Sophie Kinsella - Tudsz titkot tartani?

Emma ​épp elég katasztrófafilmet látott már ahhoz, hogy amikor a repülőgépe viharba kerül, azonnal tudja, le fognak zuhanni. A halál közelsége különös reakciót vált ki belőle: minden, addig féltve őrzött titkát rázúdítja a mellette ülő, jóképű, ám vadidegen férfira. Mesél neki a szüzessége elvesztéséről, a pasijáról és a szülei aranyhaláról, megosztja vele a tangákról alkotott véleményét, sőt leszbikus álmait sem felejti ki a felsorolásból. Az utolsónak szánt gyónásba azonban apró hiba csúszik: a gép gond nélkül földet ér. Mikor Emma rájön, hogy földi pályafutása még nem ért véget, csak egy dolgot akar. Minél előbb hazamenni, és soha többé nem találkozni a kedves, és most már minden titkát ismerő idegennel. Az élet azonban mást tartogat számára… Emma olyan, mint bármely lány a világon. Neki is vannak titkai. 

Mit nem tud róla a mamája: 

1. A vendégszobában vesztettem el a szüzességem Danny Nussbaummal, miközben apa és anya a földszinten a Ben Hurt nézte a tévében. 

6. Néha a legszenvedélyesebb szeretkezés közepette is nevetni támad kedvem. 

Mit nem tud róla a fiúja: 

1. A Kate Spade márkájú táskám hamisítvány. 

2. Tizenkettes méret vagyok, nem nyolcas, ahogyan Connor hiszi. 

Mit nem tudnak róla a kollégái: 

4. Mikor a munkatársnőm, Artemis úgy istenigazából felbosszant, narancslével öntözöm meg a cserepes virágát (nagyjából naponta). 

5. Én tettem tönkre a fénymásolót (mint mindig). 

Titkok, amelyeket egyetlen emberfiának se árulna el: 

3. Gőzöm sincs arról, mi a NATO, vagy mi a célja. 

8. Megittam azt a bort, amit apa félretett húsz évre. 

9. Sammy, az aranyhalunk nem ugyanaz, mint amelyet a szüleim átadtak megőrzésre egyiptomi útjuk előtt.

Kelly, 2006

Eredeti mű: Sophie Kinsella – Can You Keep a Secret?

“– Nem másztam hegyet, nem tetováltattam semmit a bőrömre, még azt sem tudom, van-e egyáltalán G-pontom… 

– Bocsánat, mit mondott? – kérdi hökkenten a pasi, de a hangja alig jut el a tudatomig.” *

A Libri kiadó mostanság dobta piacra Sophie Kinsella A boltkóros és a nagy szemfényvesztés című könyvét, ami a Boltkóros sorozat számszerint nyolcadik része lenne. Ez még olvasásra vár nálam, mivel az előző részt sem olvastam. De eszembe juttatta a szerző egy másik könyvét, amit talán elsőként olvastam tőle és nem is mostanság, bár azóta egyszer-kétszer már ismét belekukkantottam. Nem mert annyira jó lenne vagy nagyon eredeti, hanem mert nagyon szórakoztató és még mindig tudok rajta hangosan vihorászni.

Ugye adott az átlagos Emma, aki nem túl szép, nem is nagyon okos, meg vonzó sem. Családja lenézi és lehetőleg mellőzi, mert nem futott be ígéretes karriert – ehhez nincs meg benne a kellő kitartás. Marketingasszisztens egy cégnél, tehát a szakmai szamárlétra legalján áll és magától értetődően ő a kollegák durva vicceinek céltáblája. Két barátnőjével együtt lakik egy bérelt lakásban, hiszen kötelezően lennie kell a történetben legjobb barátnőnek is, neki mindjárt kettő is van, bár ami azt illeti, Jemima nem igazán felel meg a barátnőről alkotott elképzelésemnek.

Nos, az átlagos Emma – aki kicsit olyan ügyetlen és idétlen mint Bridget Jones – üzleti tárgyalásra megy. Azért ő, az ismeretlen kis marketingasszisztens, mert senki semmit nem vár ettől az üzlettől. Visszafele az úton pedig megtörténik a fülszövegben is említett turbulencia, a halálfélelem őszinteségi rohamra sarkallja a fiatal nőt és mindent – szószerint értendő – kitálal a mellete ülő teljesen idegen férfinek: családjáról, munkájáról, barátairól, élete intim és megalázó helyzeteiről, még a munkahelyi kis trükkökről és pocsék italautomatáról is.

“– Szia, Katie! – sikerítek ki végül egy köszönést. – Miről van szó? 

Alig mondom ki a nevét, Jack Harper megint felpillant, sokat sejtető arckifejezéssel.

Nem tetszik nekem ez a sokat tudó pillantás. Vajon mit kottyanthattam ki Katie-ról? Istenem, mit is? Az agyam kétségbeesetten dolgozik. Mi a francos fenét mondtam?

Jaj, istenem, egész belsőm beleremeg, amint eszembe jut. 

„…Van egy titkunk. Azzal szokott bejönni hozzám, hogy át kell futnunk valamiféle számokon, pedig ilyenkor valójában kilógunk a Csillagszarvasba." 

Nem kikotyogtam a titkos lelécelési jelszavunkat is! “*

Az utasok szerencséjére és Emma pechére a katasztrófa, amitől félt, nem következik be. A repülő szerencsésen landol, Emmának pedig másnap azzal kell szembesülnie, hogy a férfi akinek halálfélelmében minden apró titkát kikotyogta, az tulajdonképpen a cég meglehetősen visszavonult életet élő tulajdonosa.

