Rhys Bowen – Holttest a könyvesboltban

Őfelsége kémnője 2

1932, London. Lady Georgiana vadonatúj bűnügybe csöppen. A királynő megkéri, hogy néhány röpke hétre lássa vendégül Hannit, egy bajor hercegkisasszonyt. Ekkor Georgie még nem sejti, milyen terhet vesz a nyakába. Vigyázat, Hanni nem szokványos kékvérű nőszemély: 

angol nyelvtudását amerikai gengszterfilmeken edzette 

erősen kleptomániás 

odavan a jóképű pasikért

Lady Georgiana számára az események akkor kezdenek felpörögni, amikor Hanni egy holttestre bukkan egy rejtélyes könyvesboltban. Vajon ki az áldozat? És ez csak az első a gyanús halálesetek sorában… Ha Lady Georgiana ki akar mászni a slamasztikából, saját magának kell kinyomoznia a gyilkosságokat.

A sorozat minden kötetete önálló detektívtörténet.

Lettero, 2019

Eredeti cím: A Royal Pain, 2008

Igazándiból még a tavaly reménykedtem abban, hogy ez a történet megjelenik, hiszen a sorozat  első könyve még 2017-ben került a könyvesboltokba. Ilyenkor természetesnek tartom azt az elvárást, hogy évente legalább egy résszel boldogítsa a kiadó olvasóit, kettő még jobb lenne. Ha ténylegesen az egész sorozatot szándékukban áll megjelentetni, s mivel az angol eredeti 13. részének megjelenése várható az idénre, ilyen iramban húsz év múlva is arra várunk, hogy összejön-e végre az ügyetlen Lady Georgie, a sorozat hősnője, és a sármos és titokzatos Darcy O’Mara, akivel már az első résztől fogva kerülgetik egymást.

Kedveltem az első részt, mert más volt mint egy klasszikus romantikus történet, volt benne egy szemernyi valós elem is és vicces volt. Ez a szemernyi valós elem most is megmarad, hiszen Wallis Simpson továbbra is jelen van a történetben, mint ahogy a David néven futó walesi herceg is – a későbbi VII. Edward –, valamint az angol király pár. Az 1930-as évek elején a birodalom trónján épp V. György ült, Mary királynéval. Ők valós történelmi személyek, mint ahogy az amerikai Wallis Simpson is, akinek jelenléte meglehetősen irritálja a kornás főket. Ez a történetben is úgy lesz.

A főszerepben természetesen most is Lady Georgiana lesz, aki Viktória királynő dédunokája – erre egyébként legalább tucatszor történik utalás –, harmincötödik a trónöröklésben, egy vitatható erkölcsű színésznő és egy skót herceg törvényes csemetéje és szegény mint a templom egere. Szószerint. Bátyja nem igazán támogatja, mert nincs miből, még nagyravágyő feleségének is meg kell húznia az övet, Apja halott, anyja pedig saját magával van elfoglalva, ahogyan az elmúlt években is mindig. Tehát Őlédisége magára marad és magának kell a megélhetéséről gondoskodnia

Míg az első részben csak egyetlen hulla okozott galibát, ebben már hárommal is meg kell bírkózni és abból csupán egy az a bizonyos, ami a könyvesboltban és a könyv címében szerepel. S ami igazán nevetséges volt, a Scotland Yard valamint az egész birodalmi rendőrség nem tudott a rejtéllyel megbírkózni, ehhez a királynénak egy huszonegy éves, hebrencs leányzót kell megbíznia a nyomozással… meg azzal is, hogy amennyiben lehet Wallis Simpsont távolítsa el a trónörökös közeléből… de hát ilyen a fikció ördöge.

Ez a második rész nekem kicsit sok volt, bajor hercegnő ide vagy oda. S erről jut eszembe: értem én, hogy 1932-ben járunk, de azért senki nem tudta leellenőrizni, hogyan néz ki az a bizonyos hercegnő?

No, de nem a Hanni miatt volt ez sok, hanem három hulla, szerveződő kommunisták, náci feneyegetés Németország felől, és akkor a szerző ezt még megfejelte egy összeesküvéssel is, ami politikai és diplomáciai botrányt volt hivatott kirobbantani. S erre hősnőnk mind-mind rájön és megoldja a rejtélyt. Ó! Nem egyedül. Segítségére lesz anyai nagyapja, aki visszavonult rendőr, és aki mellesleg egy nagyon okos, kedves öregúr.

