Jayne Ann Kretz – Titkos nővérek

A ​tizenegy éves Madeline és Daphne a legjobb barátnők: titkos nővérek. De egy éjszakán olyan szörnyűség történik velük, aminek hatására Madeline nagymamája az USA egyik végébe menekíti unokáját, Daphne édesanyja meg a másikba a lányát. Mindkét kislány tudja, arról, ami történt, soha nem szabad beszélniük. 

Tizennyolc évvel később Madeline-t felhívja annak az éjszakának az ötödik tanúja. A titok kipattant. Madeline két emberben bízhat csak: titkos nővérében, akit majd két évtizede nem látott, és Jackben, a biztonsági szakértőben. 

Ahhoz, hogy a titkok titkok maradjanak, egyre több embernek kell meghalnia. Jack és Madeline visszatér az eredeti szörnyűség helyszínére és hiába a gyilkossági kísérlet, a robbantás, a megfélemlítés, nem adják fel: kiderítik az igazságot. Pedig ehhez szembe kell nézniük nemcsak a múltjukkal, hanem saját magukkal és egymás iránti, egyre hevesebb szerelmükkel is. Mire megy egymással egy férfi, aki nem tud jövőt ajánlani, mert kapcsolatai rövidek és sikertelenek, és egy nő, aki nem bírja a testi közelséget? 

Jayne Ann Krentz szokás szerint mesterien keveri a krimit és a szerelmet ebben a regényében is.

Európa, 2018

Eredeti cím: Secret Sisters, 2015

Egy ideig többnyire kerültem Jayne Ann Krentz írásait, inkább azokat a klasszikus romantikusokat részesítettem előnyben, melyeket Amanda Quick néven ír, csupán ritkán csúszott be egy-egy kortárs krimi. Mert azt a szerzőről tudni kell, hogy akár kortárs, akár klasszikus romantikus, a történetben legalább egy személy meghal, vagy eltűnik és mellékszálként van némi erotikával dúsított romantika is. S többnyire némi ezotéria, miszticizmus is, ősi harcművészetek, ókori, már rég letűnt vagy kihalófélben levő népcsoportok életfilozófiája is fellelhető az írásaiban, és bevallom ezek azok, amik elrettentenek a szerzőtől és műveitől.

Szerencsére a Titkos nővérek mellőz minden ilyen és ehhez hasonlatos klisét, helyette egy meglehetősen modern és szövevényes krimit kaptam és romantikában sem volt hiány, mert egyszerre két szerelmi történet is kialakulóban lesz a szereplők között – ez természetesen ismét egy sokszereplős sztori, van honnan akár több romantikát is kisajtolni.

Mindjárt az előszó megadja az alaphangot, mikor a történet jelenéhez képes tizennyolc évvel korábbra repített vissza, a Cooper szigetre, ahol két kiskamasz lány, Madeline és Daphne titkos szövetséget köt, és attól a pillanattől ők egymás titkos nővérei. Madeleine a fogadó tulajonosának unokája, Daphne anyja a fogadó alkalmazottja és egyedül neveli lányát a világ szeme elől elszárt, nem túl ismert szigeten. Egy este, amikor a felnőttek a fogadó rendezvényén voltak elfoglalva, egy Porter nevezetű vendég az egyik lányt elrángatja a kertész fészerébe, hogy megerőszakolja. A másik felébred és segítségért fut, Porter pedig a kerti pavilon alatt végzi. Az öt emberből, aki az esetről tud, négy azonnal elhagyja a sziget, nem szólnak a rendőrségnek, csupán a fogadó mindenese, Tom Lomax marad, hogy gondozza az épületet és őrizze a titkot.

Tizennyolc évvel később a múlt fenyegetően bekopogtat. Ekkor Madeline már egy butikhotel-lánc tulajdonosa, nagyanyja hónapokkal korábban meghalt, a körülmények pedig arra kényszerítik, hogy visszatérjen a Cooper szigetre és szembenézzen a múlt történéseivel. Mi több, a dolgok tovább bonyolódnak, és biztonsága érdekében Daphnéval is ismét fel kell vennie a kapcsolatot. A két fiatal nő és Madeline biztonsági szolgálatának főnöke megpróbál utána járni, hogy mi is történik a szigeten, amely most mintha még jobban a helyi előkelőségnek számító Webster család befolyása alatt lenne.

