Lauren Appelbaum – Büszkeség és szingli élet

   Az a végzetem, hogy vénlány és banya legyek, nem igaz? Faházat kellene keresnem az erdőben, meg macskákat, nem férfiakat.

   Ez az év is ugyanúgy kezdődik. Nem elég, hogy Rachel megragadt egy munkahelyen, amit utál, és a férfiak terén is mindig beleválaszt, de idén tölti be a harmincat is. Ráadásul az anyja is azon mesterkedik, hogy összehozza a szomszéd házat megvásárló, jóképű techmilliomossal, Christopher Butkusszal, aki rosszabb benyomást nem is tehetett volna rá az első találkozásukkor.

   Amikor Rachel élete és az eddig biztos pontnak számító baráti köre darabokra hullik, abban a személyben talál támaszra, akire a legkevésbé számított volna: a bosszantó, mégis meglepően vicces és figyelmes techguruban. Egy felkavaróan őszinte, kézzel írott levél pedig elülteti Rachel fejében a kételyt: vajon végig rosszul ítélte meg a férfit?

General Press, 2025

Eredeti cím: Rachel Weiss’s Group Chat, 2024

   Ezt a könyvet úgy reklámozta magyar nyelvű kiadója, hogy a Büszkeség és balítélet modern változata, talán azt is hozzátették, hogy romantikus komédia, de erre azért nem vennék mérget.

   Én nagy rajongója vagyok Jane Austen könyveinek és különösen a Büszkeség és balítéletnek, melyet többször is elolvastam, láttam számos filmadaptációját, és még a modernizált változatait is. Ezért nyilvánvalóan felcsillant a szemem, s akartam ezt a könyvet. Nemrég egy másik klasszikus modern átíratát olvastam, s az nagyon bejött, gondoltam ugyanez fog történni Appelbaum könyvével is. Nos, a rózsaszín köd gyorsan oszlott, mert ez az, amire azt szokták mondani, hogy a szerző forog a sírjában.

   Nem értettem azt sem, hogy miért kellett még jobban Austen könyvére hajaztatni a magyar címmel, mikor semmi köze nincs az eredetihez, ami fedné is a valáságot, hiszen Rachel Weiss meglehetősen sokat lóg a barátnőivel csoportos beszélgetésekbe bonyolódva.

   A történet hősnője Rachel Weiss – nem Elizabeth Bennet, bár van neki egy Jane nevű nővére – egy négy gyermekes zsidó család gyermeke. Releváns a történet szempontjából a zsidó család? Egyetlen pillanatig sem, ugyanúgy lehetett volna mexikói vagy kínai, hindu vagy muzulmán. Rachel egy olyan munkát végez, amit utál, igazándiból a munkahelyét is utálja, és mint később kiderült, kemény szocialista beállítotságú (amíg másé a pénz), mert rühelli a gazdagokat. Nála szörnyebb peszónát nehéz elképzelni, pedig az anyja még ennél is szörnyebb a maga rögeszméivel idősebb lányai férjhezmenetelét illetően.

   Tehát a Weiss családnak nem öt lánya van, csupán négy – a két fiatalabb közpiskolás korú plázacica ikerlányok –, s az idősebb már jó ideje stabil párkapcsolatban és, csakhogy Mrs Weiss-nek ez sem elég, neki esküvői harangok kellenének, bármi áron. Ezért is próbálja Rachel útjába terelgetni a szomszédék dúsgazdag fiát Christopher Butkust – ő lenne az, aki Austennél Mr. Darcy, s Appelbaum szorgalmasan le is másolja a karaktert, az őt övező konfiktusokat, félreértéseket, stb... még azt a fránya kézzel írt levelet sem tudta kihagyni.

   Igazándiból ez egy bűnrossz paródia volt, pedig a szerző mindent elkövetett, hogy valami menőt hozzon össze. Például belekeverte a #MeToo mozgalmat is, hátha bár az üt, ha a története nem is. S ami kiverte a biztosítékot: a férjezett barátnője lefekszik a pasijával, ő meg épp, hogy homlokon nem csókolja ezért. Melyik világon?

   Nem találok szavak arra, hogy mekkora csalódás volt ez a gyenge minőségű karikatúra. S mivel ez a szerző első és ezidáig egyetlen könyve, talán jobb lenne mindenki számára, ha ez így is marad. Ez egy kicsit sem vicces, viszont annál idegesítőbb.

 

Saskia Roy – Rush – A szerelem hajszája

   A férfi vágya fel fogja őt emészteni.

