Sarah Adams – Add nekem, vagy elveszem

   Ha Rómában jársz 3

   Emily Walker romantikus regényeket ír, és gyűlöli, ha valaki belerondít az aprólékosan megtervezett világába.

   Különösen akkor, ha legendás ősellensége, Jack Benett teszi, aki pont az ellentéte azoknak a hősöknek, akiket Emily regényeiben megálmodott.

  Jack egy meghiúsult eljegyzés után visszatér a városba, ráadásul úgy tűnik, maradni is akar…

   Örül, hogy újra Rome-ban van, felújíthatja a házát, és írhatja az újabb krimijét – előző könyve bestseller lett. Egészen addig örül, amíg rá nem ébred, hogy épp annak a nőnek a szomszédja lett, aki mindig is áskálódott ellene.

   Miközben a kettejük közti ellenségeskedés elmérgesedik, Emilynek frusztráló módon épp Jack segítségére lenne szüksége ahhoz, hogy kimásszon a bajból.

   Ha összefognak, az véget vethet-e a rivalizálásuknak?

   Vagy olyan fordulathoz vezet, amire egyikük sem számított?

Next21, 2025

Eredeti cím: Beg, Borrow, or Steal, 2025

   Az utóbbi időben egyre több olyan könyv kerül a kezembe, amely szerzői előszóként figyelmezteti eljövendő olvasóját, hogy érzékenyebb témákról is szó esik, s ha zavarja az erotikus tartalom, akkor ne olvassa el x és/vagy y fejezetet. Ez is egy olyan könyv – bár szerény véleményem szerint semmi olyasmi nem történik ebben a könyvben, ami megmagyarázná annak a bevezetőnek a jelenlétét. Nem tudom, hogy ezeket a kínos bevezetőket a szerzők magánszorgalomból írják, vagy kiadójuk kényszeríti rá őket, de egy biztos: fene essen az érzékeny lelkivilágukba, mert az utóbbi időben nagyon túltoljuk az ilyen „nyugalmat megzavaró tartalom”-ra való figyelmeztetéseket. Az élet nem küld figyelmeztetéseket, hanem csak úgy megtörténik, jóval és rosszal egyaránt.

   No, de hagyjuk az én személyes elégedetlenségem és beszéljünk Sarah Adams könyvéről, mely egy korábban megkezdett sorozat (Ha Rómában jársz) harmadik része. Gyorsan elmondom azt is, hogy önálló történetként is megállja a helyét, hiszen minden történet egy-egy Walker-testvérről szól, s történik elég utalás a korábbi részekben történtekre, hogy az ember lányának ne legyen hiányérzete, ha épp nem olvasta volna őket.

   Aki ismeri a korábbi részeket is, az már egészen otthonosan érzi magát Rome-ban – mert tévedés ne essék: nem az itáliai Rómáról van szó, hanem egy amerikai kisvárosról Kentucky államban –, tudja ki kicsoda, hiszen a férfi főhős kivételével az összes szereplő ismerős, tehát a női főhős, Emily Walker is.

   Ha már szóba került a női főhős, akkor el kell mondanom azt is, hogy a fülszöveg meglehetősen pontatlan (az angol eredeti sem sokkal jobb), mert Emily Walker nem ír romantikus regényeket. Legalább is így, többes számban nem. Imádja olvasni őket, és mindössze egyetlen írói próbálkozása van. Ezt a könyvet dédelgeti, alakítgatja, szeretgeti, amikor éppen nem másodikos tanítónő, vagy nem valamelyik testvérének segít. Vagy éppen nem a főhőst gyűlöli. Mert ez a történet az ellenségekből szerelmesek fajtából való.

   Emily és Jack Benett (a főhős) ellenségeskedése régi keletű, s még az egyetemi évekhez vezethető vissza, amikor is Jack rossz időben volt rossz helyen, Emily pedig frissen dobott státuszának minden dühét rázúdította. Így kezdődött a sok éven át tartó vetélkedés-viszálykodás, mely túlélte az egyetemi éveket, s még az azt követőeket is, hiszen Jack és Emily ugyanabban az iskolában tanított, amíg Jack menyasszonyát követve el nem költözött. És most Jack visszatért. Mi több: Emily szomszédságában vett házat.

