Judith Pollack – Óhaza, Újvilág

   Utak és álmok 1, 2 

   Az eddigiektől eltérően ez egy kicsit rendhagyó bejegyzés lesz. Több okból is. Előszőr is azért, mert egy bejegyzésben írok egy sorozat eddig megjelent két részéről – ritkán szoktam ilyesmit elkövetni. S azért is szokatlan, mert  fura volt a találkozásom a könyvekkel, ugyanis néhány napja a második rész került kezembe (Újvilág) és akkor fedeztem fel, hogy ez tulajdonképpen egy sorozathoz tartozik. De akkor hol van az első rész – mint utóbb kiderült már második kiadásánál tart –, és én még miért nem hallottam róla? (mintha minden megjelenésről tudnék...) A kiadót ismertem, hiszen a gondozásukban jelenik meg Rita Falk Franz Eberhofer, a bajor antirendőr szerfelett mulatságos történeteiről szóló sorozat (apropó, a következő rész mikor?), a szerző neve teljesen ismeretlen volt, de hát Google a barátom, hajrá. 

   Google ez esetben nem segített, legalább is nem úgy, ahogy én szerettem volna, mert találtam ugyan egy Judith Pollack Schneyer nevő szerzőt az Amazonon, de nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az a Judith Pollack nem ez a Judith Pollack, mint ahogy az ajánlásban leledző Deutschtaler Literarische Zeitung sem található sehol, és a könyvek eredetinek feltüntetett német címei (Träume und Wege – In der alten Heimat, 2015 valamint Träume und Wege – In der Neuen Welt, 2019) sem hoznak semmilyen találatot. A logikus következtetés az lenne, hogy akkor egy magyar szerzővel állok szemben, akinek identitását így igyekszik eltitkolni kiadója (vagy akár ő maga), hogy kerülje a magyar szerzőkkel szembeni előítéletet. 

   Nos, akármi is lenne az igazság, a két kötetet három este (és fél éjszaka) alatt olvastam ki, s hozzá kell tennem, hogy ez közel 900 oldalt jelent. A történet családregény, melynek központi alakja Josephine „Josh” Pickerington, és a 19. század első felében kezdődik Angliában, hogy majd a második könyvben a felnőtt Josht követhessük Montanában, ami akkor az amerikai vadnyugatnak számított. 

Óhaza 

„Lenyűgöző történet egy fiatal nőről, aki nem hagyja magát letéríteni az álmai felé vezető útról.” 

(Deutschtaler Literarische Zeitung) 

   Josephine „Josh” Pickerington okos, érzékeny fiatal leány, akinek gyermekkora óta nagy vágya, hogy tanítónő lehessen. Ez azonban nem könnyű a XIX. századi Angliában, s Josh számos akadályt kell leküzdjön az álmai beteljesüléséhez vezető úton.  

   A regénytrilógia első részében, az Óhazában a főszereplő elbeszélésében ismerjük meg Josh gyermekkorának és felnőtté válásának történetét, otthona, a jellegzetes angol vidéki kisváros lakóit, életüket s a forradalmi újdonságokat, amelyek bámulatos gyorsasággal alakítják át az évszázadok óta változatlan mindennapokat… 

   Magistra, 2020, 2018 

   A fülszöveg meglehetősen pontosan megfogalmazza, hogy mi is várható a történet első részétől: Josh Pickerington kisasszony gyermekkorát és felnőtté válásának történetét ismerhettem meg, egy olyan gyermek, fiatal nő történetét, aki a kor (ne feledkezzünk meg róla, hogy mindez az 19. század eleji Angliában játszódik) áldozata. Bár nagyon tehetséges, minden kvalitása megvan, hogy álmait követve tanítónő lehessen, a társadalmi követelmények által neki kijelölt út teljesen más, hiszen abban az időben a nők csak nagyon kivételes esetekben tanulhattak tovább az elemi iskola után – már akinek az elemi iskola luxusa is megadatott. 

   A főhősnő életútja mellett a történet tökéletes korkép is arról, hogy milyen volt a 19. századi társadalom, milyenek voltak az elvárások és követelmények, mennyire idegenkedtek az újtól, a fejlődéstől, valamint kitűnő példája az egyház visszahúzó erejének. 

