2019. november 28., csütörtök

Sarina Bowen – Keserédes


   True North 1



   Az Elle Kenedyvel közösen írt könyve után (Ez a srác - Him) Sarina Bowen saját történettel, egy sorozat indítókötetével mutatkozik be a magyar olvasóknak, mely a romantika mellett a vermonti farmerek életébe is betekintést nyújt.
   Kövesd blogturnénkat, s amennyiben helyesen válaszolsz feladványunkra, a tiéd lehet a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyike.



A ​farmerek energiája tartja mozgásban a földet.
Griffin Shipley cseppet sem számított arra, hogy egy vermonti földút szélén, egy árokban fog összefutni egykori egy (vagy a pontosság kedvéért két-)éjszakás kalandjával. Öt évvel ezelőtt azonban mintha egy másik élete lett volna…
Griff huszonhét évesen, nem igazán önszántából került a családi farm élére. Még hatalmas válla is nehezen bírja a terhet: neki kell támogatnia anyját, három testvérét és hangyás nagyapját is. Nincs ideje a lányszövetség egykori tagjára, aki fél áron akarja felvásárolni a termésüket.
Vermont sosem szerepelt Audrey Kidder utazási tervei között. Ahogy Griff Shipley sem. De muszáj kapnia egy második esélyt az őt foglalkoztató étteremlánctól. Na, jó, egy ötödik esélyt. És egyetlen beképzelt, szexi, szakállas farmer sem állhat az útjába.
Ellenfelei egymásnak. Egészen más dolgokat várnak az élettől. Nagy kár, hogy a kettejük közt levő érzéki feszültség olyan pikáns, mint Audrey szupertitkos barbecue szósz receptje, sőt…
Figyelem! A szöveg pikáns jeleneteket, ínyencségeket és egy gőzölgő, kültéri zuhanyt tartalmaz, valamint bebizonyítja, hogy a farmerek nem röstellik bepiszkolni magukat.


Könyvmolyképző, 2019
Eredeti cím: Bittersweet, 2016



   "A gyümölcs is zöldség, csak finomabb és szebb. Emellett, ha a gyümölcsöt hagyjuk megrohadni, bor lesz belőle, ami a kelbimbóval soha nem történik meg"
P. J. O'Rourke

