Várható megjelenések – május, 2026

   Lassan itt a hónap vége, ami azt jelenti, hogy belekukkantottam a jövő havi megjelenésekbe, és kiválasztottam azokat a címeket, melyeket szándékomban áll elolvasni a szórakoztató irodalom felhozatalából. Igazándiból ez nem egyetlen kiadóra korlátozódó válogatás lett volna, csupán a véletlen hozta úgy, hogy egy bizonyos kiadó (Kossuth) termékei vannak többségben. Így jött ki a lépés.

   Nem állítom, hogy a blog várható megjelenések listálja teljes lenne, meg nagyon pontos sem, mert könnyen elképzelhető, hogy bizonyos címek hiányoznak róla (mert megjelenésük elkerülte a figyelmem), vagy a megjelenés átcsúszhat a következő hónapra – mert ugye ott az a nagy, össznépi könyves összeröffenés, amire a kiadók tartalékolnak és meglepetésekkel rukkolnak elő.

   Lényeg a lényeg, én a következő könyveket tervezem a következő hónapban elolvasni – és az összes többit is, amelyek megtetszenek valamiért.

Ashley Poszton – A szerelem hangja

Magnólia

   Joni Lark megvalósította az álmát: ő az egyik legkeresettebb dalszerző Los Angelesben. Jelenleg azonban alkotói válsággal küzd, a lelkét felemésztő borzalmas űrt semmi nem képes kitölteni.

   Amikor visszatér szülővárosába, az észak-karolinai Vienna Shoresba, abban reménykedik, hogy a homok, a tenger és a családja által üzemeltetett zenés klub, a Revelry koncertjei meghozzák számára az ihletet. Ám otthon már semmi sem olyan, mint régen. Legjobb barátnője kerüli, édesanyja emlékei halványulnak, és a Revelryt a bezárás fenyegeti.

   Hogyan is tudna egy új dal megírására összpontosítani, amikor körülötte minden szétesik, és semmit sem tehet ellene?

   De aztán hirtelen valami egészen különös dolog történik. Új dallam bukkan fel a fejében a semmiből, egy szöveg nélküli töredék, és ezzel egy időben beszélni kezd hozzá egy ellenállhatatlanul csábító hang, amely egy cinikus, súlyos terheket cipelő férfihoz tartozik.

   Biztosan csak a túlhajszolt képzelete játszik vele.

   Csakhogy a hang tulajdonosa, a nagyon is valóságos és bosszantóan jóképű zenész egyszer csak megjelenik Vienna Shoresban. Látszatra mogorva és idegesítő, semmi köze ahhoz a kedves, megértő és humoros valakihez, akit Joni a fejében hall. Ráadásul terve is van: befejezik a dalt, ami mindkettőjüket kísérti, megszabadulnak a köztük lévő különös telepatikus kapcsolattól, és remélik, hogy közben nem teszik kockára a szívüket.

   Mert a dallam, ami nem ereszti őket, talán nem véletlenül talált rájuk.

Becka Mack – Fall With Me – Zuhanj velem

(Playing for Keeps 4)

Kossuth

   Egyéjszakás kalandnak kellett volna lennie. De mi van, ha nem tudják maguk mögött hagyni?

Jaxon Riley három dologban kiváló: balhé kirobbantásában a jégen, nők felszedésében a meccsek után, és otthon a világ legjobb cicaapucijának lenni. A kapcsolatok sajnálatos módon nem fértek fel a listára…

   Lennon Hayesnek épp a nászútján kéne lennie, ehelyett magányos szingliként nyaral egy mogorva, tetovált férfi szomszédságában, aki még a partnerét is elüldözte a szállodából. Egymásba botlanak a bárban, ami civakodásba és koktélozásba torkollik, aztán a lány azon kapja magát, hogy az ellenség ágyában kötött ki, úgyhogy még napkelte előtt lelép.

   Lennon terve, miszerint egy új városban kezd új életet, remekül alakul, egészen addig, amíg el nem kezdi az új munkáját: ő a Vancouver Vipers új fotósa. Hogy ki a védő, aki mogorva tekintettel méregeti a terem másik feléből? Az egyéjszakás kaland, akivel nem kellett volna többé találkoznia. Még szerencse, hogy egyikük sem keres komoly kapcsolatot…

   Jaxonnak nem szokása szerelembe esni, ám ha mégis megtörténik, nem hajlandó egyedül csinálni. Azt akarja, hogy ha ő zuhan, zuhanjon vele Lennon is.

C. R. Jane – The Pucking Wrong Date – Mr. Megszállott

(Mr. Téves szám 3)

Kossuth

   „Ha csak ez az egy éjszaka jut nekem, akkor jobb, ha kihasználom.”

   A popsztár Olivia bármit megtenne, hogy kiszabaduljon anyja befolyása alól, és ha csak egy pillanatra is, de elszökjön a káoszból, amivé az élete vált. Ezért igent mond egy egyéjszakás kalandra a szexi jéghokijátékossal, aki egyetlen pillantásával képes megbabonázni.

   Lehet, hogy a szupersztár kapus, Walker ’Disney’ Davis minden lány álomhercege, de a szépfiús külső mögött egy olyan férfi rejtőzik, aki mindent megtesz azért, hogy megkapja, amit akar – még ha ez azt is jelenti, hogy át kell lépnie bizonyos határokat…

   Walker megszállottsága miatt Oliviának hanyatt-homlok menekülnie kellene, hiszen a srác mindenhol a nyomában van, és folyton azt mondogatja, hogy ő „az igazi”. Ennek ellenére minden találkozásukkal egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

   Olivia Walker iránti vonzalma nem helyes – veszélyesen, bűnösen jó.

Devney Perry – Coach – Az edző

(Treasure State Wildcats 1)

Kossuth

   Amerikaifutball-sztár.

   Egyedülálló apa.

   És egyszer, nagyon régen, az enyém volt…

   Az elmúlt közel tíz évet azzal töltöttem, hogy elfelejtsem Ford Ellist. Ha távol maradt volna Montanától, talán örökre sikerült volna kitörölnöm lenyűgöző kék szemének és férfias mosolyának az emlékét. Könnyű volt elkerülni őt, amikor az egyetlen hely, ahol láthattam az arcát, az ESPN sportcsatorna volt – és ezt a problémát a távirányítóval könnyen megoldhattam. Csakhogy a főnököm épp most vette fel Fordot a Treasure State Wildcats új vezetőedzőjének. Nem elég, hogy kénytelen leszek nézni őt a pálya széléről ebben a szezonban, de most, hogy együtt dolgozunk, elkerülni is lehetetlen lesz.

   Talán mégsem felejtettem el Fordot. Talán még mindig arról álmodozom, mi lehetett volna köztünk. És talán ő sem felejtett el engem.

