Louisa May Alcott – Kisasszonyok

   Kisasszonyok 1

   A March család négy lánya – Meg, Jo, Beth és Amy – számára nehéz idők járnak. Édesapjuk az amerikai polgárháborúban szolgál, anyjuk otthon igyekszik elfogadható életet teremteni. Sok megpróbáltatást és jó pár örömteli fordulatot végigélve, a lányokból igazi kisasszonyok válnak a történet végére.

   Négy lány címmel is megjelent

   Eredeti cím: Little Women, 1868

   Lazi Kiadó 2020, 2016, 2006, 2004 - Manó könyvek, 2019 - Ventus Libro, 2013 - Ulpius Ház, 2008, 2006

   Vallomás esete forog fenn: ez a könyv – illetve az egész sorozat, mert tulajdonképpen négy könyv tartozik hozzá –, nagyon sok éve csücsül békésen a polcomon. Ajándékba kaptam egy olyan valakitől, aki tudja, hogy szeretem a klasszikus irodalmat, annak is a romantikus fajtáját, de soha kézbe nem vettem, mert valamiért nem szeretem az amerikai kontinenshez kötődő történeteket, amennyiben nagyon sok évvel korábban játszódnak. Ez a történet pedig a 19. század második felének elején játszódik, mi több, a szerző akkor is írta. Nekem már valahogy nem mennek az ilyen korai időszakban írt lányregények, melyek előszeretettel terjesztik a habos-babos, sok esetben giccses romantikát, meg a korra jellemző moralitást (vagy éppenséggel annak hiányát).

   Hogy mégis kézbevettem a könyvet – s aztán nagyon gyorsan legyűrtem mind a négy részét –, az a legfrissebb filmadaptációnak köszönhető, mert a Kisasszonyokat többször is mozivászonra vitték. 
   Nos, akkora volt a hype a legújabb film körül, különösen az Oscar-jelölések miatt, hogy próba-cseresznye alapon egyik este belekukkantottam, már csak azért is, hogy lássam, miért van ez a hangos hisztéria. S többet le sem tettem a kezemből, mi több, az olvasás során beugrott az is, hogy én tulajdonképpen ismerem ezt a történetet, mert láttam filmen. No, nem mostanában, hanem az 1994-es variánst. De azt valamennyien tudjuk, hogy a film a legritkább esetekben múlja fölül az eredeti művet, azaz a könyvet. Ezt bizonyítja az is, hogy az 1994-es filmadaptációban Mr. March, a lányok apja ugyan tényleg elmegy a polgárháborúba, de mint orvos és nem mint tábori lelkész, ahogyan a könyv írja. Hogy miről szól majd az legfrissebb film, nem tudom, mert még nem láttam, de elképzelhetően valamikor meg fogom nézni.

   Miről szól tulajdonképpen a Kisasszonyok? A March család négy lányáról, a kisasszonyá válásról, a nők helyzetéről a 19. századi amerikai társadalomban, ami mellesleg jobb mint az európai nőké, akiket egy nagyon hagyománytisztelő és nagyon férficentrikus társadalom köt gúzsba. A látszólag nagyobb szabadság ellenére, Mrs. March háziasszonynak neveli lányait, bár nem mindenki esetében lesz sikeres ez a vállalkozása, hiszen a négy lány nagyon különböző, s természetesen mindegyikük mást akar az élettől. Meg, a legidősebb, nyugodt családi életre vágyik, lehetőleg egy nagyon tehetős férfi oldalán, hiszen ő emlékszik a legjobban arra az időszakra, amikor az ő családjuk is tehetős volt, míg apja egy kockázatos befektetés következményében el nem veszítette a családi vagyont. Jo, a második lány, az örök lázadó. Valamennyi lány közül ő a legemancipáltabb, majdnem hogy fiús, és sokkal szívesebben tölti idejét a szomszéd fiú, Theodore (Teddy) Laurence társaságában, mint a lányokéban. Jo írói babérokra áhítozik, s bár nem zárkozik el a romantika elől, neki teljesen más elképzelése van a jövőjéről, mint nővérének. Beth beteges, csendes, a légynek sem ártana és mindene a zene, míg Amy a festészet iránt érdelődik, és meglehetősen vásott kölyök, annak ellenére, hogy a négy March lány közül ő a legszebb. S természetesen Amy is gazdag férjről álmodik, bár ő még csupán gyerek.

   Ennek a négy lánynak a történetét tárja az olvasó elé Louisa May Alcott, egy olyan időszakban, amikor az amerikai kontinensen dúl a polgárháború, a férfiak mind a csatatéren vannak az öregek és a kisfiúk kivételével.
   Ez a történet egy korrajz. S mivel a könyv nem sokkal a polgárháború után íródott, feltételezhetően hitelesen ábrázolja a nők helyzetét az északi államokban. Lényegében ugyanazt a kort mutatja be,mint Margaret Mitchell világhírű regénye, az Elfújta a szél, azzal a különbséggel, hogy Mitchell a déli államok szemszögéből mesélte el a történetet, Alcott pedig az északiakéból és nem helyez akkora hangsúlyt a háborúra és annak elsődleges céjára. Neki az otthon maradottak, első sorban a nők helyzetének bemutatása elsődleges, s ezt a March család tagjain keresztül teszi meg.

