Monica McCarty – A Szellem

 

  A Felföld rettegett fiai 12

    Tizenkettedik, egyben utolsó részéhez érkezett Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozata. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, és megtudhatjátok ők hogyan látják ennek a monumentális sorozatnak a befejező történetét, továbbá versenybe szállhattok a Kiadó által felajánlott nyereménykönyvért.

   Joan ​Comyn azon a napon esküdött fel a skót királyra, Robert the Bruce-ra, amikor szemtanúja lett, ahogy Anglia barbár uralkodója megkínozza az édesanyját. A titokzatos szépség szellemként jár-kel az angol nemesek között, és eléri, hogy akaratlanul is felfedjék előtte a titkaikat, amelyeket aztán továbbad a skótoknak.

   Alex Seton egykor ugyancsak Bruce oldalán állt, ám most már az angolok mellett harcol. A férfi eltökélte, hogy leleplezi a Szellemként ismert skót kémet, Anglia legkeresettebb árulóját. Bár Joan tudja, hogy el kell kerülnie a jóképű harcost, különben a lelepleződést kockáztatja, a férfi lovagiassága mégis mélyen megérinti. Amikor Sir Alex gyanúja egyre nyilvánvalóbbá válik, Joan rájön: mindent meg kell tennie, hogy meggyőzze, csatlakozzon ismét a felföldi gárdához. Ahogy azonban egyre közeledik a háború végső csatája, vajon Alex a szerelmet vagy a becsületet választja majd?

General Press, 2024

Eredeti cím: The Ghost, 2016

Megrendelhető 

   Nem titok, hogy kedvelem a skótokról szóló, Skóciában játszódó történeteket (meg Skóciát is), tehát 2014-ben, amikor megjelent A Felföld rettegett fiai sorozat első része (A Harcos), én két kézzel kaptam utána. És nem tetszett. Már nem emlékszem miért, de arra határozottan igen, hogy nyögvenyelősen elolvastam úgy a feléig, aztán félretettem és néhány évig kézbe sem vettem. Lehet egyszerűen nem voltam a témára ráhangolódva, mert amikor ismét megpróbálkoztam vele, öt részt zsinórban elolvastam és izgatottan vártam a folytatás megjelenését.

   Éééés most elérkeztünk ennek a monumentális sorozatnak az utolsó részéhez is, melynek minden részében McCarty szenzációsan ötvözi a valós történelmi tényeket, személyeket a fikcióval és a románccal. Mert ezeknek a történeteknek valós történelmi események az alapja, minden kötet végén a szerzői jegyzet magyarázatot is fűz hozzá – érdemes elolvasni.

   Mivel sorozatról van szó, el kell mondanom azt is, hogy az egyes részek egymástól függetlenül is olvashatóak, bár némiképp kapcsolódnak egymáshoz, hiszen mindegyik egy-egy olyan harcos történetét mutatja be, aki a titkos skót alakulathoz tartozott, amely Skócia függetlenségéért harcolt és Robert the Bruce-t szerette volna királyának látni. Nem tévesztendő össze Diana Gabaldon Outlanderének szabadságharcával, ez a történet néhány évszázaddal korábban játszódik.

   De térjünk rá magára a történetre, mármint erre a sorozatzáróra, és kezdeném mindjárt a borítóval, ami akár tetszhet is valakinek, mert ez ízlés dolga. Nekem viszont nem tetszik, sőt, bűnronda azzal a plaidbe tekert kancsal Quasimodóval, akinek nyomokban sincs köze ahhoz a karakterhez, aki ennek a történetnek a főhőse. Mondjuk az eredeti kiadás csomagolása sem sokkal jobb, mert ott is egy hasonló figura szerepel – csupán nem kancsal és nem púpos –, ami vicc, mert a történet férfi főszereplője mégcsak nem is skót, hanem angol. Arról az Alex Setonról van szó, aki valamikor a titkos alakulat tagja volt, majd átállt az angolok oldalára, mert azt hitte diplomáciával és tárgyalásokkal megakadályozhatja a további vérontásokat. Ő egy lovag, annak ellenére, hogy egy ideig a skótok oldalán harcolt, s mint olyan, sosem viselt plaidet, hanem büszke volt lovagi páncéljára. Akik olvasták a sorozat korábbi részeit minden bizonnyal emlékeznek erre a karaktere, mint ahogyan a női főhősre is, bár eddig inkább az anyjáról volt szó, de a Comyn név mindenképpen ismerősen csenghet.

   Joan Comyn, a történet hősnője egy olyan családban nőtt fel, ahol a skót szülei két különböző oldalon álltak: anyja a skótokén, apja az angolokén. És ez nem végződött jól, hiszen a gyermek Joannak látnia kellett az árulónak kikiáltott anyját ketrecbe zárva, mi több, pont apja statuált elrettentő példát a számára. Csakhogy pont az ellentkezőjét érte el vele.

   A történet jelenében Joan apja már halott, anyja kiszabadult a fogságból és az egyik harcos felesége, a lány pedig megtűrt rokonként él angolpárti hozzátartozóinál, ami nagyszerű lehetőség arra, hogy a skótoknak kémkedjen. Flörtöléssel, kacérkodással könnyen szerez információkat az angoloktól, és nem érdekli, hogy ez a jóhírének a róvására megy. Mert Joan Comyn a Szellem, az a kém, akit Alex Seton le akar leplezni.

   Nem fogom elaprózni hogyan szeret egymásba Joan és Alex, min kell keresztülmenniük, míg ez a szerelem beteljesedhet és jön a happy end, annyit viszont elmondok, hogy ez kicsit sem volt egyszerű.

