Jill Shalvis - Egyszerűen ellenállhatatlan

Lucky Harbor 1

A Lucky Harbor-sorozat első részében három egymástól elidegenült lánytestvér anyjuk halála után megörököl egy rozoga tengerparti üdülőt. 

A középső lány, Maddie, miután mélyeségesen csalódik a férfiakban, ráadásul állás nélkül marad, úgy dönt, hogy maga mögött hagyja Los Angelest, és feltérképezi az örökséget. Maddie meggyőzi testvéreit a fogadó felújításáról, amihez aztán felbérel egy fővállalkozót. A magas, sötét hajú, jóképű férfi és a lány között szinte az első pillanattól kezdve izzik a levegő.

Kossuth, 2017

Eredeti mű: Jill Shalvis – Simply Irresistible, 2010

"ÜDVÖZÖLJÜK LUCKY HARBORBAN!

2100 szerencsés ember és 10100 kagyló otthona"

... és Jill Shalvis, valamint a Kossuth Kiadó sorozatában, ami meglehetősen hosszú, hiszen a kiegészítő novellákkal együtt, tokkal-vonóval épp 17 részre rúg, és ezek közül néhány rész a szerző más sorozataihoz is kapcsolódik. Hogy valamennyivel találkozni fogunk-e magyar nyelven, fogalmam sincs, nem ismerem a kiadó megjelenési terveit.

Romantikus történet egy tengerparti városkáról és annak lakóiról. Ennek a résznek a kulcsfigurája a néhai Phoebe Traeger, a szabadszellemű nő, kinek három férfitől három lánya van, egész életét nagylelkű bohémként élte meg, halála után pedig lányait próbálja összehozni azzal, hogy hármukra hagyja a tulajdonában levő panziót. Még a síron túlról is bölcs tanácsokkal, „élet-receptekkel” látja el lányait, s teszi ezt a maga vicces módján. Minden fejezet egy-egy ilyen Phoebe Traeger-féle életbölcsességgel kezdődik.

Az Egyszerűen ellenállhatatlanban megismerkedünk a három lánnyal, akik különbözőbbek már nem is lehetnének, annak ellenére, hogy bár csak anyáról, de mégiscsak testvérek. Tara, az idősebbik, hűvös, elegáns, üzletasszony-szerű jelenség. Az anyja Acélmagnóliának becézte. Kissé anyáskodó, nagyon határozott és pontosan tudja mit akar és mit kell tenni. Maddie, a középső, kicsit kilóg a testvérek közül, mert őt díszlettervező apja nevelte a film fellegvárában és sok kapcsolata nem igazán volt testvéreivel. Ő az Egérke, és ez sokat elmond a félénkségéről, konfliktuskerüléséről. Chloe, a fiatalabb pedig jó adag bohémséget örökölt közös anyjuktól... és némi asztmát is a súlyosabb fajtából, ami valójában is nehézzé teszi az életét, de remekül lehet rá hivatkozni, ha valamit nem akar megcsinálni. Ennek ellenére ő a Vadóc, aki állandóan kísérti a sorsot.

„–   Egyeseknek normális családjuk van – mondta Maddie. – Néhány hetente összejönnek egy vacsorára. Az én családom? Nálunk palacsintatészta-csata van, ellopjuk egymás lábbelijét, zöldre festjük a hajunkat, meg hangszórókból cikizzük egymást nagy nyilvánosság előtt.”

Azon túl, hogy a három nővérrel s Lucky Harbor lakosaival megismerkedünk, ez a rész Maddie, a középső lány története. Egérke, ahogy anyja nagyon találóan jellemezte. Félénk, nem áll ki a maga igaza, a céljai érdekében, kerüli a konfliktust és a békéltető szerepét vállalja magára. Most pedig munkanélküli, mert az erőszakoskodó exét – aki épp annak a produkciós irodának menő jogásza, ahol ő is dolgozik – érzékenyebb testrészén kávéval forrázta le. A férfivel töltött idő pedig előítéletekkel tölti el mindenki iránt, aki a jogi pályán működik

„ – Igen. Sziasztok, Maddie vagyok, BlackBerry-, irodaszer- és szervezésfüggő.”

Se munka, se otthon, se jövőtervek, tehát az örökség nagyonis jókor jött, most már csak testvéreit kellene meggyőzni, hogy az elhanyagolt panziót ne adják el, hanem kicsit kupálják ki és működtessék. Ő ebben látja a jövőjét, testvérei nem, hiszen állandó jelleggel a saját életük és elfoglaltságuk fontosságát hangoztatják.

És természetesen van a történetben egy dögös, titokzatos pasi is, aki mindjárt Lucky Harborba való érkezéskor egy motoron robog be Maddie életébe és akinek Maddie többször is – természetesen véletlenül – a testi épségére tör. Mert ilyen kétbalkezes, ügyetlen Maddie, a maga szerethető módján.

Ő Jax, a helyi szépfiú, és még sok minden más is, ahogy a történet során majd kiderül. És magától értetődően megtetszik neki Maddie, mert miért is ne?

