Mit olvastam mostanában? – 2025, április

   Mielőtt részletezni kezdeném, hogy többek között mit is olvastam az elmúlt hónapban, két sajnálatos eseményre hívnám fel a figyelmet. Az egyik minden bizonnyal ismeretes szinte mindenki számára, hiszen ha egy Nobel díjas szerző távozik közülünk, akkor még a csapból is az folyik. Igen, búcsút vettünk Mario Vargas Llosatól. S mellette Madeline Huntertől is, aki messze nem kapott akkora figyelmet, mint amennyit megérdemelt volna. Hunter írásait egy ideig a General Press Kiadó gondozásában olvashattuk magyar nyelven (Virágritkaságok sorozat, Fairbourne kvartett), és történelmi romantikusokkal örvendeztette meg a zsáner kedvelőit.

   No, de rátérnék azokra a könyvekre, amiket az elmúlt hónapban olvastam és nem volt kedvem külön-külön blogbejegyzést írni róluk. Az annyi időt elvett volna az olvasástól...

Laura Pavlov – Mindig az enyém (Honey Mountain 1)

Eredeti cím: Always Mine, 2022

Kossuth, 2025

   A szerző első magyar nyelven megjelent könyve, tehát tiszta lappal indult nálam. Egy újabb kisvárosi románc a mostanság nagyon divatos barátokból szerelmesek tematikában. S mivel ez már a sokadik hasonló történet, nem igazán tudott újat hozni, még a szereplők terén sem. A férfi főhős tűzoltó, a falu bikája, aki mindenkivel kapható egy kalandra, de elköteleződni egyvalaki mellett már nem. S hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, ígéretes sportkarriert cserélt fel a tűzoltóságra azért, hogy családjáról gondoskodhasson – bonyolult, akit érdekel, úgy is elovassa. A női főhős pékségtulajdonos, összetartó és népes családja van (az apja maga a tűzoltófőnök), tehát mindazzal rendelkezik, amivel a férfi nem. És ők legjobb barátok, egészen addig, amíg a lány el nem panaszolja gyatra szexuális tapasztalatait, és rá nem veszi a főhőst, hogy mutassa meg már neki, hogy mitől döglik a légy.

   Abszolút kiszámítható románc és végkifejlet, s mivel egy sorozat indítókötete, valószínűleg többször is ellátogatunk majd az idillikus kisvárosba.

Rosie Danan – A lakótárs (Szégyentelen 1)

Eredeti cím: The Roommate, 2020

Next 21, 2025

   Meglepett. Már csak azért is, mert a férfi főhős pornószínész. Igen, nem írtam el, a jólnevelt úrilány felelőtlen barátjának köszönhetően lakótársként egy pornószínésszel bútorozik össze.

   Aki szereti az erotikus írásokat, az minden bizonnyal értékelni fogja ezt a könyvet, nekem azt juttatta eszembe, hogy a pornóipar dolgozói is emberek, s azon túl, amit a filmen kell produkálniuk, ugyanolyan esendők, mint mi.

   Nem mondom, hogy ettől megvilágosodtam, vagy megrengette a világomat, de egynek elment, annak ellenére, hogy Clara, a női főhős, enyhén szólva is ostoba módon futott egy olyan férfi után, aki magasról tett rá – és ezért nem is lett a szívem csücske, mint karakter. És, ó jaj, folytatása is lesz. Mármint a könyvnek, nem Clarának

Lily Gold – Francia négyes

Eredeti cím: Faking with Benefits, 2021

Animus, 2025

   Ezt a könyvet benéztem, mert valahogy elkerülte a figyelmemet a fordított háremre való figyelmeztetés. Értsd: egy nő és három férfi. Utólag olvastam néhány dolgot a szerzőről, aki saját bevallása szerint nagy rajongója a poliamor kapcsolatoknak, bár én ezt nem igazán nevezném annak. Ez csupán csoportos szex, s valószínűleg a szerző maga is ilyesmiről fantáziálhat, mert valamennyi könyve ilyen felállásban íródott.

   Történet inkább csak jelzésértékű, a hangsúly a szexen van, minél több, annál jobb módon. Aki szereti a tömény erotikát, az ezt is kedvelni fogja. Nem mondom, néha el lehet olvasni egy ilyen is (utoljára sok évvel ezelőtt olvastam hasonlót – Shayla Black, Lexi Blake: A rabul ejtett szűz), de nem vagyok a zsáner rajongója, tehát valószínüleg nem fogok több Lily Gold könyvet olvasni

Alexandra Potter – Egy negyvenes balfék vallomásai

Eredeti cím: Confessions of a Fourty-Something F##k Up, 2020

General Press, 2025

   Ez a könyv meglepetés volt, méghozzá a kellemes fajtából. Azt hittem, hogy egy vicces chick lit lesz, az egynek elmegy fajtából. Szó se róla, vicces is volt a maga módján, viszont annyi mondanivalója van. Például az, hogy van élet a zsenge ifjúságon túl is, s hogyan éli meg azt egy olyan nő, akit frissen dobtak, csődbe ment partnerével közös vállalkozása, s neki egyedül, nulláról kell kezdenie, ráadásul úgy, hogy az ígéretek földjéről haza kell költöznie Angliába, ahol tényleg semmi nem vár rá. Sem munkahely, sem lakás, sem magánélet.

   Őszinte, hangulatos és könnyen olvasható, bár igazándiból a harmicöt-negyvenen túliaknak ajánlanám, mert első sorban nekik és róluk szól. Még akkor is, ha nem szingik és nem kell mindent elölről kezdeniük. Nekem nagyon bejött.

Lucy Score – Amire mindig is vágytunk

Eredeti cím: Mr. Fixer Upper, 2017

Pioneer Books, 2025

   2023-ban, karácsony előtt jelent meg Lucy Score Karácsonyra állni fog című könyve, majd egy évvel később ugyanaz más címmel is: Amit a hurrikán meghagyott. Azért említem meg ezt, mert aki azt olvasta, annak ez a történet is ismerősnek fog tűnni, mert ugyanarról a testvérpárról szól – bár most az ikerpár férfi tagja a történet főszereplője. S ahogy visszaemlékszem a könyv cselekményére, időben mintha ez történne korábban, hiszen minketten jelen vannak a történetben.

   S az is közös a korábbi történettel, hogy ez is a valóságshow-k világában játszódik. Nem tudom ki hogy van vele, én nem szeretem a műfajt, nem is nézem semmilyen fajtáját.

   Nem mondanám, hogy feltétlen imádattal fordulok Lucy Score írásai felé, de nem is utasítom el indulásból. Ezt viszont nem kedveltem, s nagy valószínűséggel ehhez hozzájárult a cselekmény körítése, azaz a valóságshow-k világa, ami megrendezett, hamis és hatásvadász. Hát olyan volt ez a történet is.

