Rita Falk – Sertésfej al dente

Franz Eberhofer 3

Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor zsaru békés mindennapjait egy csapásra felborítja a gyilkosságért elítélt pszichopata pszichológus, dr. Küstner szökése a börtönből. Küstner szökése után nem sokkal ugyanis az őt elítélő Moratschek bíró levágott, véres sertésfejet talál az ágyában. A feldúlt bíró Eberhoferék tanyáján keres menedéket, ami gyorsan elviselhetetlenné teszi az otthoni állapotokat Franz számára. Ha minél előbb helyre akarja állítani otthona és élete nyugalmát, nincs más választása, mint sürgősen a végére járni az ügynek…

Rita Falk nagysikerű sorozatának harmadik kötete.

Eredeti cím: Schweinskopf al dente, DTV, 2011

Magistra, 2018

Rita Falk és Franz Eberhofer sorozata kiadót váltott. Mármint ami a magyar nyelvű kiadást illeti. A sorozat első két részét (Télikrumpligombóc – 2016 és Gőzgombóc blues – 2017) a Művelt Nép Kiadó jelentette meg, a harmadikkal a Magistra Kiadó tört be a piacra. Zárójelként megjegyzem, hogy a sorozat eddig megjelent részei is itt kaphatóak, a három együtt kedvezményes áron, meg minden bizonnyal máshol is, de a Művelt Népnél nem. Egyébként most először talákozom ezzel a kiadóval, remélem nem utoljára, mert a sorozat további köteteit is olvasni szeretném. Itt nem lehet felvágni, hogy sebaj, majd lenyomom angolul, mert a szerző német nyelven ír.

Mit is kell tudni erről a sorozatról? Első sorban azt, hogy főszereplője, Franz Eberhofer egy bajor rendőr. Továbbá azt is, hogy Franz Eberhofer Niederkaltenkirchen település egyetlen rendőre és most épp előléptették, nagyon büszke is ezüst csillagocskájára és arra, hogy ő most már felügyelő. És amit a legfontosabb tudni: ő az anti-rendőr. Egy vicc. És pontosan ez teszi őt – és a sorozatot – nagyon szerethetővé és szórakoztatóvá.

Franz, khm… Eberhofer felügyelő egy háztartásban él apjával (a történetben Papa), aki olyan, mint egy kiöregedett, de nagyon szerethető hippi, rajong a Beatlesért és indiai vadkendert termeszt a ház háta mögött. A házban lakik még a süket Nagyi is, az árleszállítások és akciók beteges rajongója, valamint messze földön a legjobb szakács. Eberhofer felügyelő úr a házhoz tartozó disznóólban lakik. Szószerint. Akik az előző részeket is olvasták, azok már tudják, hogy a családi disznóólat alakította át saját kuckóvá, ahová pitti ügyek intézésével eltöltött “nehéz” napjai után visszavonul Ludwig nevű kutyájával.
   A történetet is maga a felügyelő meséli el, egyes szám első személyben, a maga utolérhetetlen stílusában. Mert Franz Eberhofer nagyon színes egyéniség, akinek egy kis őrületért nem kell a szomszédba mennie:

“…– És megmondom magának, Eberhofer, ne merészeljen még egyszer szégyent hozni erre a szép bajor egyenruhára! Ha nem tudja, hogyan viselkedjen benne, nem is érdemli meg, hogy magára ölthesse! Egyetértünk?

De még mennyire! Mire kettőt pislant, már le is vetettem a szép bajor egyenruhát és odanyomtam a polgármester szép bajor kezébe. Meghúzom a nadrágszíjat az alsónadrágomon és már kész is vagyunk.”

Csodálatos módon, a kis bajor településen mindig akad valami olyan bűntény is, amiben hősünk csillogtathatja felkészültségét és rátermettségét. Most Moratschek bírót fenyegeti dr. Küstner, a frissen elítélt elmebeteg pszichológus (jól hangzik, ugye?), aki a pszichopatákra jellemző találékonysággal megszökik a börtönből, hogy a bíró és Eberhoferék életét fenekestől felforgassa. Itt kerül képbe, az a bizonyos címbeli disznófej is. Egyéb apróságok mellett a törvény derék őrének most ezt az ügyet kell megoldania.

Bár egy sorozat része, a önálló történetként is olvasható, de szerintem kár lenne kihagyni az előző részeket, mert akkor ebben a részben már ismerősként lehet üdvözölni Niederkaltenkirchen lakóit: Wolfit, a kocsmárost, Simmelt, a mészárost, Flötzingert, a “buheráló” szerelőt, Beischl asszonyt, a falu nimfomániását, Liesl Mooshammert, a település pletykafészkét, és természetesen a tágabb Eberhofer családot, mert hősünknek van egy Leopold nevű bátyja is, aki könyvkereskedéssel foglalkozik, ami ugye sokkal magasztosabb dolog, mint rendőrnek lenni.

“– Használta már Nagyi az új szakácskönyvét? Kipróbált már valamit? – érdeklődik Leopold.

 – Naná – válaszolom.

 – És mit?
     – Hogy belefér-e a szemetesbe.”

S ha már Leopold, akkor természetesen nem hiányozhat a történetből Sushi sem – becsületes nevén Ushi –, hősünk kedvenc (egyetlen) unokahúga sem. S az ügy felderítésében most is régi barátja, Rudi Birkenberger "magánszimat" segédkezik neki.

