Várható megjelenések – március, 2026

   Holnap már március. Ami nem csak a tavasz kezdetét jelzi, hanem egy új hónapot, s vele együtt új megjelenéseket is. Természetesen sokkal több kötet jelenik meg, mint amennyiről én itt említést teszek, de ezek azok a címek, amelyek esetlegesen engem is érdekelnek, és nagy valószínűség szerint el is fogom olvasni őket. Aki többre kíváncsi, az bekukkanthat a blog várható megjelenések oldalára, bár messze nem nevezném azt sem teljesnek. Aki még ennél is többre kíváncsi, annak ott a Moly, a kiadók honlapja/webshopja.

Barbara Davis – Ódon könyvek visszhangja

Könyvmolyképző

   Az antikvárius Ashlyn Greer könyvimádata túlmutat a régi papír, nyomdafesték és bőr mámorító illatán.

   Képes érezni és értelmezni a könyvek előző tulajdonosának érzelmi ujjlenyomatát, amit „a visszhang”-nak hív. Amikor talál két gyönyörűen bekötött, összeillő könyvet, amelyek soha nem kerültek a nyilvánosság elé, Ashlyn képessége gyorsan rögeszmévé válik. Mindkét könyv ajánlásából meghökkentő vád olvasható ki, szerzőik, Hemi és Belle pedig ellentmondásosan mesélik el ugyanazt a tragikus szerelmi történetet.

   Miközben Ashlyn e könyvek keletkezésének nyomát kutatja, egy több évtizedes irodalmi rejtély részesévé válik.

   A két megtört szív a könyv lapjairól szólítja, bárkik is ők, bárhol vannak is. Eltökéli, hogy megtudja az elátkozott szerelmesek története mögött rejlő igazságot, ezért a megszegett ígéretek és látszólag megbocsáthatatlan árulások nyomában beleveti magát a könyvekbe.

   Minél többet tud meg Ashlyn Hemiről és Belle-ről, annál közelebb jut a történetük – csakúgy, mint a saját élete – félbehagyott fejezeteinek befejezéséhez.

Amor Towles – A Lincoln Highway

Könyvmolyképző

   A balsikerű kalandok és az önismeret sokrétű meséje.

   1954 júniusában a tizennyolc éves Emmett Watsont egy nevelőtiszt viszi hazafelé Nebraskába a fiatalkorúak javítóintézetéből, ahol tizenöt hónapot töltött halált okozó testi sértés bűntette miatt. Mivel az anyja réges-rég eltűnt, az apja nemrég halt meg, a családi birtokot pedig lefoglalta a bank, Emmettnek az a szándéka, hogy nyolcéves öccsével, Billyvel új életet kezdjenek Kaliforniában.

   A nevelőtiszt távoztával azonban Emmett felfedezi, hogy két javítóintézetis társa – a fortélyos, lehengerlő Hercegnő és az akkurátus, felhőjáró Gyapjas – potyautasként utazott a nevelőtiszt kocsijának csomagtartójában. Ők ketten egész más tervet eszeltek ki Emmett jövőjére nézve, olyat, ami négyüket az ellenkező irányba, New Yorkba viszi egy végzetes utazásra…

Rita Falk – Almásrétes-alibi (Franz Eberhofer 13)

Magistra

   Franz Eberhofernek, a testestül-lelkestül bajor rendőrnek ezúttal ki kell mozdulnia megszokott komfortzónájából: Dél-Tirolba kell utaznia egy hivatalosan balesetnek elkönyvelt, gyanús haláleset kivizsgálására. Az áldozat a nászútját töltötte a Dolomitokban, amikor egy hegyi túra során a mélybe zuhant – keresztapja, Moratschek bíró pedig azt gyanítja, hogy nem baleset történt, hanem Letitiát újdonsült férje, a fiatal nő örökségére vágyó „szép Mike” lökte le a hegyről. A bíró kérésére Franz – akinek Susi új foglalkozása okán otthon sem könnyű az élete – nem mondhat nemet, s ahogyan egyre mélyebben ássa bele magát az ügybe, ő is egyre kevésbé hiszi el a hivatalos vizsgálat eredményét…

Sarah Adams – Álmaidban (Ha Rómában jársz 4)

Next21

   Fel szabad-e forgatni, amit alapvetésnek hiszünk?

   Madisonnak muszáj tiszta lapot nyitnia. Éveken át hiába próbált séfként befutni New Yorkban. Nem tervezte, hogy visszatér szülővárosába, a Kentucky-beli Rome-ba, de ölébe hullik egy állás: étterem nyílik, ahová közvetlenül a farmról hozzák az alapanyagokat. Az új hely séfet keres. Túl szép, hogy igaz legyen? Hát, igen. Az ajánlat Madison bátyjának legjobb barátjától, Jamestől érkezett, aki már évek óta szerelmes Madisonba.

   James tudja, hogy a lány idegesítőnek tartja, de most, hogy Madison újra itt van a városban, fejébe vette, hogy változtat a helyzeten.

   Mindkettejüknek kétségei vannak: vajon érdemes kockáztatni a szerelemért, vagy bizonyos álmokat jobb, ha nem piszkálunk?

Lynn Messina – Baljós eljegyzés (Miss Beatrice Hyde-Clare kisasszony esetei 4)

Pioneer Books

   Megrögzött vénlányként Beatrice Hyde-Clare kisasszony rémisztőnek találja a házasság gondolatát, elvégre melyik gyilkossági ügyeken edződött úri hölgy ne rettegne attól, hogy egyszerre nyolc lakájt kell majd egzecíroztatnia?