Julie Caplin – Villa Amalfiban (Egy csésze kávé... 11)

Eredeti cím: A Villa with a View, 2024

Libri, 2025

   Viszonyom Julie Caplin könyveivel nagyon viharos, mert ez az Egy csésze kávé... sorozat tizenegyedik része, és vannak olyan könyvei melyeket kedvelek és olyanok is, amelyeket végig sem olvastam. Ezt végigolvastam és az egyszer olvasós kategóriába sorolnám, mert csupán terjedelmében volt több, mint egy Harlequin-füzetben megjelent romantikus történet. Körülbelül annyira is volt hihető az egész, viszont kaptam egy jó adag kellemes leírást Amalfiról – sosem jártam ott (még), nem tudom ez mennyire volt pontos.

   Nekem ez nem jött be, de majd mindenki eldönti maga, hogy tetszik-e vagy sem.

Várható megjelenések – május, 2025

   Hamarosan vége áprilisnak, ami azt jelenti, hogy újabb friss megjelenések vannak elérhető közelségben. Nem mondanám, hogy el leszünk kényeztetve májusban, hiszen júniusban ismét ünnepi könyvhét lesz, s ilyenkor azért a nagy eseményre tartogatják a megjelenések nagyját, de azért nem panaszkodhatunk májusra sem. Íme néhány olyan cím, amiről úgy gondolom, hogy sokan várják a megjelenésüket.

Sarah Maclean – Micsoda nő ez a férfi! (A szerencsejáték szabályai 4)

Eredeti cím: Never Judge a Lady by Her Cover, 2014

Könyvmolyképző

   Ő Britannia leghatalmasabb asszonya, a londoni alvilág királynője. De ennek titokban kell maradnia…

   Nappal ő Lady Georgiana, egy herceg húga, akinek becsületén az első báli szezonja előtt esett helyrehozhatatlan folt. Éjszaka azonban ő Chase, a város legismertebb kaszinójának titokzatos alapítója, akinek hosszú éveken keresztül sikerült eltitkolnia a kilétét.

   Egy férfi azonban elég okos ahhoz, hogy rájöjjön az igazságra – a zseniális, céltudatos, jóképű Duncan Westet lenyűgözi a gyönyörű, hírnevét vesztett nő, aki valami úton-módon kapcsolódik a sötétség és a bűn világához.

   West érzi, hogy a nő több, mint aminek látszik, és megfogadja, hogy feltárja Georgiana összes titkát, és leleplezi a múltját. Ezzel azonban nemcsak a nőt és annak életét, hanem a szívét is veszélybe sodorja...

   Vajon létezhet-e közös jövő e két ember számára?

Ellie Palmer – Négy hétvége, egy temetés

Eredeti cím: Four Weekends and a Funeral, 2024

Könyvmolyképző

   A balszerencse az, amikor a lehető legrosszabbkor találkozol a tökéletes férfival…

   Amikor a harmincéves, teljes melleltávolításon átesett Alison megérkezik az exbarátja, Sam temetésére, és rájön, hogy senki nem tud a szakításukról, beleegyezik, hogy a család kedvéért egy darabig még eljátssza a gyászoló barátnő szerepét.

   Elvállalja azt is, hogy Sam tüskés természetű legjobb barátjával, Adam Berggel karöltve összepakolják Sam holmiját, és előkészítik a lakását eladásra. Végül is csak négy hétvégéről van szó…

   Adam azonban a háta közepére sem kívánja Alisont. A lány kénytelen hosszú órákat tölteni összezárva a mogorva, egyszavas mondatokban beszélő férfival, és úgy dönt, muszáj bevetnie emberbarát képességeit. Eléri, hogy Adam megkedvelje.

   A kínos családi ügyek és pakolási dilemmák után kettejük között törékeny barátság alakul ki… már ha a „barátság” azt jelenti, hogy hihetetlen közöttük a kémia. Vajon Alison tisztázhatja magát, és végre megkaphatja az életet és a szerelmet, amire mindig is vágyott?

   Vagy a kis füllentése az új, váratlan románc útjába áll?

Liane Moriarty – Az alma nem esik messze

Eredeti cím: Apples Never Fall, 2021

General Press

   Még ​a legédesebb alma közepén is megbújnak az apró, keserű magok

   A Delaney családot mindenki irigyli. A szülők, Stan és Joy között mindig is kézzel fogható volt a kémia, miközben hosszú évekig virágzó teniszakadémiát működtettek. Úgy tűnt, négy gyermekükből szintén teniszcsillag válik, de az életük más irányt vett. Ötven év házasság után Stan és Joy most végre belevághatnak a boldog nyugdíjas évekbe, ám a dolgok nem teljesen úgy alakulnak, ahogyan azt eltervezték.

   Egy este egy Savannah nevű idegen kopogtat az ajtajukon, ők pedig befogadják a kissé zavart, homályos múltú lányt. Amikor Joynak hirtelen nyoma vész, és Savannah is eltűnik, a rendőrség nyomozni kezd, a gyanú pedig Stanre terelődik. Ahogy a Delaney gyerekek két pártra szakadnak, és életük talán legnehezebb mérkőzésébe kezdenek, a közös családi történet is új megvilágításba kerül…

   Liane Moriarty nagy sikerű regényéből Annette Bening és Sam Neill főszereplésével készült filmsorozat.

Emily Henry – Szingli páros

Eredeti cím: Funny Story, 2024

Animus

   Daphne romantikus lelkületű vőlegénye, Peter egy napon ráébred, hogy valójában a gyerekkori legjobb barátjába, Petrába szerelmes, aki ráadásul viszontszereti őt.

   Szakít Daphnéval, aki így kénytelen új fejezetet nyitni, ám mivel nem áll jól anyagilag, ott ragad a gyönyörű, tóparti Waning Bayben, Peter szülővárosában egy szál magában, család és barátok nélkül. A helyi gyermekkönyvtárban dolgozik, amit imád, de amit itt keres, abból még a számlákra is alig futja, nemhogy arra, hogy saját lakást béreljen. Muszáj tehát találnia valakit, akihez beköltözhet – és ez az ember, a sors szeszélye folytán, nem más lesz, mint Petra exe, Miles.

   A szívszaggató szerelmes dalokkal vigasztalódó nyűgös Miles szöges ellentéte a gyakorlatias és zárkózott Daphnénak, aki a munkatársai szerint minden bizonnyal vagy az FBI-nál dolgozik, vagy tanúvédelmi program alatt áll. A váratlanul szingliségre kényszerült szobatársak eleinte nem nagyon találják egymással a hangot, de egy napon a közös bánat egy különös terv készítésére sarkallja őket. És ugyan ki hibáztatná őket, hogy a tervben az is benne van, hogy szándékosan félrevezető posztokat tesznek ki közös – és igen romantikus – nyári kalandjaikról?

   Persze a kapcsolat csak szemfényvesztés, hiszen nincs az az isten, hogy Daphne úgy kezdjen új életet, hogy beleszeret az exvőlegénye új menyasszonyának exébe… Ugye?