   Őszintén bevallom, hogy Sarina Bowen neve nem sokat mondott nekem mielőtt Elle Kennedy-vel közösen írt könyve (Ez a srác - Him) meg nem jelent magyar nyelven. Akkor sem tudtam eldönteni, hogy kedvelem-e vagy sem, hiszen, ha két szerző jegyez egy közös könyvet, akkor szinte lehetetlen eldönteni, hogy kinek mi és mekkora volt a hozzájárulása a mű megszületéséhez, azt pedig már tudtam, hogy Kennedy-ért nem rajongok. Hogy mégis igent mondtam erre a könyvre, abban nagy szerepe volt egy olyan Blogturné Klubos hölgy nagyon pozitív hozzáállásának, akinek a véleményére érdemes odafigyelni, hiszen nemcsak hasonló zsánerben olvasunk, hanem az ízlésünk is hozzávetőlegesen hasonló. Ééééés most sem csalódtam.
   A Keserédes a szerző True North nevű, hat részes sorozatának nyitókötete, mely a vermonti Shipley család tagjainak (vagy a farmon élő mellékszereplők) történetét mutatja be, mert a helyszín egy almafarm, többek között ebből él meg a Shipley család. Ide érkezne meg üzleti tárgyalásra Audrey Kidder, csakhogy útjába akad egy árok, ahová olyan ügyesen parkolja kocsiját, hogy kijönni már nem tud.
   Audrey Kidderről tudni kell, hogy nem egy ostoba libácska, annak ellenére, hogy anyja ezt szinte állandóan érezteti vele, mert nem felel meg az elvárásainak. Ugyanis anyja az a fajta ambíciós nő, akinek a munka az első, több cég igazgatótanácsában is ott ül, párkapcsolatokra nincs sem kedve, sem ideje és gyermekét is a spermabankkal hozta össze. Valami hasonlóan nagyot vár el lányától is, akinek viszont teljesen más tervei vannak: ő séf akar lenni a saját vendéglőjében. 
   Audrey egyelőre lóti-futi a több vendéglőt is működtető cégcsoporton belül, ott helyettesít, ahová küldik, és azt csinál amit mondanak neki. Most éppen a cég nevében tágyalna a termelőkkkel a farmról a konyhába projekt keretén belül, s egyetlen elvet kellene követnie: lehetőleg aprópénzért megszerezni a lehető legjobb alapanyagokat. Nem szívesen teszi ezt, de bizonyítani akar, hiszen cége pályázatot írt ki egy új vendéglő létrehozására, Audrey pedig meg szeretné nyerni, hogy végre félig-meddig saját vendéglőjét vezethesse. Nekem gyengéim az ilyen történetek, ahol az egyik szereplő séf, mert az én gasztronómiai tudományom az éhenhalás elkerülésére elegendő, és csodálom azokat, akik kulináris remekműveket képesek pik-pak az asztalra varázsolni.
   Audrey meglepve ismeri fel a segítségére siető férfiben azt a Griffin Shipleyt, akivel a főiskolán már volt egy-két lepedőszaggató találkozása, és akit annak idején gyorsan le is pattintott. Csakhogy akkoriban Griffin a sport nagy reménysége volt és teljesen más pálya, életút vármányosa volt, most pedig ő áll a családi farm élén és szívügye az almabor előállítása, ebből akarja majd felvirágoztatni a farmot, melynek tevékenysége eddig – apja haláláig, ami visszahozta őt a családi bizniszbe – meglehetősen szerteágazó volt.
   Ugye nem kell mondanom, hogy a két főhős között ismét kipattan a régi szikra, mely kitűnő alkalom lesz néhány igencsak forró jelenetre és a kültéri zuhany nem rendeltetés-szerű használatára?
   Bár a történet fikció, de mégis kitűnő alkalom volt belelátni abba, hogyan működik egy farm – ez esetben almafarm, ahol nem csak termelés, hanem feldolgozás is folyik –, abba, ahogyan a család apraja-nagyja kiveszi részét a munkából, még akkor is, ha jövőjükre vonatkozó elképzeléseik mások – és nem kizárólag a Shipley farmon zajló életet ismerhettem meg, hanem a környező farmok világába is belekukkanthattam. S hogy ne csak az idilli farméletbe kapjak betekintést, a szerző érzékeny témát is érint, amikor a Shipley család befogad egy rehabról szabaduló fiatalt nyári munkára.
   Természetesen lesz boldog végkifejlet, de meglehetősen rögös az út, ameddig oda eljutunk, mert az Audrey által képviselt cégcsoport miért is ne kavarná a dolgokat saját kénye-kedve szerint, és ez a főhősök bimbózó kapcsolatára is rányomta bélyegét.
   Könnyű, szórakoztató olvasmány nagyon szerethető szereplőkkel – a kicsit flúgos nagyapa egyszerűen imádnivaló. Nincsenek benne nagy érzelmi viharok és pontosan ez az, ami nagyon hihetővé, valóssá teszi a történetet. Bár ami azt illeti Griffin Shipley lehetett volna kicsit másabb, mint a sablonos szépfiú, akinek a fizikuma a címlapokra kívánkozik és kiváló lepedőművész, bár ha jobban meggondolom, ha nem ilyen, akkor azért siránkoztam volna. Az mindenképpen mellette szól, hogy nem egy lelki traumákkal terhelt milliomos, aki szexuális devianciákban éli ki frusztrációit. Ez nem tudom mennyire segít majd a könyv népszerűségén, mert mostanság a nagyérdemű jókora hányada a perverziókat találja izgamasnak, olyan minél bizarrabb, annál jobb módon és a vanília szex már nem nagyon játszik.
   Nem tudom ki hogy van vele, de én szeretem az almát, az almabort, és nagyon kedveltem a történetet is, mert olyan volt, mint a címe: keserédes. Tehát vevő vagyok a folytatásokra is, mert érdekel a Shipley család sorsának további alakulása, és ajánlom azoknak, akik kedvelik a romantikus-erotikus történeteket. Meg ízlések és pofonok...




   A történet főhőse egy almafarm élén áll és szívügye az almabor készítése, ezért játékunkkal is probléma gyökerét célozzuk meg.
   A turné minden állomásán egy-egy ismert ital összetevőit találjátok, a ti feladatotok pedig az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok mi készül a felsorolt alapanyagokból.
   Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan új nyertest sorsolunk!