Ugye ez egy klisé: az átlagos, szerencsétlen lány kifogja magának a dögös milliomost… és boldogan élnek míg meg nem halnak. Csakhogy addig még van és a történet egy olyan váratlan fordulatot vesz, ami egyrészt dühössé tett és a milliomos szépfiú azon perc átment negatív hősbe, másrészt minden idétlensége mellett annyira sajnáltam a hősnőt, hogy még szipogtam is miatta.

Természetesen kiszámítható történet és természetesen happy end lesz a vége. Senki világát megrengeti nem fogja… kivéve, ha a nevetéstől fog rengeni az a világ, mert igen, egy könnyű kis blőd történet kiszámítható eseményekkel, de nevetni biztosan fogsz rajta. Ez nem egy mostanság megjelent könyv, de ha a kezedbe kerül és egy olyan könnyű olvasmányra vágysz ami kimossa belőled a napi stresszt és fáradtságot akkor mindenképpen megér egy próbát. De hát ízlések és pofonok…

“– Hé, Jack – szól oda Nick a nagyfőnöknek pajtáskodó, mi-pasik-magunk-között hangon. – Nehogy azt higgye, nem szórakozunk eleget. Hadd mutassak valamit! – ezzel egy tangás popó fénymásolata felé int, amely karácsony óta díszeleg
a hirdetőtáblán. – Máig nem tudjuk, kié lehet… 

„… Kissé beittam az utolsó karácsonyi mulatságon." Jó, most már szeretnék meghalni. Valaki legyen olyan jó, és segítsen át a túlvilágra!”* 

* Sophie Kinsella – Tudsz titkot tartani? , Kelly, 2006

Anne Tyler - Az ecetlány

Shakespeare újra

Anne Tyler regénye Shakespeare talán legtöbbet feldolgozott A makrancos hölgy című színdarabját meséli újra. A regény a Hogarth Press Shakespeare-projektjének harmadik darabja – Jeanette Winterson Az időszakadék és Howard Jacobson Shylock a nevem című regényei után –, amelyben élő klasszikusok írják meg az ismert nagy drámák modern változatát. 

Anne Tyler műve arra a kérdésre keresi a választ, hogy a tökéletesen modern, és független Kate képes-e feláldozni magát egy – illetve ezúttal inkább két – férfi kedvéért. A válasz legalább olyan sajátos, szokatlan és vicces, mint Kate maga.
A könyvet visszafogott, könnyed humor, üde történet teszi letehetetlenné.

Kossuth, 2017

Eredeti mű: Anne Tyler – Vinegar Girl

A mézesmadzag Shakespeare volt… és A makrancos hölgy, mivel az a Nagy Will egyik legszórakoztatóbb vígjátéka, tehát nem csoda, hogy az idők folyamán a színdarabtól, operán, musical-en és filmen keresztül eljutottunk a modern átíratokhoz is… a nagyon modern átíratokhoz. Emlékszem, az egyik ilyen filmadaptációban Baptista, tehetős páduai nemes tehetős amerikai nőgyőgyászá alakult és a drogos korszaka előtt levő Heath Ledger Can’t Take My Eyes Off You-t énekelte szívszerelmének egy amerikai módi szerint túlméretezett focistadionban – mint olyan főiskolai Petruchio.

Az ecetlány egy teljesen új, eddig még sehol nem látható-hallható-olvasható átírata az ismert Shakespeare-komédiának.  Az eredeti történet rém egyszerű, a lényege az, hogy a Baptista nevű páduai nemesúr kisebbik lánya, a csodaszép Bianca nem mehet férjhez addig, míg nővérét, a szókimondó és akaratos Kate-et valaki nyakába nem varrják. S ezért lefizetik a szintén nemes, de szegény Petruchiot, aki a történet végére betöri az akaratos hölgyeményt.

Nos, ebben a változatban Baptista nemesúr Dr. Battista szórakozott kutatóvá változik, a szépséges Bianca a szőke, üresfejű Berenice(Bunny) lesz – pont olyan mint amilyeneknek a pompon-lányokat ismerjük a hollywoodi limonádékból, Petruchio velencei nemesből Pjotr Cserbakov, ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező, potenciális kelet-európai imigráns, de brilliáns elme, Kate pedig… hát ő a nagy csalódás, mert Shakespeare tűzről pattant hősnője helyett egy életunt, slamp, depresszióra hajló, megalkuvó nőt kaptam.

Mivel napjainkban játszódó történet, teljesen más okot kellett találni Kate kényszerű kiházasítására. Itt jön be a képbe Pjotr – vagy Pjoder, ahogy az amerikaiak folyamatosan nevezik –, aki Dr Battista asszisztense és akinek néhány hónap múlva lejár ideiglenes tartózkodási engedélye, és akivel kapcsolatban minden esetben megemlítődik, hogy mennyire külföldi ő, a beszédmodora, a ruházata, a kocsija és úgy általában mindene. Az önző professzor pedig nagyobbik lányát akarja hozzáadni és ezzel meg is oldódna a vízumkérdés, mert neki viszont nagy szüksége lenne asszisztense jelenlétére további kutatásaihoz. A szórakozott férfiről gyorsan kiderül, hogy nagyon is jól tudja mit akar és hogyan érheti azt el. Nagyon természetesnek veszi, hogy lánya majd örömmel igent mond, hiszen mindent megtesz a családért: egyszemélyben szakács, házvezetőnő, kertész, takarítóbrigád és adótanácsadó. És mert Kate-nek nincs senkije. Annak ellenére, hogy egy iskolában tanít, Kate teljesen antiszociális és kinézetre sem valami vonzó nő.