   Alex és Joan párosa nagyon jól működik együtt. Bár nyilvánvaló volt, hogy mi lesz a történet vége, a történet izgalmas, fodulatokkal teli és egyetlen pillanatig sem lankad az olvasó figyelme, mert volt itt akció bőven. Szerintem ez a történet nagyszerű befejezése egy izgalmas sorozatnak.

   Olvassátok, szeressétek, s nem kell szomorkodni, hogy vége, mert a Kiadó jövőre egy újabb McCarty sorozatot indít, ami mi másról szólhatna, mint a skótokról.

   A regénysorozat mindegyik főszereplője álnevet visel a különleges alakulaton belül. Például Joan Comyn a Szellem. A turné minden állomásán egy-egy főszereplő nevét találjátok, a ti feladatotok pedig az, hogy az illetőhöz tartozó álnevet beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Lachlan MacRuairi

a Rafflecopter giveaway

09.20 - Betonka szerint a világ…

09.22 - Kelly és Lupi olvas 

09.24 - Dreamworld

Carly Robyn – Száguldó szerelem

   Száguldó szerelem 1

   A General Press Kiadó gondozásában jelent meg Carly Robyn Száguldó szerelem című sportrománca, amely a Formula 1 izgalmas világába viszi el olvasóját.

   Kövessétek blogturnénkat, s ha a szerencse is mellétek áll, megnyerhetitek a Kiadó által felajánlott könyv egy példányát

   Nem ​csak a flaszter izzik a Forma-1 pályán…

   Mivel a kicsapongásaival és a meggondolatlanul bevett hajtűkanyarjaival van tele a sajtó, Blake Hollisnak, az ötszörös Formula-1 világbajnoknak sürgősen vissza kell szereznie a jó hírét. A csapata drasztikus lépésre szánja el magát: életrajzi kötetet akarnak íratni, amely feltérképezi Blake pályafutását, és egy hamisítatlan brit úriembert tár az olvasók elé.

Ekkor kerül képbe Ella Gold, a karrierje mélypontján lévő amerikai sportújságíró, aki kétségbeesetten vágyik az újrakezdésre, ezért el is fogadja a kihívást jelentő felkérést. Elvégre Blake-kel interjúzni nem lehet olyan rossz, mint New York-ban maradni, ahol a csapból is a munkahelye elhagyásáról szóló pletykák folynak… Vagy mégis?

   Miközben Ella és Blake együtt töltik a szezont, és bejárják a világversenynek helyet adó huszonegy várost, ráébrednek, hogy nemcsak a sebesen gördülő kerekektől izzik a pályán a levegő. Az utolsó interjúkérdést együtt kell megválaszolniuk: képesek megírni a saját happy endjüket, vagy a szerelmük amilyen hirtelen lángra lobbant, ugyanolyan gyorsan porrá is ég?

General Press, 2024

Eredeti cím: Drive me Crazy, 2024

Megrendelhető

   Első könyvem a szerzőtől, viszont nem első, ami a Formula-1 világában játszódik. Volt több is, de most kapásból Paige Toon Daisy nyomában című könyve ugrik be. Azt is hozzá kell tennem, hogy Robyn könyvében azért több szó esett az F-1-ről, mint a Toonéban.

   Nos, nem tudom ki hogy áll az F-1 világához, én nem vagyok nagy rajongó, a család többi tagja viszont igen. S mivel ők a szabadedzést, kvalifikációt és a versenyt is a televizió képernyőjére tapadva és meglehetősen nagy hangerőn nézik (hadd hallja a harmadik szomszéd is, ha akarja, ha nem), akaratlanul is rámragadt némi ismeret a sportágról. Egyáltalán lehet ezt sportnak nevezni? S amit nem tudtam azt megkérdeztem a rajongóktól. Például én mindig azt hittem, hogy egy Formula-1-es pilótának alacsonynak kell lennie, hogy beférjen a kocsiba. Nos ez egy városi legenda, mert a házi szakértők szerint (és lecsekkoltam a neten is) az átlagmagasság per pillanat 175-180 centi, de vannak ennél magasabbak is. Tehát a történetünk főhőse – aki 190 centi magas – simán elmehet F-1 pilótának. Mondjuk kicsit szűkebb neki a járgány, de ezeket amúgy is személyre szólóan építik meg, nem?

   De térjünk vissza a könyvre, ami... nem is tudom... nekem kellő mennyiségű sportot adott a nyilvánvaló romatikus történet mellé. Aminek viszony örültem volna az, ha bár az egyik szereplőnek nincs semmilyen lelki nyomora. Mert a női hősnőt, Eliana (Ella) Goldot, egy erőszak kísérlet traumatizálta, a férfi főhős, Blake Hollis, pánikbeteg. Meg nagy partiarc, kicsapongó, botrányhős, stb. Én személy szerint nem tudok elképzelni egy pánikbeteg F-1 pilótát. Soha, semmilyen körülmény között, de ugye ez fikció, a szerzői szabadság nevében Blake Hollisnak akár két pár ... (tetszés szerint behelyettesítendő bármely páros szervvel) is lehetne, azt is megbocsájtanám neki, mert nagy Queen rajongó. Bár ez a Queen-rajongás egy teljesen felesleges információ volt a történet szempontjából.