Gabonaszesz, borókabogyó + egyéb fűszerek





11.28. - Betonka szerint a világ...
11.30. - Angelika blogja
12.04. - Sorok között 
12.08. - Könyvvilág 


2019. november 25., hétfő

Lorraine Heath – Rangon aluli menyasszony


   Botrány és szenvedély 2




   Gillie ​Trewlove-ot újszülöttként otthagyták egy asszony küszöbén, aki úgy döntött, hogy felneveli. Így a lány amikor váratlanul azzal szembesül, hogy az ajtaja előtt – pontosabban a fogadója melletti sikátorban – valakinek a segítségére van szüksége, egy pillanatig sem habozik. Csakhogy az illető nem egy csecsemő, hanem egy súlyos sérüléseket szenvedett, nyugtalanítóan jóképű úriember, akinek semmi keresnivalója Whitechapelben, főleg nem Gillie ágyában lábadozva…
   Megalázó, amikor az embert faképnél hagyják az oltárnál, gondolja Thornley hercege. Ennél már csak az lehet kínosabb, amikor egy lány siet a megmentésére egy gonosztevőkből álló banda ellen. A keserű pirulát az sem igazán tudja megédesíteni, hogy az illető gyönyörű és bátor. Miután odaadó ápolással visszahozza a herceget a halál torkából, Gillie beleegyezik, hogy segít neki átfésülni London rossz hírű környékeit makrancos menyasszonya után. De minden együtt töltött pillanatukat átitatja a szenvedély, és a férfi kételkedni kezd benne, vajon jól választott-e menyasszonyt. Gillie tökéletesen tisztában van azzal, hogy az arisztokrácia sosem fogadná be a törvénytelen származása miatt. Thorne viszont minden tőle telhetőt elkövet, hogy bizonyítsa neki: egy herceg számára nem létezik legyőzhetetlen akadály, ha a szerelméről van szó…


Vinton, 2019
Eredeti cím: When a Duke Loves a Woman, 2018



   Második részével folytatódik Lorraine Heath Botrány és szenvedély sorozata, s vele együtt a törvénytelen származású Trewlove testvérek története. A sorozatokkal mindig az a baj, hogy sok esetben akár egy-két évet is kell várni a folytatásokra, vagy egyáltalán meg sem jelennek. Szerencsére a Vinton Kiadó (korábban Harlequin Magyarország majd HarperCollins) esetében ez nem így van, egy év leforgása alatt akár 2-3 részt is olvashatunk egy-egy sorozatból
   Akik olvasták a sorozat első részét (Botrány és szenvedély), azok tudják, hogy a Trewlove testvérek tulajdonképpen nem is rokonok - bár kettejüknek ugyanaz az apja, de más anyától születtek –, hanem az angol arisztokrácia balkézről született gyermekei, akiktől elegánsan megszabadultak, az ilyen gyermekek nevelésére szakosodott asszonyoknak adva ki őket nevelésre, vagy néha még rosszabbra, annak függvényében, hogy mit kívánt – természetesen anyagi szolgáltatás ellenében – a megrendelő.
   Az előző részben egy hercegi csemete sorsát ismertük meg, most a "család" különc lányának, Gillie-nek a történetét hozta el nekünk a szerző (és a kiadó).
   Gillie meglehetősen keveset szerepelt az előző részben, róla csak annyit tudtam meg, hogy meglehetősen független nő és a Sellő és unikornis nevű fogadó tulajdonosa. Most viszont sokkal több derül ki róla, hiszen ez az ő története.
   S hogyan kerül be a képbe Thornley hercege? Egyszerűen! Menyasszonyát keresi, aki az oltár előtt hagyta faképnél, a nyomok pedig Whitechapelben, London egyik szegények lakta és meglehetősen rosszhírű negyedébe vezetnek. A Gillie fogadója mögötti sikátorban néhány haramia megtámadja a herceget rablás céljából és a túlerővel szemben még a meglehetősen fitt herceg sem tud győzni, viszont Gillie idejében érkezik – útban van hazafele egy újabb fárasztó nap után – és sikerül elriasztania a támadókat, mielőtt az anyagi javal után a herceg életét is elvennék. Gillie pedig hazaviszi a meglehetősen megviselt herceget, s mi több, a későbbiekben segít neki szökevény menyasszonya keresésében is. Az elszökött menyasszony természetesen előkelő családból származik, s mint utóbb kiderült, már volt némi kapcsolata a Trewlove-okkal.
   Az együtt töltött idő közelebb hozza egymáshoz a főszereplőket, bár mindketten tudják, hogy nincs és nem is lehet közös jövőjük a társadalmi különbségek miatt, melyeket a szerző ismételten bemutat, különösen a herceg anyjának személyén keresztül. Zárójelként megjegyezném, hogy az özvegy hercegnéről lehetne mintázni a gonosz anyósok prototípusát, akinek csak a társadalmi megfelelés és a látszat fontos, mert ugye mit fognak szólni a hozzá hasonlóak a családot övező botrányhoz, amit az oltár elől meglépő menyasszony okozott.
   Furának találltam a herceg kettősségét. Egyrészt tisztában van saját státuszával és azzal hogy ez mit feltételez, másrészt símán bratyizik a fogadó klientúrájával, azon túl, hogy nagy szociális érzékenységről tesz tanuságot.
   Természetesen lesz boldog végkifejlet és nem hiányoznak a főhősök közötti forró jelenetek sem. Ami viszont hiányzik, az a Gillie származására vonatkozó információ. Erről továbbra is csak annyit tudtam meg, hogy újszülött korában letették Ettie Trewlove küszöbére és csak a nő lelkiismeretének köszönhette, hogy nem végezte elásva a kert mélyén, mint megannyi elődje. No meg annak a ténynek, hogy Ettie Trewlove-nak csak fiai voltak és megesett a szíve a kislányon, akit az évek során arra tanított hogyan rejtse el nőiességét az ebből fakadó bonyodalmak elkerülésére.
   Kellemes, szórakoztató történet volt, de túl sokat nem kell várni tőle. Nem mondanám, hogy imádtam és abszolút kedvenc lett – lehet csak jókor talált meg –, de szívesen olvasom a szerző történeteit és kiváncsi vagyok a folytatásokra is. De ízlések és pofonok...



