Hóvégi klasszikus: Gustave Flaubert - Bovaryné

Vidéki erkölcsök

Egy újabb 1001-es listán szereplő könyv, s nemcsak azon, hiszen nekem ez kötelező háziolvasmány volt valamikor a gimnázium felsőbb osztályaiban, pontosan nem emlékszem mikor. Hogy ma is az, mikor a francia realista regényt tanítják, nem tudom, azt sem, ha egyáltalán tanítják-e még magát a fogalmat. Tulajdonképpen ma, fenőtt fejjel nem is értem, miért kellett ezt nekünk tizenévesen elolvasni, mikor kellő élettapasztalat hiányában nem értettük, nem érthettük meg a történet valódi mondanivalóját. Felnőtt fejjel Emma Bovary már nem egy sajnálatra méltó fiatal lány, aki egy visszataszító jellemű férfihoz ment férjhez, mert elvakította annak imádata és ennek az áldozata lesz, hanem egy elkényeztetett, unatkozó, ostoba dáma, akit saját túlzott becsvágya visz a romlásba – bármilyen is legyen ez a romlás.

Azok számára, akik még nem olvasták, sőt nem is hallottak a töténetről, elmondanám, hogy ez nem egy habos-babos romantikus lányregény, hanem egy korkép. A vidéki francia társadalom bemutatása 19. század első felében, kevés szereplővel, kevés cselekménnyel – legalábbis a ma divatos és elvárt pörgő-forgó, szédületes vonalvezetéshez képes –, inkább szereplőinek belső konfliktusa jellemző rá, és ez viszi előre a cselekményt. A történések kronológikusan követik egymást, nincs oda-vissza ugrálás az időben.

Ez egy unatkozó szépasszony tragikus története, hiszen Emma, a hősnő, csupán unalomból és egy fajta kiváncsiságból megy hozzá a jelentéktelen vidéki orvoshoz, érzelmek nem fűzik hozzá. S ez az unalom veszi rá arra, hogy másokkal flörtöljön, hogy felszarvazza férjét és luxusimádata pedig anyagi romlásba dönti. Emma nem egyedül hibás azért, amilyen irányba síklik élete. Ehhez nagyban hozzájárul meglehetősen buta, de annál becsvágyóbb férje feltétel nélküli imádata és a körülötte zsongó férfiak rajongása is.

"Úristen! Miért is mentem férjhez?" Tűnődött, nem lett volna-e mód rá, hogy a véletlen más játékai révén a végzet egy másik férfit hozott volna az útjába, és próbálta elképzelni, milyenek is lehettek volna ezek a meg nem történt események, milyen lett volna ez a másik élet, az a férj, akit nem ismert. Mert végre is nem minden férfi ugyanolyan, mint az ő ura. Lehetett volna szép, szellemes, választékos és vonzó (...) Az ő élete viszont olyan hideg, mint egy padlás, amelynek ablaka északra néz, s homályában az unalom, e csendes pók szövi hálóját szíve minden szögletén*

A könyv először folytatásokban jelent meg, majd 1857-ben egészben is és szerzőjét a mű tartalma miatt perbe fogták vallás- és erkölcsgyalázásért (forrás: Wikipédia)

Természetesen a filmszakmát is megihlette, hiszen 1933-as első feldolgozása óta több film és minisorozat is készült belőle, igaz nem mostanában. Sajnos nem emlékszem, hogy bármelyiket is láttam volna.

Klasszikus irodalom kedvelőinek ajánlott olvasmány, azoknak, akik a terjedelmes leírásokat és hosszas lelki vívódásokat részesítik előnyben, s főleg azoknak, akiket nem zavar, hogy itt nincs boldog végkifejlet. De természettesen az ízlések és a pofonok…

„Emma Bovary nyomorúságos kalandjai a tragédia szférájába emelkednek, mégpedig azért, mert egy közömbös, segítségre képtelen, vigaszt nem nyújtó világtól körülvéve, neki magának kellene a hitvány anyagból a gazdag és ritka értéket lepárolnia. És bele is fog a vállalkozásba, tudatlanul, vezető nélkül, nemes szórakozás híján, s kiszolgáltatva a tudatában kavargó természetes és mesterséges ösztönzőknek – hogy szükségszerűen csúfos kudarcot valljon vele; olyan kudarcot azonban, amely a következő fordulatban lehetővé tette, hogy Flaubert a legtalálóbban, a legtökéletesebben előadott történetet kerekítse ki belőle.” 

