Hóvégi klasszikus - Thomas Hardy - A weydoni asszonyvásár

“De hiába, az ember a szerencséjét csak akkor becsüli meg, amikor már végképp elszalasztotta.”

(Thomas Hardy – A weydoni asszonyvásár)

Első találkozásom nem a könyvvel volt, hanem a sorozatfilmmel. Sokra nem is emlékszem belőle azon kívül, hogy az ősök oda s vissza voltak érte, hiszen a miniszériát 1978-ban készítették valamikor a nyolcvanas évek közepe táján  láthattunk belőle mi (de inkább a szüleink), ha nem később, és akkoriban, gyermekként fontosabb dolgaim is voltak mint Thomas Hardy   Ami azt illeti annak idején a BBC meglehetősen sok vérbeli klasszikust filmesített meg – s nem is rosszul –, ezzel népszerűsítve az angol klasszikus irodalmat. Szerencsére ezt a szokásukat a későbbiekben is megtartották, hiszen 2003-ban tévéfilm is készült a könyv nyomán – illene megnéznem.

Ez a film, miniszéria A casterbridge-i polgármester volt, ugyanis ez a könyv eredeti címe, bár magyar nyelven a köztudatba A weydoni asszonyvásár címel vonult be, s nem értem miért. Semmi gondom, ha kreatívan kicsit megdolgoznak egy könyvcímet, hiszen vannak olyanok – különösen a kortárs művek között –, melyek értelmezéséhez és fordításához külön akadémia és tengernyi kreatívitás kell, de itt most nem lennénk abban a helyzetben.

Igen, van a történetben egy asszonyvásár Weydonban. Igen, annak a vásárnak jelentősége van a történet és a szereplők szempontjából, de a történet nem a weydoni asszonyvásárról szól, hanem Henchardról,  Casterbridge hivatalban levő polgármesteréről, egy parasztból helyi méltóságig felkapaszkodott férfiről, aki fiatalon, erősen alkoholos állapotában az ominózus vásáron eladta fiatal feleségét egy matróznak.

"Vannak közmondások, amiket gyerekkorától fogva hajtogat az ember, de csak felnőtt tapasztalata vezeti rá az igazságukra."

A történet a múlt bűneiről szól, arról, amikor azok a tévedések utolérik az elkövetőt és jön a bűnhődés, bármilyen formája is legyen annak. Mert Henchard bűnhődik, ez biztos. Minden amiért felnőtt élete során dolgozott és küzdött összeomlani látszik körülötte, hiszen minden-minden hazugságra épült, s a múlt tikai miatti félelme miatt az emberi kapcsolatokban sem jó: barátságtalan, kevély, zárkózott.

Ez a könyv szerepel azon a bizonyos 1001-es listán, melyet már többször is emlegettem, s mivel a 19. század második felében íródott, egy igazi, hamisítatlan klasszikus – némi romantikával –, de inkább egy szociális korkép, hiszen Henchard történetén túl ismét ízelítőt kapunk a korra jellemző képmutatásból, a meglehetősen merev társadalmi- és illemszabályokból, melyek nem igazán tesznek jót egy amúgy is gyenge ember jellemének. A szöveg nyelvezete is a korra jellemzően kissé nehézkés és dagályos a mai olvasó számára

Nem elhanyagolandó az a tény sem, hogy egy férfi szerző ír egy férfi főhősről, mert bár számtalan mellékszereplő megfordul a könyvben, a történet központi figurája mégis Henchard marad. S ami engem meglepett, szereplői nem szerethetőek. Minden más érzelmet kiváltottak, csak a szeretetet nem. Henchard iránt például sajnálatot éreztem megvetés vagy elenszenv helyett, pedig ő a történet fekete báránya, a negatív hős.

Én nagyon szerettem, többször is olvastam már, s minden egyes alkalommal más-más érzéseket keltett bennem. Nem lesz happy end a vége, s értem ezt a főhős szempontjából, de a dolgok a helyükre kerülnek és gondolom, a szerző által alkalmazott megoldás mindenki elégedettségére szolgál majd. A kalsszikus irodalom kedvelőinek mindenképpen megér egy próbát, és azért nekik, mert ez nagybetűs szépirodalom, nem mindenki szereti. Ezen túl meg az ízlések és a pofonok…

Thomas Hardy (1840-1928) angol regényíró, novellista és költő, a falusi élet, az iparosodástól érintetlen környezet egyik legihletettebb ábrázolója. Regényeiben – Hazatérés, Egy tiszta nő, Lidércfény – döntő szerepet juttat a véletlennek, a váratlan fordulatokat előidéző félreértéseknek, az embertől független külső erőknek.

A weydoni asszonyvásár főhőse, Michael Henchard sorsát azonban nemcsak ezek befolyásolják, pályáját sokkal inkább gazdag, ellentmondásos jellemének szélsőséges vonásai, idulatai, érzelmi kedélyhullámzásai alakítják.

Eredeti mű: Thomas Hardy – The Mayor of Casterbridge, 1886

Magyar nyelven először 1968-ban, az Európa Kiadó gondozásába és utána még négy kaidást ért meg, utoljára 1983-ban jelent meg magyar nyelven a bukaresti Kriterion Kiadónál.

Dedikálás

Mondtam már?... Nem? ... Akkor mondom most:

Ashley Carrigan dedikálja új könyvét, az Árnyjátékos-t, az Ünnepi Könyvhét alkalmából. Juhéééé!!!!

Egészen pontosan hol és mikor, megtudod, ha figyelmesen megkukkantod az alábbi fotót... nem, az a könyvborító, nem Ashley Carrigan... bal felén, a buborékban... no, az...