 Ella Gold ismert sport podcastos. Több millió követője van, sok szponzora, flottul megél belőle. Egészen addig, míg főnöke szexuálisan bántalmazza, s a tényleges erőszakot csak a véletlennek köszönhetően ússza meg. A dolog annál is idegesítőbb, mivel neki kell elhagynia a munkahelyét és nem a bántalmazónak, aki egy „fontos elvtárs” gyermeke. Így lesz belőle – mentora felkérésére – Blake Hollis, a többszörös világbajnok F-1 versenyző társ-életrajzírója. A többszörös világbajnoknak egy nagyon zűrös évvel a háta mögött ugyanis nem áll jól a szénája semmilyen szempontból. A dolog pikantériája az, hogy podcastjában Ella többször is beszólogatott Blake-nek botrányos életvitele miatt, és Blake ezt nagyon jól tudja.

   Mivel ez egy váltott szemszögből megírt történet megismerhettem mindkét főhős gondolatait, baráti körét, életük apró történéseit is, melyek nem voltak relevánsak a másik szemszögéből. S az is értékelendő, hogy ebben a történetben nincs instant szerelem. Igen, vonzódás van, mi több, Blake gyorsan közli is mit tenne Ellával, de a két hős kapcsolata lassan alakul. Előbb barátok, legalább is azzal áltatják magukat, hogy csak azok. Ez a barátság pedig odavezet, hogy egyre több bizalmas dolgot osztanak meg egymással, míg egyszer Blake vissza nem él Ella bizalmával. Mentségére legyen mondva, nem szándékosan teszi, és az igazságérzete vezérli. Mert ugye unalmas lett volna a történet egy újabb dráma nélkül, s túl egyszerű lett volna, ha a két főszereplő minden extra macera nélkül felépíti kapcsolatát.

   Nagyon szerethető történet volt, végén a kötelező happy enddel, jól megformált és kedvelhető (vagy nem) karakterekkel. Mondanám azt is, hogy szórakoztató volt, de semmi szórakoztató nincs az erőszakban vagy a pánikbetegségben. Váltakoztak az izgalmas részek a líraibb, romantikus részekkel, és megismerhettem egy egész csapat mellékszereplőt, akikkel valószínűleg a sorozat valamelyik következő könyvében találkozni fogok. Mert a Száguldó szerelem egy sorozat indítókötete, s sajnos a folytatásokra még várni kell, mert angol nyelven sem jelentek még meg.

   Nyereményjátékunkban a száguldó cirkusz vilájbajnokainak nevét rejtettük el a turné állomásain. A ti feladatotok, hogy megtaláljátok a neveket, és beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába

   Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

08.01 - Betonka szerint a világ

08.03 - Kitablar

08.05 - This is my (book) universe

08.07 - Kelly és Lupi olvas

Elizabeth Hoyt – Színlelt szerelem

   A Greycourt család 2

   A Greycourt sorozat második kötetében egy alattomos kényszerházasságban, sötét titkok árnyékában bimbódzik ki a szerelem.

   Az ambiciózus és ravasz Gideon Hawthorne az egész életét annak szentelte, hogy felküzdje magát a legnagyobb nyomorból. Az elmúlt tíz évben Windemere herceg ügyeit intézte, a legveszélyesebb feladatokat is kérdés nélkül hajtotta végre. Most azonban Gideon készen áll arra, hogy kilépjen a herceg szolgálatából, és végre csak a saját üzletével foglalkozzon. Az aljas Windemere azonban még egy utolsó feladatot bíz rá – a jutalom pedig nem más, mint az unokahúga, Messalina Greycourt keze.

   A szellemes és gyönyörű Messalinának minden ujjára jut egy kérő, ezért is döbben meg, amikor a herceg könyörtelenül házasságra kényszeríti Hawthorne-nal. A lány szökést tervez, Gideon pedig alkut ajánl neki, cserébe azért, hogy a nő segít neki bekerülni az előkelő társaságba. A kezdeti harag ellenére azonban Messalina szeme előtt napról napra jobban feltárul a férfi igazi jelleme, és egyre halványul a fejében a szökés terve.

General Press, 2024

Eredeti cím: When a Rogue Meets His Match, 2020

Megrendelhető      Beleolvasó 

   Mióta megismerkedtem Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozatával (és később a korábban megjelent könyveivel is), minden évben tűkön ülve várom a következő Hoyt könyv magyar nyelvű megjelenését. Talán még J. R. Ward könyveit várom ennyire türelmetlenül – bár vele kapcsolatban az utóbbi időben fenntartásaim vannak.

   Nos, eljött az év fénypontja, kézhez kaptam a könyvet, és az örömben ott volt az üröm is. Két okból is. Az első az, hogy A Greycourt család sorozat első könyve (A bosszú csókja) nekem kicsit bizarr és elvont volt, de reménykedtem, hogy egy közepes indítás után javulnak a dolgok, s ez össze is jött, mert a Színlelt szerelem klasszisokkal jobban tetszett. A második ok, ami elszomorított az volt, hogy ki tudja lesz-e folytatás, s ha igen, akkor mikor, mert a sorozat harmadik részének angol nyelvű megjelenését már többször is elhalasztották a szerző betegsége miatt. Frusztrál, hogy le kell mondanom kedvenc szerzőm írásairól, különösen, hogy a zsánerben fájdalmasan kevés könyv jelenik meg magyar nyelven.

