Joanna Trollope – A pap felesége

Anna ​Bouvarie a helyi pap feleségeként húsz éven keresztül szolgálta Istent és az egyházközséget – számos különféle módon. Süteményt sütött, kihordta az egyházi lapokat, szorgalmasan mosta és vasalta férje karingeit, miközben magát és gyermekeit csakis a használt holmik vásárán talált viseltes ruhákba öltöztette. Ám amikor férje sikertelenül pályázik a főesperesi tisztségre, és a férfi csalódásában keserű magányba gubózik, kislányát pedig immár elviselhetetlenül zaklatják a helyi iskolában, Anna végül fellázad. Munkát vállal a helyi élelmiszerüzletben, ahol a pénzkereset mellett visszanyeri saját önértékelését is – szembeszállva az egyházközség döbbent rosszallásával és férje jéghideg dühével. S felkelti három nagyon is különböző férfi szenvedélyes érdeklődését, akik mind fontos szerepet játszanak Anna életének kivirulásában… 

Kossuth, 2013

Eredeti mű: Joanna Trollope – The Rector’s Wife, 1991

“egy idő után az embernek elege van abból, hogy állandóan türelmesnek kell lennie.”

Ez nyilvánvalóan nem egy mostanában megjelent könyv, én is tavaly olvastam, de valamiért mindig kerültem, hogy erről írjak a blogban. Az este ismét belenéztem, mert ez egy újraolvasós könyv – mellesleg nálam a szerző valamennyi  eddig olvasott könyve az újraolvasós katergóriába tartozik –, s hát akkor itt az ideje erről a történetről beszélni egy keveset.

Azért szeretem Joanna Trollope könyveit olvasni, mert mindig egy kényes témát választ és azt járja körül a történetben. Annak ellenére, hogy ezek a történetek az élet dolgairól szólnak, az erotikát teljes egészében mellőzik és inkább az alaptémához tartozó élethelyzeteken van a hangsúly. Ebben a történetben sincs ez másképp. S azért is kedvelem a szerzőt és az írásait, mert felnőttekről ír felnőtteknek.

Angliában járunk, időben a 20. század végén, de ez a történet akár napjainkban is érvényes lehetne bárhol a világon... pontosítok, a világ keresztény részén. A történet középpontjában természetesen egy pap felesége van, nem nagy filozófia kitalálni. Akkor lett volna meglepetés, ha a történet nem róla szól.

Ugye mindenkinek saját privát nyomora, hogy hogyan viszonyul a valláshoz és Istenhez, hisz-e a létezésében, jár-e templomba, gyakorolja-e a vallását vagy sem, és senkinek semmi köze hozzá. Az egyetlen kivétel ugyebár a lelkész felesége, mert egy sztereotíp világban élünk, a pap feleségétől elvárják, hogy a férje munkáját segítse, sőt! az legyen a legfontosabb, hogy a gyülekezet apró-cseprő dolgait megoldja, segítsen a rászorulókon, smúzoljon a támogatókkal és mindehhez vágjon jó képet is. Ez nemcsak a könyv lapjain van így, gyakori a valós életben is, különösen kisebb településeken, ahol a papnénak példát kell mutatnia a gyülekezetnek.

Anna Bouvarie rendesen el is játsza ezt a szerepet kemény húsz évig, ám amikor férje nem kapja meg a remélt előléptetést elege lesz. Ő eredetileg fordító volt, szakszövegeket fordított németből(re?), de miután nem maradt fizikai ideje határidőre befejezni a fordításokat, a megbízók lassan elmaradtak. Most pedig nagyon kellene a pénz, hiszen két gyermekük is van, és Annának nagyon elege van az örökös nélkülözésből és spórlásból és természetesen jobbat-többet szeretne nyújtani gyermekeinek is. Munkát vállal a közeli város egyik boltjában és ő nem szégyeli, hogy árufeltöltés lesz a feladata. Férje viszont annál inkább és egy idő után a nő tudta nélkül felkeresi főnökeit és a nevében felmond. Anna egy békés személy, én kiheréltem volna.

Nemcsak az anyagiakkal állnak hadilábon, hanem a családi életük is szétesőben van. Annát két férfi is kísértésbe hozza, férje kizárólag saját magával és sérelmeivel törődik és mindig csak a látszatért él, az érdekli mit fog a gyülekezet (és főleg a tehetős támogatók) szólni ha… És a gyülekezet szól is, mert a pletyka vastagon folyik, olyankor is, amikor Anna vagy a gyerekek teljesen vétlenek. Férjét teljesen letaglózza, hogy nem kapta meg a főesperesi kinevezést, önző módon csak és kizárólag magával és a sérelmeivel törődik. Meg azzal, hogy kifele, a világnak és a gyülekezetnek a tökéletes család képét mutassák, azt a képet, amit a környezet elvár tőlük.

Ez egy felnőtteknek szóló történet, mert mit értene egy alig tizen-huszonéves egy negyvenes, két gyermeket nevelő nő kínjából, egy sértett férfi megfelelési kényszeréből. Én nagyon kedveltem, mert volt mondanivalója, bár nem mondanám, hogy nagyon pörgős lett volna. Ez a lassan csordogáló cselekmény egyébként nagyon jellemző a szerzőre, legalábbis az általam eddig olvasott műveire érvényes.

1994-ben négy részből álló minisorozat is készült a könyv alapján. Még nem láttam, de tervben van, feltételezhetően majd egy következő életben, amikor csak olvasni és filmet nézni fogok.