Ashley Poston – Regényes szerelem

Eredeti cím: A Novel Love Story, 2024

Magnólia

   A ​szerelem sokszor felülír minden képzeletet.

   Eileen „Elsy” Merriweather imádja a happy endeket. Legalábbis a regényekben, ahol az oltárnál nem hagyja faképnél senki. A könyvek menedéket, biztonságot nyújtanak neki. És épp ezért várja már nagyon az éves kiruccanását a könyvklubja tagjaival, amit vidéken, egy kis faházban szoktak tartani. Soha nem mondana le barátai társaságáról, a velük elfogyasztott olcsó borokról, és hogy nagy romantikus gesztusokról trécselhessenek.

   Útközben azonban váratlanul lerobban a kocsija, és egy olyan különös kisvárosban találja magát, mely pont úgy fest, mint egy regény helyszíne…

   Mert az is.

   Persze ez maga a képtelenség, ugyanakkor… Elsy tényleg Eloratonba került, a kedvenc romantikus sorozata világába, ahol mindig mézédes a ragacsos cukor, amelynek bárjában mindig kissé odaégetik a hamburgert, és mindig esik délutánonként. Az egész olyan meghitt és családias, mondhatni tökéletes… leszámítva, hogy a létezése meg van rekedve, mert az elhunyt szerző félbehagyta az utolsó kötetet.

   Elsy biztos benne, azért került ide, hogy hozzájáruljon a városlakók sorsának könyvbe illő beteljesüléséhez.

   Csakhogy egy személy kilóg a sorból – a helyi könyvesbolt barátságtalan tulajdonosa, akinek mentazöld színű a szeme, bosszantóan szexi a szája, az ízlése pedig kifogástalan a regények terén. Ő előszeretettel akadályozza az utolsó rész lezárulását.

   Ami nagy gond, mert Elsy idővel rájön, hogy a városlakók happy endje és saját életének boldog végkifejlete szorosan összefügg egymással.

Lauren Blakely – Az úgynevezett szerelmi életem (How To Date 1)

Eredeti cím: My So-Called Sex Life, 2023

Könyvmolyképző

   Egy ​utazás Európán át. Két esküdt ellenség. Hét éjszaka egy szobában..

   TúlSzexiVagyok Axel Huxley az az ember, akivel egy éjjelt sem akarnék összezárva tölteni, nemhogy hetet. Egyszer próbáltam ezzel a beképzelt pasassal együtt dolgozni, de olyanok vagyunk, mint a vodka és a jó döntések. Nem működünk együtt. De most a kiadónk európai körutazásra küld minket, luxusvonattal. Egy foglalási galiba miatt egy hálókocsin kell osztoznom azzal a férfival, aki sportot űz a bosszantásomból. Kitaláltad, csak egy ágy van.

   Kétlem, hogy túlélem az elkövetkező hét napot és éjszakát az egyébként veszélyesen jóképű ellenségemmel és a köztünk izzó feszültséggel. Amiből egyik éjjel egyszer csak egy végzetesen elkerülhetetlen gyűlöletszex kerekedik.

   De a legnagyobb csavar az egészben, hogy minél több időt töltünk együtt – napközben meglátogatjuk Európa legromantikusabb városait, éjjel pedig egymást fedezzük fel –, annál inkább rákényszerülök, hogy szembenézzek a múltunkkal. Hogy elengedjem a fájdalmat. Hogy lássam, kivé vált. És mikor ezt megteszem, azon gondolkodom, vajon nekünk nincs-e már késő egy új, boldog befejezéshez.

Lauren Appelbaum – Büszkeség és szingli élet

   Az a végzetem, hogy vénlány és banya legyek, nem igaz? Faházat kellene keresnem az erdőben, meg macskákat, nem férfiakat.

   Ez az év is ugyanúgy kezdődik. Nem elég, hogy Rachel megragadt egy munkahelyen, amit utál, és a férfiak terén is mindig beleválaszt, de idén tölti be a harmincat is. Ráadásul az anyja is azon mesterkedik, hogy összehozza a szomszéd házat megvásárló, jóképű techmilliomossal, Christopher Butkusszal, aki rosszabb benyomást nem is tehetett volna rá az első találkozásukkor.

   Amikor Rachel élete és az eddig biztos pontnak számító baráti köre darabokra hullik, abban a személyben talál támaszra, akire a legkevésbé számított volna: a bosszantó, mégis meglepően vicces és figyelmes techguruban. Egy felkavaróan őszinte, kézzel írott levél pedig elülteti Rachel fejében a kételyt: vajon végig rosszul ítélte meg a férfit?

General Press, 2025

Eredeti cím: Rachel Weiss’s Group Chat, 2024

   Ezt a könyvet úgy reklámozta magyar nyelvű kiadója, hogy a Büszkeség és balítélet modern változata, talán azt is hozzátették, hogy romantikus komédia, de erre azért nem vennék mérget.

   Én nagy rajongója vagyok Jane Austen könyveinek és különösen a Büszkeség és balítéletnek, melyet többször is elolvastam, láttam számos filmadaptációját, és még a modernizált változatait is. Ezért nyilvánvalóan felcsillant a szemem, s akartam ezt a könyvet. Nemrég egy másik klasszikus modern átíratát olvastam, s az nagyon bejött, gondoltam ugyanez fog történni Appelbaum könyvével is. Nos, a rózsaszín köd gyorsan oszlott, mert ez az, amire azt szokták mondani, hogy a szerző forog a sírjában.

   Nem értettem azt sem, hogy miért kellett még jobban Austen könyvére hajaztatni a magyar címmel, mikor semmi köze nincs az eredetihez, ami fedné is a valáságot, hiszen Rachel Weiss meglehetősen sokat lóg a barátnőivel csoportos beszélgetésekbe bonyolódva.

   A történet hősnője Rachel Weiss – nem Elizabeth Bennet, bár van neki egy Jane nevű nővére – egy négy gyermekes zsidó család gyermeke. Releváns a történet szempontjából a zsidó család? Egyetlen pillanatig sem, ugyanúgy lehetett volna mexikói vagy kínai, hindu vagy muzulmán. Rachel egy olyan munkát végez, amit utál, igazándiból a munkahelyét is utálja, és mint később kiderült, kemény szocialista beállítotságú (amíg másé a pénz), mert rühelli a gazdagokat. Nála szörnyebb peszónát nehéz elképzelni, pedig az anyja még ennél is szörnyebb a maga rögeszméivel idősebb lányai férjhezmenetelét illetően.

   Tehát a Weiss családnak nem öt lánya van, csupán négy – a két fiatalabb közpiskolás korú plázacica ikerlányok –, s az idősebb már jó ideje stabil párkapcsolatban és, csakhogy Mrs Weiss-nek ez sem elég, neki esküvői harangok kellenének, bármi áron. Ezért is próbálja Rachel útjába terelgetni a szomszédék dúsgazdag fiát Christopher Butkust – ő lenne az, aki Austennél Mr. Darcy, s Appelbaum szorgalmasan le is másolja a karaktert, az őt övező konfiktusokat, félreértéseket, stb... még azt a fránya kézzel írt levelet sem tudta kihagyni.