Imádtam! Nem mosolyogtatott meg, hanem könnyekkel röhögtem, vihorásztam.  Ez a hullakomoly krimik szaftos paródiája, ami símán feldobta a hangulatomat és mindenkinek ajánlom, aki jót akar derülni. Egyetlen hibája volt: rövid volt, még olvastam volna… de természetesen ízlések és pofonok…

Franz Eberhofer történetéből film is készült. A bejegyzésben szereplő fotók a Schweinskopf al dente (2016) című részből származnak.

Kapcsolódó bejegyzések

Télikrumpligombóc

 Gőzgombócblues

Diana Cooper - Ágy kutyáknak kiadó

Mit tehet az az angol háziasszony, akinek három gyermeke már kirepült a családi fészekből, férjét infarktussal kórházba szállítják, s ő sikertelenül próbálkozik mindenféle módon, hogy létfenntartásukat biztosítsa. Mi egyebet, minthogy beköltözik egy vidéki nagy házba, és kutyapanziót alapít a nyaralni induló gazdik kedvenceinek. A kutyusok sora idővel más árvákkal is bővül, feltűnnek papagájok, kecskék, olykor egy-egy malac, szamár, avagy egy rókakölyök is. És jönnek egymás után a legkülönbözőbb kutyatulajdonosok, s velük és rajtuk keresztül bomlik ki Diana Cooper bűbájos egyénisége, megkapó és sokoldalú humora és életszeretete.

Ciceró, 2001

Eredeti mű: Diana Cooper – Animal Hotel, 1979

   Diana Cooper neve inkább az ezotéria kedvelő számára lehet ismerős, hiszen magyar nyelven megjelent könyvei többsége erről szól (Unikornisok csodája, 2012 és azután, Kis értekezés az angyalokról, Kis értekezés a felemelkedésről). Nem vonzódom a témához, tehát egyetlen könyvét sem olvastam, ezért ért meglepetésként, hogy az Ágy kutyáknak kiadó teljesen más kategória. Köszönet a kedves hölgynek, aki olvasásra ajánlotta.

Ugye, ez nem egy mostanság megjelent könyv, sokan még a világon sem voltunk, amikor ez először megjelent. De akár a múlt héten is íródhatott volna, mert mert mindaz amiről ez a történet szól ugyanilyen aktuális lett volna, csak minden bizonnyal a történetben felhasználta volna a modern kor vívmányait is, mint, számítógép, mobil telefon, internet ls természetesen a Gugli, mert ő a barátunk és nélküle lassan már szuszogni sem tudunk.

   “Mindinkább úgy fest, hogy nincs a teremtésben vesztes, csak én. Történjék bármi, én vagyok a balek, aki elviszi a balhét.”

   A történet E/1-ben íródott, maga a hősnő meséli el. A hősnő, akinek a történetben nem hangzik el a neve, mert ő az Édesem, a Néni vagy a kutyás nő, de nevén nem szólítja senki. De ettől ő még pontosan tudja magáról, hogy kicsoda: háromgyerekes anya, akinek gyermekei már kirepültek a fészekből, ő maga sem mai csirke. Férjével azt a tipusú családot alkotját, amilyenhez hasonló ismerőse mindenkinek van legalább egy. Azok, akik mindig mindenbe belefognak – akkor is, ha nem értenek hozzá, mert ez lesz majd az áttörés, ettől lesz tehetős a család, s amikor mégsem jön be, a sokadik alkalom után is mindig jön egy újabb ötlet, amivel kezdeni kell valamit, és ez az esetek többségében költözéssel is jár. Volt már fűszernyövény termesztés, almás birtok, s ki tudja még mi, most épp a kutyapanzió van soron, mert:

"Szerintem kutyából soha nem lehet elég."

Csakhogy most a férj nem tud a hősnővel tartani, mert infarktussal fekszik a kórházban, ő pedig ott áll szállmagában egy lepukkant birtokon, egy elhanyagolt házban és hamarosan jönnek a kutyák… és más állatok, a birtok lassan különb lesz Noé bárkájánál, bár a kígyó és a majom gondozását hősnőnk visszautasítja. S nemcsak az állatok jönnek, hanem a gazdáik is, akik a saját gondjaikat is a hősnőre zúdítják.

Ez egy Egyesült Királyságban játszódó történet és minden ízében brit. Szórakoztató, vicces, néha megható. Tipikus könnyű, nyári olvasmány. Korhatár nélkül olvasható, kutyásoknak-macskásoknak szinte kötelező olvasmány, de természetesen ízlések és pofonok…

Jane Fallon – Szabadulj meg a pasitól!

A ​harmincas éveiben járó Helen extra cikis helyzetbe kerül: Matthew, aki négy éve a titkos szeretője, váratlanul kiteríti otthon a lapokat, és Helenhez költözik. Éppen akkor, amikor a lány elhatározza, hogy szakít vele.

Mit tehet Helen?

A-TERV: Sminkeletlenül járkál otthon a legócskább tréningruhájában. Nem gyantáztat többé. Megjegyzéseket tesz a hapsi unalomig ismert poénjaira. Néha a szájszagára is. Nem hajlandó összebújni vele. 

B-TERV: Megismerkedik Matthew feleségével. Természetesen álnéven, és kitalál hozzá egy kamu háttér-sztorit magának. Miután összebarátkoztak a nővel, mindent megtesz, hogy az kibéküljön a férjével, és visszafogadja.