Természetesen ott van a helyén a boldog végkifejlet – mert ugye karácsony is közeleg és hogyan is lehetne akkor másképp –, de ez azért nem annyira egyértelműen történik meg, hiszen a helynek és a kis családnak millió titka van, amik egyik pillanatról a másikra teljesen más irányt adnak a történetnek. S nem nagy filozófia kitalálni, hogy majd a két testvér kivel fog összecsúszni a sorozat valamelyik részében – remélem magyar nyelven is olvashatóak lesznek majd azok a történetek is.

Nem kell sokat várni tőle, nem kell agyalni rajta. Könnyű, pörgős, történet, tele helyzeti humorral és vicces beszólásokkal. Olvastatja magát, szórakoztat, s bár jellemfejlődést és világrengető gondolatokat nem tartalmaz, kell ez időnként mindenkinek.

De természetesen az ízlések, meg a pofonok....

A sorozat folytatásában levő, egyelőre csak angol nyelven elérhető részek:

2. The Sweetest Thing                   7. It Had to Be You

2.4 Heating Up the Kitchen            8. Always on My Mind

2.5 Small Town Christmas            8.5 A Christmas to Remember

3. Head Over Heels                       9. Once in a Lifetime

4. Lucky Inlove                               10. It’s in His Kiss

5. At Last                                        11. He’s so Fine

6. Forever and a Day                     12. One in a Million

6.5 Under the Mistletoe                  12.5 Marry Christmas Baby

Monika Peetz - A keddi nők és a sok zöldség

Keddi nők 3

A luxusfogyókúra után vagy fél évvel Kiki megelégeli a nagyvárosi létet, és belevág egy nagy kalandba: megvásárol egy „egzotikus”, távoli faluban, a mecklenburgi tóvidéken egy 1911-ben épült, régóta használaton kívüli iskolát, hogy miután felújította, panziót nyisson benne. A patikabirodalom pénzével Estelle is támogatja a vállalkozást: karitatív tevékenységébe belefér, hogy hátrányos helyzetű, városi gyerekeket küldjön oda kisebb csoportokban egy-egy hetes üdülésre.

A keddi barátnők először segítenek Kikiéknek a költözés megszervezésében, majd megígérik, hogy kora nyáron odautaznak, hogy közreműködjenek a kert és a veteményes bepalántázásában. Viszi persze mindenki a saját életét, bár Caroline nem csak azt: az ő nyomában egy nem akármilyen férfi érkezik. Ám jöhet veszekedés, hazugság, árulás és csőd: a keddi nők közé semmi sem verhet éket. Legfeljebb egy titokzatos idegen.

Park Kiadó, 2017

Eredeti mű: Monika Peetz – Zwischen Kraut und Rüben

A sorozat, harmadik, befejező része – német nyelven sincs több folytatás egyelőre. Akárcsak az előző részeiből, ebből is készült tévéfilm és a bejegyzés fotói onnan számaznak.

A Keddi nők újabb kalandja, ami most abban különbözik az előző két résztől, hogy nem közösen utaznak el valahová, hanem a négy Kölnben maradt barátnő utazik el Kikit meglátogatni. Ugyanis Kiki megelégelte a várakozást, a Thalbergék befolyása miatti örök mellőzést és dizájneri karrierjének befuccsolását és egy merész húzással a volt kelet-német országrészben egy régi iskolaépületet vásárolnak, és odaköltöznek Maxszal és Greta babával egy új kezdet reményében.

Kiki azt a bizonyos “bed and breakfast”-típusú panziót szeretné kialakítani, sőt a nyári szünet idejére hátrányos helyzetű gyerekek táboroztatását is bevállalná. Ebben támogatja őt anyagilag a patikabirodalom és közvetve Estelle is, hiszen ő bulizza ki, hogy a férje által birtokolt vállalkozás mellett működő alapítvány érdekelté váljon a kis vállalkozás finanszírozásában. A pénzre pedig nagy szükség lenne az évek óta használatlan iskolaépület felújításához. Csakhogy ezzel sincs minden rendben és a meglepetés akkor jön, amikor a négy barátnő megérkezik Kikihez. És tisztán látszik, hogy az építkezés hetek óta áll. Se felújítás, se kert, semmi… csak egy nagy építőtelep.

Természetesen, most sem csupa móka s kacagás egyetlen barátnő élete sem. S mind a négyen boldogan hagyják ott Kölnt, mert valamilyen formában valamennyien menekülnek valami elöl. Judit a magányosság elől. Eva a családi problémáktól, hiszen most az ifjú Fridónak vannak gondjai az iskolában, az idősebb Frido pedig továbbra is rálőcsöli az ilyen megoldandókat, s kamasz lánya sem egy könnyű eset. Caroline elvált Philliptől a Lébőjt Hoteli fiaskó után és most egy zaklató elől menekül. Szakmájából kifolyólag többször is kapott már fenyegetéseket és zaklató leveleket-üzeneteket, de még soha senki nem volt ennyire kitartó és agresszív. Estelle… nos ő azt hiszi, hogy a nyaralás címszó alatt majd azt is “leelllenőrzi” hogy mennyire halad az alapítványi projekt Birkow-ban.