   No, de beszéljünk magáról a könyvről, s kezdeném mindjárt a címmel: Színlelt szerelem – én az eredeti címet egy az egyben lefordítottam volna, s talán még passzolt is volna a történethez: Amikor a gazfickó párjára talál. Fogalmam sincs honnan jött ez a nem igazán kreatív cím/fordítás, mikor ebben a történetben szó sincs színlelt szerelemről. Sehol, egyetlen mondatban, utalásban sem. A főhős ifjonc kora óta szerelmes a számára elérhetetlen hősnőbe. Miért elérhetetlen? Mert a főhős, Gideon Hawthorne, egy verőlegény, aki St. Gilesben (a korabeli London nyomornegyede) kezdte pályafutását, míg Greycourt herceg alkalmazottja nem lett, s bár az eltelt évek alatt mellékállásban üzletember és meglehetősen vagyonos is lett, azért mégiscsak elérhetetlen számára kétes jellemű munkaadójának unokahúga, aki egy ízzig-vérig lady.

   Gideon épp kilépne az elmebeteg herceg szolgálatából, mikor a herceg egyetlen utolsó munkára kéri fel – bár inkább megparancsolja –, aminek fizetsége unokahúga, Messalina Greycourt keze és jelentős hozománya lenne. Gideon pedig belemegy az alkuba, bár nem tetszik neki az, amit a herceg kér (nem mondom meg mit). Abban reménykedik, hogy a házasság olyan ajtókat is megnyit neki, melyek nem csak a társadalmi státuszának tennének jót, hanem az üzletnek is.

   Persze, könnyen rá lehetne sütni az oly divatos "ellenségekből szerelmesek" címkét a történetre, de szó sincs ilyesmiről, hiszen ők ketten nem ellenségek. Gideon évek óta reménytelenül szerelemes a lányba, Messalina számára a férfi pedig semmi több, mint egy újabb akadály a szabadságba vezető úton. Mert Messalina szabadulni akar a hercegi gyámságból, és a maga útját szeretné járni, lehetőleg húgával egyetemben. S ha jól játssza ki a lapjait, akkor ez akár össze is jöhetne neki.

   Szórakoztató volt olvasni a talpig úrinő és a műveletlen tahó pengeváltásait, azt is, ahogy Gideon, a maga józan paraszti eszével nem akarta felfogni, hogy az elit társaság elvár egy bizonyos szintet, kezdve az öltözködéssel és viselkedési szabályokkal, s hogy nem elég egy előnyös házasság céljainak eléréséhez. Nekem szimpatikus volt Gideon a maga darabosságával, Messalina sem volt rossz karakter, csak az utóbbi időben túl sok hozzá hasonló szereplővel találkoztam, s ez lassan már közhelyessé teszi.

   Hogy mi köze van a sorozat előző könyvéhez? Nem sok. Csupán epizodikusan történik említés a korábbi rész szereplőiről, mikor Messalina Freya de Mornay-nak ír (aki – mint tudjuk – már Harlowe herceg felesége és a Bölcs Nők nevű szupertitkos tásaság tagja), segítséget kérve tőle, s teszi ezt azért, mert valamikor ugyanannak a lányneveldének a padjait koptatták. Tehát nem kell ismerni az előző rész történéseit, hogy ennek a könyvnek a cselekménye élvezhető legyen.

   Ugye tudja mindenki, hogy mi lesz a történet vége? Messalina is beleszeret Gideonba, s boldogan élnek míg meg nem halnak, s míg ez megtörténik van némi izgalom és intrika, némi Hoyt írásaira jellemző erotika, cuki kiskutya, és a gonosz természetesen elnyeri büntetését.

   Nem volt tökéletes, de ennek ellenére én kedveltem ezt a történetet, és nagyon szurkolok, hogy a jövőben is olvashassunk Elizabeth Hoyt könyveket.

A sorozat első könyve

A bosszú csókja

   Mostani blogturnénk minden állomásán Elizabeth Hoyt egy-egy sorozatának magyar címét kell összeállítanotok a közreadott, megkevert betűkből – segítség képen a szavak számát jelöljük zárójelben -, majd beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába.

   Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

(3) AAAÁEEÉDGGyJKLNNNOT

a Rafflecopter giveaway

06.24. – Angelika blogja

06.28. – Betonka szerint a világ

07.02. – Olvasónapló

07.06. – Dreamworld

Lucy Score – Amit sosem fedünk fel

Knockemout 2

   A Morgan fivérek közül mindig is Nasht tartották a jó fiúnak: ő a megbízható rendőrfőnök, mindenkire kedvesen mosolyog, és ott segít, ahol tud. Azonban Nash épp egy lövöldözésben szerzett sérüléséből lábadozik, és az eset óta pánikrohamok és rémálmok kínozzák. Nem önmaga többé, de képtelen segítséget kérni a szeretteitől.

   Kerüli az embereket, és ez épp kapóra jön új, dögös szomszédjának, Linának, aki szintén nem vágyik mély beszélgetésekre vagy tartós emberi kapcsolatokra, csupán feltűnés nélkül szeretné elvégezni a munkát, ami miatt a városba érkezett. Csakhogy találkozásuk első pillanatától kezdve mindketten tudják, hogy nagyon nehezen tudnak majd szimplán jó szomszédok maradni. Vajon Lina képes lesz ellenállni Knockemout bájának és Nash sármjának? És képesek lesznek megőrizni legféltettebb titkaikat egymás előtt – a titkokat, amelyek mindent tönkretehetnek?

   Lucy Score második Knockemout-regénye legalább annyira humoros, izgalmas és szexi, mint az Amin sosem leszünk túl.

Alexandra, 2023

Eredeti cím: Things We Hide from the Light, 2023

   Folytatódik Lucy Score Knockemout sorozata Nash és Lina történetével. Nem írtam semmit az első részről, bár nem volt rossz, de annyira jó sem, hogy erőt vegyek krónikus lustaságomon és olvasás helyett bejegyzést írjak róla.

