Betonka szerint a világ...: J. D. Barrett

A Libri Kiadó új chick lit története Sydneybe kalauzol el minket, ahol a gasztronómia és a vendéglátás világába merülhetünk el… és a meglepetésekébe, mert a történet váratlan fordulatokban is bővelkedik.

Lucy Muir elhagyja a férjét, ami súlyos bonyodalmakhoz vezet.

Mindketten séfek, a város egyik legjobb éttermének a tulajdonosai, így nem tűnik könnyűnek az osztozkodás. Ugyanakkor tény: egy magára kicsit is adó nő nem tűrheti el a végtelenségig, hogy megcsalják, ellopják a receptjeit, és hogy alávaló módon viselkedjenek vele.

Egy éjszaka, amikor Lucy válaszokat keresve rója autójával Wooloomooloo utcáit, véletlenül rábukkan egy öreg, megüresedett épületre, ami valamikor Sydney legdivatosabb étterme volt: a Fortune. Az egyik pillanatban még az elhagyatott étterembelsőt bámulja a poros ablaküvegen át, a másikban már az újranyitást kezdi tervezgetni.

Amikor Lucy beindítja a Fortune konyhájának öreg tűzhelyét, felfedez egy ottfelejtett, piros kötésű könyvecskét az egykori, híres-hírhedt tulajdonos, Frankie Summers receptjeivel. Miközben a könnyeit hullatva végigolvassa, milyen hozzávalókból készült a francia hagymaleves, megpróbálja elképzelni, milyen lehetett a Fortune a fénykorában. És ekkor valami különös dolog történik: Lucy mellett, a konyhapulton megjelenik Frankie. Lucy szinte látja, talán meg is tudná érinteni…

Ez a heves természetű séf, akinek két szenvedélye volt – az ételek és a nők –, talán hozzásegítheti Lucyt ahhoz, hogy kifőzzön magának egy jobb életet. De megvan ehhez a bátorsága?

Meglepő, érdekes fordulatokkal teli, lenyűgöző regény, amely rámutat, hogy minden egyes nap egy újrakezdés.

Libri, 2018

Eredeti cím: The Little Café of Second Chances

Megrendelhető

Nem titok, hogy én nagyon szeretem a gasztro-regényeket. Lehet azért, mert főzni csak épp annyira tudok, hogy ne haljunk éhen, és a konyhában a legjobb formám akkor hozom, mikor pizzáért telefonálok. Símán elképzelhető, hogy hiányos kulináris tudásom gasztro-regényekkel kompenzálom.

Már a fülszövegből tudni lehet, hogy Lucy Muir hátat fordít szintén séf férjének, aki nem épp a húségéről híres… és a jóindulatáról sem, mint ez a későbbiekben kiderült. Nemcsak közös lakásukból költözik vissza anyjához, hanem a vendéglőt is otthagyja, ahol eddig együtt dolgoztak. Lényegében mindennek hátat fordít, amiről eddig az élete szólt és szinte üres kézzel indul neki, hogy új életet építsen magának.

Lucyról tudni kell, hogy apját sosem ismerte, ő a hippi korszak és a szabad szerelem szülöttje, anyja ma is ennek az életformának hódol a maga módján.

Tehát Lucy gondol egy merészet és kibérel egy lepukkant épületet, ahol valamikor a Fortune vendéglő, Frankie Summers híres-hírhedt séf vendéglője működött, azé a séfé, aki a hivatalos verzió szerint önkezüleg vetett véget életének, mert züllött életvitelt folytatott, mert anyagi gondjai voltak, mert felesége elhagyta és magukkat vitte közös gyermeküket is. Szóval pletyka az van bőven.

Egy nap, míg a leendő vendéglőt rendezgeti, Lucynak megjelenik Frankie Summers szelleme. Lucy azon kevesek közé tartozik, aki nemcsak látja őt, hanem kommunkiálni is tud vele. Frankie pedig nemcsak új trükköket tanít neki a konyhában, hanem azt is elmeséli, hogy tőle nagyon távol állt az öngyilkosság gondolata. A történetet is ők ketten, azaz Lucy és Frankie meséli el E/1-ben, bár ami azt illeti Frankie inkább visszaemlékszik a maga aranykorára.

Nos eddig a történet teljesen rendben volt, még az sem zavat, hogy itt már átment a fantasy birodalmába, hiszen milyen jópofa dolog a volt tulaj szellemével együtt dolgozni.

Aki azt hiszi, hogy a dolgok úgy mentek, mint a karikacsapás és Lucy egy-kettő megnyitotta vendéglőjét, ami hatalmas siker lesz és hírnevével letöröli a föld felszínéről volt férje vendéglőjét, az nagy tévedésben van. Ugyanis nem számol Leith, a volt férj rosszindulatával, aki mindent megtesz, hogy Lucy vendéglője még nyitás előtt nagy bukás legyen. Lucynak azzal is szembesülnie kell, hogy volt munkatársnőjét is félreismerte és távol áll attól, hogy a barátnője legyen. De attól a történetben még van egy legjobb barátnő is, mert miért is ne lenne? S ha lúd, akkor legyen kövér, megjelenik a színen Frankie jóképű, felnőtt fia is, aki gasztrokritikus – mi más lenne? Ez csupán néhány dolog, amivel Lucynak hirtelenjében szembe kell néznie, van ott még több is, úgy a magánéleti fronton, mint a szakmain.

Kedvelhető, könnyű történet, ami a távoli Ausztráliába viszi el olvasóit és számos receptet is megoszt velünk. A vállalkozó kedvűek kipróbálhatják magukat, engem az ilyesmi meghalad. A szereplők szerethetők, de semmi extra, a volt férj kellően antipatikus, mert ilyennek kell lennie, és minden szálat sikeresen elvarr a szerző. Ez ténylegesen egy újrakezdés története.

Viszont a végével sehogy sem vagyok kibékülve. Ne értsetek félre, nagyon szép és romatikus a befejezés, tehát ott a happy end, csak nekem nagyon erőltetett és hihetetlen. Értem én, hogy ez egy olyan csavar, amire senki nem vár, mert a szerző teljesen más irányba terelgeti az olvasót, és valószínűleg úgy gondolta, hogy ez a meghökentő befejezés feldobja majd a történetet, de nálam épp az ellentkezőjét érte el. Könnyebben elfogadtam volna a lapos, kiszámítható befejezést.

Magát a történetet kedveltem, mert szórakoztató volt a maga nemében, csupán a cselekmény érzelmi szálával nem vagyok kibékülve és ez bizony levon az értékéből… de természetesen ízlések és pofonok...

A történet hősnője saját vendéglőt nyit, ezért játékunkkal mi is vendéglőbe megyünk. A turné minden állomásán a nemzetközi konyha egy-egy ismert remekének fotóját láthatjátok, a feladat pedig az, hogy az illető fogás nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába írjátok

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.