A következő címkéjű bejegyzések mutatása: antológia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: antológia. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 30., szerda

Hóvégi klasszikus: Giovanni Boccaccio - Dekameron


A Dekameron, alcíme: Galeotto herceg (olaszul Decamerone: Prencipe Galeotto) Giovanni Boccaccio száz novellából álló gyűjteménye, melynek keletkezése a 14. század közepére valószínűsíthető. (forrás: Wikipédia) Jól láttad, nem írtam el a századot, olyan rég írták, én is meglepődtem mikor annak idején olvastam és többször is a könyv végén levő  ismertetőre lapoztam, hogy leellenőrizzem, biztosan azt írja ott, hogy 14. század?
Mostanában a szórakoztató irodalom szexuális forradalmát éljük, a megjelent könyvek nagy része tocsog a szexualitástól, sokszor a pornográfia határát súrolva, mert ugye az erotika és az erőszak mindent elad. Nos, az erotikus írások nem a 21. század találmánya, de még a 20.-é sem, ugyanis a Dekameron novellái nagyrészt szerelemes-erotikusak és/vagy szatírikus-irónikusak és a gyűjtemény visszakézből ver jónéhány mai, divatos irományt.
A történet egyszerű: az 1348-as firenzei pestisjárvány ellen tízen – három férfi és hét nő, valamennyien tehetősek –, egy vidéki kastélyba menekül és egymás szórakoztatására mesélnek. A történetek tematikáját mindig az előző nap megválasztott “király” vagy “királynő” határozza meg. Tíz nap – a címe is ezt jelenti görög nyelven, tíz mesélő, száz történet az élet dolgairól, erotikáról, az emberi gyarlóságról tömény szatírával elmesélve. Ez a Dekameron.
Nyelvezete a reneszánsz korra jellemző. Meglehetősen nehézkésnek és dagályosnak tűnhet, de nem várható el, hogy egy 14. századi művet a 21. században divatos szlengre fordítsanak le. Nevezzük inkább pajzán meséknek, sikamlós történeteknek, amik mai világunkban már kicsit sem megbotránkoztatóak.
Világszerte ismert mű, sok más hasonlónak az ihletője – egyes források szerint maga Bocaccio is az Ezeregyéjszaka meséit vette alapul. S nem csak írókat ihletett, a festészetre is hatással volt. Rá lehet keresni időben hány festőnek és művészeti irányzatnak volt a múzsája a Dekameron és történetei. Sandro Boticelli egy egész képsorozatot festett a Dekameron történetei alapján, és film is készült belőle, bár jó régen.
Magyarul először 1890-ben jelent meg először, Dekameron vagy száz elbeszélés címmel, azóta többen és többször is újra lefordították.
Megér egy próbát…

“Minden harc és háború az élet megsemmisítésére tör. Egyetlen harc van, mely nem pusztulást, hanem termékeny életet jelent: a harc, amelyet a szerelmes férfi a nő ellen visel…” 
 (Giovanni Boccaccio - Dekameron)


A Dekameron száz világhírű történetét Boccaccio 1349 és 1353 között írta. Azóta se veszítettek elevenségükből, mert az író nem éri be azzal, hogy egyszerűen elbeszéli a szerencsétlen vagy boldog szerelmesek megpróbáltatásait vagy kacagtató kalandjait, a tréfás vagy szomorú történeteket: elbeszéléseiben ott kavarog korának egész társadalma, megtollasodott vagy tönkrement kereskedők, uzsorások, művészek, kalandorok, féktelen nemesurak, ravasz kópék, huncut parasztok, álszent, nagybélű, parázna papok, ostoba és agyafúrt törvénytudók, orvosok. Boccaccio a középkor alkonyán már az újkor hírnöke: a vakhit helyett a kétkedést, a józan észt, az önsanyargató vezeklés helyett a derűs életörömöt hirdeti.

Tizenkilenc magyar nyelvű kiadás, a legutolsó 2009-ben, az Európa Kiadótól


2016. június 11., szombat

Sukitore - Szabadon



Történetek a Sukitore javából: 13 izgató, párosan írt erotikus és szextörténet, melyek biztosan beindítják az olvasó fantáziáját. Változatos helyszínek és kalandok követik egymást, hol romantikus játékokkal, máskor nyers szexualitással színesítve a történeteket. 
A könyv ingyenesen letölthető a Sukitore weboldaláról.