   Kicsit aggódtam mielőtt belefogtam ennek a résznek az olvasásásba, mert az előző annyira nem hagyott nyomot bennem, hogy elgondolkodtam az újraolvasáson, de szerencsére néhány dolog visszajött az olvasás során. Hogy ismerni kell-e az előző rész történéseit ahhoz, hogy ez élvezhető legyen? Nem igazán, de nem is árt, mert a szereplők nagy része ugyanaz, csak a főhősök személye változott, bár velük is találkozhattam már a korábbi részben.

   S ha már a főhősöket említettem, akkor ismerkedjünk is meg velük. Először is itt van Nash Morgan, a helyi rendőrfőnök, a korábbi részből megismert Knox Morgan testvére. Ragaszkodnak egymáshoz, de kapcsolatuk nem felhőtlen, s néha verekedésbe torkollik. Mert ugye, az igazi férfiak így rendezik el dolgaikat. S ha épp nem verik egymást, akkor szeretetük trágár beszédben nyilvánul meg, mert ettől igazi macsó egy férfi. Egyébként az egész történetre jellemző volt a trágár nyelvezet, nem irigyeltem a fordítóját.

  Nash rendőrfőnök épp poszttraumatikus stressz szindrómában szenved egy korábbi lövöldözés miatt, amire sajnálatos módon nem emlékszik. S hogy a dolgai bonyolódjanak, nem elég neki a minden lében kanál idős szomszédasszonya, púpnak a hátára beköltözik a ház üres lakásába Lina, Knox régi barátnője, akinek egészen izgalmas foglalkozása van: lopott tárgyakat kutat fel egy biztosítónak. Ezt természetesen nem köti senki orrára, hanem ködösít, mellébeszél. S mint a történet során kiderült, Lina és Nash esetében nem csak az instant vonzalom a közös, hanem ugyanazt a fazont akarják kézre keríteni, egymástól független okok miatt.

   Nos, a történet akár jó is lehetett volna, mert volt benne kellő mennyiségű izgalom, csavar, sőt humor is. De, mert kell elnnie egy de-nek is. Szóval számomra jobb lett volna a pornográfiát is megszégyenítő szexjelenetek nélkül, legalább is felét símán kihúztam volna, s még akkor is maradt volna elég, hogy a zsáner rajongói kielégítve érezzék magukat. S lassan unom már azokat a férfi karaktereket, akik csak attól érzik magukat kellően férfiasnak, ha megmondhatják egy nőnek, hogy mit csináljon, mintha az illető hölgy gyengeelméjű lenne. Lina nem az, hanem egy nagyon is erős nő, akit nem kényeztetett el az élet, de azért még nem sírja tele a könyvet lelki mizériáival, bár szívleállásának történetét azért néhányszor elmeséli a történet során, s ez az ismétlés azért idegesítő volt. Mint ahogy idegesítő volt a „nem szabadott volna” kifejezés is (sok volt belőle a szövegben). Annyira, hogy megkerestem egy nyelvész professzor ismerőst (ugye milyen jó, ha az ember lánya jó viszonyt ápol volt osztálytársai szüleivel?), hogy megérdeklődjem helyes-e ez így. Szerinte a köznyelvben elfogadott, de irodalmi nyelvezetben a „nem lett volna szabad” kifejezést javasolta. Nos, az vitatható, hogy Lucy Score jelen írása mennyire irodalom. Zavar az is, hogy a fordító következetesen a „barber” szót használta a jó régi magyar borbély helyett – de legalább következetes volt, s valahogy azzal a vagus ideggel sem vagyok kibékült, mert vagy lefordítjuk az egészet magyarra és lesz belőle bolygóideg, vagy hagyjuk szépen az egészet latinul, mert milyen puccosan hangzik, hogy nervus vagus.

   
   Én igazán szeretem a hosszú könyveket – ez 640 oldal –, abban az esetben, ha nem tömik meg lepedőszaggatással. Reménykedtem, hogy ez a túlzott és explicít erotikára való törekvés is el fog múlni, mint annyi minden más, de úgy néz ki, ez nem akar.

   Igazándiból nem volt rossz maga a történet, mert minden klisét megragadott, hogy működöképessé tegye: mentett cuki kiskutya, motorosbandák, nehéz gyermekkor, s így tovább. Ha kicsit visszafogta volna a trágárságot, meg a mellveregető macsóságot a férfi szereplői esetében s akár jó is lehetett volna. Pillanatnyilag úgy érzem, hogy nem vagyok érdekelt a következő részben, de ki tudja?

Adam Kay – Sokkterápia

   Az orvos, aki szögre akasztotta a fehér köpenyt

   Adam Kay (Ez fájni fog, Mert szülni karácsonykor kell) legújabb könyve, a Sokkterápia szórakoztató és olykor szívfájdítóan személyes sztorijai arról szólnak, mi történik, amikor egy orvos szögre akasztja a fehér köpenyt, de a szakma fogva tartja. Továbbá arról is, hogy milyen volt orvostanhallgatónak lenni a 21. század elején, mi történik, ha feltépjük a régi sebeket, és megvizsgáljuk az újakat, és hogy az orvosi diagnózis olykor önvallomás is.

   A Sokkterápia Nagy-Britannia kedvenc mesélőjének legviccesebb és egyúttal legmeghatóbb könyve.