Nagyszerűen felépített krimi volt, melyben a szokástól eltérően most nem egy, hanem rengeteg halálesetet kellett felderíteni, mert bizony hulltak az emberek, ha az érdek úgy kívánta.

A romantikus szál kiszámítható és semmilyen meglepetést nem okozott, már ha azt nem számítom meglepetésnek, hogy nem egy szerelmi történetet, hanem egyszerre kettőt is kaptam, hogy a happy end még ütősebb legyen, tehát nemcsak Madeline, hanem Daphne is megtalálja a maga párját. Ez azért jó így, más szerző külön könyvet írt volna Daphnénak, jól felhígítva és elhúzva a történetet, hátha össze lehet hozni belőle egy trilógiát is.

A történet pörgött, voltak meglepő csavarjai és egészen hihető volt, mivel nem tartalmazta a szerzőre oly jellemző ezotérikus-misztikus elemeket. Nekem bejött, olyannyira, hogy kedvet kaptam a szerző többi kortárs krimijéhez is. De hát ízlések és pofonok…

Abbi Waxman - Új örömök kertje

Lilian ​Girvan harminchét éves. Három évvel ezelőtt a szeme láttára halt meg a férje autóbalesetben, s ő azóta sem tud magához térni. Az őrült depresszió mélyéről valahogy felevickélt, de továbblépni képtelen… Öngyilkos gondolatai már csak elvétve vannak, ellátja két kislányát, és végzi a munkáját: illusztrátor egy könyvkiadónál. Ha a húga nem segítene lelkesen és rendszeresen, talán még erre sem lenne képes. A kiadó beíratja egy kertészeti tanfolyamra, hogy kellő tudással és lelkesedéssel illusztráljon egy sorozat zöldségtermesztési tanácsadó kiskönyvet. A tanfolyamon aztán véletlenszerűen összeverődött férfiak és nők társaságába csöppen és lassan-lassan képes lesz kibújni a csigaházból.
A napsütés és a növények gyógyító hatása, meg a húga őrült ötletei szinte észrevétlenül vezetik vissza Lilit az élő (és nem csak vegetáló) emberek közé. Lehet, hogy még a szerelem is megterem egy kiskertben?

Európa, 2017

Eredeti mű: Abbi Waxman – The Garden of Small Beginnings, Berkley, 2017

A szerző első és ezidáig egyetlen magyar nyelven megjelent könyve. Ami azt illeti angol nyelven sincs több neki, második regénye 2018-ban várható és nagyon remélem, hogy megjelenés után hamarosan elérhető lesz a magyar olvasótábor részére is.

Teljesen véletlen volt találkozásom a könyvvel, nem is igazán akartam elolvasni, hiszen a témája már sokszorosan lerágott csont: fiatal nő korán elveszíti férjét, aki egyben nagy szerelme is, egyedülálló anyaként gürizik – meg kell a szívnek szakadni, milyen nehéz neki egyedül két apró lánykával, s egyszer csak ott az új szerelem, az újrakezdés, a második esély, nevezd aminek akarod. Ezt a témát már unalomig körüljártuk bármilyen nemű is legyen az az egyedülálló szülő. Legutóbb épp Nicholas Sparks Mindig van holnap című könyvében találkozhattam egy ilyen egyedülálló szülővel, s a felsorolást lehetne hosszan folytatni, mert van honnan.

Abbi Waxman könyve más az eddig olvasottakhoz képest, és elmondom miért. Első sorban azért, mert a hősnő – aki maga meséli el a történetet – tárgyilagos saját magával szemben. Nem játsza túl a lelki nyomorát, nem titkolja el öngyilkos gondolatait, tisztában van vele, hogy gyarló és esendő, hogy egyik napról a másikra él – és ezt nem anyagi szempontból kell éreteni. Mert Lilian még mindig nem dolgozta fel férje halálát, bár évek teltek el a tragikus eseménytől és azóta is gyászterapeutához jár. Ennek ellenére képes humorral és jó adag öniróniával mesélni mindennapjairól, a rá szakadt gondokról, a tanácstalanságról, bűntudatról, arról, hogyan vesztegeti meg édességgel lányait öt perc csendért.

Tehát itt van nekünk Lilian, a depresszióban dagonyázó kétgyermekes özvegy, akinek mindene a két gyermeke és a munkája körül forog. Az egyetlen aki még nem adta fel és reménykedik, hogy csak idő kérdése és Lili ismét a régi lesz, az Rachel, a húga, aki a baleset után rögtön kézbeveszi a kis család ügyeit.

