J. R. Ward – A vadállat

Fekete Tőr Testvériség 14.

Rhage ​és Mary visszatérnek! Végre új kötettel bővül a Fekete Tőr Testvériség, amely annyira népszerű, hogy talán nincs is olyan olvasó manapság, aki ne hallott volna róla.

A Fekete Tőr Testvériség számára már semmi sem olyan, mint korábban. Miután elkerülték a háborút az árnyékokkal, megváltoztak a szövetségi viszonyok, új határvonalak húzódtak. Az Alantasok Társaságának tagjai erősebbek, mint valaha, az emberi gyengeséget kihasználva próbálnak több pénzhez, több fegyverhez és több hatalomhoz jutni.

De miközben a Fekete Tőr Testvériség nagyszabású támadásra készül ellenük, az egyik testvér önmagával is kemény harcot kénytelen vívni. 

Rhage-et, a legnagyobb étvágyú, ugyanakkor a legnagyobb szívű harcost mindenki tökéletesnek gondolja vagy legalábbis tökéletesen szórakoztatónak. Ott van neki imádott fele, Mary, a királya és a testvérei élete pedig remekül alakul. Rhage azonban nem érti – és nem tudja kontrollálni – az időnként rátörő pánikot és bizonytalanságot. Ez pedig megrémíti, valamint el is távolítja a párjától. Amikor egy csatában halálos sebet szerez, újra kell értékelnie, mi a fontos az életében. A válasz pedig alapjaiban rengeti meg a világát és Maryét is. Maryt azonban szintén valami fontos dolog foglalkoztatja, olyasmi, ami vagy még közelebb hozza őket egymáshoz, vagy olyan messzire sodorja, ahonnan már nem tudnak visszatalálni a másikhoz.

Alexandra, 2018

Eredeti cím: The Beast, 2016

Mit lehet még mondani/írni a Fekete Tőr Testvériségről – az FTT-ről, ahogy hajlamosak vagyunk emlegetni –, vagy bármelyik részéről, amit már ne mondtak volna el, írtak volna le?

Akik ismernek vagy követik a blogomat, azok tudják, hogy a fantasy nem az én világom. Nem zárkózom el teljesen tőle, hiszen egyik kedvencem a Napernyő protektorátus sorozat, de nem is vagyok rajongó, mert amennyire lehet, szeretek a valóság talaján maradni.

Találkozásom az FTT-vel természetesen a rajongóin keresztül történt. Ismerőseim, barátaim nagy része oda s vissza volt érte, lelkesen dobálóztak a karakterek nevével, megbeszélték kinek mi tetszett és ki a legesleg a szereplők közül, és annyira felcsigázták a kiváncsiságom, hogy egy nap eldöntöttem belekukkantok az Éjsötét szeretőbe, a sorozat első könyvébe, hogy lássam miért lelkesednek annyira mások. Valamikor hajnalban, amikor befejeztem a könyvet meg is volt a válasz és azon tepertem, kitől tudnám kölcsönkérni a folytatást. Időben ez akkor történt, mikor az Ulpius-ház épp a tizenkettedik részt, A királyt jelentette meg magyar nyelven, tehát sok éve már. Aztán más megjelenések miatt valahogy elfelejtődött a Testvériség története.

A szerzőt természetesen ismertem, hiszen romantikus írásait már olvastam. Talán van aki még nem tudja, de ő Jessica Bird néven még a Harlequinnek is írt történeteket, melyek közül néhány magyar nyelven is megjelent, abban a bizonyos füzetes romantikus történetsorozatban, amit sokan lenéznek. Romantikus műfajban terjedelmesebb művei is megjelentek magyar nyelven is, az FTT előtt és után is.

Múlt karácsonykor vettem elő ismét a sorozatot. Nem várt és tőlünk független események miatt borult az ünnepekre gondosan megtervezett programunk, utazás lefújva, sílécek vissza a tárolóba, hangulat tök sötét és hát ehhez a hangulathoz mi illene jobban, mint valami hasonlóan sötét. Mellesleg az is hozzájárult, hogy akkoriban már felröppent a hír, hogy a sorozat további részei is megjelennek magyar nyelven. Felvállalta az Alexandra Kiadó, mert azt mindenki tudja, mi történt a sorozat előző kiadójával. Mi több, az előző részek is újra megjelennek, hátha valaki lemaradt róluk és a polcán szeretné tudni az egész sorozatot.

