A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2024. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2024. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. november 29., péntek

Karen Swan – Karácsony gyertyafénynél



   Ünnepekkor mindent belep a hó, és felszínre kerülnek a régi igazságok.
   Három nappal karácsony előtt havazni kezd. Libby és az új barátja félszívvel mennek a lány egyetemi évfolyamtalálkozójára.
   Az összejövetelt Archie Templeton szervezi, aki annak idején a szívtipró volt a társaságban. A helyszín a férfi puccos családi birtoka Yorkshire-ben, és nagyon jól sikerül az este.
   Amikor azonban ki-ki hazaindulna, kiderül, hogy az út járhatatlan.
   Először mókásnak tűnik, hogy össze vannak zárva, és az időjárás elvágta őket a külvilágtól. De aztán telik-múlik az idő, és mindenki egyre idegesebb.
   Aztán jön az áramszünet.
   Gyertyafénynél ücsörögnek, visszaemlékeznek a régi időkre – tapintható a feszültség. Előkerülnek a múlt titkai, és Libbynek szembe kell néznie valamivel, amit már régóta próbált tagadni.




21. Század, 2024
Eredeti cím: Christmas by Candlelight, 2023





   Soha nem tagadtam, hogy oda s vissza vagyok Karen Swan írásaiért. Egy kivételével minden magyar nyelven megjelent írását olvastam. Nem állítom, hogy mindegyiket imádtam (de azért kedveltem), de Swan határozottan az a szerző, akinek a könyvei újraolvasósak nálam.
   A történet nyílvánvalóan karácsonykor játszódik, viszont azt is el kell mondanom, hogy az időpont nem oszt és nem szoroz, mert a történések bármikor ugyanolyan hitelesek lennének. S azt is hozzá kell tennem, hogy karácsony ide meg oda, ebből hiányzik a giccs, meg a csilivili, ami szerintem hatalmas pozitívum.
   Amikor belefogtam az olvasásba, igazándiból semmilyen elvárásom nem volt, mert Swan könyveinél az ember lánya soha nem tudhatja előre mire várjon. A fülszöveg (szerencsére) nagyon elenyésző részét jelzi annak, ami történik majd. Arra sem számítottam, hogy ez egy két idősíkban játszódó történet lesz, bár a két idősík között csupán kilenc év a különbség. Az egyik a történet jelene (2023), a másik pedig kilenc évvel korábban (2014), amikor a történet szereplői együtt laknak, és valamennyien a durhami egyetem diákjai. S hogy miért volt jó ez a két idősíkos történetmesélés? Azért, mert a cselekmény jelene adott egy képet, aztán jött egy-két fejezet a múlból, ami gyökeresen megváltoztatta mindazt, amit addig gondoltam, vagy próbáltam kitalálni a cselemény folytatásával kapcsolatban. Igen, vannak bizonyos dolgok, amiket ki lehet találni előre, ha figyelmesen olvas az ember, de a történet olyan csavarokban bővelkedett, hogy bizony csak kapkodtam a fejem.

   A történet hősnője Elizabeth (a történetben többnyire Libby) Pugh, a cselekmény jelenében ügyvéd, a múltjában utolsó éves joghallgató. Libby és szintén ügyvéd barátja, Max (nagyképű és antipatikus figura) néhány nappal karácsony előtt egy esküvői fogadásról tartanak abba a kastélyba, ahol volt lakótársaival találkozna kilenc évnyi teljes szünet után. Hogy miért szakadt meg közöttük a kikezdhetetlennek látszó barátság? Nos, ahhoz el kell olvasni a könyvet. Nem, nem azért mert a többiek valamennyien tehetős családból származtak, könnyen vették az életet, Libby pedig a szegény lány volt, aki komolyan vette tanulmányait és céljait.
   Bár a történet központjában Libby áll, ez nem csak az ő története, hanem azé a másik hat emberé is, akik egy véletlen folytán, az egyetem ideje alatt megosztották vele a házat, ahol laktak. Ez szól Emsről és Prockról, akik már az egyetemen szerelmesek voltak egymásba, most pedig első gyermeküket várják, Cocóról, a pszichológia diplomás bohém influencerről, a józan Charlieról, aki mindig is szerelmes volt Cocóba, de soha nem volt elég mersze lépni az ügyben, Archieról, a vikomt cinikus fiáról, akinek az egyetem egy hatalmas buli, Rollóról, aki másodszülöttként nem örököl semmit, de jól áll neki a vidéki földesúr szerepe, és a titokzatos Zannahról. Mindenki titkol valamit. S egy rövidnek tervezett látogatás átalakul valami teljesen mássá, valami olyasmivé, amit senki nem tud irányítani.

   Érzelmekkel, titkokkal, fordulattal teli történet, színes és jól megformált karakterekkel, egy csipetnyi karácsonyi hangulattal egy ódon nemesi kastélyban, és vidám (vagy kevésbé vidám) emlékekkel az egyetem idejéből, melyek engem is nosztalgiázásra késztettek, s bizony jó lenne találkozni a volt évfolyamtársakkal. 
   Az én olvasatomban az idén magamévá tett karácsonyi történetek közül – és nem kevés volt! – messze a legjobb. De ízlések és pofonok...




2024. november 26., kedd

Emma Heatherington – Idén karácsonykor



   Ha te is alig várod már a karácsonyt, akkor Emma Heatherington vadonatúj regénye, az Idén karácsonykor téged is elvarázsol majd a gyönyörű tájaival, a kisvárosi hangulatával és a romantikus történetével. Tarts bloggereinkkel ezen a különleges ünnepi hangulatú turnén, és ha velünk játszol, akár egy példányt is nyerhetsz a könyvből a General Press Kiadó felajánlásának köszönhetően.