Henry James

Eredeti mű: Gustave Flaubert – Madame Bovary, 1857

Magyar nyelven huszonöt kiadást ért meg az 1904-es Révaival kezdődően. Utoljára 2015-ben adta ki a Hermész Média

Madame Bovay címmel is megjelent

"Mennyire tele volt illúziókkal! Mindebből semmi sem maradt! Mindent elpazarolt végleg, lelke minden kalandjára, ahogy egymást követték, lánykorában, a házasságban, azután a szerelemben - s úgy vesztette el mind sorra eddigi élete folyamán, mint egy olyan utazó, aki minden fogadóban hagy valamit a vagyonából." *

* Gustave Flaubert - Bovaryné

Trisha Ashley - Csak magadra számíthatsz?

Előbb ​a házasság. Aztán a válás. Utána minden nő csak önmagára számíthat… 
Trisha Ashley legújabb regényében az újrakezdés áll a fókuszban. Mit tehetsz nőként válás után? Besavanyodsz, vagy felrázod magad? A Blogturné Klub négy bloggere eredt utána, hogy megismerje Trisha Ashley válaszát. Tartsatok velünk, s ha részt vesztek a nyereményjátékon, tiétek lehet a könyv egy példánya.

Előbb ​a házasság. Aztán a válás. Utána minden nő csak önmagára számíthat…

Szórakoztató történet válásról és újrarandizásról a The Sunday Times bestseller szerző, Trisha Ashley tollából. Tökéletes olvasmány Katie Fforde és Sophie Kinsella rajongóinak; a vidéki táj és a romantikus, vidám cselekmény csodás kikapcsolódássá teszik bármely évszak vakációjára. Miután Charlie-val a férje, Matt közli, hogy válni akar, a nőnek mindent elölről kell kezdenie. Így, közel a negyvenhez és hirtelen pénztelen szingliként, kénytelen visszatérni szülőhelyére, a yorkshire-i lápvidékre. Elsőre igazi kihívásnak tűnik egy fedél alatt élni az apjával és különc testvéreivel, de Charlie hamarosan inkább üdítőnek találja új életét. Szingliként már nem kell festetnie a haját, nem kell tökéletes feleségnek lennie és visszatérhet első szerelméhez: a festéshez. De épp amikor úgy érzi, ismét gyökeret vert, találkozik a jóképű, mogorva színésszel, Mace Northszal, aki a szomszédba költözött, és a férfi több szempontból is összekuszálja Charlie életét…

Dobd fel a napod Charlie magával ragadó történetével!

Könyvmolyképző, 2017

Eredeti mű: Trisha Ashley – Every Woman for Herself, 2002

Megrendelhető 

"... sose feledd: amíg van gin és csokoládé, van élet is."*

Második könyvem a szerzőtől a Csokoládécipők és eskövői harangok után, amit már meglehetősen régen olvastam egy másik kiadó gondozásában. Mivel még akkor megszerettem a szerző stílusát, örömmel fedeztem fel, hogy a kiadó megjelenésre váró könyveinek listája két címet is tartalmaz Trisha Ashleytől.

Egészségügyi rovat, 1. jegyzet

 Van pár kisebb betegség, amin nem segít két nagy gintonik.*

Ismerkedj meg Charlieval (mint a Charlotte beceneve). Egy lépésre a negyventől, otthon festeget és munkája miatt sokat utazgató férje kivánságára a gót stílus jegyeit hordozza magán – tulajdonképpen egészen olyan, mint amikor Morticia Addamsnak jó napja van. Élete egyhangúan és eseménymentesen csordogál, míg egy nap férje mintegy mellékesen bejelenti, hogy akkor most elválnak és ezzel ki is lép a képből.

Ez az a kezdet, ami Charlie addigi nyugodt életét gyökeresen megváltoztatja, kezdve azzal, hogy még fel sem eszmélt a bejelentés okozta meglepetésből, mikor férje munkatársa, a Tapizós Greg ráhajt. Sajnos a pillanat nem volt a legalkalmasabb, mert Charlie kezében egy nehéz serpenyő volt, ami balesetileg találkozott Greg fejével, ezzel nők százait mentve meg eljövendő tapizásoktól. Az ügy lezárta után Charlienak menekülnie kell, mert Angela, az őrült özvegy zaklatni kezdi, tehát gondol egy merészet és Yorkba költözik, apja házába. Télen, egy nyitott tetejű kocsival...