Ja, és ízlések meg pofonok…

  

Kapcsolódó bejegyzések:

Szeretőből feleség

Lányok és férfiak

Bella Andre - Te vagy az egyetlen

A Sullivan család 7

Bella Andre az erotikus romantikus családregények műfajának nagysikerű írónője, a New York Times bestseller szerzője. Érzékenyen megírt történeteit már több mint tíz országban olvashatják rajongói.

Smith Sullivan, a híres filmsztár nem képes kiverni a fejéből filmbéli partnere gyönyörű nővérét, Valentina Landont, és a tüzet, amelyet a lány hűvös kisugárzása mögött sejt. 

Valentina nem utasítja el az érzékiséget vagy az igaz szerelem gondolatát. Hollywoodi menedzserként azonban túl sokszor nézte már végig, hogyan veszítik el a fejüket egyébként okos nők férfi színészek miatt, hogy aztán darabokra törjön a szívük. 

Ám amikor a forgatás hetei során a Smith és Valentina közti vonzalom egyre szenvedélyesebbé válik, a férfi tudja: meg kell győznie a nőt, hogy engedje közelebb magához…

Kossuth, 2018

Eredeti mű: Bella Andree – Come a Little Bit Closer, Oak Press 2012

A végtelennek tűnő Sullivan családi saga hetedik részét hozta el nekünk magyar nyelven is a Kossuth Kiadó. Az igazság az, hogy amennyire örültem ennek a sorozatnak, amikor a megboldogult Ulpius-ház  az első részt megjelentette, annyira unalmasnak, jellegtelennek találom most.

Ugye itt van nekünk a nyolc gyermekes Sullivan család, tehát természetes, hogy valamennyi gyermek történetét szépen sorban elolvassuk. Ők már felnőttek, a foglalkozásuk, személyiségük teljesen különböző, tehát nem kellene a sablonosságtól és az ismétlésektől tartani, csakhogy mégiscsak hiányzik valami, ami igazán jóvá és felejthetetlenné tenné a történeteket.

Úgy néz ki, hogy az óceánon túl, a szerző szülőhazájában nagy sikere van a családregénynek, mert miután végzett a San Franciscóban élő nyolc Sullivan testvérrel, hat részben rátér a Seattle-be élő rokonaikra, s mikor őket is kivégezte-megházasította, jöhet a család New Yorkban székelő ága, pillanatnyilag három részben és két kiegészítő novellában. Már el is kezdődtek a kósza utalások a rokonság itt-ott élő tagjaira, sőt epizódikusan meg is jelentek egy-egy családi esküvő alkalmával.

Nem tudom, hogy a kiadó majd valamennyi részt megjelenteti-e magyar nyelven, egy biztos és borítékolható: a San Franciso-i Sullivanokat még végigolvasom, tehát a következő részt is, ha megjelenik (ha nem, az sem baj, sírni nem fogok miatta), de valahogy már nem érdekel más városokban élő rokonaik sztorija.

A hetedik rész – ahogy a fülszöveg is jelzi – a sármos és világhírű színész, Smith Sullivan története, aki épp saját filmjét rendezi. Kicsit olyan mint Woody Allen: ő maga írta a forgatókönyvet, ő rendezi, ő a producer és természetesen ő játsza a férfi főszerepet is. Egyetlen előnye a már említett hollywoodi sztárral szemben, hogy a szező leírása szerint Smith Sullivan természetesen egy nagyon vonzó, magas, szívdobogtatóan jóképű fickó és nem egy… no, ez inkább hagyjuk! S nem a főszerepet játszó színésznőn, Tatianán akad meg a szeme, hanem annak nővérén, a színésznő mellett asszisztens-menedzser-reklámszakértő-lelki szemétláda szerepet betöltő nővéren, Valentinán, aki maga is forgatókönyv-írói álmokat dédelget, egyelőre titokban. S mivel Valentina dagonyázik az előítéletekben, természetesen visszautasítja Smith közeledési próbálkozásait, hiszen szentül meg van győződve, hogy a férfi – megannyi színésztársához hasonlóan – habzsolja az élevezeket és minden napra más-más nőt választ ágyasnak az őt mindenhová követő rajongók seregéből.

Meglehetősen hosszú az út a happy endhez, hiszen Smith kitartóan jár Valentina után, Valentina pedig kitart álláspontja mellett: nem akar semmilyen kapcsolatot a sztárral. De ez nem akadályozza meg abban, hogy fergetegeseket szexeljen vele, akkor és ahol alkalom adódik rá. Ezekről az erotikus jelenetekről szól hozzávetőlegesen a könyv negyede, lehet még több is.

Epizódikusan megjelennek a Sullivan család többi tagjai is, hiszen megszületnek Sophie ikrei, és Gabe és Megan végre összeházasodik, ez pedig családi összeröffenésekért kiált, hogy teljen az oldal.

Ha el kellene mesélnem miről is szól ez a rész, csupán annyit tudnék mondani, hogy arról, hogyan jön össze Smith és Valentina. Lényegében nem is tévednék, mert igazándiból semmi más nem történik, ha nem számítjuk “valaminek” azt, hogy betekinthetünk a film forgatására is, hiszen a szereplők szinte egész napjukat ott töltik.

A San Francisco-i Sullivanok történetéből még hátravan Lori könyve és egy kiegészítő novella. Hogy Lori történetét megismerjük-e magyar nyelven és mikor, fogalmam sincs, nem jártam utána.