Athenaeum, 2023

Eredeti cím: Undoctored: The Story of a Medic Who Ran Out of Patients, 2022

   Adam Kay harmadik magyar nyelven megjelent könyve, mindhármat olvastam, és be kell vallanom, hogy egyre kevésbé tetszik, amit produkál. Az első (Ez fájni fog) valami új volt, mondhatni egyedi a könyvpiacon, szórakoztatott is, meg nem is, mert mint szakmabeli, szembesültem azzal is, hogy ott bizony erős csúsztatások is vannak – elképzelhetően a poén kedvéért. Utána jött a Mert szülni karácsonykor kell, és néhány oldal után abbahagytam, mert egyszerűen már nem érdekelt. Hosszú idő elteltével vettem ismét kezembe és végigolvastam, annak ellenére, hogy nem kedveltem.

   S akkor most itt van ez a harmadik könyv is, ami ugyanazt a témát járja körbe: az egészségügyet, mert abba bármikor, bárhol ezen a világon jól bele lehet állni és szapulható naphosszat. Igen, sehol a világon nem tökéletes az egészségügyi ellátás – még a magánszektorban sem, ami bizony sok pénzbe kerül –, de Kay hátat fordított a szakmának saját elhatározásából, akkor engedje már el.

   Kay mostanában humorista, forgatókönyvíró. Semmit nem láttam azok közül, amikben valamilyen formában közreműködött, őt magát sem egyetlen fellépésén sem, tehát csak és kizárólag azokra az érzésekre támaszkodom, amiket a könyvei váltottak ki. Az első az a dögunalom. Mert Kay harmadik könyve sem szórakoztató, sem vicces nem volt. Lassan kifogy a volt szakmájához kapcsolódó vicces vagy megbotránkoztató történetekből (mindenkinek van ilyen, nem ő találta ezt fel), 

   Nem értem honnan jött a magyar cím (Sokkterápia), mert ennek igazándiból semmi köze nincs semmilyen terápához és a sokkhoz sem, ha nem számítom azt, hogy sokkolóan unalmas és (tengernyi jóindulattal) középszerű volt. Egyszerűen már nincs mondanivalója, ezért váltakozva olvashattam szösszeneteket zűrös magánéletéről és orvosi valamint későbbi humorista pályafutásáról. Bár hozzá kell tennem, hogy ez a kötet inkább magánéleti dolgokra helyezi a hangsúlyt és nagyon kevés az egészségügyi pályafutásához tartozó sztorit tartalmaz. Továbbá belekeverte a covidot is, amivel mellesleg igaza van, mert Nagy Britannia nem kezelte okosan a járványt, arról a nyájimmunitásról álmodozva, ami a SARS-fertőzés esetében nem alakul ki. Ez a melléfogás sok emberéletbe került. Valamint abban is igaza van, hogy a formaldehid iszonyúan büdös, és a szaga jó ideig elkíséri az embert, hogy az orvosok a legrosszabb betegek (tisztelet a kivételnek), hogy maguknak sokkal könnyebben felírják az antibiotikumot, mint a páciensnek.

   Ha csak fele igaz a kínos vagy zűrös magánéletéről megosztott történeteknek, akkor... jobb ha ezt le sem írom. Értem én, hogy ő csak családi nyomásra választotta az orvosi hivatást, de ha abbahagyta, mert nem érezte életcéljának az orvoslást – és ezért tisztelni tudom –, akkor engedje el és pont.

   Nyilvánvalóan nem kedveltem, ezért nem is ajánlom, de ízlések és pofonok...

A szerző első könyvéről itt olvashatsz: Ez fájni fog

Tessa Dare – A hercegné alkuja

   Tessa Dare A lány és a herceg című sorozatának első részével mutatkozott be a magyar olvasóknak, mely a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg.

   Tartsatok velünk blogturnénkon és tiétek lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv!

   Ashbury hercege visszatér a háborúból, de az arcán és a lelkén is nyomot hagyó sérülések miatt teljesen megváltozik az élete.

   Magányosan és keserűen telnek a napjai; éjjelente céltalanul bolyong London utcáin, halálra rémítve a környékbelieket, még az útonálló banditákat is. Van azonban egy kötelessége, aminek eleget kell tennie: gondoskodnia egy örökösről, és ehhez mindenekelőtt találnia kell egy feleséget. Amikor Emma Gladstone, a plébános lányából lett varrónő menyasszonyi ruhába öltözve megjelenik a könyvtárszobájában, a férfi úgy dönt, hogy ő pont megfelel a célnak.

   Világos szabályokat állít fel:

◆ csak éjszaka lesznek férj és feleség, a sötétben ◆ csókolózásnak helye nincs ◆ a harci sérüléseiről nem eshet szó köztük ◆ de ami a legfontosabb: miután Emma terhes lesz, soha többé nem kell egy ágyban aludniuk.

   Emma viszont nem egyszerű eset. Neki is megvannak a maga feltételei:

◆ minden este együtt vacsoráznak ◆ és beszélgetnek ◆ sőt kedvükre tréfálkoznak egymással, ahogy férj és feleség szokott ◆ de ami számára a legfontosabb: ha megismeri a sebek mögött rejtőző férfi valódi arcát, és beleszeret, az minden szabályt felülírhat.

Könyvmolyképző, 2023

Eredeti cím: The Duchess Deal, 2017

Megrendelhető    Beleolvasó

   Tessa Dare neve teljesen ismeretlen volt számomra, amikor a Könyvmolyképző Kiadó felajánlotta blogturnéra a könyvét. Történelmi romantikus, tudtam, hogy el fogom olvasni, de volt bennem egy egészséges adag kétely, mert tavaly a zsáner két olyan könyvét is olvastam, ami sok szempontból lennebb volt a béka hátsójánál, hiába volt borítóján addig más zsánerben alkotó „celebek” neve. S akkor mondta egy bloggertárs (Tünde, ha jól emlékszem), hogy ebben nem fogunk csalódni, essünk neki.