Tehát Birkowban semmi sem az, amire vártak. Már az úton Caroline pánikba esik mert egy autó követni látszik őket, a benne ülő Thomas Steiner is pont ugyanoda igyekszik mint a barátnők és meg van győződve, hogy a férfi a zaklatója. Hogy a férfi valamennyiük életét felforgatja és hogyan teszi ezt, az kiderül majd a történetből, ami most sem mellőzi a humort, a szellemes megoldásokat, a beszólásokat.

Nos, ott áll az öt barátnő a semmi közepén egy lerobbant iskolában és velük van ugye Max, akit apja – a vállalkoző Thalberg – akkor rángat el egy-egy projekt kedvéért amikor úri kedve úgy diktálja. Maxnak pedig minden ilyenre le kell csapnia, hiszen a pénz az mindig kell, különösen most. Ott van a cserfes Greta baba, aki már két éves és sajátos hangulatot ad a történetnek a maga “apró” módján. És ott van Estelle tiszta vérvonalú és puccos pedigés uszkárja, Oszkár, akit Greta baba nemes egyszerűséggel báránynak néz és lelkes Beee! kiáltással fogad.

Hosszas húza-vona után Kiki bevallja, hogy azért áll minden három héttel a nyitás előtt, mert pénz nincs, soha nem is érkezett meg, Estelle pedig azok kapja magát, hogy nemcsak az alapítványból zárta ki ambiciózus “menye”, hanem a számláit is zárolták, tehát még magánemberként sem tudna segíteni Kikinek. Erről, természetesen, a lehető legmegalázóbb módon kell értesülnie, például mikor fizetne és a kártyáit sorra dobja vissza a gép.

És akkor ismét összefognak, megküzdenek a helyi közösséggel, hogy az elfogadja Kikiéket. Judith felcsap jósnőnek, mert azt hiszi ezt kell tennie és mindenkinek azt mondja amit hallani akar. Megoldanak egy régi szerelmi viszályt, beintenek a beképzelt helyi vállalkozónak és még egy bowling-versenyen is részt vesznek. Nem, nem nyerik meg. Az márt túl sok lett volna, de, ahogy majd a cselekményből kiderül, mégsem volt az a bowlingozás annyira fölösleges. Estelle-nek még a menyét is sikerül sarokba szorítania, hiszen a patikabirodalom új nagyasszonya is lelátogat a helyszínre, méghozzá férjestől.

Természetesen a végére minden a helyére kerül és szinte sajnálom, hogy nincs több folytatása a történetnek. Nem nagy szám, senki világát meg nem fogja rengetni de  a történések annyira valósághűek, hogy bármelyikünkkel megtörténhetett volna mindaz, amin az öt barátnő a három történet során keresztülment. És a szereplői sem az ideális-tökéletes szépségek, hanem igazi hús-vér nők erényekkel és hibákkal, különböző generációkhoz tartoznak, különböző szociális háttérrel rendelkeznek. Pont úgy mint a való életben.

Aki a sorozat első két részét már olvasta, annak kár lenne pont a befejező részt mellőznie. Engem szórakoztatott a sok kavarás, félreértés, idétlenkedés, és egy könnyű, pörgős olvasmány volt. De természetesen az ízlések és a pofonok…

A sorozat előző részei a Park Kiadó gondozásában:

1. Keddi nők, 2014

Die Dienstagsfrauen

2. Léböjt Hotel, 2015

Sieben Tage ohne

Sabrina Jeffries - Mire vágyik egy herceg?

A herceg emberei 1

Egy ​nap váratlan látogató kopogtat a Manton Nyomozóiroda ajtaján. Az igencsak dühös herceg, Maximilian Cale magyarázatot követelve kér bebocsátást. Azt állítja ugyanis, hogy az irodavezető testvére orvul rászedte őt, és nem átallotta azt hazudni, hogy az ő halottnak hitt bátyja él. A helyszínen azonban csak az igézően szép Lisette-et találja, az őt becsapó férfi húgát, aki hiába próbál magyarázattal szolgálni. Cale szentül hiszi, hogy a testvérek összejátszanak ellene, a nő azonban váltig állítja, hogy mind ő, mind a fivére ártatlan. Lisette végül meggyőzi Maximiliant, hogy együtt próbálják meg kideríteni, hová tűnhetett a bátyja, és hogy valóban él-e a herceg testvére. Azért, hogy a nő tisztességén folt ne essen, kénytelenek inkognitóban, férjként és feleségként útra kelni. Ahogy úti céljuk, Párizs felé tartanak, a kényszer szülte helyzet megannyi izgalmat tartogat számukra, a legnagyobb kihívás elé mégis tulajdon szívük állítja őket. Vajon hihetnek az érzéseiknek, és teret engedhetnek a vágyaiknak, vagy az egész nem több egy hirtelen fellángolásnál?