Magánkiadás, 2014


Ez most nagyon kínos, mert tegnapelőtt megkeresett a szerzők egyike,  figyelmembe ajánlotta a könyvet és célzott rá, hogy esetleg írjak róla néhány gondolatot. Mielőtt magamhoz tértem a meglepetésből már igent is mondtam. Hogy a millió önjelölt műkritikus közül hogyan és miért pont engem talált meg,  fogalmam nincs és nem is akarom ezt tárgyalni. Ismét elmondom, amit a bemutatkozómban: nem írok értékelést, sem kritikát, mindaz ami itt megjelenik saját, egyszerű olvasói véleményem. Pont.

Kicsoda-micsoda a Sukitore?
Még tavaly hallottam róla az ismert közösségi oldal egyik csoportjában. Akkoriban elég gyakran lehetett találkozni a Sukitore-val, legalábbis amerre én navigáltam.
Úgy értettem, hogy az elnevezés maga a műfaj és párosan írt erotikus történeteket takar - ha mégsem így lenne javítsatok ki. Párosan, értsd a férfi szemszögéből és a nő szemszögéből ugyanazon a történeten belül. Ez jó, nem? Úgyis nagyon menő mostanság minden történetet kétszer megírni: egyszer a főszerpelő nő, aztán a férfi szempontjából is. A Sukitore történetek abban különböznek ezektől, hogy itt a férfi szemszögét férfi írja, a nőjét pedig nő – és ez így van jól, mert egy nő sosem fogja tudni mi van egy férfi fejében vagy mit érez az adott helyzetben (nagy bánatunkra!) és fordítva.
Kik írják a Sukitore-t?
Olyanok, akikkel napközben lehet teljesen más formában találkozol. Lehet a postásod, a pénztáros a boltból, a szomszéd srác, a körzeti orvos vagy lehet pont a főnököd, tehát hétköznapi emberek, nők és férfiak, akik úgy érzik írói vénájuk van és kedvelik ezt a fajta erotikus kitárulkozást művelni. Guglival könnyen megtalálod az oldalukat, sőt magad is kipróbálhatod mire vagy képes, ha kedvet kaptál szexuális fantáziáid történetbe foglalásához.
Megosztanám gondolataim magáról a könyvről is, ami, mint a fülszöveg is jelzi, 13 párosan írt erotikus történetet tartalmaz, sőt! a nyitótörténetet hárman írták – van egy kukkoló is benne.
Abszolút hétköznapi történetek hétköznapi emberekkel a címszerepben, nincs problémás dögös millios, sem mondvacsinált okokért hisztériázó mini-díva, nem is lehet, hiszen ezek a történetek szexuális fantáziák és annyi. Akár a tiéd vagy az enyém is lehetne. Nyelvezete közvetlen és szókimondó, sallangoktól mentes, de mégsem vulgáris… találó az antológia címe, mert Szabadon írják le erotikus fantáziáikat egy olyan világban, ahol ez még mindig a tabuk tabuja.
Ismerőseim közül sokan kedvelik a műfajt, én nem lettem a rajongója. Nem azért mert erotikus és szókimondó, vagy mert kétszer olvasom el majdnem ugyanazt, csak más szemszögből elmesélve – bár ez is zavar valamicskét –, hanem azért, mert nem szeretem az egyes szám első személyben írt könyveket. Az olyan mintha valakinek a magánszférájában turkálnál és nekem nem feltétlenül van szükségem erre. Sajnos, újabban egyre gyakrabban íródnak ebben a formában a könyvek.
De hát ízlések és pofonok… ez ne tartson vissza téged attól, hogy Sukitore történeteket olvass, vagy akár írjál, ha arra szottyan kedved.

További Sukitore kiadványok:

Az első könyv
Magánkiadás, Budapest, 2010

Bosszú az éjszakában
Magánkiadás, 2015

Hogy történhetett
Publio, 2015