   Josh Pickerington nagyon pozitív hősnő, néha már émelyítően az lenne, ha nem lenne egyben áldozat is. Korának és családjának áldozata, a sors sem kényeztette el, bár szűkölködnie soha nem kellett. Családja és a kor követelményei megakadályozzák továbbtanulását, mikor lehetőség nyilna rá, és harmincon túl Josh ott találja magát egyedül, “szegény Josh”-ként emlegetett vénkisasszonyként, aki csak kívülröl szemléli szűkebb-tágabb családjának boldogságát, miután szinte mindenkiért áldozatokat hozott, és lassan feladja azt az álmát is, hogy valaha is megtalálja a párját. Ekkor gondol egy merészet, és csatlakozik az anglikán egyház missziójához, hogy az amerikai kontinensen tanítónő lehessen egy eldugott kis településen. De ez már a második könyv története. 

Újvilág 

   Az „Utak és álmok” trilógia első részében ("Óhaza") megismert okos, érzékeny fiatal nő, Josh Pickerington otthonát és addigi, békésen eseménytelen életét hátrahagyva Amerikába utazik, hogy az Anglikán Misszió szervezésében tanítónőnek álljon egy vadnyugati kisvárosban. Új, ismeretlen világba érkezik, amely egészen más, mint megszokott, jól ismert angliai otthona – egy kihívásokkal teli, minden napra új élményeket tartogató világ. Josh lelkesen lát munkához, s új barátai – közöttük egy Berlinből kivándorolt német család és egy titokzatos múltú, magányos farkas vadnyugati seriff – segítségével nemcsak a városka életét változtatja meg, de hosszas várakozás után talán a szerelem is rátalál végre… 

   Magistra, 2020 

   A második könyv nyilvánvalóan Josh újvilági kalandjait mutatja be. Kicsit sem rajongok az ilyen vadnyugati történetekért, de be kell vallanom, hogy ez bizony nagyon jó volt. Részletes leírást kaptam a hosszas utazásról Angliából egészen a Montana állambeli Camilla településig, ahol a hősnő lesz a városka első iskolájának tanítőnője. Igazi vadnyugati történet volt telepesekkel, bevándorlókkal, randalírozó banditákkal és egy nagyon fess seriffel. 

   Az ország néhány évvel a polgárháború után van, még mindig fájnak az akkor szerzett sebek, néhányan még mindig reménykednek az aranyból való hirtelen meggazdagodásban, és akkor még ott van az indián őslakosok kérdése is, bár ezt a témát épp csak érintette a szerző. Ez a hely, ahol az angliai „szegény Josh” kivirágzik, otthonra talál és megtalálja önmagát, az életcélját is, bár a honvágy időnként erőt vesz rajta. Ez egy épülő közösség története, úgy, ahogy egy teljesen más világból érkező fiatal nő látja.

   A történet – és ez mindkét részre érvényes – E/1-ben íródott, Josh meséli el a maga történetét, a maga szemszögéből. Nagyon olvasmányos, nagyon részletező, csodálatos nyelvezettel és még csodálatosabb leírásokkal. S ami a legfontosabb: elhittem, hogy mindez így megtörténhetett, annak ellenére, hogy fogalmam sincs mennyire hiteles volt mindaz, amit a szerző például az angol ipari forradalomról, a tömeges kivándorlásról, vagy az amerikai polgárháborúról leírt – annyira azért nem vagyok otthon a témában. Mellőz minden divatos klisét, nem játszik rá arra, hogy erotikával adja el a történetet, mert ebben bizony egy szikra erotika sincs, bár nem iktatja ki a szerelmet a történet egyik részéből sem. Mondhatnám azt is, hogy ez egy régimódi stílusban megírt család- vagy kalandregény, mely felüdülést hozott a sok kortárs romantikus-erotikus sablontörténet után. 

   Bárki is rejtőzne Judith Pollock neve mögött, abba ne hagyja az írást, mert én mindkét történetet nagyon kedveltem, és nagyon várom a trilógia befejező részét. Nálam ez a sorozat a maradandó élmény kategóriában fut. 

   Imádtam, ajánlom!

Rita Falk – Szilváspite-összeesküvés

Franz Eberhofer 6

Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr legújabb ügye egy varjúval kezdődik. Pontosabban egy lakkozott körmű női kisujjal, amelyet az előbb említett varjú pottyant le Franz barátja és egykori kollégája, Rudi Birkenberger új lakásának erkélyére. Nemsokára az ujjhoz tartozó holttest is előkerül, aztán még egy, és még egy… A három áldozat mindegyike fiatal ázsiai nő, mindannyian dirndlit viseltek, s mindannyian München hatalmas népünnepélye, az Oktoberfest idején vesztették életüket. A sorozatgyilkos utáni hajsza közepette Franznak még otthon is váratlan gondokkal kell megküzdenie: Niederkaltenkirchen békés mindennapjait teljesen feldúlja, a lakosságot pedig két ellenséges táborra szakítja egy szálloda építésének nagyszabású terve…

Rita Falk nagysikerű bajor krimisorozatának hatodik részében is a jól ismert morbid-fekete humorral átszőve folytatja Franz Eberhofer nyomozásainak történetét.