   Még szerencse, hogy Abercrombie grófnéja a tökéletes figyelemelterelést kínálja a menyegző tervezése és a Kesgrave herceggel való közös jövő okozta stresszre: egy rejtélyes bűncselekményt.

   Ám őladysége valamiért nem szívesen osztja meg az ügy részleteit a leendő hercegnével, és Bea nemsokára rájön, hogy miért: az áldozatok a saját szülei, akik eddigi tudása szerint egy hajóbalesetben vesztették életüket. Ahogy azonban beleveti magát a nyomozásba, rá kell döbbennie, hogy éppannyira nem tud semmit a családja múltjáról, mint arról, hogyan kellene hercegnének lennie…

Hannah Nicole Maehrer - A Gonosz bűntársa (A Gonosz Asszisztense )

Anassa

   JUTALOM JÁR ÉRTE: A Gonosz tanítványa kerestetik árulás (minimális), mágikus vagyoni kár okozása (állítólagos) és egy fegyverként használt sütemény (így történt) vádjával. Gyakran látható egy morcos béka (koronás, ítélkező) társaságában. Az „Evie” vagy a „Hagyd abba!” megszólításokra reagál.

   Evie Sage sosem gondolta volna, hogy a királyság legfélelmetesebb gonosztevőjének jobbkeze lesz. Az egyik pillanatban még egy „könnyű kis papírmunkát és alkalmi lefejezéseket” ígérő beosztotti pozícióra jelentkezett, a következőben pedig már térdig gázolt a zűrzavarban, gyilkossági tervekben és egy határozottan nem helyénvaló vonzalomban jóképű főnöke iránt.

   Most, hogy beteljesülni látszik egy mágikus jóslat, bérgyilkosok tűnnek fel a kastély társalgójában, és gyanúsan sok koronás béka rója az irodafolyosókat, Evie-nek valahogy túl kell élnie a mindennapokat anélkül, hogy lángba borítaná a királyságot, vagy teljesen elveszítené a méltóságát, ami már csak egy nagyon cinikus cérnaszálon lóg.

   A gonoszkodás nem volt része Evie középtávú tervének. De hát… az sem, hogy teljesen belezúg A Gonoszba.

Elizabeth Hoyt – Nem mindennapi hercegné (A Greycourt család 3)

General Press

   Egy könyvtár, ami sok titkot rejt, egyben sok mindent fel is tár

   A rideg és kimért Julian Greycourt, a Windemere hercegség örököse mindig is tudta, hogy nagybátyja, a herceg felelős az édesanyja haláláért. Most elszánta magát, hogy bosszút áll rokonán – már ha sikerül a férfi tettére bizonyítékot találnia. Julian azonban veszélyes titkot rejteget, amelynek felfedése tönkretenné őt, ezt pedig a herceg is pontosan tudja. Az utolsó dolog, amire szüksége van, egy felkavaróan vonzó nő, akinek a puszta jelenléte is fenyegeti a terve megvalósítását.

   A vidám és derűs Lady Elspeth de Moray nem tudja, miért romlott meg a viszony Julian és a nagybátyja között évekkel ezelőtt, de nem hagyhatja, hogy a zsarnoki férfi megakadályozza a küldetésében: egy ősi napló visszaszerzésében, amelyről úgy gondolja, hogy az egyik Windemere-könyvtárban található. Ám a könyv felkutatása nehezebbnek bizonyul, mint gondolta, és lépten-nyomon összefut az őrjítően titokzatos Juliannel. Az elhúzódó esős idő pedig napokra összezárja őket egy vidéki birtok könyvtárában…

Dawn O’Porter – Cat Lady – Macskahölgy

Kossuth

   Egy igazi nő mindig talpra esik…

   Mia egyedülálló, független, kissé meghökkentő természetű, távolságtartó nő.

   Biztonságban érzi magát abban a szerepben, amelyet elvárnak tőle. Jó, sőt tökéletes feleség, társ, szerető és mostohaanya. Minden reggel úgy ölti magára irodai ruháját, mintha új bőrbe bújna. Ám a felszín alatt egy másik nő is lappang, aki ki akar törni a ketrecéből…

   Miután egy nyugtalanító esemény darabokra zúzza konvencionális életet, amelyet oly kemény munkával felépített, Mia komoly dilemmával szembesül: vajon továbbra is olyan életet kell élnie, amely megfelel a könyörtelenül ítélkező társadalom elvárásainak, vagy inkább a maga útját járja?

   Márpedig ha ő arra vágyik, hogy független nő legyen macskával, akkor jobb, ha a világ felkészül erre!

   Dawn O’Porter regénye üde, szórakoztató olvasmány mindazoknak, akik valaha is elveszettnek érezték magukat.

Freya Sampson – Kíváncsi szomszédok

General Press

   A huszonöt éves Kat Bennett sohasem érezte igazán otthon magát sehol – legkevésbé az új albérlete, a roskadozó Shelley-ház falai között. A szomszédai szerint barátságtalan és megközelíthetetlen, ám a kemény külső mögött egy törékeny lány rejtőzik, aki bármit megtenne, hogy ne nyomassza a bűntudat.