   Igazándiból ez egy bűnrossz paródia volt, pedig a szerző mindent elkövetett, hogy valami menőt hozzon össze. Például belekeverte a #MeToo mozgalmat is, hátha bár az üt, ha a története nem is. S ami kiverte a biztosítékot: a férjezett barátnője lefekszik a pasijával, ő meg épp, hogy homlokon nem csókolja ezért. Melyik világon?

   Nem találok szavak arra, hogy mekkora csalódás volt ez a gyenge minőségű karikatúra. S mivel ez a szerző első és ezidáig egyetlen könyve, talán jobb lenne mindenki számára, ha ez így is marad. Ez egy kicsit sem vicces, viszont annál idegesítőbb.

 

Melodie Edwards – Jane és Edward

   „Nincs ​semmi másom ezen a világon, csak én és a két lábam, amivel szilárdan kell állnom a földön.”

   Az állami gondozásból útjára engedett Jane magányos életet él, pincérnőként dolgozik egy külvárosi étteremben. Belefáradva a nélkülözésbe a lány jogi asszisztensnek tanul, majd állást kap egy elegáns ügyvédi irodában, Toronto belvárosában. A főnöke a zsémbes természetű Edward Rosen lesz, a cég többségi tulajdonosa, aki több tucat asszisztenst üldözött már el maga mellől. Jane az anyagi függetlenség reményében rendíthetetlenül állja a sarat: csendes hozzáértésével és elragadóan talpraesett megoldásaival egy idő után még Edwardot is képes lenyűgözni. Míg a munkakapcsolatot egyre inkább kezdik átszőni a kettejük között kialakuló érzelmek, Jane-nek szembe kell néznie a múlt rég elfeledett szellemeivel is…

   A napjainkban játszódó történet Charlotte Brontë Jane Eyre című örök klasszikusának visszhangzó szívdobbanásait követi.

General Press, 2025

Eredeti cím: Jane & Edward, 2023

   Mivel Melodie Edwards a szerzői előszóban nyíltan bevallja (és a fülszöveg is céloz rá), hogy ez tulajdonképpen Charlotte Brontë Jane Eyre című örök klasszikusának modern változata, az lenne célszerű, hogy elmondjam mennyire imádtam a Jane Eyre-t. Nem imádtam. Az egy nagyon jó történet, kétszer is olvastam – bár nem mostanában –, sőt vagy két filmadaptációját is láttam. S mivel nyilvánvalóan ismerem az eredeti történtet, fenntartásokkal álltam Edwards feldolgozásához. Egyébként is szkeptikus vagyok az ilyen „retelling” – bármennyire is divatosak mostanság – típusú írásokkal kapcsolatban, ahogyan a klasszikusok évtizedekkel (és más szerző által) írt folytatásaival is.

   Indulásból két dolgot szeretnék leszögezni: az első az, hogy nem kell ismerni Brontë könyvét ahhoz, hogy ez a történet élvezhető legyen. Megy az anélkül is. És a második természetesen az, hogy ez egy meglepően szórakoztató történet volt, amin többször is hangosan felnevettem. Ezt azért a történet eredetijéről nem mondanám el, mert az korántsem a nevettetést szolgálja.

   A főszereplő magától értetődően Jane (Raine) és Edward (Rosen) meglehetősen fura párosa.

   Jane szürke egyéniség. Korán elvesztette anyját és kamasz koráig egyetemi oktató apja nevelte. Vagy legalább is úgy tett mintha nevelné, hiszen a férfit lefoglalták írásai, könyvei, lánya pedig egy olyan akadémiai közegben nevelkedett, amely teljesen alkalmatlan egy gyermek számára. De még az egyetem kampusza is jobb volt, mint a gyermekotthonok és a nevelőcsaládok sora, amely Raine professzor korai halála után következett Jane számára.

   Mindez a történet során derül ki, mert a jelenben Jane egy vendéglőben pincérkedik, bár hamarosan asszisztensként fog elhelyezkedni egy neves jogi cégnél. S bármennyire is utálja jelenlegi munkáját, félelemmel tölti el a tudat, hogy egy teljesen új környezetben kell dolgoznia, mi több, egy olyanban, amihez eddig nem sok köze volt. Mert akárhonnan nézzük, Jane kicsit antiszociális és ígénytelen, ami a kinézetét illeti.

   Bár szorgalmasan tanult, mégis furának tartottam, hogy frissen végzett jogi asszisztensként, minden tapasztalat nélkül, Jane máris egy olyan nagynevű cégnél kapott állást. A válasz pedig hamar jött is, amikor megjelent a színen a férfi főszereplő, aki havi rendszerességgel fogyasztotta asszisztenseit. Azt is el kell mondanom, hogy Edward Rosen meglehetősen ellentmondásos figura. Először is nem úgy néz ki, ahogy az ember lánya egy zseninek tartott, dörzsölt ügyvédet elképzel, mert örökösen zilált, gyűrött, káromkodik mint a kocsis, és bármikor képes bárkit megríkatni. Ugyanakkor van egy érzelmes oldala is, mely néha megcsillan, van benne egy adag sutaság is, ami emberibbé teszi. Élvezetes volt Jane és Edward párbeszédeit, pengevátásait olvasni, s ehhez nagyban hozzájárult a szerző könnyed stílusa és a humor, amivel színesebbé tette a történetet.

   Nyilvánvaló volt, hogy a cselekmény merre halad: Jane és Edward egyre közelebb kerül egymáshoz, fellángol a szerelem, s vártam mikor foszlik szét a rózsaszín álom. Mert, ugye, aki olvasta a Jane Eyre-t, az tudja, hogy Mr. Rochester, a történet Edwardja, a padláson rejtegeti őrült feleségét. Kiváncsi voltam Mr. Rosen hová dugta az övét, és ha egyáltalán követte Edwards az eredeti vonalat.

   Pozitívuma a történetnek, hogy a szereplők teljesen átlagosak. Ez alatt értendő, hogy Jane nem a világszépe, Edward pedig nem a dögös milliomos. Azt is pontoztam, hogy a történet teljesen mellőzi az erotikát, legalább is azt a fajtát, amellyel a szórakoztató irodalom mostanában dugig van.

   Összességében ez egy szórakoztató és szerethető történet. Nem volt tökéletes, mert azért voltak olyan részek és megoldások melyeket kissé elkapkodottnak éreztem, de szerettem a főhősöket, volt szerencsém néhány igazán jó mellékszereplőhöz is, megvolt a szolgálatos gonosz is. Éééés természetesen megvolt a boldog végkifejlet is, talán jobb is, mint amire eredetileg vártam. Ez egy a könyv kellemes meglepetés volt.

   Ajánlom azoknak, akik egy könnyed, vicces, kuckózos könyvre vágynak, de ízlések és pofonok...