S akkor most ismerkedj meg Rhymerékkel is, ahol Charlie menedékre lel. Kezdetben Ranulffal, Charlie apjával, aki különc életrajzíró, a Brontë család megszállottja, hiszen a vidéki otthonát kinevezte paplaknak, több anyától származó gyermekeit pedig a Brontë csemetékről nevezte el. Gyakran változó fiatal szeretőit általában a Nyári Lakban szállásolja el.

Konyhai kártevők

1) Apád szeretője

2) Apád szeretőjének a gyerekei

3) Apád… *

A család tagja Anne, a haditudósító, akinek zűrös a magánélete, Emily, aki álnéven sikeres író és wiccának képzeli magát, de ez nem akadályozza meg, hogy a helyi plébánossal szűrje össze a levet. S természetesen a családhoz tartozik a zseniális Branwell, a különc egyetemi tanár, egy egészen eredeti figura, aki nagyon jól felszerelt… igen, ott olyan jól felszerelt.

A különc családhoz tartozik még a Mundi házaspár is, Gloria és Walter, bár ők alkalmazottak, de legalább olyan furák és eredetiek, mint Rhymerék. Ami Gloria Mundit illeti (tealevelekből jósol), nem tudom, hogy véletlen-e a névválasztás vagy sem, engem állandóan a latin mondásra emlékeztet: Sic transit gloria mundi (így múlik el a világ dicsőssége).

Tehát ebbe a különc társaságba (hogy ne nevezzük bolondok házának) menekül Charlie a kutyájával és gigantikus méretű szobanövényeivel. Odahaza csapat apja aktuális szeretőjével, Jessicával (Melaszos Cafka) bővült, és annak ikerlányaival, akik most nem a Nyári Lakban vertek tanyát, hanem egyenesen a házban…

“– Charlie, apa cafkája. Apa cafkája, Charlie – mutatott be minket egymásnak Em.”

… és ahol tovább üldözi majd az őrült özvegy, ahol ismét rátalál a szerelem, ahol újrakezdheti az életét. Ez az újrakezdés épp olyan szokatlan és fura módon történik meg, mint amilyen az egész történet, szereplőstől, helyszínestől.

Bizarr, szokatlan, néhol morbid és mégis könnyed és szórakoztató. Fergeteges komédia arról, hogy negyven után nem áll meg az élet, a válás után sem, arról, hogy ha kellemetlen helyzetbe akarsz kerülni, a családodra mindig számíthatsz. Hangosan megnevettetett és minden sorát imádtam, annak ellenére, hogy kissé nehezen indult be, és a vége egy nagy, habos-babos happy end volt, amivel igazság szerint nem tudok kibékülni. Legalább az őrült özveggyel kellett volna valami rossznak történnie... például kifut egy nyerges vontató elé...

Mindenkinek ajánlom, akinek rekeszizom-fájdító nevetésre van szüksége, de természetesen az ízlések és a pofonok

Az autó nem valami háztartási csoda, hanem egy motorral felszerelt kekszes doboz, és mindig ugyanazokkal a tulajdonságokkal kell rendelkezzen: legyen száraz, tágas és kényelmes.*

* Részletek a Csóró Leharcolt Északi Spiné (tetszés szerint behelyettesíthető: Divatmajmoló, Kertész, Szakács, Szépség, Autós, Özvegy, Könyvmoly, Egészség, stb kifejezések bármelyikével) című magazinból (Trisha Ashley, Csak magadra számíthatsz?, Könyvmolyképző, 2017)

No, de hogy keveredik egy kortárs történetbe a klasszikus irodalom? Ashley történetének vicces fordulata, hogy a könyvben szereplő négy testvér híres angol írókról kapta a nevét, akiket minden bizonnyal ti is ismertek, ők pedig nem mások, mint a Brontë-nővérek és fiútestvérük. A feladatotok, hogy az állomásokon olvasható rövid leírások alapján rájöjjetek, melyik testvérről van szó, és a keresztnevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Maria és Patrick Brontë egyetlen fiúgyermeke, aki részese volt testvérei tehetségének kibontakozásának és maga is kiváló oktatást kapott. Portréfestésből próbálta fenntartani magát, ám csapongó életvitele korai halálhoz vezetett.

a Rafflecopter giveaway

10. 22. - Szembetűnő

10. 24. - Olvasónapló

10. 26. - Betonka szerint a világ…

10. 28. - Deszy könyvajánlója

Mary Balogh - Az egyezség

Túlélők klubja 2

A General Press kiadó jóvoltából megjelent Mary Balogh, Túlélők klubja sorozatának legújabb része, az Egyezség.