   A hetvenhét éves Dorothy Darling a Shelley-ház legrégebbi lakója, és ha hinni lehet a többi bérlőnek, ő a legmogorvább és legrosszindulatúbb nő a világon. Ám komoly oka van annak, hogy a napjait a szomszédai megfigyelésével tölti: egy gondosan őrzött titok, amely miatt alig hagyja el szeretett otthonát.

   Amikor az épületet lebontás fenyegeti, az esküdt ellenségek, Kat és Dorothy kénytelenek egymással szövetségre lépni, hogy megmentsék történelmi otthonukat. Ám amikor valaki tisztességtelen eszközökhöz nyúl, és orvul megtámadja az egyik lakót, a házért folytatott küzdelem veszélyes irányt vesz. Miután a rendőrség lezárja az ügyet, a különös párosra hárul a feladat, hogy igazságot szolgáltasson.

10. születésnap

   Amikor tíz évvel ezelőtt módfelett lelkesen megírtam az első blogbejegyzésemet, eszembe sem jutott, hogy ez a foglalatosság kitart tíz éven át. Igaz, azóta a lelkesedésem mértéke sokkal kisebb, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a tavalyi év során csupán 22 blogbejegyzést írtam. Ez nem jelenti azt, hogy kevesebbet olvastam volna, sőt! A tavalyi év során – a Moly statisztikája szerint – 171 könyet olvastam el, de be kell vallanom, hogy ez a szám azokat a könyveket is tartalmazza, ahol az eltúlzott mennyiségű pornográf leírások miatt sűrűn lapoztam. S azt is el kell mondanom, hogy olyan könyvek is voltak közöttük, melyek nem 2025-ben jelentek meg, hanem már rég a polcomon álltak, de sosem volt időm, vagy akár hangulatom elolvasni őket. Mert akárhonnan nézzük, egy könyvhöz hangulat is kell.

   Hogy miért írtam ilyen keveset a blogba? Egyrészt azért mert nem volt kedvem hozzá, s ez szorosan kapcsolódik a második okhoz is: a szórakoztató irodalom felhozatala nem igazán felelt meg az ízlésemnek, és ez egyszerűen elvette a kedvem attól, hogy sorban írjam a sablonosságot és nemtetszést sugalló bejegyzéseket.

   Fontos lépés volt a blog létezésében, hogy tavaly év elején kiléptem a Blogturné Klubból, tehát már nem veszek rész blogturnékban. Nem én vagyok az első és minden bizonnyal az utolsó sem, aki ezt megteszi. Ez nem egy hirtelen döntés volt, hanem egy jó ideje már érlelődött, s tavaly jött el az a bizonyos utolsó csepp, ami után azt mondtam, ideje továbblépni, s megmaradni annak a régimódi bloggernek, aki nem villog minden lehetséges internetes fórumon, csak azért mert most éppen ez a trendi. Nekem ehhez sem gusztusom, sem időm. De beszéljünk könyvekről, például azokról, amiket az elmúlt év során olvastam.

   Mint már jeleztem, az elmúlt évben is meglehetősen sokat olvastam, s sajnálatos módon, az én ízlésemnek nagyon gyenge volt a felhozatal. Nem tudom miért... illetve tudom, de nem akarom sokadszorra is elmondani, hogy a szexről nem olvasni kell, hanem csinálni. Persze, mindenki azt olvas, amit akar, meg amihez gusztusa van, de mi van akkor, ha már a sokadik könyv is ugyanolyan, ha már a fülszöveg elolvasása után tudod mi lesz a minimális cselekmény – ha egyáltalán van benne –, a többit pedig a szexuális aktus részletes leírása tölti ki? Minden bizonnyal másoknak is feltűnt már, hogy ezekben a könyvekben a főhős mindig magas, izmos, mintha minimum testépítő lenne és méretileg jól felszerelt. S honnan tudom ezt? Onnan, hogy minden esetben részletes leírást kapok a farkáról, péniszéről, bájdorongjáról (nevezze ki minek akarja), beleértve az anatómiai görbületét is. Igen, szeretek szórakoztató irodalmat olvasni, különösen egy nehéz nap után, prűd sem vagyok, de nekem nem ez jelenti a szórakoztatást.

   Az elmúlt év olvasmányait három kategóriába sorolnám: említésre méltó (sajnos kevés), sablonos-felejtős, és kritikán aluli, mert sajnos ilyen is volt. Ami pedig igazán megdöbbentett az, hogy megjelent az első AI-vel fordított könyv is. Legalább is az első olyan, amiről hivatalosan is elismerték, hogy mesterséges intelligencia fordította. Mert amúgy mostanában mindenki fordít, olyanok is akiknek éríntőlegesen sincs közük az eredeti nyelvhez.

   Mivel 171 könyvet túl hosszú lenne felsoroni, kategorizálni csupán az említésre méltókat ajánlanám figyelmetekbe, de – mint mondani szoktam – ezek a saját kedvenceim, mert ízlések és pofonok.

Kirsty Greenwood: Holtomiglan-holtodiglan

General Press, 2025

   Mágikus realizmussal tarkított romantikus, egészen eredeti ötlet és sajátos humor.

Melody Edwards: Jane és Edward

General Press, 2025

   Charlotte Brontë Jane Eyre című regényének modern és meglehetősen jól sikerült feldolgozása.

Alexandra Potter: Egy negyvenes balfék vallomásai

General Press, 2025

      Szórakoztató és gondolatébresztő.

Evie Dunmore: Megnyerni a herceget

Kossuth, 2025

  A 19. század végi kezdődő nőmozgalmak és női emanicipáció a fő téma, történelmi romantikusba csomagolva.