Ahogy haladunk előre a sorozattal, én egyre kevésbé kedvelem a részeit. Ez semmivel sem volt jobb, mint egy másik kiadó füzet formában, havi  rendszerességgel megjelenő kiadványai, csupán terjedelmesebb volt és több erotikát tartalmazott. De természetesen ízlések és pofonok... 

A sorozat magyar nyelven is megjelent részei:

1. Te vagy az egyetlen

Ulpius-ház, 2014

2. Menekülés a szerelemtől

Ulpius-ház, 2014

3. Most és mindörökké

Ulpius-ház, 2014

4. Örökké a tiéd

Kossuth Kiadó, 2016

5. Csak téged látlak

Kossuth Kiadó, 2016

6. Hadd legyek az Igazi, 

Kossuth Kiadó, 2017

Kathryn Taylor - Karácsonyi küldetés

A ​történet főszereplője a rendezvényszervező Lilian Holmes (Lilly), aki karácsony előtt néhány héttel nagynénjéhez, Caroline-hoz utazik az angol Tóvidékre. Caroline ott egy takaros panziót vezet, amelyben azonban semmi sem érezhető a karácsonyi várakozás bizsergető hangulatából, ugyanis a tulajdonosnő eltörte a lábát, gipszben fekszik, így nem kezdhet hozzá az ünnepi előkészületekhez. Lilly elvállalja, hogy a festői üdülőhelyen nagynénje helyett megszervez egy német hangulatú karácsonyi vásárt, és lelkesen beleveti magát a munkába. Egyszeriben annyi teendője lesz, hogy azt sem tudja, hol áll a feje. Valójában azonban hálás az elfoglaltságért, amely eltereli a figyelmét arról, hogy nemrégiben szakított a barátjával, aki megcsalta. Ezért aztán – újabb csalódástól tartva – igencsak ellenségesen viselkedik a panzió jóképű vendégével, a zenész Tom Lewisszal. Az elutasítás helyét azonban lassan kíváncsiság foglalja el, miután megsejti, hogy Tom valamilyen titkot rejteget. Ki lehet valójában a férfi, és miért éppen Caroline panziójába költözött be? A karácsonyi készülődés közben Lilly és Tom sok időt tölt együtt, közel kerülnek egymáshoz, és Lilly egyre kevésbé tudja kivonni magát a férfi vonzerejének hatása alól. De vajon benne is csalódnia kell majd?

Kossuth Kiadó, 2017

Eredeti mű: Kathryn Taylor – Mission Mistelzweig, 2016

Mindenki úgy áll az ünnephez, ahogy éppen akar és jól esik. Egyesek hatalmas felhajtással és rongyrázással, mások diszkrétebben. Ki-ki saját tehetsége és pénztárcája szerint. Émelyítően sok karácsonyi történetet kaptunk az idén. Állítólag segít majd az ünnepre hangolódni. S akkor miért ne írna Kathryn Taylor is egyet.

A szerző nem ismeretlen a magyar olvasóközönség számára, hiszen már találkozhattunk A szerelem színei (Felszabadítva, Lecsupaszítva) sorozatával, melynek magyar nyelvű megjelentetését nem fejezte be kiadója, vagy ismerhetjük a Daringham Hall (Az örökös, A döntés, A visszatérés) trilógia szerzőjeként. Nem mondanám, hogy nagy rajongója vagyok, de vannak írásai, melyeket határozottan kedvelek. Ez nem tartozik közéjük.

Kezdeném azzal, hogy ezt túlzás lenne regénynek nevezni. Olyan kis semmi szösszenet, terjedelmében alig egy gondolattal nagyobb mint egy Harlequin füzetben megjelent történet… bocsánat, mostanság már HarperCollinsnak hívják a kiadót. Pontosan megfelel a célnak: karácsonyi hangulatot áraszt és kelt azokban, akik vevők az ilyesmire.

Ugye itt van a nem túl eredeti történet: Lilly-t dobja a pasija, aki közhelyesen egyben a főnöke is – soha nem tanulják meg, hogy ne keverjék a munkát az élvezettel –, mire ő felkapja a vizet, mindent feléget maga mögött és hazafut nagynénjéhez sebeit nyalogatni. Ez a nagynéni pedig egy angliai kisvárosban él, valahol a Tóvidéken. Egy energikus örökmozgó, hiszen panziót vezet és mellette még a karácsonyi vásár szervezését is magára vállalta. Most pedig törött lábával kénytelen visszafogni magát. Tehát Lilly pont jókor érkezik segíteni. Megjegyezném, hogy én úgy értettem Lilly eredetileg reklámszakember Londonban és rendezvényszervezésre csupán a könyvben történtek után adja fejét, de ez mellékes, lehet én értettem rosszul és a fülszöveg a pontos.

Beszéljünk egy kicsit erről a karácsonyi vásárról, amit a nagynéni német stílusban akar megszervezni, csupán azért, mert valamikor ifjúságában részt vett egy ilyen vásárban Németországban, és ott ismerkedett meg élete nagy szerelmével. Természetesen ez a szerelem olyan gyorsan véget is ért, mint a karácsonyi vásár, de most nosztalgiából azt szeretné felidézni. Értem én, hogy a szerző német (igen, az – mondom/írom azok számára, akik ezt még nem tudták –, de történetei cselekményét előszeretettel helyezi angolszász környezetbe) és egy adag mellveregető hazafiasságot is bele kellett csempészni a könyvébe, de borítékolom, hogy a valóságban megsüthette volna a német karácsonyi vásárát, mert a vidéki angol ember is ragaszkodik ahhoz, ami a sajátja.