Sabrina Jeffries új sorozatának, A herceg embereinek első kötetében sem izgalmakból, sem szenvedélyből, sem pedig humorból nincs hiány. Igazi ínyencfalat a romantikus regények kedvelőinek.

General Press, 2017

Eredeti mű: Sabrina Jeffries – What the Duke Desires, 2012

Új sorozatot indít a General Press – legalábbis remélem – Sabrina Jeffriestől, A herceg embereit.

Három félbehagyott könyv után úgy kellett ez nekem mint fuldoklónak a levegő. Amennyire nem szerettem a szerző előző könyvét a Karácsonyi csoda-t, annyira kedveltem ezt.

Mindjárt az előszóban szépen felvezetődik a történet: Rathmoore vikomtja vadászbalesetben végzi földi pályafutását és két családja egymásnak feszül. Kettő bizony, mert a kor szokásai szerint volt neki egy törvényesen kialkudott felesége, aki az örököst és a tartalékost biztosította a címnek (George és Dom), és volt a szíve szerinti családja: egy francia színésznő és a kapcsolatukból származó utódok: Tristan és Lisette. S mivel a vikomt egyáltalán nem titkolta második családját, a gyermekek szinte együtt nőttek fel, az örökös kivételével, aki mély gyűlöletet érez a párhúzamos család tagjai iránt és amint lehet földönfutóvá is teszi őket. S velük együtt saját testvérét is, amiért az a Bonnaud-ék pártját fogta.

Itt tízenkét évet ugrik a történet, Londonban vagyunk, a Manton nyomozó irodában, melyet a kisemmizett Dom Manton vezet és működtet a frissen Londonba visszatért féltestvére, Lisette segítségével. Tristan még mindig Franciaországban van és nem is térhet vissza Angliába az új Rathmoore vikomt miatt, aki mindenképpen börtönbe szeretné juttatni a közös apjuk halála után elkövetett lopás miatt – bár vitatható, hogy az lopás volt-e.

Ekkor lép a színre Lyons hercege, Maximilian Cale, aki Tristanon szeretné számon kérni azt a megtévesztő üzenetet, amit réges-rég elrabolt bátyjával kapcsolatban küldött neki, hogy aztán meg se jelenjen a kért találkozón. Lyons hercege, aki a Hallstead Hall bajkeverői sorozatból már ismert Gabriel Sharpe barátja, és erről a barátságről többször is említést tesz a történet folyamán a szerző.

Itt veszi kezdetét Lisette és Lyons hercegének kalandja oda-vissza Franciaországba, amely egyrészt a testvéreik utáni izgalmas nyomozásból áll, másrészt ez adja majd a történet romantikus szálát is, hiszen a herceg és a nyomozópalánta Lisette természetesen közel kerül egymáshoz és jön a nagy szerelem. És fontos szerepet kap a történetben egy hímzett zsebkendő is.

Szórakoztató, ahogy a két erős jellem egymásnak feszül, ahogy egymás iránti bizalmatlanságuk miatt csupán információmorzsákat árulnak el a másiknak, ahogy megpróbálják csőbe húzni, átverni a másikat. Ez sajnos egy idő után átmegy egy akarom-nem akarom, egymás kerülgetése játékba, ami azért nem volt rossz, csak hosszú.

A két főhősről el kell mondanom, hogy nem a klasszikus romantikus történetek megszokott típusai. A herceg ugyan magas és impozáns, de nem lehet szívdöglesztően jóképűnek mondani, ahogyan Lisette sem egy szépség, kezdve az átlagon felüli magasságával és szénfekete, zabolázhattalan loboncával, egészen a terjedelmes mellbőségig, amivel a természet megáldotta. Szóval fizikailag sem egy kecses angol virágszál, aki védelemre és gyámolításra szorul, a természete pedig minden, ami egy finom, angol úrinő ellentéte: szókimondó, független, akaratos, kalandvágyó és kicsit sem érdekli Őhercegsége rangja.

Erotika is van a történetben, hiszen Lisette és a herceg között lángol a szerelem és az érzéki vonzalom. S nem csak erotika, hanem humor is van bőven, mert, mint mondtam, Bonnaud kisasszony egyáltalán nem tesz féket a nyelvére.

“– Én is kedvelem önt, maga faragatlan szamár – mondta Lisette, aztán, amiért ilyen vallomásra ragadtatta magát, bosszankodva hozzátette: – De ha még egyszer megmarkolja a mellem, esküszöm, hogy felpofozom.”

Természetesen ott a végén a happy end és szívesen mondanám azt is, hogy a gonosz – ez esetben George, Rathmoore vikomtja – elnyeri méltó büntetését, de ez nem történik meg. Legalábbis nem ebben a részben. De még van a sorozatból három és fél rész, bőven van ideje megbűnhődni. S e történet végére azzal is tisztába jön mindenki, hogy miért A herceg emberei a sorozat címe.

