinek, aki egy romantikával – s némi erotikával – megfűszerezett nagyon kalandos történetre vágyik.



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések: 







   Szeretitek a “kosztümös románcokat”? Akkor ez a játék nem fog gondot okozni, mert blogturnénk minden állomásán egy-egy történelmi romantikus történet fülszövegéből találhattok részletet. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok annak a könyvnek a címét és szerzőjének nevét, amelynek fülszövegéből idéztünk. 
   Figyelem! A beírt válaszokon már nem lehet változtatni. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére a megküldött értesítő levélre válaszolni. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. 


   “A végzet Lucy kezére játszik, amikor egy lovasbaleset után eszméletlen állapotban talál a grófra az út közepén. Amikor a férfi magához tér és nem emlékszik rá, hogy ki is ő valójában, Lucy megragadja az alkalmat, hogy leckét adjon alázatosságból a grófnak: elhiteti vele, hogy ő csupán egy egyszerű szolga, méghozzá Lucy szolgálatában.”



a Rafflecopter giveaway



12.11 - Betonka szerint a világ… 
12.12 - Angelika blogja 
12.15 - Olvasónapló 
12.17 - Dreamworld - extra
12.20 - Dreamworld  


2020. november 18., szerda

Mary Jo Putney, Madeline Hunter, Sabrina Jeffries – Téli csábítás



   Karácsonyi hangulatot teremt a General Press Kiadó gondozásában nemrégiben megjelent antalógia, a Téli csábítás. A történelmi romantikus műfaj három kiváló szerzőjétől - Mary Jo Putney, Madeline Hunter és Sabrina Jeffries - olvashatunk történeteket, amelyek hamar meghozzák az téli, meghitt hangulatot. Ha felkeltettük az érdeklődéseteket, tartsatok velünk, és játsszatok a könyvért! 




   Három történet a romantikus regények királynőitől 

Madeline Hunter: Karácsonyi emberrablás 
   Caroline bosszút akar állni Thornhill bárón, a hírhedt nőcsábászon, ezért egy cselt eszel ki ellene. Amikor azonban közel kerül a nemesúrhoz, magával ragadja a szenvedély, és a terve a visszájára sül el… 

Sabrina Jeffries: A tökéletes társ 
   Cassandra unokahúgát a család barátja megszökteti egy bálról egy notórius hozományvadász elől, Cass pedig hamarosan vonzódni kezd a férfihoz. Amikor azonban kiderül, hogy a jótevő maga is egy gazdag örökösnőt akar feleségül venni, a hölgy úgy dönt, próbára teszi a szerelmét. 

Mary Jo Putney: Egy komisz téli éjszaka 
   Diana egy álarcosbálon megdöbbenve fedezi fel, hogy a kalózjelmezt viselő titokzatos úr nem más, mint az ifjúkori szerelme, akiből minden igyekezete ellenére sem sikerült kiszeretnie. Vajon ellent tud állni a kísértésnek, amikor magukra maradnak egy viharos éjszakán? 



   General Press, 2020 
   Eredeti cím: Seduction on a Snowy Night , 2019 




   Igazi meglepetés volt, amikor jöt a hír, hogy a General Press Kiadó megjelenteti ezt a kötetet. Angol nyelven már találkoztam hasonló kiadványokkal, de magyarul még soha. Az ilyen antológiákra az jellemző, hogy azokat a bizonyos “feles” történeteket foglalják magukba, melyek egy-egy sorozat kiegészítő történetei, rövidebbek a többi résznél – nevezzük őket kisregényeknek –, s melyeket az olvasók nagyon szívesen olvasnának saját anyanyelvükön is, de rövidségük miatt már nem éri meg egyetlen kiadónak sem. 
   A Téli csábítás című antológia három kisregényt tartalmaz, három nagyon ismert szerző tollából, akik a klasszikus romantika műfajában jeleskednek és a magyar olvasóknak sem ismeretlenek. A három kisregény közül kettő teljesen biztosan egy-egy sorozat kiegészítő „felese”. Nem kizárt, hogy Madeline Hunter Karácsonyi emberrablás (A Christmas Abduction) című története is valahová tartozik, bár erre pillanatnyilag semmilyen nyomot nem találtam. Viszont Mary Jo Putney Egy komisz téli éjszaka (One Wicked Winter’s Night) című kisregénye a Kiadónál megjelenő Jó útra tértek testvérisége sorozat 3.5 része, aki követi a sorozat történéseit, az néhány ismerős karakterrel ismét találkozhat a történetben. Sabrina Jeffries A tökéletes társ (A Perfect Match) címmel olvasható írása egy új sorozat 1.5. része (angolul Duke Dynasty – magyar nyelven még nem láttam hivatalos fordítást), melynek indító kötetével 2021 szeptemberében fogunk megismerkedni. Mondhatjuk úgy is, hogy most a lovak elé fogtuk a szekeret. 