Igazándiból egy kedves kis limonádé volt a történet, a kemény krimikhez szokott olvasók ne is várjanak tőle sokat. Bár a hősnő iránt vegyes érzéseim vannak – egyrészt vicces, hogy mennyire idétlen, másrészt idegesítő a nagyképűsége –, minden bizonnyal elolvasom majd a folytatásokat is, amennyiben lesznek. S akkor sem sírom vizesre a párnám, ha Lady Georgie egyetlen további kalandját sem fogom megismerni. De ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzés:

Holttest a fürdőkádban

Mike Menders – Házinyuszi

Hangulatkeringő 1

Milyen egy jó játékos? Bevállalós, merész, kalandvágyó, és cseppet sem szégyellős. Misty, a cég üdvöskéje pont nekem való. Kellően szemtelen, hogy bármikor elkapjam egy menetre. Vagy többre. Munkaidőben vagy azon kívül, és még a swingertől sem fél. Egy valódi házinyuszi. 

A kapcsolatunk titkos, senki sem tud rólunk a cégnél. Pedig nekünk több kell: korlátok nélküli, féktelen szenvedély! 

Hank vagyok. Ez az én történetem.

Magánkiadás, 2019

Mindig nehéz olyan szerző könyvéről írni, akit valamilyen formában ismerek, és aki lelkesen rámbízza könyvét, hogy majd, alkalomadtán írjak róla a blogra egy ajánlót, recenziót, akármit – inkább akármit, mert én kizárólag a saját véleményem írom le az illető történetről és sosem értékelést, kritikát, recenziót.

Mike Mendersszel (alias Halasi Miklós – ezért vajon meglincsel???) még jóval azelőtt összefutottunk virtuális térben, hogy a blogírás kósza ötletként megfordult volna a fejemben. Tudtam róla, hogy erotikus történeteket ír, elvégre ő a Sukitore, a párosan írt erotikus történetek szülőatyja, aztán később nyomtatásban is megjelentek írásai, társszerzőkkel, vagy nélkülük. Néhányat olvastam is belőlük.

S akkor most itt van a Házinyuszi, a Hangulatkeringő nevű trilógia nyitókötete, amit kizárólag ő jegyez, s mely természetesen egy erotikus történet. Ezt jobb tisztázni indulásból: ez NEM pattanásos kamaszoknak szóló történet, hanem kizárólag felnőtt olvasóknak, különösen azoknak, akik nyitottak az erotikus zsánerre. Mert ebben a történetben bőven van erotika, nyíltan és érthetően fogalmazva, úgy, hogy senki félre ne értse azt, ami épp történik. Mindez vulgaritás nélkül, szépen megírva, s egyetlen pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy ez túl sok lenne. Indulásból tudtam, hogy ez egy erotikus történet lesz, akkor elképzelhetően nem kevés forró jelenet és lepedőszaggatás lesz benne.

Miért Házinyuszi? Azért, mert egy munkahelyen kibontakozó… nem is tudom minek nevezzem, mert románc végképp nem. Talán egy bizarr kapcsolat egy férfi és egy nő között, akik ugyanott dolgoznak. S ugye ott az aranyszabály: Házinyúlra nem lövünk! Hát itt megtörténik a házinyúl lövése, bár erősen vitatható, hogy ki cserkészett be kit, és az is, hogy tulajdonképpen ki irányít ebben a kapcsolatban.

A történet központjában Hank áll. Átlagos fickó, kire munkatársai kicsit sajnálkozó lenézéssel tekintentenek, és aki tele van szexuális vágyakkal és frusztrációkkal, melyeknek tárgya a viszonylag új kolleganő, Misty.

Nos, hát a Misty. Tudom, hogy személynév előtt nem használunk névelőt, de Misty egy ilyen névelős fajta. És nem a szerethető kategóriából. De a szerelem – vagy nevezzük  inkább nemi vágynak – öl, s butít, Hank számára csak Misty létezik, mondhatni már rögészméje van, olyan mintha az ördög szállta volna meg. Egyébként a történet későbbi részeiben Misty Démonka néven is szerepel, nem véletlenül. Bár ami azt illeti, részemről akár Ribanckának is hívhatták volna, mert viselkedésében teljesen megfelelt volna annak, amit a megnevezés takar. Ez már a megjelenésén is látszik, hiszen valaki lehet szexi anélkül is, hogy zsebkendőnyi szoknyákban riszálja magát a munkahelyén, ami elméletileg egy olyan hely, ahová komoly ügyfelek járnak üzletet kötni. A szexi és a kurvás közötti különbséget zongorázni lehetne, és Misty határozottan kurvás.

A sikamlós és néha veszélyes játék, amit Hank és Misty játszik munkahelyen és azon kívül határokat feszeget. Bár volt ott egy jelenet ami engem erősen Sharon Stone-ra emlékeztetett az Elemi ösztönben (aki nem látta a filmet, pótolja, az már egy klasszikus!). Ha őszinte akarok lenni, sajnáltam Hanket. Szegény balek teljesen a nő befolyása alá került, aki elmarta a potenciális vetélytársat, egy olyan nőt, akivel Hank esetleg többre vitte volna, mint egy szexuális rögeszme, miközben ő, Misty, mocskos játékot űzött vele, mármint Hankkel.