Vincentet az egész családja ki akarja házasítani, de ki szeretne igazán hozzámenni a rangján kívül másért  egy vak férfihoz? Sophie a szürke kisegér háttérből figyeli az eseményeket, ekkor figyel fel a különösen vonzó férfira.

Vajon két ennyire különböző embernek van esélye a szerelemre?

Ha kíváncsi vagy, kövesd a blogturné állomásait és ha velünk játszol, tiéd lehet a könyv egyik példánya!

Vincentet, ​Darleigh vikomtját ki akarja házasítani a családja. Vincent jó parti, gazdag, hatalmas birtok tulajdonosa, kitűnő társalgó, kedves mosolyú, fess férfi. A Túlélők Klubjának vak tagja. És elege van az anyja, a nővérei gyámkodásából meg a leendő ara elfojtott, mégis szinte égető ódzkodásától. Úgy érzi, menekülnie kell, el mindentől, ami a vakságát bélyegnek, őt magát fogyatékosnak tartja. Elszökik, és meg sem áll gyerekkora kedves színhelyéig, Barton Coombsig, ahol ünnepséget rendeznek a tiszteletére. De mintha itt is visszaélnének azzal, hogy nem lát; egy sznob család kiszemeli őt a lányuk számára, és tőrbe csalva házasságra kényszerítenék. A lehetetlen helyzetből azonban kimenti egy lány, egy szinte láthatatlan kisegér, akit alig ismernek a városkában.
Ki Sophie Fry? És miért avatkozik bele ő is az életébe? Vajon jó szándék vezeti? Vincent szíve azt súgja, igen, így a jótett és egy meghitt beszélgetés tapasztalatára hagyatkozva ajánlatot tesz a fiatal nőnek: legyen a felesége.

Mary Balogh romantikus története az elfogadás, a kinyíló világ meséje. Egy nőé és egy férfié, akik a másik segítségével megtalálják a saját függetlenségüket, azt a fajta szabadságot, amely az embert minden igaz szerelemben az egekbe repíti.

General Press, 2017

Eredeti mű: Mary Balogh – The Arrangement

Beleolvasó                        Megrendelhető

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan" 

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

A szerző Leánykérés című regényéből már ismert Túlélők klubjának története folytatódik. Most a tásaság legfiatalabb tagjával, Darleigh vikomtjával és az ő történetével ismerkedhet meg az olvasó.

Vincent Hunt 19 évesen (négy évvel a történet jelene előtt) örökli meg a címet nagybátyjától, ugyanattól a nagybácsitól, aki két évvel korábban tiszti rangot vásárol neki, abban a boldog tudatban, hogy ő maga is fiatal még, és fia, aki egyben örököse, kitűnő egészségnek örvend. Csakhogy hamarosan mindketten erőszakos halállal fejezik be földi pályafutásukat. Vincent egyből nagyot ugrik a társadalmi létrán, családja egyetlen férfitagjaként állandóan nőkkel van körülvéve (anya, nagyanya és nővérek), akik úgy gondolják, hogy ők tudják igazán, mi a jó Vincent számára.

Fura dolog egy Saint-Exupéry idézettel kezdeni egy másik író könyvéről szóló bejegyzést, de annyira helyénvaló, hiszen a napoleoni háború következményeként a fiatal és vonzó Vincent vak. Bár már elég jól boldogul magában is, ha “szemekre” van szüksége, ha látni akar, akkor gyermekkori játszótársára és későbbi katonaszolgájára, Martin Fiskre hagyatkozik. Martin Fisk azért sokkal több mint egy szolga, hiszen évek óta együtt töltik az idejüket, bíznak egymásban és annak ellenére, hogy a férfi csupán a helyi kovács fia, baráti viszonyban vannak. Együtt menekülnek a Hunt család hölgyei elől, mikor azok már tálcán kínálják fel a házassági piacra kikerült fiatal hölgyeket.

Az utazásuk egyik állomásaként Darleigh vikomt és Martin Fisk visszatér Barton Coombsba, gyermekkoruk helyszínére, ahol természetesen futótűzként terjed a hír és a helyi arisztokrata család, Marchék, már ki is nézik a vikomtot egyetlen lányuknak, Henriettának.

Az ambiciózus March család számításait a szegény rokonként náluk tengődő Sophia Fry húzza keresztül, mikor kihallgatva a család terveit megakadályozza, hogy a vikomtot kényszerhelyzetbe hozzák. Ezt pedig a gőgős család nem hagyhatja büntetlenül. Sophia egy kicsit olyan mint egy mesehős: a gazdag család szegény rokona, aki a maga hercegére vár, bár ennek a bekövetkezésére gyakorlatilag nulla esély .van

Így kezdődik a vak Darleigh vikomt és a magát szürke kisegérnek tartó Sophia Fry története. A két sérült ember egymásba kapaszkodva keresi a boldogulást,  a szorult helyzetekből való kiútat és minek is kertelnénk: a boldogságot is.

