Freya Sampson – Az utolsó könyvtár

   Új szerző mutatkozik be a General Press Kiadónál. Freya Sampson története abba a világba viszi el olvasóját, ahol harcolni kell a helyi hatalmasságokkal a közösségi könyvtár fennmaradásáért. Ha követtek minket és a szerencse is pártotokat fogja, tiétek lehet e csodálatos könyv egy példánya.

   June még sohasem hagyta el az álmos angol kisvárost, ahol felnőtt. A zárkózott és félénk harmincéves könyvtáros minden idejét olvasással tölti, amikor azonban megtudja, hogy a munkahelyét bezárják, kimerészkedik az olvasókuckójából, hogy megmentse a helyi közösség lelkét jelentő könyvtárat. Sokan a segítségére sietnek, és June – az édesanyja halála óta először – újra megnyílik az emberek felé. Így találkozik megint a régi iskolai barátjával, Alexszel is. Hamarosan az egész kisváros észreveszi, mit érez a segítőkész ügyvéd a nő iránt, csak épp June nem, aki nem hiszi el, hogy bárki is randizni szeretne vele. Ahhoz, hogy megmentse a szívének oly kedves könyveket, June-nak változtatnia kell az élethez való hozzáállásán. Elhatározza hát, hogy küzdeni fog a könyvtárért, és ezzel talán a boldogsághoz is közelebb kerül egy lépéssel…

   General Press, 2021

   Eredeti cím: The Last Chance Library, 2021

   Megrendelhető 

   Új és egyben első könyves szerző mutatkozik be a General Press Kiadónál, s ahhoz képest, hogy ez egy első nekifutás, meglehetősen jóra sikerült, legalább is nekem tetszett.

   A brit Freya Sampson foglalkozását tekintve televíziós producer, s ahogy a Goodreadsen láttam, Az utolsó könyvtár nem az utolsó könyve lesz. Most már csak a megjelenésre kell várni, és arra, hogy egy kiadó magyar nyelven is elhozza nekünk.

   Könnyen kitalálható, hogy a cselekmény egy vidéki könyvtár köré csoportosul, és minden ami történik a könyvtár megmentéséért van. A történet Chalcotban játszódik, egy kitalált, festői angliai településen, ahol a könyvtár több mint az a hely, ahonnan az ember könyvet kölcsönöz. Az intézmény közösségi háznak is megfelelne, mert vannak olyanok, akik csak szocializálódni járnak oda, mások az ingyenes internet miatt látogatják, hogy ügyes-bajos dolgaikat elintézhessék, a gyerekek mesefoglalkozásra járnak és néhány kamasz ott tanul, mivel az otthoni körülmények nem teszik ezt lehetővé.

   Ezen a zajos, forgalmas és családias hangulatú helyen dolgozk segédkönyvtárosként a harmincas June Jones, aki egy nagyon eredeti figura. Egész életét a kis faluban élte le, és soha nem is vágyott többre. Excentrikus anyja árnyékában csendesen meghúzódva nőtt fel, mondhatni a helyi könyvtárban, ahol előtte anyja volt a segédkönyvtáros. Élete a könyvtár és otthona között oszlik meg, és barátságtalan macskája az egyetlen társasága, mióta anyja néhány évvel korábban meghalt. És igazándiból nem is vágyik többre, köszöni szépen jól megvan a könyveivel, bár néha azért romantikus hősőkről álmodozik.

   June nyugodt kis világát megrengeti a hír, amely szerint a könyvtárat bezárják, mert szokás szerint nincs pénz a további működtetésre. Csakhogy a bezárás mögött más is van, s ehhez köze van pont az intézményvezető hölgy (nagyon antipatikus!) férjének is, egy gazdag vállalkozónak, akinek nagy befolyása van a helyi vezetőségre. Éééés akkor elindul a helyiek összefogása a könyvtár megmentése érdekében, mert senki nem akarja elveszíteni az egyetlen helyet, ahol valamilyen formában mindenki megoldást talál problémáira. Ez a közösségi akció pedig az extrém megoldásoktól egészen a nagyon mulatságosokig nagyok széles skálán mozog. S akkor még nem említettem a titokzatos Mathildát, aki nagyon talpraesett tanácsokkal segíti az ügyet, annak ellenére, hogy senkinek fogalma sincs arról, hogy ki bújhat meg a név mögött. Természetesen nem mindenki pontozza a közösség összefogását, de ha így lenne, akkor unalmas lett volna a történet.

   Némi romantika is társul a könyvtár megmentéséhez, ugyanis épp hazalátogat Alex, June volt iskolatársa, hogy apjának segítsen a család által működtetett vendéglőben. Csakhogy ez egy eleve kudarcra ítélt kapcsolat lenne, hiszen a sármos Alex Londonban ügyvéd és csak ideig-óráig marad Chalcotban.

   Bevallom, hogy indulásból elképzeltem a valószínűsíthető boldog végkifejletet: a könyvtár tovább működik, June megtartja állását, boldogan él Alexszel és lesz egy fészekalja gyerekük. Csakhogy ennek a történetnek nem ilyen egyszerű és nagyszerű a vége. Jól végződik, de nem úgy, ahogy én elképzeltem, de ez semmit nem von le a történet értékéből, sőt!

   Nagyon kedveltem az egészet, úgy, ahogy volt. Tele volt nagyon eredeti figurákkal – mondtam, hogy ez egy sokszereplős történet? –, akiknek többségét nem lehetett nem szeretni. Szeretném azt is elmondani, hogy June hatalmas jellemfejlődésen esett át és az antiszociális, visszahúzódó könyvmolyból ő lett a partikirálynő, de ez nem következett be. Ugyan nyitottabb lett a könyveken, könyvtárakon túli világra, és kiszakadt abból az anyja által teremtett miliőből, amiben harminc évig élt, de June az June maradt. De azért a történet, és különösen a befejezés, szolgált elég meglepetéssel. S ha kicsit túlnézek a nyilvánvalón, akkor ez a könyv a közösségről és emberi sorsokról is szólt, mert minden szereplőjének megvan a maga története.