A történethez még hozzátartozik a csavargó zenész (a fülszövegben említett Tom Lewis), aki magánszorgalomból segít a nagynéninek és Lillynek is, és aki legalább annyira titokzatos mint a NATO csapatmozgási tervei Afganisztánban. Azt, ugye, nem kell mondani, hogy annyira jóképű és dögös, hogy ő nyeri meg a legszexibb Mikulás címet a vásári versenyen? És akiről a végén kiderül, hogy álruhás béka létére, kellő mennyiségű csókolgatás után képes herceggé változni. Pont akkor, amikor az ex is megjelenik és egy nyálas-bűnbánó jelenet közepette próbálja magát visszasírni Lilly életébe.

S hogy teljes legyen a karácsonyi közhely- és giccsparádé, természetesen egy baba is születik, és… no, ezt azért nem mondom el, maradjon meglepetés. Csupán annyit tennék hozzá, hogy ezt azért nagyon nem kellett volna.

Nekem ez nagyon habos-babos és teljes egészében kiszámítható volt. Olyan mint a borítója: szürke - és kéretik nem "arra" a szürkére gondolni. Egy hatalmas nagy happy-end az egész történet, és rövisége miatt egyetlen délután-este elolvasható. Aki szereti a nagyon rózsaszín-ködös romantikát, meg a karácsonyi történeteket, az minden bizonnyal ezt a történetet is kedvelni fogja, de ugye az ízlések és a pofonok…

Anne Tyler - Az ecetlány

Shakespeare újra

Anne Tyler regénye Shakespeare talán legtöbbet feldolgozott A makrancos hölgy című színdarabját meséli újra. A regény a Hogarth Press Shakespeare-projektjének harmadik darabja – Jeanette Winterson Az időszakadék és Howard Jacobson Shylock a nevem című regényei után –, amelyben élő klasszikusok írják meg az ismert nagy drámák modern változatát. 

Anne Tyler műve arra a kérdésre keresi a választ, hogy a tökéletesen modern, és független Kate képes-e feláldozni magát egy – illetve ezúttal inkább két – férfi kedvéért. A válasz legalább olyan sajátos, szokatlan és vicces, mint Kate maga.
A könyvet visszafogott, könnyed humor, üde történet teszi letehetetlenné.

Kossuth, 2017

Eredeti mű: Anne Tyler – Vinegar Girl

A mézesmadzag Shakespeare volt… és A makrancos hölgy, mivel az a Nagy Will egyik legszórakoztatóbb vígjátéka, tehát nem csoda, hogy az idők folyamán a színdarabtól, operán, musical-en és filmen keresztül eljutottunk a modern átíratokhoz is… a nagyon modern átíratokhoz. Emlékszem, az egyik ilyen filmadaptációban Baptista, tehetős páduai nemes tehetős amerikai nőgyőgyászá alakult és a drogos korszaka előtt levő Heath Ledger Can’t Take My Eyes Off You-t énekelte szívszerelmének egy amerikai módi szerint túlméretezett focistadionban – mint olyan főiskolai Petruchio.

Az ecetlány egy teljesen új, eddig még sehol nem látható-hallható-olvasható átírata az ismert Shakespeare-komédiának.  Az eredeti történet rém egyszerű, a lényege az, hogy a Baptista nevű páduai nemesúr kisebbik lánya, a csodaszép Bianca nem mehet férjhez addig, míg nővérét, a szókimondó és akaratos Kate-et valaki nyakába nem varrják. S ezért lefizetik a szintén nemes, de szegény Petruchiot, aki a történet végére betöri az akaratos hölgyeményt.

Nos, ebben a változatban Baptista nemesúr Dr. Battista szórakozott kutatóvá változik, a szépséges Bianca a szőke, üresfejű Berenice(Bunny) lesz – pont olyan mint amilyeneknek a pompon-lányokat ismerjük a hollywoodi limonádékból, Petruchio velencei nemesből Pjotr Cserbakov, ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező, potenciális kelet-európai imigráns, de brilliáns elme, Kate pedig… hát ő a nagy csalódás, mert Shakespeare tűzről pattant hősnője helyett egy életunt, slamp, depresszióra hajló, megalkuvó nőt kaptam.

Mivel napjainkban játszódó történet, teljesen más okot kellett találni Kate kényszerű kiházasítására. Itt jön be a képbe Pjotr – vagy Pjoder, ahogy az amerikaiak folyamatosan nevezik –, aki Dr Battista asszisztense és akinek néhány hónap múlva lejár ideiglenes tartózkodási engedélye, és akivel kapcsolatban minden esetben megemlítődik, hogy mennyire külföldi ő, a beszédmodora, a ruházata, a kocsija és úgy általában mindene. Az önző professzor pedig nagyobbik lányát akarja hozzáadni és ezzel meg is oldódna a vízumkérdés, mert neki viszont nagy szüksége lenne asszisztense jelenlétére további kutatásaihoz. A szórakozott férfiről gyorsan kiderül, hogy nagyon is jól tudja mit akar és hogyan érheti azt el. Nagyon természetesnek veszi, hogy lánya majd örömmel igent mond, hiszen mindent megtesz a családért: egyszemélyben szakács, házvezetőnő, kertész, takarítóbrigád és adótanácsadó. És mert Kate-nek nincs senkije. Annak ellenére, hogy egy iskolában tanít, Kate teljesen antiszociális és kinézetre sem valami vonzó nő.

