Mit olvastam mostanában? – 2025, április

   Mielőtt részletezni kezdeném, hogy többek között mit is olvastam az elmúlt hónapban, két sajnálatos eseményre hívnám fel a figyelmet. Az egyik minden bizonnyal ismeretes szinte mindenki számára, hiszen ha egy Nobel díjas szerző távozik közülünk, akkor még a csapból is az folyik. Igen, búcsút vettünk Mario Vargas Llosatól. S mellette Madeline Huntertől is, aki messze nem kapott akkora figyelmet, mint amennyit megérdemelt volna. Hunter írásait egy ideig a General Press Kiadó gondozásában olvashattuk magyar nyelven (Virágritkaságok sorozat, Fairbourne kvartett), és történelmi romantikusokkal örvendeztette meg a zsáner kedvelőit.

   No, de rátérnék azokra a könyvekre, amiket az elmúlt hónapban olvastam és nem volt kedvem külön-külön blogbejegyzést írni róluk. Az annyi időt elvett volna az olvasástól...

Laura Pavlov – Mindig az enyém (Honey Mountain 1)

Eredeti cím: Always Mine, 2022

Kossuth, 2025

   A szerző első magyar nyelven megjelent könyve, tehát tiszta lappal indult nálam. Egy újabb kisvárosi románc a mostanság nagyon divatos barátokból szerelmesek tematikában. S mivel ez már a sokadik hasonló történet, nem igazán tudott újat hozni, még a szereplők terén sem. A férfi főhős tűzoltó, a falu bikája, aki mindenkivel kapható egy kalandra, de elköteleződni egyvalaki mellett már nem. S hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, ígéretes sportkarriert cserélt fel a tűzoltóságra azért, hogy családjáról gondoskodhasson – bonyolult, akit érdekel, úgy is elovassa. A női főhős pékségtulajdonos, összetartó és népes családja van (az apja maga a tűzoltófőnök), tehát mindazzal rendelkezik, amivel a férfi nem. És ők legjobb barátok, egészen addig, amíg a lány el nem panaszolja gyatra szexuális tapasztalatait, és rá nem veszi a főhőst, hogy mutassa meg már neki, hogy mitől döglik a légy.

   Abszolút kiszámítható románc és végkifejlet, s mivel egy sorozat indítókötete, valószínűleg többször is ellátogatunk majd az idillikus kisvárosba.

Rosie Danan – A lakótárs (Szégyentelen 1)

Eredeti cím: The Roommate, 2020

Next 21, 2025

   Meglepett. Már csak azért is, mert a férfi főhős pornószínész. Igen, nem írtam el, a jólnevelt úrilány felelőtlen barátjának köszönhetően lakótársként egy pornószínésszel bútorozik össze.

   Aki szereti az erotikus írásokat, az minden bizonnyal értékelni fogja ezt a könyvet, nekem azt juttatta eszembe, hogy a pornóipar dolgozói is emberek, s azon túl, amit a filmen kell produkálniuk, ugyanolyan esendők, mint mi.

   Nem mondom, hogy ettől megvilágosodtam, vagy megrengette a világomat, de egynek elment, annak ellenére, hogy Clara, a női főhős, enyhén szólva is ostoba módon futott egy olyan férfi után, aki magasról tett rá – és ezért nem is lett a szívem csücske, mint karakter. És, ó jaj, folytatása is lesz. Mármint a könyvnek, nem Clarának

Lily Gold – Francia négyes

Eredeti cím: Faking with Benefits, 2021

Animus, 2025

   Ezt a könyvet benéztem, mert valahogy elkerülte a figyelmemet a fordított háremre való figyelmeztetés. Értsd: egy nő és három férfi. Utólag olvastam néhány dolgot a szerzőről, aki saját bevallása szerint nagy rajongója a poliamor kapcsolatoknak, bár én ezt nem igazán nevezném annak. Ez csupán csoportos szex, s valószínűleg a szerző maga is ilyesmiről fantáziálhat, mert valamennyi könyve ilyen felállásban íródott.

   Történet inkább csak jelzésértékű, a hangsúly a szexen van, minél több, annál jobb módon. Aki szereti a tömény erotikát, az ezt is kedvelni fogja. Nem mondom, néha el lehet olvasni egy ilyen is (utoljára sok évvel ezelőtt olvastam hasonlót – Shayla Black, Lexi Blake: A rabul ejtett szűz), de nem vagyok a zsáner rajongója, tehát valószínüleg nem fogok több Lily Gold könyvet olvasni

Alexandra Potter – Egy negyvenes balfék vallomásai

Eredeti cím: Confessions of a Fourty-Something F##k Up, 2020

General Press, 2025

   Ez a könyv meglepetés volt, méghozzá a kellemes fajtából. Azt hittem, hogy egy vicces chick lit lesz, az egynek elmegy fajtából. Szó se róla, vicces is volt a maga módján, viszont annyi mondanivalója van. Például az, hogy van élet a zsenge ifjúságon túl is, s hogyan éli meg azt egy olyan nő, akit frissen dobtak, csődbe ment partnerével közös vállalkozása, s neki egyedül, nulláról kell kezdenie, ráadásul úgy, hogy az ígéretek földjéről haza kell költöznie Angliába, ahol tényleg semmi nem vár rá. Sem munkahely, sem lakás, sem magánélet.