Kapcsolatukra ismét érvényes lesz a Saint-Exupéry idézet, hiszen Vincent nem látja Sophiát, csupán az ő (szürke kisegér) és mások (még annál is szürkébb kisegér) leírására hagyatkozhat, neki ez esetben szívével kell látnia. A  vikomt mégis úgy érzi, hogy Sophiával való kapcsolata több lesz, mint amiben eredetileg megegyeztek, bár ezzel kapcsolatban hosszú ideig kétségekkel küzd. Lépésről lépésre haladnak, hiszen mindketten ismeretlen terepen járnak, és házasságuk azért jött létre, hogy mindkettőjüket valamitől megmentse: Vincentet a házassággal szerzett nemesi rangra vágyó ifjú hölgyek családjaitól, Sophiát pedig az otthontalanságtól és az éhenhalástól. Sophia egyébként imád rajzolni és tehetséges karikaturista, rajzait pedig mindig egy kisegér alakjával szignálja, mely híven tükrözi, hogy alkotója épp milyen hangulatban van.

A történetben epizodikusan megjelennek a Túlélők klubjának már ismert tagjai is, tehát akárcsak az első részben, most sem szakadunk el teljesen tőlük és képben leszünk sorsuk további alakulásával.

Nem mondanám, hogy egy pörgős, lehengerlő történet volt, hiszen cselekményét néhány mondatban el lehet mesélni. A szerző inkább a szereplőkre koncentrált, a fejlődésükre, a gondolataikra, a félelmeikre. Ennek ellenére kedveltem és ajánlom első sorban a klasszikus romantikus történetek rajongóinak, valamint azoknak is, akik kedvelik a nyugodt, lassan csordogáló, érzelmekben gazdag történeteket. Meg az ízlések és a pofonok…

A sorozatból már megjelent:

1. Leánykérés

General Press, 2016

The Proposal

Vincentet ahogyan már a bevezetőben olvashattátok, családja szeretné kiházasítani, de ő nem szeretne csak úgy bárkihez hozzámenni. Pont ezért mostani játékunkban olyan férfi főszereplőket mutatunk be, akik valaki mással kötötték volna össze életüket családjuk kívánsága miatt, vagy ezzel segítve őket, de végül eltalálta őket Ámor igazi nyila és másik hölgyet vettek el.

Minden állomáson rövid leírást találtok egy férfi főhősről és ennek alapján kell kitalálnotok kicsoda és mi a könyv címe. Játékra fel!

Figyelem! A válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A legtöbb könyvszerető hölgy férfiideálja, klasszikus férfi főszereplő és Pemberley kastély örököse. Szerintem ennél többet nem kell róla mondani, már kitaláltátok.

a Rafflecopter giveaway

10.23 Insane Life

10.24 Angelika blogja

10.25 Betonka szerint a világ...

10.26 Kristina blogja

10.27 Deszy könyvajánlója

10.28 Dreamworld

10.29 Olvasónapló

Laurelin Paige - Utolsó csók

First and Last 2

SZENVEDÉLYES JÁTÉK, SÖTÉT VÁGYAK, VESZEDELMES TITKOK

Emily Wayborn már döntött. Igaz, hogy nem bízik a szívdöglesztő és veszedelmes Reeve Sallisben, ám ő az egyetlen férfi, aki meg tudja adni neki, amire szüksége van. Reeve mellett Emily végre önmaga lehet. A dúsgazdag szállodatulajdonos azonban a titoktartás mestere, Emily pedig hiába keresi a válaszokat, valaki mindig egy lépéssel előtte jár

Emily lassan kifut az időből, már nem hisz sem barátságban, sem szerelemben. Meg kell hoznia egy képtelen döntést, melynek következtében vagy sértetlen marad a szíve vagy menthetetlenül összetörik.

Laurelin Paige új sorozata még forróbb, érzékibb és veszedelmesebb, mint a világszerte sikerlistás Fixed-regények.

Libri, 2017

Eredeti mű: Laurelin Paige – Last Kiss, St. Martin’s, London, 2016

Laurelin Paige nem igazán a kedvenc szerzőm, annak ellenére, hogy a First and Last sorozata magasan jobb, mint a korábban olvasott Fixed. Valójában el sem olvastam volna ezt a könyvet, ha az Első érintés nem a nagy durranással végződik és nem tesz kiváncsivá.