A történet E/1-ben íródott és Hank szemszögéből mutatja be a történéseket. Végre egy olyan történet, ami a férfi szemszögéből mesél és férfi írta, nem egy olyan nő, aki azt hiszi, tudja mi van egy férfi fejében, hogyan reagálna bizonyos helyzetekben, miközben tulajdonképpen azokat a szavakat adja története hőse szájába, ami ő, a nő, hasonló esetben hallani szeretne.

Ez ez másféle történet volt. Átlagemberekről. Nincs gyerekkori sérelmeit nyalogató döggazdag fazon, sem zseniálisnak beállított ostoba szegény lány, aki majd a történet végére révbe jut s boldogan élnek míg meg nem halnak. A történetnek tulajdonképpen vége sincs, mert ugye ez egy trilógia nyitókötete. 
Volt történet, volt erotika (BDSM és swingerklub is), voltak benne fordulatok és eredeti megoldások (néhány közhely is, de kicsire nem adunk!).

Erotikus írások (felnőtt) kedvelőinek ajánlom!

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Sukitore –Szabadon

Mondjuk a magunkét… Halasi Miklóssal

Lilith M. Abbey, Mike Menders – Krisztin

Lisa Kleypas – A barna szemű lány

Travis testvérek 4

A ​rendezvényszervező Avery Crosslin lehet a houstoni társaság feltörekvő csillaga, de ő maga nem hisz a szerelemben… legalábbis abban nem, hogy számára is létezik. Amikor találkozik Joe Travisszel, a gazdag agglegénnyel, akit esküvői fotósnak vél, egyáltalán nem áll szándékában hagyni, hogy a férfi levegye a lábáról. Ám Joe olyan férfi, aki megszerzi, amit akar, és Avery nem tud ellenállni egy vonzó déli férfiú és egy forró nyári este kísértésének.

Az egyéjszakás kaland után azonban Avery szilárdan elhatározza, hogy a dolog nem történhet meg többször. A Joe-hoz hasonló férfiak csakis bajt okozhatnak a hozzá hasonló nőnek, és ő nem engedheti meg magának, hogy elvonják a figyelmét, mivel őt bízták meg az év esküvőjének megszervezésével, amelyen a karrierje áll vagy bukik.

De a bonyodalmak ijesztő gyorsasággal szaporodnak, veszélybe sodorva az esküvőt, különösen, miután a menyasszony megdöbbentő titkai napvilágra kerülnek. S mivel közben Joe világossá teszi, hogy nem fogja könnyen feladni, Avery kénytelen szembenézni félelmeivel, amelyek a múltjában gyökereznek, és amelyekről legszívesebben megfeledkezne.

Végül a pattanásig feszült helyzetben Avery élete legkeményebb döntésére kényszerül. Mindent – beleértve a karrierjét és jól őrzött szívét is – kockára kell tennie, hogy megtudja, mi az, ami igazán számít.

Gabo, 2019

Eredeti cím: Brown-Eyed Girl, 2015

A Gabo Kiadó egyedülálló tulajdonsága, hogy nem húzza-nyúzza egy-egy sorozat részeinek kiadását, hanem néhány hónap leforgása alatt valamennyi rész az olvasó kezébe kerül. Ezt a felbecsülhetetlen tulajdonságot ajánlanám más kiadók figyelmébe is. Nem valami lélekemelő, mikor az ember lánya tudatában van annak, hogy az épp aktuális kedvencének folytatására egy évet kell várni – jobb esetben.

A másik dolog, amit említeni szeretnék, az a borító. Akik rendszeresen olvassák a blogomat tudják, hogy nagyon ritka az, amikor én egy könyv borítójával cikizek, s mikor ez megtörténik, nem azért van, mert épp a filmes borítót szeretném, vagy az eredeti csomagolásért hisztériázom, hanem, mert kézzel fogható oka van. Szép, szép a borító, ott is van a barna szemű lány, csakhogy ez a barna szamű lány nem az a barna szemű lány, akiről a történet szól. Ez a lány a borítón inkább Lara Croft, és semmiképpen nem Avery Crosslin. De kicsire nem adunk, amúgy is a tartalom az érdekes nem a csomagolás, ugye?

A barna szemű lány Ms. Kleypas Travis testvérek sorozatának negyedik, egyben záró része is. Nincsenek kiegészítő novellák, nem került elő egyetlen csellengő, bal kézről született Travis-gyerek sem, hogy a folytatás lehetősége felmerülhessen. S ebben a történetben a család pátriárkája, Churchill Travis már halott, tehát még az ő újranősülése sem lehetne támája egy újabb kötetnek.