   “A sors egy örök premenstruációs hisztériával küzdő, szívtelen boszorkány.”

   Mit mondjak, az első öt percben megvett kilóra, és le sem tettem a kezemből míg ki nem végeztem.

   Igen, számtalanszor elhangzott már, hogy ez olyan mint a Szépség és a Szörnyeteg újragondolva. Na, és? Nem az első és minden bizonnyal az utolsó sem lesz a sorban.  

   Ugyebár van egy hercegünk, aki a háborúban megsérült, s már nem az a fess úriember, akiért a nők ájuldoznának, s versenyt futnának azért, hogy a felesége lehessenek. Még akkor sem, ha ezzel hercegnék lehetnének. S van egy paplányból lett varrónőnk, akit a sors és egy át nem vett menyasszonyi ruha őhercegsége útjába sodor. Ebből pedig az lesz, ami: egy kölcsönös megállapodás, minek értelmében a herceg megkapja az örökösét, a szegény varrólánynak pedig soha többé nem kell mások ruhája fölött görnyednie. Itt nincs szó érzelmekről, ez egy kőkemény üzleti megállapodás, ami természetesen nem úgy alakul ahogy a felek elképzelték. Különösen azért nem, mert Emma, a hősnő, nem adja fel, és túllát a torz külsőn, a tömény szarkazmuson, és minden szempontból meg akarja ismerni azt az embert, aki a hajthatatlanság maszkja mögött van

   „– Ma este mindenben tartjuk magunkat az egyezségünkhöz, és kizárólag a feladatra koncentrálunk – közölte szárazon. – Beteszem, kiveszem, és végeztünk.”

   Dare remek karaktereket hozott létre, s ez alatt nem kizárólag a történet főhőseit értem, hiszen mellettük számos olyan mellékszereplőt alkotott, amelyekre minden bizonnyal emlékezni fogunk. Ilyen például a herceg komornyikja, vagy a tér túloldalán lakó különc Lady Penelope, aki sebesült állatokat gondoz otthonában, és soha többé nem akar megválni tőlük. Vagy a lady barátnői, akik legalább annyira különcek, mint ő maga. Mi több, tovább fokozta az amúgy is pörgő cselekményt egy macskával is, amit Emma csupán a herceg bosszantására szedett össze az utcán, a vadóc szőrzsák pedig olyan helyzeteket teremtett, melyeket nem igazán lehetett nevetés nélkül megállni.

   Ez két olyan ember kapcsolatának története, akiket egyáltalán nem kényeztetett el a sors. A herceg fél oldala megégett, sokan az emberek közül iszonyodnak tőle, saját magát is szörnyetegnek látja. Emma pedig megfizette naivitásának árát, és a viszonylag kényelmes életét kemény munkával és száműzetéssel cserélte fel. S annak ellenére, hogy két tragikus sorsú emberről szól, a történet nagyon szórakoztató a szellemes párbeszédek, a helyzeti komikum, a humor és nem utolsó sorban a színes, nagyon szerethető karakterek miatt.

   A hercegné alkuja tulajdonképpen egy négy részből álló sorozat indítókötete, s mivel nagy részét arcomon idióta vigyorral olvastam, abban reménykedem, hogy hamarosan a folytatásokat is olvashatjuk magyar nyelven is, mert kár lenne kihagyni.

   Imádtam!

   Játékunk a Könyvmolyképző Kiadó Arany Pöttyös sorozatához kapcsolódik. A turné minden állomásán egy fülszöveg részletét találjátok, a ti feladatotok pedig az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a könyv címét és szerzőjének nevét.

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

   Szabad szellemű, nyughatatlan anyja halála után Lucy Kincaid, hátrahagyva addigi életét, elindul Virginia egyik kopottas kisvárosába, Cape Hudsonba, hogy megnézze az örökségét. Egy ház az, aminek addig a létezéséről sem tudott, és amit egy teljesen ismeretlen nő hagyott rá.

a Rafflecopter giveaway

09.30 - Betonka szerint a világ…
10.02 - Utószó
10.04 - Hagyjatok! Olvasok! (e)
10.06 - Olvasónapló
10.08 - Dreamworld (e)

Sarah MacLean – A számkivetett herceg

   A szerencsejáték szabályai 3

   A szerencsejáték szabályai sorozat harmadik részének főszereplője Temple, akinek szó szerint feléled a múltja. 12 év után felbukkan a szépséges Mara Lowe, akiről úgy tudják, hogy Temple megölte őt, és kihagyhatatlan egyezséget ajánl a férfinak. Kövessetek minket Sarah MacLean történelmi romantikusának blogturnéján, illetve játsszatok velünk, ugyanis a Könyvmolyképző kiadónak hála egy szerencsés olvasónk meg is nyeri A számkivetett herceg egy példányt!

   Egy ​herceg, akinek oda a jó híre…

   Temple-t azzal vádolják, hogy meggyilkolta Mara Lowe-t az esküvője előtti éjszakán, ő azonban nem emlékszik semmire. A férfi azóta, immár tizenkét éve nagy vagyonra és hatalomra tett szert London legexkluzívabb kaszinójának tulajdonosaként, feloldozást azonban nem kapott – egészen addig, amíg egyik este meg nem jelenik Mara, hogy felajánlja az egyetlen dolgot, amire a férfi vágyik.