Hát körülbelül ennyiről szól a történet… mármint a huzavonáról, hogy Kate hozzámegy vagy sem – mert azért Kate tud nemet is mondani, ha nagyon akar. S hogy azért legyen valami tipikusan amerikai is benne, hát a lökött szomszéd srác ellopja a laboratóriumi egereket, hogy majd a szent állatvédelem nevében szabadon engedje őket.

Természetesen happy end a vége, mert hogy is lehetne másként. Sajnálatos módon a szerző megfejelte egy utószóval is a történetet, ami annyira kellett oda, mint döglött lónak a patkó: X év után Cserbakovék idillikus családi élete, mindenki ilyen-olyan díjat kap tudományos munkásságáért – ebből az jött le, hogy Kate mégiscsak visszament az egyetemre tanulni –, és természetesen van nekik egy mini-zsenijük is odahaza.

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Első sorban azért, mert ismerem az eredeti művet és ez ahhoz képest egy hollywoodi nyáltengerhez volt hasonlatos, néhol pedig már a paródia határát feszegette. Viszont voltak részek, amik igenis szórakoztattak, de olyanok is, amiket nem is értettem miért vannak a történetben. Igen, Kate áldozatot hoz, de nem azért mert ilyen nemes lélek ő, hanem mert egyszerűen annyira manipulálható és buta, hogy apja és Pjotr úgy ugráltatja, ahogy az úri kedvüknek jólesik.

Tulajdonképpen a címet sem értem, honnan, miért “Az ecetlány” – egyébként az eredeti címe is ezt jelenti. Egyetlen ötletem az, hogy Kate annyira magábaforduló és besavanyodott, mint az ecet… mert olyan.

Ha ennek a könyvnek az volt a rejtett célja, hogy Shakespeare-t megszerettesse az ifjúsággal, hááát… nem hinném, hogy ez összejött. Ez nem Shakespeare, mert az alapötleten kívül semmi köze nincs hozzá, de néhol egészen vicces volt, tehát szórakoztatott. Meg az ízlések és a pofonok…

Liz Fenton, Lisa Steinke - Ha lett egy másik életed

Vicces, lendületes, habkönnyű szórakozás. Elcserélnéd az életed máséval? Ne kívánd, mert megkapod! 

Casey és Rachel gyerekkoruk óta legjobb barátnők, pedig nagyon különbözően alakult az életük. 

Casey munkamániás televíziós. Sikeres pletykaműsorában a legnagyobb sztárokkal beszélget és karrierje egyre magasabbra ível. Esténként viszont üres luxuslakás várja és magánéletét egy remeterák is túl sivárnak tartaná. 

Rachel háromgyerekes háziasszony. Idejét kitölti a gyereknevelés és a család egyéb ügyes-bajos dolga. Már nem emlékszik rá, mikor volt utoljára kozmetikusnál, moziban, vagy a férjével kettesben egy étteremben. 

A húszéves érettségi találkozón vitatkozni kezdenek, kinek az élete sikerült jobban. A vitát azonban nem ők, hanem egy kéretlen csoda dönti el: másnap reggel egymás testében ébrednek.

Jill Mansell, Lindsey Kelk és Jennifer Weiner rajongóinak!

Lettero, 2017

Eredeti mű: Liz Fenton – Lisa Steinke – Your Perfect Life, 2014

A szerzőpáros első és eddig egyetlen magyar nyelven megjelent könyve.

Nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt tényleg szórakoztató és habkönnyű. Másrészt kár volt ekkora feneket keríteni neki, mert a témát Hollywood már többször is kivesézte minden lehetséges formájában: pasiből lett nő és fordítva, anya-lánya cserélték össze identitásukat, barátnők, barátok cseréltek életet és még ki tudja mit, mert Hollywood nagyon találékony. Szóval nem igazán eredeti az ötlet és a megoldások sem, hiszen alapból standard felállást kapunk: karrierista díva versus slamp háziasszony, és persze mindekettejüknek a másik élete kellene.

Nem kell különösebben bemutatni a történet két főszereplőjét, bőven elég az, amit a fülszöveg ír róluk. Legalábbis a kiváncsiság felkeltésére mindenképpen és a fülszövegben leírt minden szó igaz.

Rachel és Casey barátsága még az iskolában kezdődött és azóta is tart, annak ellenére, hogy más-más életútat választottak. Rachel a főiskolán terhes maradt és feladta karrierálmait a családért, most fáradt, túlhajszolt, minden szempontból elhanyagolt háziasszony. Casey viszont szárnyal, egyre magasabbra és lassan semmi másra nincs ideje, még magára sem, annyira leköti a televíziózás.

A két nő a húszéves érettségi találkozón fut össze – mert annak ellenére, hogy egymás legjobb barátnői, hónapok óta nem beszélgettek személyesen és baráti kapcsolatuk a megbeszélt közös ebédek, találkák sorozatos lemondására korlátozódott. Most ott állnak a volt osztálytársakkal és mindketten tele vannak frusztrációval és irigységgel amiatt, amit ők nem érhettek el, de a másiknak megvan: Rachelnek Casey karriere kell, Caseynek pedig Rachel idillikus családja.

Ekkor lép közbe Brian, a titokzatos bármixer és két pohár piros ital. Másnap pedig a két nő egymás testében-házában-ágyában ébred: Rachel a szexi, és sovány Caseyként, Casey pedig a slamp és magával időhiány miatt nem foglalkozó Rachelként. S mindkettejüknek helyt kell állni a másik, idillikusnak és tökéletesnek tartott életében.