   Nagyon kedvelem Sarah Adams írásait, ezt a történetet is szerettem, annak ellenére, hogy Emily túltolta Jack ellen érzett ellenszenvét. Mert mindenért Jack volt a hibás: a magányáért, a bizonytalanságáért, a magára vállalt szerepekért. Emily nem igazán játszott tisztességesen, mikor egy egész város szimpátiájával maga mögött nehezítette meg Jack életét, akinek magának is vannak feldolgozandó dolgai, például nárcisztikus apjával való viszonya.

   Mikor lesz az ellenszenvből szerelem? Jack esetében nem is lehet ellenszenvről beszélni, ő csak partner Emily kisded játékaiban, annak ellenére, hogy a lány néha túlzásokba esik, ami a szívatásokat illeti. Emily pedig lassan felfedezi, hogy kettőjüknek nagyon sok közös dolga van, hogy Jackre mindig számíthat, hogy talán az ördög nem is olyan fekete, mint amilyennek lefestik...

   Szerethető történet, annak ellenére, hogy a hősnőt nem kedveltem indokolatlan piszkálódásai és gyakori infantilitása miatt (s bevallom, a címet sem tudom értelmezni). Humoros volt, pörgős, volt mondanivalója, és nem az erotikára épített. Kíváncsian várom majd az utolsó Walker testvér történetét is, hiszen történt arra elég utalás, hogy mi is várható és kik lesznek a főhősök. Nem mondanám, hogy ez volt az írónő legjobb könyve, de ízlések és pofonok...

További Sarah Adams könyvekről olvashatsz:

A szabálykönyv

Csalóka szerelem

Lauren Appelbaum – Büszkeség és szingli élet

   Az a végzetem, hogy vénlány és banya legyek, nem igaz? Faházat kellene keresnem az erdőben, meg macskákat, nem férfiakat.

   Ez az év is ugyanúgy kezdődik. Nem elég, hogy Rachel megragadt egy munkahelyen, amit utál, és a férfiak terén is mindig beleválaszt, de idén tölti be a harmincat is. Ráadásul az anyja is azon mesterkedik, hogy összehozza a szomszéd házat megvásárló, jóképű techmilliomossal, Christopher Butkusszal, aki rosszabb benyomást nem is tehetett volna rá az első találkozásukkor.

   Amikor Rachel élete és az eddig biztos pontnak számító baráti köre darabokra hullik, abban a személyben talál támaszra, akire a legkevésbé számított volna: a bosszantó, mégis meglepően vicces és figyelmes techguruban. Egy felkavaróan őszinte, kézzel írott levél pedig elülteti Rachel fejében a kételyt: vajon végig rosszul ítélte meg a férfit?

General Press, 2025

Eredeti cím: Rachel Weiss’s Group Chat, 2024

   Ezt a könyvet úgy reklámozta magyar nyelvű kiadója, hogy a Büszkeség és balítélet modern változata, talán azt is hozzátették, hogy romantikus komédia, de erre azért nem vennék mérget.

   Én nagy rajongója vagyok Jane Austen könyveinek és különösen a Büszkeség és balítéletnek, melyet többször is elolvastam, láttam számos filmadaptációját, és még a modernizált változatait is. Ezért nyilvánvalóan felcsillant a szemem, s akartam ezt a könyvet. Nemrég egy másik klasszikus modern átíratát olvastam, s az nagyon bejött, gondoltam ugyanez fog történni Appelbaum könyvével is. Nos, a rózsaszín köd gyorsan oszlott, mert ez az, amire azt szokták mondani, hogy a szerző forog a sírjában.

   Nem értettem azt sem, hogy miért kellett még jobban Austen könyvére hajaztatni a magyar címmel, mikor semmi köze nincs az eredetihez, ami fedné is a valáságot, hiszen Rachel Weiss meglehetősen sokat lóg a barátnőivel csoportos beszélgetésekbe bonyolódva.