Magistra. 2020

Eredeti cím: Zwetschgendatschikomplott. 2015

"– Mi lesz az obszerválásoddal? Egyszerűen otthagytad? – kérdezem.

– Nem gond. – Rudi felül az íróasztalom szélére. – Látnod kellene, milyen feleség várja odahaza a fickót. Igazán rémisztő, én mondom neked. Találkoztam vele, amikor a megbízást adta. Most meg talált magának egy édes cukorfalatot a pasas. Hát hadd élvezze már egy kicsit az életet ő is, a szegény nyomorult, mielőtt még rászakadna az ég... Akarom mondani, mielőtt tájékoztatnám a hites feleségét. Hát nincs igazam?

Birkenberger egy perverz disznó, nem kérdés."

Remek dolog, hogy Rita Falk és Franz Eberhofer sorozata otthagyta első magyar kiadóját (igen azt, amelyik be nem tartott ígéretekből él), és a Magistra Kiadóhoz szegődött, mert így normális időközönként olvashatunk egy-egy részt, abból, amit én a bajor rendőrség (de ez érvényes lehet bármelyikre rendőrségre) paródiájának nevezek.

Ez már a sorozat hatodik magyar nyelven megjelent része, más sorozatok esetében már előfordult, hogy ezen a ponton a történet ellaposodott, a szereplők unalmassá váltak, a cselekmény sablonossá lett, én pedig elvesztettem az érdeklődésem, de szerencsére ezzel a sorozattal ez nem következett be.

Mivel ez már a sokadik rész, nem kell bemutatni a főhőst, Franz Eberhofert, a rend derék, bajor őrét, aki továbbra is Niederkaltenkirchen nevű falucskában lakik apjával és a Nagyival, továbbra is a saját, különbejáratú disznóóljában. Ez nem vicc, a régi disznóólat alakította át legénylakássá. Aki követi  a sorozat történéseit, az természetesen már tudja mindezt, mint ahogy azt is, hogy a faluban megszüntették a rendőrörsöt és neki most már Münchenbe kel járnia dolgozni. Amit meg is tesz a maga sajátos stílusában. Mert Franz Eberhofer nagyon eredeti figura. Az a fazon, akit azért nem hoznék haza, de messziről imádok a faragatlansága, bunkósága miatt. És mert szórakoztató. Nagyon.

Azt is tudja mindenki, hogy a magánélete egy romhalmaz, mert Susi, a szerelme, akivel évek óta az akarom-nem akarom játékot játszák, elhagyta. Ami egyáltalán nem csoda, hiszen lekéste az esküvőjüket. Tehát Franz most Susi miatt is szenved – bár bevallom, nekem Susi sosem volt a szívem csücske, tehát nem is lenne olyan rossz, hogy kikerült a képből. Franz minden őrültsége ellenére egy jól bejáratott rendszer szerint él: ugyanazt kéri a mészárszékban, ugyanazt issza a kocsmában, ugyanazokat a köröket rója esti sétaként kutyájával… és mindig elmondja épp mennyi idő alatt teljesítették a távot.

A sorozatról még azt is tudni kell azoknak, akik netán most kapnának kedvet rá, hogy kis jóindulattal önálló könyvekként is lehet olvasni az egyes részeket, mert Franz minden részben más és más bűnesetet, gyilkosságot derít fel, sokszor többet is, csupán a magánéletére vonatkozó dolgok képeznek folytonosságot egyik részről a másikra. De, szerintem, ez a sorozat annyira jó, vicces és szórakoztató, hogy kár lenne kihagyni a korábbi részeket.

Ebben a részben főhősünk egy újabb gyilkosságot derít fel, mely az Oktoberfest idején történik, s amelyről gyorsan kiderül, hogy tulajdonképpen hármas gyikosság, mert Franz esetében a dolgok sosem egyszerűek. A három holttest és a hozzájuk kapcsolódó gyilkosságágok pedig több dologban is hasonlítanak: fiatal, ázsiai származású nők, valamennyien drindlit viseltek, és valamennyiüket az Oktoberfest idején ölték meg, bár különböző években. És valamennyien prostituáltak, tehát most az örömlányok világába teszünk kirándulást Franz-cal, munkatársaival a kapitányságról, és természetesen Rudival, a magányomozóval, aki valamikor együtt dolgozott hősünkkel a rendőrségen. S tulajdonképpen az első bűnjel is hozzá érkezik egészen bizarr módon.