Ekkor derül ki, hogy a látszat mennyire csal. Casey karrierje állandóan veszélyben van a feltörekvő műmosolyú-műmellű fiatal lányok miatt, magánélete szinte nincs is, bár az anyagiakra nem panaszkodhat. Rachel házasságát pedig csak látszat tartja össze, a felek el vannak hidegülve egymástól és lassan csak a gyerekek az egyetlen közös pontjuk… meg a hitvesi ágy, amit jó ideje kizárólag alvásra használnak. Rachelnek (és férjének) három lánya van: két kamasz és véletlenül becsúszott, tündéri Charlotte baba - hogy az élvezeteket halmozva – a beugró Casey-vel együtt – egyszerre részesülhessünk a kamaszkor jellemző hisztijeiben és a babaság kakis pelenkáiban.

Magától értetődik, hogy a csere majd rávezeti a két hősnőt arra, hogy mennyire rosszul ítélték meg a másik életét, sikereit, családját és hogy mindketten milyen nagyon szeretnék vissza a saját életüket, melyet ezentúl bölcsebben fognak élni. S akkor máris jön a teperés, találják meg a titokzatos Briant és mindenki kapja vissza a saját, tökéletes életét. Érzéseim szerint az egész könyv egy kisebb óda volt a család fontosságáról és nagyszerűségéről.

A habkönnyű szorákozáson túl két egyetemesen érvényes alapigazságot is kimondanak a szerzők: jól gondold meg mit kívánsz, mert beteljesülhet és csak akkor tudunk igazán értékelni valamit amikor már elveszítettük. S ez így igaz.

Egyetlen délután-este kiolvasható. Bár nem annyira vicces, mint ahogy a fülszöveg ezt sugallja, de mindenképpen szórakoztató… meg az ízlések és a pofonok…

Hóvégi Klasszikus: Mikszáth Kálmán - Szent Péter esernyője

Gyermekkorom kedvenc olvasmánya, még azelőtt fedeztem fel magamnak, mielőtt iskolai kötelezővé nem vált. Ha később kerül kezembe a könyv, akkor teljesen biztosan mellőzöm, mert ugye előítéleteink vannak azzal kapcsolatban, amit kötelezően akarnak a torkunkon lenyomni.

Film is készült belőle, nem is egy változat, gondolom mindenki látta már valamelyiket, csak nekem sikerült eddig elkerülnöm, bár legalább egyszer illene megnézni, ha nem egyébért, a parádés szereposztásért. Színpadi változatai is ismertek.

Szórakoztató és nagyon szerethető kisregény. 19. századi történet szerelemről, pénzről, legendák keletkezéséről. Igen, legenda keletkezéséről, hiszen már a cím is egy biblikus alakot említ.

A történet mindjárt a helyi monda keletkezésével kezdődik: a glogovai pap árva kishúga, Veronka az udvaron szundikál egy kosárban, mikor nagyidő kerekedik és mire a plébános észbekap, valaki már egy hatalmas esernyőt borított a kosár fölé a kisdedet megvédendő. S életre kell a szóbeszéd, mindenki mást látott, vagy vélt látni, de mindenképpen egy bibliai alakot magyaráztak bele a fura történésbe, ami – a helyi pletykagépezet szerint – maga az isteni csoda.

S közben Besztercebányán a tehetős Gregorics Pál összeszűrte a levet házvezetőnőjével és kapcsolatuk gyümölcse egy kisfiú lett, a későbbi Wibra György ügyvéd. De mivel a gyermeket hivatalosan sosem ismerte el, vagyonát el kellett dugnia a törvényes örökösök elől, hogy majd a gyermek lehessen a haszonélvező. Csakhogy ember tervez… a rokonok pedig mindent felforgatnak a vagyonért. Szószerint mindent.

Sok évvel később Veronka és Wibra György útja keresztezi egymást. Előbb a véletlen játszik közre, aztán az érdek, de a két fiatal együtt folytatja az utazást és meg is kedveli egymást. De ott van az a csúnya érdek, ami konfliktushelyzetet teremt, mert kell egy ilyen is a boldog végkifejlet előtt. 

Többször is olvastam már, bár ami azt illeti elég régen vettem elő utoljára, de a következő punnyadós délutánomra biztosan megvan az olvasnivaló. Igen, egyetlen délután el lehet olvasni, és minden bizonnyal mást is szórakoztatni fog, nem csak engem, mert a mesén túl humora is van. Klasszikus romantikus történetek kedvelőinek ajánlott olvasmány, amit kár lene kihagyni. De természetesen az ízlések meg a pofonok…