   A Holiday és az Igazából szerelem rajongóinak
   Rose egykor rajongott a karácsonyért, amíg egyik évben történt valami, ami mindent megváltoztatott. Azóta egyszer sem ment haza, hogy a családjával ünnepeljen. Idén a nagyvárosi nyüzsgés elől egy vidéki vendégházban rejtőzne el a kutyájával, ám amikor egy ismeretlen férfi nyitja ki Seaview Cottage ajtaját, a két idegennek azzal kell szembesülnie, hogy a tulajdonosok egy félreértés miatt mindkettejüknek kiadták a házat.
   Charlie ugyancsak a problémái elől menekül. Lehet, hogy egyeseknek ez az év legcsodálatosabb időszaka, ám neki idén biztosan nem az. Rose és Charlie mindketten arra számítottak, hogy ezt az ünnepet egyedül fogják tölteni. Ám karácsonykor igenis történnek csodák, és örökre megváltozhat az életük, ha hajlandóak megosztani egymással a házat…



General Press, 2024
Eredeti cím: This Christmas, 2023





   Közeleg a karácsony, s ilyenkor törvényszerűen jön a karácsonyi történetek dömpingje. Nem tudom ki hogy van vele, de én már épp a tizenegyedik friss megjelenésű karácsonyi sztorinál tartok. Volt közöttük jó, megszokottan csilivili, és sajnos bűnrossz is, de – mint oly sokszor mondom – kizárólag személyes ízlés kérdése kinek mi tetszik.
   Azt is többször elmondtam már, hogy lássunk túl a fogyasztói társadalom (meg a Hallmark) által generált csilivili karácsony-képen. A karácsony nem mindenki számára csupa móka s kacagás, az ünnep nem töröli el automatikusan a gondokat-bajokat, a magányt, szegénységet, s ezt a felsorolást hosszan lehetne még folytatni. Heatherington könyve azért különleges a sok csillogó és túlidealizált ünnepet bemutató könyv között, mert pontosan azt ragadja meg, amit hajlamosak vagyunk a szőnyeg alá seperni: két olyan emberről szól, akiknek a karácsony nem örömforrás, sőt!
   Kezdeném azzal, hogy ennek a történetnek a helyszíne Írország. Nem sok könyvet olvashattunk, melyek cselekménye ott játszódik, de ez lényegében mellékes, mert a helyszín nem oszt és nem szoroz a cselekmény szempontjából. Ez csupán egy picike plusz, hogy most nem az amerikai kontinensen, vagy az Egyesült Királyság valamelyik festői részén bóklászik az olvasó.

   A történet hősnője Rose Quinn, egy nagyon sikeres fiatal nő, aki saját vállalkozását vezeti – igaz csak társtulajdonosként. Rose nagy karácsony-rajongó volt, míg évekkel korábban tragikus módon el nem veszítette élete szerelmét. Mondjam, vagy mindenki kitalálja, hogy mindez pont karácsonykor történt? Ettől a pillanattól kezdve Rose gyűlöli ezt az időszakot, soha nem tér haza a családi fészekbe, hogy szeretteivel együtt ünnepeljen. Neki a karácsony a gyászról, a veszteségről szól, mert feltételezései szerint bűnös szereleme halálának bekövetkeztében, mert azt hiszi a családja is ezt gondolja róla. Saját döntésének eredménye, hogy nincs meg az a szociális hálója, ami segíthetne neki a gyász feldolgozásában. Nekem ez a sok évig tartó, mélységes gyász kicsit eltúlzottnak tűnt, olyan keltsük a feszültséget módon.
   Rose kerüli a családját és mindig kitalál valamit, amivel megmagyarázza távollétét és a meghívás visszautasítását, pedig többnyire otthon, Dublinban tölti az ünnepet, kutyája társaságában. Most viszont kiszabadulna a városból, és egy nyaralóba készül, mely valamikor családja közös tulajdona volt, most csupán a rokonság egyetlen tagja birtokolja. Ez egy olyan családon belüli konfliktus, melyet mellékszálként kifejt a szerző a cselekmény során.

   Rose tehát kutyástól mindenestől megjelenik az idilli kis ír tengerparti településen, ahol a nyaraló áll, készen arra, hogy sebeit nyalogassa. Csakhogy valaki már megelőzte: a házban találja Charlie Sheerint (és a kutyáját, természetesen), aki maga is az ünnep csillogását akarja elkerülni a csendes házban. Ugyanis azt történt, hogy a nyaralót tulajdonló házaspár mindkét tagja kiadta azt, a másik tudta nélkül. Púpnak a hátára, Rose-t még a kocsija is cserben hagyja.
   Nem, nincs instant szerelem. Mindketten azért tartózkodnak ott, hogy mindentől távol saját lelki bajaikkal foglalkozzanak. Charlienak – aki terapeuta – ez az első karácsonya imádott lánya nélkül. Volt partnere gyorsan talált magának egy dúsgazdag fickót, férjhezment hozzám és közös lányukkal egyetemben meg sem áll Spanyolországig. Ékes példája annak, hogy a terapeuták is emberből vannak és a diplomával együtt nem kapnak felmentést a lelki bajok alól.

   Ez nem egy pörgős történet, és nem is vicces. A hangsúly inkább a szereplők lelki állapotán van, a szeretteik hiányán és ennek a feldolgozásán. Nemcsak, hogy nincs azonnali fellángolás, jó ideig interakció sincs közöttük, kerülik egymást.
   Csakhogy karácsony van, a hely idillikus, és lassan, de biztosan jön a felengedés, elindul a gyógyulás és beüt a csilivili, meg a vonzalom egymás iránt. Tudom, hogy általánosan elvárt dolog, hogy egy ilyen történet happy enddel végződjön, de én boldog lettem volna a szerelmi szál nélkül is.
   Minden vélt vagy valós hibája ellenére ez egy jó történet volt, merőben más, mint a karácsonyi könyvek nagy része. Kedveltem.






  Az Idén karácsonykor elolvasása után kedvet kaptunk hozzá, hogy karácsonyi filmeket nézzünk, ezért a mostani játékunkban ezeké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy képet, amely egy népszerű karácsonyi filmből származik, a ti dolgotok pedig az, hogy felismerjétek a filmet, és beírjátok a címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.