Pörgős, szórakoztató, nagyon jól felépített, vérbeli klasszikus romantikus történet volt, aminek egyetlen, hatalmas hibája van: a folytatásaira minimum a jövő évig kell várni. Nagyon szerettem a cselekményt, a szereplőket, a megoldásokat, bár azt az akarom-nem akarom játék a főhősök között kissé sok volt.

A klasszikus romantikus írások kedvelőinek nyugodt lélekkel ajánlom, szórakoztatni fogja őket… de természetesen az ízlések és a pofonok…

A sorozat további részei, egyelőre angol nyelven:

2. When the Rogue Returns

3. How the Scoundrel Seduces

3.5 Dorinda and the Doctor (e-történet)

4. If the Viscount Falls

Monika Peetz - Léböjt Hotel

Keddi nők 2

1 hét, 5 nő, 0 kalória – A Keddi nők újra akcióban!

Másfél évvel sorsfordító zarándokútjuk után a keddi nők újabb közös nyaralásra indulnak. Hét nap tökéletes kikapcsolódás: se férfiak, se család, se internet, se telefon. Egy teljes hét a léböjtkúra, a salaktalanítás és a méregtelenítés Bermuda-háromszögében, hogy nyomtalanul eltűnjenek a fölös kilók, a méreganyagok, a munkahelyi stressz és a családi gondok. Ám hamar kiderül, nem a farkaséhség az egyetlen, amivel meg kell küzdeniük, mert nem csak a kilóktól, a múlttól sem olyan könnyű megszabadulni.

Monika Peetz író, dramaturg, forgatókönyvíró. Keddi nők című regénye 2010-ben jelent meg Németországban, és még abban az évben több mint egymillió példány kelt el belőle. Azóta 23 nyelvre lefordították, és meg is filmesítették.

Park, 2015

Eredeti mű: Monika Peetz – Sieben Tage ohne

A Keddi nőkből megismert öt nő története folytatódik. Időben körülbelül másfél évre járunk az első részben megismert lourdes-i zarándoklattól és az akkori történésektől. Bár önálló történetként is megállná a helyét, azért vannak utalások az előző részben történtekre, és kár lenne kihagyni azt.

Eva visszament dolgozni, bár csak fél műszakot teker le mint orvos – családja továbbra is rajta lóg minden semmiségért. Caroline külön él férjétől, és titokban viszonyt folytat… természetesen a férjével. Judith alig-alig nyert bocsánatot Lourdes után, bár hosszan vezekelt – aki olvasta az első részt tudja, hogy miért. Még mindig egy kapcsolatot keres, egy társat és továbbra is irigy arra, ami a többieknek van. Estelle továbbra is sznob és cinikus, Kiki pedig… nos Kiki együtt él a nála tizenkét évvel fiatalabb Maxszal, aki a főnöke fia. A volt főnöké, mert Kikit azonnal el is bocsájtják, ahogy fény derül a viszonyra és még a frissen érkezett Greta baba sem enyhíti meg a szülőket Kiki iránt. S mivel Thalbergék befolyásosak és tehetősek, Kikit a szakmában senki nem alkalmazza.

Ez az öt nő újabb utazása, újabb kalandja és most Eva az aki a helyszínt megválasztja, hiszen titokban sosem ismert apja iránt nyomoz és a szálak Achenkirchebe vezetnek, ahol a feltételezett apa egy kastélyból-várból átalakított intézményben méregtelenítő kúrákat tart vállalkozó kedvű embereknek.

Semmi sem megy úgy ahogyan kellene és ahogy ezt eltervezték, de hát az előző rész ismeretében ezen nem is kell csodálkozni. Sem az utazás, sem a méregtelenítő kúra, de még a titokzatos apa utáni nyomozás sem, mert a helyiek nem igazán segítőkészek, ha a múltról van szó. Ugyanis mindenkinek van titka, sara, amit nem szivesen kötne sem a falu többi lakójának az orrára, sem idegenekkel nem osztaná meg. Az egyetlen, akivel a múltról  beszélni lehet az az idős helyi fotós, vele is csak azért mert enyhén flepnis és nem mindig tudja mit cselekszik.

A történet tele van szórakoztató és fura mellékszereplőkkel, hiszen a már ismert öt nő és családjaik kivételével színre lépnek a helyi lakosok és a kúra többi résztvevője is. És a szórakoztatáshoz hozzájárul a Helmut-Hannelore páros is – nem, nem szerelmesek, hanem indiai futókacsák, akiket csigairtásra tartanak a kertben és nagy ricsajt csapva mindig akkor jelennek meg amikor nem kellene.

S nemcsak ők jelennek meg alkalmatlan időben, hanem Phillip is, Caroline különváltan élő férje és akivel a nő titkos viszonyt folytat – ez esetben az egyik kamrában, és szerencsésen le is buknak, még mielőtt Caroline bevallhatná barátnőinek, hogy ki is az ő titokzatos pasija. És megjön Max is Greta babával, valamit egy apasági teszt követelésével, mert ugye az ördög nem alszik, Thalbergék még annyira sem. Max nagyon fiatal és befolyásolható, és Kiki lelkiismerete sem éppen hótiszta.