   Őszinte, hangulatos és könnyen olvasható, bár igazándiból a harmicöt-negyvenen túliaknak ajánlanám, mert első sorban nekik és róluk szól. Még akkor is, ha nem szingik és nem kell mindent elölről kezdeniük. Nekem nagyon bejött.

Lucy Score – Amire mindig is vágytunk

Eredeti cím: Mr. Fixer Upper, 2017

Pioneer Books, 2025

   2023-ban, karácsony előtt jelent meg Lucy Score Karácsonyra állni fog című könyve, majd egy évvel később ugyanaz más címmel is: Amit a hurrikán meghagyott. Azért említem meg ezt, mert aki azt olvasta, annak ez a történet is ismerősnek fog tűnni, mert ugyanarról a testvérpárról szól – bár most az ikerpár férfi tagja a történet főszereplője. S ahogy visszaemlékszem a könyv cselekményére, időben mintha ez történne korábban, hiszen minketten jelen vannak a történetben.

   S az is közös a korábbi történettel, hogy ez is a valóságshow-k világában játszódik. Nem tudom ki hogy van vele, én nem szeretem a műfajt, nem is nézem semmilyen fajtáját.

   Nem mondanám, hogy feltétlen imádattal fordulok Lucy Score írásai felé, de nem is utasítom el indulásból. Ezt viszont nem kedveltem, s nagy valószínűséggel ehhez hozzájárult a cselekmény körítése, azaz a valóságshow-k világa, ami megrendezett, hamis és hatásvadász. Hát olyan volt ez a történet is.

Julie Caplin – Villa Amalfiban (Egy csésze kávé... 11)

Eredeti cím: A Villa with a View, 2024

Libri, 2025

   Viszonyom Julie Caplin könyveivel nagyon viharos, mert ez az Egy csésze kávé... sorozat tizenegyedik része, és vannak olyan könyvei melyeket kedvelek és olyanok is, amelyeket végig sem olvastam. Ezt végigolvastam és az egyszer olvasós kategóriába sorolnám, mert csupán terjedelmében volt több, mint egy Harlequin-füzetben megjelent romantikus történet. Körülbelül annyira is volt hihető az egész, viszont kaptam egy jó adag kellemes leírást Amalfiról – sosem jártam ott (még), nem tudom ez mennyire volt pontos.

   Nekem ez nem jött be, de majd mindenki eldönti maga, hogy tetszik-e vagy sem.

Catharina Maura – A rossz menyasszony

    Windsorok 1

   Raven, mióta az eszét tudja, olthatatlanul szerelmes Aresba. Most pedig szenved, mert a vágyott férfi nem őt, hanem a nővérét vezeti oltárhoz.

   Hannah azonban nem jelenik meg az esküvőn… Más körülmények között lefújnák az eseményt, és szomorúan tudomásul vennék a dolgot, ez azonban nem akármilyen esküvő! Itt két illusztris család gyermekének kell egybekelnie, ami óhatatlanul nagy hírveréssel jár. Micsoda botrány kerekedne! A szennylapok kéjesen csámcsognának a fiaskón, hogy a kiismerhetetlen milliárdos médiamogult faképnél hagyta az arája.

   Így Ravennek nincs más választása, mint átvenni a nővére helyét… Az ő szemszögéből ez talán nem is olyan nagy tragédia, ám hamarosan megtapasztalja, hogy a házasság Ares Windsorral egyáltalán nem leányálom… Ravennek mégis eltökélt szándéka, hogy elnyerje a férfi szívét. Bármi áron, hiszen szerelemben és háborúban minden megengedett. Ez pedig háború!

Libri, 2025

Eredeti cím: The Wrong Bride, 2022

   Húúúú, nem is tudom mivel kezdjem. Talán azzal, hogy ez a könyv nem az volt, amire vártam. És ebben nagyrészt a fülszöveg a hibás. Nem tudom ki írta – a Goodreadsen olvasható angol nyelvű fülszöveg rövidebb, de legalább nem közöl hamis infót.

   Nem tudom kicsoda Catharina Maura, eddig nem is hallottam róla (igazándiból ezután sem szeretnék), de – mint kiderült – már írt vagy tizenöt könyvet, többek között a Windsorok nevű hat részes sorozatot, melynek indítókötete A rossz menyasszony. Nem tudom, a Kiadónak szándékában áll folytatni a sorozatot, őszintén nem is érdekel.