Shelley Noble: A Tiffany-lányok

Könyvmolyképző, 2024

   Ki ne hallott volna a híres Tiffany cégről? A valós tényekre alapozott századfordulós történet a feminizmusról szól... meg némi romatikáról is.

Rita Falk: Sülthal-fiaskó

Magistra, 2025

   Franz Eberhofer, a német antirendőr történetének egy újabb epizódja, a sorozatra jellemző tömény fekete humorral dúsítva

Rufi Thorpe: Margo bajban van

Libri, 2025

   Látszólag egy kis tingli-tangli történet, de annyi minden van a felszín alatt.

Cecelia Ahern: Ítéletidő

Athenaeum, 2025

   Egyszerűen zseniális volt. Bár nem a könnyű műfajhoz tartozik, beszippantja az embert, és nem ereszti egészen a végéig, amikor is ott a nagy durranás.

Elle Cosimano: Finlay Donovan megássa a sírját

Agave, 2025

   Aki még nem ismeri Finlay Donovant, az sürgősen pótolja ezt a hiányosságot, mert ezek a történetek állandóan pörögnek, néha az abszúrditás határait feszgetve.

Lily Hayward: Macska a karácsonyfa alatt

General Press, 2025

   A tavalyi szezonban olvasott 19 karácsonyi témájú könyv közül ez volt az egyetlen, ami kitört a csilivili kategóriából, csak sajnos felépítésében kísértetiesen hasonlított a szerző tavalyi karácsonyi történetéhez. De azért jó volt.

   Nos, saccperkábé ennyi könyvet kedveltem a tavalyi év során – bár az is lehet, hogy egy-kettő fölött elsiklottam. Mivel most még nagyon az év elején járunk, s a kiadók az éves leltárral vannak elfoglalva, nem a könyvkiadással, pillanatnyilag régi könyveket olvasok. Olyanokat, amiket 10-15 évvel ezelőtt már olvastam. S azon gondolkodom, hogy annak idején mi a franc tetszett bennük?

   Milyen teveim vannak az idei évre? Őszintén? Semmilyenek. Az biztos, hogy olvasni fogok, s blogbejegyzést is írok, ha valamiért úgy érzem majd, hogy az illető olvasmányélményt meg kell osztanom másokkal is.

   Köszönöm, hogy tíz éven át velem tartottatok, s olvassatok jót és sokat.

Judith Pollack – Óhaza, Újvilág

   Utak és álmok 1, 2 

   Az eddigiektől eltérően ez egy kicsit rendhagyó bejegyzés lesz. Több okból is. Előszőr is azért, mert egy bejegyzésben írok egy sorozat eddig megjelent két részéről – ritkán szoktam ilyesmit elkövetni. S azért is szokatlan, mert  fura volt a találkozásom a könyvekkel, ugyanis néhány napja a második rész került kezembe (Újvilág) és akkor fedeztem fel, hogy ez tulajdonképpen egy sorozathoz tartozik. De akkor hol van az első rész – mint utóbb kiderült már második kiadásánál tart –, és én még miért nem hallottam róla? (mintha minden megjelenésről tudnék...) A kiadót ismertem, hiszen a gondozásukban jelenik meg Rita Falk Franz Eberhofer, a bajor antirendőr szerfelett mulatságos történeteiről szóló sorozat (apropó, a következő rész mikor?), a szerző neve teljesen ismeretlen volt, de hát Google a barátom, hajrá. 

   Google ez esetben nem segített, legalább is nem úgy, ahogy én szerettem volna, mert találtam ugyan egy Judith Pollack Schneyer nevő szerzőt az Amazonon, de nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az a Judith Pollack nem ez a Judith Pollack, mint ahogy az ajánlásban leledző Deutschtaler Literarische Zeitung sem található sehol, és a könyvek eredetinek feltüntetett német címei (Träume und Wege – In der alten Heimat, 2015 valamint Träume und Wege – In der Neuen Welt, 2019) sem hoznak semmilyen találatot. A logikus következtetés az lenne, hogy akkor egy magyar szerzővel állok szemben, akinek identitását így igyekszik eltitkolni kiadója (vagy akár ő maga), hogy kerülje a magyar szerzőkkel szembeni előítéletet. 

   Nos, akármi is lenne az igazság, a két kötetet három este (és fél éjszaka) alatt olvastam ki, s hozzá kell tennem, hogy ez közel 900 oldalt jelent. A történet családregény, melynek központi alakja Josephine „Josh” Pickerington, és a 19. század első felében kezdődik Angliában, hogy majd a második könyvben a felnőtt Josht követhessük Montanában, ami akkor az amerikai vadnyugatnak számított. 

Óhaza 

„Lenyűgöző történet egy fiatal nőről, aki nem hagyja magát letéríteni az álmai felé vezető útról.” 

(Deutschtaler Literarische Zeitung) 

   Josephine „Josh” Pickerington okos, érzékeny fiatal leány, akinek gyermekkora óta nagy vágya, hogy tanítónő lehessen. Ez azonban nem könnyű a XIX. századi Angliában, s Josh számos akadályt kell leküzdjön az álmai beteljesüléséhez vezető úton.  