Mi várható ettől az antológiától? Három bájos (leírtam azt, hogy bájos???) történet a klasszikus romantikus zsánerben. Az a közös bennük, hogy télen játszódnak, karácsony környékén, tehát remek alkalom az ünnepre való hangolódásra, már akinek kedve van hozzá. 
   Kedvelem a szerzők írásait, bár Mary Jo Putney-t újabban nem igazán, tehát a történetek is jól szórakoztattak. Mivel kisregények, alapból a terjedelmük is korlátozott és hiányoznak a szerzőktől megszokott részletes leírások, váratlan csavarok, mellékszálak, nagy drámák és mindent elsöprő nagy szerelmek. Itt minden tiszta és világos: tudjuk honnan indulunk és hová tart a történet – némi erotika azért itt-ott fellelhető, de csupán diszkréten. S természetesen jelen van a zsánerre jellemző elegancia, mivel ezek a történetek is az angol arisztokrácia világába vittek el.
   
   Nem mondanám, hogy mindhárom történetért egyformán rajongtam. A legkevésbé Mary Jo Putney által jegyzett kisregény tetszett, de ez abszolút személyes vélemény, mivel én nem vagyok oda a szerző írásaira jellemző ezotériáért, misztikumért, egzotikumért, mikor miért. Most sem hazudtolta meg magát, mert a történet hősnője, angol Lady létére egy álarcosbálon indiai táncot mutat be unokahúgával, s ehhez temészetesen a hagyományos lenge öltözet is jár. Nekem ez túl sok volt, de lehet más pont ezért fog rajongani a történetért. 
   Összességében kedveltem a történeteket. Könnyen olvashatóak, nem túl bonyolultak és túl sok meglepetést sem okoznak. Egy kísérletnek jó volt ez az antológia, de továbbra is jobban szeretem a terjedelmesebb regényeket. 







   A játékunk során minden állomáson idézeteket fogtok találni a három írónő korábbi könyveiből. A feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az állomáson található idézet szerzőjét és a könyv címét. 
   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk. 


   “A „soha" nagyon hosszú idő. A kor előrehaladtával az ember változik. A dolgok, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek, egyszer csak vonzóvá válnak.”


a Rafflecopter giveaway






11.15. Könyvvilág
11.18. Betonka szerint a világ... 
11.21. Dreamworld


2020. szeptember 30., szerda

Sabrina Jeffries – A szerelmes vikomt




   A herceg emberei 4 



   „A herceg emberei híresen jók voltak az eltűnt személyek felkutatásában, és a szokásosnál több okuk volt Nancy megtalálására.” 



   Amikor Dominick Mantont kiforgatják az örökségéből, úgy érzi, nem tud megfelelő jövőt biztosítani a menyasszonyának, Jane-nek, ezért fel akarja bontani a jegyességüket. Egy undok csellel ráveszi a lányt, hogy szakítsa meg a kapcsolatukat. Jane elhatározza, hogy soha többé nem áll szóba vele. 
   Tizenkét év elteltével a családi vagyon és a vikomti cím mégis Domra száll, mivel a bátyja özvegye, Nancy – aki egyben Jane unokatestvére és bizalmasa – nem szült fiúörököst. Amikor Nancy gyanús körülmények között eltűnik, Jane az egykori vőlegényét kéri meg, hogy kutassa fel az asszonyt. A férfi vonakodva ugyan, de eleget tesz a kérésnek. Dom tisztában van vele, hogy a múltban elkövetett bűne megbocsáthatatlan, mégis reménykedik a lehetetlenben. De vajon lesz-e alkalom a közös nyomozás alatt arra, hogy végre tisztázzák a régi félreértéseket, és újraélesszék a kihunyt szenvedélyt? 