Kirsty Greenwood – Holtomiglan-holtodiglan

   Hogyan találjunk meg egy pasit tíz nap alatt?

   Amikor az egyedüllétre berendezkedett Delphie egy hamburgerfalatka okozta fulladás miatt a túlvilágon találja magát, azt gondolja, ennél váratlanabb fordulat már nem következhet a számára. A bizarr helyszínen azonban belebotlik a legdögösebb férfiba, akit valaha is látott, és akiben minden bizonnyal megtalálta a lehetséges lelki társát.

   Az idillnek azonban egy csapásra vége szakad, amikor valaki beront, és végzetes hibára hivatkozva visszaküldi a férfit a földre. A kétségbeesett Delphie kap egy második esélyt: ő is visszatérhet az élők sorába, ha tíz napon belül eléri, hogy a titokzatos idegen önszántából megcsókolja. Ahhoz azonban, hogy megtalálja a férfit egy milliók lakta városban, Delphie-nek a szívére kell hallgatnia, és meg kell tanulnia segítséget kérni…

General Press, 2025

Eredeti cím: The Love of My Afterlife, 2024

   Nem sokszor fordult elő, hogy mindjárt az év elején új kedvencet találjak magamnak, most viszont összejött, mert a számomra teljesen ismeretlen Kirsty Greenwood bizony nagyot dobott egy olyan zsánerben, amit kedvelek, és amiről úgy gondoltam, hogy már semmi újat, semmi meglepőt nem lehet írni. Nos, Greenwood bebizonyította, hogy lehet. 

   A szerző a chick litre jelemző klisékkel operál, nem is kevéssel, megszórja egy csipetnyi mágikus realizmussal, hozzáad némi elgondolkodtató élethelyzetet és humort – nem is keveset –, megfejeli jól megformált, színes karakterekkel, s máris megvan a sikeres recept.

  A történet hősnője Delphie, huszonhét éves londoni lány, aki a lakásához nagyon közeli gyógyszertárban dolgozik. Enyhén szólva is antiszociális. Nincsenek barátai, sosem volt egy randin sem, és természetesen nem csókolt meg egyetlen békát sem. Interakcióit a két munkatársára és a háza földszintjén élő idős Mr. Yoonra korlátozza. Aki néma, s ez milyen jól jön neki, nem kell szocializálnia a szükségesnél többet. Ez a három ember tartozik a szociális hálójához, meg néha Cooper, a másik szomszédja, akivel interakciója minimális és enyhén szólva puskaporos. Ahogy haladtam előre a történetben, megértettem azt is, hogy miért olyan Delphie, amilyen. A teljesen normális gyermekből egy befele forduló fiatal nő lett, miután apja elhagyta a családot, és meglehetősen önző, művész anyja helyett neki kellett a felnőttnek lennie.

   A történet kezdetén Delphie egyedül lakik a családi lakásban, anyja új élettársával egy komunnában él valahol az Egyesült Államokban, s a fiatal nő épp szokásos rutinját követi: a televíziót bámulja és táplálkozni készül. Csakhogy ez a nap másként alakul, mint a többi, mert a hamburger egy darabja megakad a torkán, és nincs aki a segítségére siessen. Nincs fehér fény, nincs folyósó, csak sötét. Amikor pedig magához tér, újabb meglepetés: egy mosodában találja magát egy fiatal nő társaságában, akiről kiderül, hogy Merrittnek hívják, kissé egzaltált, imádja a romantikus filmeket-könyveket – olyan filmek címével és szerzők nevével dobálózik, amit sokan fel fognak ismerni –, és jobb híján ő a túlvilági terapeutája (nyár van és szabadságolások ideje). Az a feladata, hogy könnyebbé tegye az átmenetet az örökkévalóságba Delphie számára. Itt van az a pillanat is, amikor Delphie-nek felajánlja, hogy visszanézheti az egész életét, s ez azért fontos, mert addig a pillanatig Delphie elégedett volt élete alakulásával, mi több, boldognak érezte magát, hiszen a saját maga választotta életformát követte. Itt tudatosul benne, hogy mennyire egyedül van, s az élete nem igazán nevezhető életnek.

   Delphie elfogadja, hogy itt a vég, azonban a mosodába új szereplő érkezik Johan T... személyében. És Delphie és a férfi között kipattan a szikra, ami gyorsan el is alszik, hiszen Jonah jelenléte csupán egy rendszerhiba következménye. Nos, már a másvilágban sem lehet bízni, viszont Merritt meglátta ezt a szikrát, és új esélyt ad Delphie-nek: tíz napra visszaküldi a való életbe, és ennyi idő alatt meg kell találnia Jonah-t – aki semmire nem fog emlékezni –, és rá kell vennie, hogy teljes önszántából megcsókolja. Ha ez nem jön össze, Delphie az örökkévalóságban végzi, Merritt túlvilági társkereső vállalkozásának kísérleti nyulaként.

   És megkezdődik a futás az életért, melynek során Delphie egy képletes önismereti utazást tesz kisebb-nagyobb sikerekkel és kudarcokkal, és felfedezi, hogy az élet nem egyszerűen fehér vagy fekete, de mindenképpen érdemes megélni minden pillanatát, bármilyen is legyen.

   Kiszámítható a végkifejlet? Abszolút! De ameddig odáig eljut a történet, számos meglepetéssel és csavarral kell szembenézni. A humoron és megható élettörténeteken kívül a szerző abszolút valós élethelyzeteket is belesző a cselekménybe. Csak úgy finoman, nem tolja erőszakosan az ember pofájába, hanem arra törekszik, hogy az olvasó maga ismerje fel, hogy az bizony egy problémás helyzet, amivel akár ő maga is szembesülhetne bármikor.

   Ez egy modern tündérmese arról a bizonyos csókról, ami életeket menthet. S ami számomra bónusz volt: mellőzte a könyvekben már szinte kötelezően jelen levő pornográfiát. Imádtam ezt a történetet, az első szavától az utolsóig. Senki világát nem fogja megrengetni, de szórakoztatni fog. S mivel ez most nagyon betalált, a jövőben szeretnék több könyvet is olvasni Kirsty Greenwoodtól, lehetőleg magyar nyelven. De ízlések és pofonok.