   A regénytrilógia első részében, az Óhazában a főszereplő elbeszélésében ismerjük meg Josh gyermekkorának és felnőtté válásának történetét, otthona, a jellegzetes angol vidéki kisváros lakóit, életüket s a forradalmi újdonságokat, amelyek bámulatos gyorsasággal alakítják át az évszázadok óta változatlan mindennapokat… 

   Magistra, 2020, 2018 

   A fülszöveg meglehetősen pontosan megfogalmazza, hogy mi is várható a történet első részétől: Josh Pickerington kisasszony gyermekkorát és felnőtté válásának történetét ismerhettem meg, egy olyan gyermek, fiatal nő történetét, aki a kor (ne feledkezzünk meg róla, hogy mindez az 19. század eleji Angliában játszódik) áldozata. Bár nagyon tehetséges, minden kvalitása megvan, hogy álmait követve tanítónő lehessen, a társadalmi követelmények által neki kijelölt út teljesen más, hiszen abban az időben a nők csak nagyon kivételes esetekben tanulhattak tovább az elemi iskola után – már akinek az elemi iskola luxusa is megadatott. 

   A főhősnő életútja mellett a történet tökéletes korkép is arról, hogy milyen volt a 19. századi társadalom, milyenek voltak az elvárások és követelmények, mennyire idegenkedtek az újtól, a fejlődéstől, valamint kitűnő példája az egyház visszahúzó erejének. 

   Josh Pickerington nagyon pozitív hősnő, néha már émelyítően az lenne, ha nem lenne egyben áldozat is. Korának és családjának áldozata, a sors sem kényeztette el, bár szűkölködnie soha nem kellett. Családja és a kor követelményei megakadályozzák továbbtanulását, mikor lehetőség nyilna rá, és harmincon túl Josh ott találja magát egyedül, “szegény Josh”-ként emlegetett vénkisasszonyként, aki csak kívülröl szemléli szűkebb-tágabb családjának boldogságát, miután szinte mindenkiért áldozatokat hozott, és lassan feladja azt az álmát is, hogy valaha is megtalálja a párját. Ekkor gondol egy merészet, és csatlakozik az anglikán egyház missziójához, hogy az amerikai kontinensen tanítónő lehessen egy eldugott kis településen. De ez már a második könyv története. 

Újvilág 

   Az „Utak és álmok” trilógia első részében ("Óhaza") megismert okos, érzékeny fiatal nő, Josh Pickerington otthonát és addigi, békésen eseménytelen életét hátrahagyva Amerikába utazik, hogy az Anglikán Misszió szervezésében tanítónőnek álljon egy vadnyugati kisvárosban. Új, ismeretlen világba érkezik, amely egészen más, mint megszokott, jól ismert angliai otthona – egy kihívásokkal teli, minden napra új élményeket tartogató világ. Josh lelkesen lát munkához, s új barátai – közöttük egy Berlinből kivándorolt német család és egy titokzatos múltú, magányos farkas vadnyugati seriff – segítségével nemcsak a városka életét változtatja meg, de hosszas várakozás után talán a szerelem is rátalál végre… 

   Magistra, 2020 

   A második könyv nyilvánvalóan Josh újvilági kalandjait mutatja be. Kicsit sem rajongok az ilyen vadnyugati történetekért, de be kell vallanom, hogy ez bizony nagyon jó volt. Részletes leírást kaptam a hosszas utazásról Angliából egészen a Montana állambeli Camilla településig, ahol a hősnő lesz a városka első iskolájának tanítőnője. Igazi vadnyugati történet volt telepesekkel, bevándorlókkal, randalírozó banditákkal és egy nagyon fess seriffel. 

   Az ország néhány évvel a polgárháború után van, még mindig fájnak az akkor szerzett sebek, néhányan még mindig reménykednek az aranyból való hirtelen meggazdagodásban, és akkor még ott van az indián őslakosok kérdése is, bár ezt a témát épp csak érintette a szerző. Ez a hely, ahol az angliai „szegény Josh” kivirágzik, otthonra talál és megtalálja önmagát, az életcélját is, bár a honvágy időnként erőt vesz rajta. Ez egy épülő közösség története, úgy, ahogy egy teljesen más világból érkező fiatal nő látja.

   A történet – és ez mindkét részre érvényes – E/1-ben íródott, Josh meséli el a maga történetét, a maga szemszögéből. Nagyon olvasmányos, nagyon részletező, csodálatos nyelvezettel és még csodálatosabb leírásokkal. S ami a legfontosabb: elhittem, hogy mindez így megtörténhetett, annak ellenére, hogy fogalmam sincs mennyire hiteles volt mindaz, amit a szerző például az angol ipari forradalomról, a tömeges kivándorlásról, vagy az amerikai polgárháborúról leírt – annyira azért nem vagyok otthon a témában. Mellőz minden divatos klisét, nem játszik rá arra, hogy erotikával adja el a történetet, mert ebben bizony egy szikra erotika sincs, bár nem iktatja ki a szerelmet a történet egyik részéből sem. Mondhatnám azt is, hogy ez egy régimódi stílusban megírt család- vagy kalandregény, mely felüdülést hozott a sok kortárs romantikus-erotikus sablontörténet után. 

   Bárki is rejtőzne Judith Pollock neve mögött, abba ne hagyja az írást, mert én mindkét történetet nagyon kedveltem, és nagyon várom a trilógia befejező részét. Nálam ez a sorozat a maradandó élmény kategóriában fut. 

   Imádtam, ajánlom!