Hát körülbelül ennyiről szól a történet… mármint a huzavonáról, hogy Kate hozzámegy vagy sem – mert azért Kate tud nemet is mondani, ha nagyon akar. S hogy azért legyen valami tipikusan amerikai is benne, hát a lökött szomszéd srác ellopja a laboratóriumi egereket, hogy majd a szent állatvédelem nevében szabadon engedje őket.

Természetesen happy end a vége, mert hogy is lehetne másként. Sajnálatos módon a szerző megfejelte egy utószóval is a történetet, ami annyira kellett oda, mint döglött lónak a patkó: X év után Cserbakovék idillikus családi élete, mindenki ilyen-olyan díjat kap tudományos munkásságáért – ebből az jött le, hogy Kate mégiscsak visszament az egyetemre tanulni –, és természetesen van nekik egy mini-zsenijük is odahaza.

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Első sorban azért, mert ismerem az eredeti művet és ez ahhoz képest egy hollywoodi nyáltengerhez volt hasonlatos, néhol pedig már a paródia határát feszegette. Viszont voltak részek, amik igenis szórakoztattak, de olyanok is, amiket nem is értettem miért vannak a történetben. Igen, Kate áldozatot hoz, de nem azért mert ilyen nemes lélek ő, hanem mert egyszerűen annyira manipulálható és buta, hogy apja és Pjotr úgy ugráltatja, ahogy az úri kedvüknek jólesik.

Tulajdonképpen a címet sem értem, honnan, miért “Az ecetlány” – egyébként az eredeti címe is ezt jelenti. Egyetlen ötletem az, hogy Kate annyira magábaforduló és besavanyodott, mint az ecet… mert olyan.

Ha ennek a könyvnek az volt a rejtett célja, hogy Shakespeare-t megszerettesse az ifjúsággal, hááát… nem hinném, hogy ez összejött. Ez nem Shakespeare, mert az alapötleten kívül semmi köze nincs hozzá, de néhol egészen vicces volt, tehát szórakoztatott. Meg az ízlések és a pofonok…

Jill Shalvis - Egyszerűen ellenállhatatlan

Lucky Harbor 1

A Lucky Harbor-sorozat első részében három egymástól elidegenült lánytestvér anyjuk halála után megörököl egy rozoga tengerparti üdülőt. 

A középső lány, Maddie, miután mélyeségesen csalódik a férfiakban, ráadásul állás nélkül marad, úgy dönt, hogy maga mögött hagyja Los Angelest, és feltérképezi az örökséget. Maddie meggyőzi testvéreit a fogadó felújításáról, amihez aztán felbérel egy fővállalkozót. A magas, sötét hajú, jóképű férfi és a lány között szinte az első pillanattól kezdve izzik a levegő.

Kossuth, 2017

Eredeti mű: Jill Shalvis – Simply Irresistible, 2010

"ÜDVÖZÖLJÜK LUCKY HARBORBAN!

2100 szerencsés ember és 10100 kagyló otthona"

... és Jill Shalvis, valamint a Kossuth Kiadó sorozatában, ami meglehetősen hosszú, hiszen a kiegészítő novellákkal együtt, tokkal-vonóval épp 17 részre rúg, és ezek közül néhány rész a szerző más sorozataihoz is kapcsolódik. Hogy valamennyivel találkozni fogunk-e magyar nyelven, fogalmam sincs, nem ismerem a kiadó megjelenési terveit.

Romantikus történet egy tengerparti városkáról és annak lakóiról. Ennek a résznek a kulcsfigurája a néhai Phoebe Traeger, a szabadszellemű nő, kinek három férfitől három lánya van, egész életét nagylelkű bohémként élte meg, halála után pedig lányait próbálja összehozni azzal, hogy hármukra hagyja a tulajdonában levő panziót. Még a síron túlról is bölcs tanácsokkal, „élet-receptekkel” látja el lányait, s teszi ezt a maga vicces módján. Minden fejezet egy-egy ilyen Phoebe Traeger-féle életbölcsességgel kezdődik.

Az Egyszerűen ellenállhatatlanban megismerkedünk a három lánnyal, akik különbözőbbek már nem is lehetnének, annak ellenére, hogy bár csak anyáról, de mégiscsak testvérek. Tara, az idősebbik, hűvös, elegáns, üzletasszony-szerű jelenség. Az anyja Acélmagnóliának becézte. Kissé anyáskodó, nagyon határozott és pontosan tudja mit akar és mit kell tenni. Maddie, a középső, kicsit kilóg a testvérek közül, mert őt díszlettervező apja nevelte a film fellegvárában és sok kapcsolata nem igazán volt testvéreivel. Ő az Egérke, és ez sokat elmond a félénkségéről, konfliktuskerüléséről. Chloe, a fiatalabb pedig jó adag bohémséget örökölt közös anyjuktól... és némi asztmát is a súlyosabb fajtából, ami valójában is nehézzé teszi az életét, de remekül lehet rá hivatkozni, ha valamit nem akar megcsinálni. Ennek ellenére ő a Vadóc, aki állandóan kísérti a sorsot.

„–   Egyeseknek normális családjuk van – mondta Maddie. – Néhány hetente összejönnek egy vacsorára. Az én családom? Nálunk palacsintatészta-csata van, ellopjuk egymás lábbelijét, zöldre festjük a hajunkat, meg hangszórókból cikizzük egymást nagy nyilvánosság előtt.”