Hogy Eva megtalálja-e az apját és kicsoda az, majd kiderül a történetből, ami most is pörgös, vicces és szórakoztató volt. S az is kiderül kinek mennyire volt eredményes a koplalás és a méregtelenítés. S nem csak ennyi, hiszen azon túl, hogy Eva apakeresése adja meg a történet vezérszálát, nemcsak az ő történetét ismerjük meg, hanem valamennyiük  sorsának alakulásába betekintést nyerünk.

Akárcsak az előző részből, ebből is készült tévéfilm, a bejegyzésben szereplő fotók onnan származnak.

Könnyű műfaj, aki szórakozásra és mosolyra vágyik annak föltétlenül el kell olvasnia ezt a részt is, sőt a harmadik befejező könyvet is.

A könyvben többször is megemlítődik Doris Day - Perhaps című dala. Ez az, ami Eva anyját a múlthoz és a szerelemhez köti.

 A sorozat további részei a Park Kiadótól:

1. Keddi nők, 2014

Die Dienstagsfrauen

3. Keddi nők és a sok zöldség, 2017

Zwischen Kraut und Rüben

Monika Peetz - Keddi nők

Keddi nők 1

„A ​hazugság visszatér, mint a bumeráng, és azt találja el, aki eldobta – esetleg azért, hogy elejét vegye valami nagyobb bajnak. Ez a bumeráng néha azonnal visszatér, néha csak sokára.” 

Caroline, Eva, Estelle, Kiki és Judith belevaló kölni nők, akik egy francia nyelvtanfolyamon barátkoznak össze. Levizsgázni ugyan csak egyikük tud, de a barátság megmarad, tizenöt éven át minden hónap első keddjén együtt vacsoráznak a Le Jardin étteremben, beszélgetnek, megosztják egymással kisebb-nagyobb gondjaikat, örömeiket, nyaranta pedig elutaznak egy-egy hosszú hétvégére. 

Miután Judith megözvegyül, és igen rossz idegállapotba kerül, bejelenti, hogy ezúttal nem tart a többiekkel, mert rábukkant férje, Arne zarándoknaplójára, és helyette is szeretné végigjárni az El Caminót, befejezni azt, ami a férfinak a betegsége miatt már nem adatott meg. A keddi nők döbbenetén felülkerekedik a kalandvágy és a szolidaritás, így aztán egyhangúan úgy döntenek, hogy elkísérik. 

Igen ám, de a naplóval valami nem stimmel. Állandóan eltévednek, és kezdenek arra gyanakodni, hogy Arne sosem járt arra, amerre ők. Hamarosan arról is meggyőződnek, hogy semmi és senki nem az, aminek látszik. Szinte még egymásról se tudnak semmit…

„Fergeteges romantikus komédia.” amazon.de

Park, 2014

Eredeti mű: Monika Peetz: Die Dienstagsfrauen, 2010

“– A vallás rossz tanácsadó – vonta le a tanulságot Estelle. – A Bibliában az van, hogy szeresd felebarátodat. Csak azt felejtették el hozzátenni, vigyázz, nehogy rajtakapjanak.”

A Keddi nők trilógia indító kötete – legalábbis pillanatnyilag ennyi részből áll a Keddi nők sorozat. Aki kedvet kap hozzá – mert még nem olvasta –, bele lehet fogni nyugisan, mindhárom rész megjelent már magyar nyelven is. Magam sem értem miért tologattam ennyi ideig az olvasását, de most legalább nem kell várnom a folytatásokra.

Chick lit könyv, olyan igazi nőcis, nőkről szóló. Amiben a többi hasonló irománytól különbözik az, hogy a szerző német, a barátnők története is Kölnben kezdődik és a cselekmény nagyrészt a mai Németország területén játszódik, nem a megszokott angliai vagy tengeren túli környezetben. Azért csak nagyrészt, mert ebben az első részben a társaság a franciaországi Lourdes-ba megy zarándokútra – van aki még tovább is megy a Szent Jakab (El Camino) zarándokúton. És még abban is különbözik, hogy itt nem három barátnőről van szó, mint az esetek nagy többségében, hanem öt, egymástól teljesen különböző nőről.

Keddi nők – szószerint értendő, hiszen minden hónap első keddjén találkoznak ugyanabban a vendéglőben sok-sok éve. Eredetileg csupán csoportársak voltak egy francia nyelvtanfolyamon, aztán lassan összebarátkoztak és most már tizenöt éve bizalmas barátnők, évente egy alkalommal pedig együtt nyaralnak egy hetet.

Ez a könyv egy ilyen alkalomról szól. Az öt nő Judith nemrég elhunyt férjének zarándoklatát követi a férfi naplója szerint – amivel valami nagyon nem stimmel.. S hogy mire lesz jó ez a zarándoklat, azt megtudod, ha elolvasod a történetet, ami meglehetősen lassan indul be, de végülis tartogat meglepetést bőven. S nemcsak meglepetéseket és váratlan fordulatokat tartogat, hanem rengeteg humoros helyzetet is, ami olvashatóvá és szórakoztatóvá teszi a könyvet.