11.22. Utószó
11.26. Betonka szerint a világ…
11.28. Zakkant olvas
12.01. Könyv és más
12.02. Hagyjatok! Olvasok!
12.06. Kelly és Lupi olvas
12.08. This is my (book) universe.


2024. október 31., csütörtök

Tessa Bailey – Meglepetésekkel teli nyár




   Bellinger nővérek 1


   Egy Los Angeles-i partihercegnő, egy kisváros az óceán partján, egy mogorva, de szexi férfi – így lesz egy nyár igazán meglepetésekkel teli.



   Piper Bellinger népszerű, divatos és befolyásos influenszer, ezért állandóan üldözik a paparazzók. Miután egy elszabadult buli miatt a börtönben köt ki, a nevelőapja elküldi Pipert, hogy tanuljon némi felelősséget. Hogy bizonyítson, a húgával együtt belevág elhunyt édesapjuk korábbi bárjának felújításába.
   Ám Piper alig érkezett meg Westportba, máris belefut az izmos, szakállas, rendkívül jóképű hajóskapitány Brendanbe, aki szerint a lány egy hetet sem bír majd ki ott. Piper azonban elhatározza, hogy megmutatja mostohaapjának – és a szexi, de rendkívül mogorva tengerésznek –, hogy mire képes.
   A nagyvilági lány és a mogorva halász szöges ellentétei egymásnak, de tagadhatatlan, perzselő vonzalom ébred közöttük. Ám ahogy Piper rátalál a gyökereire, egyre távolibbnak érzi a csillogó, de rideg korábbi életét.
   Visszacsábítja vajon a nagyváros, vagy Brendan – és az emlékekkel teli Westport – már elbűvölte a szívét?



Maxim Kiadó, 2024
Eredeti cím: It Happened One Summer, 2021





   Az utóbbi időben egyre több olyan könyvvel találkozom, melyben a közösségi médiában való szereplés fontos eleme a történetnek. Ami ugye jó, haladunk a korral, a közösségi média az életünk része lett, senki nem akar dolgozni, inkább influenszer lesz. Nem mintha abba nem kellene munkát fektetni. Nos, ez a történet – legalább is szerintem – arra hivatott felhívni a figyelmet, hogy az igazán fontos dolgok a való világban történnek, nem a virtuális térben.
   A Meglepetésekkel teli nyár egy románc története, ami egy partihercegnő és egy mogorva hajóskapitány között szövődik Westportban, távol attól a közegtől amit a hősnő ismer és megszokott.
   A történet hősnője Piper, a Bellinger nővérek idősebbike és nem igazán rühehelltem nála jobban senkit. Piper Bellinger 28 éves és élete egyetlen célja, hogy valaki legyen a partiarcok között. Nem tanult tovább, mert minek, nem dolgozik, viszont két kézzel szórja mostohaapja (menő producer) pénzét, és egyik botrányt a másikra halmozza, mert valamivel fel kell hívnia magára a figyelmet. Egészen addig, míg egyszer mostohaapja meg nem elégeli, és száműzi abba a tengerparti városkába, ahonnan a Bellinger lányokat anyjuk elmenekíti apjuk halála után.

   Én személy szerint furának tartottam, hogy sem Piper, sem Hannah, a húga, soha nem érdeklődött arról, hogy honnan is származnak, vannak-e rokonaik, megelégedtek a fényűző, gondtalan élettel. Különösen Piper, mert Hannah azért minden kiváltságos helyzet ellenére a valóság talaján marad.
   Engem szórakoztatott, ahogy Piper egyik baklövést a másikra halmozta az új közegben, bár néha annyira hülye volt, hogy hólapáttal vertem volna bele némi józan eszet.
   Ami a románcot illeti, nos... Brendan, a hajóskapitány természetesen szexi, természetesen szingli, bár elvárják tőle, hogy még mindig gyászolja sok évvel korábban meghalt feleségét. Kissé sután próbál közeledni Piperhez, ő inkább segítségnyújtással udvarol. Mondhatnám azt is, hogy mafla, de annyira szerethető. Mondjam, vagy mindenki tudja, hogy a maflaság nem terjed ki a lepedőművészetre is? Mert történet során azért néhányszor lángra lobbant az ágynemű. 

   Mire volt még jó ez a történet? Például arra, hogy átértékeljem azt a laza mozdulatot, amivel a boltokban a jégágyról leemelem a tenger gyümölcseit, mert ezekért emberek kockáztatják az életüket. Megismerhettem egy halászfalu kicsit sem könnyű életét, a jóval és rosszal együtt. És egy csomó mindent megtudtam a királyrákokról, aminek halászása Brendan fő jövedelemforrása, bár nem hinném, hogy valaha is hazavinnék egy ilyen ronda dögöt, lehet bármilyen ínyencség.
   Nem nehéz kitalálni hogyan végződik a történet, és mindenki döntse el majd, hogy neki miről szólt ez az egész. Lehet szeretni, vagy nem, elgondolkozni azon, hogy mi áll a felületesség, vagy éppen a mogorvaság mögött, hihető-e, vagy sem.






   Mostani blogturnénk állomásaina Bellingerduológiához kapcsolódó kérdéseket kell megválaszolni. Segítségképp eláruljuk, a válaszokat megtaláljátok, ha a két könyv fülszövegét figyelmesen elolvassátok. 😉
   Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Mi a neve Piper testvérének, a fiatalabb Bellinger nővérnek?