Audrey Carlan - Calendar Girl - Július - Augusztus - Szeptember

Calendar Girl 7-9

Mia Saunders 12 hónapot kap, hogy apja szerencsejáték-tartozását visszafizesse, különben megölik. A fiatal lány elvállalja, hogy négyhetenként más és más gazdag férfi eszkortpartnere legyen, fejenként 100 000 dollárért. A szex nem előírás, de felárért engedhet a csábításnak. Tizenkét gazdag és sármos ügyfél, akikkel még csak nem is muszáj lefeküdnie… volt már rosszabb állása is. Egy kikötés van csak: nem lehet szerelmes. És ha a sors máshogy akarja?

Júliusban egy világhírű és szívdöglesztő zenész kívánságát kell lesnie. Augusztusban Texasba repül, ahol egy dúsgazdag olajmágnás húgát kell eljátszania. A szeptember hazaszólítja Miát, és Las Vegas semmi jóval nem kecsegtet. Olyan súlyos titokra derül fény, amire a lány nincs felkészülve. Vajon sikerül megmentenie mindazt, ami fontos neki?

Ébren tart a vágy, az izgalom, a szenvedély. Ez az INSOMNIA könyvek birodalma. Ne várd a hajnalt, olvasd ki az éjszakát!

Libri – Insomnia, 2017

Eredeti mű: Audrey Carlan – Calendar Girl 3, Waterhouse Press, 2016

Naptár-lány 3 vagy 7-9, teljesen mindegy, ugyanazt a történetet takarja, bár nem ártana így a vége fele eldönteni, hogy akkor most hogyan is nevezzük a sorozat részeit.

Őszintén bevallom, hogy az előző részek ismeretében a kiváncsiság, de inkább a fáradtság és az unalom vitt rá, hogy ezt a könyvet elolvassam. Tudod, az az érzés, amikor zsibbasztani kell az agyat és bizony nem Nietzschével, hanem valami kis könnyed, felejtős dologgal.

Bár ebben a részben nem az erotika a domináns, még mindig azt vallom – és ezt bármilyen fórumon megismétlem – hogy olvastam kiadatlan magyar szerző tollából (billentyűzetéből) toronymagasan jobb írásokat, melyeket a saját blogján kénytelen mutogatni a nagyérdeműnek. Jobb esetben összespórol valamenyi pénzt és magánkiadásban kinyögi. Eredetiben ezt is egy magánkiadó követte el, az a Waterhouse Press, ami Meredith Wild tulajdona – őt a sokszorosan Rád kattanva könyvekből ismerjük.

Szerkezetében a könyv követi az előző két részből már ismert sémát: időben három hónapot ölel fel, minden hónap más-más történet – vagy legalábbis annak kellene lennie és a szerző minden egyes hónapot egy-egy barátnőjének ajánl tengemély tiszteletével és köszönetével, hiszen nélkülük nem jött volna létre ez a sorozat, írás. Nekem nem igazán volt ígényem erre a baráti fényezésre.

Ez a rész egy kicsit más. Mint mondtam nem az erotika dominál a történetben, bár főhősnőnk libidója továbbra is maximális intenzítással van jelen, ha egy mutatós személy kerül a látószögébe. Ez a rész inkább az emberi kapcsolatokról, szerelemről, családról szól, és felborul az egy hónap-egy pasi modell, pontosan a családi gondok miatt.

– Anton Santiago, dél-amerikai származású hiphopsztár a fizető alany, akivel Mia, a történet hősnője videoklippet filmez és a már megszokott módon rendbe teszi a dolgait: ez esetben a sztár és asszisztense Heather között. Közben pedig saját traumáját is sikerül némiképp feldolgoznia. Ugye arra mindenki emlékszik, hogy az előző kliens fia, a sármos szenátor erősen alkoholos állapotban megpróbálta megerőszakolni Miát? S kapd elő a spanyol tudásodat, hiszen Anton Santiago puerto rico-i, spanyol nyelvű szövegét lábjegyzetben lefordítani pedig luxus lett volna.

– Maxwell Cunningham, texasi cowboy és természetesen olajbáró. Miának itt a kliens húgát kell eljátszania örökségügyben. De vajon tényleg el kell játszania? Itt a családi és magánjellegű kapcsolatok kezdik kiszorítani az erotikát a történetből, annak ellenére hogy III. Weston (Miszter Januári kliens) szinte az egész könyvben jelen van, hiszen ő a nagy szerelem és lényegében már össze is költöznek, annak ellenére, hogy Miát még mindig szerződés köti nagynénje eszkort-bizniszéhez és Weston pedig filmez, pont azzal a színésznővel, akire Mia féltékeny (“csak szex volt” Gina de Luca)

– Csúsztatás, mert Mia apja kritikus állapotba kerül, s e miatt a pénz elúszik s ráadásul kárpótlást kell fizetni a kliensnek. S ha lúd, akkor legyen kövér, III. Weston eltűnik egy filmezésen, Blaine Pintero, akinek Mia apja tartozik, követeli a pénzét, erőszakhoz és zsaroláshoz folyamodva. De összefog a család, az ismerősök, a volt kliensek a boldog végkifejletért.

Október majd egy orvos tévéműsorában találja Miát, de az egy másik történet lesz.

Erőltetet, néhol triviális nyelvezetű és teljességében idealisztikus történet volt. Részemről felejtős, de hát nem vagyunk egyformák, meg az ízlések és a pofonok. Hogy az utolsó részét elfogom-e olvasni? Nem tudom. Valószínűleg átlapozom, ha valamelyik haverina kölcsönadja, de ha nem, attól sem esem majd kétségbe...