Jane Fallon angol szerzőnő regényei eddig 12 országban lettek bestsellerek. Egyszerre fergeteges humorú és kínosan őszinte könyvek a női élet azon buktatóiról, amelyről nem szokás beszélni.

Letero, 2018

Eredeti mű: Jane Fallon – Getting Rid of Matthew, 2007

“Egész életében három dologra vágyott: magas fizetéssel járó PR-os munkára, egy saját lakásra és egy férfira, aki szintén kizárólag az övé. Valahogy mégis személyi asszisztensként végezte, ami mindenki más szótárában titkárnőt jelentett. Nem keresett eleget ahhoz, hogy ingatlant vásárolhasson, ezért bérelt egy másfél szobás lakást a Camden Streeten, apró, sötét, alagsori lakást hátsó kerttel, repedt hálószobaplafonnal és egy hatalmas, penészes folttal a fürdőszobában. Ami pedig a férfit illeti – nos, hitt az igaz szerelemben, az elköteleződésben és a „míg a halál el nem választ”-ban, csak éppen ez vele soha nem történt meg.” *

A szerző első magyar nyelven megjelent könyve és nagyon remélem, hogy nem az utolsó.

A téma örök: a másik nő. Az aki önző módon belegyalogol mások házasságában, elszakítja a férjet, apát a családtól, nem törődve a következményektől. Ilyen történet számtalan létezik már, s nincs olyan ember a világon, aki ne ismerne legyalább egy olyan családot, ami a “másik nő” miatt ment tönkre.

Ez a történet abban különbözik a többitől – legalábbis azoktól, amiket én ismerek –, hogy egy átfogó képet ad mindarról, ami történik, hiszen nem csupán egyetlen ember szemszögéből ismerjük meg a történetet, hanem valamennyi résztvevő, szereplő hozzáállását, gondolatait elénk tárja a szező. Ez nem egy váltott szemszögű írás, hanem a szerző mesél E/3-ban, de olyan sílusban, hogy teljes képet kapunk arról, hogy mi is történik a házasságban és az azon kívüli kapcsolatban is..

A történet központjában Helen áll, egy negyvenhez közeledő egyedülálló nő, akinek valahogy nem jött össze mindaz, amit az életével eltervezett. Továbbra is csak titkárnő egy PR cégnél, pedig úgy érzi sokkal többre elhivatott, egyetlen bizalmas barátnője Rachel, aki eleinte a szingli élet lelkes szószólója, majd amikor megtalálja párját elvei 180 fokos fordulatot vesznek. Helen pedig négy éve viszonyt folytat Matthew-val, a főnökével, aki, korát tekintve akár az apja is lehetne, természetesen nős, és aki a félrelépő férfiak sablonos szövegével eteti: nem érti meg a felesége, rossz a házassága, csak a gyerekek miatt vannak együtt és pontosan miattuk nem hagyhatja el Sophiet, a feleségét.

Amikor pedig mégis megtörténik az elhagyás, Matthew minden előzetes bejelentés nélkül beköltözik Helen lerobbant lakásába és magával hozza családja minden gondját-baját – néha családtagjait is, akik természetesen rondán viselkednek Helennel. 

   Együtt lakva Matthew már nem az a férfi, aki heti pár alkalommal, néhány lopott órát töltött vele, ráadásul a munkahelyén is beindul a pletykagépezet, mert mindenki tudni akarja kicsoda a nő, akiért Matthew elhagyta a családját. Lassan Helen lesz az egyes számű közellenség és akkor elgondolkozik azon, hogy kell-e ez neki? Ráadásul megismerkedik egy nagyon vonzó, szingli férfivel is, csakhogy... Mindent összeadva hősnőnk úgy dönt, hogy meg kell szabadulnia Matthew-tól és valamilyen módon vissza kell küldenie az örök nőcsábászt a családjához, vissza kell kapnia az életét. Ezért életbe lépteti a fülszövegben is ismertetett A és B tervet, ami magával hozza azt is, hogy megismerkedik Sophieval, a feleséggel, aki még véletlenül sem az a lehurbolt öregedő nő, akire Matthew elmondása alapján várt, hanem egy tip-top, energikus, fiatalos nő, remek családanya és saját karrierrel rendelkező üzletasszony.

A történet kicsit sem vicces, hiszen bárki lehetne bármelyik szereplő helyében, viszont nagyon szórakoztatóvá teszi a szerző stílusa. Szereplői közülünk valóak és szerethetőek, az egy Matthew kivételével. Róla még azt sem lehet mondani, hogy korát tekintve kapuzárási pánikja van és ezért csalja meg feleségét, hiszen első feleségét a sokkal fiatalabb Sophie-ért hagyta el annak idején, s most Sophiet cserélte fel Helenre, de közben minden állandó kapcsolata mellett voltak félrelépései.

Nagyon kedveltem a történetet, remek kikapcsolódást nyújtott, s mi kell ennél több? Ajánlom mindazoknak aki egy-két estére könnyed szórakozásra vágynak, de természetesen ízlések és pofonok...