Ha valakinek ez a hármas gyilkosság nem lenne elég, akkor megnyugodhat, mert odahaza a faluban sem mennek símán a dolgok. A mészáros befektetőknek adná el parlagon heverő földjét, hogy azok majd luxushotelt építsenek oda, s ezen a víz-gáz buheráló is nyerészkedni próbál. Csakhogy a falu nagy részének nem kell a hotel. Nekik a sétaút kell, ami a mészáros telkén keresztül vezet. Ez pedig némi akcióra ad alkalmat a faluban. S ha ez még mindig nem lenne elég, akkor közbeszól Franz magánélete is, váratlan csavarokkal.

Nem titok, hogy én imádom ezt a sorozatot, annak ellenére, hogy nem igazán szoktam krimiket olvasni. Szokatlan, néhol groteszk, de mindenképpen szórakoztató azok számára is, akik nem kedvelik a krimiket. Tele van érdekes, eredeti karakterekkel, annyira valósakkal, hogy akár a szomszédaink is lehetnének, aki pedig ellenállhattalan vágyat érez arra, hogy elmerüljön a bajor konyha rejtelmeiben, az nyugodtan megteheti, hiszen a könyv végén – ahogyan már megszoktuk – ott vannak a Nagyi receptjei, s ő pedig arról hires, hogy messzi földön a legjobb szakácsnő.

A szerző Franz Eberhofer-könyveiből filmsorozat is készült – németül értők előnyben! A bejegyzésben szereplő fotók ebből a sorozatból származnak.

Jöhetnek a folytatások, minél hamarabb, annál jobb.

Kapcsolódó bejegyzések:

1.Télikrumpligombóc

2. Gőzgombóc blues

3. Sertésfej al dente

4. Grízgaluska affér

5. Savanyúkáposzta-kóma

Rita Falk – Savanyúkáposzta-kóma

   Franz Eberhofer 5

   Nem könnyű Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr élete. Áthelyezés Münchenbe, váratlan vetélytárs felbukkanása az örök barátnő Susi mellett, s ott van még a holttest is, amely a Papa ellopott, majd megkerült öreg autójának csomagtartójában fekszik, s amellyel illetékesség hiányára hivatkozva egyetlen rendőri szerv sem akar foglalkozni. A gyilkosság felderítése így Franzra marad, aki természetesen most is számíthat régi barátja, Rudi Birkenberger segítségére. Már amikor Rudit éppen nem teríti le a savanyúkáposzta-kóma…

   Rita Falk nagysikerű bajor krimisorozatának ötödik részében jól ismert morbid-fekete humorával folytatja Franz Eberhofer nyomozásainak történetét.

   Magistra, 2020

   Eredeti cím: Sauerkrautkoma, DTV, 2013

   Ha valaki még nem ismeri Franz Eberhofer, a derék bajor rendőr történetét, az gyorsan kössön ismeretséget vele, mert megéri. Különösen ha kedveli a krimiket és a paródiákat, mert a rend derék őre a tökéletes anti-rendőr, akinek valami véletlen folytán mégis sikerül egyre több rejtélyes bűncselekményt felderítenie. S ha ez még mindig nem lenne elég kedvcsinálónak, akkor ott van bizarr családja, amit nem lehetne józan ésszel kibírni. De ha még ez sem keltette fel a figyelmet, akkor vannak neki barátai, szomszédai, meg az egész falu is, ők sem mennek a szomszédba egy kis furcsaságért.

   A sorozat pillanatnyilag tíz részből és két Eberhofer-Nagyi-féle szakácskönyvből áll, és az első öt része már meg is jelent magyar nyelven – ugye, éppen ez a savanyúkáposztás kóma lenne az ötödik. S mivel az első két rész után a magyar kiadás a Művelt Nép Kiadóról a Magisztra Kiadóra váltott, könnyen elképzelhető, hogy szépen sorban valamennyi részt el fogjuk olvasni magyarul is – németül tudók előnyben, ők már minden részét olvashatják. S az is elképzelhető, hogy nem kell éveket várni egy-egy folytatás között.

   Nos, akik ismerik a sorozatot, azok már tudják, akik meg nem, azoknak elmondom, hogy Franz Eberhofer rendőri tevékenységét Münchenben folytatta, míg egy alkalommal Rudi Birkenberger munkatársával és barátjával egyetemben kissé elragadtatták magukat a szolgálati fegyver használatát illetően, minek következtében Rudit kirúgták a rendőrségtől és azóta magánnyomozóként obszervál ezt-azt, Franzot pedig bűntetésből szülőfalujába, a festői Niederkaltenkirche-be helyezték. A hely mintha fura alakok gyülekezete lenne, de pontosan megfelel Franznak – hiszen ő sem különb –, aki a disznóólat alakítja át saját lakhelyévé. S mit tesz a fikció ördöge, a nyugis falucskában, ahol soha semmi nem történik, megnövekedik a bűnözés, amit a derék rendőrnek sikerül felderítenie, bár néha segítségére van magánnyomozó barátja is.
   Miután négy könyvön keresztül a legfurább bűneseteket és gyilkosságokat derítette fel, a müncheniek úgy gondolják, hogy helye lenne közöttük egy olyan tehetséges embernek mint Franz.