   Nincs más lehetősége, mint megadni magát neki.

   Lena Aden azért ment Los Angelesbe, hogy íróként sikert arasson. Öt évvel később még mindig az álmát kergeti, és azon tűnődik, hogy ideje lenne újrakezdeni.

   Nico Laurent a Forma-1 világbajnoka és a világ legkívánatosabb agglegénye. Megszokta, hogy bármelyik nőt megszerzi, akit csak akar, és ő most úgy dönt, Lenát akarja.

   Az első együtt töltött éjszakájuk után a lány azt veszi észre, hogy folyton csak Nicóra gondol, így enged a kísértésnek és újra találkozik a férfival. Ezzel Lena hirtelen belekeveredik a gyors autók, a bulik és a pénz mámorító világába. A lány még soha nem volt ilyen vakmerő, és ez tetszik neki.

   Lena és Nico szenvedélye tagadhatatlan, de ilyen hőfokon valaki óhatatlanul megég…

Maxim, 2025

Eredeti cím: Rush, 2024

   Vallomással tartozom: amikor jó pár nappal ezelőtt olvastam ezt a könyvet, első blikkre azt gondoltam róla, hogy ez egy orbitális szemét. Aztán elgondolkoztam rajta, hogy talán mégsem.

   Tiszta véletlenül került kezembe a könyv (egy haverinától kaptam, nem a kiadótól), s mivel épp belefért az időmbe, elolvastam.

   Semmit nem tudtam sem a könyvről, sem a szerzőjéről, hanem utólag néztem meg a Goodreadsen és a Molyon mit írnak róla. Így tudtam, meg, hogy ez Saskia Roy első, és pillanatnyilag egyetlen regénye. És azon is meglepődtem, hogy az olvasói értékelések alapján ez a könyv mélyen a bányászbéka becses hátsója alatt van – nem mintha engem valaha is befolyásolt volna, hogy mit gondolnak mások egy-egy könyvről, mert az olvasás egy szubjektív folyamat.

   Történet nem túl bonyolult: a zavaros családi háttérrel és egy abszolút nem támogató anyával a hősnő (Lena Aden) nem íratkozik be a jogi egyetemre, hanem Los Angelesbe megy álmokat kergetni, mert ő márpedig forgatókönyv író szeretne lenni. És erre ad magának öt évet. Itt volt az első fintorgásom: a hősnő a történet idején egy lépésre van a harminctól, öt éve él Los Angelesben, mi a bánatot csinált azelőtt, hisz a matematika mai állása szerint olyan 24-25 évesnek kellett lennie, amikor a költözés mellett döntött. Addig símán elvégezhette volna az egyetemet is odahaza.

   Nos, mint ahogy az lenni szokott, Lenát nem várja tart karokkal az álmok városa, és egyállandóan bezárással fenyegetett, lepukkant színházban gürizik, egy modell-lel osztja meg albérletét, és a maga módján egy konzervatív angol lány, aki nem igazán rajong a partikért, nincs férfi az életében, és lassan kezdi elfogadni, hogy a legjobb az lesz, ha fülét-farkát behúzva hazamegy Londonba.

   Csakhogy lakótársa – aki egy partiarc és tudja hogyan kell Los Angelesben élni –, elcipeli egy puccos partira, ahol Lena természetesen kilóg a társaságból, egészen addig, míg egy eldugott teraszon össze nem fut Nico Laurenttel, az F1 aktuális bajnokával, és akivel saccperkábé öt perc alatt szexuális viszonyba bonyolódik. Ez volt a kettes számú fintor: ne már! Okés, ha az ember lányának vannak egyéjszakás kalandjai, ha független és fiatal, de legalább kéresse magát egy kicsit, a bánatba!

   A „találkozásnak” természetesen következményei lesznek: nem, a lány nem terhes lesz, hanem rögeszmés. Egészen a zaklatásig menően, kihasználva barátnője kapcsolatait és mesés ruhatárát. Kár tovább ragozni, Lena megkapja amit akar: Nico felfigyel rá, kapcsolatuk lesz, ami meglehetősen viharos. És ettől a pillanattól Lenának minden másodlagos lesz: a színház, ahol dolgozik, a barátai, minden. Nico egyet füttyent, ő kettőt pattan.

   A szerzőnek alapos ismeretei lehetnek a Forma 1 világából (vagy Google a barátja), hiszen, ha valakit egy kicsit is érdekel az a sport, akkor felismer több valós dolgot is. Például a főhősnek egy neurológiailag sérült öccse van, amiről rögtön Lewis Hamilton jutott eszembe, hisz neki is van egy ilyen öccse – hogy csak egy példát említsek.