A sorozat magyar nyelven is olvasható részei a Libri Kiadó jóvoltából:

1. Calendar Girl - Január - Február - Március, 2016

Calendar Girl 1

2. Calendar Girl - Április - Május - Június, 2017

Calendar Girl 2

A sorozat negyedik, befejező része:

Calendar Girl - Október - November - December

Calendar Girl 4

szeptemberre várható magyar nyelven, ha minden igaz.

Lauren Blakely - Mister O

The Men of Rom Com 2

Csak ​hívj Mister O-nak. Mert a TE gyönyöröd a szuperképességem.

Ó te jó ég, ez jóóó a játék neve, amikor így érez egy nő, és ha a férfi nem végzi el a feladatát, a pokolba vele a hálószobából! Én a lábujjgörbítős, észbontó, lepedőmarkolós eksztázisról beszélek. Amit minden alkalommal nyújtok. 

Úgy vélem, ez a gyönyör szuperhősévé tesz, és az a küldetésem, hogy mindig teljesítsek.
Ám nagy csalódást okozok, mikor egy bizonyos nő arra kér, tanítsam meg neki, hogyan nyerhet el egy férfit. Az egyetlen gond: a csaj a legjobb haverom húga, de túlontúl csábító, hogy ellenálljak, főleg, amikor kiderül, hogy az édes, szexi Harpennek mocskos gondolatai is vannak, és jól akarja használni azokat. Mégis mi baj lehetne abból, ha tartok a nőnek akit titokban kívánok néhány feltétel nélküli csábítás-órát. 

Senki nem fogja megtudni, még akkor sem, ha egy pár mocskos szexüzenetet küldünk egymásnak. Na jó, párszázat. Vagy ha beragad a ruháján a zipzár. Vagy ha olyan tutajos tekintetet vet rám a vonaton az egész családja jelenlétében.

Az a baj, hogy minél több éjszakát töltök vele az ágyban, annál több napot akarok ágyon kívül is vele tölteni. És életemben először nem csupán arra gondolok, hogyan ríkassak meg egy nőt örömében, hanem arra, hogy miként tarthatnám a karomban sokáig, a jövőben. 

Úgy tűnik, Mr. Orgazmus kalandjai csak most kezdődnek.

Művelt Nép, 2017

Eredeti mű: Lauren Blakely – Mister O

Akik rendszeresen olvasnak Harlequin-történeteket (Romana, Júlia, meg ilyenek) – legalábbis sokkal rendszeresebben mint én –, azok kapásból kiráznak kisujjukból négy-öt olyan kiadványcímet (bár ennél lényegesen több van), amik arról szólnak, hogy a főszereplő fickó a legjobb barátja kishúgába szerelmesedik bele. És nem föltétlenül kell Harlequin kiadványokat olvasni ahhoz, hogy beugorjon egy-két hasonló témájú, felépítésű könyv.

A The Men of Rom Com sorozat második része. Ha jól emlékszem, már az első résznél elmondtam/írtam, hogy ezek egymástól független történetek, melyek dögös lepedőművészekről szólnak, akiknek egyetlen álmuk-vágyuk a női nem tökéletes szexuális kielégítése. Na jó! Lehet, hogy nem pont így mondtam el... de tény, hogy a sorzat erről szól. és az is vitatható, hogy hány részből áll. Annyira azért nem tetszett, hogy most levelezésbe kezdjek a szerzővel, vagy az ügynökével és megkérdezzem, akkor mely történeteket is sorolhatjuk a sorozathoz.

“Mondjak három számomra kedves dolgot? A válasz pofonegyszerű. Egy hazafutás a kedvenc softballcsapatomtól, a képregényrajzolás, és természetesen a nők kielégítése.

Nem fogok hazudni. Az utolsó fényévekkel jobb a többinél. Egy nőt úgy a csúcsra juttatni, hogy közben széttépi a lepedőt és csillagokat lát, a Világ Legjobb Dolga.

Kicsit olyan ez, mint a nyári szünet, a karácsony és utazás a Fidzsi-szigetekre, vagy inkább ez mind egybegyúrva. A pokolba! Ha képesek lennénk valahogy hasznosítani a női orgazmuskor felszabaduló energiákat, biztosan egész városokat el tudnánk látni árammal, megállíthatnánk a globális felmelegedést, sőt még talán a világbékét is sikerülne elérnünk. A női orgazmus ugyanis a mindenség összes jó dolgának a megtestesülése, pláne ha én idézem elő. Én pedig már több ezret gerjesztettem eddig! Én vagyok a gyönyör királya, a jótékonyság megtestesülése, egyszer szégyellős, máskor vad szexállat, a célom pedig nem más, mint hogy a lehető legtöbb orgazmusban részesítsem a szeretőimet.

Hogy miként sajátítottam el ezt a lenyűgöző képességet? A válasz egyszerű. Egyszerre tanulom és művelem az orgazmus művészetét. Szakértőnek nevezem magam, mert – és itt most tökéletesen őszinte vagyok – száz százalékig a női kéj beteljesülésének megszállottja vagyok. Csak a teljes kielégülés a cél, és ha képtelen vagy ezt elérni, inkább bele se kezdj.”