   "– München? – kérdezek vissza.
   – München. Mit nem ért még mindig, Eberhofer? – kérdez vissza-vissza a polgármester, de a világ minden kincséért sem fordulna felém. Áll az irodám ablakában és elmélyülten szemléli városházánk csodálatos udvarát.
   – Sok mindent – mondom. – A „kényszer-előléptetés” kifejezést például. És az „áthelyezés” kifejezést. A legkevésbé pedig a „München” szót, tudja, polgármester? Miért menjek én el Niederkaltenkirchenből? Nélkülem is vannak elegen ott Münchenben, hogy vigyázzanak a drága müncheniekre, nem igaz?

   Franzon kívül mindenki lelkesedik az áthelyezésért, ő pedig inkább az ingázást választja, mint a rendőrségi laktanyát, míg egy nap haza nem költözik nem szeretett bátyja – a nyalós Leopold –, aki épp a harmadik házasságának válságát éli meg. S ez még mindig nem elég, szerelmi élete sem a legrózsásabb, hiszen a türelmes Susi mellett feltűnik egy volt iskolatárs, aki rohadtul gazdag és Lamborghinivel furikázik.
   Eberhofer rendőr élete lényegében kettészakad. egyrészt a müncheni munkája foglalja le, másrészt az otthoni magánügyek, amik egyre sokasodnak, és púpnak a hátára, apja ócska kocsiját is ellopják, amikor a Nagyival meglátogatják őt Münchenben. S amikor visszakapják, a csomagtartóban egy fiatal nő holteste van. Amit természetesen csak odahaza vesznek észre, mert a drága Franz miért is nézett volna utána, hogy mitől bűzlik az autó, mikor lehet lehúzott ablakokkal is haladni? Ennek az esetnek jár utána maga a derék rendőr, mivel az, hogy kinek kellene felderítenie az ügyet eléggé zavaros: a kocsi tulajdonosának lakhelye, a lopás helyszíne, és az erdő, ahol végül megtalálták mind más és már rendőrörshöz tartozik.

   Mivel nincs elég baja a hullával és a nyomozással, habnak a tortán még a szerelmi élete sem igazán működik a hirtelen feltűnk konkurencia miatt, ami oda vezet, hogy végre megkéri barátnője kezét. Magától értetődően ezt is a saját bunkó modorában teszi, mert ilyen ő. És ugyanúgy kezeli az esküvői előkészületeket is, melyekért mindenki lelkesedik, csak ő nem, hiszen nem is igazán akar nősülni – példa rá az alkalmi szex új munkatársnőjével –, csak mindenki rágja a fülét, hogy ideje lenne előrelépni Susival való kapcsolatában... és ugye ott a dúsgazdag iskolatárs, aki nemcsak bátyjával barátkozott össze, hanem barátnőjének is egyre hevesebben csapja a szelet.

   – Minek köszönhetem a látogatását, Eberhofer úr?
   – A jegyesoktatásról lenne szó.
   – Igen, igen, már hallottam a jó hírt, hehe. Nagyon örülök, hogy végre rászánták magukat. Máris keresünk egy megfelelő időpontot.
   Ezzel elkezd a naptárában bogarászni.
   – Nekem nem időpont kell, hanem a papír – közlöm vele.
   – Milyen papír?
   – Az a szaros papír, ami igazolja, hogy részt vettem a jegyesoktatáson.
   – De hát nem vett részt rajta!
   – Nem is fogok.
   Hátradől, úgy néz rám. Oldalra dönti a fejét. Egész ferdére. Látszik, ahogy lassan kezdi felfogni a szavaimat.
   – Oktatás nélkül nincs papír, Eberhofer úr.
   – Ezt maga teljesen rosszul látja – közlöm vele. – Mondja csak, mennyit is adakozik magának az én Nagyim már évek óta?
   Elvörösödik, de nem felel.
   – Ötszázat? Ezret? Kétezret évente?
   – Nos, valahogy úgy…
   – Húsvétkor, és…
   – És Karácsonykor – szakít félbe. – Tulajdonképpen mit akar ezzel mondani, az Isten szerelmére?
   – Csak azt, hogy papír nélkül további adomány sincs, plébános úr.
   – De ha kiállítanám magának az igazolást, az közönséges hazugság lenne! Maga nem vett részt az oktatáson!
   – Magának nem kell kiállítania semmit, plébános úr. Csak alá kell írnia. Kitölteni majd kitöltöm én magam.