 







10.28. – Angelika blogja

10.31. – Betonka szerint a világ

11.03. – Kelly &Lupi olvas

2024. október 8., kedd

Mhairi McFarlane – Köztünk marad



   Vannak titkok, amik jó esetben titkok is maradnak…
   Roisin és Joe egy elegáns vidéki kastélyban töltik a hétvégét a barátaikkal. Három okuk is van az ünneplésre: születésnapi buli, eljegyzés, Joe vadiúj tévésorozatának premierje.
   Roisin elmesélt valamit Joe-nak, és hiába kérte meg, hogy maradjon köztük: titkait a sorozat első epizódjában látja viszont. Emiatt meginog, már abban sem biztos, hogy akarja ezt a kapcsolatot. Kétségbeesésében elrohan az anyjához, de ott sem lélegezhet fel.
   Lehet, hogy Joe nem csak az első epizód írásakor élt vissza Roisin bizalmával? Hétről hétre ki fog derülni valami, amit a lány nem akart nyilvánosságra hozni?
   A megoldást egy régi barát jelenti. Roisin soha nem gondolta volna, hogy ilyen természetű segítségre lesz szüksége. De most szüksége van rá.
   Roisin azt hitte, szereti őt. De aztán rádöbben, Joe számára nem jelent semmit a kérés, hogy „maradjon köztünk”. Hirtelen azon kapja magát, hogy végtelen önvizsgálatba kezdett: akkor mi volt valós? Mit jelentenek a közös emlékek, az egymás iránt táplált érzések? Roisinnak egy sor dologtól meg kell válnia, hogy új szakasz nyílhasson az életében…



Next 21, 2024
Eredeti cím: Between Us, 2023




   Bár már több könyve is megjelent magyar nyelven, nekem ez volt az első találkozásom Mhairi McFarlane írásaival, de minden bizonnyal nem az utolsó, mert nekem ez a történet tetszett.
   Azt mondják róla, hogy ez egy romkom, de sokkal több, mint egy újabb, könnyed szórakoztatást nyújtó olvasmány. Hogy ki mit fog érteni belőle, az attól függ, hogy mit vár el tőle, vagy mennyire receptív a diszkréten elhelyezett utalásokra, történésekre. Mert azért ebben a könyvben bőven történnek dolgok. Én inkább chick litnek nevezném, és nem romantikus komédiának, mert azért van benne romantika is, de komédia nem igazán.
   Bár a történet főszereplője Roisin, és mindent, ami történik, az ő szemszögén keresztül ismerhettem meg, a cselekmény szerves részét képezik a barátai is. A „Brian klub”, ahogy magukat nevezik. Ehhez a klubhoz – nevezzük inkább baráti társaságnak – tartozik Roisin, középiskolai tanár, és jelenlegi partnere, a filmes Joe is.

   A történet elején a csapat ünnepelni készül egy vidéki kastélyban, melyet valóságshow-sztár barátjuk bérel a csapatnak, hogy megadják a módját eljegyzésének, Joe új filmjének – a film, ami tulajdonképpen mindent megváltoztat –, és még egy születésnapi partinak is. Kedveltem ezt a baráti társaságot, mert nagyon színesek voltak, mindegyikük más-más karakter, de mégis olyan jól működtek együtt. Többnyire, mert azért a felszín alatt forrongtak az indulatok. A kastélyban pedig olyan dolgok történnek, melyek megváltoztatják a baráti társaság dinamikáját.
   Roisin és Joe évek óta együtt van, tehát természetesnek tűnt, hogy Roisin olyan dolgokat is megosztott partnerével, amiket másokkal nem. Így működnek a kapcsolatok két ember között, és Roisin és Joe kapcsolata nagyonis működőképesnek tűnik egészen addig, míg Roisin fel nem ismer Joe új filmjében olyan elemeket, melyeket ő osztott meg bizalmasan vele, és melyek a családja magánéletére vonatkoztak. Én ekkor kezdtem el gyűlölni Joe-t, aki a saját sikere érdekében mindent felhasznált, nem törődve azzal, hogy kinek árt vele. Roisin pedig elgondolkodott azon, hogy Joe filmjében még milyen személyes élményeket használhatott fel, s valóban ismerte-e azt a férfit, akivel már évek óta együtt él, vagy ő csak egy nagy átverés áldozata Joe személyes ambícióinak oltárán. S bár Roisin és Joe szakítanak, a hősnőt nem hagyják nyugodni sejtései.

   A másik dolog, amire a történet kitér az az anya-lánya kapcsolat. És nagyon szépen oldja ezt meg. Roisin évek óta csak minimális kapcsolatot tart fent anyjával, aki egy vidéki pubot vezet, és egy hatalmas drámakirálynő. Igen, megértettem, hogy Roisin miért kerüli anyjával a találkozást, de azt is, hogy anyja csupán lánya figyelmére, szeretetére vágyik. Kettejük kapcsolata lassan változik, mikor Roisin anyja segítségére siet, ami tulajdonképpen kapóra is jön neki, hiszen a szakítás után elmenekülhet Joe közeléből sebeit nyalogatni. És talán egy új szerelem is szóba jöhet, mégpedig egy olyan személlyel, akivel nem igazán számoltam.
   Hogy miről szól igazándiból ez a történet? Szerintem az emberi kapcsolatokról és azok sokszínűségéről, döntésekről és azok következményeiről. Mert ebben a történetben többnyire senki nem az, akinek látszik, s bármennyire régi barátok és szoros a kapcsolatuk, mindenkinek vannak titkai a többiek előtt.
   Nagyon kedveltem a történetet, mert bár néhol kiszámítható, nagyszerűen felépített, remek karaktereket hozott, melyek messze nem voltak tökéletesek, és bőven szolgált meglepetésekkel is. Ez az egész nagyon életszagú volt, és sokkal több, mint amire vártam.



2024. szeptember 29., vasárnap

Vivian Conroy – Rejtély Provence-ben



   Miss Ashford nyomoz 1


   Ugyan a nyárnak és a nyaralásoknak lassan vége, de Vivian Conroy legújabb regényével még elkalandozhatunk Provence mesés tájaira. Tartsatok Miss Atalanta Ashford és a Blogturné bloggereivel és játsszatok a könyvért, amit a kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk megnyerhet a blogturné végén!