   Azonban ezek a „talánok” nem változtatnak azon a tényen, hogy soha nem voltunk egymásnak rendeltetve. Talán egyszer az enyém volt. De mától kezdve Ford Ellist csakis így fogom hívni: az edző

Emily Henry – Nagybetűs élet

Animus

   Az újságíró Alice Scott örök optimista, aki mindig meglátja a dolgok pozitív oldalát, és könnyen barátkozik. A Little Crescent-sziget napfényes turistaparadicsomába azonban nem ismerkedni érkezik, hanem élete legnagyobb sztoriját keresi Margaret Ives személyében. A nyolcvanas éveiben járó hölgy egy médiabirodalom tragikus sorsú örökösnője, egykori bulvárhercegnő, és a 20. század egyik legbotrányosabb hírű családjának utolsó tagja.

   Alice azt hiszi, nincs más dolga, mint megnyerni magának a nyilvánosságtól évtizedek óta távol élő asszonyt, és megírni az élettörténetét. Az első találkozáskor azonban kellemetlen meglepetés éri: nem ő az egyetlen érdeklődő. Riválisa nem más, mint Hayden Anderson, a Pulitzer-díjas memoáríró, aki nemcsak bosszantóan zárkózott és megközelíthetetlen, de még feltűnően jóképű is.

   Alice-nek és Haydennek versengenie kell Margaret bizalmáért és fordulatos életének újabb és újabb részleteiért, miközben a hangulatos kisvárosban akaratlanul is folyton egymásba botlanak. Titoktartási szerződésük miatt nem oszthatják meg egymással az információkat, egy idő után azonban világossá válik mindkettőjük számára, hogy valamilyen rejtélyes titok lappang Margaret elbeszélésének mozaikdarabkái mögött. Ahogy az is, hogy a közös történetük happy endje sem garantált…

Lynn Painter – Maid for Each Other – Egymásnak teremtve

Kossuth

   Abi Mariano részmunkaidős állásban dolgozik egy takarítócégnél, így hát soha nem gondolta volna, hogy a lakása lakhatatlanná válik az elszaporodó csótányok miatt. Most mégis átmeneti időre ki kell költöznie az otthonából. Anyagi gondokkal küzdő diákként nem engedheti meg, hogy szállodában lakjon, ezért úgy dönt, erre a rövid időre beköltözik az egyik lakásba, ahol egyébként ő szokott takarítani.

   Úgy tűnik, minden sínen van, egészen másnap reggelig, amikor Declan Powell lakásának konyhájában két mosolygó idegennel találja szemben magát, akik azt állítják, már sokat hallottak Abiről…

   Declan Powell mindig is a karrierjét helyezte előtérbe, ez kellett ahhoz, hogy a Hathaway Holdings ügyvezető alelnöki pozíciójáig küzdje fel magát. Mivel egy különösen családcentrikus cégnél dolgozik, a karrierje érdekében még egy álbarátnőt is kitalált magának, akit történetesen Abbynek nevezett el. Ráveszi Abit, tegyen úgy, mintha járnának.

   Mi baj lehet belőle? Ez pusztán üzlet, semmi más, nem igaz?

   Az Álmomban már láttalak és a Micsoda nő! találkozása Lynn Painter üdítően szórakoztató romantikus regényében

Paisley Hope – Magasan a nyeregben

(Silver Pines Ranch 3)

Next21

   A vadszívű lányt csak ő tudja kézben tartani.

   Ginger és Cole eltöltenek egy vad hétvégét Las Vegasban, és miután túl sokat ittak, egy neonokkal kivilágított kápolnában találják magukat. Miután hazaérnek, megállapodnak: egy darabig titokban tartják a házasságot.

   Egyre több időt kényszerülnek egymás társaságában tölteni. Szikrák lobbannak, a véletlen házasság kezd veszélyesen valódinak érződni.

   Apránként megfeledkeznek arról, hogy eredetileg csak színlelték a dolgot, és lassanként Cole is megérti, hogy a Felelsz vagy mersz?-ben mindig a mersz a helyes válasz.

Elsie Silver – Hopeless – Reménytelen

(Chestnut Springs 5)

Kossuth

   Szerinte a lányt senki nem ítéli el a családneve miatt.

   Ezért felajánlja neki a sajátját.

   Beau Eaton a kisvárosi herceg fehér lovon. Jóképű, hős exkatona, aki már csak fájdalmas múltjával harcol. Bailey Jansen a helyi bár kirekesztett pultosa, félénk lány, aki rossz helyre született. Beau harmincöt éves, ízig-vérig férfi, Bailey huszonkettő, és… szűz.

   Aztán eljegyzik egymást. Pontosabban úgy tesznek, mintha jegyesek lennének.

   Fogadásnak indul, amit Beau mindenáron meg akar nyerni, de igazából mindketten csak nyerhetnek vele. Csak viselnie kell a jegygyűrűt, követnie kell Beau-t, és úgy kell tennie, mint aki fülig szerelmes a „vőlegényébe”. Eddig elég könnyű, nem igaz?

Azonban ami zárt ajtók mögött történik kettejük között, felborítja a gondosan kitervelt menetrendet – az már nem csupán színjáték.

   Beau korábban azt mondta Bailey-nek, hogy soha nem lesz szerelmes. A lány pedig határozottan azt szeretné, ha a férfi meggondolná magát…

Cora Reilly – Luca Vitiello

(A mafia végzete 0,5)

Álomgyár

   Szörnyetegnek születtem.

   Mint a Vitiello család minden férfi tagjának, a kegyetlenség nekem is méregként csörgedezik az ereimben. Egy született fenevad vagyok, akit apám pengéje, ökle és kemény szavai még kegyetlenebbé tettek.

   Arra neveltek, hogy capo legyek. Irgalom nélkül irányítsak, és habozás nélkül pusztítsak. Arra neveltek, hogy másokat összetörjek.

   Amikor Ariát feleségül adják hozzám, mindenki lélegzet-visszafojtva lesi, milyen gyorsan semmisítem meg, ahogy apám is ízekre szedte a nőit. Várják, hogyan zúzom össze az ártatlanságát és a kedvességét a könyörtelenségemmel.

   Könnyen megtörhetném. Természetes lenne. Hiszen eddig boldogan voltam a szörnyeteg, akitől mindenki félt.

   Majd megjelent Ő…

Jillian Meadows – Give Me Butterfies – Jöhetnek a pillangók

(Oak Sisters 1)

Könyvmolyképző

   Megható, szenvedélyes munkahelyi románc egy tudományos múzeum falai közt.