Akik ismerik már az első részt, azoknak nem újdonság amit mondok/írok. Emily és Amber, a két kebelbarátnő, tizenéves koruktól a kitartott nő szerepében tetszeleg. Ez a megélhetésük és nem igazán számít mit vár el a kitartójuk tőlük, ők benne vannak és többnyire mindketten. Éveken keresztül működik ez a felállás, mikor ráunnak egy férfire, vagy az túl közel kerülne hozzájuk, akkor továbbállnak. Egészen addig, amíg Emily ki nem száll a buliból és más megélhetőség után néz. Évekig nem is tudnak egymásról, míg egyszer Emily egy fura üzenetet kap Ambertől az anyja üzenetrögzitőjére mondva, és a fura üzenet azt jelenti, hogy Amber bajban van. 

Emily azonnal  régi barátnője keresésére indul, magánnyomozót is fogad és így ismerkedik meg Reeve Sallisszal, a görög származású milliomossal, aki természetesen fiatal és vonzó is, mert hogyan is lehetne ez másképp. S az is természetes, hogy a nyomozás során Emily és Reeve Sallis közel kerülnek egymáshoz, bár az egymás iránti bizalom teljességgel hiányzik kapcsolatukból.

Ugye már azt is tudjuk, hogy a történet szerves része a görög maffia, ami Sallis tágabb családjához  köthető, és Amber egyik tehetős ágyból a másikba vándorolt. Értsd a Salliséból a nagybácsijáéba, aki a helyi görög maffiavezér, tehát Emily nem veszélytelen dologra vállalkozott, mikor Ambert próbálja felkutatni.

És az első rész végére előkerül Amber. Akkor, amikor már mindenki lemondott róla, amikor mindenki halottnak hiszi. Ez volt a durranás, a csavar, a meglepetés, vagy nevezd aminek akarod, ami rávett arra, hogy a folytatását elolvassam.

Az Utolsó csók innen folytatja a történetet, s akárcsak az Első érintés, ez is két idősíkban játszódik. Egyrészt a történet jelene bonyolódik tovább, másrészt, akárcsak az előző részben, Emily most is visszaemlékszik Amberrel közös múltjukra, kellemes vagy éppen kellemetlen epizódokat elevenítve fel.

Miről szól ez a történet? Emily és Reeve Sallis kapcsolatáról, és természetesen Amberről. Meg egy barátságról. Egy olyan mérgező barátságról, amiben az egyik fél felismerte a másik gyenge pontjait és ezt kihasználva, saját érdekeinek megfelelően manipulálta, kihasználta, játszott vele. Egy olyan barátságról, amiből nem lehet kiszállni, meg nem történté tenni, elfelejteni. Aminek az utolsó utáni pillanata is arról szól, hogy a másikat tönkretegye, manipulálja, bűntudatot ébresszen benne. Hogy kicsoda, az majd a történetből kiderül. Szerintem ez a barátság a történet fő szála és minden más csak mellékes.

Ez egy erotikus történet, bár ami azt illeti, kevesebb benne a lepedőrongyonlás mint az előző részben – márcsak azért is, mert többnyire el sem jutnak az ágyig –, és több történést kapunk. Ezzel sajnos több lelkizés is együtt jár, amire nekem személy szerint nem volt ígényem.

Hogy kellett-e ez a második rész? Határozottan igen! Azért mert így teljes a történet, mert így kerülnek helyre a dolgok, s bár a könyv felénél már sejteni lehet bizonyos dolgokat, azért még mindig marad hely további meglepetéseknek. Ezzel a második résszel lesz teljes a kép, lesz mindenki számára világos, hogy mi és főként miért történik.

Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a kevesebb lelkizéssel és néhol fölösleges visszaemlékezéssel a két kötetből egy, egészen jó, ütős dolgot lehetett volna kihozni. Így, ebben a két részes formájában néhol vontatott volt, vagy éppen túlságosan elmerült a parafíliák valamelyik formájának részletezésében egy-egy szexuális aktus során.