   Egy buja francia birtok, egy esküvő és egy rejtélyes haláleset. A harmincas évek csillogását idéző detektívtörténetben a tanárnőként dolgozó Miss Atalanta Ashford egy csapásra bekerül az előkelő társaságba, amikor megörökli nagyapja tekintélyes vagyonát. Ám a villákkal, partikkal és autókkal együtt jár a nagyapáról unokára szálló, szokatlan foglalatosság is: diszkrét nyomozómunka Európa elitjének.
   Atalanta egy szempillantás alatt megkapja élete első megbízását, amely Provence szépséges levendulamezőire, egy grófi esküvőre vezeti. Miközben az amatőr nyomozónő egy múltbéli haláleset nyomába ered, újabb holttest kerül elő, és az események váratlan fordulatot vesznek. Az idő fogy, Atalantának pedig az ügy végére kell járnia, mielőtt a kétségek közt vergődő menyasszony kimondja a mindent eldöntő igent…



General Press, 2024
Eredeti cím: Mistery in Provence, 2022




   Új szerző mutatkozik be a General Press Kiadónál Vivian Conroy személyében. Az eredeti angol fülszöveg jellemzése szerint olyan, mint amikor Agatha Christie találkozna Julie Caplinnal, ami abszolút helytálló, hiszen a zsáner a „cozy mistery”, a történetek helyszíne pedig változó, bárhol lehet Európában, akárcsak Julie Caplin esetében.
   A Rejtély Provence-ben egy – pillanatnyilag – négy részesre tervezett sorozat indítókötete, melyből eddig mindössze két rész jelent meg angol nyelven, és nyilvánvalóan Franciaországba viszi el olvasóját, főszereplője pedig termszetesen Miss Ashford, hiszen a sorozatcím szerint ő fog nyomozni ott, ahol épp szükség van rá. S történik mindez a múlt század harmincas éveiben.
   Kicsoda Miss Atalanta Ashford? Egy svájci nevelőintézet tanárnője, előkelő származásó, de mégis szegény, egy olyan fiatal nő, akire egy nap rámosolyog a szerencse, és sosem ismert nagyapjától hatalmas vagyont örököl, ami szép és jó, csakhogy nem ez az egyetlen örökség. Atalantának folytatnia kell nagyapja diszkrét magánynyomozói praxisát.

   A hősnő még magához sem tér az örökség okozta meglepetésből, amikor máris az ölébe pottyan az első megbízása, ami nem is tűnik olyan nehéznek: Eugénie Frontenac, egy dúsgazdag iparmágnás lánya keresi fel, és azzal bízza meg, hogy derítse ki, mi történt vőlegénye, egy francia gróf előző feleségével. A hivatalos verzió szerint az előző grófné lovasbalesetben halt meg, viszont Eugénie névtelen leveleket kap, melyek szerint az a baleset nem is volt baleset. Atalantának túl sok választása nincs, megbízója távoli rokonaként utazik a grófi kastélyba, hogy utánajárjon a történteknek, melyben segítségére van nagyapja komornyikja és segítőinek kiterjedt hálózata.

   A történet kellőképpen izgalmas, mert a grófi kastélyban meglehetősen sok olyan szereplő gyűl össze az eljövendő esküvő alkalmával, aki esetleg számba jöhet, mint az előző grófné gyilkosa – már, ha egyáltalán gyilkosság volt –, és akik esetleg annak sem örülnének, ha Eugénie beházasodna a családba. Ilyen például a gróf szeretője, volt anyósa, Yvette, akinek a gróf a gyámja, és aki nem igazán tűnik épelméjűnek, valamint a titokzatos Raul, akit még a történet végén sem tudtam igazán sehová sem helyezni, valószínűleg további tervei vannak vele a szerzőnek. És akkor még nem beszéltem a pénzről, és arról, hogy az idilli környezetben levő kastélyban fura dolgok történnek. Meg Madame Frontenacról, akit az ég világon semmi nem érdekel, csak az, hogy lánya a gróf felesége legyen.
   Szórakoztató és szerethető történet volt, igazándiból az utolső harmada pörgött fel, amikor is a millió szál és szereplő kezdett lassan összekapcsolódni. Atalanta Ashford szerethető karakter – vagy nem. Én a nem kategóriába tartozom, számomra ő túlságosan is tökéletes volt: az áldozatkész gyermek, aki kifizeti apja adósságait, a szerény lány, aki sosem hivalkodik, a tanárból lett amatőr nyomozó, akinek minden összejön. No, én ezt nem nyelem be.
    A hősnő tökéletességét leszámítva nekem bejött ez a történet, várom a folytatásokat.






   A mostani játékunkban nyomozásra hívunk titeket, néhány könyvekben is híres nyomozót keresünk, a leírás alapján nektek kell kitalálni, hogy kiről van szó!
   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


A skót származású író és orvos, Sir Arthur Conan Doyle kitalált nyomozója, aki 1887-ben jelent meg először a könyvek lapjain. Mint briliáns londoni detektív, magas intelligenciájáról ismert; híres a megfigyelőképességéről, a következtetőképességéről és a logikájáról, amiket a bűnügyek megoldásánál igen találóan felhasznál. Alighanem az egyik legnépszerűbb fiktív krimifigura az irodalomban.

 






09.25. This is my (book) universe

09.27. Kitablar

09.29. Betonka szerint a világ

10.01. Könyv és más

2024. szeptember 20., péntek

Monica McCarty – A Szellem




 


  A Felföld rettegett fiai 12


    Tizenkettedik, egyben utolsó részéhez érkezett Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozata. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, és megtudhatjátok ők hogyan látják ennek a monumentális sorozatnak a befejező történetét, továbbá versenybe szállhattok a Kiadó által felajánlott nyereménykönyvért.