   Szerethető történet, mely olvasás közben az érzelmek egész skáláját kiváltja. Egy nagyon is valós élethelyzetet mutat be, mert bár ez egy kitalált történet, a világon egyre több helyi könyvtárat zárnak be pénzhiány és/vagy személyes érdekek miatt. Egészen jól el lehet merülni ebben a vidéki világban, s érzékenyebb olvasóknál szem nem marad szárazon. De ízlések és pofonok...

   Nyereményjátékunk természetesen a témához kapcsolódik. A turné minden állomásán egy-egy könyvtár rövid leírását találjátok, a feladatotok az, hogy kitaláljátok melyik neves intézményre gondoltunk, és a választ beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz

   I.e. 3. században alapította I. Ptolemaiosz fáraó. Egyesek szerint a világ első könyvtára, de az biztos, hogy az ókori könyvtárak közül a legnagyobb. A “múzsák”csarnoka” néven is szokták emlegetni.

a Rafflecopter giveaway

12.05 - Betonka szerint a világ…

12.07 - Csak olvass!

12.09 - Kelly és Lupi olvas

Beth O'Leary – Útitársak

   

  Beth O'Leary harmadik magyar nyelven megjelenő könyvét hozta el az olvasóknak a General Press Kiadó. Legyetek útitársaink blogturnénk során, s ha a szerencse is mellétek áll, tiétek lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

   Addie és a nővére épp Skóciába tartanak egy barátjuk esküvőjére, amikor egy autó beléjük hajt hátulról. A vétkes kocsi sofőrje nem más, mint Addie volt barátja, Dylan, akit a lány a két évvel korábbi, meglehetősen traumatikus szakításuk óta kerül.

   Dylan és a legjobb barátja ugyanarra az esküvőre hivatalos, mint ők, és mivel az autójuk totálkáros lett a balesetben, Addie-nek nincs más választása, mint hogy felajánlja: menjenek velük. Az autó egyhamar megtelik csomagokkal és titkokkal, Addie és Dylan pedig nem tehet mást az előttük álló hosszú úton, mint hogy szembenéz a kapcsolatuk zűrzavaros történetével.

   Vajon időben odaérnek az esküvőre? És ami még fontosabb… ez az utazás tényleg a közös útjuk végét jelenti?

   General Press, 2021

   Eredeti cím: The Road Trip, 2021

   Megrendelhető 

   Beth O’Leary neve két évvel ezelőtt robbant be a köztudatba, amikor első regénye, Az ágybérlő a boltokba került, és nem sokkal később a magyar olvasók is megismerkedhettek vele. Részemről szerelem volt első látásra, s ezt az érzést kicsit megingattta következő könyve, az Otthoncsere, ami nem volt rossz, csak más, és annak idején nem éreztem azt a lelkesedést, amit Az ágybérlő olvasásakor. Most pedig itt egy újabb O’Leary történet, ami semmiben sem hasonlít az előző kettőhöz. Illetve annyiban, hogy teljesen beszippantott, és ismét hajnali órákig olvastam, hogy megtudjam hová is vezet ez az utazás.

   Addie és nővére (Deb) esküvőre utaznak Skóciába. A nővérek kapcsolata szoros, annak ellenére, hogy csak apáról testvérek, és a két fiatal nő személyisége tűz és víz. S velük tart a random Rodney is, aki egy közösségi oldalon keresett magának fuvart, és szintén ugyanarra az esküvőre tart. Csendes fickó, a légynek sem ártana, és egészen jól elvan azzal, hogy a telefonját nyomkodja, valamint teljesen felesleges információkkal lássa el a lányokat.

   Az utazás rosszul kezdődik, mert nem sokkal indulás után össze is koccannak egy bűnösen drága Mercedesszel. Az irónia az, hogy a koccanásból a lányok Minije jön ki jobban. A balszerencse, ha valakibe belekapaszkodik, akkor azt nehezen ereszti, s erre ékes példa az, hogy a Mercedesben Dylan és Marcus ül. Addie és Deb, valamint Dylan és Marcus ismerik egymást. Mi több Addienek és Dylannek közös múltja van, egy évekkel korábban csúnyán végződött kapcsolat. S hogy a feszültség tövább fokozódjon, Marcus és Dylan is ugyanarra az esküvőre tart Skóciába, tehát valamennyien együtt folytatják az útat. Nem tudom ki mennyire jártas a kocsikban, de a Mini, mint ahogy a neve is jelzi, egy egészen picike autó. S ebben a picike autóban összezsúfoldódva folytatja a kalandos útját öt ember, mert ugye, a random Rodney-t sem lehet az út szélén hagyni.

   Az utazásnak ebben az esetben két jelentése is van. Az egyik maga a fizikai utazás: öt ember egy Miniben összezárva tart úticélja fele, és az öt emberből négy ellenségesen viseltetik egymással Addie és Dylan volt kapcsolata miatt. A másik pedig utazás a múltba, amikoris megismerhettem Addie és Dylan kapcsolatát a kezdetektől fogva, amikor megismerkedtek egy franciaországi villában, ahol Dylan nyaralt, Addie pedig gondnokot játszott. És ahogy a fizikai utazás halad előre, és a társaság közeledik úticélja fele, úgy halad a múltbeli történet is a jelen fele.

   Nem titkoltam soha, hogy én kimondottan rühellem a vátott szemszögben megírt történeteket, mert feleslegesnek tartom kétszer, minimális változtatásokkal ugyanazt elolvasni. Ez esetben kimondottan jót tett a történetnek a váltott szemszög, mert Addie és Dylan teljesen másképp látja a kapcsolatukat, a történéseket. És akkor még ott van a gyülölködő, antipatikus Marcus szerepe az egészben.