   A történet hősnője Rachel Weiss – nem Elizabeth Bennet, bár van neki egy Jane nevű nővére – egy négy gyermekes zsidó család gyermeke. Releváns a történet szempontjából a zsidó család? Egyetlen pillanatig sem, ugyanúgy lehetett volna mexikói vagy kínai, hindu vagy muzulmán. Rachel egy olyan munkát végez, amit utál, igazándiból a munkahelyét is utálja, és mint később kiderült, kemény szocialista beállítotságú (amíg másé a pénz), mert rühelli a gazdagokat. Nála szörnyebb peszónát nehéz elképzelni, pedig az anyja még ennél is szörnyebb a maga rögeszméivel idősebb lányai férjhezmenetelét illetően.

   Tehát a Weiss családnak nem öt lánya van, csupán négy – a két fiatalabb közpiskolás korú plázacica ikerlányok –, s az idősebb már jó ideje stabil párkapcsolatban és, csakhogy Mrs Weiss-nek ez sem elég, neki esküvői harangok kellenének, bármi áron. Ezért is próbálja Rachel útjába terelgetni a szomszédék dúsgazdag fiát Christopher Butkust – ő lenne az, aki Austennél Mr. Darcy, s Appelbaum szorgalmasan le is másolja a karaktert, az őt övező konfiktusokat, félreértéseket, stb... még azt a fránya kézzel írt levelet sem tudta kihagyni.

   Igazándiból ez egy bűnrossz paródia volt, pedig a szerző mindent elkövetett, hogy valami menőt hozzon össze. Például belekeverte a #MeToo mozgalmat is, hátha bár az üt, ha a története nem is. S ami kiverte a biztosítékot: a férjezett barátnője lefekszik a pasijával, ő meg épp, hogy homlokon nem csókolja ezért. Melyik világon?

   Nem találok szavak arra, hogy mekkora csalódás volt ez a gyenge minőségű karikatúra. S mivel ez a szerző első és ezidáig egyetlen könyve, talán jobb lenne mindenki számára, ha ez így is marad. Ez egy kicsit sem vicces, viszont annál idegesítőbb.

 

Saskia Roy – Rush – A szerelem hajszája

   A férfi vágya fel fogja őt emészteni.

   Nincs más lehetősége, mint megadni magát neki.

   Lena Aden azért ment Los Angelesbe, hogy íróként sikert arasson. Öt évvel később még mindig az álmát kergeti, és azon tűnődik, hogy ideje lenne újrakezdeni.

   Nico Laurent a Forma-1 világbajnoka és a világ legkívánatosabb agglegénye. Megszokta, hogy bármelyik nőt megszerzi, akit csak akar, és ő most úgy dönt, Lenát akarja.

   Az első együtt töltött éjszakájuk után a lány azt veszi észre, hogy folyton csak Nicóra gondol, így enged a kísértésnek és újra találkozik a férfival. Ezzel Lena hirtelen belekeveredik a gyors autók, a bulik és a pénz mámorító világába. A lány még soha nem volt ilyen vakmerő, és ez tetszik neki.

   Lena és Nico szenvedélye tagadhatatlan, de ilyen hőfokon valaki óhatatlanul megég…

Maxim, 2025

Eredeti cím: Rush, 2024

   Vallomással tartozom: amikor jó pár nappal ezelőtt olvastam ezt a könyvet, első blikkre azt gondoltam róla, hogy ez egy orbitális szemét. Aztán elgondolkoztam rajta, hogy talán mégsem.

   Tiszta véletlenül került kezembe a könyv (egy haverinától kaptam, nem a kiadótól), s mivel épp belefért az időmbe, elolvastam.

   Semmit nem tudtam sem a könyvről, sem a szerzőjéről, hanem utólag néztem meg a Goodreadsen és a Molyon mit írnak róla. Így tudtam, meg, hogy ez Saskia Roy első, és pillanatnyilag egyetlen regénye. És azon is meglepődtem, hogy az olvasói értékelések alapján ez a könyv mélyen a bányászbéka becses hátsója alatt van – nem mintha engem valaha is befolyásolt volna, hogy mit gondolnak mások egy-egy könyvről, mert az olvasás egy szubjektív folyamat.