Rachel és Helen a „Nők, akiket utálunk” listája 

“Nők, akik elcsábítják mások férjét (Helen)

Nők, akik a barátnőjük elé helyezik a pasijukat (Rachel)

Nők, akik halálra untatják a másikat az esküvőjükkel vagy a gyerekükkel (Rachel)

Sznobok

Kövér nők, akik folyton azt bizonygatják, milyen keveset esznek

Nők, akik folyton kirakatba teszik a mellüket (alfejezetben azok, akik a mellükkel pótolják a nem létező személyiségüket)

Csöcsös pálcikák (egyedül a féltékenység ihlette, hogy a listára felkerült a nők rendkívül ritkán előforduló csoportja, akik karcsúak voltak, miközben hatalmas keblekkel áldotta meg őket a természet)

Kövér nők, akik a hatalmas mellükkel hencegnek

Nők, akik szeretik Didót

Nők, akik szeretik Bridget Jonest

Sophie

Nők, akik folyton arról beszélnek, mennyire imádják a cipőket (alfejezetben azok, akik szerint a Szex és New York a valóság)

Nők, akik a csoki megszállottjai

Jennifer (valójában egyikük sem emlékezett már, ki lehet Jennifer, de egyetértettek abban, hogy nem húzzák ki a listáról, mert bizonyára nemhiába került fel rá)

Sovány nők, akik azon nyavalyognak, hogy meghíztak, ezért kénytelenek 38-as ruhákat hordani

A siránkozó nők (elvileg Helen, bár az utóbbi időben nem jellemző)

Nők, akik azt mondják, „király”, „tök gáz”, „csörgess meg!” vagy bármilyen divatos kifejezést használnak

Nők, akik kislányos hangon beszélnek

Nők, akik azt állítják, hogy őrültek (kivéve ha kórházi papírjuk van róla)

Nők, akik „havibajnak” nevezik a menstruációjukat

Nők, akik azt hiszik, hogy másokat érdekel a lombikbébi-kezelésük

Nők, akik mindenáron gyereket akarnak

Nők, akik pszichológushoz járnak

Bókvadászok („Olyan kövérnek látszom ma!” aztán szünetet tartanak, hogy legyen időd megjegyezni: „Dehogy! Sovány vagy.”)

Nők, akik úgy emlegetik a barátjukat, hogy „az emberem”

Laura (ezt Helen nemrégiben kihúzta)

Nők, akik nadrágtartót hordanak. Vagy fűzőt. Vagy bármit, amiről azt olvasták a pasijuk magazinjában, hogy szexi

Nők, akik túlságosan igyekeznek

Nők, akik virágot tűznek a hajukba, színes sálat hordanak, fekete melltartót húznak fehér felső alá

Anyák, akik részmunkaidőben dolgoznak, és elvárják, hogy az egész világ a teendőikhez alkalmazkodjon („Ó, el kell cserélnem a napot, mert a bölcsit felújítás miatt bezárják.”)

Nők, akik még akkor is szoptatnak, amikor a gyerekük már elég nagy ahhoz, hogy ezt maga kérje” *

* Jane Falon – Szabadulj meg a pasidtól!, Lettero, 2018

Cynthia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows - Lady Jane

Lady Jane 1

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg három sikeres young adult szerző Brodi Ashton, Cynthia Hand, Jodi Meadows közös regényét Lady Jane címmel. Valós történelmi személyekkel kalandozhatunk ebben az alternatív valóságban Anglia trónjáért folyó cselszövések közepette.  Nyolc bloggerünk mutatja be ezt a humorban bővelkedő regényt, ahol mindennapos az emberek alakváltása a legkülönbözőbb lényekké. Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.

Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt… 

Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is. 

A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?

Maxim, 2018

Eredeti mű: Cyntia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows – My Lady Jane, 2016

Megrendelhető                Beleolvasó

Őszintén bevallom, hogy amikor felmerült ennek a turnénak az ötlete én benéztem a könyvet.  Egyszerűen összetévesztettem egy másik, azonos című írással, melynek főszereplője természetesen ugyanaz a Lady Jane.

Azt is be kell vallanom, hogy még soha nem olvastam olyan könyvet, amelynek több szerzője is lett volna – kivéve természetesen a szakkönyvek, de azok ugye nem tartoznak ide. A szerzők közül is csupán Cynthia Hand neve csengett ismerősen.

A címben szereplő Lady Jane valójában létezett, csak kevésbé ismert a mi tájainkon, hiszen nem volt olyan fontos szereplője a 16. századi angol történelemnek, bár aki valaha is a szigetország királynője volt, az megér legalább egy bekezdést.

A szerzők az előszóban hívták fel a figyelmet arra, hogy a történet egy valós tényből indul s ők maguk alakították át saját ízlésük szerint. Ez vett rá, hogy kis guglizást végezzek, s lám, Lady Jane Grey valóban létezett, tizenévesen összesen kilenc! napig Anglia királynője és valójában Sir Guilford Dudley felesége volt. Ígéretes királynői karrierje a Towerben végződött, ahol szó szerint elvesztette a koronát tartó testrészét. Nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy tudjuk, ez bizony elég gyakran megtörtént a Towerben, és több vezető sorsa pecsételődött meg ott, mint a harctéren.

Ennek a Lady Jane-nek a történetét karolta fel a három írónő és alakította át egy nagyon szórakoztató, ifjúságnak szóló történetté, melyeket bőven megtűzdelt fantasy elemekkel is. Mondhatni kijavították azt, amit a történelem elrontott.

A fantasy elemeken az alkalváltást kell érteni és ne gondoljon senki vérfarkasokra, sárkányokra, meg ki tudja még mire, a történet szereplői egyszerűen állítokká változnak át. Természetesen nem mind, hanem csupán egy csoport rendelkezik ezzel a különleges képességgel. Ők az E∂ianok – ejtsd ethyánnak. Maga a hősnőnk is ehhez a csoporthoz tartozik, hiszen mikor úri kedve úgy diktálja, akkor egyszerűen vadászgörénnyé változik.