   Természetesen sikerül megoldani a gyilkossági ügyet Rudi hathatós segítségével, akinek rendesen be is tesz a savanyúkáposzta, és az esküvői előkészületek is sínen vannak, olyan Eberhofer módon. Azt gondoltam, hogy semmilyen meglepetés nem jöhet, de a szerző az utolsó pillanatban is csavart egyet a történeten, mert miért is ne tenné?
  A történetben sorra megjelennek az előző részek szereplői (családtagok, barátok, falubeliek és a kutya), Nagyi továbbra is megfőzi világklasszis bajor ételeit, melyeknek receptjei a történet végén megtalálhatóak a vállalkozó kedvűek számára.
   Én nagyon kedvelem a sorozatot, tehát ezt a történetet is, mert pörgős, izgalmas és nagyon vicces, lehet rajta rendesen vihorászni. Sorozatfilm is készült belőle, németül tudók ismét előnyben. Nagy bánatomra azt nem fogom megnézni, mert sajnos hadilábon állok a nyelvvel.
   Ha jól akarsz szórakozni, akkor ez a te könyved! De ízlések és pofonok...

   *A bejegyzésben szereplő fotók a Sauerkrautkoma (2018) című filből származnak

A sorozat magyar nyelven megjelent részei:

1. Télikrumpligombóc

2. Gőzgombóc blues

3. Sertésfej al dente

4. Grízgaluska affér

Rita Falk – Grízgaluska affér

Franz Eberhofer 4

Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor zsaru egyik pillanatról a másikra bűnüldözőből gyanúsítottá válik – méghozzá egy rendőrgyilkossági ügy gyanúsítottjává. A nyomok mind Franz felé mutatnak: az áldozattal köztudottan rossz volt a viszonya, az alibije gyenge, ráadásul a gyilkos fegyver éppen az ő jó bajor bicskája. Szorongatott helyzetéből az egyetlen kiút, ha komótosan nyomozgató kollégái helyett a saját kezébe veszi az ügy felderítését. 

Közben sajnálatos módon a szülői házban is belháború dúl: felbukkan ugyanis Paul, a Nagyi hetven évvel ezelőtti nagy szerelme…

Magistra, 2019

Eredeti cím: Grießnockerlaffäre

Negyedik részéhez érkezett Rita Falk által megalkotott páratlanul eredeti bajor rendőrről, Franz Eberhoferről szóló sorozat. Mivel a második rész után a sorozat búcsút intett magyar kiadójának – melyet nem fogok most megnevezni, de könnyű kitalálni –, és a harmadik-negyedik rész már az addig általam nem ismert Magistra Kiadónál jelent meg, elképzelhető, hogy további folytatásoknak is örülhetünk majd magyar nyelven is. Egyelőre semmilyen biztos információ nincs birtokomban további könyvekről, de reménykedni azért szabad, ez ugyanis egy terjedelmes sorozat, tizedik részének megjelenése hamarosan várható. Természetesen német nyelven, ugyanis a szerző ezen a nyelven alkot.

Aki még nem találkozott Franz Eberhoferrel és az ő meglehetősen sajátos történeteivel, az lightos, humorban gazdag krimi-sorozatot hagy ki. A részek önálló történetként is megállják helyüket, bármikor be lehet kapcsolódni, de kár kihagyni az előző három könyvet.

Valahol Bajorországban, egy Niederkaltenkirchen nevű festői falucskában él a rend bősz és utolsó sejtjéig eredeti őre: Franz Eberhofer. Büntetésből, ugyanis nagyvárosi ígéretes karrierjét egy sajnálatos eset lehetetlenítette el – ezt már tudják azok, akik nyomon követik a rend derék őrének történeteit, elmesélni nem fogom. Így szülőfalujában folytatja tevékenységét és nem is rosszul.

Természetesen most is jelen vannak a történetben családtagjai, akik pont olyan eredeti figurák, mint ő maga. Az aprócska Nagyi egy minidiktátor, apja füvet termeszt a ház mögött – igen “azt” a füvet! – és gond nélkül rá is gyújt valahányszor szükségét érzi, s epizódikusan jelen van bátyja, Leopold is, aki az egyetlen viszonylag “normális” a családban, de csak viszonylag. Nem csak a család tagjai tűnnek fel ebben az újabb türténetben, hanem a falu már ismert lakói is: a hentes, a víz-gáz buheráló, a kocsmáros, a fura polgármester, és természetesen Susi is, hősünk szexpartnere – bár a hölgy ennél sokkal több szeretne lenni.