"A kor Jókai mellett legnépszerűbb írója, Mikszáth Kálmán (1847-1910) nem sokkal halála előtt, negyvenéves alkotói jubileumára rendezett ünnepségen azt mondta: „Én már körülbelül megírtam, ami énbennem volt. Megírtam azzal a tudattal, hogy azért nem jár nekem semmi különös érdem: hiszen azért, mert az ember az anyját szereti, még sohasem dicsértek meg senkit. Én csak a hazámat szerettem. Az nem igaz, hogy negyven évig dolgoztam. Én csak mulattam negyven évig." És végül így szólt az őt ünneplő közönséghez: „Méltóztassanak hazaoszolni azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert." Szavai nem túlzóak. Mikszáthnak többéves irodalmi próbálkozás, egzisztenciateremtés kísérlete, szegénység után a Tót atyafiak és A jó palócok sikere hozta csak meg az elismerést, az anyagi gondok megszűnését. Pályája ettől fogva töretlenül ívelt fölfelé; újból elvette feleségül azt a nőt, akit nyomorúságos helyzete miatt elhagyni kényszerült. Az írás öröme, az olvasók szeretete, a családi élet nyugalma jogán tarthatta magát boldog embernek. S nem patetikus, fedezet nélküli fordulat beszédében hazája iránt érzett szeretetének bevallása. Tiszta lelkiismerettel tette dolgát mint író, mint szerkesztő, mint képviselő, mint családapa. Az embereket szolgálta, tehát a hazáját is szolgálta. Azzal a bölcs derűvel, mely műveit is jellemzi. Tisztánlátás és elnézés - erre épül kedélyes szigorúsága. Mikszáth Kálmán írásaiban a romantika és a realizmus keveredik; korai műveiben, néhány későbbi alkotásában a romantikus meseszövés és alakteremtés a meghatározó, másutt inkább a realisztikus ábrázolásmód erőteljesebb. Ezért vezet át életműve Jókai Mórtól Móricz Zsigmondhoz; munkássága prózairodalmunk csúcsaihoz sorolható: hatásokat összegez és előremutat. A romantikus hatások és stílusjegyek egyik legszebb megnyilvánulása a Szent Péter esernyője (1895). A regény a szerelem diadalát fogalmazza meg a pénzvágy fölött. A két szálon futó történet két világot rajzol: a glogovai papét és a különc Gregorics Pálét. A pap és faluja meggazdagodását annak az esernyőnek köszönheti, melyet a népek Szent Pétertől eredeztetnek. Az író fricskája, hogy a „csodás" esernyő valójában egy bizarrnak tetsző cselekedet miatt nem hétköznapi: a nyelében rejtette el Gregorics Pál minden pénzét. Tette ezt rajongásig szeretett törvénytelen gyermekéért, szó szerint az ő életét óvta a sóvár rokonságtól. A különc halála megakadályozta, hogy az erkölcsileg jogos örökség a fiúra szálljon. Másképp alakul az esernyő és a benne levő pénz sorsa, mint ahogy az apa eltervezte. S a férfivá serdült gyermek, megsejtve az igazságot, az esernyő nyomába ered. A Szent Péter esernyője bája és derűje teszi, hogy az egyik legolvasottabb regénye ez Mikszáthnak. A mű optimizmusa a szerelem csodatevő erejét példázza. Hiszen a szerelem tényleg legyőzött mindent, még a legnehezebbet is: az emberben rejlő önzést. Hadüzenet a könyv a pénz vélt vagy valós mindenhatóságának. " 

Kaiser László

Negyvennyolc kiadást ért meg: az első 1895-ben, az utolsó 2017-ben.

“Levetkőzött, lefeküdt, de nem aludt. Az ő levetkőzése (ne méltóztassanak megijedni) nem lesz leírva részletesen, mert az megbotránkoztató jelenet a művelt emberi fogalmakban. Hogy miért? Hát tudom is én. Csúnya, tehát leírhatatlan. A nő levetkőzésében poézis van; ha jól van írva, a női test finom, bolondító illatát érzi ki a betűkből az olvasó a nyomdafesték helyett, de egy férfi levetkőzése, pfuj, említeni se merészelem. A szoknyához akár ódát, dithirambot szabad írni, de a nadrágnak »kimondhatatlan« a neve is. És miért? Hát isten tudja. És mit bizonyít? Talán azt, hogy a férfi inesztetikusabb teremtmény a nőnél? Alkalmasint csak azt, hogy aki az illőt és illetlent kigondolta, nagy szamár volt.”

Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője

J. K. Smith - Szerelem hirdetésre

Kori élete fordulóponthoz érkezik. Férje és szülei meghalnak, munkahelyét elveszíti, egyedül marad a világban, és csak legjobb barátnőjére számíthat. Életét eddig családja szabályai szerint élte. A tragédia után minden megváltozik körülötte.
Vajon hogy éli meg a hirtelen jött függetlenséget? 

Megtakarított pénzéből utazni szeretne, a helyszínt csukott szemmel választja ki a földgömbre bökve, de halott férje ezt a tervét is meghiúsítja. 

A lány régi életét maga mögött hagyva fejest ugrik az ismeretlenbe, és munkát vállal egy kanadai farmon. A farm tulajdonosa, a jóképű Christopher Walker, aki egyedül neveli kislányát. Hamar kölcsönös vonzalom alakul ki köztük. 

Vajon túléli kapcsolatuk a múlt szellemeinek felbukkanását? Van esély újrakezdeni egy tragédiák sokaságával teletűzdelt életet?

J. K. Smith humoros jelenetekben és érzelmekben gazdag könyve ezekre a kérdésekre keresi a választ, és elvezeti az olvasót egy olyan világba, ahol a család és az összefogás a legfontosabb érték.

Álomgyár, 2017

“– Szóval: Laskovics Orsolya. 

– Én is ezt mondtam – nézett ártatlanul Korira a férfi. 

– A túrót – nevetett a lány. – Meg sem közelítetted. Gyerünk, mondd! 

– Lájszkoviksz Orsolija – próbálkozott újra lassan a férfi, s Korinak a végén már potyogtak a könnyei a nevetéstől. 

– Ez olyan, mintha egy tehén kérődzne az egyik mesében – nyögte ki a hasát fogva a lány. 

– Hát, igazán kösz, az én nevem legalább ki lehet mondani – válaszolt tettetett sértettséggel Chris. 

– Bocs, szóval, Laskovics. 

– Laszkoviksz. 

– Las-ko-vics – tagolta Kori, hátha úgy könnyebben megy Chrisnek. 

– Laszkovics. 

– Majdnem. Laskovics. Nem sz, csak s. Laskovics. 

– Laskovics – Chris már nagyon koncentrált. 

– Bingó! – ujjongott Kori. – Most jön az Orsolya. 

– Orszolya. 