   Ami a történet erotikus tartalmát illeti, a szerző szinte mindent kimaxolt: szexet minden lehető és lehetetlen helyen, kukkolást, édes hármast több felállásban is, leszbikus szexet is – bár ennek az értelmét nem igazán láttam és nem is volt releváns a cselekmény szempontjából.

   Ez egy nagyon durva történet volt egy rögeszmés nő és egy nárcisztikus férfi (mindig a nehéz gyerekkorával takarózik) toxikus kapcsolatáról, egy olyan világban, ahol minden a látszatról szól, ahol senki nem vagy, ha nem ismered a megfelelő embereket. Nagyon nyers és nagyon szókimondó stílusban íródott, de ez engem nem különösebben zavart. Ez egy görbe tükör azok elé a nők elé tartva, akik mindenre képesek egy kövér bankszámlával rendelkező pasiért. Tetszik vagy sem, vannak ilyen nők. És olyan férfiak is, akik bármit megengedhetnek maguknak. Nem kedveltem egyik szereplőt sem, bármennyire is valóságosak voltak.

   Meg kell említenem a történet végét is. Brávó a szerzőnek, amiért nem egy sablonos happy endet választott, hanem volt mersze bevállalni egy másik megoldást. Ez nekem abszolút pozitívum.

   Nem mondom, hogy zseniális volt és imádtam, de rossz sem volt.

Mit olvastam mostanában? – 2025, március

   Újabb hónap telt el, és megosztanám mit olvastam ez idő alatt (nem dúskáltam nekem tetsző olvasmányokban) – természetesen azokon a könyveken kívül, melyekről már írtam a blogban.

Kat Singleton – Fekete nyakkendők (Fekete nyakkendők 1)

Eredeti cím: Black ​Ties & White Lies, 2023

Kossuth Kiadó, 2025

   Bár a könyv egy sorozat első része, nagy valószínűséggel számomra ez az utolsó is. S azt is meggondolom, hogy valaha is olvasok még mást is a szerzőtől.

   Ez egy tucatkönyv. Olyan, amilyennel tele a könyvpiac: gazdag pasi-szegény lány kombó és tömény pornográfia, történet nem igazán van. Viszont van jó giccses végkifejlet, ami – gondolom – azt hivatott szolgálni, hogy az ember lánya meghatódjon, és kitörölje a gyönyör könycseppjeit szeme sarkából, hogy azt a mindenit, ez a pasi mi mindenre képes! Nálam ez nem jött be, hanem inkább nevetségesnek hatott az egész, hogy a valóságtól való elrugaszkodásról már ne is beszéljünk.

   A hősnő butácska, unalmas, de csodaszép, és nagyon tehetséges designer, akinek unalmas dolgokkal kell elvesztegetnie tehetségét. A pasi természetesen jóképű, karizmatikus és nagy farka van. Meg egy öntelt lepedőművész. Mert ez a sztereotípia a hasonló történetekben.

   Igazándiból valami teljesen mást vártam, amikor belefogtam, sajnos ez is egy olyan írás, ami nagyon esélyes az év legrosszabb olvasmánya címre.

Max Monroe – Nagypályások sorozat (Mr. Brooks, a rosszfiú – Mr. Kelly, a szerető – Mr. Lancaster, a csábító)

Álomgyár, 2025

  Volt egy mazochizmus-epizódom és ebben éltem ki. Igazándiból nem szoktam a szerzőpárostól olvasni, mert valamikor régen belefogtam egy könyvükbe, s a felénél abba is hagytam. Nem az én stílusom, nem az a zsáner, amiben szívesen olvasok. De mindenki megérdemel még egy esélyt, hiszen előfordult már, hogy szerzők stílust váltottak.

   Ez a sorozat annyira távol áll tőlem (hogy ne mondjam azt, hogy alpári és primitív), hogy nincs értelme külön-külön beszélni az egyes részekről. Aki az első részt olvasta, az az egész sorozatot olvasta, csak a szereplők mások.

   A férfi főhősök a sztereotípikus milliomos, dögös lepedőművészek – természetesen legjobb barátok –, a nők pedig ... hát arról inkább ne beszéljünk, mert nyelvezetükben a „ribanc” kötőszóként szerepel, s a napi testedzés szexuális tevékenységekben materializálódik – értsd: dugnak, mint a nyulak. Bár ez többnyire a sorozat minden szereplőjére érvényes.