A szerzőtől a klasszikus romantikusokat szoktuk meg, ez a sorozat kortárs történeteket tartalmaz, és nem mondanám, hogy az újraolvasósok közé sorolnám, bár vannak részei, melyek jobban sikerültek. Ez a rész nem tartozik közzéjük.

A barna szemű lány a rendezvényszervezők elcsépelt világába viszi olvasóját, ugyanis Avery Crosslin egy ilyen céget működtet egyik féltestvérével, Sofiával. Nem fogom részletezni, hogy szegény Averynek milyen nyomorult gyermekkora volt, s hogy a pech-széria hosszan követte élete során. Aki elolvassa a könyvet, minden részletében ismerni fogja Avery múltját, jelenét, jövőjét.

Nos, egy puccos esküvőn, amit épp az ő cége szervez, Avery megismerkedik az utolsó nőtlen Travisszel, Joe-val. S hogy legyen valami érdekes is a történetben, eleinte ellenáll neki. S, hogy némi mesterséges konfliktus is legyen a történetben, Avery-t megsuhintja a siker szele, a naggyá, sőt sztárrá válás lehetősége, amiért fel kellene adnia friss kapcsolatát a fotóművész Joe Travisszel.

Ha őszinte akarok lenni, akkor a történet dögunalmas és több mint kiszámítható volt, felesleges, időhúzásra szánt epizódokkal a Travis família szereplésével, tömény rózsaszín köddel és habos-babos romantikával. Volt benne néhány viccesnek szánt jelenet, némi Travis-féle erőfitogtatás és természetesen erotika. S mivel mostanság minden könyvnek valamilyen formában hatnia kell olvasója szociális és/vagy morális érzékenységére, ez a történet a gazdátlan-menhelyeken levő állatok sorsára tesz finom kis utalásokat… okés, nem is olyan finomak azok az utalások.

Összességében nem mondanám, hogy vizesre sírom a párnám, amiért véget ért a sorozat, nekem még mindig Lisa Kleypas klasszikus romantikus történetei jönnek be jobban, de természetesen ízlések és pofonok.

A sorozat előző részei:

1.      A pártfogó

2.      A kék szemű ördög

3.      Szép szavű idegen

Jennifer Ashley – Gyilkosság a cselédfertályban

Mrs. Holloway nyomoz 1

Jennifer Ashley, új sorozatának nyitó kötete a viktóriánus Angliába röpíti az olvasókat, ahol egy nyomozás izgalmának átélése mellett még a korabeli konyhák világába is betekintést nyerhetnek.

   A történet 1881-ben, Londonban játszódik. A Mayfair negyed egyik úri házába, Lord és Lady Rankin háztartásába új szakácsnő érkezik Kat Holloway személyében. A fiatal alkalmazott korábbi életútja meglehetősen rögös: van egy tízéves, törvénytelen kislánya, akit nevelőszülőkhöz adott, és hetente kétszer látogatja. Ráadásul nőként nem könnyű a férfiak uralta világban megőriznie a tisztességét, s egy molesztálójával szembeszállva halásos balesetet is okozott. Ebből a helyzetből mentette ki egy felettébb jóképű, de meglehetősen kiismerhetetlen férfiú, Daniel McAdam.

Kat a munkába állása másnapján, a kamrában az ír származású, 17 éves konyhalány, Sinead holttestébe botlik. Kat azonnal értesíti Danielt, s ettől fogva kalandos és veszedelmes nyomozásba fognak.

A szereplők színes gárdáját erősíti Mr. Davis, a főkomornyik és Mrs. Bowen, a házvezetőnő, s a szerző remek miniportrékat rajzol a fel-felvillanó kisebb figurákról is.

A történetet számtalan konyhai jelenet és piaci bevásárlás fűszerezi, és bepillantást nyerünk a londoni elit és cselédvilág hétköznapjaiba is. A cselekmény színtere a Csengetett Mylord? miliőjét idézi, de a nyomozás Agatha Christie krimijeire emlékeztet.

Kossuth Kiadó, 2019

Eredeti cím: Death Below Stairs, 2018

Megrendelhető 

Az egyik szemem sír, a másik nevet. 

Sír azért, mert a kiadó, általam nem ismert okok miatt, egyelőre nem folytatja Jennifer Ashley Mackenzie sorozatát, s ez szívfájdalom, mert a szerző megalkotta a kedvenc hercegemet. Őt nem überelheti senki, sem valós, sem irodalmi alkotás hercege, tehát nem repesek az örömtől, hogy ezentúl még epizodikusan sem találkozhatok vele egy-egy újabb Mackenzie történetben. S nevet a másik szemem, mert egy újabb remek történetet olvashattam a szerzőtől. Remélhetőleg nem utoljára, mert a Gyilkosság a cselédfertályban a Mrs. Holloway nyomoz című sorozat első könyve. Hogy a derék Mrs. Holloway milyen hosszan fog nyomozni, arról fogalmam sincs, angol nyelven az idénre tervezett a harmadik rész megjelenése.