   Millie-t soha nem érdekelték az elvárások. Gyerekkori rajongása a bogarak és a természettudomány iránt a rovartan területére kalauzolta őt, és kurátorként naponta inspirálja a múzeumba látogatókat. Nagy álma, hogy a Rovartani Tár osztályvezetőjévé váljon, ezért amikor a pozíció megüresedik, elhatározza, hogy semmi sem térítheti el a céljától. Főleg nem Finn, a mindig mogorva kolléga, akinek rosszalló tekintete, mélykék szeme és megszámlálhatatlan csillagászati mintás nyakkendője van… Nem mintha Millie ezekre odafigyelne.

   Finn nem szándékosan mogorva mindenkivel, csupán nehezen tartja egyensúlyban az élete különböző területeit: egyedül neveli unokahúgait, igyekszik, hogy legalább néha ne égesse oda a vacsorájukat, gyászolja elveszített nővérét, és közben a múzeumban is helyt kell állnia. Nem engedheti el magát, és végképp nincs szüksége több bonyodalomra – különösen a ragyogó mosolyú, rendíthetetlenül optimista Millie-re, akivel szó szerint folyton összeütközik.

   A férfi túl bogaras. A nő vakítóan ragyog, akár egy csillag. Nem áll szándékukban közelebbről megismerni egymást, de mivel Finn tagja a pozícióra interjúztató bizottságnak, ez elkerülhetetlen. Millie hamarosan rájön, hogy a karrierjét kockáztatni egy dolog; a szívét kockáztatni viszont már egészen más.

Mit olvastam mostanában? – 2025, március

   Újabb hónap telt el, és megosztanám mit olvastam ez idő alatt (nem dúskáltam nekem tetsző olvasmányokban) – természetesen azokon a könyveken kívül, melyekről már írtam a blogban.

Kat Singleton – Fekete nyakkendők (Fekete nyakkendők 1)

Eredeti cím: Black ​Ties & White Lies, 2023

Kossuth Kiadó, 2025

   Bár a könyv egy sorozat első része, nagy valószínűséggel számomra ez az utolsó is. S azt is meggondolom, hogy valaha is olvasok még mást is a szerzőtől.

   Ez egy tucatkönyv. Olyan, amilyennel tele a könyvpiac: gazdag pasi-szegény lány kombó és tömény pornográfia, történet nem igazán van. Viszont van jó giccses végkifejlet, ami – gondolom – azt hivatott szolgálni, hogy az ember lánya meghatódjon, és kitörölje a gyönyör könycseppjeit szeme sarkából, hogy azt a mindenit, ez a pasi mi mindenre képes! Nálam ez nem jött be, hanem inkább nevetségesnek hatott az egész, hogy a valóságtól való elrugaszkodásról már ne is beszéljünk.

   A hősnő butácska, unalmas, de csodaszép, és nagyon tehetséges designer, akinek unalmas dolgokkal kell elvesztegetnie tehetségét. A pasi természetesen jóképű, karizmatikus és nagy farka van. Meg egy öntelt lepedőművész. Mert ez a sztereotípia a hasonló történetekben.

   Igazándiból valami teljesen mást vártam, amikor belefogtam, sajnos ez is egy olyan írás, ami nagyon esélyes az év legrosszabb olvasmánya címre.

Max Monroe – Nagypályások sorozat (Mr. Brooks, a rosszfiú – Mr. Kelly, a szerető – Mr. Lancaster, a csábító)

Álomgyár, 2025

  Volt egy mazochizmus-epizódom és ebben éltem ki. Igazándiból nem szoktam a szerzőpárostól olvasni, mert valamikor régen belefogtam egy könyvükbe, s a felénél abba is hagytam. Nem az én stílusom, nem az a zsáner, amiben szívesen olvasok. De mindenki megérdemel még egy esélyt, hiszen előfordult már, hogy szerzők stílust váltottak.

   Ez a sorozat annyira távol áll tőlem (hogy ne mondjam azt, hogy alpári és primitív), hogy nincs értelme külön-külön beszélni az egyes részekről. Aki az első részt olvasta, az az egész sorozatot olvasta, csak a szereplők mások.

   A férfi főhősök a sztereotípikus milliomos, dögös lepedőművészek – természetesen legjobb barátok –, a nők pedig ... hát arról inkább ne beszéljünk, mert nyelvezetükben a „ribanc” kötőszóként szerepel, s a napi testedzés szexuális tevékenységekben materializálódik – értsd: dugnak, mint a nyulak. Bár ez többnyire a sorozat minden szereplőjére érvényes.

   Az első rész még elfogadható volt, kis túlzással belefért a romantikus-erotikus zsánerbe, a második részben már taszító volt a nimfomániás hősnő és a mocskos szája, a harmadikban pedig annyira kilógott a lóláb, hogy fogalmuk sincs az orvosi hivatásról – a sürgősségi orvos nem egyenlő sem az ortopédussal, sem a sportorvossal, és egy orvos nem lót-fut naphosszat tűsarkú cipőben és feszes rucikban a munkahelyén –, de lelkesen írnak róla, hogy felénél abba is hagytam. Tehát ez befejezetlen maradt. Max és Monroe pedig azoknak a szerzőknek a listáját gazdagítja, akiket végleg leírtam, mert ez explicít pornográfia, bár az olvasás egy szubjektív folyamat, van aki spéci erre utazik.

Carley Fortune – Ez a nyár más lesz

Eredeti cím: This Summer Will Be Different, 2024

Magnólia, 2025

   Harmadik könyvem a szerzőtől, úgy tudom több nem is jelent meg magyar nyelven, legalább is eddig.

   A történet két dologról szól: barátságról és szerelemről. Barátságról két fiatal nő között, akik jókor találkoztak és egymás támaszai voltak, és melynek dinamikája most meg fog változni, mert a hősnő barátnője férjhezmegy. Szerelemről a baráti páros egyik tagja és a barátnő öccse között, amit titokban kell tartani. Ez a barátság dolog számomra kissé eltúlzott volt, olyannyira, hogy egy adot ponton az is megfordult a fejemben, hogy a hősnő talán több mint baráti érzelmeket táplálna haverinája iránt.

   A szerző kanadai, tehát adja magát, hogy a cselekményt is ebbe a környezetbe helyezze. Egészen pontosan a Prince Edward szigetre, amely ismerős lehet azok számára, akik olvasták Lucy Maud Montgomery Anne sorozatát. Egyébként a cselekmény során több utalás is történik a könyvekre, hiszen a szereplők nagy rajongói az Anne-könyveknek.

   Kellemes olvasmány, de senki életében nem okoz majd nagy viharokat.