   Az első rész még elfogadható volt, kis túlzással belefért a romantikus-erotikus zsánerbe, a második részben már taszító volt a nimfomániás hősnő és a mocskos szája, a harmadikban pedig annyira kilógott a lóláb, hogy fogalmuk sincs az orvosi hivatásról – a sürgősségi orvos nem egyenlő sem az ortopédussal, sem a sportorvossal, és egy orvos nem lót-fut naphosszat tűsarkú cipőben és feszes rucikban a munkahelyén –, de lelkesen írnak róla, hogy felénél abba is hagytam. Tehát ez befejezetlen maradt. Max és Monroe pedig azoknak a szerzőknek a listáját gazdagítja, akiket végleg leírtam, mert ez explicít pornográfia, bár az olvasás egy szubjektív folyamat, van aki spéci erre utazik.

Carley Fortune – Ez a nyár más lesz

Eredeti cím: This Summer Will Be Different, 2024

Magnólia, 2025

   Harmadik könyvem a szerzőtől, úgy tudom több nem is jelent meg magyar nyelven, legalább is eddig.

   A történet két dologról szól: barátságról és szerelemről. Barátságról két fiatal nő között, akik jókor találkoztak és egymás támaszai voltak, és melynek dinamikája most meg fog változni, mert a hősnő barátnője férjhezmegy. Szerelemről a baráti páros egyik tagja és a barátnő öccse között, amit titokban kell tartani. Ez a barátság dolog számomra kissé eltúlzott volt, olyannyira, hogy egy adot ponton az is megfordult a fejemben, hogy a hősnő talán több mint baráti érzelmeket táplálna haverinája iránt.

   A szerző kanadai, tehát adja magát, hogy a cselekményt is ebbe a környezetbe helyezze. Egészen pontosan a Prince Edward szigetre, amely ismerős lehet azok számára, akik olvasták Lucy Maud Montgomery Anne sorozatát. Egyébként a cselekmény során több utalás is történik a könyvekre, hiszen a szereplők nagy rajongói az Anne-könyveknek.

   Kellemes olvasmány, de senki életében nem okoz majd nagy viharokat.

Sarina Bowen – Éjszakai testőr (The Company 1)

Eredeti cím: Moonlighter, 2019

Könyvmolyképző, 2025

   Tipikus Sarina Bowen történet, aki ismeri a szerző írásait, az tudja mire várjon. Én furán viszonyulok a Bowenhez, mert vannak könyvei, amiket kedveltem és vannak olyanok is, amiket a tucatkönyv kategóriába sorolnék.

   Az Éjszakai testőr egy duológia első része – semmit nem tudok a folytatás megjelenéséről – és valószínűnek tartom, hogy a második részben a testvérpár másik tagja lesz majd a fókuszban. Az, akié tulajdonképpen „a cég”.

   Erről a cégről azért mondanék néhány szót, mert ez az én nagy dilemmám. Szóval a cég (aminek a nevét nem ismerjük), egy globális őrző-védő vállakozás. Szupertitkos, mert milyen menő már egy ilyen dolog. S ezt az szupertitkos és szupermenő céget egy apa-fia duó vezeti, s próbálgatják a család harmadik férfitagját is beszervezni. Namármost, ha te egy ilyen nagyívű vállalkozás tulaja vagy, akkor mi a búbánatért nevezed ki az öcsédet – aki hokis, és kifejezetten nem akar részt venni a cégben –, hogy egy ügyfeledre vigyázzon, csupán abból az indíttatásból, hogy gyermekkori barátok?

   Ez nem a bejövős Sarina Bowen könyv volt.

Susan Mallery – Testvérjátszma

Eredeti cím: The Sister Effect, 2023

Vinton Kiadó, 2025

   Nem is olyan régen arról is írtam egy könyv kapcsán, hogy mennyire jelen van az alkohol és az alkoholizálás a könyvek lapjain, s hogy mennyire nem kellene ezt reklámozni. Nos, Mallery könyvével megkaptam az ellenpólust, hiszen az egész történet központjában az alkoholizmus áll, ugyanis a történet hősnője alkoholista nővére lányát neveli.

   Természetesen van benne szerelem is, némi erotikával megfejelve. Csupán annyival, ami Mallerytől várható – értsd: inkább jelzés értékű –, mert a hősnő mellé jár a dögös pasi is, aki ugyan nem milliomos, de minden másban megfelel a mostanság divatos hős típusának.