   Kedveltem a történetet. Jobb, több volt, mint amire vártam, ha volt is benne moralizálás (mert volt!), azt nem vitte túlzásba, sőt humorral ellensúlyozta. Szereplői egytől egyig szerethetőek, bár nem mondható el az, hogy az egész történet egyetlen romantikus rózsaszín köd lenne.
   Nagyon olvasmányos, mert Alcott nagyszerű mesélő. Nem mondom, hogy gyakran fogom újraolvasni, de szerethető, szórakoztató történet fiatal lányokról és egy letűnt korról. Klasszikusok kedvelőinek ajánlott olvasmány, de ízlések és pofonok...

Victoria Connelly - Hétvége Mr. Darcyval

Austen-rajongók 1

Katherine Roberts egyetemi oktatóként Jane Austen műveire szakosodott, és rá kellett jönnie, hogy az ideális férfi csak a Büszkeség és balítélet lapjain létezik. Az Austen-rajongó Robyn Love szerelmi élete szintén nem nevezhető tökéletesnek. Mindketten abban a reményben érkeznek a Jane Austen konferenciára, hogy kicsit félretehetik a gondjaikat. Ám úgy tűnik, egy Jane Austen-hétvége csak némi bonyodalommal és románccal teljes igazán…

Lazi Kiadó, 2017

Eredeti mű: Victoria Connelly – A Weekend with Mr. Darcy, 2010

Victoria Connelly neve nem ismeretlen a chick lit rajongók számára, hiszen ez a negyedik magyar nyelven megjelent könyve (Bárcsak itt lennél, Egy nyár, amit sosem felejtesz el, Szökevény színésznő). Kellemesen, szórakoztatóan ír, nem idegen számára a humor sem.

Bevallottan Austen-rajongó vagyok, tehát úgy gondoltam ezt a könyvet és a sorozatot ( mert reménykedem, hogy a többi részét is ki fogják adni magyar nyelven) nekem írták.

Már a cím is sejteti, hogy mire várhat az ember lánya, a fülszöveg még rátesz egy lapáttal, hiszen az egyik hősnőnk egyenesen Jane Ausetenre szakosodott egyetemi tanár Oxfordban, a másik pedig egyszerű rajongó, de abból a fajtából, aki szószerint ismeri  mindazt, ami Jane Austen tollából származik, vagy róla írtak. Nincs is ezzel semmi baj, számítottam, hogy itt sok Austen kerül majd terítékre, de arra nem, hogy szinte a könyv felét a szerző műveire és azok szereplőire tett utalások vagy idézetek fogják kitenni.

Ez valóságos Austen-túladagolás volt, és nemcsak az, hanem annyira inspirálatlanul van ez az egész a mini történet mellé beszuszakolva, hogy aki nem járatos Jane Austen irodalmi munkásságában, vagy akár magánéletében, az felét sem fogja megérteni, hogy mi a bánatot is akarnak itt ezek a nők?

A rengeteg utalás, Austentől származó idézet és filmadaptáció emlegetése mellett némi cselekmény is tartozik könyvhöz, hiszen a két hősnő egy hétvégi Austen-konferenciára utazik egy udvarházba, melynek tulajdnosa egy meglehetősen híres színésznő. Valahol van egy olyan érzésem, hogy az összejövetelnek otthont adó Dame Pamelát a szerző Judi Dench-ről, a híres angol színésznőről mintázta.

"– Miért van az, hogy minden Jane Austenről szóló beszélgetés előbb-utóbb Colin Firthnél és a testére tapadó vizes ingnél köt ki?"

A cselekmény nagyon kiszámítható és sajnos mindjárt a második fejezetben lelövődik egy olyan poén, ami esetleg többet adott volna a történethez. Két hősnő, két szerelmi türténet, és mindkettő jól végződik, bár mindkét esetben a szerző igazán próbálkozott, hogy akadályokat gördítsen a szerelmesek útjába.

Ami igazán meglepett, és nem a jó értelemben, az a két hősnő hirtelen támadt bizalmas baráttsága. Most találkoznak először egymással, de első pillanattól úgy viselkednek egymással, mintha gyerekkori barátnők lennének, akik minden titkukat megosztják egymással, pedig az egyetlen közös pontjuk az az Austen-fanatizmusuk.

Ha az Austen-imádatot leszámítjuk, akkor egy középes, abszolút kiszámítható romantikus történet, melynek nagy részében elveszlődünk olyan részletekben, amiket nincs honnan tudnia annak aki nem ismeri minden részletében Austen mind a hat regényét. Nekem ez az “egynek elmegy” kategóriába kerül, annak ellenére, hogy néhányszor hangosan felnevettem egy-egy jelenet olvasásakor. Hogy a folytatásai megjelennek-e vagy sem, nem tudom, én meggondolom, hogy elolvasom-e őket vagy sem, de természetesen ízlések és pofonok...

A sorozat további részei, egyelőre csak angol nyelven:

2. Dreaming of Mr. Darcy, 2012

3. Mr. Darcy Forever, 2012

4. Christmas with Mr. Darcy,  2013

5. Happy Birthday Mr. Darcy, 2013

6. At Home with Mr. Darcy, 2014