Az Eberhofer család viszonylag nyugalmas életét egy idős férfi megjelenése dúlja fel, akiről kiderül, hogy a Nagyi régi szívszerelme, még a házasság előtti időkből. Ez bonyodalmakat és féltékenységet szül a családban, és meglehetősen kiszámítható az, hogy milyen szerepe is van Paulnak a Nagyi és a család múltjában.

Egyébként a történet a Nagyi temetésével indul, rendesen be is rezeltem, hogy elvesztettünk egy olyan színes karaktert, aztán kiderült, hogy tulajdonképpen nem Franz nagymamáját temették, hanem a Susiét.

S hogy a dolgok még jobban bonyolódjanak, a Landshut városi rendőrség (valamilyen formában ide tartozik Franz Eberhofer is) kiállhatatlan és túlbuzgó főnökét holtan találják egy parkolóban, nem sokkal azután, hogy Franz kissé helybenhagyta. Mi több, a rendőrfőnök torkát Franz bicskájával vágták el, tehát ő az első számú gyanúsított. Eberhofer szerint a fiatal és csinos özvegy a hunyó, akinek viszont sziklaszilárd alibije van. Mivel a landshuti kollegák nem igazán jeleskednek a bűnügy megoldásában, hősünk maga lát neki felgöngyölíteni az ügyet és tisztázni szerény személyét. Ebben szokás szerint segítségére van barátja és volt kollegája, Rudi, aki mostanában magánnyomozóként obszervál hűtlen férjeket s feleségeket, no meg a szerencse sem elhanyagolandó, mert annak is nagy szerepe van: jókor lenni jó helyen.

Minden kiszámíthatósága ellenére imádtam ezt a történetet is, mert szórakoztatott. Franz Ebenhofer, a rend páratlan őre annyira bunkó barom, hogy már imádnivaló. A történetet is ő maga meséli el E/1-ben, és fura vagy sem, ez most nem zavart, annak ellenére, hogy nem szeretem az ilyen típusú történeteket.

Hősünk ismétlődő napi rutinja sem zavart: napi körei kutyájával, mely után mindig tudjuk menni idő alatt teljesített és az esetleges késés okát is, a húsoszsemle-zabálások, a megszokott sörözések a falu kocsmájában, hogy mindig első a saját kényelme és gyomra, a bűnüldözés vagy a randi ráérős.

A könyv végén, ahogy eddig is, ott vannak a zseniális szakács Nagyi hamisítatlan bajor receptjei is. Lehet próbálkozni.

Ez egy fergeteges paródia, melyből sorozatfilm is készült. Sajnálatos módon a magyar közönség számára még nem elérhető. A bejegyzésben szereplő fotók is a Grízgaluska affér filmes változatából származnak.

Könnyű, szórakoztató történet, szaftos humorral és szellemes beszólásokkal. Azoknak ajánlom, akik szeretnének jót nevetni. Nagyon remélem, hogy nem hagy minket cserben a kiadó és további Franz Eberhofer történeteket olvashatunk. De ízlések és pofonok... 

Kapcsolódó bejegyzések:

Télikrumpligombóc

Gőzgombóc blues

Sertésfej al dente

Rita Falk – Sertésfej al dente

Franz Eberhofer 3

Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor zsaru békés mindennapjait egy csapásra felborítja a gyilkosságért elítélt pszichopata pszichológus, dr. Küstner szökése a börtönből. Küstner szökése után nem sokkal ugyanis az őt elítélő Moratschek bíró levágott, véres sertésfejet talál az ágyában. A feldúlt bíró Eberhoferék tanyáján keres menedéket, ami gyorsan elviselhetetlenné teszi az otthoni állapotokat Franz számára. Ha minél előbb helyre akarja állítani otthona és élete nyugalmát, nincs más választása, mint sürgősen a végére járni az ügynek…

Rita Falk nagysikerű sorozatának harmadik kötete.

Eredeti cím: Schweinskopf al dente, DTV, 2011

Magistra, 2018

Rita Falk és Franz Eberhofer sorozata kiadót váltott. Mármint ami a magyar nyelvű kiadást illeti. A sorozat első két részét (Télikrumpligombóc – 2016 és Gőzgombóc blues – 2017) a Művelt Nép Kiadó jelentette meg, a harmadikkal a Magistra Kiadó tört be a piacra. Zárójelként megjegyzem, hogy a sorozat eddig megjelent részei is itt kaphatóak, a három együtt kedvezményes áron, meg minden bizonnyal máshol is, de a Művelt Népnél nem. Egyébként most először talákozom ezzel a kiadóval, remélem nem utoljára, mert a sorozat további köteteit is olvasni szeretném. Itt nem lehet felvágni, hogy sebaj, majd lenyomom angolul, mert a szerző német nyelven ír.