Rita Falk – Szilváspite-összeesküvés

Franz Eberhofer 6

Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr legújabb ügye egy varjúval kezdődik. Pontosabban egy lakkozott körmű női kisujjal, amelyet az előbb említett varjú pottyant le Franz barátja és egykori kollégája, Rudi Birkenberger új lakásának erkélyére. Nemsokára az ujjhoz tartozó holttest is előkerül, aztán még egy, és még egy… A három áldozat mindegyike fiatal ázsiai nő, mindannyian dirndlit viseltek, s mindannyian München hatalmas népünnepélye, az Oktoberfest idején vesztették életüket. A sorozatgyilkos utáni hajsza közepette Franznak még otthon is váratlan gondokkal kell megküzdenie: Niederkaltenkirchen békés mindennapjait teljesen feldúlja, a lakosságot pedig két ellenséges táborra szakítja egy szálloda építésének nagyszabású terve…

Rita Falk nagysikerű bajor krimisorozatának hatodik részében is a jól ismert morbid-fekete humorral átszőve folytatja Franz Eberhofer nyomozásainak történetét.

Magistra. 2020

Eredeti cím: Zwetschgendatschikomplott. 2015

"– Mi lesz az obszerválásoddal? Egyszerűen otthagytad? – kérdezem.

– Nem gond. – Rudi felül az íróasztalom szélére. – Látnod kellene, milyen feleség várja odahaza a fickót. Igazán rémisztő, én mondom neked. Találkoztam vele, amikor a megbízást adta. Most meg talált magának egy édes cukorfalatot a pasas. Hát hadd élvezze már egy kicsit az életet ő is, a szegény nyomorult, mielőtt még rászakadna az ég... Akarom mondani, mielőtt tájékoztatnám a hites feleségét. Hát nincs igazam?

Birkenberger egy perverz disznó, nem kérdés."

Remek dolog, hogy Rita Falk és Franz Eberhofer sorozata otthagyta első magyar kiadóját (igen azt, amelyik be nem tartott ígéretekből él), és a Magistra Kiadóhoz szegődött, mert így normális időközönként olvashatunk egy-egy részt, abból, amit én a bajor rendőrség (de ez érvényes lehet bármelyikre rendőrségre) paródiájának nevezek.

Ez már a sorozat hatodik magyar nyelven megjelent része, más sorozatok esetében már előfordult, hogy ezen a ponton a történet ellaposodott, a szereplők unalmassá váltak, a cselekmény sablonossá lett, én pedig elvesztettem az érdeklődésem, de szerencsére ezzel a sorozattal ez nem következett be.

Mivel ez már a sokadik rész, nem kell bemutatni a főhőst, Franz Eberhofert, a rend derék, bajor őrét, aki továbbra is Niederkaltenkirchen nevű falucskában lakik apjával és a Nagyival, továbbra is a saját, különbejáratú disznóóljában. Ez nem vicc, a régi disznóólat alakította át legénylakássá. Aki követi  a sorozat történéseit, az természetesen már tudja mindezt, mint ahogy azt is, hogy a faluban megszüntették a rendőrörsöt és neki most már Münchenbe kel járnia dolgozni. Amit meg is tesz a maga sajátos stílusában. Mert Franz Eberhofer nagyon eredeti figura. Az a fazon, akit azért nem hoznék haza, de messziről imádok a faragatlansága, bunkósága miatt. És mert szórakoztató. Nagyon.

Azt is tudja mindenki, hogy a magánélete egy romhalmaz, mert Susi, a szerelme, akivel évek óta az akarom-nem akarom játékot játszák, elhagyta. Ami egyáltalán nem csoda, hiszen lekéste az esküvőjüket. Tehát Franz most Susi miatt is szenved – bár bevallom, nekem Susi sosem volt a szívem csücske, tehát nem is lenne olyan rossz, hogy kikerült a képből. Franz minden őrültsége ellenére egy jól bejáratott rendszer szerint él: ugyanazt kéri a mészárszékban, ugyanazt issza a kocsmában, ugyanazokat a köröket rója esti sétaként kutyájával… és mindig elmondja épp mennyi idő alatt teljesítették a távot.

A sorozatról még azt is tudni kell azoknak, akik netán most kapnának kedvet rá, hogy kis jóindulattal önálló könyvekként is lehet olvasni az egyes részeket, mert Franz minden részben más és más bűnesetet, gyilkosságot derít fel, sokszor többet is, csupán a magánéletére vonatkozó dolgok képeznek folytonosságot egyik részről a másikra. De, szerintem, ez a sorozat annyira jó, vicces és szórakoztató, hogy kár lenne kihagyni a korábbi részeket.

Ebben a részben főhősünk egy újabb gyilkosságot derít fel, mely az Oktoberfest idején történik, s amelyről gyorsan kiderül, hogy tulajdonképpen hármas gyikosság, mert Franz esetében a dolgok sosem egyszerűek. A három holttest és a hozzájuk kapcsolódó gyilkosságágok pedig több dologban is hasonlítanak: fiatal, ázsiai származású nők, valamennyien drindlit viseltek, és valamennyiüket az Oktoberfest idején ölték meg, bár különböző években. És valamennyien prostituáltak, tehát most az örömlányok világába teszünk kirándulást Franz-cal, munkatársaival a kapitányságról, és természetesen Rudival, a magányomozóval, aki valamikor együtt dolgozott hősünkkel a rendőrségen. S tulajdonképpen az első bűnjel is hozzá érkezik egészen bizarr módon.