Sabrina Jeffries – Ármány és csabítás

   Hercegi kör 4

   Sheridan ​Wolfe, Armitage hercege a mostohatestvéreivel együtt elhatározza, hogy végre megfejti a rejtélyt, amely az özvegy édesanyjuk három férjének felettébb gyanús halála mögött húzódik. Úgy dönt, kihallgatja az ügy lehetséges gyanúsítottját, Lady Eustace-t, arra azonban nem számít, hogy a hölgy elbűvölő lánya, Vanessa még nagyobb kihívás elé állítja. Sheridan egykori szerelme tragikus elvesztése után megfogadta, hogy ellenáll minden kísértésnek, és soha többé nem nyitja meg a szívét. Ráadásul úgy fest a dolog, hogy Vanessa amúgy is egy londoni drámaíróért rajong… Persze a rideg herceg mit sem sejt arról, hogy a lány csupán azért bonyolódik flörtbe a poétával, hogy felhívja magára az ő figyelmét. A terv sikerül, a herceg egyre növekvő féltékenységével a lány iránti szenvedélye is mind magasabbra csap, mígnem a nyomozás és a két fiatal élete nem várt fordulatot vesz…

General Press, 2025

Erdeti cím: Undercover Duke, 2021

   Az a jó a General Press Kiadóban, hogy ha megkezdi egy könyvsorozat kiadását, akkor azt többnyire be is fejezi. Fél kezem elég megszámolni hány sorozatot/szerzőt kaszáltak el – gondolom az érdeklődés hiánya miatt. Kissé nehezményezem, hogy a sorozatok részeire egy-egy évet kell várni, de helló! Legalább megkapjuk és elolvashatjuk magyar nyelven is.

  Az sincs kedvemre, hogy a Kiadó Romantikus Regények sorozata egyre kevesebb címet jelentet meg. Az év első felében mindössze két ilyen könyvvel találkozunk majd, az egyik ez a Sabrina Jeffries könyv, a másik pedig Julie Klassen tollából származik, akinek az írásait már évek óta nem olvasom (Isten látja lelkemet, megpróbáltam megszeretni!), mert szerintem nagyban másolja Jane Austen stílusát, s ami Austennek annak idején ment, nem föltétlenül működik most is. De térjünk rá Ms. Jeffries könyvére, ami egy sorozat negyedik, egyben befejező része.

   El szoktam mondani, hogy az illető könyv lehet egy sorozat része, de önálló történetként is megállja a helyét. Ez most nem működik. Valamennyi részt olvastam a magyar nyelvű megjelenés után, mi több, ezt a részt tavaly angolul is, mert kíváncsi voltam a gyilkos személyére, viszont most úgy éreztem, hogy teljesen sötétben tapogatózom. Annyi idő eltelt az előző rész olvasásától, és a szereplők száma annyira felduzzadt, hogy sokszor fogalmam sem volt ki kicsoda, milyen kapcsolatban áll a másikkal, és egyáltalán mit keres ebben a történetben.

   Persze az alap dolgokra emlékeztem: van egy hercegné, aki épp a harmadik hercegi férjét fogyasztotta, mindegyiknek szült 1-2 gyermeket, és minden férje gyanús körülmények között szerderült jobb létre. Ezeket a gyanús haláleseteket próbálják felderíteni felnőtt gyermekei, s közben rájuk talál életük párja s a szerelem. A könyv egy pontján elhangzik, hogy a hercegné huszonöt évesen a harmadik férjénél tartott és már öt gyermek anyja volt, és akkor felmerült bennem, hogy ha számításba vesszük a terhességek idejét (rendben, az öt gyerek között van egy ikerpár is), a férjek halála miatti kötelező gyászidőszakot, meg azt a tényt, hogy azért egy terhesség nem jön össze mindig az első próbálkozásra, akkor hány évesen kezdhette pályafutását a hercegné?

   Nos, ez a záró rész az utolsó hercegi gyermek története, Sheridan ​Wolfe, Armitage hercegéé, mivel már csak ő maradt nőtlen. S hogy ne legyen hiányérzetem, a korábbi részek összes szereplője megjelenik a történetben, megfejelve a kiegészítő novella szereplőivel is. Ami nem gond, ha az ember legalább halványan emlékszik rájuk. Az viszont igen, hogy ezeket a szereplőket hol a nevükön, hol a címükön emlegeti a szerző, amitől az én fejemben máris megduplázódtak, és vissza kellett lapozni a családfára, hogy ez most ki is?

   Mit kaptam ettől a történettől? Egy közepes románcot az aktuális hercegi szereplő és Vanessa Pryde kisasszony között, aki annak a nőnek a lánya, aki rajta van a gyanúsítottak listáján, az özvegy hercegné barátnője, a herceg testvérének nagynénje házasság révén – hogy épp hányadik házasságról van szó, ki tudja már? Az ifjú hölgy pedig minden áron meg akarja szerezni magának a nősülni nem szándékozó (megvan a maga oka rá), elszegényedett herceget, ezért cselhez folyamodik. Kész shakespeare-i bonyodalom, ugye? Olyan nagy hűhó semmiért alapon, mert lényegében a langyos románcon kívül nem sok minden történik, bár a „langyos”-t itt a kapcsolat-udvarlás fejlődésére kell érteni, mert a főhősök amúgy nagyon is lángba borítják a hálószobát.

   Ami a történet krimi részét illeti, az nagy csalódás volt. Igen, bebizonyosodik, hogy a hercegi halálok nem véletlen események voltak (ezt amúgy is tudtuk), kiderül ki az elkövető, a motiváció is, viszont az elkövetés módjára nem derül fény, mert közbeszól egy pisztolygolyó. Ennyi gyilkosságot elkövetni bűnözői lángész kell, és kíváncsi lettem volna, hogyan tudta mindezt megtervezni, kivitelezni a 18. század végén – 19. század elején.

   Az egész történet olyan volt, mintha a szerző már belefáradt volna a hercegek történetébe, s gyorsan véget akart volna vetni az egésznek. Túl sok figyelmet fordított a főhősök közötti interakcióra, a megtévesztő játékra, vagy akár a szereplők elmélkedéseire, és többnyire figyemen kívül hagyta azt, aminek a középpontban kellett volna lennie, hiszen négy könyvön keresztül erről volt szó: a gyilkosságok. Tehát Ms. Jeffries maradjon a románcnál és ne írjon krimit, mert nem jön össze neki. Viszont értékeltem a humort, ami többnyire az álnéven színdarabokat író hercegi testvér szívatásában merül ki. Ha a fordító leírhatta többször is a "megbuherál" szót, akkor én is leírhatom a szívatást.

   Nekem ez olyan „egynek elmegy” kategória, mást, többet vártam ettől a sorozatzáró kötettől. Remélhetőleg következnek még Sabrina Jeffries könyvek, amik ennél jobbak lesznek. De hát ízlések és pofonok.

  U.i.: a borító bűnronda, s a képen szereplők öltözetei kétszáz évvel korábbi stílust képviselnek. Nem, nem volt maszkabál a történetben, tehát még ezzel sem lehet magyarázni a kortévesztő ruházatot. Amúgy a kiadó könyvei mindig tetszetős csomagolást kapnak, kivételt képeznek a Romantikus Regények sorozat könyvei. Azokon valami átok ül, mert nem ez az első borító, aminek lényegében nem sok köze van a tartalomhoz.

A sorozat korábbi részei

1 A csábítás iskolája

2 Az agglegény

Sabrina Jeffries, Madeline Hunter, Mary Jo Putney – Karácsonyi csók - novella

3 A herceg hitvese

Karácsonyi témájú könyvek dömpingje...