A szerzők által megalkotott történetben Jane, az épp uralkodó Edward rokona. S mivel Edward sajnálatos módon a betegségével foglalkozik s nem igazán az uralkodással, még hamarosan bekövetkező halála előtt el szeretné rendezni rokona sorsát. Abban a korban és Lady Jane poziciójában a lányoknak egyetlen lehetetősége volt: jól férjhezmenni. Ez természetesen azt jelentette, hogy a férfirokon kiválasztotta a számára megfelelő férjet, ami a család számára politikai támogatottságot is jelentett, nemcsak anyagit, a leányzó pedig vígan s dalolva beleegyezett, mert nem volt más választása.

Ez történik Jane-nel is, mikor Edward – aki mellesleg szintén E∂ian és vörös vércsévé tud változni – hozzáadja “Lord Guildfordhoz vagy Gilfordhoz vagy Gifford-isten-tudja-kicsodához”. Az illető úr meglehetősen jóképű és rendesen meg is dobogtatja Jane szívét, csupán egyetlen apró hibája van: nappal közönséges ló és csak éjszaka változik emberré.

Nagyon szórakoztató történet, mely terjedelme ellenére (500 oldal) nagyon könnyen olvasható és egy szikrát sem unalmas, mert minden van benne: kaland, szerelem, alakváltók, szerethető szereplők, csipetnyi valóság és trónviszályok, hiszen a történelem során Anglia trónja úgy vonzotta a viszályokat, mint a méz a legyet. 

Teljesen más volt, mint amire vártam, s ezt kéretik jó értelemben venni, tehát nem is baj, hogy eredetileg teljesen más könyvre gondoltam. Ez egy tündérmese volt, tündérek helyett E∂ianokkal, fergeteges humorral és remek szöveggel, ami néha hangosan megnevettetett. S a történetnek még nincs vége, hiszen a szerzők további két kötetet is terveznek, a második angol nyelvű megjelenése 2018-ra tervezett.

Ez első sorban egy ifjúságnak szóló történet, de korhatár nélkül olvasható, s természetesen ízlések és pofonok...

“Figyeljenek jól! Lecsippentettünk apróbb részleteket. Teljesen átrendeztünk jelentősebbeket. Néhány nevet megváltoztattunk az ártatlanok (és nem olyan ártatlanok) védelmében, vagy csak azért, mert egy nevet szörnyűnek találtunk, és jobban tetszett egy másik. Hozzáadtunk egy csipetnyi varázslatot, hogy érdekesebbé tegyük a dolgot. Szóval, tényleg bármi megtörténhet.

Úgy gondoljuk hát, hogy Jane történetének így kellett volna alakulnia”

 (Cynthia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows - Lady Jane, Maxim, 2018)

A regény főbb szereplői E∂ianek, azaz alakváltók. A kiemelt betűket összeolvasva kapjátok meg a megoldást, ami a szereplő nevét és az állati alakját adja ki. Pl: Pet - kutya   A megfejtéseket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

03.19 Kelly és Lupi olvas

03.21 Betonka szerint a világ...

03.23 Könyvvilág

03.25 Dreamworld

03.27 Kristinablogja

03.29 Szembetűnő

03.31 CBooks

04.02 Deszy könyvajánlója

Carole Matthews - Szeress karácsonykor

Lehet egy tökéletlen családnak tökéletes karácsonya?

Juliet Joyce él-hal a karácsonyért. Imádja a karácsonyi ajándékokat, a karácsonyfát díszestül, a karácsonyi pulykát, meg úgy általában mindent, ami karácsonyi. Idén is hagyja, hogy elsodorja az ünnep áradata, ha már a családi pokolnak épp karácsony táján kellett elszabadulnia. Fia, Tom elvesztette az állását, ráadásul rémes partnereket hoz a nyakára; állapotos lánya, Chloe hazaköltözött a kisfiával; apukája, Frank a saját szívfájdalmától szenved, míg anyukája, Rita napról napra szenilisebb. Vajon Rick, a férje, mikor elégeli meg a körös-körül örvénylő káoszt?

Ahogy közeledik a nagy nap, Juliet minden erejével azon van, hogy egyenesbe hozza a dolgokat, hiszen másra sem vágyik, mint hogy otthonukat karácsonykor betöltse a szeretet…

Ulpius-ház, 2013

Eredeti mű: Carole Matthews – With Love at Christmas, 2012

Igazság szerint nem nagyon kedvelem Carole Matthews írásait. A régebben olvasott Nyári ábrándok után megpróbálkoztam a Csokoládéimádók sorozattal is, de nem ment, és az első rész közepe táján fel is adtam. Ezért is került megjelenése után ennyi évvel későbben kezembe ez a könyv és meglehetősen szkeptikusan kezeltem a már említett okból, valamit azért is, mert nem rajongok a karácsonyi történetekért, ahogy a kommersz karácsonyért sem.

Találomra olvastam bele és alig néhány oldal után már az elejére lapoztam, mert kellemes csalódás ért… vagy jókor talált meg a könyv, mert vevő voltam arra a fergeteges humorra és tömény (ön)iróniára, ami az egész történetet jellemzi.