A történet hősnője természetesen Mrs. Holloway, aki fiatal kora ellenére – még harminc sincs – meglehetősen jó szakácsnő hírében áll és akiért két kézzel kapnak az előkelő háztartások a 19. század végi Londonban, és akinek története nem ezzel a résszel kezdődik, ugyanis létezik az a bizonyos 0.5 számú kiegészítő novella is, melynek hiánya bizony érezhető volt.

Természetesen a novella hiányában is olvasható és élvezhető a történet, mert történik elég utalás arra, hogy körülbelül mi történhetett akkor, amikor Mrs. Holloway és a fess Daniel McAdam megismerkedett, de nem elég. Kedves dolog lett volna a kötetet ezzel a kiegészítő novelával kezdeni.

A fülszöveg már említi az angol Csengetett Mylord? televíziós szatírát, s nem véletlenül. Azt hiszem a szerző nagy rajongója lehet a sorozatnak, mert a könyvében nagyon sok elemet “kölcsönzött” a Magyarországon is már többször játszott folytatásos paródiából, bár könyve cselekménye időben olyan fél évszázaddal megelőzi a sorozatét.

A szerző a cselekményt Viktória királynő uralkodásának első éveire helyezi, ekkor alkalmazza Lord és Lady Rankin Kat Hollowayt szakácsnőnek, s a fiatal nő egy fura, excentrikus háztartásba csöppen bele. A lady csak akkor hagyja el lakosztályát, ha szórakozni megy, a Lord üzletember volt mielőtt váratlanul magáénak mondhatta a nemesi címet, s ezt a tevékenységét a cím elérésével sem mellőzi. S a házban él a lady nővére is, Lady Cynthia, aki előszeretettel botránkoztatja meg a világot azzal, hogy férfiruhákat ölt, szivarozik és mindent elművel, amit a kor férfiai szoktak. És akkor még ott van a népes cselédség, ahol mindenkinek megvan a maga helye a házi hierarchiában.

Mrs. Holloway nem sokkal beköltözése után az egyik cselédlány holttestére bukkan az kamrában és természetesen nem tud ellenállni a kiváncsiságnak, hogy mi is történhetett a fiatal lánnyal. Az ügy felderítésében segítségére van Daniel McAdam, egy régi ismerős, egy meglehetősen titokzatos figura is. Az egyszerű cselédlány halálát övező misztérium és zűrzavar egyre csak dagad, míg lassan belekeverednek a feniánusok is, s lassan nemzetbiztonsági ügy válik belőle. Aki nem ismerné még a feniánusok kifejezést, ők az Írország függetlenségét szorgalmazók, akik nem rettennek vissza az erőszaktól sem. Úgy is nevezhetnénk őket, mint a mai IRA elődei.

Bár Kat Holloway és Daniel McAdam a főhőse, ez egy sokszereplős történet, melyben mindenkinek van legalább egy titka – Daniel McAdamnak több is, és nem fogjuk megtudni őket –, mindenki különc a maga módján.

Nem ez az első klasszikus romantikus regény, amit olvasok, minden bizonnyal másnak sem, de eddig mindig az arisztokrácia viselt dolgairól volt szó, az ő szempontjukból ismertük meg a történeteket. Most viszont a másik oldal van soron, mert cselédség körül forog minden, s ezzel az olvasó betekintést kap a háztartások működésébe.

Izgalmas, szövevényes történet volt, s bár a két főhős nyilvánvalóan vonzódik egymáshoz, itt nem lesz lepedőszaggatás, és teljesen hiányzik a Mackenzie sorozatból már megszokott erotika. S még abban is különbözik a már említett sorozattól, hogy a szerző ezt E/1-ben írta,  és a mesélő Kat Holloway, a történet hősnője, aki kicsit tényleg olyan mint Miss Marple, csak jóval fiatalabb. Ez a történet nem csak szórakoztató és olvasmányos, hanem betekintést nyújt a viktoriánus kor életvitelébe, s nem utolsó sorban kész gasztronómiai élmény is.

Summa summarum, akarom a történet folytatását, amikoris Mrs Holloway és fess lovagja majd egy újabb ügyben fog nyomozni!

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

A tökéletes nevelőnő (Mackenzie fívérek 7)

Az elrabolt menyasszony (Mackenzie fívérek 8)

Mostani mini blogturnénk mindhárom állomásán egy-egy jellegzetes angol étel neveinek összekevert betűt találjátok. Ha sikerül helyes sorrendbe rendezni őket már csak a rafflecopter megfelelő sorába kell beírni a megfejtést ahhoz, hogy esélyetek legyen megnyerni Jennifer Ashley: Gyilkosság a cselédfertályban című regényét.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

EHIKORRSY DDGINPU 

a Rafflecopter giveaway

04.15. - Angelika blogja

04.17. - Olvasónapló

04.19. - Betonka szerint a világ...