Mit is kell tudni erről a sorozatról? Első sorban azt, hogy főszereplője, Franz Eberhofer egy bajor rendőr. Továbbá azt is, hogy Franz Eberhofer Niederkaltenkirchen település egyetlen rendőre és most épp előléptették, nagyon büszke is ezüst csillagocskájára és arra, hogy ő most már felügyelő. És amit a legfontosabb tudni: ő az anti-rendőr. Egy vicc. És pontosan ez teszi őt – és a sorozatot – nagyon szerethetővé és szórakoztatóvá.

Franz, khm… Eberhofer felügyelő egy háztartásban él apjával (a történetben Papa), aki olyan, mint egy kiöregedett, de nagyon szerethető hippi, rajong a Beatlesért és indiai vadkendert termeszt a ház háta mögött. A házban lakik még a süket Nagyi is, az árleszállítások és akciók beteges rajongója, valamint messze földön a legjobb szakács. Eberhofer felügyelő úr a házhoz tartozó disznóólban lakik. Szószerint. Akik az előző részeket is olvasták, azok már tudják, hogy a családi disznóólat alakította át saját kuckóvá, ahová pitti ügyek intézésével eltöltött “nehéz” napjai után visszavonul Ludwig nevű kutyájával.
   A történetet is maga a felügyelő meséli el, egyes szám első személyben, a maga utolérhetetlen stílusában. Mert Franz Eberhofer nagyon színes egyéniség, akinek egy kis őrületért nem kell a szomszédba mennie:

“…– És megmondom magának, Eberhofer, ne merészeljen még egyszer szégyent hozni erre a szép bajor egyenruhára! Ha nem tudja, hogyan viselkedjen benne, nem is érdemli meg, hogy magára ölthesse! Egyetértünk?

De még mennyire! Mire kettőt pislant, már le is vetettem a szép bajor egyenruhát és odanyomtam a polgármester szép bajor kezébe. Meghúzom a nadrágszíjat az alsónadrágomon és már kész is vagyunk.”

Csodálatos módon, a kis bajor településen mindig akad valami olyan bűntény is, amiben hősünk csillogtathatja felkészültségét és rátermettségét. Most Moratschek bírót fenyegeti dr. Küstner, a frissen elítélt elmebeteg pszichológus (jól hangzik, ugye?), aki a pszichopatákra jellemző találékonysággal megszökik a börtönből, hogy a bíró és Eberhoferék életét fenekestől felforgassa. Itt kerül képbe, az a bizonyos címbeli disznófej is. Egyéb apróságok mellett a törvény derék őrének most ezt az ügyet kell megoldania.

Bár egy sorozat része, a önálló történetként is olvasható, de szerintem kár lenne kihagyni az előző részeket, mert akkor ebben a részben már ismerősként lehet üdvözölni Niederkaltenkirchen lakóit: Wolfit, a kocsmárost, Simmelt, a mészárost, Flötzingert, a “buheráló” szerelőt, Beischl asszonyt, a falu nimfomániását, Liesl Mooshammert, a település pletykafészkét, és természetesen a tágabb Eberhofer családot, mert hősünknek van egy Leopold nevű bátyja is, aki könyvkereskedéssel foglalkozik, ami ugye sokkal magasztosabb dolog, mint rendőrnek lenni.

“– Használta már Nagyi az új szakácskönyvét? Kipróbált már valamit? – érdeklődik Leopold.

 – Naná – válaszolom.

 – És mit?
     – Hogy belefér-e a szemetesbe.”

S ha már Leopold, akkor természetesen nem hiányozhat a történetből Sushi sem – becsületes nevén Ushi –, hősünk kedvenc (egyetlen) unokahúga sem. S az ügy felderítésében most is régi barátja, Rudi Birkenberger "magánszimat" segédkezik neki.

Imádtam! Nem mosolyogtatott meg, hanem könnyekkel röhögtem, vihorásztam.  Ez a hullakomoly krimik szaftos paródiája, ami símán feldobta a hangulatomat és mindenkinek ajánlom, aki jót akar derülni. Egyetlen hibája volt: rövid volt, még olvastam volna… de természetesen ízlések és pofonok…

Franz Eberhofer történetéből film is készült. A bejegyzésben szereplő fotók a Schweinskopf al dente (2016) című részből származnak.

Kapcsolódó bejegyzések

Télikrumpligombóc

 Gőzgombócblues