A történet hősnője Juliet Joyce és a cselekmény nagy részét ő maga meséli el egyes szám első személyben, kivéve azokat a részeket, ahol ő nincs jelen, viszont családjának tagjai igen. Ezeknek a részeknek az elmesélése a szerzőre marad, tehát E/3-ban íródtak.

Nem fogok a cselekmény mesélésébe belebonyolódni – túl sok amúgy sem történik –, helyette inkább bemutatom  Julietet és azt, amivel napi szinten szembe kell néznie. Negyvenöt körüli családos nő, egy ingatlanirodában dolgozik teljes állásban, annak ellenére, hogy padlófedő magánvállalkozó férje többet szeretné otthon látni a családi fészekben. Csakhogy azt is szerette volna, ha a negyvenes éveikre a gyermekeik már rég kirepültek és kettecskén újra mézesheteiket élhetnék, mellesleg a padlófedő biznisz sem megy mostanság olyan jól.

A gyermekeik természetesen kirepülnek azért, hogy nemsokára vissza is telepedjenek. Chloe gyerekestől költözik haza, mi több terhesen második gyermekével (tiszta szerencse, hogy ugyanattól a férfitől) és valahogy nem fekszik neki az anyaság, az ezzel járó gondok sem. Tom beleun a sűrű munkahelyváltoztatásba és kizárólag a szórakozásnak szenteli idejét… meg szexuális identitásának felfedezésére, ezért egyik nemet sem veti meg szerelmi kalandozásaiban.

A házban lakik még Rita, Juliet meglehetősen nehéz természetű anyja, aki egy nap gondolt egy merészet és elhagyta férjét. Róla jó lenne tudni, hogy az Alzheimer kerülgeti, vagy egy sokkal prózaibb demencia, de lehetetlen orvos közelébe vinni. Megismerjük Juliet apját is, Franket, aki miután felesége elhagyja hirtelen felfedezi, hogy ő tulajdonképpen saját neméhez vonzódik, s mivel sokkal fiatalabb párja hirtelen távozik az élők sorából, természetesen Frank is beköltözik a házba.

S mindemellett a család luxus-sufnijába egy titokzatos egyén kvártélyozza be magát, Juliet főnökének házasága csődben van és ennek minden gondját-baját Juliet nyakába zúdítja… és elképzelhető, hogy férjének, Ricknek, afférja van.

Történik mindez karácsony előtt, karácsonyi készülődések és sűrű havazás közepette.

Persze ez mind-mind komoly dolog, csupán Juliet hozzáállása teszi humorossá és néhol már-már túlzássá. Túlzás volt az is, hogy Chloe gyermeke természetesen karácsonyra születik meg, hogy hol és hogyan, nem részletezem. Túlzásnak tatottam azt a hozzáállást is, amivel Juliet az egye növekvő létszámú vasárnapi ebédhez viszonyult: egyetlen gondja további krumplihegyek pucolása volt.

Könnyed, humoros és szórakoztató, s ha ennél többet senki nem vár tőle, akkor egy kellemes, mosolyokkal teli estét lehet eltölteni a könyvvel. Karácsonyról szól, de természetesen az év bármely szakában olvasható. És az elmaradhatatlan ízlések és pofonok…

Rhys Bowen - Holttest a fürdőkádban

Her Royal Spyness Mysteries 1

Ha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.

1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.

A fővárosban meglepő kalandok várnak rá: 

életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba, 

belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe, 

inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla, 

a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után. 

De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit.

Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt. 

Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.

Lettero, 2017

Eredeti mű: Rhys Bowman – Her Royal Spyness, 2007

A történet egy tizenegy (ha beleszámolom a 0.5-ös nyúlfarknyi novellát is, akkor már tizenkettő!) részes sorozat első része. A sorozat angol neve Her Royal Spyness Mysteries, amit esetleg Őkirályi Kémsége (még viccesebb lenne Spiclisége) Rejtélyei-nek lehetne magyarra fordítani. És remélem, hogy további részeivel is ismeretséget köthetünk magyar nyelven is.

Bevallom, Wodehouse nálam még várat magára, tehát meg nem tudnám mondani mennyire helytálló a fülszöveg kijelentése, mi szerint ha az említett úriember Agatha Christievel társulva írna detektívegényt, akkor valami ehhez hasonló lenne az eredmény. Azt viszont elmondhatom, hogy nagyon jól szórakoztam.

A történet a múlt század harmincas éveiben játszódik, hol máshol, mint az Egyesült Királyságban. Többnyire Londonban, de megismerkedhetünk a hősnő skóciai (meglehetősen lepukkant) otthonával is és a történet során vidéki kastélyokba-kúriákba is ellátogatunk.

A történettel együtt remek korképet is kapunk az angol felsőbb körök sznobériájából és nemcsak, hiszen a szereplők nem mindegyike tartozik az arsztokráciához, vagy az abban az időszakban már megjelent gazdag polgári körökhöz. Azt is meg kell említenem, hogy bár a történet úgy fikció, ahogy van, szereplői között valós személyek is szerepelnek, sőt valós történések is. Itt van például Mary királynő, akihez főhősnőnk bejáratos (a hátsó bejáraton), és aki kémkedéssel bízza meg. Vagy a kémkedés tárgya, a trónörökös David, aki mint VIII. Edward ül a királyság trónjára és később szerelme, az amerikai Wallis Simpson miatt lemond. Tehát időben ott vagyunk, amikor a trónörökös és Wallis Simpson románca kezd aggodalmat okozni a királyi házban és erről kellene hősnőnknek referálnia magának a királynőnek.