(Lauren Blakely – Mister O, Művelt Nép, 2017)

Nos, itt van ez a saját szexuális teljesítményeitől magával eltelt Nick Hammer (Hammer mint kalapács) neves képregény-rajzoló és helyi tévés személyiség, Mister O megalkotója. Ugyanis Mister O egy képregény-figura, egy kicsit olyan mint James Bond (kicsivel többet), aki mindig legyőzi a gonoszt és megmenti a hölgyet, mire a hölgy hálásan omlik karjaiba. Saját képregény-hősével azonosul Nick Hammer, amikor saját szexuális teljesítményét fényezi. Nahát, nahát! Egy férfi, aki kizárólag a női orgazmus szolgája. A történetet is ő meséli el, saját szemszögéből, egyes szám első személyben.

És ugye van egy női főhős is – Harper és nem Harpen, ahogy a fülszöveg méltóztatik írni –, mint említettem, az elcsépelt felállás, hiszen a legjobb barát húga. Nos, Haper nincs megelégedve saját vonzerejével, és – mit tesz a fikció ördöge! – csábítási leckéket szeretne venni pontosan Nicktől.  Ugye nem kell mondanom mi lesz a vége, mert magadtól is tudod? Ennyi a történet... meg sok-sok erotika.

Említettem már, hogy a nagy lepedőművész 21 évesen vesztette el a szüzességét és imádja a mentás-csokis fagyit? És Harry Pottert... És ugye azt sem kell elmondanom, hogy olyan szexi és kívánatos, hogy minden nőről azon perc leolvad a fehérnemű?

Lényegében el sem akartam olvasni ezt a könyvet a sorozat első része, a Kőkemény után, de valamivel el kellett tölteni az időt a repülőtéren, meg fenn a levegőben és ez arra pont jó volt. Agyzsibbasztónak, ahogy valakitől olvastam, mert tényleg semmi extra nincs benne. Szerencsére csak kölcsön kaptam haverinától.

Erotikával jól felturbózott közhelyes történet, az egyetlen pozitívuma, hogy itt-ott jó kis beszólások voltak, amik feldobták a hangulatot. Már az is eszembe jutott a sorozattal kapcsolatban, hogy a szerző terápiás céllal ír és saját szexuális frusztrációit vetíti ki szereplőire… háááát, ha ezzel pénzt is tud keresni, akkor brávó neki.

Egyszerolvasós limonádé, az erotikus irások kedvelői minden bizonnyal rajongani fognak érte. Nekem erősen felejtős volt az egész. De természetesen az ízlések és a pofonok….

 A sorozat részei:

1. Kőkemény

Művelt Nép, 2016

Big Rock

3. Well Hung

Colleen Hoover - Egy nap talán

Egy nap talán 1

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. 

Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra. 

Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

Könyvmolyképző Kiadó, 2017

Eredeti mű: Colleen Hoover – Maybe Someday, 2014

"Hiszem, hogy az életben találkozunk néha olyanokkal, akiknek a lelke teljesen kompatibilis a miénkkel. Egyesek lelki társaknak nevezik őket, míg mások igaz szerelemnek."

 (Colleen Hoover - Egy nap talán, Könyvmolyképző, 2017)

Az első könyvem a szerzőtől. Hosszú ideig hallgattam az ismerősök dícsérő szavait és olvastam ultrapozitív kritikákat, így elcsábultam.

Egy dolog biztos: Colleen Hoover nem nekem ír. Egy újabb alig-huszonévesekről szóló történet, abból az amcsi-ifi standardból, jól megfejelve lelki mizériával és dagonyázással az önsajnálatban, kavarással, megcsalással, kettős értékrenddel és testi fogyatékkal, hogy tovább legyen fokozva az, ami e nélkül is már túl sok volt. És persze a zene, mert az milyen jól eladja majd a terméket.

Adott a főszereplő Sydney, aki dalszövegeket ír és, ó szegénykém, maga keresi meg a betevőre valót, hiszen szülei nem támogatták karrierálmait, mivel ebben az álomban nem a jogi egyetem szerepelt. Magától értetődően van neki barátja is, legjobb barátnője is, és boldog tudatlanságban él, míg a szomszéd srác, Ridge – a főhősünk,  felhívja a figyelmét a szarvaira. Sydney csodálatos példát mutat az olvasóknak és korosztályának: pofozd fel a legjobb barátnőd, ha az a pasiddal kavar a hátad mögött. Mintha az agresszívitás meg nem történté tenné a félrelépést. A finom lelkű és érzelmes dalszövegeket írogató Sydney olyan pöcre pattanó, agresszív személyiség.

S akkor már miért ne költözne be a főhőshöz, akinek épp van egy üres szobája, és akivel amúgy is együtt zenélnek, annak ellenére, hogy Ridge súlyos hallássérült – nem szeretem a siket szót. Igen, létezik ilyen, ez nem kitaláció: a hallássérültek is tudnak zenélni, táncolni, mert ők másképp fogják fel a hangokat, rezéseket, ritmust. Ha már Sydney és Ridge együtt zenélnek, akkor miért ne csinálnának mást is, bár az ifjú titánnak stabil kapcsolata van egy szintén hallássérült leányzóval, akinek cisztás fibrózisa is van ráadásul, csak azért, hogy még jobban fokozzuk a testi-lelki mizériát. S ha ez még mindig nem lenne elég, akkor a kégliben lakik Warren is, az élő lelkiismeret, aki mindig emlékezteti Ridge-t beteg barátnője iránti kötelességére. Milyen kapcsolat az, amit csak a sajnálat (vagy szánalom???) és kötelességtudat tart össze?