   Joan ​Comyn azon a napon esküdött fel a skót királyra, Robert the Bruce-ra, amikor szemtanúja lett, ahogy Anglia barbár uralkodója megkínozza az édesanyját. A titokzatos szépség szellemként jár-kel az angol nemesek között, és eléri, hogy akaratlanul is felfedjék előtte a titkaikat, amelyeket aztán továbbad a skótoknak.
   Alex Seton egykor ugyancsak Bruce oldalán állt, ám most már az angolok mellett harcol. A férfi eltökélte, hogy leleplezi a Szellemként ismert skót kémet, Anglia legkeresettebb árulóját. Bár Joan tudja, hogy el kell kerülnie a jóképű harcost, különben a lelepleződést kockáztatja, a férfi lovagiassága mégis mélyen megérinti. Amikor Sir Alex gyanúja egyre nyilvánvalóbbá válik, Joan rájön: mindent meg kell tennie, hogy meggyőzze, csatlakozzon ismét a felföldi gárdához. Ahogy azonban egyre közeledik a háború végső csatája, vajon Alex a szerelmet vagy a becsületet választja majd?



General Press, 2024
Eredeti cím: The Ghost, 2016





   Nem titok, hogy kedvelem a skótokról szóló, Skóciában játszódó történeteket (meg Skóciát is), tehát 2014-ben, amikor megjelent A Felföld rettegett fiai sorozat első része (A Harcos), én két kézzel kaptam utána. És nem tetszett. Már nem emlékszem miért, de arra határozottan igen, hogy nyögvenyelősen elolvastam úgy a feléig, aztán félretettem és néhány évig kézbe sem vettem. Lehet egyszerűen nem voltam a témára ráhangolódva, mert amikor ismét megpróbálkoztam vele, öt részt zsinórban elolvastam és izgatottan vártam a folytatás megjelenését.
   Éééés most elérkeztünk ennek a monumentális sorozatnak az utolsó részéhez is, melynek minden részében McCarty szenzációsan ötvözi a valós történelmi tényeket, személyeket a fikcióval és a románccal. Mert ezeknek a történeteknek valós történelmi események az alapja, minden kötet végén a szerzői jegyzet magyarázatot is fűz hozzá – érdemes elolvasni.
   Mivel sorozatról van szó, el kell mondanom azt is, hogy az egyes részek egymástól függetlenül is olvashatóak, bár némiképp kapcsolódnak egymáshoz, hiszen mindegyik egy-egy olyan harcos történetét mutatja be, aki a titkos skót alakulathoz tartozott, amely Skócia függetlenségéért harcolt és Robert the Bruce-t szerette volna királyának látni. Nem tévesztendő össze Diana Gabaldon Outlanderének szabadságharcával, ez a történet néhány évszázaddal korábban játszódik.

   De térjünk rá magára a történetre, mármint erre a sorozatzáróra, és kezdeném mindjárt a borítóval, ami akár tetszhet is valakinek, mert ez ízlés dolga. Nekem viszont nem tetszik, sőt, bűnronda azzal a plaidbe tekert kancsal Quasimodóval, akinek nyomokban sincs köze ahhoz a karakterhez, aki ennek a történetnek a főhőse. Mondjuk az eredeti kiadás csomagolása sem sokkal jobb, mert ott is egy hasonló figura szerepel – csupán nem kancsal és nem púpos –, ami vicc, mert a történet férfi főszereplője mégcsak nem is skót, hanem angol. Arról az Alex Setonról van szó, aki valamikor a titkos alakulat tagja volt, majd átállt az angolok oldalára, mert azt hitte diplomáciával és tárgyalásokkal megakadályozhatja a további vérontásokat. Ő egy lovag, annak ellenére, hogy egy ideig a skótok oldalán harcolt, s mint olyan, sosem viselt plaidet, hanem büszke volt lovagi páncéljára. Akik olvasták a sorozat korábbi részeit minden bizonnyal emlékeznek erre a karaktere, mint ahogyan a női főhősre is, bár eddig inkább az anyjáról volt szó, de a Comyn név mindenképpen ismerősen csenghet.

   Joan Comyn, a történet hősnője egy olyan családban nőtt fel, ahol a skót szülei két különböző oldalon álltak: anyja a skótokén, apja az angolokén. És ez nem végződött jól, hiszen a gyermek Joannak látnia kellett az árulónak kikiáltott anyját ketrecbe zárva, mi több, pont apja statuált elrettentő példát a számára. Csakhogy pont az ellentkezőjét érte el vele.
   A történet jelenében Joan apja már halott, anyja kiszabadult a fogságból és az egyik harcos felesége, a lány pedig megtűrt rokonként él angolpárti hozzátartozóinál, ami nagyszerű lehetőség arra, hogy a skótoknak kémkedjen. Flörtöléssel, kacérkodással könnyen szerez információkat az angoloktól, és nem érdekli, hogy ez a jóhírének a róvására megy. Mert Joan Comyn a Szellem, az a kém, akit Alex Seton le akar leplezni.
   Nem fogom elaprózni hogyan szeret egymásba Joan és Alex, min kell keresztülmenniük, míg ez a szerelem beteljesedhet és jön a happy end, annyit viszont elmondok, hogy ez kicsit sem volt egyszerű.
   Alex és Joan párosa nagyon jól működik együtt. Bár nyilvánvaló volt, hogy mi lesz a történet vége, a történet izgalmas, fodulatokkal teli és egyetlen pillanatig sem lankad az olvasó figyelme, mert volt itt akció bőven. Szerintem ez a történet nagyszerű befejezése egy izgalmas sorozatnak.
   Olvassátok, szeressétek, s nem kell szomorkodni, hogy vége, mert a Kiadó jövőre egy újabb McCarty sorozatot indít, ami mi másról szólhatna, mint a skótokról.






   A regénysorozat mindegyik főszereplője álnevet visel a különleges alakulaton belül. Például Joan Comyn a Szellem. A turné minden állomásán egy-egy főszereplő nevét találjátok, a ti feladatotok pedig az, hogy az illetőhöz tartozó álnevet beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.