Csakhogy a dolgok nem ennyire egyszerűek, hiszen Georgienak, ahogy a családban és a barátai nevezik őlédiségét, más dolga is lenne.

Kicsoda is Georgie, aki – mint ahogy a fülszövegből is kiderül –, az esélytelen harmincnegyedik az Egyesült Királyság trónjára. Egy skót herceg második (botrányos) házasságából származó lánya, az első házasság biztosította a cím örökösét, aki most sznob és zsugori feleségével és családjával uralja a lepukkant kastélyt. Botrányos házasság azért, mert Georgie anyja egy egyszerű, de annál ambiciózusabb színésznő volt, nagyapja pedig közrendőr. Egyébként a szimpatikus nagyapával a történet során többször is találkozunk, ő néhányszor kisegíti unokáját a szorult helyzetből.

Tehát van nekünk egy félig-meddig előkelő származású hősnőnk, akit még lepukkant otthonából is kinézne sznob és sótlan sógornője, mert egy ellenszenves román herceghez akarja hozzáadni, egyetlen vasa sincs és akkor még habnak a tortán jön, hogy a családi kastély is idegen kézre kerülhet, mert a becses hercegi papa még életében elkártyázta a francia riviérán.

Georgie Londonig meg sem áll a menekülésből és itt kezdődik meg élete kalandja. Egyrészt a királynő bíza meg a trónörökös szemmeltartásával, másrészt a kastélyt követelő francia gazfickó holttestét a család londoni rezidenciájának fürdőkádjában találják, saját anyja – aki már sokadik férjét fogyasztja – rúgatja ki nehezen megszerzett állásából, ami az éhenhalástól megmenthetné (mert ugye egy lady nem dolgozik, inkább éhenhal). S ha ez még mindig nem lenne elég, akkor bizarr balesetek is történnek vele, amit mindenki az ügyetlensége számlájára ír. Mivel barátok, előkelő ismerősök és a frissen beszerzett szeretője is körülötte zsong, meg konfliktus is van bőviben, nem igazán lehet tudni, hogy ezek tényleg balesetek, vagy Georgie útjában van valakinek valamiért.

Az, hogy minden jól végződik, az inkább a szerencsének köszönhető és nem Georgie buzgó nyomozásának. A cselekmény elbonyolításában és egyszerre több szálon való futtatásában használt szerzői megoldások nagyon ötletesek voltak. Nem lehetett csarnokelsőre kitalálni, hogy tulajdonképpen mi is történik és ki mozgatja a szálakat.

Könnyű, de nem habos-babos történet, vicces jelenetekkel, kisebb-nagyobb csavarokkal. Miss Marple-nek nem kell félnie attól, hogy Georgie majd átveszi a helyét, de mindenképpen egy ígéretes sorozathősnőt ismerhettünk meg a személyében.

Egyetlen délután-este elolvasható, pörgős, szórakoztató, tehát mindenkinek, kohatár nélkül ajánlom… de természetesen az ízlések és a pofonok.

Rita Falk - Gőzgombóc blues

Franz Eberhofer 2

Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr kellemes falusi mindennapjait újabb bosszantó események zavarják meg. Höpfl iskolaigazgató házának falára például valaki rikító piros festékkel felírta, hogy „DÖGÖLJ MEG, TE DISZNÓ!”. Önmagában a felirat még nem lenne főbenjáró bűncselekmény, azonban a zaklatott igazgató nemsokára nyomtalanul eltűnik, később pedig darabokra szabdalva bukkan fel ismét a vasúti sínek között. Öngyilkosság? Gyilkosság? Franz nyomozása gyorsan kideríti, hogy az igazgató nem volt éppen közkedvelt ember, ahogyan pedig egyre mélyebbre ássa magát az ügyben, a gyanúsítottak köre is egyre bővül. Franz azonban a Nagyi ínycsiklandó gőzgombócaiból erőt merítve rendületlenül halad az igazság felderítésének útján…

A jó krimik, a jó ételek és a jó humor kedvelőinek – Nagyi hamisítatlan bajor receptjeivel.

Művelt Nép, 2017

Eredeti mű: Rita Falk – Dampfnudelblues

“Vagy úgy. Szóval a kertünkben tényleg terem dohány. A legeldugottabb zugban, a fészer mögött. Azért ezt szeretném szemügyre venni, így feltápászkodom és elindulok a Nagyi nyomában.

A helyzet egyértelmű, nincs szükség alapos vizsgálatra.

– Vadkender – közlöm a Papával, amint visszaérek hozzá. A vállát vonogatja. – Szóval vadkendert termesztesz a kertemben – folytatom, ezúttal erőteljesebb hangnemben.”*

Üdv ismét Bajorországban, egészen pontosan Niederkaltenkirchenben (csak remélni tudom, hogy ezt most jól írtam le és nem maradt ki egyetlen betű sem), mindjárt ott Landshut mellett. Ugyanis itt lakik és áll szolgálatban Franz Eberhofer, mint a falu egyetlen, de annál rettenthetetlenebb rendőre... meg Ludwig, a kutyája

Azért ismét, mert ez a történet egy sorozat második része. Ami azt illeti szinte egy évet vártunk rá, s ki tudja mennyit fogunk majd várni a még hátralevő négy részre.