M. Robinson – El Diablo

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó Rázós könyvek sorozatában M. Robinson sötét hangulatú romantikus regénye, az El Diablo. A Blogturné Klub tagjai öt állomáson át kísérik el Alejandro Martinez útját a pokolba, avagy a mennyországba, a történet végén kiderül! Tarts velünk és a játékunk megfejtéséért cserébe megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásában.

Könyörtelen voltam.

Féltek tőlem.

Feláldoztam magamat. Őt. Mindent…

Én magam döntöttem úgy, hogy olyan világban akarok élni, ahol többet érek holtan, mint élve. Rossz ember voltam – sosem állítottam mást magamról. Rengeteg dolgot tettem, amire nem vagyok büszke. Láttam sok mindent, ami belém égett. Fájdalmat okoztam sok embernek, s ezt nem lehet visszacsinálni.

Minden rajtam állt.

Minden döntés.

Minden parancs.

Sosem számított, hogy mi helyes, és mi becstelen.

Amíg nem találkoztam Vele.

Addig védelmeztem, amíg a megszállottja lettem.

De ki fogja őt megmenteni tőlem?

Magától az ördögtől.

A sors hozott össze bennünket. A végzetünk közénk állt.

Sötét és kegyetlen, domináns maffiózó érzékeny szerelme egy balerina iránt.

Könyvmolyképző, 2019

Eredeti cím: El Diablo, 2016

Megrendelhető                  Beleolvasó  

Amikor legelőször megláttam ennek a könyvnek a borítóját – értem ez alatt az angol kiadást, s mellesleg örülök, hogy a kiadó az eredeti borító mellett döntött, hadd legeltessük a szemünket valami mutatóson –, azt mondtam, ezt a fickót azonnal hazahoznám személyes használatra. Aztán elolvastam a könyvet és határozottan állítom, hogy ő lenne a legutolső fazon, akit a közelemben szeretnék tudni.

Nehéz erről a könyvről úgy beszélni, írni, hogy az embert lánya ne spoilerezzen össze-vissza és főleg többet a kelleténél, mert az ilyesmire általában fintorgás a reakció. Zárójelént megjegyzem, hogy aki nem szereti a spoilereket, az minek olvas könyves blogot?

Indulásból pontosítanám, hogy ez nem finomlelkű hölgyeknek ajánlott olvasmány, mert amennyi vér itt folyik, meg lehetne vele oldani egy milliós lakosú város transzfúziós szükségleteit. Azért sem ajánlott érzékenyebb olvasóknak, mert a nyelvezete meglehetősen trágár. Ez egy olyan dolog, amit soha nem értettem meg: ha valaki a szervezett bűnözésben jeleskedik, annak miért kell ennyire trágárul beszélnie? Ez benne van a munkaköri leírásában? S mivel ez egy E/1-ben írt történet, melynek nagy részét maga a főhős meséli el, hát kijutott a trivialitásból rendesen.

Azt hiszem  nyilvánvaló, hogy itt a szervezett bűnözésről lesz szó: drogokról, fegyverkereskedelemről, szerencsejátékokról és könnyűvérű nőkről. Az igaz, hogy a főhős Alejandro Martinez családja minden másban utazik, csak lánykereskedelemben nem, de ez nem zárja ki azt, hogy készséges hölgyemények zsongják körül, hogy kegyeibe férkőzzenek, és azt sem, hogy ő ezeket a felajánlkozó nőket saját kénye-kedve szerint használja.

A főhős neve latinos csengésű, s nem véletlen ez, hiszen családja dél-amerikai származású, apja volt az, aki a családból elsőként az Egyesült Államokba költözött, s vitte magával a családi bizniszt is. A könyv első része nagyrészt erről szól. Az olvasó megismeri a Martinez családot és viselt dolgaikat, valamint nyomon követheti a főhőst 15 éves kamasz korától egészen addig, míg ő veszi át apja helyét a bűnszervezet élén és az lesz, amit a cím sugall: maga az ördög.

A történet második része szintén E/1-be folytatódik, viszont itt belép a váltott szemszög is, mert megjelenik a színen Lexi, akinek életútját szintén minden részleteiben megismerheti az olvasó, kezdve zsenge gyermekkorával, agorafóbiás anyjával és molesztáló nevelőapjával együtt. Lexinek mindene a tánc, s bár nem könnyű az élete, mindent ennek rendel alá, néhány kitérő kivételével. Sajnos Lexi összetalálkozik Alejandro Martinezzel, s ellenállhatatlan vágyat érez, hogy beálljon az őt imádó nők sorába, bár Alejandro Martinez mindent megtesz, hogy ettől elrettentse. Soha nem értettem miért jó az egy nőnek (vagy akár egy férfinek), ha megalázzák, mosogatórongyként kezelik és szexuális tárgy szintjére alacsonyítják le.