Említettem már, hogy az öt barátnő teljesen különbözik egymástól és csak a véletlen, meg a francia nyelv tanulása hozta össze őket. Ezért a cselekmény boncolgatása helyett inkább róluk mondanék el néhány dolgot, mert valamennyiük számára nemcsak felejthetetlen élmény lesz a zarándoklat, hanem sorsfordító is.

Caroline – menő ügyvéd, orvosfeleség, gyermekei fenőttek és kirepültek a fészekből. Meg van győződve, hogy házassága stabil és jó kapcsolatban élnek a férjével, bár mindketten rém efoglaltak a karrierjükkel.

Eva – valamikor orvos, pillanatnyilag négy gyermekes családanya, fontos beosztásban dolgozó férfi felesége, házvezetőnő, cseléd. Ez az idézet jellemzi a legjobban: “– Lehetek őszinte, Eva? Többéves kemény munkával leszoktattad a kedves családodat arról, hogy felismerjék a saját zoknijukat.”

Estelle – Patikabirodalom tulajának második felesége. Tele pénzzel és sznobizmussal valamint tengernyi jóindulattal és cinizmussa. Üdítő jelenség, az a típus, aki gurulós bőrönddel indul neki a zarándoklatnak. “– Én csak a repülőn hiszek Istenben, landolás után már jóval kevésbé.”

Kiki – a legfiatalabb a csapatban, mindössze 35 éves, dizájner. Zűrös a magánélete, nagykanállal fogyasztja a férfiakat és állandóan a nagy szakmai áttörésre vár. Pillanatnyilag főnőke fia elől menekül a zarándoklatba, de a nála 12 évvel fiatalabb férfi itt is megtalálja. “– A dizájn olyan, mint a versenysport – magyarázta Kiki Estelle-nek. Harmincévesen már mehetsz a sunyiba.”

Judith – a nemrég megözvegyült nő, aki miatt a zarándoklat indul és mindenki azt hiszi, hogy ez egy kegyelet-túra az elholt Arne tiszteletére. Hogy mi is motiválta Judithot, majd kiderül a történet során. Boldogtalan, és lelke mélyén barátnőire irigy nő, mert sosem lesz olyan karriere mint Carolinénak, olyan családja mint Evának, annyi pénze és stílusa mint Estelle-nek és tehetsége, kreativitása, mint Kikinek.

A történetből tévéfilm is készült, a bejegyzésben szereplő fotók onnan vannak. Még nem láttam a filmet – a német nyelv annyira merőleges nekem mint tehénnek a balett, viszont a sorozat második könyvén is túl vagyok, jöhet a harmadik is.

Bár a történet a zarándoklatról szól, és annak motiválója Judith, ez  történet nem kizárólag róla szól, hanem valemennyi résztvevőről, hiszen mind az ötüket megismerjük, úgy a magánéletüket, mint szakmai kihívásaikat. Humoros, vannak jó beszólásai és mégis komoly dolgokról is szó esik benne. Kedveltem, annak ellenére, hogy az eleje olyan lassan indult, hogy kísértett a féltretevés. Könnyű, szórakoztató, nyári olvasmány, egy próbát mindenképpen megér… de hát az ízlések és a pofonok

A sorozat további részei a Park Kiadó jóvoltából:

2. Lébőjt Hotel, 2015

Sieben Tage ohne

3. Keddi nők és a sok zöldség, 2017

Zwischen Kraut und Rüben

Donna MacMeans - Csiszolatlan gyémánt

Chambers testvérek 3

Anglia, ​1881. Nehéz idők járnak a Brit Birodalom diplomatáira: nem sokkal az amerikai elnökválasztás után a washingtoni nagykövetüket meggyilkolják, és felerősödnek az ír függetlenségi törekvések is.

A Korona szolgálatában Michael Raffertyre hárul a feladat, hogy a gyilkos nyomára bukkanjon. A küldetés sikere érdekében Rafferty diplomatának adja ki magát: a feladat azonban nehezebb, mint amilyennek elsőre tűnik, a férfi modorával ugyanis komoly gondok adódnak. Ezért úgy dönt, keres egy nőt, aki megtanítja neki az illemszabályokat, és egyben hajlandó eljátszani a felesége szerepét. A kiszemelt hölgy, Arianne Chambers azonban vonakodik belemenni a játékba. Arra még hajlandó lenne, hogy úriembert faragjon a bárdolatlan fickóból, férjre viszont egyáltalán nem vágyik. Ám hamarosan azon kapja magát, hogy a Michael durva külseje alatt megbúvó szenvedély lassanként meghódítja a szívét. Rafferty eközben egyre veszélyesebb kalandokba bonyolódik, és rádöbben, hogy Lady Arianne sokkal talpraesettebb és vonzóbb, mint amilyennek első pillantásra tűnt…

De vajon elegendő-e a kölcsönös vonzalom ahhoz, hogy örökre összekössék az életüket?