Az erotikus írások kedvelői szeretni fogják, azon túl pedig az ízlések és a pofonok…

Az előző rész:

Első érintés

Libri, 2017

First Touch, 2015

Abbi Waxman - Új örömök kertje

Lilian ​Girvan harminchét éves. Három évvel ezelőtt a szeme láttára halt meg a férje autóbalesetben, s ő azóta sem tud magához térni. Az őrült depresszió mélyéről valahogy felevickélt, de továbblépni képtelen… Öngyilkos gondolatai már csak elvétve vannak, ellátja két kislányát, és végzi a munkáját: illusztrátor egy könyvkiadónál. Ha a húga nem segítene lelkesen és rendszeresen, talán még erre sem lenne képes. A kiadó beíratja egy kertészeti tanfolyamra, hogy kellő tudással és lelkesedéssel illusztráljon egy sorozat zöldségtermesztési tanácsadó kiskönyvet. A tanfolyamon aztán véletlenszerűen összeverődött férfiak és nők társaságába csöppen és lassan-lassan képes lesz kibújni a csigaházból.
A napsütés és a növények gyógyító hatása, meg a húga őrült ötletei szinte észrevétlenül vezetik vissza Lilit az élő (és nem csak vegetáló) emberek közé. Lehet, hogy még a szerelem is megterem egy kiskertben?

Európa, 2017

Eredeti mű: Abbi Waxman – The Garden of Small Beginnings, Berkley, 2017

A szerző első és ezidáig egyetlen magyar nyelven megjelent könyve. Ami azt illeti angol nyelven sincs több neki, második regénye 2018-ban várható és nagyon remélem, hogy megjelenés után hamarosan elérhető lesz a magyar olvasótábor részére is.

Teljesen véletlen volt találkozásom a könyvvel, nem is igazán akartam elolvasni, hiszen a témája már sokszorosan lerágott csont: fiatal nő korán elveszíti férjét, aki egyben nagy szerelme is, egyedülálló anyaként gürizik – meg kell a szívnek szakadni, milyen nehéz neki egyedül két apró lánykával, s egyszer csak ott az új szerelem, az újrakezdés, a második esély, nevezd aminek akarod. Ezt a témát már unalomig körüljártuk bármilyen nemű is legyen az az egyedülálló szülő. Legutóbb épp Nicholas Sparks Mindig van holnap című könyvében találkozhattam egy ilyen egyedülálló szülővel, s a felsorolást lehetne hosszan folytatni, mert van honnan.

Abbi Waxman könyve más az eddig olvasottakhoz képest, és elmondom miért. Első sorban azért, mert a hősnő – aki maga meséli el a történetet – tárgyilagos saját magával szemben. Nem játsza túl a lelki nyomorát, nem titkolja el öngyilkos gondolatait, tisztában van vele, hogy gyarló és esendő, hogy egyik napról a másikra él – és ezt nem anyagi szempontból kell éreteni. Mert Lilian még mindig nem dolgozta fel férje halálát, bár évek teltek el a tragikus eseménytől és azóta is gyászterapeutához jár. Ennek ellenére képes humorral és jó adag öniróniával mesélni mindennapjairól, a rá szakadt gondokról, a tanácstalanságról, bűntudatról, arról, hogyan vesztegeti meg édességgel lányait öt perc csendért.

Tehát itt van nekünk Lilian, a depresszióban dagonyázó kétgyermekes özvegy, akinek mindene a két gyermeke és a munkája körül forog. Az egyetlen aki még nem adta fel és reménykedik, hogy csak idő kérdése és Lili ismét a régi lesz, az Rachel, a húga, aki a baleset után rögtön kézbeveszi a kis család ügyeit.

Ahogy a fülszöveg is írja, Lili illusztrátor és a kiadója íratja be a kertészeti tanfolyamra, mert ez majd kapcsolódik egy jövőbeli munkához. Csakhogy hamarosan kirúgják a kiadótól is, és Lilinek a kertésztanfolyam lesz a menedék, ahová magával viszi lányait és meglepő módon a húgát is, aki folyamatosan megpróbálja visszarángatni a mindennapok valóságába.

A kertésztanfolyam pedig új lehetőségeket nyit meg Lili előtt, hiszen számára ismeretlen dologgal foglalkozik, új emberekkel találkozik, és lassan, de kötődni kezd frissen szerzett ismerőseihez, a tanfolyamot vezető Edward Bloem pedig férfiként is megtetszik neki. Ez a vonzalom magától értetődően nem egyoldalú.