Sarina Bowen – Éjszakai testőr (The Company 1)

Eredeti cím: Moonlighter, 2019

Könyvmolyképző, 2025

   Tipikus Sarina Bowen történet, aki ismeri a szerző írásait, az tudja mire várjon. Én furán viszonyulok a Bowenhez, mert vannak könyvei, amiket kedveltem és vannak olyanok is, amiket a tucatkönyv kategóriába sorolnék.

   Az Éjszakai testőr egy duológia első része – semmit nem tudok a folytatás megjelenéséről – és valószínűnek tartom, hogy a második részben a testvérpár másik tagja lesz majd a fókuszban. Az, akié tulajdonképpen „a cég”.

   Erről a cégről azért mondanék néhány szót, mert ez az én nagy dilemmám. Szóval a cég (aminek a nevét nem ismerjük), egy globális őrző-védő vállakozás. Szupertitkos, mert milyen menő már egy ilyen dolog. S ezt az szupertitkos és szupermenő céget egy apa-fia duó vezeti, s próbálgatják a család harmadik férfitagját is beszervezni. Namármost, ha te egy ilyen nagyívű vállalkozás tulaja vagy, akkor mi a búbánatért nevezed ki az öcsédet – aki hokis, és kifejezetten nem akar részt venni a cégben –, hogy egy ügyfeledre vigyázzon, csupán abból az indíttatásból, hogy gyermekkori barátok?

   Ez nem a bejövős Sarina Bowen könyv volt.

Susan Mallery – Testvérjátszma

Eredeti cím: The Sister Effect, 2023

Vinton Kiadó, 2025

   Nem is olyan régen arról is írtam egy könyv kapcsán, hogy mennyire jelen van az alkohol és az alkoholizálás a könyvek lapjain, s hogy mennyire nem kellene ezt reklámozni. Nos, Mallery könyvével megkaptam az ellenpólust, hiszen az egész történet központjában az alkoholizmus áll, ugyanis a történet hősnője alkoholista nővére lányát neveli.

   Természetesen van benne szerelem is, némi erotikával megfejelve. Csupán annyival, ami Mallerytől várható – értsd: inkább jelzés értékű –, mert a hősnő mellé jár a dögös pasi is, aki ugyan nem milliomos, de minden másban megfelel a mostanság divatos hős típusának.

   Ellentmondásos könyv, mert egyrészt keményen rugózik az alkoholizmus témáján, másrészt belemélyed a főhős magánéletébe is, ami mellett egy dél-amerikai szappanopera langyos esti mesének tűnhet.

   Nem túl izgalmas történet szenvedélybetegségről, családról, szerelemről. Egynek elmegy kategória.

Mit olvastam mostanában? - 2025 január-február

   Az olvasás sokunk számára nem hobbi, hanem életforma. És nem feltétlenül azért űzzük, hogy minden könyvről részletesen beszámoljunk azoknak, akik követik a blogjainkat. Azt hiszem már elmondtam, legalább egyszer, hogy nem azért születik kevesebb bejegyzés, mert kevesebbet olvasok, hanem mert egyszerűen sajnálom a bejegyzés megírására szükséges időt elvenni az olvasástól.

   Pár szót ejtenék néhány olyan könyvről, amit mostanában olvastam – természetesen azokon kívül, melyekről már írtam egy-egy külön posztot a blogban –, hátha valaki kedvet kap hozzájuk (vagy nem).

Devney Perry – Jasper Vale (Eden család 4)

Eredeti cím: Jasper Vale, 2023

Kossuth, 2025

   Modern családregény, amely nem hagyott különösebb nyomot. Igen, élvezhető, mondanivalója is van, de nem az a fajta, ami alapjaiban megrengeti az ember világát.

   A főszereplők szerethetőek, és mindkettőjüknek megvan a maga baja. Jasper Vale – ez a férfi főhős (és a könyv) neve rengeteg sebet, frusztrációt hordoz magával. Meg egy enyhén szólva zavart exet. Eloise Eden – a hat Eden leszármazott közül a negyedik, akinek a történetét bemutatja a történet – a célt látja maga előtt, mindent alárendel neki. Egészen addig, míg Vegas közbe nem szól és megváltoztatja a játékszabályokat. Két olyan embernek az alakuló kapcsolata, akik nagyon más családi háttérrel rendelkeznek: Jasper családja a külsőségeknek él, Eloise-é pedig már giccsesen tökéletes.

   Mindenképpen érdemes elolvasni, és még hátra van további két rész. Reménykedjünk, hogy magyarul is olvashatjuk.

Lorraine Heath – A vikomt megkísértése (Sakkfigurák: a csábítás mesterei 3)

Eredeti cím: In Want of a Viscount, 2024

Vinton, 2025

   Kellemes olvasmány azok számára, akik szeretik Heath írásait és a történelmi romantikusokat. Viszont vannak zavaró dolgok. Például az, hogy az előző kötetekben lefordították magyarra a sakkfigurák megnevezését, most viszont nem. Ami érthető is, hiszen ezeket az elnevezéseket az előző két rész fodítója nem kezelte helyesen. Egyébként is zavaró volt a szereplők ilyen-olyan neveken vagy címeken való emlegetése, ami azt eredményezte, hogy néha azt sem tudtam kiről van szó. A történet a megszokott: erős női karakter, erős férfi főszereplő, akiket a közös érdek és egymás iránti érdeklődés összehoz. És egy oltárian bunkó anya, akinek csak a rang számít. Semmi extra.

   Erős közepes, és örülök, hogy ezzel záródik is a sorozat, mert nem hiszem, hogy lenne türelmem még egy ilyenhez.

Emily Hart – A becstelen (A korona lovagjai 1)

Book Dreams, 2020

   Igazság szerint ezzel az olvasással tartoztam a szerzőnek, s nem kevés ideje. Történelmi romantikus, ami mostanában egyre ritkábban jelenik meg magyar nyelven, és egy öt részes (pillanatnyilag) sorozat indítókötete. Nem mondanám, hogy zseniális volt, de nem is volt rossz. Nagyrészt betartotta a zsánerre jellemző szabályokat, tisztában volt a kor és az ábrázolt társadalmi réteg szabályaival, tehát a szerző rendesen elvégezte a házi feladatát. Megvolt az egyensúly a romantikus szál és a cselekmény „izgalmasabb” része között, bár a téma nem eredeti, több hasonló könyvet is olvastam már, ahol a nemes úr a korona szolgálatában kémkedik valamilyen háború alkalmával.

   A szerző teljesen mellőzi az erotikát, ami nem feltétlenül rossz. Viszont túl sok szereplője volt, és ez néha megkavart. Minden bizonnyal ezek a mellékszereplők majd visszaköszönnek egy-egy következő rész főhőseiként. 