Nagyon kedves volt a szerzőtől, hogy zene-listát is adott a könyvéhez, mi több elérhetőséget is, lehet az okostelefonokkal bűvészkedni. Aki azt hiszi, hogy azokat a dalokat hallgatva ugyanazt fogja átélni/érezni a könyv olvasása közben, mint amit a szerző szugerál, hát gyorsan ébredjen fel, mert minden ember egyedi és megismételhetetlen, s ebből kiindulva mindenki a maga sajátos módján viszonyul az adott műhöz, legyen az a művészet bármelyik formája. És a pillanatnyi hangulatról még nem is beszéltünk... De attól a zenét meg lehet hallgatni.

S nemcsak dalokat kapunk, hanem dalszövegeket is, részei lehetünk az alkotófolyamatnak, olvashatunk ezernyi SMS-t és üzenetet a szereplők között.

A szerző világa - s ezen belül a szereplői világa is - nagyon távol áll tőlem. Hatásvadász, eltúlzott lelki mizériát felvonultató mű, lehet rajta vigyorogni, lehet rajta sírni. Ezt vagy szereted, vagy utálod, köztes megoldás nincs. Én nem kedvelem a stílust, ami a szerző sajátja. De attól más még rajonghat érte. Például azok, akik szeretik a mondva csinált konfliktusokat, a kihangsúlyozott lelki mizériát, a zenész-sztorikat, azonos mintát követő amerikai fiatalokról szóló írásokat... mert ugye az ízlések és pofonok…

Kiegészítő novella - Warrenről, a lakótársról szól: 

1.5 Maybe Not

HRH Princess Michael of Kent - A szerelmes Királynő

Négy ország uralkodója – Anjou trilógia 1

Az angol királyi család magyar hercegnéjének történelmi regénye a 15. századba, a százéves háború korába viszi el az olvasót. Aragóniai Jolán 19 éves, amikor feleségül adják Lajoshoz, az Anjou herceghez. Barátait és családját hátrahagyva a fiatal lánynak bizonyítania kell rátermettségét a francia királyi család pletykákkal, cselvetésekkel és árulásokkal terhelt légkörében. Miután fiatalon megözvegyül, rá marad a feladat, hogy teljesítse férje küldetését: meg kell óvnia Franciaországot a széthullástól, egyben pedig igazgatnia az Anjou család életét. A szövevényes, sodró erejű történetben a kor olyan híres szereplői is feltűnnek, mint az Orléans-i Szűz, vagy Agnés Sorel, VII. Károly francia király legendás szeretője.

A könyv nemcsak egy fordulatos, megható szerelmi történet, hanem hiteles korrajz is, melyet a Kenti hercegné személyes királyi udvari élményei gazdagítanak.

Libri, 2017

Eredeti mű: HRH Princess Michael of Kent – The Queen of Four Kingdoms

Aki egy habos-babos klasszikus romantikus regényre vágyik, az bele se fogjon. Ez valós történelmi eseményeket bemutató történet, némi romantikával megfűszerezve. Az se kapkodjon érte, aki nem rajong a sötét középkorért, Franciaországért és a korra jelemző politikai intrikákért, szövevényes családfákért. Mert bár a történet főhősnője, Aragóniai Jolán ahogy neve is mutatja Aragóniából indul, de mint II. Lajos felesége többnyire a mai Franciaország és Olaszország területén levő királyságokba és hercegségekbe viszi a cselekményt. Azt is figyelembe kell venni, hogy Európa térképe akkoriban nem úgy nézett ki, mint mostanság.

Nagyon sok történelmi adatot tartalmazó, nagy aprólékossággal megírt könyv, amit valószínüleg titáni kutatómunka előzött meg, mert ezt nem lehet csak úgy egyszerűen kiguglizni. S talán ez az aprólékosság, a túlzába vitt részletesség teszi vontatottá és nehezen olvashatóvá, emészthetővé.

Ez a 15. századi Anjou-ház története Aragóniai Jolán, egy nő szempontjából bemutatva és egyben egy, az Anjou-król szóló trilógia első része is. Hogy a kiadó a folytatásokat is tervezi-e magyar nyelven vagy sem, nem tudom.

Hogy szerettem-e? Nem igazán, és ellenérzésemet nem minden esetben a történet váltotta ki. Tény és való, hogy nagyon hiteles korrajz és nagyon szépen megfogalmazott könyv, úgy a történelmi adatokban dúskáló része, mint a romantikus szál. És most jön a de… és bizony sok de van.

Engem alapból zavartak a magyarra fordított személy- és földrajzi nevek. Yolande d’Aragon a főszereplő neve, így jegyzik a történelemkönyvek, természetesen azok, amiket nem magyar földön adtak ki. S ha már itt tartunk, akkor még szép, hogy a szerzőt nem Őkirályi Felsége Mihály kenti hercegnének írták a borítóra, ami egyébként a férje után kapott nemesi címe és nem a neve, ugyanis a hölgy Marie Christine Anna Agnes Hedwig Ida von Reibnitz néven látta meg a világot egy báró lányaként.

Az is zavart, hogy ugyan a személy- és földrajzi neveket magyarra fordították, a párbeszédek az angol nyelvre jellemző idézőjeles stílust követik. Nincs egyetlen párbeszédet jelző, a magyar nyelvre jellemző írásjel sem. S azt sem pontoztam, hogy a szerző a jelenben meséli el a történetet, ezzel azt az érzést keltve, mintha egyenes adásban közvetítene a 15. századból:

“Aragóniai Jolán lemegy a kastély lovagtermébe, amelyet betölt az égő hasábokból áradó ámbra bódító illata, és meglátja anyját, aki int neki, hogy menjen be a szobájába. Az aragóniai királyné olyan magas, mint a lánya, és a sok idegeskedéstől nádszálvékony. Egyedül uralkodott Aragóniában az elmúlt hat évben, azóta, hogy sokkal idősebb és hőn szeretett férje itt halt meg a karjai között. A királynénak megmaradtak büszke vonásai: tekintete okos, orra finom metszésű, arccsontja erőteljes. Érett negyvenes, jóval túl van a gyermekvállalási koron, és sosem fordult meg a fejében, hogy újraházasodjon.