A szerző nevéhez kacsolódó bejegyzések:




A havishami ördögfiókák sorozat







2019. november 22., péntek

Kendall Ryan – Az éjszaka ura


   Ez ​volt életem legkínosabb éjszakája. Pedig én nem „olyan” lány vagyok. Mondom, hogy nem. Talán egy kicsit.
   Tudod, amikor az alaposan becsípett csaj a harmincadik születésnapját ünnepli a két legjobb barátnőjével, akik persze boldog házasok. Minél többet ittam, annál jobban vágytam rá, hogy valami vakmerő dologgal ünnepeljek.
   És vakmerő alatt azt a szexi és vonzó fickót értem, aki öltönyben álldogált a bárpult mellett. Ismered ezt a fajtát: magas, sötét, jóképű és úgy tud nézni. Biztosra vettem, hogy nem egy kasztba tartoztunk, de eleget ittam ahhoz, hogy az ilyesmi már ne érdekeljen. Nem vagyok kövér, azt hiszem, de azért könnyen meg lehet állapítani, hogy szeretem a sült krumplit.
   Végül is elvitt magával, és életem legforróbb szülinapi légyottjában volt részem. Vagyis, addig, amíg hirtelen és váratlanul meg nem álltunk.
   Semmihez sem fogható, amikor a legnagyobb vágtádat félbeszakítja egy vékony kis hang: „Mit csinálsz az apukámmal?”
   Ó, öljetek meg! Legalábbis akkor így gondoltam.
   Aztán kiderült, hogy a fickó, akivel életem legszenvedélyesebb éjszakáját töltöttem, nem más, mint az újdonsült főbérlőm.
   Kendall Ryan, az itthon is hatalmas sikert aratott Szeress és hazudj szerzője egy újabb, édes és romantikus New York Times bestsellerrel kápráztatja el az olvasókat egy ámulatba ejtő, egyedülálló apukáról és az új szomszéd lányról, akibe belezúg.