   Mara tervei között nem szerepelt, hogy valaha is visszatér abba a világba, amelyet maga mögött hagyott, de amikor az öccse súlyos adósságot halmoz fel Temple kaszinójában, kénytelen ajánlatot tenni a férfinak: a nyilvánosság elé lép, hogy elmondja az igazságot. Azt, hogy a férfi nem gyilkos.

   Az alku kecsegtetőnek tűnik, azonban Temple-nek be kell látnia, hogy nem lesz egyszerű dolga ezzel a titokzatos, őrjítő nővel, aki láthatóan bármit képes kockára tenni a számára fontos dolgokért. Temple minden erejével igyekszik ellenállni Marának, és megóvni a saját szívét.

   Vajon mindenki megkapja, amit szeretne?

Könyvmolyképző, 2023

Eredeti cím: No Good Duke Goes Unpunished, 2013

Megrendelhető         Beleolvasó

   Sarah MacLean nevével először 2013-ban találkoztam, amikor a Könyvmolyképző Kiadó megjelentette A csábítás kilenc szabálya című könyvét, és ez bizony szerelem volt első olvasásra! Ha jól számolom, azóta épp a nyolcadik MacLean könyvnél tartunk magyar nyelven, és én továbbra is kedvelem a stílusát, humorát, ahogy a szálakat szövögeti – bár nem minden könyvét imádom.

   A számkivetett herceg egy sorozat harmadik része és mondom/írom, amit ilyenkor szoktam: önálló történetként is megállja a helyét, nem szükséges az előző könyvek cselekményét ismerni ahhoz, hogy a történet élvezhető legyen, de nem is árt, mert az előzmények ismeretében az olvasónak indulásból van némi fogalma arról, hogy kicsoda is Temple, és milyen szerepe van a kaszinóban.

   A sorozat főhősei közül talán Temple történetére voltam a legkiváncsibb – most már a Chase sztorijára vagyok kiváncsi, s aki olvasta A számkivetett herceget, az azt is tudja, hogy miért. Sőt! A történet cselekményéről sem fogok mesélni, hiszen a fülszöveg elmondja a lényeget, tehát maradtak a szereplők.

   Temple már a sorozat első könyvétől kezdve magának való, kicsit titokzatos, egy olyan figura, aki beletörődött sorsába. Most viszont azt is megértettem, hogy miért lett olyan, amilyen. Azt is megértettem, hogy miért enged Mara Lowe követeléseinek, hiszen nincsen semmilyen emléke arról az éjszakáról, amikor állítólag meggyilkolta Mara Lowe-t, azt a nőt, akit az apja éppen feleségül venni készült. Szüksége van arra, hogy tudja mi történt azon az éjszakán, erre pedig csakis a nő adhatja meg a választ.

   Mara Lowe... nos ő már más lapra tartozik. Megértettem, hogy ő csak szabadulni akart egy olyan házasságtól, amibe az apja ambíciója hajszolná bele, az viszont megbocsáthatatlan, hogy akkor is sunyít, mikor a herceget a megölésével vádolják, akkor sem bújik elő az igazsággal, amikor az egésznek már nincs is tétje, hiszen sem az apja, sem a hercegi atya már nem élnek. Az egyetlen ami előcsalogatja a rejtekhelyéről az a pénz, illetve annak hiánya. S bármennyire is igyekezett az önös érdek mellett jól is cselekedni, Mara Lowe a történet végéig ellenszenves maradt, s a herceg százszor jobbat érdemelt volna. De, ugye, a történetet nem én írtam, hanem MacLean, és ő úgy látta jónak, hogy a szegény, átvert herceg pont abba a nőbe szeressen bele, aki tönkretette.

   Ami a mellékszereplőket illeti, nos Chase igazi meglepetés volt több szempontból is. Ugye ő az, aki kitalálta a játékbarlangot, aki társnak tette meg a többieket, és aki mégsem olyan jó bajtárs és szövetséges, mint ahogy gondoltam. Mondjuk tegnapra pont jó lett volna Chase történetének magyar nyelvű megjelenése, annyira kiváncsi vagyok

   Lassan követelmény, hogy a történetben legyen egy házikedvenc is, mert az olyan cuki és az erotika mellett ezzel lehet eladni egy történetet. Nos, a hősnő házikedvence egy malac, s erről az jutott eszembe, hogy ezt a poént bizony már lelőtte Lisa Kleypas is a Ravenel sorozatában. Persze Levendula nagyon aranyos és remekül túszul lehet ejteni, s mosolyt csal az arcokra egy olyan történetben, ahol nincs semmi mosolyognivaló. Ez a történet árulásról, átverésről és az anyagiak imádatáról szól (egyesek részéről). Néhol vontatott volt, máskor meg felpörgött és izgalmassá vált, de valahogy nem lett a kedvenc MacLean könyvem, s abszolút személyes ízlés kérdése ki mennyire fogja kedvelni ezt a történetet.

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

A Pimasz és a Fenevad

A megérdemelt szerető

A Lepke és a Láng

Hozományvadászok kíméljenek!

Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

   Ha elolvastátok a kiadó oldalán található beleolvasót a könyvbe, akkor bizony könnyű dolgotok lesz az egyes állomásokon található kérdések megválaszolásakor… A rafflecopter dobozba a helyes válaszokat várjuk!

   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Mijét törte el Temple Montlake-nek?

a Rafflecopter giveaway

[Blogturné Klub]
09.28 - Betonka szerint a világ...
10.01 - Olvasónapló
10.05 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Borítómustra
10.07 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Kedvcsináló idézetek
10.10 - Hagyjatok! Olvasok!
10.13 - Insane Life