– Nem, nem sz, csak s itt is. „Sz” függő vagy, vagy csak „s” fóbiás? Or-so-lya.”* 

Nehéz magyar szerző könyvéről írni. Állandóan benned a frász, hogy netán megsérted ha őszinte vagy és kendőzetlenül közlöd a véleményed. Mert ugye mindenki azt hiszi magáról, hogy most írta meg A Nagy Magyar Regényt és hozzá fogható tehetséget még sosem hordott hátán a golyó. S ha netán valami nemtetszőt ír le az ember lánya, akkor jönnek a dörgedelmes szerzői levelek, vagy sűrű anyázások közepette rádküldi a barátnőjét/családtagjait. Teljesen normális az, hogy mindig és mindennel kapcsolatban van és lesz… ne nevezzük negatív véleménynek, hanem eltérőnek. Mert nem vagyunk egyformák, ahogy az ízlésünk sem az, tehát tiszteljük egymás hülyeségét. S aki nem bírja a kritikát, az meg ne menjen a nyilvánosság elé.

Egy ilyen bevezető után negatív vélemény szokot következni, ugye? Téves, mert J. K. Smith könyve felüdülést jelenetett. Bár nem írta meg A Nagy Magyar Regényt, J. K. Smith szórakoztatott, s ami még ennél is fontosabb: nagyon szépen fogalmaz. Sallangmentesen, felesleges szleng nélkül, olvasmányosan.

Ismerd meg Laskovics Orsolyát (Korit), a történet hősnőjét, a fiatal magyar nőt, aki – mint megannyi sorstársa – rossz emberhez köti az életét. Ugyanis a sármos udvarlóból zsarnok férj lesz, aki alapjaiban rengeti meg a nő önbizalmát, s nemcsak a földbe döngöli, hanem hirtelen halála után derül ki, hogy meg is lopta. Tehát ha Kori utazni szeretne – és szeretne –, akkor valamilyen más megoldást kell találnia, mert pénz az nincs.

Hirdetés útján vállal házvezetőnői állást pont Kanadában, egy, gyermekét egyedül nevelő farmernél. Christopher Walker természetesen dögös és természetesen sok évi özvegység után pont Kori tetszik meg neki, bár más jelentkező is lenne. Körülbelül ennyi dióhéjban a történet, a többi az út, ami a boldog végkifejlethez vezet.

A szerző nagyszerűen világít rá arra a felületességre amely más nemzetek kultúrája iránti érdeklődést jelenti. Hogy csak egyetlen példát említsek, Kori barátnőjének Kanada, a farm egy csilivili piros cowboy-csizmára redukálódik, ami ott, a helyszínem több mint nevetséges. Kori sem tud ennél sokkal többet az országról, ahol hosszabb időt készül eltölteni. A pökhendiség (vagy nevezzük nacionalizmusnak?) is jelen van, mellyel Kori a környezete iránt viseltetik. Az egy dolog, hogy megismerteti munkaadóját és lányát a magyar konyha remekeivel, de forma kolonizálja a Walker farmot és nem hajlandó a helyi szokásokat megáévá tenni, ha a háziak nem teszik magukévá a magyar szokásokat is. Minden bizonnyal Kori nem hallotta a szólást, mi szerint Rómában élj úgy, mint a rómaiak.

“– A Mikulással semmi bajom, de ő nálunk december hatodikán csempész csomagot a gyerekek kipucolt csizmájába, 24-én pedig a Jézuska jön. Ráadásul nálunk nem nagy divat a Halloween. Mégis teleraktam a kedvetekért tökökkel meg egy rakás ijesztő hülyeséggel a házat. Hatalmas citromnak öltözve megjelentem a Honey-ház ajtajában egy mini eperrel és egy óriási banánnal az oldalamon, és lelkesen kiabáltam, hogy „Csokit, vagy csalunk!”, aztán visszajöttem és cukorkát adtam a méhecskévé változott Honey-knak. Úgyhogy vagy ötvözzük az ünnepeinket, vagy itt sem vagyok, csillagbogár – mosolygott negédesen a vőlegényére Kori.”*

Első könyves magyar szerző írásáról beszélünk – én legalábbis nem találtam semmilyen más, a szerző neve alatt futó kiadványt… még. Tessék félretenni az előítéleteket és elolvasni, mert ha kedvenc nem is lesz, de mindenképpen szórakoztatni fog. S természetesen az ízlések és a pofonok…

“– Miért rúgtál bokán? – törölgette a szemét a férfi. 

– Csak hogy érezd a törődést. 

– Ja, már értem. Akkor kösz, hogy ilyen erősen törődsz velem.”*

* J. K. Smith – Szerelem hirdetésre, Álomgyár, 2017

Christina Dodd - Forró szenvedély

Szerencsevadászok 3

Nessa Dahl józan életet él – egészen addig, amíg Jeremiah MacNaught fel nem bukkan a városban, és a segítségét nem kéri egy bankrablássorozat felderítésében. Mac rájön, hogy Nessa álarca mögött zabolátlan lélek lakozik, és kettejük között forró szenvedély lobban fel. Amikor azonban Nessa kideríti, hogy a jóképű nyomozó hazudott neki a kilétét illetően, és meggyőződése, hogy Nessának köze van a bűntényekhez, a férfi megtudja, mit is jelent valójában nyakig ülni a pácban.

Alexandra, 2009

Eredeti mű: Christina Dodd – Tigh High, 2008

“– A járőrkocsiban utazunk, vijjogó szirénával és forgófénnyel? 

– Erre semmi szükség. – Cutter rendőrfőnök elővett két pár bilincset. 

– De az olyan izgalmas lenne! – mondta Calista. 