„Kedves gyermekem, gyere, üljünk le ide. Ez az utolsó alkalom, hogy kettesben lehetünk, mielőtt köszöntjük a követeket, akik elkísérnek.” Majd arcán édes mosollyal, ám erős szorítással kézen fogja lányát. Három lánya közül egyedül Jolán maradt meg neki, és nem könnyű elengednie.

„Féltem ettől a pillanattól, de mégis örülök is neki” – vallja be. „A francia királyi házból érkeztem ide, Aragóniába, hogy hozzámenjek apádhoz. Most pedig te házasodsz vissza Franciaországba, a király kuzinjával kelsz egybe.” Felsóhajt, mintha visszaemlékezne szülőföldjére. Nem járt ott az esküvője óta.

Jolán nem szól, anyja szemébe néz, mintha lelkében próbálna olvasni.

„Tudom, hogy tisztában vagy vele, kedvesem, de anyaként kötelességem újra elmondani, immár utoljára. Sose feledd ennek a frigynek a célját: véget kell vetnünk a tizenöt éve tartó harcnak Aragónia és Anjou között.”

Drága Mama, gondolja Jolán, egy kicsit tovább próbál itt tartani azzal, hogy elmondja, amit annyiszor hallottam az eljegyzésem óta, pedig az már nagyon rég volt – és mosolyog, bár érzi, hogy gyűlnek szemében a könnyek. Anyja folytatja.

„Amint tudod, jegyesed anyjával kilenc éve levelezek. Úgy érzem, megismertem őt és fiát a leveleiből, ezért nem aggódom a jövendő családod miatt.” Hirtelen szorosan magához öleli Jolánt. „De ne feledkezz meg az otthonodról és azokról, akiket itt szerettél. Ott pedig éld az életed azzal az elkötelezettséggel és bátorsággal, amelyet megpróbáltam beléd nevelni!”

(HRH Princess Michael of Kent – A szerelmes királynő, Libri, 2017)

Azt sem értettem miért kellett azt az olcsó reklámfogást alkalmazni, miszerint a szerző az angol királyi ház magyar hercegnője. Amiért valakinek az anyai nagyapja magyar volt, az nem jelenti azt, hogy ő is az, mint ahogyan a szerző magasról tesz több nemzethez is köthető származására, kivéve mikor az érdeke megkívánja… ahogy most: könyvét magyar nyelven kiadták, elő a magyar őssel. Ha majd cseh nyelvre is lefordítják, akkor eszébe jut születésének helye és így tovább.

Én biztosan nem a szerző magyar származása miatt vettem kézbe a könyvet, hanem azért mert érdekelt a korszak és a történet. Viszont a könyv nem annyira jó, hogy esetleg mellőzve a hangzatos nemesi címet, írói álnév alatt is eladható legyen, mert ha eltekintünk a romantikus száltól, akkor a belezsúfolt töménytelen történelmi adat miatt száraz mint egy tankönyv.

De ez csak az én olvasói véleményem, mert ugye az ízlések és pofonok.

Az Anjou trilógia további részei, egyelőre angol nyelven:

2. Agnès Sorel Mistress of Beauty

3. Quicksilver

Lindsey Kelk - Az olasz kaland

Egy lány 2

Szeret? ​Nem szeret? Szívből? Igazán? Tess Brookes 28 éves, és karnyújtásnyira van élete álmától. Végre elindíthatja Londonban saját reklámügynökségét legjobb barátjával, Charlie-val. A lehetőség csak még vonzóbb, amikor kiderül: nem csak Tess táplált titkos vonzalmat Charlie iránt, hanem az érzés kölcsönös. Barátok, szerelmek, cégtársak. Hát nem szép? Tess Brookes 28 éves, és van egy kis gondja. Mert akár folytathatná nemrégiben indult, felívelőben lévő karrierjét, a divatfotózást is. Az új megbízás Milánóba szólítaná, ahol sok jó barátja mellett egy másik férfi is várja. Ő Nick, az észbontóan szexi újságíró, akiről kiderül: vele sosem lenne unalmas az élet. Dolce vita vagy londoni meló? Charlie vagy Nick? A régi pálya vagy új sikerek? Vajon mi lesz az olasz kaland vége? 

„Imádnivalóan sziporkázó és romantikus!” – Closer 

„Az utolsó oldal után csak vigyorogsz majd, mint aki becsípett.” – Company 

„Rámenős, szexi és okos regény, igazi gyöngyszem.” – Heat 

Lindsey Kelk a The Sunday Times bestseller szerzője, akit olvasók százezrei imádnak szellemes, sodró lendületű regényei miatt. Los Angelesben él, ahol az írás mellett szépség- és életstílustippeket ad a Hello! magazinban, saját blogot vezet, s ha ideje és macskái engedik, szívesen olvas, néz pankrációt vagy jár karaokézni.

Lettero, 2017

Eredeti mű: Linsey Kelk – What a Girl Wants, HarperCollins, 2014

“Ha az élet éppen citromot kínál, a legokosabb, amit tehetsz, hogy lekaratézod az életet, és a szemébe csöpögteted a citromlevet, „Ennyit rólad, szemétláda!” felkiáltással. Aztán megpróbálsz talpra állni.”