   Mondhatnám azt is, hogy ez egy nagyon kalandos, nagyon vicces történet volt, de nem lenne igaz. Mert ez annál sokkal több. Igen, kalandos, millió olyan dolog történik, ami már a bizarr vagy a nevetségesség határait súrolja, szinte állandóan pörög, néhol idegesítő. De ezek mellett nagyon fontos mondanivalója van: az, hogy bármennyire is közel álljon valaki barátjához, testvéréhez, a kapcsolatát illetően csak az a két ember tudja az igazságot, aki benne volt. És az sem mindig egyértelmű. Ez a történet egy érzelmi hullámvasút volt.

   Igen, az utolsó pillanatban beesnek az esküvőre, és nem, ott sem megy minden úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, mert egy ennyire kalandos történetnek, nem lehet egyszerű lezárása. És mert ott van Rodney...

   Nagyon kedveltem a történetet – vagy csak jókor talált meg. A szerző rajongóinak kötelező olvasmány.

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések

Az ágybérlő

Otthoncsere

   Ha Útitársak, akkor utazzunk! Térben, időben képletesen.

   Blogturnénk minden állomásán egy-egy olyan könyv fülszövegéből találtok részletet, mely valamilyen formában az utazáshoz kapcsolódik. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a szerző nevét és a könyv címét.

   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A regény valóságosan megtörtént eseményekről, személyes tapasztalatokról szól: saját agyműtétének körülményeit beszéli el az író. Művészetének általánossá, egyetemes emberi élménnyé emeli az operációt, a betegség történetét.

a Rafflecopter giveaway

09.13 - Betonka szerint a világ…

09.15 - Olvasónapló

09.17 - Csak olvass!

Lucinda Riley – Pillangószoba

   Posy Montague a hetvenedik születésnapjához közeledve még mindig a gyönyörű, suffolki házban él, ahol az idilli gyermekkorát a pillangók kergetésével töltötte, és ahol később a saját gyermekeit felnevelte. Az asszony tudja, annak ellenére, hogy az omladozó ház millió emlékét őrzi, az az észszerű döntés, ha minél előbb megválik az ingatlantól. 

   Posy gyökeresen változtatna az életén, ám ekkor felbukkan egy arc a múltból – Freddie, az első szerelme, aki ötven évvel korábban minden magyarázat nélkül elhagyta, és ezzel ezer darabra törte a szívét. Az asszony előtt hamar nyilvánvaló lesz, hogy volt szerelme és szeretett otthona pusztító titkot őriz. 

   General Press, 2020 

   Eredeti cím: The Butterfly Room, 2019 

   Megrendelhető 

   Töretlen kivácsisággal fordulok Lucinda Riley írásai felé, mert történetei annyira valósághűek, annyira hihetőek és elegánsak, hogy nyugisan hátra lehet dölni és elmerülni a cselekmény szövevényében. Igen, történetei sosem egyszerűek, nem is rövidek, és örvendetes módon mellőznek minden mostanság divatos klisét, tehát a túlzásba vitt erotikát is. 

   A szerző neve nem ismeretlen a magyar olvasóknak sem, hiszen a General Press Kiadó jóvoltából már számos könyvét olvashattuk magyar nyelven, többek között A hét nővér sorozat eddig megjelent köteteit is, melyből – ha minden igaz – sorozatfilm is készül majd, s aki figyelmesebben megnézi a bejegyzés alján a szerző fotóját, különösen azt amit a kezében tart, annak már nem lesz meglepetés: igen, A hét nővér zárókötetének kéziratát látjuk, tehát valamikor a sorozat rajongói magyarul is elolvashatják. 

   Természetesen több önálló kötetnek is örülhetünk magyar nyelven, köztük a kedvencemnek, A szerelmes levélnek, s ehhez csatlakozik a szerző néhány apja magyar nyelven is elérhető könyve, a Pillangószoba. 

   Ez egy családregény, mely több évtizedet ölel fel főhősének, Posy-nak életéből. 1943-ban kezdődik, a második világháború idején, mikor Adriana Rose Montague (a történetben csak Posy) hét éves, és szüleivel él az Admirális Ház nevű kúriában, és Posy hetven éves koráig tart, tehát több mint hatvan éven keresztül követhettem a hősnő és hozzátartozói, barátai életét. 

   Szerkezetileg hasonlít Riley korábban olvasott regényeihez, azaz a történet két idősíkban zajlik párhúzamosan: múltban és jelenben, a végére pedig teljes képet kapunk arról, hogy mi is történt annyi éven át a szereplőkkel. A mesélés módja is váltakozó, mert a hősnőről szóló részeket, visszaemlékezéseket maga Posy meséli el E/1-ben, a cselekmény többi részét a szerző mutatja be. 

   Nos, tehát 1943-tól indulunk, és Posy kedvenc tevékenységének hódol: természettudós apjával pillangókat fognak és eljátszák saját, kitalált játékukat, melyben ők mindketten egy tündérkirályság lakói, a lepkéket befogják, apja nektárral megeteti őket a királyság helyszínéül szolgáló dolgozószobjában, majd útjukra engedi őket. Ez a dolgozószoba a birtok egy különálló épületében van, egy toronyban, melynek alja raktárként szolgál, a torony tetején van a szentély, ahová Posynak szigorúan tilos belépni. És ebben a dolgozószobában történik majd valami, ami Posy egész életére kihatással lesz. 