Azon túl, hogy a három nővérrel s Lucky Harbor lakosaival megismerkedünk, ez a rész Maddie, a középső lány története. Egérke, ahogy anyja nagyon találóan jellemezte. Félénk, nem áll ki a maga igaza, a céljai érdekében, kerüli a konfliktust és a békéltető szerepét vállalja magára. Most pedig munkanélküli, mert az erőszakoskodó exét – aki épp annak a produkciós irodának menő jogásza, ahol ő is dolgozik – érzékenyebb testrészén kávéval forrázta le. A férfivel töltött idő pedig előítéletekkel tölti el mindenki iránt, aki a jogi pályán működik

„ – Igen. Sziasztok, Maddie vagyok, BlackBerry-, irodaszer- és szervezésfüggő.”

Se munka, se otthon, se jövőtervek, tehát az örökség nagyonis jókor jött, most már csak testvéreit kellene meggyőzni, hogy az elhanyagolt panziót ne adják el, hanem kicsit kupálják ki és működtessék. Ő ebben látja a jövőjét, testvérei nem, hiszen állandó jelleggel a saját életük és elfoglaltságuk fontosságát hangoztatják.

És természetesen van a történetben egy dögös, titokzatos pasi is, aki mindjárt Lucky Harborba való érkezéskor egy motoron robog be Maddie életébe és akinek Maddie többször is – természetesen véletlenül – a testi épségére tör. Mert ilyen kétbalkezes, ügyetlen Maddie, a maga szerethető módján.

Ő Jax, a helyi szépfiú, és még sok minden más is, ahogy a történet során majd kiderül. És magától értetődően megtetszik neki Maddie, mert miért is ne?

Természetesen ott van a helyén a boldog végkifejlet – mert ugye karácsony is közeleg és hogyan is lehetne akkor másképp –, de ez azért nem annyira egyértelműen történik meg, hiszen a helynek és a kis családnak millió titka van, amik egyik pillanatról a másikra teljesen más irányt adnak a történetnek. S nem nagy filozófia kitalálni, hogy majd a két testvér kivel fog összecsúszni a sorozat valamelyik részében – remélem magyar nyelven is olvashatóak lesznek majd azok a történetek is.

Nem kell sokat várni tőle, nem kell agyalni rajta. Könnyű, pörgős, történet, tele helyzeti humorral és vicces beszólásokkal. Olvastatja magát, szórakoztat, s bár jellemfejlődést és világrengető gondolatokat nem tartalmaz, kell ez időnként mindenkinek.

De természetesen az ízlések, meg a pofonok....

A sorozat folytatásában levő, egyelőre csak angol nyelven elérhető részek:

2. The Sweetest Thing                   7. It Had to Be You

2.4 Heating Up the Kitchen            8. Always on My Mind

2.5 Small Town Christmas            8.5 A Christmas to Remember

3. Head Over Heels                       9. Once in a Lifetime

4. Lucky Inlove                               10. It’s in His Kiss

5. At Last                                        11. He’s so Fine

6. Forever and a Day                     12. One in a Million

6.5 Under the Mistletoe                  12.5 Marry Christmas Baby

Kathryn Taylor - A visszatérés

Daringham Hall 3

A várva várt visszatérés, egy nagy szerelem és egy utolsó remény…
Ben Sterling valójában mindent egészen másként képzelt el. Mióta átvette Daringham Hall irányítását, mindenki csak megnehezíti az életét. Tervében – hogy rendbe hozza az ősi birtok megroppant anyagi helyzetét és visszaállítja az ősi udvarház régi fényét – sem a Camden család tagjai, sem a falubeliek nem hisznek. Nap mint nap újabb bosszúsággal és rosszmájú pletykákkal kell megküzdenie. Egyedül abból a szerelemből merít erőt, amelyet a csinos állatorvos, Kate Huckley iránt érez. Amikor azonban egy minden korábbinál gonoszabb híresztelés kap szárnyra, és még Kate is azt veti a szemére, hogy hazudott neki, Ben radikális lépésre határozza el magát.

A visszatérés a Daringham Hall-trilógia lebilincselő befejező része.

Kossuth, 2017

Eredeti mű: Kathryn Taylor – Die Rückkehr, Bastei, 2015

   
Ahogy a fülszöveg is mondja, A visszatérés a Daringham Hall trilógia befejező része. Végre egy olyan trilógia, ami tényleg három részből áll, minden más feles, kiegészítő és extra történet nélkül. Ez a “boldogan éltek, míg meg nem haltak”-kötet.

Már az előző résznél is elmondtam, ahhoz, hogy megértsd ki kicsoda a történetben és milyen kapcsolatban állnak egymással, a trilógia valamennyi részét el kell olvasnod, mert a cselekmény minden részben onnan folytatódik, ahol az előző kötet abbahagyta.

Ha úgy általában gondolok az egész történetre, trilógiára, akkor azt vallom, hogy kedveltem ezt a történetet, úgy ahogy volt, bár nem mondanám, hogy minden részletében tetszett, egyet érettem a szerző megoldásaival vagy a történet alakulásával, de mindenképpen sokkal jobban kedveltem mint a szerző A szerelem színei sorozatának magyar nyelven is megjelent részeit.