 (Lindsey Kelk - Az olasz kaland, Lettero, 2017)

Ha az előző részről szóló bejegyzést Aloha!-val kezdtem, mert Hawaii egyik mesebeli szigetén játszódott a történet, akkor ez most stílszerűen megérdemel egy nagyon harsány Ciao!-t, mert a divat fővárosába, Milánóba szökünk meg.

Az első részről (Aki mer az nyer) azt mondtam/írtam, hogy humoros, szórakoztató volt, erről nem tudom ugyanezt elmondani. Igen, persze, voltak vicces beszólások, helyzeti humor, de ez a rész szabályosan idegesített. Többször is félretettem míg a végére jutottam, s nem azért tartottam ki mellette, mert nem hagyok abba egyetlen könyvet sem, hanem mert kiváncsi voltam, hogy mégis eldönti-e végre Tess Brookes, hogy kit-mit is akar tulajdonképpen, és mi lesz annak a fejetlen kavarodásnak a vége, ami az egész olaszországi tartozkodást jelemzi.

Ez egy trilógia második része, akár önálló könyvként is megállná a helyét, de a történetben ismét felbukkan szinte valamennyi, az előző részből már ismert szereplő: Bennették, Charlie, Nick Miller, Kekipi és természetesen Amy, a legjobb barátnő, akiről anno azt állítottam, hogy magamnak is szeretnék egy ilyen haverinát, mert más könyvekkel összehasonlítva, ahol a barátnő felér az ellenséggel, Amy tényleg olyan mint egy igazi barát. Nos, ezt most visszavonom, mert Amy ebben a részben idegesítő, ráakaszkodik Tessre mikor az Olaszországba utazik és ott sem a legjobb oldalát mutatja, hanem inkább saját érdekeit követi.

Ugye, az első részben Tesst épp menesztik munkahelyéről, időtlen idők óta reménytelenül szerelmes Charlie-ba, második legjobb barátjába (mert az első az ugye Amy) és kilátástalanságtól hajtva lenyúlja lakótársa, Vanessa munkáját és kameráját (ami tulajdonképpen az övé), és elhúz Hawaii-ra divatfotózni. S így kezdődik a nagy kaland a fotózással és Nick Millerrel, az újságíróval.

Most pedig Tessnek döntenie kellene: Charlie vagy Nick? Saját reklámügynökség Charlieval társként, vagy divatfotózás Bennettéknek Milánóban, ahol esetleg Nickkel is összejöhet? Családja továbbra is páriaként kezeli, tehát semmivel sincs több önbizalma mint az első részben. S úgy látszik mások dolgainak rendezése jobban megy neki, mint saját élete rendbetétele, hiszen, ha már Milánóban van Bennettéknél, akkor mélyen beleártja magát Al és Artie, apa és fia közötti konfliktusba… s hogy a dolgok rendben menjenek börtönbe kerül… kétszer is…

Igen, a végére Tess dönt, kitalálja mit akar az élettől, eldönti, hogy kivel is látja a jövőjét, de ez ne tévesszen meg, mert az első rész végén is azt hittem, hogy most sinen az élete, minden a helyére került. Valószínüleg ez is csak egy pillanatnyi állapot, hogy legyen meg a boldog befejezés, majd a harmadik részben kezdjük elölről.

Hosszú, sőt túlságosan is az, és sok benne az akarom-nem akarom típusú játék, a határozatlanság,  úgy Tess, mint Nick részéről. Könnyű, szórakoztató műfaj, nem kell tőle sokat várni. Persze, lehet rajta vigyorogni, de nekem ez akkor is egyszerolvasós marad. 

A trilógia befejező részéről nincs hírem. Reménykedjünk. És természetesen az ízlések, meg a pofonok…

 A sorozat részei:

1. Aki mer, az nyer

Kulinária, 2014

About a Girl

3. A Girl's Best Friend

Stephanie Laurens - Lucilla szerencséje

Cynster Saga 22, Cynster történetek 2

Thomas Carrick szigorú keretek között éli az életét. A nyüzsgő Glasgow-ban működő családi vállalat tehetős tulajdonosa a város egyik legkívánatosabb partiképes agglegénye. Eltökélt szándéka, hogy feleséget választ magának, csakhogy egyik jelentkezőn sem akad meg a szeme… nemúgy, mint annak idején Lucilla Cynsteren. Miután a skóciai birtokon élő földművesektől nyugtalanító hírek érkeznek hozzá, kénytelen visszatérni a Carrick-kastélyba. Nagybátyja, a földesúr gyengélkedik, a rokonok pedig tönkreteszik a gazdaságot. Amikor rejtélyes gyilkossági kísérletek történnek, a kötelességtudó Thomasnak nincs más választása, kénytelen segítséget kérni attól a nőtől, aki sokkal szenvedélyesebb és makacsabb, mint az egy engedelmes feleségtől elvárható lenne. Lucilla pedig készen áll, hogy megragadja a lehetőséget, amelyet a végzet felkínál neki…

Harlequin, 2017

Eredeti mű: Stephanie Laurens – The Tempting of Thomas Carrick

Minden egyes Cynster-könyvnél elmondom, hogy milyen jó lett volna ezt a sorozatot az elejétől olvasni magyar nyelven és nem mindjárt a tizedik résznél kezdeni, s ami azt illeti folytonosságról csak a 16. könyvtől beszélhetünk. Az is igaz, hogy nem minden, magyar nyelven is megjelent részét szerettem. Az előzőt, a Karácsony a Cynster kastélyban-t például nem.