   Néhány nap múlva karácsony, véget ér a bevásárlási roham, a nagy főzési akció, és remélhetőleg a karácsonyfa alatt lapul majd néhány könyv is azok számára, akik olvasni szeretnének. Még mindig nincs késő beszerezni, lesz idő olvasni.

   Ha karácsony, akkor jön az ünnepi témájú könyvek dömpingje, ami az idén mintha a szokásosnál nagyobb lett volna, s mintha egyre korábban jelennének meg. Nem tudnám számszerint megnevezni hány ilyen témájú könyv jelent meg az idén, de az biztos, hogy én a szokásosnál többet olvastam (kész mazochizmus!). Jókat, rosszakat, csiliviliket, giccseseket, s bizony olyan is akadt, ami kitört a sablonból, és amire azt mondtam, ez igen!

   Nem fogom hosszan elemezgetni, hogy melyik könyv milyen és miért olyan, amilyen, hiszen az olvasás szubjektív folyamat, s kizárólag személyes ízlés kérdése kinek mi a menő. Tehát csupán egy felsorolás következik az általam olvasott, idén megjelent karácsonyi témájú könyvekről... meg néhány szó – személyes, szubjektív véleményem, ami esetleg ötletet adhat, hogy az igazán bő választékból melyiket is vegyétek kezetekbe. Azt még el kell mondanom, hogy hosszú ideje ez az első év, amikor egyetlen kiadónál sem jelent meg karácsonyi történet Debbie Macombertől – mondjuk én ezért nem is sírom vizesre a párnám.

   Stefanie Neeb: Comming Home for Christmas – A karácsony összehoz (Menő Könyvek) – ezt sajnos benéztem, mert valahogy elsiklottam az ifjúsági címke fölött, s az első három fejezet sem kötött le annyira, hogy folytassam. Befejezetlen maradt.

   Carrie Elks: Szívek karácsonya (Pioneer Books) – a tavaly (ha jól emlékszem) megjelent Winterville sorozat második része. Akinek tetszeni fog, az örülhet, mert van még belőle bőven. Egyébként kellemes olvasmány, teljesen kiszámítható, és senki világát megrengetni nem fogja, hiába próbálkozik az össznépi karácsony mellett komolyabb témával is a szerző.

   Jenny Hale: Karácsonyi levelek (Cartaphilus) – Hasonló témájú könyvet többet is olvastam már, minden bizonnyal más is, csak ez karácsonykor játszódik, s jön vele a nagy amerikai giccsparádé.

   Shari Low: Egy karácsonyi éjszaka (Könyvmolyképző) – ambiciózus családregény, három generáció története. Kellően zavaros, hogy fenntartsa az érdeklődést, hiszen egyszerre három idősíkban is játszódik, sajnos a vége kellően giccses is. De kellemes olvasmány és érdekes karakterek.

   Hope Holloway, Cecelia Scott: Karácsony a kunyhóban (Cartaphilus) – Ha az ikrek témája már közhely, akkor dobjuk be helyettük a hármasikreket. A karácsony csak bónusz, a történet a nők sorsáról az év bármelyik szakában érvényes lett volna, bár az én ízlésemnek egy idő után túl sok vallási töltetet kapott. Ez egy sorozat indítókötete (Ünnep a hegyek között), aztán vagy lesz folytatás, vagy nem.

   Rebecca Raisin: Flora karácsonyi boltocskája (Pioneer Books) – Fülszöveg alapján rajongtam érte, olvasáskor már egyáltalán. A hősnő annyira fanatikusan karácsonyimádó, és sajnos akkora arca (és szája) is van, hogy átment ellenszenvesbe. Nagyon. Befejezetlen maradt.

   Milly Johnson: Karácsonyt minden napra (Pioneer Books) – Tipikus Milly Johnson könyv egy csipetnyi mágikus realizmussal – nevezzük a karácsony csodájának. Nem rossz, de nem is egetrengető, viszont egészen eredeti.

   Karen Swan: Karácsony gyertyafénynél (21. Század) – A legjobb karácsonyi témájú könyv volt, amit az idén olvastam. Határozottan újraolvasós kategória, s ha bővebben olvasnál róla, akkor, megteheted ITT

   Julie Caplin: Karácsony Skóciában (Libri) – A szerző Egy csésze kávé... sorozatának kilencedik része. Szórakoztató, néha még vicces is, bár megértettem volna, ha a hősnő egy hólapáttal elintézi excentrikus anyját, és az egész átmegy krimibe. Aki szereti Caplin írásait, ebben sem fog csalódni.

   Lilly Hayward: Macska a fagyöngy alatt (General Press) – Kis mágikus realizmus, kis karácsony, sok családi bonyodalom, és természetesen egy macska. Kellemes olvasmány, kitör az ünnepi giccs sémájából.

   Beth Moran: Christmas Every Day – A szerelem körülvesz minket (Kossuth) – Nem túl pörgős, de annál szórakoztatóbb romantikus történet, s a jó az benne, hogy nem a karácsonyon van a hangsúly. Bár azt is el kell mondanom, hogy nem túl eredeti, mert ilyen felállásról is olvashattunk már, nem is egyszer. Ettől függetlenül jó bekuckózni vele.

   Maggie Knox: Karácsonyi helycsere (Kossuth) – Ha egypetéjű ikernővérekről van szó, akkor ugye mindent A két Lottihoz viszonyítunk (jó nagy a csont, lehet rágni). Nos, ez A két Lotti kortárs, felnőtteknek szóló változata amerikai helyszínen, gasztro-regénynek álcázva. Szórakoztató.

   Emma Heatherington: Idén karácsonykor (General Press) – Bővebben olvashatsz róla ITT, de röviden: nem egy pörgős történet, mert inkább a szereplők érzelmi világára fókuszál. Viszont olyan emberekről szól, akiknek a karácsony ilyen-olyan okok miatt nem örömünnep. 

   Susan Mallery: A karácsonyi vendég (Vinton) – A Wishing Tree nevű sorozat első része, elképzelhető, hogy folytatások is következnek, de anyám borogass! A giccs csimborasszója! Ez sem lesz újraolvasós, az már biztos!

   Sarah Morgan: Rendhagyó karácsony (Vinton) – Rendhagyóan rossz volt. Teljesen hihetetlen történet (inkább modern mese), ami a valóságtól messze elrugaszkodik. 

   Kitty Johnson: Öt tél (Kossuth) – Nem kimondottan karácsonyi történet, mondhatni az ünnep csak mellékszereplő az egészben. Komoly témákat bolcolgat, bár néhol kicsit túlzásba viszi az érzelmi vonalat. De érdemes elolvasni.

   Minden bizonnyal más, az ünnepi témakörhöz kapcsolódó könyvek is megjelentek, nekem ennyit sikerült elolvasni... vagy nem, mert kettő is befejezetlen maradt. Keressétek meg a nektek tetszőt és jó olvasást!