Ahogy a fülszöveg is írja, Lili illusztrátor és a kiadója íratja be a kertészeti tanfolyamra, mert ez majd kapcsolódik egy jövőbeli munkához. Csakhogy hamarosan kirúgják a kiadótól is, és Lilinek a kertésztanfolyam lesz a menedék, ahová magával viszi lányait és meglepő módon a húgát is, aki folyamatosan megpróbálja visszarángatni a mindennapok valóságába.

A kertésztanfolyam pedig új lehetőségeket nyit meg Lili előtt, hiszen számára ismeretlen dologgal foglalkozik, új emberekkel találkozik, és lassan, de kötődni kezd frissen szerzett ismerőseihez, a tanfolyamot vezető Edward Bloem pedig férfiként is megtetszik neki. Ez a vonzalom magától értetődően nem egyoldalú.

Vegyük sorra, kivel tölti idejét hősnőnk a szombati kertésztanfolyamokon:

Első sorban a lányaival, a koravén gondolkodású, megfontolt Annabellel és a cserfes, szeleburdi Clare-rel,

Rachellel, húgával, aki műtárgykereskedő, lepedőművész és őrült ötletei vannak,

Francesszel és Eloise-zal, a leszbikus tanárpárossal,

Angelával, a zárkózott és nehéz sorsú elvált anyával, és fiával Robbal,

Gene-nel, a visszavonult kőgazdag bankárral, akinek természetesen fiatal felesége van,

Mike-kal, a különc zsenivel, aki hobbijainak él és ezek a hobbik az extrém sportokhoz köthetőek, a kertészeti tanfolyam csak egy újabb hóbort.

Ezek az látszólag nem összeillő emberek – beleértve Lilit és családtagjait – lassan megnyilnak egymás előtt, törődni kezdenek egymással, egymás életére befolyással lesznek.

S ehhez az illusztris társasághoz csatlakozik sógornője és egyben legjobb barátnője, Maggie, aki saját gondjait zúdítja a nyakába, hiszen olaszországi otthonából futott haza, mert életközép válságban szenvedő férje lecserélte egy fiatalabb évjáratú csinibabára. Ugye ez egy újabb klisé: a legjobb barátnő bátyjába szeret bele a hősnő és férjhez is megy hozzá, hogy a középkorú férfi-csinibaba felállást már ne is említsük. Hab a tortán a kiöregedett modell anya, egy végtelenül önző és megkeseredett alkoholista, aki saját személyén kívül senkiről sem tud jót, szépet mondani, még saját gyermekeiről sem.

Természetesen kiszámítható a végkifejlet és senki világát nem rengeti meg ez a történet, mert semmi újjal nem szolgál a témában, viszont a szerző stílusa egyedivé és nagyon szórakoztatóvá teszi.

Van még egy dolog, ami a könyv mellett szól. Nincsenek benne süti- vagy ételreceptek, a hősnő nem nyit kávézót, cukrászdát vagy virágboltot, viszont minden fejezet végén kertészeti tanácsokat kapunk. Olyan dilettánsoknak valót, szájbarágósan leírva, s ha nem lenne már egyik hobbim a kertészkedés, akkor minden bizonnyal kedvet kaptam volna hozzá.

Nagyon kedveltem a történetet, első sorban az író stílusa miatt. Ajánlom mindazoknak, akiknek most épp egy könnyed, humorral gazdagon meghintett olvasmányra van szükségük. Tehát ne menjetek el könyv mellett, mint ahogyan én szinte megtettem... meg természetesen az ízlések és a pofonok.

“– Anya! – szólt Annabel, miközben a spagettit tekergette a villájára, legújabb tudományaként. A tekergetés rendszerint jóval tovább tartott a szükségesnél, de hiszen a gyakorlat teszi a mestert.

– Igen, drágám? – feleltem, még egy kis sajtért nyúlva.

– Mondtam már, hogy van fiúm?

– Nem... – válaszoltam Rachelre sandítva. – Ki az?

– James.

Jól van, őt legalább ismerem. Egy hús-vér kisfiú, nem képzeletbeli.

– Tényleg? Akkor jó, őt szeretem.