Ha valakinek ez a hármas gyilkosság nem lenne elég, akkor megnyugodhat, mert odahaza a faluban sem mennek símán a dolgok. A mészáros befektetőknek adná el parlagon heverő földjét, hogy azok majd luxushotelt építsenek oda, s ezen a víz-gáz buheráló is nyerészkedni próbál. Csakhogy a falu nagy részének nem kell a hotel. Nekik a sétaút kell, ami a mészáros telkén keresztül vezet. Ez pedig némi akcióra ad alkalmat a faluban. S ha ez még mindig nem lenne elég, akkor közbeszól Franz magánélete is, váratlan csavarokkal.

Nem titok, hogy én imádom ezt a sorozatot, annak ellenére, hogy nem igazán szoktam krimiket olvasni. Szokatlan, néhol groteszk, de mindenképpen szórakoztató azok számára is, akik nem kedvelik a krimiket. Tele van érdekes, eredeti karakterekkel, annyira valósakkal, hogy akár a szomszédaink is lehetnének, aki pedig ellenállhattalan vágyat érez arra, hogy elmerüljön a bajor konyha rejtelmeiben, az nyugodtan megteheti, hiszen a könyv végén – ahogyan már megszoktuk – ott vannak a Nagyi receptjei, s ő pedig arról hires, hogy messzi földön a legjobb szakácsnő.

A szerző Franz Eberhofer-könyveiből filmsorozat is készült – németül értők előnyben! A bejegyzésben szereplő fotók ebből a sorozatból származnak.

Jöhetnek a folytatások, minél hamarabb, annál jobb.

Kapcsolódó bejegyzések:

1.Télikrumpligombóc

2. Gőzgombóc blues

3. Sertésfej al dente

4. Grízgaluska affér

5. Savanyúkáposzta-kóma

Rita Falk – Savanyúkáposzta-kóma

   Franz Eberhofer 5

   Nem könnyű Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr élete. Áthelyezés Münchenbe, váratlan vetélytárs felbukkanása az örök barátnő Susi mellett, s ott van még a holttest is, amely a Papa ellopott, majd megkerült öreg autójának csomagtartójában fekszik, s amellyel illetékesség hiányára hivatkozva egyetlen rendőri szerv sem akar foglalkozni. A gyilkosság felderítése így Franzra marad, aki természetesen most is számíthat régi barátja, Rudi Birkenberger segítségére. Már amikor Rudit éppen nem teríti le a savanyúkáposzta-kóma…

   Rita Falk nagysikerű bajor krimisorozatának ötödik részében jól ismert morbid-fekete humorával folytatja Franz Eberhofer nyomozásainak történetét.

   Magistra, 2020

   Eredeti cím: Sauerkrautkoma, DTV, 2013

   Ha valaki még nem ismeri Franz Eberhofer, a derék bajor rendőr történetét, az gyorsan kössön ismeretséget vele, mert megéri. Különösen ha kedveli a krimiket és a paródiákat, mert a rend derék őre a tökéletes anti-rendőr, akinek valami véletlen folytán mégis sikerül egyre több rejtélyes bűncselekményt felderítenie. S ha ez még mindig nem lenne elég kedvcsinálónak, akkor ott van bizarr családja, amit nem lehetne józan ésszel kibírni. De ha még ez sem keltette fel a figyelmet, akkor vannak neki barátai, szomszédai, meg az egész falu is, ők sem mennek a szomszédba egy kis furcsaságért.

   A sorozat pillanatnyilag tíz részből és két Eberhofer-Nagyi-féle szakácskönyvből áll, és az első öt része már meg is jelent magyar nyelven – ugye, éppen ez a savanyúkáposztás kóma lenne az ötödik. S mivel az első két rész után a magyar kiadás a Művelt Nép Kiadóról a Magisztra Kiadóra váltott, könnyen elképzelhető, hogy szépen sorban valamennyi részt el fogjuk olvasni magyarul is – németül tudók előnyben, ők már minden részét olvashatják. S az is elképzelhető, hogy nem kell éveket várni egy-egy folytatás között.

   Nos, akik ismerik a sorozatot, azok már tudják, akik meg nem, azoknak elmondom, hogy Franz Eberhofer rendőri tevékenységét Münchenben folytatta, míg egy alkalommal Rudi Birkenberger munkatársával és barátjával egyetemben kissé elragadtatták magukat a szolgálati fegyver használatát illetően, minek következtében Rudit kirúgták a rendőrségtől és azóta magánnyomozóként obszervál ezt-azt, Franzot pedig bűntetésből szülőfalujába, a festői Niederkaltenkirche-be helyezték. A hely mintha fura alakok gyülekezete lenne, de pontosan megfelel Franznak – hiszen ő sem különb –, aki a disznóólat alakítja át saját lakhelyévé. S mit tesz a fikció ördöge, a nyugis falucskában, ahol soha semmi nem történik, megnövekedik a bűnözés, amit a derék rendőrnek sikerül felderítenie, bár néha segítségére van magánnyomozó barátja is.
   Miután négy könyvön keresztül a legfurább bűneseteket és gyilkosságokat derítette fel, a müncheniek úgy gondolják, hogy helye lenne közöttük egy olyan tehetséges embernek mint Franz.

   "– München? – kérdezek vissza.
   – München. Mit nem ért még mindig, Eberhofer? – kérdez vissza-vissza a polgármester, de a világ minden kincséért sem fordulna felém. Áll az irodám ablakában és elmélyülten szemléli városházánk csodálatos udvarát.
   – Sok mindent – mondom. – A „kényszer-előléptetés” kifejezést például. És az „áthelyezés” kifejezést. A legkevésbé pedig a „München” szót, tudja, polgármester? Miért menjek én el Niederkaltenkirchenből? Nélkülem is vannak elegen ott Münchenben, hogy vigyázzanak a drága müncheniekre, nem igaz?