   Történet nem túl bonyolult: a zavaros családi háttérrel és egy abszolút nem támogató anyával a hősnő (Lena Aden) nem íratkozik be a jogi egyetemre, hanem Los Angelesbe megy álmokat kergetni, mert ő márpedig forgatókönyv író szeretne lenni. És erre ad magának öt évet. Itt volt az első fintorgásom: a hősnő a történet idején egy lépésre van a harminctól, öt éve él Los Angelesben, mi a bánatot csinált azelőtt, hisz a matematika mai állása szerint olyan 24-25 évesnek kellett lennie, amikor a költözés mellett döntött. Addig símán elvégezhette volna az egyetemet is odahaza.

   Nos, mint ahogy az lenni szokott, Lenát nem várja tart karokkal az álmok városa, és egyállandóan bezárással fenyegetett, lepukkant színházban gürizik, egy modell-lel osztja meg albérletét, és a maga módján egy konzervatív angol lány, aki nem igazán rajong a partikért, nincs férfi az életében, és lassan kezdi elfogadni, hogy a legjobb az lesz, ha fülét-farkát behúzva hazamegy Londonba.

   Csakhogy lakótársa – aki egy partiarc és tudja hogyan kell Los Angelesben élni –, elcipeli egy puccos partira, ahol Lena természetesen kilóg a társaságból, egészen addig, míg egy eldugott teraszon össze nem fut Nico Laurenttel, az F1 aktuális bajnokával, és akivel saccperkábé öt perc alatt szexuális viszonyba bonyolódik. Ez volt a kettes számú fintor: ne már! Okés, ha az ember lányának vannak egyéjszakás kalandjai, ha független és fiatal, de legalább kéresse magát egy kicsit, a bánatba!

   A „találkozásnak” természetesen következményei lesznek: nem, a lány nem terhes lesz, hanem rögeszmés. Egészen a zaklatásig menően, kihasználva barátnője kapcsolatait és mesés ruhatárát. Kár tovább ragozni, Lena megkapja amit akar: Nico felfigyel rá, kapcsolatuk lesz, ami meglehetősen viharos. És ettől a pillanattól Lenának minden másodlagos lesz: a színház, ahol dolgozik, a barátai, minden. Nico egyet füttyent, ő kettőt pattan.

   A szerzőnek alapos ismeretei lehetnek a Forma 1 világából (vagy Google a barátja), hiszen, ha valakit egy kicsit is érdekel az a sport, akkor felismer több valós dolgot is. Például a főhősnek egy neurológiailag sérült öccse van, amiről rögtön Lewis Hamilton jutott eszembe, hisz neki is van egy ilyen öccse – hogy csak egy példát említsek.

   Ami a történet erotikus tartalmát illeti, a szerző szinte mindent kimaxolt: szexet minden lehető és lehetetlen helyen, kukkolást, édes hármast több felállásban is, leszbikus szexet is – bár ennek az értelmét nem igazán láttam és nem is volt releváns a cselekmény szempontjából.

   Ez egy nagyon durva történet volt egy rögeszmés nő és egy nárcisztikus férfi (mindig a nehéz gyerekkorával takarózik) toxikus kapcsolatáról, egy olyan világban, ahol minden a látszatról szól, ahol senki nem vagy, ha nem ismered a megfelelő embereket. Nagyon nyers és nagyon szókimondó stílusban íródott, de ez engem nem különösebben zavart. Ez egy görbe tükör azok elé a nők elé tartva, akik mindenre képesek egy kövér bankszámlával rendelkező pasiért. Tetszik vagy sem, vannak ilyen nők. És olyan férfiak is, akik bármit megengedhetnek maguknak. Nem kedveltem egyik szereplőt sem, bármennyire is valóságosak voltak.

   Meg kell említenem a történet végét is. Brávó a szerzőnek, amiért nem egy sablonos happy endet választott, hanem volt mersze bevállalni egy másik megoldást. Ez nekem abszolút pozitívum.

   Nem mondom, hogy zseniális volt és imádtam, de rossz sem volt.