Ha viszont csak erre a befejező részre gondolok, akkor ez határozottan idegesített, mert szinte teljjes egészében a bizonytalanság és határozatlanság jellemzi. No, meg némi önzés itt-ott… természetesen mindez a szereplők részéről.

 Míg David határozatlanságát meg tudtam érteni, a Benét nem. Ugye David alig húsz éves, egész életbében azt hitte magáról, hogy egy Camden, valamikor ő lesz a soros baronet és az ő tiszte lesz igazgatni Daringham Hall-t. Erre készül, erre készíti fel a családja. S akkor kiderül, hogy ebből semmi sem igaz, hiszen nemcsak, hogy nem ő az örökös, hanem mégcsak nem is Camden, mert anyja egyik kalandjából született,  apja pedig egy tehetős szerencsejáték-üzletlánc tulajdonos, s e mellett még sok másé is. Tehát Davidet megértettem, hogy otthagyta az egyetemet és vér szerinti apjához közeledett, hogy nem találta a helyét. Viszont Bennek nincs meg a fiatalság mentsége. Ő határozott céllal jött: tönkretenni a Camdeneket bosszúból, azért amit az anyjával és vele elműveltek. S ha a tények ismeretében megenyhül irántuk (legalábbis néhányuk iránt) és segíteni akar megtartani az uradalmat, akkor ne dobja be a törölközöt az első nehézség felmerültekor. Értem én, hogy rosszul esik, ha az elmber fia-lánya nem kap feltétlen szeretetet és imádatot új családja minden tagjától és/vagy a környezetétől, de ez még nem ok az akarom-nem akarom, csinálom-hazamegyek játékra. És ez a határozatlanság jellemző Kate-tel való kapcsolatára is.

   És ezzel el is érkeztünk az állatorvos Kate-hez, akit az első részben még sajnáltam, mert szegényt az érzelmileg sivár, gonosz nagynéni nevelte és Camdenék inkább voltak a családja mint nagybátyja és annak hozzátartozói. Egy ponton azt hittem, hogy majd kiderül róla, hogy valamilyen balkézről született Camden, a család tagja, akit majd lelkesen keblükre ölelnek, de azért nem annyira közeli rokon, hogy ne jöhessen létre egy szerelmi házasság közte és Ben Sterling között. Másképp nem tudtam magamnak magyarázni a Camden családhoz és Daringham Hallhoz való obszesszív ragaszkodását, ami, szerintem, messze túlment a család iránt mutatott baráti érzelmeken. Ez nem jött össze, Kate nem rokon.

Nos, ebben a részben nekem az ifjú hölgy határozottan antipatikus volt, mert elvárta volna Bentől, hogy az utolsó centjét is a birtok megmentésébe ölje, míg a család arisztokratikusan malmozott, várta a csodát és az egyetlen dolog ami néhányukat megmozgatta, az a “hogyan tartsunk be jobban Bennek”-akció volt. S nemcsak ezért nem kedveltem Kate-et. Eddig odavolt a hivatásáért, most már csak az úrnőt játsza és hisztizik, ha valami nem úgy történik, ahogy ő elképzelte vagy jónak látta. Ez a viselkedés egyébként a Camden család nő-tagjaira is jellemző kivétel nélkül.

   Tilly és Peter… róluk majd olvasol, nem is keveset. Ők olyanok maradtak amilyenek voltak: morgósak, szókimondóak, két lábbal a földön járóak… szerettem őket.

Bár a sok bizonytalanság és határozatlanság miatt kissé keserű szájízzel maradtam, mégis azt mondom, hogy ezt leszámítva egy jó könyv volt, mindent szépen a helyére tett, több részletet ismerhetünk meg Ben múltjából és természetesen hozza a nagy, egyetemes boldog befejezést, ami itt-ott már nyálas is volt az én ízlésemnek – például a falubeliek látogatása Daringham Hallba, amikor is feltétlen támogatásukról biztosították Bent.  Mindenképpen el kell olvasni azoknak, akik az első két részét már ismerik… és hát ízlések meg a pofonok…

 A Daringham Hall sorozat előző részei a Kossuth Kiadótól:

1. Az örökös, 2016

Das Erbe, 2015

2. A döntés, 2016

Die Eintscheidung, 2015

Bella Andre - Hadd legyek az Igazi

A Sullivan család 6

Victoria Bennett, a fiatal és tehetséges szobrászművész tizenöt év után tér vissza szülővárosába, San Franciscóba, ahol egy fontos művészeti ösztöndíjra készül. A zsűri egyik tagja azonban szemet vet rá, így nemcsak ő, de a karrierje is veszélybe kerül. Vicki jól tudja, hogy legjobb barátja, a híres és rendkívül jóképű baseballjátékos, Ryan Sullivan a segítségére siet majd, hiszen a férfi az egyetlen, akiben középiskolás kora óta megbízik.

Ryan lelkesen fogadja Vicki visszatérését, és bármit megtenne, hogy megóvja őt a zsűritag zaklatásától – még abba is belemegy, hogy eljátsszák, egy párt alkotnak és eljegyezték egymást. Ám amikor színlelt csókjaik és simogatásaik egy rendkívül érzéki, mámoros éjszakába torkollnak, mindketten aggódni kezdenek, hogy örökre elrontották másfél évtizede tartó barátságukat.

Vajon életük legsúlyosabb hibáját követték el? Vagy pedig épp ellenkezőleg: a barátság és a szerelem tökéletes elegye csak most került elérhető közelségbe mindkettejük számára?