   Azt mondanám erről a könyvről, hogy ígéretes. S ezt alátámasztja több ismerősöm véleménye is. Ők már az egész sorozatot olvasták, és szerintük egyre jobb lesz – a borítóik mindenképpen.

Louise Bay – Dr. Nagyképű (Csábító dokrorok 2)

Eredeti cím: Dr. Perfect, 2023

Álomgyár, 2025

   Soha nem értettem meg, hogy a kiadó munkatársai miért éreznek kényszeres vágyat arra, hogy megváltoztassák egy könyv címét. A történet főhőse minden volt, csak nagyképű nem, tehát az aki eldöntötte, hogy ennek a könyvnek magyarul Dr. Nagyképű cím alatt kell futnia, halvány segédfolgalma sem volt arról, hogy miről szól, mert nem hogy nem olvasta, de bele sem nézett. 

   A történet egyébként középszerű, egy olyan párosról, melynek tagjai nem azzal foglalkoznak, amire tulajdonképpen vágynának. A férfi orvos – orvosdinasztia tagja, mi más lehetne? –, de író szeretne lenni, a nő pedig minden állást elvállal, hogy összegyűjtse a pénzt a híres szakácsiskolára. 

   Közhelyes megoldások gyűjteménye, erősen meggondolom, hogy a sorozat következő részét kézbe veszem-e, vagy sem, mert ez egyre gyengébb.

Kate Moore – Felix, a közös cica (Felix 1)

Eredeti cím: Felix, the Railway Cat, 2017

Művelt Nép, 2024

   Az egyetlen dolog, ami rávett, hogy kézbevegyem ezt a könyvet – tekintve kiadóját – az a kisállatok iránti szeretetem volt. Szeretem a macskákat, gondoltam egy vicces kis történet lesz egy klassz macsekről. Voltak már ilyen könyvek, s az ember reménykedik.

   Nos, az egyetlen vicc benne az volt, amikor kiderült, hogy Felix inkább Felicia lenne, mert tulajdonképpen nőstény. Mindez azután, hogy hosszan megszakértették az alsó fertályát. A történet bugyuta, nem tudom hogyan hangzik eredetiben a szöveg, de magyarul mintha gyengeelméjűeknek szólna (max. az óvoda kiscsoportjának). Nagy csalódás volt.

Serena Terry – Mammy Banter – Egy nemmenő anya titkos élete

Eredeti cím: The Secret Life of an Uncool Mum, 2022

Könyvmolyképző, 2024

   Számos olyan könyvet olvastam már, melyeknek központi témája az anyaság. Voltak jobbak, rosszabbak, viccesek, nyálasak. Ez határozottan a jók közé tartozik, vicces is, és tele van öniróniával egy olyan anya részéről, aki hirtelen ráébred, hogy az élete semmi másból nem áll, csak munka-anyaság-család. És ezekben sincs mindig a topon. Továbbá hiányzik neki az énidő, az a valaki, aki azelőtt volt, mielőtt a feleség és anya szerepét magára osztotta.

   Igazság szerint azért is kedveltem, mert nem ír ódát az anyasághoz, hanem abszolút reális képet mutat arról, hogy milyen egy többgyermekes anya élete, akinek több szerepben is helyt kell állnia, de közben elveszíti azt, ami a legfontosabb lenne: önmagát, mert alárendeli magát mások ígényeinek és a társadalom elvárásainak. S amit abszolút pontoztam a történetben az, hogy a főszereplője (aki maga meséli el saját útkeresését, és akinek a férjét receptre kellene felírni minden nőnek, annyira szuper) nem vár kitüntetést azért, mert gyermeket nevel.

   Senki világát nem rengeti meg, de szórakoztat és elgondolkoztat.

L. J. Shen – A jövő zenéje

   Néha találkozol olyan emberekkel, akik nem tartoznak sehova. Ezért beengeded őket a saját kis világodba. 

   Egyéjszakás kaland külföldön, amelyet a bosszú táplált. 

   Az erőteljes kémia, amelyet egyikünk sem tudott letagadni. 

   Egy szalvétára írt megállapodás, miszerint ha valaha újra találkozunk, többé nem engedjük el egymást. 

   Nyolc évvel és ezer mérfölddel később, itt van New Yorkban. 

   És Amerikában minden zeneszerető lény megszállott rajongója. 

   A megfoghatatlan ír költő, akinek zenei producerek hevernek a lába előtt. 

   A hóvihar az én tökéletesen nyugodt kis hógömbömben. 

   Van munkám, amit szeretek. 

   Egy pasim, akit imádok. 

   Egy lakás, egy lakótárs, egy élet. 

   Megváltoztam. Ő is megváltozott. 

   De megtartotta a szalvétát. 

   A kérdés, hogy betartsam-e a neki tett ígéretemet. 

   Álomgyár, 2020 

   Erederi cím: In the Unlikely Event, 2019 

   Az utóbbi időben a kiadó kevés kiadványát olvasom, mert nem vagyunk egy hullámhosszon. Nekem valahogy már nem mennek a tömény lelki mizériával telített csatakosan erotikus történetek, melyek elárasztották a könyvpiacot. 

   A szerző nevével tavaly nyáron találkoztam először, amikor egy másik kiadó piacra dobta az első magyar nyelvre fordított könyvét, a Sparrow-t. Ezt követte idén az Álomgyár gondozásában megjelent A csóktolvaj, amit csak azért vettem kézbe, mert a Sparrow élvezhető volt. Nos, A csóktolvaj annyira semmitmondó volt, hogy még arra sem emlékeztem, hogy olvastam, nemhogy blogbejegyzést is írtam róla. Pedig megtettem. A Sparrow-ra emlékezve vettem kézbe ezt az újabb Shen történetet – ha minden igaz, hamarosan egy még újabb is követi –, s nem tudnám elmondani, hogy megbántam-e vagy sem, mert három nappal a befejezése után sem tudom elmondani, hogy ez mi volt: dráma, börleszk, bizarr szerelmi történet? Lehet, hogy egy kicsit mind a három? Elképzelhető, ha a könyv végén lévő köszönetnyilvánításokkal kezdem az olvasást (amit kevés kivétellel el sem olvasok), akkor talán kevesebbszer ingázom a kínos röhögés és az értetlen pislogás között. 

   “Elhatároztam, hogy idén megengedem magamnak azt a luxust, hogy egy teljesen őrült, rám abszolút nem jellemző stílusú regényt írjak. És tessék, tényleg minden őrültséget összeírtam. Egy tehén, egy szalvéta és egy csokoládé szemszögéből. 

   #NoRegrets. #SemmitNemBántamMeg 

   Ez a könyv karácsonyi romantikus vígjátéknak indult, de valami egészen más lett belőle.” 