   Franzon kívül mindenki lelkesedik az áthelyezésért, ő pedig inkább az ingázást választja, mint a rendőrségi laktanyát, míg egy nap haza nem költözik nem szeretett bátyja – a nyalós Leopold –, aki épp a harmadik házasságának válságát éli meg. S ez még mindig nem elég, szerelmi élete sem a legrózsásabb, hiszen a türelmes Susi mellett feltűnik egy volt iskolatárs, aki rohadtul gazdag és Lamborghinivel furikázik.
   Eberhofer rendőr élete lényegében kettészakad. egyrészt a müncheni munkája foglalja le, másrészt az otthoni magánügyek, amik egyre sokasodnak, és púpnak a hátára, apja ócska kocsiját is ellopják, amikor a Nagyival meglátogatják őt Münchenben. S amikor visszakapják, a csomagtartóban egy fiatal nő holteste van. Amit természetesen csak odahaza vesznek észre, mert a drága Franz miért is nézett volna utána, hogy mitől bűzlik az autó, mikor lehet lehúzott ablakokkal is haladni? Ennek az esetnek jár utána maga a derék rendőr, mivel az, hogy kinek kellene felderítenie az ügyet eléggé zavaros: a kocsi tulajdonosának lakhelye, a lopás helyszíne, és az erdő, ahol végül megtalálták mind más és már rendőrörshöz tartozik.

   Mivel nincs elég baja a hullával és a nyomozással, habnak a tortán még a szerelmi élete sem igazán működik a hirtelen feltűnk konkurencia miatt, ami oda vezet, hogy végre megkéri barátnője kezét. Magától értetődően ezt is a saját bunkó modorában teszi, mert ilyen ő. És ugyanúgy kezeli az esküvői előkészületeket is, melyekért mindenki lelkesedik, csak ő nem, hiszen nem is igazán akar nősülni – példa rá az alkalmi szex új munkatársnőjével –, csak mindenki rágja a fülét, hogy ideje lenne előrelépni Susival való kapcsolatában... és ugye ott a dúsgazdag iskolatárs, aki nemcsak bátyjával barátkozott össze, hanem barátnőjének is egyre hevesebben csapja a szelet.

   – Minek köszönhetem a látogatását, Eberhofer úr?
   – A jegyesoktatásról lenne szó.
   – Igen, igen, már hallottam a jó hírt, hehe. Nagyon örülök, hogy végre rászánták magukat. Máris keresünk egy megfelelő időpontot.
   Ezzel elkezd a naptárában bogarászni.
   – Nekem nem időpont kell, hanem a papír – közlöm vele.
   – Milyen papír?
   – Az a szaros papír, ami igazolja, hogy részt vettem a jegyesoktatáson.
   – De hát nem vett részt rajta!
   – Nem is fogok.
   Hátradől, úgy néz rám. Oldalra dönti a fejét. Egész ferdére. Látszik, ahogy lassan kezdi felfogni a szavaimat.
   – Oktatás nélkül nincs papír, Eberhofer úr.
   – Ezt maga teljesen rosszul látja – közlöm vele. – Mondja csak, mennyit is adakozik magának az én Nagyim már évek óta?
   Elvörösödik, de nem felel.
   – Ötszázat? Ezret? Kétezret évente?
   – Nos, valahogy úgy…
   – Húsvétkor, és…
   – És Karácsonykor – szakít félbe. – Tulajdonképpen mit akar ezzel mondani, az Isten szerelmére?
   – Csak azt, hogy papír nélkül további adomány sincs, plébános úr.
   – De ha kiállítanám magának az igazolást, az közönséges hazugság lenne! Maga nem vett részt az oktatáson!
   – Magának nem kell kiállítania semmit, plébános úr. Csak alá kell írnia. Kitölteni majd kitöltöm én magam.

   Természetesen sikerül megoldani a gyilkossági ügyet Rudi hathatós segítségével, akinek rendesen be is tesz a savanyúkáposzta, és az esküvői előkészületek is sínen vannak, olyan Eberhofer módon. Azt gondoltam, hogy semmilyen meglepetés nem jöhet, de a szerző az utolsó pillanatban is csavart egyet a történeten, mert miért is ne tenné?
  A történetben sorra megjelennek az előző részek szereplői (családtagok, barátok, falubeliek és a kutya), Nagyi továbbra is megfőzi világklasszis bajor ételeit, melyeknek receptjei a történet végén megtalálhatóak a vállalkozó kedvűek számára.
   Én nagyon kedvelem a sorozatot, tehát ezt a történetet is, mert pörgős, izgalmas és nagyon vicces, lehet rajta rendesen vihorászni. Sorozatfilm is készült belőle, németül tudók ismét előnyben. Nagy bánatomra azt nem fogom megnézni, mert sajnos hadilábon állok a nyelvvel.
   Ha jól akarsz szórakozni, akkor ez a te könyved! De ízlések és pofonok...

   *A bejegyzésben szereplő fotók a Sauerkrautkoma (2018) című filből származnak

A sorozat magyar nyelven megjelent részei:

1. Télikrumpligombóc

2. Gőzgombóc blues

3. Sertésfej al dente

4. Grízgaluska affér