   Posy apja eltávozáson van a seregből, ahol repülőgép pilótaként szolgálja a hazát, másnap vissza kell térnie a háborúba, és ezen az utolsó estén a szórakozást imádó anyja búcsúpartit rendez, olyan háborús módra. El kell mondanom Posy anyjáról, hogy vetekedett a történet legvisszataszítóbb szereplője címért. Egy nagyon önző és magának való volt francia bárénekesnő, aki csak a szórakozásnak élt, gyermekét az egyetlen megmaradt cselédjük gondjára bízta ,és amint férje visszatért a harctérre, Posyt le is passzolta Cornwallban élő apai nagyanyjának, hogy évekig meg is feledkezzen róla. Még akkor is felületesen kezelte a helyzetet, mikor Posy apja nem tért vissza a háborúból, úgy állítva be a dolgot, hogy Posynak tesz szivességet, amikor továbbra is nagyanyja gondjaira bízza. 

   Nyomon lehetett követni Posy életútját gyermekkorától kezdve, mikor elhagyta otthonát, a nagyanyjánál töltött éveket, a bentlakásos iskolát, az egyetemi világot, a szerelmeit. Megismertem Posy-t, a fiatal feleséget és anyát, majd nagyon gyorsan özvegyet, aki két fiát egyedül neveli, az Admirális Házhoz való kötődését, ami tulajdonképpen az apjához kapcsolódó emlékeket jelentette neki, és természetesen az idősődő, de még mindig nagyon aktív Posyt, a csalódásaival együtt. S mivel ez egy családregény, a Posyhoz tartozó emberek története sem marad titokban, tehát fiaié sem: az örök vesztes, manipulatív Samé, és a boldogságot kereső Nické. 

   Posy, mint központi figura néhol kissé idealizáltnak tűnt a tökéletességével: szófogadó gyermek, apjának köszönhetően mentálisan messze kortársai előtt jár, és a későbbiekben brilliáns eredményeket felmutató egyetemi hallgató. Posy életútján nemcsak az apai örökség érezhető, hanem valamikori szüfrazsett nagyanyja hatása is. Tanúja lehettem a 20. század második felében megszülető modern nőnek, aki egyetemet végez, tudományos pályát választ, majd az egészet feláldozza a család oltárán. 

   Mi ennek a könyve a mondanivalója a családi történeten túl? Az, hogy miként hatnak a gyermeknek jóhiszeműen előadott hazugságok a későbbi felnőttre. Mi történik akkor, amikor valakinek az egész életszemlélete alapjaiban reng meg, amikor lerombolódnak illúziói, és rájön arra, hogy saját hibáján kívül, az egész élete hazugságokra épült. 

   Figyelemre méltó alkotás, amit ki sem engedtem a kezemből, míg végig nem olvastam. Nem érdekelt, hogy ráment egy szombat estém, meg az egész éjszaka. Nagyon jól felépített történet titkokról, hazugságokról, szerelemről és családról. Izgalmas, tele van váratlan fordulatokkal és gyönyörű a nyelvezete. Imádtam minden sorát! 

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések: 

A hét nővér 

Viharnővér 

Árnyéknővér 

Gyöngynővér 

Holdnővér 

A szerelmes level 

Napnővér

Lucy Dillon – A fénysugár

   

Egy felemelő könyv a második esélyről. Mert az összetört szívet váratlan módokon lehet meggyógyítani.
   Lorna egyetlen dolgot biztosan tud: a bátorság egy pillanat alatt elillanhat. Főleg akkor, ha minden megtakarított pénzét egy kisvárosi galériába fektette, egyetlen támasza pedig egy pici és rendkívül ijedős tacskó. És ez a kutyus épp mellette remeg a galéria ajtajában.
   Lorna ugyanis megunta a nagyvárosi életet, és hazautazott a szülőfalujába, hogy megvalósítsa az álmát. A nő csak egy új kezdetre vágyik, de vajon Longhampton erre a megfelelő hely? Hiszen a családja itt élte át a legnagyobb veszteségeket, innen erednek a kételyei önmagában, és itt esett először szerelembe – majd itt törték a szívét ezer darabra.
   Ám Lorna végre nem menekül, és ha képes megnyitni a szívét a szerelem és a szeretet előtt, ki tudja, mi vár rá…

   General Press, 2020

   Eredeti cím: Where the Light Gets In, 2018

   Harmadik könyvem Lucy Dillontól, ugyanis pontosan ennyi jelent meg magyar nyelven a szerző tollából. Az első az Elveszett kutyák, magányos szívek még 2013-ban került a boltokba a megboldogult Ulpius-ház kiadásában, majd ezt követte 2019-ben a Minden vágyam, a General Press kiadásában. S ha az idén is kaptunk már egy Lucy Dillon könyvet, akkor merem remélni, hogy a kiadó elkötelezte magát a szerző és írásai mellett, s ezentúl minden évben örülhetünk legalább egy könyvnek a kiadó Íris könyvek sorozatában.

   Három könyv olvasása után mit tudok a szerzőről? Hogy történetei az Egyesült Királyságban játszódnak, de általa kitalált helyszíneken. Távol áll tőle a mostanság divatos, erotikára súlyt helyező romantika. Bár írásai nem teljesen erotikamentesek, a hangsúly a történeten és a szereplőkön van. Azokon a szereplőkön, akik abszolút közönséges emberek, tehát nincs lelki bajos, de csudaszexi milliomos fickó és csodaszép, de annál butább és idegesítőbb szegény lány sem. S még azt is tudom, hogy könyveiben előszeretettel szerepeltet állatokat, különösen kutyákat. Azt nem tudom, hogy a szerző szeret-e kötni, vagy sem, de ebben a történetben jelentős szerepet kap a kézimunka ezen fajtája is, annyira, hogy erősen kísértésbe estem, hogy magam is elővegyem a kötőtűket (csak tudnám hová pakoltam őket).

   Most sincs ez máshogy, – mármint ami a kutyát illeti –, mert a történet hősnője megörököl egy nagyon problémás tacskót. Nem vicc, a Rudy nevű tacsi mindentől fél, lassan a  saját árnyékától is, ezzel rengeteg gondot okozva új gazdájának.