– Persze. Az ördögbe is! Bekapcsolom a szirénát és a forgófényt!”

(Christina Dodd – Forró szenvedély, Alexandra, 2009)

Rég nem olvastam semmit Christina Doddtól – ami azt illeti nem is jelent meg tőle magyar nyelven semmi az utóbbi időben. De nem e miatt mellőztem a szerzőt, hanem az Elveszett hercegnők trilógia (Varázslatos esték, Szenvedélyes bosszú, A herceg menyasszonya) miatt, ami annak idején nem nyerte meg a tetszésemet és végig sem olvastam a sorozatot, annak ellenére, hogy elismerten a klasszikus romantika rajongója vagyok.

A Forró szenvedélyt egy ismerős ajánlására kapartam elő. Tudod, mikor megkérdezel fűt-fát, ismerőst és ismeretlent, hogy mit olvas mostanság, mert már annyira tele vagy, hogy semmi sem jó. Sem a kedvenc szerző, sem a divatos bestseller…

Ez egy négy részes sorozat harmadik része, a negyediket már nem adták ki magyar nyelven, fogalmam sincs miért. Nyugodtan el lehet olvasni az előzők hiányában is, mert önálló történetként is megállja a helyét és annyi köze van az előző kettőhöz, hogy a történetek férfi főszereplői törvénytelen gyermekek és valamennyien a csaló Nathan Manly fiai, akik igazándiból felnőtt korukig nem is tudnak egymásról.

Jeremiah MacNaught, a történet férfi főszereplője, az a típus amiért általában döglenek a nők: gazdag, férfias, tartózkodó, kíméletlen/kellemetlen… és zavaros múltja van. S nagyon dühös, hiszen bankjának New Orleans-i fiókegységeit minden Mardi Gras alkalmával kirabolják. Bosszantóan mindig ugyanaz a két jelmezes alak teszi és olyan csekély összegeket visznek el, hogy az FBI füle botját sem mozgatja, a helyi rendőrség is felületesen kezeli az ügyet. A bankár pedig annyira dühös, hogy saját kezébe veszi a nyomozást, főleg, hogy van is egy gyanúsítottja: Ionessa (Nessa) Dahl, a fiókegység helyettes vezetője. Meggyőződése, hogy a nőnek valamilyen formában köze van a rablásokhoz.

S ezzel elérkeztünk a női főhősünkhöz is, Nessa Dahlhoz, és New Orleans-ba, ahol folynak a Mardi Gras előtti ünnepségek.

Zárójel: aki nem tudja mi a Mardi Gras, hát az legalább olyan híres, mint a velencei karnevál, és az egyetlen dolog ami szerénységemet az amerikai kontinensre csábítaná. Mardi Gras – mint kövér kedd (nálunk ez húshagyó kedd néven ismeretes), a farsang vége, ünnepségekkel, utcai felvonulásokkal és hatalmas eszem-iszommal jár.

De vissza Nessa Dahl-hoz, aki a híres (nagy és lepukkant) Dahl-házban lakik két idős nőrokonával: Miss Hestiával és Miss Calistával, valamint a hölgyek szintén idős szakácsnőjével Miss Maddy-vel és néhány lakóval, ugyanis a hölgyek szobák kiadásával egészítik ki szerény jövedelmüket.

Jeremiah MacNaught megérkezik New Orleans-be a Mardi Gras-t megelőző farsangi forgatag idején – hiszen ekkorra várható egy újabb bankrablás –, és kezdetét veszi a kaland, melynek a végkifejletét nem nehéz kiatálni: a két főhős egymásba szeret és ott a happy end.

De amíg odáig eljutunk kapunk egy kicsit bizarr, de nagyon vicces történetet – én többször is hangosan felnevettem. Továbbá három tündéri idős hölgyet, akik minden sejtjükben a régi délt képviselik, kalandot, legendát és több negatív szereplőt is, hiszen mindkét főhősnek kell valaki, aki valamiért betart neki: Nessának a sekélyes és irigy főnöknője, MacNaughtnak meg valaki a múltjából. S van benne némi erotika is itt-ott, mert miért is ne lenne? De azért senkit ne tévesszen meg a könyv címe, ez nem egy erotikus regény.

Nem kell sokat, világrengető dolgokat várni tőle, de nyári, könnyű olvasmánynak nagyon jó. Olvastatja magát, szórakoztat és helyén van a boldog befejezés is. Nekem most pont ez kellett, de természetesen az ízlések és a pofonok…

A sorozat előző, magyar nyelven is megjelent részei:

1. A baj magassarkúban érkezik, 2009

Trouble in High Heels, 2006

2. Csábító hazugság, 2009

Tongue in Chic

 S a negyedik rész, ami nem jelent meg magyarul: 

4. Danger in a Red Dress, 2009

Marian Keyes - A legfényesebb csillag

A ​legfelső emeleten Katie lakik. Egy könnyűzenei ügynökségnél dolgozik vezető beosztásban, és ha nem éppen valamelyik lecsúszott rocksztárral hadakozik, azon tűnődik, mennyi túrótortára lenne szükség ahhoz, hogy halálra egye magát…

Az alatta lévő lakáson két izmos lengyel osztozik az utcai életben jártas taxissal, Lydiával, akinek az eszénél csak a nyelve élesebb, ugyanakkor, meglepő módon, vannak sebezhető pontjai is…

Az első emeleten találjuk Fionnt, a kertészt, aki többre becsüli egy csokor petrezselyem társaságát, mint az emberekét. Pedig úgy néz ki, mint egy mesebeli herceg, és amikor saját műsort ajánlanak neki az egyik televíziós társaságnál, váratlanul reflektorfénybe kerül…

A ház alsó szintjének lakója az Elválaszthatatlan Páros, Matt és Maeve, akik, miközben nagyon, de nagyon szeretik egymást, napi jótéteményekkel próbálják elejét venni a lelküket mardosó kétségbeesésnek…

Egy ház, négy lakás.