Lachlan MacRuairi








09.20 - Betonka szerint a világ…

09.22 - Kelly és Lupi olvas 

09.24 - Dreamworld

2024. augusztus 22., csütörtök

J. T. Geissinger – Gyönyörűen kegyetlen



   Gyönyörűen kegyetlen 1

   A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg J.T. Geissinger: Beautifully Cruel - Gyönyörűen kegyetlen regényét, melyben egy törvényen kívüli, titokzatos maffiafőnök és egy jogi vizsgáira készülő pincérlány élete fonódik össze visszafordíthatatlanul. Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.




   „– Nem vagyok hozzád való – mondja lágy hangon. – Nem élek normális életet.”

   Alfa (főnév):
   1) A legmagasabb rangú egyed a hierarchiában.
   2) A legbefolyásosabb férfi a csoportban.
   3) Liam Black

   Idegen volt számomra. Egy sötét és veszélyes jelenség, aki egy esős éjszakán kilépett az árnyékból, hogy megmentse az életem. Nem tudtam a nevét, és azt sem, hogy honnan jött. Csak azt tudtam, hogy az ő karjai között az egyetlen hely, ahol valaha is biztonságban éreztem magam. De a biztonság csupán illúzió.
   Nem minden megmentő hős is egyben. És ahogy az hamarosan világossá vált előttem, meg kell fizetni az árát annak, ha egy alfa menti meg az életed. Liam Black kért is tőlem valamit cserébe.
   Az év legfordulatosabb szerelmi története.
   Tudd meg, hogy létezhet-e igaz szerelem ott, ahol minden sötétnek tűnik!


Könyvmolyképző, 2024
Eredeti cím: Beautifully Cruel, 2020





   Senki nem gondolná rólam, hiszen többnyire chick lit és romantikus könyvekről írok a blogban, de én szeretem a rázós könyveket, tehát nyilvánvalóan két kézzel kaptam a Könyvmolyképző Kiadónál magyar nyelven bemutatkozó J. T. Geissinger története után. Bár azt is el kell mondanom, hogy a fülszövegben szereplő „alfa” némi kételyeket ébresztett bennem, mert mostanában minden nárcisztikus szociopatára ráakasztják az alfa cimkét.
   Korábban is olvastam már maffiáról szóló történeteket, az olaszról, az amerikai olaszról, az oroszról, s hallottam más nemzetek bűnszövetkezeiről is, de ír maffiával még nem találkoztam az olvasmányaim során, s ha annyi nemzet „büszkélkedhet” magasan szervezett bűnözéssel, akkor pont az írek miért ne tehetnék meg? S ezt azért mondom, mert történetünk főhőse, Liam Black, az ír maffia vezére, bár ez nem nyilvánvaló a történet egy bizonyos pontjáig. A fickó 38 éves, természetesen sötét módon vonzó és ellenállhatatlan, ez igazi sötét alak a nevétől kezdve, az öltözködésén át, egészen a viselt dolgaiig – mekkora klisé! S ennek a sötét fazonnak van egy gyenge pontja: Truvy.

   Truvy a történet hősnője, és többnyire az ő szemszögéből ismertem meg a történetet, mert Liam szempontja meglehetősen kevés fejezetet kapott. Truvy egyetemi hallgató, jogot tanul, és természetesen dolgozik, hogy eltartsa magát, méghozzá egy kis vendéglőben. Ebbe a vendéglőbe tér be Liam Black bizonyos rendszerességgel – mindig lehetetlen órákban –, mindig oda ül, ahol a lánynak kell kiszolgálnia, és mindig egyetlen csésze kávét rendel. Hónapokon át ennyi az interakció a történet főhőse között, és imádtam, hogy nem volt azonnali egymásbaborulás és lepedőszaggatás.

   Ez a felszínes ismeretség akkor változik meg, amikor a lányt egy este megtámadják a vendéglő mögötti sikátorban, ahová a szemetet viszi ki. Truvy nem adja olcsón a bőrét, de a túlerővel szemben nem sokat tehet. S ekkor tűnik fel ismét – mint egy páncélos lovag, aki a bajba jutott kisasszony megsegítésére siet – Liam Black, aki rövidre zárja az egészet, a lányt pedig kórházba viszi. Truvy-t többnyire kedveltem, mint karaktert, viszont a tény, hogy rajta kívül mindenki tudta, hogy kicsoda Liam Black, kicsit levont a leányzó értelmi képességeiből – vagy a szerző kreativitásából.
  A történet két főhőse között nyilvánvaló a vonzalom, tehát nem is lepett meg, amikor Liam felajánlotta a lánynak, hogy 28 napra költözzön hozzá, éljenek együtt, utána pedig soha többé nem látják egymást, mert ő életformáját tekintve csak ennyit tud felajánlani. Ez így rohadt nagy szemétségnek tűnhet, de mentségére szóljon, azt is hozzáteszi, hogy ő a lány helyében elutasítaná – amit Truvy természetesen nem tesz meg.

   Természetesen lesz happy end, de amíg oda eljut a történet, alkalmam volt jobban megismerni mindkét főhőst, ízelítőt kaphattam abból, hogyan is működik Liam Black, hogyan lett belőle az aki 38 éves korára, és bizony volt néhány nagyon forró lepedőszaggató jelenet is. Ez egy paradox helyzet: leendő jogász és a bűnöző. És az ördög sem olyan fekete, mint amilyennek lefestik.
   Ez egy jó könyv volt. Ha nem sikerít a végére egy nagyon nyálas befejezést, és nem robbant bónusznak még egy klisét, akár nagyon jónak is mondanám. Minden esetre könnyen olvasható, beszippantja az ember lányát, mert mindig valamilyen fordulatra várni lehet.
   Olvassátok!




Minden állomáson felteszünk egy kérdést, amit könnyedén megválaszolhattok, ha előtte elolvassátok a regény beleolvasóját. Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


A pasi melyik kezének ujjain láthatóak a tetoválások? (Bal vagy jobb?)