   Lorna, a történet hősnője egy művészeti alapítványnál dolgozik, s mert nem lehetett szülei mellett, mikor azok eltávoztak az élők sorából, kompenzálás gyanánt önkénteskedik. Egy kórház elfekvőjébe jár olyanokat látogatni, akiket más nem látogat. Egy ilyen idős hölgytől örökli meg a kutyát és nemcsak. Betty ráébreszti arra, hogy követnie kell az álmát, hogy a biztonságos életmód, amivel nyugis életét óvja, már nem opció, ha teljes életet akar élni.

   Lornáról azt is tudni kell, hogy minden erejével azon volt, hogy híres festő-grafikus anyja nyomdokaiba lépjen, aminek egy akadálya volt: a tehetség hiánya. Az idős hölgy halála egy újabb löketet ad, hogy valamit kezdjen az életével, és ismét megpróbálkozik a saját művészeti galériával. Azért ismét, mert korábban voltak már próbálkozásai, melyek csúfos véget értek és anyagi veszteséggel jártak. Jessica, a nővére, szkeptikusan fogadja az újabb galéria ötletét, s azt is, hogy Lorna otthagyja londoni állását, hogy egy vidéki kisvárosban, Longhamptonban telepedjen le.

   A hely nem ismeretlen, hiszen tanár apjuk miatt a lányok többször is költöztek oda, ahol az apjuk éppenséggel állást kapott, s volt néhány év, amit a festői, de a valóságban nem létező városkában töltöttek. Mindketten itt lettek szerelmesek. Jessica mai napig azzal a fiúval (ma már férfival) él, akibe annak idején beleszeretett, de természetesen már máshol. Lorna szerelme viszont viszonzatlan volt, mert Sam, Jessica eljövendő férjének barátja csak a kishúgot, a jó barátot látta benne. 

   Lorna új élete meglehetősen izgalmasan alakul. Egyrészt leköti a galéria, másrészt a városka vezetőségének határozott tervei vannak a hely kulturális-művészeti fellendítésére, amiben Lornának és galériájának is jelentős szerepet szánnak. S ehhez kapcsolódóan még le kell vadásznia egy évek óta visszavonultan élő, meglehetősen antiszociális festőnőt is.

   S ha ez még nem lenne elég bonyodalom, akkor tiszta véletlenül belefut Sambe, kamaszkori szerelmébe, akiről utolsó információja az volt, hogy továbbra is Londonban él és nagymenő gazdasági szakember.

   Ha mindez még mindig nem lenne elég érzelmi megrázkodtatás Lornának, akkor fokozzuk: Hattie, kamasz unokahúga furán kezd viselkedni. Egy kamaszhoz képest is furán, viszont senkivel nem hajlandó megosztani azt, hogy miért, míg egy nap, hosszas győzködés után Lorna kicsalogatja belőle az igazságot, ami nővére házasságát romokba döntheti.

   Egy percig sem lehet unatkozni, annyi minden történik ebben a könyvben. Ez a történet egyszerre szól családról, a közösség összetartó erejéről, romantikáról, múltról és jelenről... és természetesen házi kedvencekről. Könnyed, pörgős, olvastatja magát, egyszerre tud vicces lenni és megható. A szereplők szerethetőek és könnyen lehet azonosulni velük. Olyan jó nyugis romantikus.

   Akárcsak a szerző előző könyveit, ezt is kedveltem, tehát szívesen olvasnék még tőle más írásokat is. De, ugye, nem vagyunk egyformák és ízlések és pofonok...

Kapcsolódó bejegyzések:

Elveszett kutyák, magányos szívek

Nyári ajánló – 2019

Jodi Ellen Malpas – Ki ez a férfi

   Ez a férfi 4

   Jesse „Lord” Wardnak aranyélete van. Mi több, egyszerűen tökéletes. Nagyszerű formában van, még ma is megbabonáz bárkit és egyetlen pillantással őrült vágyat ébreszt a feleségében, Avában. Kézben tart mindent. Pontosan úgy, ahogy szereti.

   De ez az eszményi világ darabokra hullik, amikor Ava egy szörnyű baleset következtében életveszélyes fejsérüléssel kórházba kerül. Jesse kétségbeesett és dühös. Úgy érzi, a léte forog kockán. Az asszony szerelme nélkül az ő életének sincs értelme. Amikor Ava magához tér, Jesse ingatag életében kezd helyreállni a rend. De az őt fenyegető lidércnyomásnak itt még nincs vége. Még csak most kezdődik: Ava emlékezetéből ugyanis eltűnt az utolsó tizenhat év. Vagyis az, amit Jesse-vel töltött. A közös életük. Idegenként tekint a férjére.

   Jesse-nek most mindent el kell követnie, hogy felkutassa Ava emlékeit, és segítsen a feleségének, hogy újra őrülten, szenvedélyesen beleszeressen…

   Művelt Nép, 2020

   Eredeti cím: With This Man, 2018

   Lehúztunk egy újabb rend bőrt Jesse Wardról. Mert miért is ne, ha lehet. Kéretik nem félreérteni, imádom Jesse Wardot, mint férfit, és bármikor hazahoznám egy kis átnevelésre, és a szerző Ez a férfi sorozata (eredetileg trilógiája) toronymagasan élvezhetőbb mint az agyonreklámozott ötven módon elcseszett szürke valamennyi árnyalatával egyetemben. De, ugye, ez is ízlés kérdése, mert nem vagyunk egyformák.

   Jó volt ismét kedvenc rosszfiúmról olvasni, de nem volt az igazi. Igen, tudom, nagyon sokan imádják ezt a sorozatot, magam is nagy kedvelője vagyok, de talán nem kellene a szerzőnek engedni az olvasói nyomásának, hogy még, tovább, többet akarnak belőle. Természetesen megértem a szerzőt is, ennek van piaca, ezt nyomjuk, mert ebből jön a pénz. Mert azért senki nem az olvasó két szép szeméért ír, hanem anyagi viszonzást is vár érte.