   Álomgyár, 2019
   Eredeti cím: Mister Tonight, 2018




   Kendal Ryannak már több könyve is megjelent az Álomgyár gondozásában és egyszerűen nem emlékeztem, hogy olvastam-e tőle bármit is, vagy sem. Olvastam, bár túlzás lenne azt mondani, hogy megtettem, hiszen két könyvével is próbálkoztam és egyik sem tetszett, be sem fejeztem őket, tehát blogbejegyzés sem született az élményről.
   Hogy ezek után mégis miért adtam egy újabb esélyt a szerzőnek? Mert annyira nem hagytak bennem nyomot a könyvei, melyekkel előzőleg próbálkoztam, hogy nem is emlékeztem, hogy valaha is kézbe fogtam volna bármit is, amin a neve szerepel.
   Mire vártam a borító láttán? Egy újabb mostanság divatos, csatakosan erotikus történetre egy nagyonis domináns fickóval a főszerepben (figyeld csak meg azt a flegma mosoly-kezdeményt a fickó arcán!), aki a történet háromnegyedét szétkeféli egy Anastasia (szólíts csak Anának) Steele-szerű libácskával, hogy majd a végre jöjjön az egyetemes, boldog végkifejlet, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
   Nos, ebből szinte semmi nem jött be, de nem is mondanám, hogy a könyv olvasása után ellenálhatatlan vágyat éreznék, hogy a szerző minden könyvét beszerezzem és Kendall Ryan-maratont rendezek.
   A történet E/1-ben íródott és főhősei felváltva mesélik el. Bár van némi ismétlés részükről (nem túl sok), de ettől függetlenül ezt egyetlen este is el lehet olvasni, mert terjedelme csak a részletes erotikus jelenetekkel haladja meg azoknak a füzetes regényeknek a terjedelmét, melyet egy, a nevét mostanában sűrűn változtató kiadó jelentet meg havi rendszerességgel és összehasonlíthatatlanul olcsóbban.
   Az éjszaka ura – akiről ugyebár a könyvet is elnevezték – nem egy újabb döggazdag, lehengerlő személyiségű fickó, aki egyetlen mosolyával leolvasztja minden nőről a fehérneműt, hanem egy gyermekét egyedül nevelő, irodában dolgozó fazon, bár, ami azt illeti, meglehetősen mutatós és szexi példány. Mert ugyan ki olvasná el a könyvet, ha nem egy álompasi lenne terítéken. Meg akkor sem, ha a hozzá tartozó kislány nem lenne csupa bűbáj, és akinek a szájába néha olyan szavakat adott a szerző, melyek  inkább egy tíz évvel idősebb gyermekhez illenének. Sosem találkozott még élőben négyévesekkel?
   Ezt a csodálatos emberpéldányt csípi fel egyéjszakás kaland céljából a történet hősnője, aki a kötelezően jelen lévő legjobb barátnők társaságában születésnapilag iszogat egy bárban. Kate – így hívják a történet hősnőjét – nem hisz a szerelemben, a kapcsolatokban, meg úgy egyáltalán semmiben sem, csupán azért, mert sem szülei, sem testvére házassága nem sikerült. Ezért kizárólag egyéjszakás kalandokban utazik, melyekre bőven van alkalma, hiszen pletykarovatot ír, állandóan társasági eseményekre jár. S döbbenettel veszi tudomásul másnap, hogy az új főbérlője maga a kínosan megszakított egyéjszakás kaland főhőse, Hunter. Dícséretes, hogy a történet hősnője nem egy újabb csodaszép nádszálvékony címlapmodell, hanem egy teljesen átlagos harmincas nő, akin még némi túlsúly is van itt-ott.
   Innen a történet már csak arról szól, hogy hogyan változtatja meg Kate véleményét a kapcsolatokról, vágyik saját családra, "törzsre", ahogy többször is kifejti a történet során. És természetesen szexről, sok-sok szexről is szól, bár ami azt illeti, a szerző egészen szépen meglovagolta a gluténérzékenység és a gyermeküket egyedül nevelő szülők témáját is.
   Megletetősen egyhangú, kiszámítható történet volt. Semmi csavar, semmi meglepetés, semmi izgalom, egyszerűen csak lassan csordogált. Hogy humoros lenne? Nem hinném, hogy bárkinek is nevethetnékje támadna, mikor a legvadabb szexuális aktus közepén rányit egy négyéves gyerek. Ez kínos, nem vicces. Azt sem igazán mondanám, hogy csak egy könnyű, romantikus limonádé, mert inkább a giccs és közhelyesség határait feszegeti.
   Ez nálam az egyszer olvasós kategóriában fut, igazándiból dögunalom volt, és még meggondolom, hogy valamikor a jövőben olvasok-e a szerzőtől, vagy sem. De hát ízlések és pofonok...




2019. november 19., kedd

Könyvmolyképző ősz-tél 2019 - sokadik


   Igazán nem panaszkodhatunk, mert eszméletlen mennyiségű könyv jelent/ jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában mostanság. A felhozatal nagyon színes, minden korosztály talál magának olvasnivaló, hogy a különböző zsánerekről már ne is beszéljünk.
   Már több bejegyzés is született a témában, s még több lenne, a a nyomda is bírná cérnával, mert további tervek is vannak, de valószínű, hogy ezek materializálódásával csak jövőre találkozhatunk. Akkor lássuk elméletileg mire is számíthatunk még az idén.
   Egy rázós történet, egy romantkus és egy klasszikus romantikus történet után Ashley Carrigan visszatért kedvenc műfajához és egy fantasy történettel örvendezteti meg rajongóit. On Sai (Varga Bea) egy könyve biztosan megjelenik (lehet az Artúr is), valamint két antológia is boltokba kerül.




Ashley Carrigan – Az oroszlán árnyékában
(Negin 1)


   Ami neked horror, az neki egy szokásos hétköznap este.
   Negin Belford egy titkos csapat tagja.Nyughatatlan szellemeket segíti át a másik oldalra, de közben fogalma sincs, honnan ered a képessége.