Vegyük sorra, kivel tölti idejét hősnőnk a szombati kertésztanfolyamokon:

Első sorban a lányaival, a koravén gondolkodású, megfontolt Annabellel és a cserfes, szeleburdi Clare-rel,

Rachellel, húgával, aki műtárgykereskedő, lepedőművész és őrült ötletei vannak,

Francesszel és Eloise-zal, a leszbikus tanárpárossal,

Angelával, a zárkózott és nehéz sorsú elvált anyával, és fiával Robbal,

Gene-nel, a visszavonult kőgazdag bankárral, akinek természetesen fiatal felesége van,

Mike-kal, a különc zsenivel, aki hobbijainak él és ezek a hobbik az extrém sportokhoz köthetőek, a kertészeti tanfolyam csak egy újabb hóbort.

Ezek az látszólag nem összeillő emberek – beleértve Lilit és családtagjait – lassan megnyilnak egymás előtt, törődni kezdenek egymással, egymás életére befolyással lesznek.

S ehhez az illusztris társasághoz csatlakozik sógornője és egyben legjobb barátnője, Maggie, aki saját gondjait zúdítja a nyakába, hiszen olaszországi otthonából futott haza, mert életközép válságban szenvedő férje lecserélte egy fiatalabb évjáratú csinibabára. Ugye ez egy újabb klisé: a legjobb barátnő bátyjába szeret bele a hősnő és férjhez is megy hozzá, hogy a középkorú férfi-csinibaba felállást már ne is említsük. Hab a tortán a kiöregedett modell anya, egy végtelenül önző és megkeseredett alkoholista, aki saját személyén kívül senkiről sem tud jót, szépet mondani, még saját gyermekeiről sem.

Természetesen kiszámítható a végkifejlet és senki világát nem rengeti meg ez a történet, mert semmi újjal nem szolgál a témában, viszont a szerző stílusa egyedivé és nagyon szórakoztatóvá teszi.

Van még egy dolog, ami a könyv mellett szól. Nincsenek benne süti- vagy ételreceptek, a hősnő nem nyit kávézót, cukrászdát vagy virágboltot, viszont minden fejezet végén kertészeti tanácsokat kapunk. Olyan dilettánsoknak valót, szájbarágósan leírva, s ha nem lenne már egyik hobbim a kertészkedés, akkor minden bizonnyal kedvet kaptam volna hozzá.

Nagyon kedveltem a történetet, első sorban az író stílusa miatt. Ajánlom mindazoknak, akiknek most épp egy könnyed, humorral gazdagon meghintett olvasmányra van szükségük. Tehát ne menjetek el könyv mellett, mint ahogyan én szinte megtettem... meg természetesen az ízlések és a pofonok.

“– Anya! – szólt Annabel, miközben a spagettit tekergette a villájára, legújabb tudományaként. A tekergetés rendszerint jóval tovább tartott a szükségesnél, de hiszen a gyakorlat teszi a mestert.

– Igen, drágám? – feleltem, még egy kis sajtért nyúlva.

– Mondtam már, hogy van fiúm?

– Nem... – válaszoltam Rachelre sandítva. – Ki az?

– James.

Jól van, őt legalább ismerem. Egy hús-vér kisfiú, nem képzeletbeli.

– Tényleg? Akkor jó, őt szeretem.

Hatalmas falat tésztát gyömöszöltem a számba, és hálát adtam Istennek az olaszokért. Spagetti, pizza, fagylalt... Ha nem folyton a szerelmeskedéssel lennének elfoglalva, és nem pöfögnének szüntelenül fel-alá a Vespáikkal, szerintem ők irányítanák a világot.

– Á, nagyon lüke. – Annabel grimaszolt. – De azért a fiúm.

– Ő is tud róla?

– Dehogy! Természetesen nem! – tiltakozott megbotránkozva.

Rachel Clare-re nézett.

– Neked is van fiúd?

– Nem, én férjnél vagyok. – Clare szája tele volt spagettivel, de közben vigyorgott.

– Csak nem? – Rachel tovább falatozott. – Kihez mentél hozzá?

– Frankhez.

Frank, a nevét hallva, megcsóválta a farkát a földön.

– Ajjaj. Tudod, hogy a férjed gilisztás?

Clare bólintott.

– Clare, nem mehetsz férjhez egy kutyához! – szólt közbe Annabel türelmesen, de határozottan. Letette a villáját.

– De igen. Kész, vége. – Ez volt Clare kedvenc szavajárása. Sokféle helyzetben mondhatta, hogy „kész, vége”: ha a falra rajzolt, ha a padlóra pisilt, vagy ha megevett egy cukorkát. Kész, vége, nem lehet visszacsinálni. Csupa lezárás, véglegesség.

– De az emberek nem házasodhatnak össze kutyákkal!

– Miért ne? Szeretem Franket.”

(Abbi Waxman – Új örömök kertje, Európa, 2017)