   Az már biztos, hogy ez a történet nem volt karácsonyi vígjáték, mert semmi köze nem volt sem a karácsonyhoz, sem a vígjátékhoz. És az is igaz, hogy teljesen szokatlan volt, mondhatni őrült. 

   Szerelmi történet. Fiú és lány összetalálkozik, őrült nagy a kémia, mindössze egy napot töltenek együtt, de ígéretet tesznek egymásnak, hogy ha valami véletlen folytán ismét összetalálkoznának, akkor összeházasodnak. Akkor is, ha épp egy másik házasságban vannak, akkor is, ha valaki másnak fájdalmat okoznának ezzel. Nem keresik egymást, nem tartják a kapcsolatot. Ez az a bizonyos szalvétára írt szerződés, ami egy kocsmában kötődik meg. 

   A fiú – nevezzük Malachy-nak, vagy Malnak – Írországban él egy kis faluban Dublinoz közel, utcazenész és dalokat ír. A lány – Aurora Belle (igen, mint a Disney-hercegnők, kéretik nem röhögni!), vagy Rory – fotós, az Egyesült Államokban lakik anyjával és egyetemre készül. Írországba sosem ismert apja sírját meglátogatni érkezett – a rokonság nem fogadta tárt karokkal –, és vissza is megy. 

   Sok évvel később viszont megtörténik a lehetetlen: Rory és Mal összetalálkozik, mi több, együtt is kell dolgozniuk. Rory egy lemezkiadó fotósa, Mal pedig kemény összegért dalokat ír a cég sztárjának, egy excentrikus és kiszámíthatatlan énekesnek, ezért valamennyiüknek vissza kell térniük Írországba. S úgy néz ki Mal nős, Rory pedig stabil kapcslatban él egy tehetős pénzügyi szakemberrel. 

   Ez egy E/1 és váltott szemszögben megírt történet, két idősíkban: múltban és jelenben, melyek váltakoznak a cselekmény során. Eddig semmi különös, ilyen szerkezetű regényekkel tele a könyvpiac. Csakhogy elég gyakran, egy-egy rövid szösszenet idejére megszólalnak a történet többi szereplői is – szó szerint mindegyik: az anya, a barátnő, a lány pasija, egy katolikus pap, aki a nagyapa, de mégsem, a dekadens rocksztár, stb. Ebben sincs semmi hajmeresztő, mert már találkoztam ilyen történettel is, csak nagyon ritkán. Azzal viszont soha, hogy egy szalvéta, egy tehén, egy csokoládé vagy egy halott apa, nővér gondolatait olvassam. 

   A jövő zenéje az a történet, amelyben a főhősnő kivételével mindenki hazudik, vagy eltitkol valamit a másik elöl, és ténylegesen végig kell olvasni az egészet, míg minden helyre kerül, minden kérdésre meglesz a válasz, bár nem nagy filozófia kitalálni, hogy hogyan is fog végződni. 

   Nincs kedvenc szereplőm, mert senki sem szimpatikus ebben a történetben – talán az őrült rocksztár, de ő inkább vicces a maga módján. A hősnő sem kedvenc, mert annak ellenére, hogy gáncs nélkülinek és a körülmények meg a többiek áldozatának igyekszik őt bemutatni a szerző, egy ostoba fecsegő, aki élete minden intimitását megosztja barátnőjével.

   Szokatlan, polgárpukkasztó, őrült volt. És nagyon érzéki, bár nem mondanám, hogy ez a történet csak és kizárólag erotikáról szólt. Az első gondolatom az volt, hogy úristen, nagyon beteg ez az egész. Ahogy haladtam előre az olvasással átgondoltam az álláspontomat: ez csak annyira beteg, amennyire az élet maga. Ezt a történetet biztosan nem fogom elfelejteni, de ízlések és pofonok... 

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések: 

Sparrow 

A csóktolvaj

L. J. Shen – A csóktolvaj

Egy csók, két férfi és én.

Azt mondják, az első csókot ki kell érdemelni. Az enyémet egy álarcosbálban lopta el egy ördögi személy, a chicagói éj leple alatt.

Azt mondják, az esküvői fogadalom szent és sérthetetlen. Én már azelőtt megszegtem, hogy kifelé menet átléptem volna a templom küszöbét.

Azt mondják, a szívedet csak egy férfinak adhatod oda. Az enyémet kettészakította két rivális, akik az utolsó percig harcolnak érte.

Elígérkeztem Angelo Bandininek, aki Chicago egyik legbefolyásosabb családjának örököse. Majd Wolfe Keaton szenátor arra kényszerített, hogy megszegjem Angelónak tett ígéretem. Apám titkainak ismerőjeként a kezében tartja a sorsomat, így nem volt más választásom, mint feleségül menni hozzá.

Azt mondják, hogy minden igaz szerelmi történet boldog véget ér.

Én, Francesca Rossi, azon vettem észre magam, hogy újraírom a saját történetemet, egészen az utolsó fejezetig.

Egy csók.

Két férfi.

Három élet, teljesen összefonódva.

És nekem el kell döntenem, hogy a két férfi közül melyik az igazi.

Álomgyár, 2020

Eredeti cím: The Kiss Thief, 2019

L. J. Shen nevével pontosan egy évvel ezelőtt találkoztam először, amikor a Könyvmolyképző Kiadó piacra dobta a szerző első magyar nyelven megjelenő könyvét, a Sparrow-t. Abban az időszakban több szervezett bűnözésről szóló könyv is boltokba került, dúskálhattunk a maffiás történetekben, s bár nem szeretem az erőszak semmilyen formáját (kivéve mikor egy-egy hősbe/hősnőbe kellene némi józan eszet verni hólapáttal, esetleg a nagyi öntöttvas palacsintasütőjével), egészen jól el tudtam merülni egy olyan világ történéseibe, melyet csak a filmekből vagy a könyvek lapjaiból ismertem.

Shen előző könyve is a szervezett bűnözésről szól, ahogyan ez a mostani is. Bár a Sparrow nem volt tökéletes, és annak idején, el is mondtam mit hiányoltam, mégis kedveltem. Más volt, friss, izgalmas, és nem a szervezett bűnözésre fókuszált, hanem a szereplők magánéletére, a közeg, ahol a cselekmény játszódott csupán a körítés volt, ami a plusz izgalmat hozta a történetbe. Most ez egy kicsit másképp van, mert ugyan ez egy dark romance akar lenni, a történet sokkal több erőszakot tartalmaz mint Shen korábbi könyve. Hogy kellett-e? Minden bizonnyal, hiszen az erőszak és az erotika adja el újabban a könyveket (sajnos). S még abban is hasonlít a korábbi könyvéhez, hogy ezt a történetet is E/1-ben, váltott szemszögben írta meg, tehát a szereplők mesélnek, úgy, ahogyan ők látják a történteket. Ez sem újdonság, mostanság az számít annak, ha nem így íródik valami.