Mit mondhatok? Végigolvastam valamennyi eddig megjelent részt és egyszer sem éreztem azt, hogy most telítődve lennék vámpírokkal, alantasokkal és a szerző stílusával. Mert azért nem szabad elhanyagolni azt a közvetlen, olvasmányos és humorban bővelkedő stílust sem, ami a szerző sajátja. Tehát lelkesen vártam a következő részt.

A vadállat Rhage és Mary történetének folytatása és nemcsak, hiszen ugyanúgy találkoztam a sorozat valmennyi szereplőjével, mint az előző részekben is, hiszen az élet megy tovább Caldwellben és környékén. Jut eszembe, lehet-e egyáltalán életről beszélni egy vámpír esetében?

No, de vissza a történethez. Tehát itt Mary és Rhage kap kicsivel több szerepet és ez a rész annyiban különbözik az előbbiektől, hogy míg eddig minden történetben egy pár egymásratalálása volt a romantikus szál, most egy már meglévő pár története folytatódik, hiszen Rhage és Mary egymásratalálása már a sorozat második könyvében, a Síron túli szeretőben megtörtént.

A sorozat rajongói tudják, hogy Mary rákos megbetegedést úszott meg némi külső segítséggel, és ennek az az ára, hogy soha nem lehet saját gyermeke. Az sem újdonság senki számára, hogy egy bántalmazott nőknek és gyermekeknek segítő intézményt-menedéket vezet. Vámpíroknak, természetesen, mert miért is ne lenne szemét, bántalmazó vámpír is, aki a gyengébbeken éli ki dühét. Rhage-ről pedig köztudott, hogy különleges férfias szépsége mellett van egy “aprócska” hibája: mikor bedühödik, kitör belőle a benne levő vadállat és nemcsak átváltozik szörnyeteggé, hanem kezelhetetlenné is válik. Ilyenkor mindenkinek feldezékbe kell vonulnia, és hagyni kell, hogy kitombolja magát. Az egy Mary kivételével, akinek a jelenlétében a tomboló fenevad farkcsóváló kiskutyává szelídül.

A vámpírrezidenciában ugye megjelentek az utódok, hiszen Wrathnak ott a trónörököse, az ijjesztő külsejű Zhadist pedig naphosszat lányának, Nallának gügyög, Layla ikrekkel terhes, és természetes, hogy a Mary-Rhage párosban is felmerül a gyermekvállalás gondolata, ami ugye Mary korábbi betegsége miatt lehetetlen. Ezt a témát járja körül ez a történet – többek között. Mert ugyanúgy folytatódnak a harcok az alantasok és a vámpírok között, a vámpírelít még mindig Wrath ellen szövetkezik, Xcor továbbra is számkivetett és hatalomra törő, Assail még mindig drogfüggő, és Lassiter, a bukott angyal most is a megszokott formáját hozza, azaz olyan mint egy rakoncátlan gyerek, akinek csak a csibészségen jár az esze. Ő egyébként személyes kedvencem.

Mit mondjak? Imádtam! Annak ellenére, hogy voltak hangok, melyek szerint ez nem is volt olyan jó, mert inkább a mellékszereplőkkel foglalkozott. Van a Fekete Tőr Testvériségben mellékszereplő? Nem minden rész az egész Testvériség ügyeivel foglalkozik? 
   Úgy gondolom, ezt olvasni kell azoknak is, akik egyébként nem rajonganak a zsánerért, de természetesen ízlések és pofonok...

A sorozat magyar nyelven megjelent részei:

1. Éjsötét szerető

2. Síron túli szerető

3. Megsebzett szerető

4. Megváltott szerető

5. Feloldozott szerető

6. Megváltott szerető

6.5 Beavatás

7. Megbosszult szerető

8. Halhatatlan szerető

9. Felszabadított szerető

10. Újjászületett szerető

11. Végre szeretők

12. A király

13. Az árnyékok