S egy este rejtélyes látogató érkezik a Star Street 66-ba. Felbukkanása nagy változásokat idéz elő a ház életében. Rég eltemetett titkok bukkannak felszínre, szerelmet, tragédiát és nem várt fordulatokat idézve elő. És hirtelen minden lakónak új irányt vesz az élete…

Marian Keyes (Görögdinnye, Van valaki odaát?, Angyalok) a modern női irodalom koronázatlan királynője. Finom humorral és kivételes érzékenységgel megírt művei méltán népszerűek világszerte

Ulpius-ház, 2012, 2011

Eredeti mű: Marian Keyes – The Brightest Star in the Sky, 2009

Nyilvánvaló, hogy ez a könyv nem mostanában jelent meg, s bár meglehetősen kedvelem Marian Keyes írásait, ezt egészen mostanáig halogattam, mert… nem tudom miért. Nagy valószínűség szerint a terjedelme miatt. A szerző sosem sieti el a dolgokat, de ez a könyv szinte 900 oldal. – Tehát akkor fogj hozzá, ha időd, türelmed és hangulatod van hozzá.

Olvastam róla jót és rosszat egyaránt, én úgy gondolom, hogy egyike a legjobb írásainak, de ez természetesen csupán az én véleményem, ki-ki maga dönti el, hogy kibír sokszáz oldalt vagy sem.

A fülszöveg elég sokat elmond a szereplőkről, itt-ott pontatlanul, de ez igazán mellékes. Igen, a cselekmény  nagy része egy négy lakásos házban történik. Dublinban, hol máshol, hiszen a szerző ír és regényeinek cselekményét előszeretettel helyezi hazai környezetbe. S kezdjük a történetet június elsején, hétfőn, a 61. napon. Innen fogunk majd visszaszámolni, s ha volt időd, türelmed és hangulatod a terjedelmes könyvhöz, akkor azt is megérted, hogy miért, mit jelképez ez a 61. nap.

A történet szereplői hétköznapi emberek, változatos a felhozatal a lengyel vendégmunkástól a megfelelési kényszertől szenvedő kertészig vagy a gondjaikat szigorúan titkoló fiatal házaspárig. Érdekes és kevésbé érdekes személyiségek, akárcsak a való életben.

Kicsit bővebben beszélnék a szereplőkről és akkor mindjárt a földszinten lakó Matt-tel és Maeve-vel kezdeném. Fiatalok, házasok és látszólag minden a legnagyobb rendben van közöttük, bár fura szokásaik vannak.

Fölöttük Jemima lakik, egy kedves idős hölgy, Morgóval, lusta kutyájával. Ide várja Fionnt, nevelt fiát, aki tulajdonképpen vidéken lakik, de mivel olyan jóképű mint egy filmszínész, egy kertészeti tévéműsorba kap meghívást. Fionn ugyanis kertész, szabályosan éhezik a szeretetre – ez zaklatott gyermekkorára vezethető vissza. A férfinek csapodár szíve van: amilyen könnyen esik szerelembe, olyan gyorsan el is múlik ez az érzés. Egyetlen állandó van az életében: a növények feltétel nélküli szeretete.

A második emeleten Andrzej és Ian, a két lengyel vendégmunkás lakik, valamint az albérlőjük, a taxis Lydia. Ian szinte állandóan honvággyal küzd, Andrzejt ír menyasszonya a szexszel zsarolja – addig nem fekszik le vele, amíg a férfi gyűrűt nem húz az ujjára. Lydia meg tömény nemtörödömséggel és flegmával álcázza valós gondjait. És van belőlük éppen elég.

A legfelső lakásban Katie lakik. Egy köpésre a negyventől, gazdag, menő baráttal, akit sem barátai, sem családja nem kedvel és ez bizony befolyásolja a nőt. Pedig Conall nem is tűnt olyan szörnyűnek, a munkamániáján kívül, annak ellenére, hogy tényleg elkövet néhány bakit. Katie egy zenei ügynökség alkalmazottja, állandó jelleggel hisztis sztárokkal foglalkozik. Ez sem tetszik begyepesedett családjának, hiszen anyja szerint: “Két alkalom van egy nő életében, amikor indokolt, hogy bekerüljön az újságba – mondta Penny. – Az egyik, amikor férjhez megy, a másik amikor meghal.” Mert ugye:

“– Hát már elfelejtetted, hogy a nőnek a jó hírén kívül nincs semmije?

– Nem akarok kötekedni, anya, de nekem van még lakásom, autóm, televízióm…”

A 61. napon, ahonnan a visszaszámlálás kezdődik, még érkezik valaki a házba, és egy ideig azon fogsz idegeskedni, hogy tulajdonképpen nem tudod mire vélni ezt a titokzatos valamit-valakit, aki maga is mesél, beleavatkozik a lakók életébe, nem mintha az nem lenne már eddig is nagyon bonyolult. Mert fokozatosan a négy lakás lakói ilyen-olyan formában belefolynak egymás életébe.

Ez a könyv a ház lakóinak története 61 napban elmesélve. Az, hogy honnan jöttek, hová tartanak és miért. Néhol vontatott, néhol vicces vagy éppen kétségbeejtő, de mindenképpen nagyon valós, nagyon emberközpontú.

Nagyon kedveltem a történetet és úgy gondolom, hogy egy próbát mindenképpen megér, de természetesen az ízlések és a pofonok.