General Press, 2017

Eredeti mű: Donna MacMeans – Redeeming the Rogue, Berkley, 2011

Az a baj a sorozatokkal, hogy mire megjelenik a következő rész, nagyon meg kell erőltetned a memóriád, hogy emlékezz mi is történt az előző könyvekben, különösen a General Press kiadványai esetében, hiszen a kiadó – kevés kivétellel – évente egy művet ad ki egy adott szezőtől, különösen a Romantikus regények sorozat keretén belül..

Ezzel a sorozattal sem volt másképp. Az első része még 2014-ben jelent meg, aztán jött a szerzőtől egy újabb könyv (Casanova érintése), ami egy másik sorozat része, tavaly pedig ismét képbe kerültek a Chambers testvérek a sorozat második részével. Ez a könyv a sorozat harmadik és egyben befejező része, nincs kiegészítő novella, kisregény, és a szerző további részeket sem írt a a trilógiához.

Csiszolatlan gyémánt… kéretik nem összetéveszteni Jayne Ann Krentz azonos című regényével, mindekettő magyar címe csupán a kreatív fordítási folyamat eredménye – a Csiszolatlan gyémánt angol címe talán “A gazember megváltása” lenne nyers fordításban.

De a Csiszolatlan gyémánt is ugyanolyan jól megteszi, hiszen a főszereplő Michael Raffertyre pontosan illik ez a jelző: darabos, nyomokban ismeri az angol főúri réteg sznob szokásait, melyeket lelke mélyén megvet és igazándiból magasról tesz is rájuk, hiszen ő ízzig-vérig ír középosztálybeli. De talpig becsületes, jellemes ember. Egy csiszolatlan gyémánt.

   Hogy mi köze Michael Raffertynek a Chambers testvérek trilógiához? Nagyon is sok. Ugyanis Michael Rafferty a Koronának dolgozik, egy olyan korban, amikor az írek függetlenségi törekvései egyre erősödnek, amikor tömeges a kivándorlás az Újvilág fele és őt magát is oda sodorja a történet (barátja és segítőtársa, a bűvész Phineas társaságában) egy kényes ügy kivizsgálása miatt. A meggyilkolt washingtoni nagykövet helyét veszi át, és a rá háruló feladat megoldásában lesz segítségére Lady Arianne, a harmadik a Chambers tesvérek sorában – aki két kézzel kap a lehetőség után, mert személyes okokból el szeretne tűnni Londonból. S ha Rafferty úgyis ott van a 19. századi Egyesült Államokban, akkor egy személyes ügyet is megpróbál lerendezni: szülei gyilkosát, az ír függetlenség fanatikusát is megpróbálja levadászni.

   Pörgős, izgalmas, intrikákkal és meglepetésekkel teli történet. Humor is van benne bőven, hiszen két világ találkozik: az ír közember és egy herceg húga – ahogy Lady Arianne van szíves minden lehető alkalommal ezt hősünk orra alá dörgölni. “Őelőkelősége” – morog ilyenkor bajsza alatt hősünk, és két makacs, erős személyiség egymásnak feszülése bizony szikrákkal jár, ez pedig hozzájárul a történet élvezhetőségéhez.

Erotika is van benne, pontosan annyi amennyi kell, és amennyit a történet természetes módon hoz magával, hiszen két hősünk között pattognak a szikrák, de egymás iránti vonzalmuk sem mellékes. Gondolom senkit nem lep majd meg, hogy a történet végére egymásra találnak, bár ez sem lesz egy sétagalopp… semmilyen szempontból és ezért első sorban a saját makacsságuk lesz a felelős. 

  A történet tele van szerethető és kevésbé szerethető mellékszereplőkkel, sőt még az előző részből már ismert herceggel is ismét találkozhatunk, aki egyrészt tisztázni szeretné mi is igaz a húgáról keringő pletykából, másrészt a családot épp látogató anyósa elől menekül.

Igazándiból önálló történetként is megállná a helyét, de kár lenne az előző két részt kihagyni, mert a szerző sajátos stílusa tetszetős a klasszikus romantika kedvelői számára. Javíthatatlan romantikusoknak és a klasszikus romantikus történetek kedvelői minden bizonnyal szeretni fogják. Engem kicsit Jane Austenre emlékeztetett, természetesen egy modernebb változatban

Nem letehetetlen, de szórakoztatott. Mi kell ennél több? S mivel ezzel vége a Chambers testvérek sorozatnak, nagyon reménykedem, hogy a kiadó további Donna MacMeans könyvek kiadását is tervezi, mert én határozottan kedveltem a szerző stílusát … Meg az ízlések és a pofonok…

A sorozat előző részei a General press Kiadó jóvoltából:

1. A szerelem iskolája, 2014  

The Education of Mrs. Brimley

2. Nászéjszaka, 2016 

The Seduction of a Duke