   Ellentmondásos könyv, mert egyrészt keményen rugózik az alkoholizmus témáján, másrészt belemélyed a főhős magánéletébe is, ami mellett egy dél-amerikai szappanopera langyos esti mesének tűnhet.

   Nem túl izgalmas történet szenvedélybetegségről, családról, szerelemről. Egynek elmegy kategória.

Könyvmolyképző megjelenések – április, 2025

   Egy jó ideje már, hogy a Könyvmolyképző Kiadó szakított azzal a korábbi szokásával, hogy a friss megjelenéseket valamilyen könyves összeröffenésre tartogatja. Havonta frissül a kínálat, ez mindenkinek jó – különösen a pénztárcáinknak. 

   Többek között ezekkel a könyvekkel fog kirukkolni a Kiadó az idén áprilisban, már előrendelhetőek a webshopban. A kínálat változatos, aki kedvet kapott, hajrá!

Jules Verne – 80 nap alatt a Föld körül

   Verne egyik legsikerültebb és legnépszerűbb regénye, melyet mindenféle műfajban újra és újra feldolgoztak.

   A lebilincselő történet mindenki fantáziáját megmozgatja,a siker garantált. Pedig már szinte a legapróbb gyerekektől a felnőttekig mindenki tudja, mi történik: Phileas Fogg úr - az előkelő londoni Reform Club tagja - vállalkozik arra, hogy fogadásból 80 nap alatt körülutazza a Földet.

   A regény mégis olyan fordulatos, annyi mulatságos meglepetést tartogat, Verne olyan találóan jellemzi szereplőit, hogy az olvasók újra és újra megjutalmazzák magukat a kötet élményével. Nem csoda, hisz Phileas Fogg és Passepartout fantasztikus kalandokkal teli világ körüli útja sohasem pontosan ugyanúgy zajlik.

Mona Kasten – Save You – Megmentelek (Maxton Hall 2)

   Ruby Bell azt hitte, hogy James Beaufort és közte valami különleges szövődik. Soha nem érzett még ilyen erős érzelmeket senki iránt, sem ekkora fájdalmat, mint James árulása után.

   Másra sem vágyik, csak hogy visszakapja a régi életét, amikor még senki sem ismerte őt Maxton Hallban. Régebben a tanulmányaira támaszkodhatott, hogy oltalomra leljen, de az iskola már nem jelent számára menedéket. Hiszen már mindenhol Jamest látja. De a lánynak a kijelölt úton kell maradnia, különösen most, hogy az egyetem egyre közeledik, és aggódik, hogy mit hoz számára a jövő.

   Mindennek ellenére Ruby támogatni szeretné Jamest. A fiú küzd az apja elvárásaival, aki eltökélten azt akarja, hogy a fia vegye át a családi vállalkozást. Egy dolgot azonban Ruby világossá tesz: nem hajlandó megbocsátani Jamesnek. Nem hajlandó második esélyt adni.

   Miközben a harag és a szerelem harcot vív Ruby szívében, James mindent elkövet, hogy visszaszerezze a lányt. De vajon Rubynak lesz elég bátorsága ahhoz, hogy újra kockára tegye a szívét?

K. A Tucker – A Fate of Wrath and Flame – Harag és lángok sorsa (Sors és tűz 1)

   Romeria, a tehetséges tolvaj egy New York-i bűnszövetkezet hálójába gabalyodva, ékszerlopással foglalkozik. Ám mikor egy rejtélyes nő kardot ránt, és a szolgálatába állítja, Romeria elszakad eddig ismert világától, és egy hatalmi ellentétekkel, egymással hadakozó tündetársadalmakkal és elementáris mágiával teli birodalomba csöppen.

   Az árulással vádolt tünde hercegnő testében magához térve Romeria hamar ráébred, hogy egy veszedelmes összeesküvésbe keveredett, a valódi kilétét pedig mindenáron titokban kell tartania... különösképp Zander király, vagyis a hercegnő jegyese előtt, aki történetesen gyűlöli őt. Romeria kénytelen eljátszani a szerelemittas hercegnőt, miközben a vonakodó páros együtt igyekszik lerántani a leplet a körülöttük kibontakozó veszedelemről. De ahogy az ellenségeik egyre közelebb férkőznek – és míg Romeria a király iránt fellobbanó érzelmeivel küzd –, elérkezik az ideje, hogy megtudja, ki is ő valójában…

Mike Omer – Vérnél is sűrűbb (Zoe Bentley 3)

   Egy gyilkos, aki az áldozata vérét issza?