Hatalmas falat tésztát gyömöszöltem a számba, és hálát adtam Istennek az olaszokért. Spagetti, pizza, fagylalt... Ha nem folyton a szerelmeskedéssel lennének elfoglalva, és nem pöfögnének szüntelenül fel-alá a Vespáikkal, szerintem ők irányítanák a világot.

– Á, nagyon lüke. – Annabel grimaszolt. – De azért a fiúm.

– Ő is tud róla?

– Dehogy! Természetesen nem! – tiltakozott megbotránkozva.

Rachel Clare-re nézett.

– Neked is van fiúd?

– Nem, én férjnél vagyok. – Clare szája tele volt spagettivel, de közben vigyorgott.

– Csak nem? – Rachel tovább falatozott. – Kihez mentél hozzá?

– Frankhez.

Frank, a nevét hallva, megcsóválta a farkát a földön.

– Ajjaj. Tudod, hogy a férjed gilisztás?

Clare bólintott.

– Clare, nem mehetsz férjhez egy kutyához! – szólt közbe Annabel türelmesen, de határozottan. Letette a villáját.

– De igen. Kész, vége. – Ez volt Clare kedvenc szavajárása. Sokféle helyzetben mondhatta, hogy „kész, vége”: ha a falra rajzolt, ha a padlóra pisilt, vagy ha megevett egy cukorkát. Kész, vége, nem lehet visszacsinálni. Csupa lezárás, véglegesség.

– De az emberek nem házasodhatnak össze kutyákkal!

– Miért ne? Szeretem Franket.”

(Abbi Waxman – Új örömök kertje, Európa, 2017)

Lauren Rowe - A panasz

A klub 2

A ​​szerelem a jók öröme, a bölcsek csodája és az istenek szórakozása.

Sarah, az önbizalomhiányos szépség, és Jonas, a páratlan szerető, arra érkezik haza a belizei trópusi paradicsomból, ahol szinte folyamatosan szeretkeztek lombházikójukban a bőgőmajmok szerenádja közepette, hogy Sarah lakását feldúlták és átkutatták. Jonas megfogadja, hogy bármi áron megvédi szerelmét, főleg, mert saját múltja is kísérteni kezdi. Kitalál egy tervet, hogy felgöngyölíthesse a Klubhoz vezető szálakat, Sarah-t azonban nem avatja be a részletekbe. És ez súlyos hibának bizonyul… 

Folytatódik Sarah és Jonas erotikában gazdag története. Az exkluzív társkereső klub, ahol Jonas ártatlan szórakozást keresett, a zabolátlan szenvedély, az emésztő vágy és a szerelmi bánat terepévé vált.

Sarah: „Mintha egész életemet egy palackba zárva éltem volna, amiből ez a pasi most kihúzta a dugót. És azóta semmi másra nem tudok gondolni, mint hogy téged, Jonas, te szeretők gyöngye, szomorú szemű, buja ajkú szerelmem, olyan gyönyörben részesítselek, amilyet még sosem éltél át, hogy olyan kielégülést, biztonságot, imádatot nyújtsak neked, amiről nem is gondoltad volna, hogy létezik, hogy felszabadítsalak, úgy, ahogy te felszabadítottál engem.” 

Jonas: „A szerelem súlyos elmebaj.”

Európa, 2016

Eredeti mű: Lauren Rowe – The Reclamation, SoCoRo publishing, 2015

Az első könyv után azt mondtam, hogy nem fogom tovább olvasni, s mégis megtettem, mert ugye adva volt a lehetőség.

Ha a szexet kihagyjuk belőle, akkor egyetlen fejezetben meg lehet írni a könyv cselekményét… nagylelkű leszek, legyen novella... rövid novella... inkább szösszenet... Tehát folytatódik a filozófus, kőgazdag playboy és a frusztrált szegény lány Odüsszeája

Az első résztől (A Klub) eltérően itt most többször megjelenik Jason, az ikertestvér és Kat a barátnő, ha nem egyéb, ezek ketten majd valamelyik folytatásban összejönnek – 7 részes a sorozat, idejük van. Ezen kívül a két főszereplő, Sarah és Jonas,  Platón idézgetését továbbra is szex utáni utójátéknak használja, sőt, már Sarah is rákapott a filozófiára. A szende kis Sarah, aki ugye az első részben egy egész köteten át ellenállt az orgazmusnak, most gátlások nélkül át tudja adni magát az élvezetnek, akár az egyetemi könyvtárban is.