Ugye, fentebb már jeleztem, hogy a hősnőnek mindene a tánc, pontosabban a klasszikus balett. A szerző sajnálatos módon olyan részletekbe ment bele, melyből nyilvánvalóvá vált, hogy fogalma sincs a táncművészetről, és oda sem tud szagolni ahhoz a meglehetősen zárt világhoz, ami a magas szintű balettnek sajátja.

Hogy mi lesz a két főhős sorsa, nem nehéz kitalálni, hiszen akkora az olvasói ígény a boldog befejezésre, hogy egy történet nem is végzőthet másként, mint jól. Annak ellenére, hogy meglehetősen kiszámítható volt a végkifejlet, el kell mondanom azt is, hogy volt benne néhány érdekes csavar és meglepő megoldás, ami feldobta a történetet. S azért erotikában sem volt hiány.

Nem tudom ki hogy van vele, én hajlamos vagyok a negatív hősöket kedvelni. Ez most nem jött be, Alejandro Martinez nem lett kedvenc, egyetlen pozitív tulajdonsága sincs. A történet elején egészen jól indult, a végére egy öntelt, arrogáns, hatalomőrült és agresszív szemétláda lett, és ezen nem sokat javít maga a végkifejlet sem. Az, hogy mindenkit elvesztett, akit valaha is szeretett nem mentség a viselkedésére. Lexi pedig az ostoba nő prototípusa, tehát elmondhatom, hogy a főhősök nem arattak osztatlan sikert nálam, de ez nem is mérvadó.

Ez egy nagyon kemény és kegyetlen utazás volt a szervezett bűnözés világába, ahol minden tévedésért, félrelépésért meg kell fizetni, akkor is ha családtag valaki, ahol durva szabályok uralkodnak, a nők többnyire használati cikkek vagy csereeszközök, és ahol az emberi élet nem sokat ér.

Fura vagy sem, ez egy egészen jó történet volt, olyan szereplőkkel, akik iránt egy szikra szimpátiát sem tudtam érezni. Kizárólag erős idegzetű felnőtteknek ajánlom!

"Vége.

Legalábbis Martinez és Lexi történetének.

De vajon ez a kezdet vagy a vég…

Creed és Mia számára?" 

- Így végződik a könyv, Creed és Mia története azóta is várat magára

Játékunk a mozis ördögökhöz kapcsolódik, egy-egy jellemző kép alapján kell kitalálnotok a filmek vagy sorozat címeit, melyekben maga az ördög jelenik meg. Kérjük, írjátok be a megfejtéseiteket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

04.13 Kelly és Lupi olvas

04.15 Sorok között

04.17 Betonka szerint a világ…

04.19 CBooks

04.21 Dreamworld extra

Lisa Kleypas – Szép szavú idegen

Travis testvérek 3

Nem ​tartozik felelősséggel senkinek… 

Soha senki sem érintette még meg Jack Travis szívét vagy lelkét… amíg Ella Varner az útjába nem kerül. Ella egy nap megjelenik a küszöbén, a tekintete haragos, a karjában egy csecsemőt tart. Zaklatott húga az anya, és Ella szerint Jack Travis az apa. De amikor a lány azt követeli, hogy Jack életében először vállalja a felelősséget, a férfi végül sokkal többet tesz puszta felelősségvállalásnál…

Senkiben sem bízik… 

Ella Varner megbízható és fegyelmezett nő. Még gyerekkorában megtanulta, hogy a szerelem olyan érzés, amelyet jobb elkerülni. Így van ez egészen addig, amíg Luke fel nem bukkan az életében, miután Tara, Ella nemtörődöm húga elhagyja a kisfiút. Luke-nak biztonságra van szüksége, és Ella, aki egyre jobban kötődik a gyámoltalan csecsemőhöz, elszántan igyekszik mindent megtenni a cél érdekében. Houstonba utazik, hogy megkeresse Luke apját, de amit ott talál, örökre megváltoztatja az életét…

És amikor kettejük közt fellángolnak az érzelmek, a beszéd ideje rég lejárt…
A Travis család legújabb kötetében Lisa ismét szikrázó hangulatot teremt. A perzselő érzékiséggel és szenvedélyes érzelmekkel teli történet az első pillanattól fogva lebilincseli az olvasót.

Gabo, 2019

Eredeti cím: Smooth-talking Stranger, 2009

“Az, hogy egy nőnek gyereke születhet, még nem teszi anyává.”