   Zoe Bentley, az FBI profilozója és Tatum Gray ügynök azt hitték, már mindent láttak, de ennek a fiatal nőnek a barbár meggyilkolását nehezen emésztik meg.

   Nem számítottak rá, hogy ezen az ügyön fognak dolgozni. Ám a vámpirizmustól eltekintve a gyilkos módszere kísértetiesen hasonlít egy sorozatgyilkoséra, akit jól ismernek. Ő pedig nem más, mint Rod Glover, aki gyerekkora óta üldözi Zoet. A helyszínelés során kiderül, hogy a gyilkosság valóban az ő műve, ám váratlan döntést hozott, hogy a beteges célját elérje.

   Zoe frusztrációja egyre nő, miután egy újabb nő kerül elő holtan, akinek szintén ittak a véréből – egy harmadik nőt pedig elrabolnak. Az idő rohan, de Zoe tudja, hogy Glover húsz éve tartó, veszedelmes színjátékának csúcspontja a saját halála lesz. Ahhoz, hogy megállítsa Glovert és kegyetlen társát, mélyen el kell merülnie a gyilkos indítékaiban, miközben tudja jól, hogy újabb áldozatai lehetnek ennek a sötét szomjúságnak.

Parker S. Huntington – Darling Venom – Keves Méreg

   „Nem kellett volna azon a tetőn lennem Valentin-napon. Kellan Marchettinek, az iskola ügyeletes csodabogarának sem. Akkor találkoztunk, amikor mindketten véget akartunk vetni az életünknek. Tragédiáink szakadt szálai összefonódtak, és egy valószínűtlen kötelékké sodródtak egybe. Úgy döntöttünk, nem ugrunk, és megegyeztünk, hogy amíg be nem fejezzük az iskolát, minden Valentin-napon találkozunk. Mindig ugyanakkor. A tetőn.

   Két nyugtalan lélek. Három évig tartottuk magunkat az ígéretünkhöz. A negyediken Kellan döntött, véget vet az életének, a következményeit pedig nekem kellett viselnem. Amikor azt hittem, a mi történetünk véget ért, elkezdődött egy másik.

   Azt mondják, minden szerelmi történet ugyanolyan, csak más az íze. Az enyém méreggel és szégyennel teli volt, és skarlátvörös sebhelyek tarkították.

   A nevem Charlotte Richards, de hívnak Méregnek is.”

Renee Carlino – Before We Were Strangers – Mielőtt idegenek lettünk

   A Zöld szemű tündérkének:

   Majdnem napra pontosan tizenöt éve, hogy megismertelek a New York-I Egyetem koleszában. Azt mondtad, seperc alatt igaz barátok lettünk, de én szeretném azt hinni, hogy ennél jóval több volt köztünk. Akkor voltunk a legboldogabbak, amikor minden időnket annak szentelhettük, hogy magunkra találjunk a zene, a fotózás vagy a kóborlásaink révén, és még egy csomó hülyeségben, amivel egy kis pénzt szerezhettünk. Ez éltetett minket. Abban az egy évben sokkal többet tanultam magamról, mint korábban bármikor.

   Mégis, valamiért teljesen szétesett az egész. A diplomaosztó után én elutaztam Dél-Amerikába, hogy a National Geographicnak dolgozzak. És amikor hazajöttem, te már sehol sem voltál.

   Egy hónapja viszont, sok-sok év után először, megláttalak valahol. Szerda volt. A metróra vártál, a cipőd sarkán hintáztál a biztonsági sáv vastag, sárga vonalán. Sajnos túl későn ismertelek fel, mert akkor már el is tűntél. Megint. Pedig kimondtad a nevemet, leolvastam a szádról. Legszívesebben megállítottam volna a vonatot, csak hogy köszönhessek neked. Ahogy megláttalak, a fiatalságom összes érzése és emléke feltolult bennem. És folyton azon töprengek, milyen lehet most az életed. Lehet, hogy teljesen őrültség, de nem lenne kedved meginni velem valamit? Szívesen meghallgatnám, hogy mi történt veled az elmúlt tizenöt évben. – M.

Scott Westerfeld – Specials – Különlegesek (Csúfok 3)

   A Különleges Körülmények Ügyosztálya: ezektől a szavaktól Tallyt taszító, lázadó csúf napjai óta kiveri a víz. Régen a Különlegesek csupán fenyegető szóbeszédként léteztek, félelmetesen szépet, veszélyesen erőset és lélegzetelállítóan gyorsat is jelentve. Egy hétköznapi Szép leélheti az életét úgy, hogy soha nem találkozik Különlegessel. Tally azonban sosem volt hétköznapi.