Hosszan lehetne folytatni, hogy mi mindenben hasonlít a két történet – mármint a Könyvmolyképzőnél tavaly megjelent Sparrow, s az idei Álomgyáras A csóktolvaj –, ez pedig nem igazán pozitívum. Mintha kisebb-nagyobb változtatásokkal ugyanazt a történetet mesélte volna el, s azt is megmondom miért.

Ugye, ez is szervezett bűnözésről szól, spéci az Egyesült Államokban élő olasz közösséghez köthető, melyet – mint tudjuk – előszeretettel mutatnak be, mint a bűnözés bölcsője, az már csak hab a tortán, hogy mindez Chicagóban játszódik. Ugye mindenki tudja: gengszterek, maffia, családi kapcsolatok, korrupt zsarúk és még korruptabb politikusok. Míg a Sparrowban a maffia egyik csicskása kényszerítette lányát a vezérhez, ebben az esetben maga a helyi vezér kényszeríti lányát egy szenátorhoz, csupán azért, mert az túl sokat tud róla és zsarolja.

S ezzel el is érkeztünk a főhőshöz, a dögös, fess és fiatal szenátor karakteréhez, aminek annyi köze volt a valósághoz, mint a tehénnek a baletthez. Értem én, hogy ez a történet fikció, de akkor is olyan formában kellene eladnia, hogy elhiggyem, igen, ez megtörténhetett. Wolfe Keaton szenátor karaktere pedig minden volt, csak hiteles nem. Egy olyan társadalomban, ahol a sajtó, a titkos szolgálatok, a politikai ellenfelek még azt is kiderítik, hogy az illető közszereplő hány kortyban nyelte le a reggeli kávéját és milyen színű az alsógatyája, ne mondja senki, hogy Wolfe Keaton fiatalon símán szenátor lesz az ő múltjával – mert a fickó csupán 30 éves. A politikában azért kicsit több év kell a helyezkedéshez, kapcsolatokhoz, meg meg kell várni, amíg kihalnak a többiek. S azt sem veszem be, hogy mindenkit a zsebében tart, hogy ne derüljön ki milyen életmódot folytat, mikor nem épp a nagy nyilvánosság előtt parádézik a fedhetetlen politikus szerepében, különösen, hogy egy újságírónővel kavar. A történet epilógusáról nem is érdemes beszélni, mert az már a science fiction határait feszegeti.

Ehhez a fickóhoz jön a női főhös, az erőszakos és hataloméhes bűnszervezeti vezér egyetlen lánya, a csupán 19 éves Francesca, akinek egyetlen célja lehet az életben: férjhezmenni ahhoz, akit az apja választ neki, és ennek a házasságnak természetesen a szervezet érdekeit kellene szolgálnia. Francesca nem buta lány, csupán megalkuvó és nem tud mit kezdeni magával azon a világon kívül, amit egész életében ismert. Őt a hagyományos értékek szerint nevelték, és meg kell felelnie apja elképzeléseinek és elvárásainak. Az, hogy ő kibe szerelmes, vagy mit szeretne az életével kezdeni, nem játszik az egyenletben. De azért nem lett kedvencem ő sem a daccból elkövetett hazudozásai miatt, amivel a saját életét bonyolította. Míg a szerző előző könyvének hősnője a gasztronómiáért élt-halt, Francesca a kertészkedésben leli örömét, de fura módon, mikor esélyt kap a továbbtanulásra, a jogi pályát választja. Csak, mert a bevallott motivációja sántít.

A történetben egészen fontos helyet töltenek be a mellékszereplők – ebben is hasonlít a Sparrowra –, akik tovább fokozzák a főhősök amúgy is bonyolult életét. Például Francesca apja, akin a szenátor régi sérelmeit akarja leverni, a házvezetőnő (ismét!), a főhős volt szeretője (ismét!) vagy akár Francesca szerelme.

Bár tömve volt erőszakkal, erotikával és izgalmasnak szánt epizódokkal, összességében akkor is egy vitathatóan összefércelt, közhelyes történet volt bosszúról, és egy olyan szerelemről, ami elől mindenkinek menekülnie kellene. Ez nem lesz újraolvasós, az már biztos. De ízlések és pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzés:

Sparrow 

Vi Keeland – Fiatal szerető

   Amikor először találkoztam Ford Donovannal, fogalmam sem volt, hogy ki ő…, néhány szembeötlő dolgot leszámítva.

   Tudtam róla, hogy túl fiatal hozzám, isteni a teste, sikeres és okos. De menjünk vissza a történet legelejére.
   A legjobb barátnőm kijelentette, hogy újra randiznom kellene, és a tudtom nélkül létrehozta a profilomat az egyik népszerű társkereső oldalon.
   Huszonegy és huszonhét éves kor között jelölte be a potenciális partnerek életkorát. Továbbá megjegyzésként odaírta, hogy az Orál Király és hasonló becenévvel rendelkezők azonnal a lista tetejére kerülnek.

   Nem lett volna szabad aktiválnia a profilomat…

   A lényeg, hogy így találkoztam Forddal. Elkezdtünk üzeneteket írogatni egymásnak. Megnevettetett, de ennek ellenére is zavart a kora, úgyhogy részemről csak barátságról lehetett szó.

   Miután hetekig győzködött, végül ráálltam, hogy egyetlenegyszer találkozzunk. Húsz évvel ezelőtt randiztam utoljára a középiskolai szerelmemmel. Tudtam, hogy nem lehet ebből semmi tartós, de kíváncsi voltam rá.

   Remegő lábbal léptem be az étterembe. Ford a bárpultnál ült. Amikor megfordult, elállt a lélegzetem. A szexi mosolyától majdnem lecsúszott a bugyim.

   De annyira ismerősnek tűnt…

   Ahogy közelebb értem, rájöttem, miért. A szomszéd nyaraló tulajdonosának a fia volt.

   A szomszéd fiú.

   Évek óta nem láttam, és ő időközben felnőtt férfi lett.

   Kimentem az étteremből és hagytam a fenébe ezt az őrültséget.

   Majd beköszöntött a nyár, és ki kezdett el ismét lejárni a családi nyaralóba?
   Vi Keeland #1 New York Times és USA Today bestsellerszerző legújabb regénye újszerű élményt ad ugyan, de most sem kell nélkülöznünk a szenvedélyt, a humoros, vérforraló csipkelődést és a romantikus érzelmeket sem.