   Kicsoda ő? Mi ez a bámulatos hatalom, ami a vérében lobog, és egyre csak növekszik?
   Ezek a kérdések hevesen érdeklik a csapatot irányító szervezetet is, és minden eszközt bevetnek, hogy a végére járjanak.
   Egyik társuk halála után új tag kerül a csapatba, akinek fő feladata, hogy megvédje Negint a rosszindulatú szellemektől. A lány egyetlen porcikája sem kívánja George társaságát, bármilyen szuper katona is, és bármilyen igéző a szeme, lehengerlő a mosolya.
   De ahogy egyre több időt kell együtt tölteniük, már egyikük sem tagadhatja a köztük pattogó szikrákat.
   Vajon ki tette a csapatba a férfit, és milyen titkokat rejteget?
   Ahogy Negin képességei változni kezdenek, a helyzet bonyolódik, és a lány elveszít minden biztos fogódzót. Választania kell, hogy elfogadja a sors által kijelölt utat, vagy harcol ellene.
   Borzongás, szenvedély és egzotikus sumér mitológia egy lebilincselő történetben.
   Engedd át magad a sötétség ölelésének!


Kategória: Zafír pöttyös





On Sai – Álruhában
(Vágymágusok 1)


   Lehet barátság férfi és nő között?
   Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat. Riannát összecseréli az ikertestvérével, és magával viszi. Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját.

   Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik?
   De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat? Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra. Rianna nem számíthat másra, csak az eszére, és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást.
   „…amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt.”
   Éld át izgalmas és mágikusan érzéki kalandjait!



Kategória: Vörös pöttyös




Vágyom rád
(antológia)


   Az érzékiség művészete!
   Egy bársonyhangú utcazenész, aki dalaival nemcsak a lelkedet, a testedet ismegbizsergeti…

   Egy titokzatos tetoválóművész, aki csókjaival hagy perzselő jelet a bőrödön…
   Egy elképesztően vonzó escortfiú, akitől nemcsak életed legemlékezetesebb éjszakáját kapod, hanem annál sokkal többet is…
   Egy sikeres japán üzletember, aki csak a karjaidban engedi szabadjára saját vágyait…
   Egy vak virágkötőfiú, aki megtanít az érintés nyelvére…
   Tizenkét pikáns történet, ami elcsábít, és megmutatja az érzékiség megannyi arcát. 
   Tizenkét szenvedélyes alkalom, ami megdobogtatja a szíved, elakasztja a lélegzeted, és megtanít élvezni az életet.
   Az antológiában helyet kapott a Vágyom rád pályázat nyolc nyertes írása, illetve a kötetet tovább gazdagítják Róbert Katalin, Rácz-Stefán Tibor, Eszes Rita és V. K. Bellone novellái.
   Éld át az élet áradását!



Kategória: Rubin pöttyös




Gyöngyfüzér
(antológia)


   Ínyencségek kavalkádja!
   Különleges antológiát tart kezében a kedves Olvasó.

   A kötetben tizennégy népszerű vagy akár rajongásig szeretett szerző szórja kincseit a lábai elé.
   Már megszeretett és elsöprő sikert aratott, vagy akár vadonatúj regények világából gördülnek elénk a gyöngyök.    Szeretnivaló vagy épp váratlan és meglepő történetek lenyűgöző világokból, izgalmas szereplőkről.  Kiderül pár titok a főhősök előéletéből, de belekukkanthatunk más szereplők izgalmas sorsába is.
   A kötet egyszerre szól az írók korábbi táborához, akik örömmel tapsolják vissza a megszeretett regényhősöket. Nekik élvezetes csemege.
   De szívből ajánljuk új olvasóknak is, hogy ezzel a kötettel induljanak felfedező útjukra.
   Nekik önálló, önmagában érthető, lebilincselően sokszínű novellafüzér, ami mesterien formált kulcslyukon át enged bepillantást a regények hangulatába.
   Ideális kötet dedikációk gyűjtésére is.
   Gyűjtsd az élményt, élvezd a percet, gazdagodj minden történettel!

* (Ellenőrizetlen szöveg, előzetes tájékoztatásra!)

Kategória: Vörös pöttyös


2019. november 15., péntek

Sophie Kinsella – Tudsz titkot tartani?


A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában hamarosan ismét a boltokba kerül Sophie Kinsella nagysikerű története: Tudsz titkot tartani? A vicces, de ugyanakkor megható történetből film is készült, mely az idén került a mozikba.