   Most pedig egyik napról a másikra maga is közéjük tartozik: feltuningolt harci gépezet, melynek célja, hogy a Csúfok nyugton, a Szépek pedig bután maradjanak. Az erő, a sebesség és gondolkodásának gyorsasága és tisztasága jobb érzés, mint bármi, amire Tally vissza tud emlékezni. Általában.

   Azonban szívének egy aprócska csücske még mindig emlékszik valami többre. Ezt mégis könnyű elhessegetni, amíg Tallynek fel nem ajánlják a feladatot, hogy irtsa ki véglegesen Újfüstös lázadóit. Végül nincs más választása: hallgatni kénytelen arra az apró, halk szívdobbanásra, vagy véghez vinni a feladatot, melyre beprogramozták. Akárhogy dönt is, Tally világa soha többé nem lesz már a régi.

   Scott Westerfeld nemzetközi bestsellersorozatának harmadik kötete.

Amor Towles – Az udvariasság szabályai

   1937 utolsó éjszakáján a huszonöt éves Katey Kontent egy másodosztályú Greenwich Village-i jazzbárban ül, ahol merő véletlenségből Tinker Grey, a jóképű bankár foglal helyet a szomszédos asztalnál. Ez a sorsdöntő találkozás és annak megdöbbentő következményei Katey-t a New York-i társadalom legfelsőbb rétegeibe repítik, ahol nem sok mindenre támaszkodhat, csak a bátorságára, a szellemességére és a hidegvérére.

   Towles szépirodalmi igényű prózájában az identitáskeresés, az osztályharc, a szerelem, az árulás, a karrierépítés, a barátság, a társadalmi felemelkedés és a lecsúszás izgalmas témáit járja körül.

   A regényt 2024-ben a New York Times olvasói a 21. század 100 legjobb regénye közé választották!

Mason Deaver – I Wish You All the Best – A legjobbakat kívánom neked

   Amikor Ben De Backer bevallja a szüleinek, hogy nem bináris, ők azonnal kidobják az otthonából a januári fagyos éjszakába. Ben még a cipőjét sem veheti fel…

   Kénytelen a nővérétől segítséget kérni, akit már tíz éve nem látott. Végül Hannah-hoz és a férjéhez, Thomashoz költözik, akivel Ben korábban még csak nem is találkozott.

   Ben szorongását a szülei elutasítása csak súlyosbítja, emiatt csupán Hannah, Thomas és a terapeutája előtt vallja be önmagáról az igazat, az új iskolájában pedig szeretne beolvadni a háttérbe.

   A próbálkozása viszont meghiúsul, köszönhetően Nathan Allannek. A kedves, vicces és karizmatikus srác ugyanis úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi Bent.

   Ahogy kettejük barátsága egyre szorosabbá válik, az egymás iránti érzéseik is változni kezdenek... Ben azonban tele van félelemmel. Mi lesz, ha Nathan nem fogadja el őt annak, aki?

Lynn Painter – A boldogító soha!

   Amikor Sophie Steinbeck közvetlenül az esküvője előtt megtudja, hogy vőlegénye ismét megcsalta, mindenáron le akarja fújni az esküvőt. Ő maga nem meri bevállalni, ezért egy hivatásos tiltakozó személyében érkezik a segítség, akinek az a feladata, hogy megjelenjen az esküvőkön, és kimondja, amit (általában) egyetlen pár sem akar hallani a szertartáson: „Tiltakozom!”

   A lefújt esküvő estéjén Sophie jobban megismeri Max, a hivatásos tiltakozó munkáját: a férfi megmenti az embereket attól, hogy elpazarolják az életüket. Miközben Sophie és Max egyre több időt töltenek együtt, szinte észrevétlenül értékelik át a szerelemről alkotott elképzeléseiket.

Kossuth, 2025

Eredeti cím: Happily Never After, 2024

   Lynn Painternek több könyve is megjelent már magyar nyelven, tehát stílusa és munkássága nem éppen ismeretlen a magyar olvasók számára. Nekem ez a negyedik könyvem tőle, tehát nem olvastam az összes magyar nyelven megjelent írását, és angolul sem vettem kézbe semmit.