Akik olvasták a sorozat első részét, a Télikrumligombócot, azok nagyjából képben is vannak azzal, hogy mit várhatnak ettől a történettől, és főleg azzal, hogy kicsoda is Franz Eberhofer. Természetesen azon túl, hogy a falu egyetlen rendőre, aki az előző részben minden igyekezete ellenére megoldott egy négyes gyilkosságot. Bár az érdemeit némileg megnyirbálta a tény, hogy nem sokkal a dicső esemény után gyermekrabláshoz kért erősítést – kommandósok, helikopter, nyomkereső kutyák, meg minden hasonló finomság –, s közben csak az üzemanyag fogyott ki a tag kocsijából.

Nos, kicsoda is Franz Eberhofer, az anti-rendőr, minden rendfenntartó paródiája, aki egészen sajátos módon értelmezi a törvény és az igazságszolgáltatást? Egy büntetésből Münchenből szülőfalujába helyezett rendőr. Igen, elmondhatom miért volt a büntetés: társával, akivel mai napig barátok, egy pedofilt tartóztattak le. Rudi, a társ, flottul szétlőtte a fickó családi bizsuját és Franz szurkolt neki. Az esemény után Rudit menesztették a rendőrség kötelékéből, Franzot pedig eldugták a kis faluba, ahol elméletileg soha semmi nem történik. Csak mert Franz szeret a fegyver után kapkodni. Nagyon.

Elméletileg, mert gyakorlatilag itt is dolga van, bár nem minden egyes nap hoz neki fontos ügyeket. Néha be kell érnie házastársak közötti agresszióval, részeg gépkocsivezetőkkel, vagy épp vandálokkal, akik az iskolaigazgató házára írogatnak fenyegető üzeneteket.

Ez a rész pontosan erről az üzenetírogatásról szól, illetve arról, hová fajul el a dolog, hiszen Höpfl igazgató hamarosan eltűnik, majd brutálisan meg is gyilkolják. Hősünk természetesen buzgó nyomozásba kezd, s gyanúsított mint a tenger, mert Höpfl igazgatót minden második ember holtan szerette volna látni.

Franznak természetesen magánélete is van , hiszen az előző részből már tudjuk, hogy a szülői ház disznóóljában lakik – nem vicc, azt alakította át magának, hogy szabaduljon süket, de nagyon szerethető nagyanyjától, és füvet szívó, Beatles-t üvölttető apjától. Itt szokta meglátogatni őt barátnője, Susi, aki a polgármesteri hivatalban dolgozik és aki többre vágyik a barátnői státusznál, viszont erre Franz még nincs felkészülve.

S természetesen ismét felbukkan bátyja Leopold is, jövendőbeli harmadik feleségével (még a másodiktól sem vált el) a thai Panidával és kettejük szerelmének gyümölcsével.

“Uschinak hívják, a nagyanyja után. Mivel azonban ez a név az én meghalt mamámé, ezért én inkább Sushinak hívom. A Sushi sokkal jobban is illik hozzá: kicsi, ázsiai, göngyölt.”*

A kép testvér továbbra sem kedveli egymást. Leopold lenézi rendőr öccsét, hiszen neki könyvesboltja van és feleséget is fogyasztott már bőven, míg Franz nyálgépnek és érdekembernek nevezi bátyját. De neki köszönhetően új szerelem lép be Franz életébe aprócska unokahúga Uschi (Sushi, a Nagyorrú Törpe) személyében, aki első pillanattól ragaszkodik hozzá és csak az ő társaságában hajlandó aludni, vagy egyáltalán csendben maradni, bárhol is lennének. Franz természetesen kézzel-lábbal kapálózik e újféle kapcsolat ellen, de nem tud ellenállni a pöttöm kislánynak és széles, fogatlan vigyorának.

“Tökéletesen ellazulok. Sushi a hasamon fekszik, és szinte azonnal mély álomba merül. Egy perc és én is alszom.

Fantasztikusan jól nézhetünk ki így ketten, a kis vágottszemű meg én. Amikor ugyanis felébredek, a fürdő összes női látogatója ott áll körben körülöttünk és elragadtatottan bámulnak. Annyi telefonszámot nyomnak a kezembe, hogy az egész hátralévő életemre elég lenne.”*

A történet végére természetesen megkerül a gyilkos is, és közben ismét találkozhatunk a falu előző részből már ismert lakóival: a pletykafészek nőkkel, a kocsmárossal, a mészárossal, a polgármesterrel. Lassan már egészen otthonosan érezheti magát az olvasó ebben a közegben.

Nagyon kedveltem a történetet, mert végig szórakoztató volt és annak ellenére, hogy ez tulajdonképpen egy krimi, többször is hangosan megnevettetett. És a végén, természetesen, most is ott vannak a nagyi receptjei, lehet főzőcskézni. Nagyon remélem, hogy a folytatásokra nem kell ismét egy évet várni.

Ez egy fergeteges paródia, amit kár lenne kihagyni. Ajánlom első sorban azoknak, akik már ismerik az első részt, szerintem méltó folytatása annak, és mindenkinek, aki kedveli a könnyed műfajt, szeret nevetni és nem bánja, ha itt-ott egy kis gyilkosság is becsúszik a történetbe. Meg az ízlések és a pofonok...

* Rita Falk - Gőzgombóc blues, Művelt Nép, 2017

A sorozatból magyar nyelven már megjelent:

Télikrumpligombóc

Művelt Nép, 2016

Winterkartoffelknödel