Kövesd blogturnénkat, s amennyiben helyesen válaszolsz játékunk kérdéseire, kis szerencsével a tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.



   Emma épp elég katasztrófafilmet látott már…
   Így amikor a repülőgépe viharba kerül, azonnal tudja, le fognak zuhanni.
   A halál közelsége különös reakciót vált ki belőle: minden, addig féltve őrzött titkát rázúdítja a mellette ülő, jóképű, ám vadidegen férfira. Mesél neki a szüzessége elvesztéséről, a pasijáról és a szülei aranyhaláról, megosztja vele a tangákról alkotott véleményét, sőt azt is elmondja, hogy sosem volt még igazán szerelmes.
   Az utolsónak szánt gyónásba azonban apró hiba csúszik: a gép gond nélkül földet ér. Mikor Emma rájön, hogy földi pályafutása még nem ért véget, csak egy dolgot akar. Minél előbb hazamenni, és soha többé nem találkozni a kedves, és most már minden titkát ismerő idegennel.
   Az élet azonban mást tartogat számára…
   Imádod vagy éppen ki nem állod az Egy boltkóros naplóját?
   A szerző most el fogja rabolni a szívedet.
   Az év leghumorosabb, imádni való könyve, Sophie Kinsella tollából!
   Dobd fel a napod az olvasásával!



Könyvmolyképző, 2019, Kelly, 2006
Eredeti cím: Can You Keep a Secret?, 2005


   
   Állandóan azért siránkozom, hogy túl sok könyv, túl kevés idő az olvasásra és három emberéletre való listám van azokból a könyvekből, melyeket el szeretnék olvasni. Ennek ellenére vannak olyan könyvek, melyeket többször is újraolvasok, mert tetszenek, mert  valamiért örök helyet kaptak szívem csücskében, mert megnevettetnek. Ez egyike azon könyveknek.
   Sophie Kinsella neve tulajdonképpen Becky Bloomwood miatt került be a köztudatba, ő az ominózus Boltkóros sorozat hősnője, akivel már mozivásznon is lehetett találkozni. Kedveltem a sorozatot, de szerény véleményem szerint meg sem közelíti a Tudsz titkot tartani? humorát, szellemességét.
   A könyv 2006-ban jelent meg először magyar nyelven, az azóta megboldogult Kelly Kiadó gondozásában, most pedig ismét boltokba kerül a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, annak apropóján, hogy film készült belőle, melyet a napokban mutatnak be a magyar közönségnek is. – én már láttam, a későbbiekben erre is visszatérek.
   Meg nem tudnám mondani hányszor olvastam már (és minden bizonnyal még egyszer-kétszer meg fogom tenni, ha olyan lesz a kedvem) – még blogbejegyzést is írtam róla –, de ez az új megjelenés kitűnő alakalom volt arra, hogy ismét elővegyem és jókat vihorásszak. Mert ez a történet nem mosolyt csal az arcokra, hanem harsány nevetésre készteti azokat, akik vevők a könnyed szórakozásra. Ugyanakkor, ha a helyzeti komikum mögé nézünk, van ott bőven olyan dolog is, amin érdemes elgondolkozni.
   Az első ilyen dolog maga Emma Corrigan, a történet hősnője. Szerethető, vicces, kicsit dilis huszonéves lány, aki két hasonló korú lánnyal osztozik egy lakáson: az ügyvéd barátnőjével és a gazdag apuci kislányával. Emma az a típus, akire szemrebbenés nékül rányomnám a lúzer címkét. Nem különösebben szép, nem is okos, és mintha hiányozna belőle az életcél, nem tud mit kezdeni magával, csak úgy navigál az életben, maga sem tudja hová. Ezért váltogatja munkahelyeit, egy rakás pénzzel tartozik szüleinek, akik különböző iskoláit finanszírozták. Mondanám azt, hogy azért ilyen, mert egyetlenke és elkényeztetett, de ez nem lenne igaz. Emma életét az zavarta meg, amikor gyermekorában hozzájuk költözött árva unokatestvére, és a kezdeti sajnálat, hogy átsegítsék a veszteségen, állandó állapotba ment át, amikoris az unokatesó volt a szép, a jó, a sikeres. Egy idő után pedig a szerepek felcserélődtek: az új lány elfoglalta Emma helyét a családban, ő lett a mintagyerek, akire a szülőt büszkék voltak, és Emma lett a pária.
   A történet idején Emma egy cég marketingosztályán dolgozik mint aktatologató, és épp tárgyalni küldik egy olyan céghez, mellyel szerződni szeretnének - veszett fejsze nyele, csak ezt Emma nem tudja. Ő a nagy kiugrásnak képzeli és esélynek az előléptetésre. A tárgyalás természetesen nem úgy zajlik, ahogy Emma elképzelte, nincs is üzletasszonyi vénája, csupán kétségbeesett vágya a bizonyításra. Hazafele az úton a repülő viharba kerül – ugye, mondanom sem kell, hogy Emma a repüléstől is fél? –, ő pedig, a pánik hevében minden titkát kifecsegi a mellette ülő üzletembernek, olyan dolgokat, amiket szülei, barátai, munkatársai sem tudnak. Olyan igazi égető, nagyon gáz dolgokat:


"...A vendégszobában vesztettem el a szüzességem Danny Nussbaummal, miközben apa és anya a földszinten a Ben Hurt nézte a tévében. 
Néha a legszenvedélyesebb szeretkezés közepette is nevetni támad kedvem. 
A Kate Spade márkájú táskám hamisítvány. 
Tizenkettes méret vagyok, nem nyolcas, ahogyan Connor hiszi. 
Mikor a munkatársnőm, Artemis úgy istenigazából felbosszant, narancslével öntözöm meg a cserepes virágát (nagyjából naponta). 
Én tettem tönkre a fénymásolót (mint mindig). 
Gőzöm sincs arról, mi a NATO, vagy mi a célja. 
Megittam azt a bort, amit apa félretett húsz évre. 
Sammy, az aranyhalunk nem ugyanaz, mint amelyet a szüleim átadtak megőrzésre egyiptomi útjuk előtt..."


   A dolgok akkor bonyolódnak, mikor másnap, az irodában kiderül, hogy az illető üzletember nem más, mint Jack Harper, a cég sosem látott tulajdonosa, aki maga sem akarja senki orrára kötni, hogy hol járt.
   A főnök érkezése új löketet ad a történetnek, mert kész komédia, ahogy mindenki megjátsza magát azért, hogy jobb színbe tűnjön fel a szemében, mindenki előnyt próbál kovácsolni a jelenlétéből, még maga Connor is, Emma barátja, akivel már az összeköltözést is fontolgatják.
   Ez a történet senki világát meg nem fogja rengetni, mert célja a szórakoztatás és ennek kitűnően eleget is tesz. Nem kell tőle filozófiai mélységeket várni, az ilyesmi kedvelői inkább bele se fogjanak.
   A szereplők kivétel nélkül szerethetőek, mert átlagemberek, még a kicsit szétszórt Emma sincs idealizálva, mert nagyon is emberi jóhiszeműségével és naivitásával. Ő a tápláléklánc alján áll és szinte mindenki belerúg, a családból is, munkahelyen is. Ezért is könnyeztem meg a végén, amikor pont az az ember árulja el, akiben a legjobban bízott. 
   Említettem a filmet is – egyébként a könyv most a filmes borítóval jelenik meg. Én nem kedveltem, mert elkövették ugyanazt, amit a Boltkórossal, azaz kiemelték a szerzőtől megszokott brit környezetből és elamerikanizálták. Ez már nem ugyanaz a történet, olyan mint azok az amerikai gyártmányú romantikus komédiák, melyek futószallagon jönnek ki a filmgyárakból. De aki nem olvasta a könyvet és kedveli az ilyen típusú filmeket, annak elképzelhetően tetszeni fog.
   Nagyon kedvelem a történetet és ajánlom azoknak, akiknek egy jó nevetésre van szükségük, egy kissé lökött, de nagyon szerethető főszereplővel. Meg ízlések és pofonok...


"– Hé, Jack – szól oda Nick a nagyfőnöknek pajtáskodó, mi-pasik-magunk-között hangon. – Nehogy azt higgye, nem szórakozunk eleget. Hadd mutassak valamit! – ezzel egy tangás popó fénymásolata felé int, amely karácsony óta díszeleg a hirdetőtáblán. – Máig nem tudjuk, kié lehet…
'… Kissé beittam az utolsó karácsonyi mulatságon.' Jó, most már szeretnék meghalni. Valaki legyen olyan jó, és segítsen át a túlvilágra!"




Sophie Kinsella népszerű könyvéből film készült, ezért játékunk is a filmadaptációkhoz kapcsolódik. A turné minden állomásán egy-egy szerző neve lesz található, akinek legalább egy könyvéből mozifilm vagy televíziós sorozat készült. A ti feladatotok az lesz, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a könyv címét

Figyelem, a beírt válaszokon nem áll módunkban változtatni. A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Jojo Moyes




11.15 Betonka szerint a világ…
11.17 Sorok között
11.21 Sorok között (extra)