A fenti idézet lehetne tulajdonképpen ennek a történetnek a mottója. Egyrészt mert a könyv cselekménye az anyaság témáját járja körül, a negatív példákat helyezve előtérbe megspékelve némi pozitívummal is. Másrészt meg azért, mert – tetszik, vagy sem – ez az élet nagy igazsága, csak annyira elmélyültünk a bennünket körülvevő szociális megfelelési kényszerbe és a sztereotípiákba, hogy hajlamosak vagyunk tartani a nyájjal.

A történet hősnője, Ella Varner, komoly, független nő, bár évek óta kapcsolatban él Dane-nel, az egész viszonyuk nagyon felszínes. Ők ugyan nyitott kapcsolatnak nevezik, mely semmiképpen nem végződhet egymás iránti elköteleződésben, de nevezzük nevén a gyereket: dugópajtások és ebben a kapcsolatban Ella az, aki a rövidebbet húzza, hiszen ő az, aki a férfihez idomul és átveszi annak értékrendszerét, viselkedési szabályait és még étkezési stílusát is. Ez rögtön meg is látszik, mert amint kikerül a férfi befolyása alól, Ella egészen közönslges halandó lesz, magasztos elvek nélkül.

Ella “Független nő” név alatt párkapcsolati tanácsokat osztogat egy lapban – bár csupán újságíró és nem szakember, de sikeres és népszerű a rovata.

Nyugodt élete (nevezhetnénk unalmasnak is) akkor fordul fel fenekestől, mikor húga házasságon kívül életet ad egy kisfiúnak, titkolja az apa kilétét és gyorsan be is vonul egy egészségközpontba depresszióját kezelni. Ella Houstonba utazik, hogy gondját viselje újszülött unokaöccsének, annak ellenére, hogy mindenki – az élettársa is – azt mondja, hogy ne tegye, hanem bízza a rendszerre a probléma megoldását. S pont élettársa az, aki elsőként hátat fordít neki azzal, hogy nem hajlandó segíteni a kisfiú gondozásában, míg annak anyja kezelteti magát. Munkáját bárhonnan és bármikor el tudja végezni, szóval ez nem akadályozza meg a hősnőt abban, hogy felelősséget vállaljon az újszülöttért.

Az, hogy Ella és Tara lelkileg milyen nagy mértékben sérült, hányatott gyermekkoruknak tudható be. Különösen anyjuk hatása érezhető, aki nálam rendesen ki is verte a biztosítékot, hiszen egy a saját lányaira is féltékeny, tupírfejű ostoba liba, aki nem tudja elfogadni, hogy felette is eljárt az idő, és akinek egyetlen gondja az, hogy ki legyen a következő fazon akivel eltartatja magát. S természetesen az unokája sem érdekli, mert ő nem lehet nagymama, az rontaná az esélyeit az épp aktuális pénzeszsáknál.

Ella és Jack Travis találkozása csak egy abból a sokból, amit a lány tervez, hiszen sorra meg akarja keresni a potenciális apajelölteket. Hogy ebből a találkozásból mi lesz, könnyen kitalálható. Kicsit erőltetett volt az, hogy egy ilyen dúsgazdag és befolyásos férfi csak úgy első szóra segíteni kezd egy idegen nőnek, noha tudja, hogy semmiképpen nem lehet a gyermek apja. 

De Jack Travis nem vágja ki Ellát az irodájából, hanem a sármos nőfaló példamutatóan segít. S róla még azt is tudni kell, hogy önerőből lett az aki, nem a családi vállalkozásban tevékenykedik, hanem saját bizniszt épített ki - ezt már az előző részből is tudni lehet –, bár az sem ártott, hogy Travisnek hívták. S annyira tökéletes, amilyen csak egy regényhős lehet, néha már émelyítően az.

Innen már nem nehéz kitalálni, hogy mi történik, a többi csak sok-sok erotika és klisé.

Persze megható egy apró ember fejlődését figyelni, azt is, ahogy Ella szabályosan beleszeret a kis Luke-ba, és van néhány elgondolkoztató dolog az anyaságról is, de ez a történet akkor sem volt nagy szám. Jobb volt, mint a sorozat első része – azt nem is nehéz überelni –, de még mindig jobban kedvelem Ms. Kleypas klasszikus romantikus történeteit, mint a Travis testvérek sorozatát.

S ha már a sorozatról esett szó, ez a harmadik rész, egy még hátra van, de valamennyi rész önállóan is olvasható.

Olyan “egynek elment” típusú történet volt, sok rózsaszín köddel, a Travis család tagjainak ismételt felvonultatásával és némi nagyon kierőszakolt izgalommal. De – ahogy mondani szoktam –, ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzések:

A pártfogó

A kék szemű ördög