Kossuth, 2017

Eredeti mű: Bella Andre – Let Me Be the One, 2012

A pillanatnyilag 19 részes Sullivan családi saga hatodik részéhez érkeztünk el, ami ugyebár fura, ha arra gondolunk, hogy Sullivanék mindössze nyolcan vannak testvérek, és akik olvassák a sorozatot tisztában is vannak ezzel.

A magyarázat rém egyszerű: az első kilenc rész a San Franciscoban élő Sullivanok története, a következő hat rész a Seattlebe visz minket a család ottani ágához, az utána következők pedig a New Yorkban élőké. A rokonságra egyébként már most, ebben a részben is van célzás, mikoris Ryan felhívja unokatestvérét, hogy derítsen ki egyet s mást. Most hirtelen nem tudok visszaemlékezni, hogy ilyen távolabi rokonságra utaló cselekvések voltak-e az előző részekben is, bár valamennyi magyarul megjelent részt olvastam.

Hogy a kiadó tervezi-e az egész sorozat magyar nyelvű kiadását, és főleg milyen rendszerességgel, gőzöm sincs, nem jártam utána. Azt sem tudom, hogy angol nyelven meddig fog ez a sorozat húzódni, hány rokon van még hátra, esetleg egy idő után felnő a Sullivanek új generációja és ők is kapnak egy-egy könyvet… fogalmam nincs, remélhetőleg még a következő életem előtt vége lesz a sorozatnak.

Ryan Sullivan és Victoria Bennet történével ismerkedünk meg ebben a részben, s ez a történet tulajdonképpen tizenöt évvel korábban kezdődik, amikor a két főhős a középiskolában összetalálkozik, kissé viharosan, ami azt illeti. A fiú a baseballcsapat sztárja, a népszerű pomponlányok rajongják körül, a lány pedig egy állandóan költözködő katonacsalád kissé különc művészpalántája. A köztük levő nyilvánvaló különbségek dacára is a két fiatal összebarátkozik, gondosan titkolva egymás iránti érzéseiket és ez a barátság megmarad akkor is – igaz virtuálisan –, amikor Vicki családja egy idő után tovább költözik, más-más karriert választanak és Vicki a művészeti iskola után férjhez megy egy másik férfihez.

Azonban egy nap Vicky visszatér a városba, Ryan segítségét kéri és bebizonyosodik, hogy a régi tűz az elfojtva, de még mindig ott van. Ezzel veszi kezdetét kettejük felőttkori barátsága és az újabb kaland. Történetünk idején Ryan Sullivan már egy sztár baseballjátékos, Vicky pedig tehetséges agyagművész, elvált idősebb férjétől és épp egy művészeti ösztöndíjat pályázik meg.

Nem volt rossz, de eget rengető sem. Némileg vontatott és unalmas volt, ahogy egymást kerülgették és nem vallották be egymás iránti érzéseiket, mert ugye ez nehogy a barátságuk kárára menjen. Ahogy ez előre borítékolható, egy idő után mégiscsak férfi és nőként közelednek egymáshoz, tehát sok meglepetést nem hoz a könyv.

Valahogy kiszámítható volt az is, hogy a magát isten ajándékának tartó volt férj – aki szintén szobrászművész –, megpróbál majd keresztbetenni Vickinek és a karrierjének, ahogy az is várható volt, hogy az ösztöndíjbizotság egyik tagja mocskosan játszik és szexuális szolgáltatások ellenében ígérne nyílt utat az ösztöndíj megszerzéséhez. Ezen még csodálkozni sem kell, elég körülnézni, s máris lehet nyugtázni, hogy ilyen bizony van, bármennyire is sajnálatos, tehát ez a jelenség sem fikció.

Természetesen most is megvannak az előző részekből már ismert nagy, össznépi Sullivan-összeröffenések ilyen-olyan alkalomból, tehát a család szinte valamennyi régi és új tagjával találkozunk a történet egy pontján. És néha részletes leírást kapunk Ryan egy-egy játékbeli teljesítményéről is, ami nekem nagyon fölösleges volt, hiszen fogalmam sincs a baseball szabályairól és a játék, valamint a bajnokság menetéről, de az amerikai olvasótábor minden bizonnyal rajongott ezekért a részekért is.

Könnyű, kiszámítható, néhol vontatott, némi erotikával tarkított, lassan csordogáló történet. Ahogy haladunk előre, egyre jobban csökken lelkesedésem a sorozat iránt. Ez a rész nekem határozottan egyszer-olvasós marad, de hát nem vagyunk egyformák...

A sorozat magyar nyelven megyjelent részei:

1. A Sullivan család, Ulpius-ház, 2014

The Look of Love

2. Menekülés a szerelemtől, Ulpius-ház, 2014

From This Moment On

3. Most és mindörökké, Ulpius-ház, 2014

Can't Help Falling In Love

4. Örökké a tiéd, Kossuth, 2016

I Only Have Eyes for You

5. Csak téged látlak, Kossuth, 2016

If You Were Mine

További, angol nyelvű részek:

7. Come a Little Bit Closer

8. Always On My Mind

9. Kissing Undet the Mistletoe

9.5 One Perfect Night

10. The Way You Look Tonight

11. It must Be Your Love

                                                                                                     12. Just To Be With Your

                                                                                                    13. I Love How You Love Me

14. All I Ever Nééd Is You

14.5 Every Beat of My Heart

15. Now That I've Found You

16. Since I Fell for You

16.5 Sweeter Than Ever (2017-ben jelenik meg)