   Álomgyár, 2020

   Eredeti cím: All Grown Up, 2019

   Vi Keeland már nem számít újoncnak a magyar olvasók körében, hiszen számos könyve jelent már meg. Írásai magyar nyelvű megjelenését két kiadó is gondozza, a Könyvmolyképző és az Álomgyár, s a kettő közötti különbség meglehetősen nagy. Ezen nem csak a csomagolás értendő, hanem a fordítás minősége is, de ezen most nem fogok elidőzni, mert semmi értelme.
   Nem mondanám, hogy nagy rajongója lennék a szerzőnek, de többnyire szívesen olvasom írásait, mert a mostanság elvárt romantika-erotika kombó mellett történet is van, méghozzá egészen hihető, ellentétben azokkal a szerzőkkel, ahol a hangsúly a csatakos erotikán van, olyan minél több, annál jobb alapon.
   Nem nagy filozófia kitalálni miről szól ez a történet, hiszen már a kreatív cím is sokat elmond: a fiatal szeretőről. Van ilyen témájú történet, nem is egy, tehát nem lenne nagy durranás, csakhogy az inkább megszokott idősebb férfi-fiatal nő kombináció helyett most egy fordított helyzettel találtam magam szemben, azaz a páros hölgytagja volt az idősebb, egészen pontosan tizenkét évvel.
   A való életben sem ritka az ilyen nagy korkülönbség a partnerek között, bár az esetek túlnyomó többségében tehetős idős urak cserélik le feleségeiket egy fiatalabb évjáratra, lehetőleg a saját lányuknál is fiatalabbra, mert azt hiszik, hogy ez jár nekik és ettől ők maguk is fiatalabbak lesznek egy dekoratív fiatal nő mellett. A fordított eset ritkább és hajlamosak vagyunk ítélkezni, hogy miért is lehetséges ez, mert ilyenek vagyunk mi, tele előítéletekkel.

   S pontosan ezek az előítéletek köszönnek vissza a könyv lapjain is, amikor Valentina a nála tizenkét évvel fiatalabb Forddal kezd randizni. Fordnak nincs gondja azzal, hogy egy idősebb nő társaságában lássák, Valentina viszont nem tudja magát túltenni a "mit fognak szólni az emberek" klisén.
   De mielőtt Ford és Valentina összejön, és megkezdődne az, ami tulajdonképpen egy egynyári kalandnak indul, a szerző bemutatja mindkét szereplőt. Kicsodák, honnan indultak és hovátartanak, milyen az életük.
   Valentina elvált asszony. Korán terhes maradt iskolai szerelmétől, s gyermekét tizenéves fejjel szülte. Bár egy ideje már vége a házasságának, még mindig nem tért vissza a randizáshoz, bármennyire is sürgeti barátnője. Még csak ott tart, hogy újra akarja kezdeni az életét, nyelvtanári képzést szeretne szerezni, s majd meglátja mi lesz
   Nos, igen, a barátnő, akinek minden történetben kötelező módon jelen kell lennie, és aki rendszerint ki is veri nálam a biztosítékot azzal, hogy kéretlenül beleavatkozik mások életébe, csupán azért, mert ő úgy gondolja, hogy ezt kell tennie. S a barátnő most sem tért el a megszokott sablontól, hiszen magánszorgalomból regisztrálja Valentinát egy társkereső oldalra. Nálam ez lett volna a barátság vége, de Valentina természetesen megbocsát barátnőjének. Erről a barátnőről még azt is tudni kell, hogy ő viszont egy nála sokkal idősebb férfi partnere.

   Ez a társkereső oldal hozza össze a nőt a huszonöt éves Forddal. S mit tesz a fikció ördöge? Valentina és Ford már időtlen idők óta ismerik egymást, hiszen mindkét családnak Hamptonsban van nyaralója, s egymás tőszömszédai. Ford pedig annak a Donovan házaspárnak a fia, akiknek házasságát, kapcsolatát Valentina mindig is csodálta, s legyünk őszinték: irigyelte is, hiszen az ő hazassága soha nem volt ahhoz hasonlítható. 
   S hogy mit keresett a társkereső oldalon Ford? Nem társat, hiszen nőkben sosem volt hiánya. A kiváncsiság vitte oddal, mivel ingatlanfejlesztő cége, mit korán elhunyt szüleitől örökölt, pont azon az oldalon hírdetett. Vicces, ugye? Nekem eszembe nem jutna társkereső oldalon ingatlant hírdetni, bár kaptam már ajánlatot, hogy a blogon például pólókat reklámozzak.

   Tehát Ford és Valentina összejön a neten, majd a hosszas üzenetváltások után sor kerülne a személyes találkozásra is, amikor is Valentina rájön, hogy Ford a szomszéd fiú és bár szimpatikus neki, jól meg is értették egymást, míg csupán a neten üzengettek, a nő számára nem opció egy kapcsolat egy nála ennyivel fiatalabb férfivel. Őt magát is egy fiatalabb nőre cserélték le, benne van a félsz, hogy a tehetős és mutatós Ford nagyon gyorsan valamilyen fiatal csinibaba után fog nézni, hiszen jelentkezőkből nincs hiány.
   Hogy ebből mégis hogyan lesz happy end, abban a hamptonsi nyaralásnak nagy szerepe lesz, bár nem mondanám, hogy egyértelmű hogyan is fog alakulni a kapcsolat. Zárójelként megjegyzem, hogy mindig volt bennem egy jó adag irigység az olyan könyves hősök iránt, akik megengedhették maguknak, hogy nyaranta 2-3 hónapot vakációzzanak.

   A történethez még hozzátartozik egy idős nő, akivel Ford egy alkoholizálás miatti félretárcsázás alkalmával ismerkedik meg. A nő egy idősotthon lakója és jövőbelátó álmai vannak Forddal kapcsolatban. No, lehet, hogy ez másoknak cuki és vicces lesz, akár megható is, nekem ez olyan felesleges volt, mint döglött lovon a patkó.
   Összességében egy kellemes, olvasható történet volt, némi giccsel és erotikával. Nem jelenteném ki határozottan, hogy újraolvasós, de egyszer mindenképpen el lehet olvasni, mert az idősebb nő-fiatalabb férfi kapcsolat azért még mindig kényes téma, és azért, hogy Ford és Valentina kapcsolata működhessen, szembe kell menniük a társadalmi előítéletekkel. Azt is nagyon szépen szemlélteti, hogy egy házasságban nem minden úgy van, ahogyan azt a felek a külvilágnak mutatják. 
   Ez egy újabb E/1-ben és váltott szemszögből megírt történet, és továbbra sem rajongok ezért a megoldásért. De nem vagyunk egyformák, meg ízlések és pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

A beosztott

Nagyképű öltönyös (Penelope Warddal közösen)

Egomániás

A vetélytárs