   Mi bajom volt ezzel a történettel? Sok. Nagyon sok. Elsősorban az, hogy ismét hosszas halogatások után jelent meg, de ez nem újdonság, megszoktuk a kiadótól, s elmosolyodom azok optimizmusán, akik még hisznek az ígéretekben és előrendelnek náluk. Nem térek ki most a fordításra, a szerkesztés hiányára sem, csupán néhány dolgot említek meg, ami kizárólag a tartalomhoz kapcsolódik.

   A történet és a konfliktushelyzet – Ava autóbalesete – kitűnő alkalom volt arra, hogy hosszas visszaemlékezésekbe fogjanak, az előző részek szinte minden fontos eseményét megemlítsék, újra átéljék valamilyen formában. S történik mindez évekkel az előző részek után, mert a cselekmény idején Jesse Ward éppen ötven éves, az ikrek kiskamaszok.

   Milyen Jesse Ward ötven évesen? Jól tartja magát, az már biztos, viszont megsuhintja az életközép válság szele. Fél az öregedéstől, attól, hogy felesége több mint tíz évvel fiatalabb mint ő, hogy gyerekei nőnek és sokasodnak a gondok. S azt is el kell mondanom, hogy továbbra is olyan amilyennek az első könyvben ismertem meg: mint egy elkényeztetett hisztis kisfiú, aki valamilyen véletlen folytán megállt a fejlődésben. Helló! Legalább tíz év telt el az előző rész cselekményétől, jellemfejlődésről, természetes változásról nem hallott a szerző? S kapcsolata Avával is pont ugyanolyan, mint ahogyan ismerjük: bárhol, bármikor szex, szex és szex. Túlságosan posszeszív, túlságosan ellenőrzése alatt akar tartani mindent és mindenkit, tehát az a Jesse, akit már olyan jól ismer mindenki, aki olvassa/olvasta az előzményeket. Megmaradt a "három, kettő egy, nulla bébi" stílus és továbbra is ipari mennyiségű mogyoróvajat eszik. Időben minden kapcsolat dinamikája változik, a Jesse-é és Aváé nem, két gyermek ellenére sem.

   Nem lövöm le a poént azzal, hogy elmondom Ava autobalesetet szenved, minek következménye a retrográd amnézia. Azaz semmire nem emlékszik abból a 16 évből, amit Jesse-vel töltött – Jesse-re sem –, nem emlékszik a gyermekeire, közös barátaikra, a munkájára sem. Mert Jesse és Ava közösen vezetik a bizniszüket, egy egészségközpontot. A fejében Ava huszonéves. És sajnos úgy is viselkedik. Ritkán találkoztam ennyire antipatikus hősnővel, őt csak barátnője, Kate tudta túlszárnyalni, aki még adta is alá a lovat, s provokálta, hogy minél többet ellentmondjon annak, amit Jesse kért tőle.

   Zavart az is, hogy kötelező módon jelen kellett lennie legalább egy olyan nőnek, aki Jesse-re hajt, és egy másik hülye bigének is, aki az életére tör. Ezt is eljátszottuk már éppen elégszer. S ha ez sem lett volna elég, fokozásképpen még Sarah-t is visszarángatta a történetbe, mert miért is ne.

   Bár ez egy sorozat része – elméletileg zárókötete, gyakorlatilag ki tudja? –, nyugodtan olvasható az előző részek ismerete nélkül is, mert amennyi visszaemlékezés, töténésekről való mesélés van benne, senkinek nem lesz hiányérzete. Persze akkor az igazi, ha elejétől ismerjük a történetet, de akik csupán ezt a könyvet olvassák, megkímélik magukat a visszaemlékezésektől, és attól, hogy bizonyos élethelyzetek megismétlődnek más szereplőkkel, de nagyon hasonló kontextusban.

   Miben különbözik az előző részektől? Első sorban abban, hogy bár ez is E/1-ben íródott, ezt a történetet Jesse szemszögéből ismerhettem meg. Legalább is nagy részét, mert azért a hisztis Ava is megkapja a maga néhány fejezetét, ahol ő maga mesélhet, többnyire aktuális érzéseiről. Ééééééééés nem volt benne a Converse-imádat!

   Bár nem rajongtam érte és egyszer olvasós marad, nem bántam meg, hogy időt szántam rá, különösen most, amikor a munkahely és az otthon között zajlik az életem. Minden bizonnyal sokan imádni fogják, különösen a benne található, tetemes mennyiségű erotikus jelenetekért, nekem ez már olyan volt, mint a hattyúdal. De nem vagyunk egyformák...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Egy éjszaka ígérete (Egy éjszaka 1)

Egy éjszaka megtagadva (Egy éjszaka 2)

Egy éjszaka leplezetlenül (Egy éjszaka 3)

A védelmező

Ez vagyok (Ez a férfi 3.5)

A tiltott 

Lorraine Heath – Egy ágyban a csábítóval

   Botrány és szenvedély 3

   Finn Trewlove, egy nemesember törvénytelen fia, szégyenletes titokként nevelkedett egy idegen asszony házában. Miután elérte a nagykorúságot, Finn-nek is meglett a maga titka – tiltott viszonyt kezdett egy grófkisasszonnyal. A lány örök szerelemre vonatkozó ígérete azonban árulással végződött.
   Lady Lavinia Kent képtelen szabadulni a múlt árnyaitól, és London alvilágában keresi a megváltást – a legkiszolgáltatottabb gyerekeken próbál segíteni. A nemes ügyért való harcát az a férfi inspirálta, akinek odaadta az ártatlanságát, és aki ezek után rútul elhagyta őt.
   Amikor az útjaik ismét keresztezik egymást, nem tagadhatják, hogy még mindig lángol bennük az egymás iránt érzett vágy és szenvedély. Miután kiderül az igazság arról, hogy miért is kellett elszakadniuk, Laviniának és Finn-nek minden veszéllyel szembeszállva meg kell küzdeniük azért, amit elvesztettek – mert a szerelem minden kockázatot megér…