   Ha őszinte akarok lenni, akkor fenntartásokkal fogtam neki az olvasásnak, mert az előzőleg olvasott három könyv közül (Véletlenül Amy, Mr. Téves Szám és a folytatása a Szerelemi fogadás) egyet kedveltem, kettőt nem. Illetve nem is az, hogy nem kedveltem, mert nem volt rossz, csak épp nem került be a valamikor újraolvasom vég nélküli listára.

  A boldogító soha kellemes meglepetés volt. Sőt! Nagyon kellemes. Vicces volt, tele volt szellemes párbeszédekkel, helyzeti komikummal, és nagyon színes, nagyon szerethető szereplőkkel.

   „– Nem hordasz kontaktlencsét? – kérdeztem.

   – Utálom a kontaktlencsét – felelte, de fel sem nézett az étlapról. – Inkább hordok mindig szemüveget.

   – Kivéve ma este…?

   Felnézett, és vállat vont.

   – Nem igazán passzolt a ruhámhoz.

   – De akkor… láttál te egyáltalán az esküvőn?

   – Nagyjából – bökte ki, hogy lerázzon, és visszatért az étlaphoz.”

   A történet rém egyszerű és ettől jó, mert nem terheli az ember lányát felesleges drámákkal. A hősnő, Sophie Steinbeck (igen, Steinbeck, mint az író), esküvőjére készül, mikor rájön, hogy vőlegénye és egyben munkatársa is, ismét megcsalta. Mivel nem akarja apját bajba keverni – aki a vőlegény apjának alkalmazottja –, nem mondhatja le csak úgy az esküvőt, ezért barátnője alkalmazza a főhőst, Maxet, hogy amikor a pap a szertartás ideje alatt felteszi az ominózus kérdést, hogy ismer-e valaki olyan okot, ami miatt Sophie és Stuart nem házasodhatna össze, akkor Maxnek tiltakoznia kell. És ez meg is történik, Sophie megússza házasság nélkül, Max – aki a "tiltakozást" csak hobbiból űzi – pedig megkapja a csekket és ennyi.

   Csakhogy Maxnek megtetszik Sophie és nem tudja elfelejteni az esküvő utáni éjszakát, amikor a lánnyal és annak koszorúslányával kiürítették a bárszekrényt beszélgetés közben. Ezért hónapokkal később Max felhívja Sophiet és felajánlja a társulást, amit meghiúsult esküvője utáni alkoholgőzös állapotba Sophie is emlegetett. Így indul el Sophie és Max kapcsolata, és mindenki nagyon jól tudja hogyan fog végződni. De amíg eljutottam a boldog végkifejletig, én szenzációsan szórakoztam, mert millió dolog történik.

   Ebben a történetben nincsenek nagy drámák, csupán kicsikék. Ugye, azt már említettem, hogy Sophie miért hátrál ki az eljegyzésből, viszont Maxnek is van a múltjában egy ex, akiről nem is nagyon akar nyilatkozni. És Maxnek vannak szülei is, akik semmit nem akarnak jobban, mint fiúkat a házasság kötelékében látni. Mint ahogy Sophienak is van főnöke, aki a visszavonulást fontolgatja, s helyére Sophie sikeresen pályázhatna, ha lenne kiegyensúlyozott magánélete is a munka mellett. Mert Sophie életét két idős albérlővel (tündériek!) és két macskával osztja meg, akiket anyja kebelbarátnőiről nevezett el. Sophie és Max társulása milyen jól jön megoldani mindkét helyzetet, ha egy kicsit rájátszanak.

   Ez egy romantikus komédia, s mint olyan senki világát meg nem fogja rengetni, de nagyon szórakoztató. Mondanom sem kell, hogy egyik főhős sem akar kapcsolatot a másikkal – meg mással sem –, annak ellenére, hogy bevallottan nagyon erős kettejük között a kémia. Mi több, Sophie a szerelemben sem hisz. De semmi nem akadályozza meg majd a boldog végkifejletet.

   Azt is pontoztam, hogy ez nem egy instant szerelem volt, hiszen hónapot telnek el, míg Max megkeresi Sophie-t, s előbb üzleti kapcsolatban vannak, ami lassan alakul át barátsággá, majd szerelemmé, ami ellen mindketten kapálóznak, különösen Sophie.

   Van benne néhány érzéki jelenet is, pont annyi, amennyi kell, nagyszerűen megoldva, mert jelzi azt, hogy mi történik, de nem feszegeti a pornográfia határait.

   Ez egy nagyon szerethető, könnyen olvasható történet, az a bekuckózós fajta. De ízlések és pofonok...