Emma Heatherington – Idén karácsonykor

   Ha te is alig várod már a karácsonyt, akkor Emma Heatherington vadonatúj regénye, az Idén karácsonykor téged is elvarázsol majd a gyönyörű tájaival, a kisvárosi hangulatával és a romantikus történetével. Tarts bloggereinkkel ezen a különleges ünnepi hangulatú turnén, és ha velünk játszol, akár egy példányt is nyerhetsz a könyvből a General Press Kiadó felajánlásának köszönhetően.

   A Holiday és az Igazából szerelem rajongóinak

   Rose egykor rajongott a karácsonyért, amíg egyik évben történt valami, ami mindent megváltoztatott. Azóta egyszer sem ment haza, hogy a családjával ünnepeljen. Idén a nagyvárosi nyüzsgés elől egy vidéki vendégházban rejtőzne el a kutyájával, ám amikor egy ismeretlen férfi nyitja ki Seaview Cottage ajtaját, a két idegennek azzal kell szembesülnie, hogy a tulajdonosok egy félreértés miatt mindkettejüknek kiadták a házat.

   Charlie ugyancsak a problémái elől menekül. Lehet, hogy egyeseknek ez az év legcsodálatosabb időszaka, ám neki idén biztosan nem az. Rose és Charlie mindketten arra számítottak, hogy ezt az ünnepet egyedül fogják tölteni. Ám karácsonykor igenis történnek csodák, és örökre megváltozhat az életük, ha hajlandóak megosztani egymással a házat…

General Press, 2024

Eredeti cím: This Christmas, 2023

Megrendelhető 

   Közeleg a karácsony, s ilyenkor törvényszerűen jön a karácsonyi történetek dömpingje. Nem tudom ki hogy van vele, de én már épp a tizenegyedik friss megjelenésű karácsonyi sztorinál tartok. Volt közöttük jó, megszokottan csilivili, és sajnos bűnrossz is, de – mint oly sokszor mondom – kizárólag személyes ízlés kérdése kinek mi tetszik.

   Azt is többször elmondtam már, hogy lássunk túl a fogyasztói társadalom (meg a Hallmark) által generált csilivili karácsony-képen. A karácsony nem mindenki számára csupa móka s kacagás, az ünnep nem töröli el automatikusan a gondokat-bajokat, a magányt, szegénységet, s ezt a felsorolást hosszan lehetne még folytatni. Heatherington könyve azért különleges a sok csillogó és túlidealizált ünnepet bemutató könyv között, mert pontosan azt ragadja meg, amit hajlamosak vagyunk a szőnyeg alá seperni: két olyan emberről szól, akiknek a karácsony nem örömforrás, sőt!

   Kezdeném azzal, hogy ennek a történetnek a helyszíne Írország. Nem sok könyvet olvashattunk, melyek cselekménye ott játszódik, de ez lényegében mellékes, mert a helyszín nem oszt és nem szoroz a cselekmény szempontjából. Ez csupán egy picike plusz, hogy most nem az amerikai kontinensen, vagy az Egyesült Királyság valamelyik festői részén bóklászik az olvasó.

   A történet hősnője Rose Quinn, egy nagyon sikeres fiatal nő, aki saját vállalkozását vezeti – igaz csak társtulajdonosként. Rose nagy karácsony-rajongó volt, míg évekkel korábban tragikus módon el nem veszítette élete szerelmét. Mondjam, vagy mindenki kitalálja, hogy mindez pont karácsonykor történt? Ettől a pillanattól kezdve Rose gyűlöli ezt az időszakot, soha nem tér haza a családi fészekbe, hogy szeretteivel együtt ünnepeljen. Neki a karácsony a gyászról, a veszteségről szól, mert feltételezései szerint bűnös szereleme halálának bekövetkeztében, mert azt hiszi a családja is ezt gondolja róla. Saját döntésének eredménye, hogy nincs meg az a szociális hálója, ami segíthetne neki a gyász feldolgozásában. Nekem ez a sok évig tartó, mélységes gyász kicsit eltúlzottnak tűnt, olyan keltsük a feszültséget módon.

   Rose kerüli a családját és mindig kitalál valamit, amivel megmagyarázza távollétét és a meghívás visszautasítását, pedig többnyire otthon, Dublinban tölti az ünnepet, kutyája társaságában. Most viszont kiszabadulna a városból, és egy nyaralóba készül, mely valamikor családja közös tulajdona volt, most csupán a rokonság egyetlen tagja birtokolja. Ez egy olyan családon belüli konfliktus, melyet mellékszálként kifejt a szerző a cselekmény során.

   Rose tehát kutyástól mindenestől megjelenik az idilli kis ír tengerparti településen, ahol a nyaraló áll, készen arra, hogy sebeit nyalogassa. Csakhogy valaki már megelőzte: a házban találja Charlie Sheerint (és a kutyáját, természetesen), aki maga is az ünnep csillogását akarja elkerülni a csendes házban. Ugyanis azt történt, hogy a nyaralót tulajdonló házaspár mindkét tagja kiadta azt, a másik tudta nélkül. Púpnak a hátára, Rose-t még a kocsija is cserben hagyja.

   Nem, nincs instant szerelem. Mindketten azért tartózkodnak ott, hogy mindentől távol saját lelki bajaikkal foglalkozzanak. Charlienak – aki terapeuta – ez az első karácsonya imádott lánya nélkül. Volt partnere gyorsan talált magának egy dúsgazdag fickót, férjhezment hozzám és közös lányukkal egyetemben meg sem áll Spanyolországig. Ékes példája annak, hogy a terapeuták is emberből vannak és a diplomával együtt nem kapnak felmentést a lelki bajok alól.

   Ez nem egy pörgős történet, és nem is vicces. A hangsúly inkább a szereplők lelki állapotán van, a szeretteik hiányán és ennek a feldolgozásán. Nemcsak, hogy nincs azonnali fellángolás, jó ideig interakció sincs közöttük, kerülik egymást.

   Csakhogy karácsony van, a hely idillikus, és lassan, de biztosan jön a felengedés, elindul a gyógyulás és beüt a csilivili, meg a vonzalom egymás iránt. Tudom, hogy általánosan elvárt dolog, hogy egy ilyen történet happy enddel végződjön, de én boldog lettem volna a szerelmi szál nélkül is.

   Minden vélt vagy valós hibája ellenére ez egy jó történet volt, merőben más, mint a karácsonyi könyvek nagy része. Kedveltem.

  Az Idén karácsonykor elolvasása után kedvet kaptunk hozzá, hogy karácsonyi filmeket nézzünk, ezért a mostani játékunkban ezeké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy képet, amely egy népszerű karácsonyi filmből származik, a ti dolgotok pedig az, hogy felismerjétek a filmet, és beírjátok a címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

11.22. Utószó
11.26. Betonka szerint a világ…
11.28. Zakkant olvas
12.01. Könyv és más
12.02. Hagyjatok! Olvasok!
12.06. Kelly és Lupi olvas
12.08. This is my (book) universe.