   Vinton, 2020

   Eredeti cím: The Scoundrel in Her Bed, 2019

   A Vinton (volt Harlequin, volt HaperCollins) Kiadó folytatja Lorraine Heath Botrány és szenvedély (eredetiben Sins for All Seansons) sorozatát a soron következő harmadik résszel. Angol nyelven a sorozat pillanatnyilag öt részből áll és az indénre várható a hatodik, gondolom az utolsó rész megjelenése is, ugyanis ennyien vannak a Trewlove testvérek, és eddig minden könyv egy-egy testvér romatikával-erotikával tűzdelt történetét mutatta be.

  Akik olvassák a sorozatot, azoknak már nem mondok újdonságot azzal,  hogy a Trewlove testvérek tulajdonképpen nem is testvérek (kettő kivételével, akiknek azonos az apjuk, de az anyjuk nem), hanem az arisztokrácia bal kézről született gyermekei, akiket erre szakosodott szegény asszonyok gondjaira bíztak a látszatot megőrizendő. Ezek a gyerekek aztán vagy túlélték a szegénységet, vagy nem, annak függvényében, hogy az illető asszonyok hogy álltak lelkiismeret dolgában. A Trewlove-oknak szerencséjük volt, mert Mrs. Trewlove szeretettel fordult a rá bízott gyerekek felé és igazi családot teremtett, sajátjaiként szerette őket és ugyanúgy bánt velük, mint egyetlen vér szerinti gyermekével.

   Az előző két részben előbb Mick, majd Gillie történetét ismertük meg, most Fin-nen van a sor, azért is, mert az előző, Gillie-ről szóló könyvben némiképpen felvezetődik az ő története is, hiszen nyilvánvaló, hogy közte és Lady Lavinia Kent között valamikor történhetett egy s más. Lady Lavinia Kent pedig nem más, mint a herceg szökött menyasszonya. azé a hercegé, aki az előző könyv végén épp a kocsmáros Gillie-t vette feleségül.

   A történet ugrál a 19. század hatvanas és hetvenes évei között, annak függvényében, hogy akkor a történet jelenéről van szó, vagy éppenséggel a szereplők visszaemlékeznek megismerkedésükre, a szinte gyerekfejjel fellobbanó szerelemre és ennek következményeire, mert azért lehet bújkálni, titkolózni, de mindig lesz egy valaki, aki a saját érdekeit előbbre helyezi és keresztbe tesz a fiatal szerelmeseknek. Mert azt nem szabad elfelejteni, hogy Lady Lavinia – Vivi, ahogyan Finn becézi – egy gróf lánya, akit már születése pillanatában egy hercegnek ígértek, Finn Trewlove pedig egy arisztokrata törvénytelen gyermeke, aki épp lómészárosként keresi meg a napi betevőre valót, amikor a két fiatal megismerkedik. És pont Finn munkája az, ami összehozza őket, hiszen a lány apja a vágóhidra küldené azt a lovat, mely lányát levetette – bár ezért nem a ló volt a hibás –, és pont Finn az akinek el kell szállítania az egyébként békés állatot. Innen indul a két fiatal ismeretsége, majd később szerelme, ami évekre megszakad és csak a Mick Trewlove esküvőjén látják ismét egymást.

   Hogy miért szakad meg a kapcsolat, nem fogom elmondani, mert akkor minek elolvasni a történetet, de azt mindenki tudja – legalább is azok, akik figyelemmel kisérik a Trewlove tesvérek történetét –, hogy Lavinia sosem lesz a herceg felesége, tehát szabad az út a kibéküléshez, az érzelmek újraélesztéséhez.

   Finn most már saját vállalkozást vezet, tehetős, Lavinia pedig az elhagyott csecsemők lelkes istápolója. És mindketten a másikat hibáztatják a szakításért. Bár tisztázzák, hogy mi is történt sok évvel korábban, azt is, hogy mindketten árulás áldozatai, a következményeket nem könnyű feldolgozni egyikük számára sem, S ezek a következmények ékes példák voltak arra, hogy mire képes az arisztokrácia a látszat és a jó hírnév megörzéséért. Lavinia családja annyi fájdalmat okozott mindkettőjüknek, hogy azt nem lehet könnyen felejteni, felejteni sem. S túl kell lépni az egymás iránt érzett csalódáson és dühön is, ami nem is olyan egyszerű.

   A szerző nagyon szépen csavarja a szálakat, hiszen, mikor már azt hittem sínen vagyunk, lassan, de biztosan jön majd a boldog végkifejlet, jött egy váratlan csavar, egy fricska, ami ismét felpögrette a cselekményt és újabb izgalmakat hozott. A szereplők szerethetőek, bár természetesen most is lennie kell egy gonosz karakternek.

   A cselekmény során epizódikusan megjelenik az egész Trewlove család, tehát őket sem hanyagolta el a szerző, és természetesen a kis zsivány Robin sem maradhatott ki, de ez a történet igazándiból Finn-ről és Laviniáról szól. Meg egy Sophie nevű fehér lóról. A következő rész pedig Aidené lesz majd, gondolom néhány hónap múlva olvashatjuk is.