A sorozat részeit ilyen-olyan alsorozatokra lehet bontani, annak függvényében, hogy a népes család melyik ágáról szól éppen, vagy épp a kiadónak milyen kedve van. Mert ugye kiadónál is mostanság a harmadiknál tartunk, bár ami azt illeti, eddig a Harlequin a legkitartóbb, Isten tartsa meg a szokását! – márcsak azért is, hogy további Cynster-történeteket olvashassunk, mert ugye Cynsterék nagyon szaporák és pillanatnyilag négy további része is van a sorozatnak.

Akik olvasták az előző részt, azokat nem éri meglepetésként, hogy ez a rész Lucilla és Thomas Carrick szerelmének története. Nagyon szépen fel volt ez vezetve ott, úgy ahogy ebben a részben is felvezetődik a következő rész és tudjuk majd kiről fog szólni. Nem, nem mondom meg… mondjuk annyit elárulok, hogy lesz benne sok-sok kutya – mint ahogy most is találkoztunk néhány skót szarvasagárral a történet során.

A történet időben a 19. század közepén, Skóciában játszodik, ugyanabban a “Völgy”-ben, ahol az előző rész is, és a Cynster Saga történetei során már megfordultunk itt néhányszor – Cynster kastély, Carrick birtok és esetenkét egy-egy rövid epizód erejéig Glasgowba is eljutunk most. S ugye ennek a helynek spirituális vezetője a Lady és a hely úrnője mindig az általa kiválasztott személy. Ez ad egy kis plusz misztikusságot a történetnek azon túl, hogy Skócia, klánok, kelta szokások amúgy is idegenek az olvasók nagy többségének.

Ez a történet nekem most nagyon jólesett. Nem mondom, hogy tökéletes volt, mert miután többedrendű gyilkossággal is felcsigázta az érdeklődést nagyon kurtán-furcsán vézgett vele és igazándiból függőben maradtak ott dolgok. Az egy dolog, hogy egy feltételezett apagyilkossal van dolgunk, és a bizonyítékok egyetlen személy irányába mutatnak, de még két ember meghalt, és kísérlet történt több szereplő meggyilkolására is. Csak reménykedni tudok, hogy a következő rész ezeket a dolgokat tisztázza majd.

S miközben egy, a Carrick családhoz közel álló személy ámokfutásba kezd és halomra gyilkolász minden útjába akadó személyt, dúl a szerelem Lucilla Cynster és Thomas Carrick között, bár a férfinek nem áll szándékában az elköteleződés, legalábbis nem Lucilla Cynsterrel. Ő a jövőjét Glasgowban látja, oldalán egy csinos, reprezentatív feleséggel, aki majd háztartását vezeti és gyermekeit neveli, míg ő az üzlettel foglalkozik. Lucilla pedig a Völgy következő úrnője, ez mindenki számára nyilvánvaló. Ő sosem fogja a helyet elhagyni, neki ott a jövője.

Bonyodalmakkal, eseményekkel teli történet. Annak ellenére, hogy helyenként nagyon habos-babosan dúl a szerelem, és ott az a hiányérzetem a gyilkossal kapcsolatban, nekem ez nagyon bejött, és szerintem toronymagasan veri az előző részt. Ó! És van benne egy csipetnyi erotika is, pontosan annyi, amennyi kell. Erről pedig az jutott eszembe, hogy a szerző többször is pizsamanadrágot emleget – pech, a 19. század közepén a férfiak is hálóinget használtak alvás céljából. Pontosan nem tudom mikor jelent meg a pizsama, mint olyan, de hogy abban a korban nem, az biztos.

Ez nem fontos a történet szempontjából, de sosem értettem hogyan fordítanak le egy-egy könyvcímet úgy, hogy még véletlenül se hasonlítson az eredetire. Thomas Carrick megkisértése-nek fodítottam volna az eredeti angol címet, ehhez képest mi is Lucilla szerencséje? Igen, tiszta szerencse, hogy nem marta meg a vipera, tiszta szerencse, hogy felébredt és sikoltozott mielőtt a párnát az arcába nyomják és az sem mellékes, hogy volt ideje a tetőről lezuhanó kőszobor elől elugrani. Alapjába véve elmondhatjuk, hogy Lucilla egy szerencsés nő, tehát a cím sem annyira elrugaszkodott.

A klasszikus romantikus írások kedvelőinek és a szerző rajongótáborának kötelező olvasmány, de természetesen ízlések és pofonok...

A sorozat magyar nyelven megjelent részei:

10. A tökéletes szerető

Victoria, 2008

The Perfect Lover

13. A szerelem ára

Victoria, 2008

What Price Love?

 Cynster nővérek trilógia Gabo, 2015

16. Breckenridge vikomt, a megmentő

Viscount Breckenridge to the Rescue

17. Eliza Cynster elrablása

In Pursuit of Eliza Cynster

18. Glencrae gróf zsákmánya

The Capture of the Earl of Glencrae

Cynster testvérek, Harlequin, 2016

19. Henrietta tévedése

And then She Fell

20. Mary megszelídítése 

The Taming of Ryder Cavanaugh

Cynster történetek, Harlequin

21. Karácsony a Cynster-kastélyban, 2016

By Winter's Delight

A sorozat további részei, egyelőre angol nyelven

23. A Match for Marcus Cynster

24. The Lady by His Side

25. An Irresistible Alliance

26. The Greatest Challenge of Them All