Ugye, az első rész azzal végződött, hogy Sarah és Jonas felfedezi, hogy az exklúzív társkereső ügynökség tulajdonképpen egy szexuális szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás. Ez a rész onnan folytatja és arról szól – mármint akkor, amikor épp nem Jonas és Sarah újabb orgazmusairól és az azt követő Pláton idézetről –, szóval ebben a részben Jonas megpróbálja felgöngyölíteni a szálakat a társkereső/szexvállalkozás körül, és nem is lenne rossz sem az elképzelése, sem a módszere, ha Sarah, bizalmatlanságtól és féltékenységtől vezetve bele nem rondít – hát ilyenek a frusztrált libák… S mivel Sarah túl sokat engedett meg magának úgy, hogy nem is ismerte az ellenfelet, fizetnie kell a tévedésért: levadásszák… – Ez két bővített mondat volt, ennyi a könyv cselekménye.

Ezért sokan meg fognak kövezni, de akkor is leírom: túl sok értelmetlen lelkizés, túl sok erotika, vontatott, unalmas… komolyan vége, nem olvasom további részeit mert számomra ez kész időpocsékolás.

De hát ízlések és pofonok…

A sorozat  első részéről és folytatásairól 

olvashatsz itt:

A Klub

Lauren Rowe - A Klub (A klub 1)

Létezik egy exkluzív társkereső klub, amely borsos tagsági díj ellenében garantálja, hogy bárki számára megtalálják a tökéletes partnert. Nagy reményekkel ide jelentkezik Jonas Faraday, a jóképű, sikeres üzletember és szexmániás nőbűvölő, aki azt tekinti legfőbb küldetésének, hogy minden nőt, akit ágyba visz, eljuttasson a csúcsra. Kisvártatva üzenet kap a Klub egyik munkatársától, aki elárulja, hogy még sosem volt része a teljes gyönyörben. Jonas megszállottan keresni kezdi, és mindent megadna, hogy bizonyíthasson. A Klub, ahol ártatlan szórakozást keresett, a zabolátlan szenvedély, az emésztő vágy és a szerelmi bánat terepévé válik hősünk számára.

Üdvözöljük a Klubban, ahol minden álma valóra válhat!

Eredeti mű: Lauren Rowe - The Club

Európa Kiadó, 2015

Nagyon megtévesztő fülszöveg, teljesen másra vártam és nem tetszett amit helyébe kaptam. Egy sorozat első része, aminek további részeit reményeim szerint nem fogom elolvasni. 

A két főszereplő folyamatosan fényezi egymást, kizárólag szuperlatívuszokban beszélnek egymás testi, mentális és lelki adottságairól és nincsenek híján az önbizalomnak sem. Pornográfiát súroló erotikus jelenetek amelyek Pláton idézésével folytatódnak. - Emelje fel a kezét aki szex után Plátonból, vagy bármely más ó- vagy jelenkori filozófusból idézget és mélyrehatóan meg is beszéli azon idezetek értelmét partnerével.

A szereplők közhelyesek. Jonas Faraday egy újabb szívdöglesztő, unatkozó milliomos, Sarah pedig a keményen dolgozó-tanuló fiatal lány, tehát sablonos összeállítás, tizenkettő egy tucat

A cselekmény egyszerű: a főhős eldönti, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy bebízonyítsa a főhősnőnek - aki a Klub alkalmazottja és a főhős felvételi kérelmének elbírálója -, hogy igenis képes az orgazmusra. A főhősnő pedig sokszáz oldalon ellenál - mentálisan, természetesen, mert fizikailag keményen folyik a szex. Ennyi. Habnak a tortán az utolső pillanatban kiderül, hogy a Klub nem más mint egy nagy nemzetközi kupleráj.

Egy adott pillanatban drukkoltam már Sarah-nak, a főhősnőnek, hogy legyen már meg az a tetves orgazmusa és legyen vége a könyvnek. De hát ízlések és pofonok...

A sorozat további részei, egyelőre angolul:

2. The Reclamation
3. The Redemption
4. The Culmination



A további részek az ikerpár másik tagjáról, Josh Faradayről szólnak:

5. The Infatuation - Josh and Kat Part I
6. The Revelation - Josh and Kat Part II
7. The Consummation - Josh and Kat Part III