08.20 Kelly és Lupi olvas

08.22 Betonka szerint a világ…

08.24 Insane Life


2024. augusztus 21., szerda

Holly Gramazio – Férjek



   Mi történik akkor, ha egy harmincas éveiben járó szingli nő lakásában egyszeriben csak feltűnik egy férj? Az ő férje. S mi van, ha a férj ténye állandó, a személye azonban változik? Tarts a Blogturné Klub négy bloggerével, s járj utána Holly Gramazio vicces romantikus történetének. Ráadásul, ha a turnéval tartasz, játékunkon megnyerheted a könyv egy példányát az Athenaeum Kiadó felajánlásában!




   A ​harmincas éveiben járó Lauren a szinglik kiszámítható, élvezetes életét éli. Csodás barátai vannak, imádja a munkáját, és van egy gyönyörű lakása Délkelet-Londonban – ahol egy este, a bulizásból hazatérve, egy idegen férfit talál. Michaelnek hívják, vonzó, kedves, és állítása szerint, valamint a barátok és a falon látható képek alapján ő Lauren férje. Lauren nyomozni kezd, hogy miként lehet egy olyan ember felesége, akivel, emlékei szerint, még sosem találkozott, amikor Michael felmegy a padlásra a létrán, hogy kicserélje a villanykörtét – és eltűnik. Helyette egy másik férfi mászik le, és Lauren élete valamint a lakása kisebb átalakuláson megy keresztül. Hamar rájön, hogy a padlása, rejtélyes módon, ontja a férjeket és a párhuzamos univerzumokat. Lauren hol pár hétig, hol pár percig él házasságban az egymást követő partnereivel, és közben küzd a sors kínálta dilemmákkal. Hiszen ha férjet cserélni ugyanolyan pofonegyszerű, mint becsavarni egy új villanykörtét, akkor honnan tudjuk, hogy megtaláltuk-e az igazit? Mikor jön el az ideje, hogy felhagyjunk a keresgéléssel, és megelégedjünk a hétköznapi boldogsággal?



Athenaeum, 2024
Eredeti cím: The Husbands, 2024




   Kicsit bajban vagyok azzal kapcsolatban, hogy mit is mondhatnék ennek a történetnek a cselekményéről, hiszen a fülszöveg szinte mindent elmond. S bevallom, hogy ennek – mármint a fülszöveg – alapján választottam ki a könyvet, mert olyan viccesnek tűnt. Természetesen azt vártam, hogy majd több is lesz benne, mint a padlásról lesorjázó férjek, de nem, nincs: 432 oldalon folynak le a férfiak a hősnő padlásáról. S ez néhol vicces, néhol bizarr, de mindenképpen elgondolkoztató.
   A történet hősnője Lauren, a harmincas éveiben járó szingli, aki barátnője leánybúcsújáról érkezik haza enyhén illuminált állapotban, amikor odahaza az első férj várja. Namármost, azt mindenki tudja, hogy egy bizonyos kor után a hagyományos neveltetésű nőkben kialakul egy ki nem mondott irigység azokkal a nemtársaikkal szemben, akiknek összejön egy házasság.  Hogy Laurenben ez megvan-e vagy sem, nem tudnám megmondtani. Viszont az biztos, hogy a leánybúcsú után több mint elég férj jut neki.

   Nos, tehát Lauren hazaérkezik, és egy teljesen ismeretlen férfi várja, mint a férj. A ház az övé, a berendezés kicsit más, s Lauren az egészet a bulin elfogyasztott alkoholmennyiségre fogja, míg rá nem jön, hogy a padlás ontja a férjeket. Értsd: ha az aktuális felmegy valamiért oda, akkor egy másik fickó jön le. Változik a ház berendezése, változik Lauren szociális köre, viszonya a szomszédaival. Lauren ebből pedig sportot csinál. Néhány fickót percekig tart meg, néhánnyal több napot tölt el, van aki magától megy fel a padlásra és eltűnik, van akit csellel kell odaküldeni. A lényeg az, hogy Lauren mindig egy jobb, tökéletesebb fazon reményében szabadul meg tőlük. Ez az egész egy kicsit olyan volt, mint az ismert társkereső oldal jobbra húzom-balra húzom funkciója – sok esetben nem adott időt az épp aktuális férj megismerésére, hanem pillanatnyi szeszély alapján döntött.

   Dióhéjban tulajdonképpen ennyi történik Holly Gramazzio bemutatkozó regényében. Lauren fogyasztja a férjeket – nem ötöt-tízet, hanem sokkal, sokkal többet –, mindig a tökéletest, a jobbat keresve. Mert ilyen az emberi természet, mindig többet, mást, jobbat akar. És mi van, ha lehorgonyzik valaki mellett, és emiatt kihagyja az esetleges nagy ő-t? Az egyetlen dolog, ami némiképp kitört a bevett sémából az annak a férfinek a megjelenése, aki Laurenhez hasonló helyzetben van.
   Vicces és szórakoztató volt, de nekem a 400+ oldal túl sok volt. Néha már.már unalmassá vált a gyors férjváltás és Lauren nyilvánvaló felszínessége. Simán el tudtam volna képzelni ezt, mondjuk 150 oldallal mínuszban, akkor is kitűnően érzékeltette volna a hősnő telhetetlenségét, határozatlanságát és többre vágyását.
   Mindenképpen érdemes elolvasni Gramazzio könyvét, s a végén mindenki olyan következtetést von le, amilyent akar, mert nem vagyunk egyformák.
   Zárójel: a mi padlásunk nem ilyen. Próbálva!






   A történethez kapcsolódóan az Athenaeum kiadványai közül szemezgetünk. Minden bejegyzésben elrejtettünk egy-egy könyvet egy olyan szó alatt, ami szorosan kapcsolódik a Férjek történetéhez. Kattintsatok a szóra, s az alatta rejtőző könyv címét írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.







08.19. Szembetűnő

08.21. Betonka szerint a világ…

08.23. Könyv és más

08.25. Spirit Bliss Sárga könyves út