   Szép volt, jó volt, izgamas volt, tökéletes azért nem, de nagyon kedveltem, s az én olvasatomban eddig ez volt a sorozat legjobb része. Kell-e ennél több? De, ugye, ízlések és pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

1. Botrány és szenvedély

2. Rangon aluli menyasszony

A havishami ördögfiókák sorozat

1. A herceg szeretője

2. Mindent egy lapra

3. A vikomt asszonya

Milly Johnson – Légvárak és régiségek

   Van amikor egy halálközeli élmény ad egérutat a boldogsághoz

   Lewis Harley menő befektetési bankár, ám egy szívroham rádöbbenti, hogy többet akar az élettől, így felépülése után belevág régi álma megvalósításába, és régiségboltot nyit. Az egész életét régiségek között töltő Bonnie Brookland torkig van zsugori és rosszindulatú főnökével, és amikor a véletlen Lewis boltjába sodorja, örömmel fogadja a férfi állásajánlatát. Hamar kiderül, hogy több van köztük főnök-beosztott kapcsolatnál, ám az élet az útjukba áll: mindketten házasságban élnek, titkaikat és traumáikat pedig még saját maguk elől is rejtegetik. Kapnak-e egy utolsó esélyt a boldogságra?

Pioneer Books, 2019
Eredeti cím: The Queen of Wishfull Thinking, 2017

   Kellemes meglepetésként ért, hogy ezzel a könyvvel visszatértünk a szerző egy korábban megjelent regényének helyszínére, a Spring Hill térre, ami a Teaház a sarkon című történet helyszíne. Sőt! Időnként a szereplők átugrottak a kis boltba teázni, sütiért, vagy csak úgy. De ez egy teljesen önálló történet, nem kell ismerni a teaház történetét ahhoz, hogy ez élevezhető és teljes legyen. Mint Milly Johnson valamennyi története, ez is az Egyesült Királyságban játszódik.

   És még van egy közös pont a két történet között: a helyi sajtóorgánum, a Daily Trumpet írásai. El kell árulnom, hogy Teaház a sorkontól eltelt idő semmit sem javított a lap színvonalán, az elírásokon sem, melyekért másnap mindig elnézést kell kérni. Ezek a részletek meglehetősen viccesek és rendesen fel is dobják az amúgy kicsit sem vicces történetet. Mert ez a történet véresen komoly, akár igaz is lehetne egy az egyben, bár a vége fele azért volt egy-két szerzői túlzás. A hihető történetekért kedvelem Milly Johnson könyveit. Persze chick lit, könnyű műfaj, de a sokszor pejoratív jelzőként használt címke akár komoly történeteket is takarhat és ez pont egy olyan eset.

   A történet központjában a Lewis Harley-Bonnie Brookland páros áll, bár a történet nagy részében nem illene rájuk a "pár" szó, hiszen mindketten kapcsolatban élnek, természetesen másokkal. Kettejüket a régiségek szeretete hozza össze, Bonnie egy régiségekkel kereskedő családból származik, a szakma a kisujjában, Lewis pedig nagy álmát valósítja meg. Miután túlélt egy szívrohamot, feladta nagyon menő és nagyon jövedelmező befektetési bankár állását, hogy sokkal nyugodtabb körülmények között élje életét a rég megálmodott régiségboltban. Ide téved be munkát keresni Bonnie, miután csaló és összeférhetetlen főnöke lapátra teszi. Sikerül is meggyőznie a tulajdonost, hogy igazán talpraesett, érti a szakmát és helye van az üzletben.

   Bonnie és Lewis háttere nem is lehetne különbözőbb, Bonnie második házasságát tapossa, férje egy nárcisztikus, zavart elméjű egyén, aki az ellenőrzése alatt tartja őt és a pénzt is, és bármennyire is szeretne, Bonnie nem tud szabadulni ebből a mérgező kapcsolatból, ahol a férje értéktelenné és haszontalanná degradálta és akinek fegyvere a megfélemlítés.
   Ezzel szemben Lewis az áloméletet éli. Tehetős – bár amióta otthagyta a banki állását nem mondható gazdagnak – szép háza van és csinos felesége, aki sajnos egyre jobban felejti el honnan is indultak mint pár és egyre többet számít neki a flancolás, az anyagiak, a látszat, hogy barátaiknál többek legyenek. Lewis felesége sznob, telhetetlen és az unatkozó háziasszonyok életét éli nagylábon.

   Ez két magányos lélek egymásratalálásának története, melynek útjába áll mindkettejük házassága, mert dícséretes módon nem közelednek egymáshoz, bármennyire is szeretnének. 
   S még másról is szól: barátságról, emberségről, beteg elmék bosszúvágyáról. És sok-sok régiségről. Nem tudom ki hogy van vele, de én néha szeretek régiségboltokban bóklászni, még akkor is ha nem vásárolok semmit. Nem tudom a tulaj mennyire örül neki, de néha jó érzés régi tárgyak között kicsit elveszlődni. Ez a történet tökéletes alkalom volt az ilyesmire, hiszen első kézből tudhattam meg hogyan is működnek az Egyesült Királyságban az ilyen boltok. A szerző pedig biztosan hitelesen mutatta be ezt, hiszen saját bevallása szerint élettársa régiségkereskedő.

   Számomra nagyon izgalmas és nagyon hihető volt ez a történet, bár itt-ott fellelhető volt benne némi túlzás is. Például, amikor a régiségkereskedők Bonnie segítségére sietnek, hogy helyretegyék betegesen zaklató férjét. Én azt egyszerűbben is elintéztem volna egy hólapáttal.
   Kedveltem a történetet, a közeget is amelyben játszódik és remélem még visszatérünk más történetekkel is a helyszínre. Kellemes olvasmány, szórakoztat, elgondolkodtat és megmutatja a hasonló helyzetben lévőknek, hogy van élet a válás után is. A helyi sajtó elírásai pedig minden alkalommal megnevettettek.
   Szeretem a szerző írásait és most sem csalódtam. Azoknak ajánlom, akik szeretik a könnyű, szórakoztató történeteket, melyeknek azért mondanivalójuk is van. És ízlések meg pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolődő bejegyzések:

Borúra derű

Fehér esküvő

Téli láng

Teaház a sarkon