   General Press, 2020 
   Eredeti cím: If the Viscount Falls, 2015 




   Negyedik, befejező részéhez érkezett Sabrina Jeffries A herceg emberei című sorozata, tehát búcsút mondhatunk a Manton Nyomozóirodának és a bonyolult családi kapcsolatoknak, amik erre a sorozatra jellemzőek voltak. Nem kell pánikba esni, hogy a sorozat előző része egy évvel korábban jelent meg, s ki emlékszik már arra, hogy ki kicsoda ebben a történetben, és milyen kapcsolatban áll a másikkal, mert a könyv egy emlékeztetőnek szolgáló családfával kezdődik, ami bemutatja Rathmoor vikomt családját, egyenes ági leszármazottjaival és bal kézről született gyermekeivel együtt, mert ez a sorozat az ő történetük. S hogy jön ide a sorozat címadó hercege? Természetesen beházasodik a családba, miután ő maga is a Manton nyomozóiroda megbízója volt. A sorozathoz még két kiegészítő novella is tartozik: 0.5 ’Twas the Night after Christmas – magyar nyelven Karácsonyi csoda címmel jelent meg 2016-ban (és fogalmam sincs mi köze van ehhez a sorozathoz) és 2.5 Dorinda and the Doctor, amivel nem hinném, hogy valaha is találkozhatunk magyar nyelven, ami nem baj, amíg a Kiadó újabb Sabrina Jeffries könyvekkel kényeztet el minket, mert van honnan. 
   Aki ismeri a sorozatot és figyelemmel kísérte a történéseket, azt nem éri meglepetésként, hogy ez az utolsó rész Dominic Mantonról szól, hiszen ő az egyetlen Rathmoor vikomt gyermekei közül, akinek a történetét még nem olvastuk. S túl sok újdonságot sem hoz azok számára, akik ismerik a sorozat előző részeit, mert mindaz, amit nem tudtunk Dominic és volt menyasszonya szakításáról, azt mindjárt az előszóban le is lövi a szerző, utána pedig csak annak lehet drukkolni, hogy tizenkét évvel később összejönnek-e vagy sem? S ez az előszó teszi lehetővé azt, hogy a történet önállóan is olvasható legyen, nem kell ismerni az előzményeket, ahhoz, hogy mindenki számára érthető legyen az, ami történik. 
   Dominic Manton, Ruthmoor vikomt második fia kiesik a szerencse kegyeltjei közül, mikor apja halála után bátyja, a friss vikomt kitagadja. Csupáncsak azért, mert Dominic igazságérzete nem hagyta, hogy bátyja pártját fogja, amikor az kisemmizte apja balkézről született gyermekeit. Dominic szó szerint nincstelen lesz, és szakítani kényszerül menyasszonyával, hogy a társasági kirekesztéstől és az ezzel járó megaláztatástól megkímélje. 
   Tizenkét évvel később pedig Dominic Ruthmoor vikomtja, bátyja özvegye pedig ki más, mint volt menyasszonyának unokatestvére, aki nem sokkal férje halála után szőrén-szálán eltűnik. Jane – a volt menyasszony és dúsgazdag örökösnő, aki sok év várakozás után most épp egy másik férfival jár jegyben – úgy gondolja, hogy unokatestvérét elrabolták, s Dominic segítségét kéri. 
   Nos, körülbelül ennyiről lenne szó: Dominic és Jane nyomozni kezd, hogy az özvegy nyomára bukkanjanak, s az is felmerül, hogy Dominic nem is lehet olyan biztos vikomti rangjában, mert az özvegy lehet, hogy gyermeket vár, s amennyiben fiút szül, a cím már nem hősünket illeti meg. Még akkor sem, ha az a gyermek esetleg nem is a megboldogult vikomttól származna, de a halálától számított decens időn belül születik meg. 
   Sajnos tényleg csak ennyi történik, a többi pedig Dominic és Jane közeledéséről-távolodásáról szól, belső monológjaikról, s bármennyire szerethetőek mindketten, nekem ez egy kicsit kevés volt, különösen, hogy nem kell nagy képzelőerővel rendelkezni ahhoz, hogy az ember lánya kitalálja hogyan is fog végződni ez a történet. S ami azt illeti Dominic történetétől többet is vártam, hiszen ő volt a nyomozóiroda mozgatórugója, az a fajta pozitív hős, akinek tartása van, aki a nulláról kezdve egy teljesen új életet épített fel magának. S nem is azzal volt baj, hogy a volt menyasszonyával melegítette fel a kapcsolatot, hiszen soha nem szüntek meg egymást szereteni, hanem a körítés. Mert azok a belső vívódások, melyek mindkét részről bőven elöntötték a cselekményt, nekem bizony néhol már unalmasak voltak és vontatottá tették a történetet. Szép dolog, ha egy szereplőnek érzelmei vannak, de ennyi??? 
   Ha volt előszó, akkor miért ne lenne utószava is a történetnek, ami igazándiból olyan volt, mintha az egész sorozatot lezárta volna egy nagy, egyetemes happy end-del. Nem vagyok meggyőződve, hogy ez kellett oda. Még azt sem mondhatom, hogy azért volt, hogy a korábbi részek hősei is megjelenjenek, mert ők epizodikusan megfordulnak minden történetben, tehát ebben is. 
   Jó volt, szép volt, de nem lett kedvencem. Ez viszont senkit ne tartson vissza attól, hogy két kézzel kapjon a könyv után, mert nem vagyunk egyformák. 



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:










   Mostani blogturnénk valamennyi állomásán Sabrina Jeffries A herceg emberei sorozata hősnőinek neveit találjátok. A feladat kitalálni, mely hölgy, mely főhős karjai között leli meg a boldogságot, és a rafflecopter megfelelő sorába megírni nekünk az úriemberek teljes neveit. 
   Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz. 


Jane



09.30. – Betonka szerint a világ... 
10.02. – Dreamworld 
10.04. – Könyvvilág