   Mire vártam a fülszöveg alapján? Egy néhol vicces történetre két olyan emberről, akik kényszerből házasodnak, aztán jön a nagy szerelem, némi erotika (valaminek el kell adnia a könyvet), boldog végkifejlet, pá és puszi mindenkinek.

   Mit kaptam helyette? Valami nagyon primitívet és nagyon beteget. Olvastam rosszabbat is, de ritkán, s van egy sanda gyanúm, hogy a szerző nem is járt utána mindennek, amit a nagy katyvaszba beletömörített, hanem csak úgy jött, mert úgyis fikció, az meg mindent elbír.

   Végy egy hatgyermekes családot – jelen esetben Windsorékat –, ahol a szülők meghaltak, a hat gyermek a családi megabiznisz egy-egy ágazatát vezeti, és az egész fölött ott áll a nagymami. A mátriárka, ahogy szereti magát nevezni. S nem egy jóságos nagymamit kell elképzelni, aki sütöget és kötöget, hanem egy igazi diktátort, aki felnőtt unokáit vagyonfosztással és örökségük megtagadásával fenyegeti, ha nem úgy ugrálnak, ahogy ő parancsolja. Mi több, a nagyi hisz az elrendezett házasságokban – ami azért nem olyan kirívó eset, mert bármennyire is tele a szórakoztató irodalom az olyan történetekkel, amikor a milliomos dögös fickó elveszi a szegény lányt, ez a valóságban szinte soha nem következik be. Ez egy olyan történet, ahol elrendezett házasságról van szó két dúsgazdag család között, bár a későbbiekben kiderült, hogy a du Pont család azért mégsem állt olyan biztosan anyagiak terén, ha a két cég közötti fúzió menthette volna meg őket. És a fúziónak az előfeltétele a házasság. Ezért kell Ravennek hozzámennie Areshez, és mellesleg a szertartás zártkörű, még a meghívottak sem tudják mire gyűltek össze, nem hogy a média, amit oly előszeretettel emlegettek a fülszövegben.

   A drága nagyiról azt is kell tudni, hogy ő választja ki unokái házastársait, mint ahogyan azt meg is tette idősebb unokájával, Aresszel, akinek du Ponték kisebbik lányát, Ravent szánta. Csakhogy az idősebbik du Pont lány, Hannah, egy elkényeztetett kis ribanc, aki azt hiszi magáról, hogy neki minden jár (sajnálatos módon ebben mindig élvezi sekélyes anyja támogatását), és természetesen eléri, hogy Ravent lecseréljék rá. Csakhogy öt év kapcsolat és háromszor elhalasztott esküvő után Hannah még mindig nem akarja elcserélni nehezen kifeküdt színészi karrierjét a Windsor családdal járó kötelezettségekre és normákra. Pechére nem veszi komolyan azt, hogy ez az utolsó dobása, és mire észbekap, a húga már Ares felesége. S mivel Hannah nem a vesztes típus, mindent bevet, hogy szétzilálja a házasságot, amelynek természetesen szigorú szabályai vannak, mert erről a drága nagymami gondoskodott.

   Sacperkábé ennyi az egész történet, a többi szex, vagy szexről való ábrándozás. Ares Ravennel kapcsolatos erotikus álma például egy egész fejezetet kap. Ó, és persze a viszonzatlan szerelem is játszik még, mert Raven mindig is szerelemes volt Aresbe, sajnos Ares nem tudja, hogy kibe szerelmes a du Pont nővérek közül.

   Ez egy melehetősen bugyuta történet volt, teli kidolgozatlan cselekményfoszlányokkal, nagy gesztusoknak számító túlzásokkal, rengeteg mellékszereplővel és egysíkú karakterekkel: Ares a gyenge jellemű férfi, aki csak a család iránti kötelezettségeit tudja és nagyon erkölcsös (mint ahogy a szerző többször is kihangsúlyozta), Raven, az örökös áldozati bárány, aki imádja viktimizálni magát, Hannah, a nárcisztikus szociopata, de ő legalább érdekes volt, mert soha nem lehetett tudni mi lesz a következő húzása, csak azt, hogy minden bizonnyal lépni fog valamit.

   Nagy valószínűség szerint máris megtaláltam az idei év legrosszabb könyvét – az egyetlen figyelemre méltó dolog benne a borítója –, egyébként olyan, mint egy nagyon rossz szappanopera... de ízlések és pofonok...

Karácsonyi témájú könyvek dömpingje...

   Néhány nap múlva karácsony, véget ér a bevásárlási roham, a nagy főzési akció, és remélhetőleg a karácsonyfa alatt lapul majd néhány könyv is azok számára, akik olvasni szeretnének. Még mindig nincs késő beszerezni, lesz idő olvasni.

   Ha karácsony, akkor jön az ünnepi témájú könyvek dömpingje, ami az idén mintha a szokásosnál nagyobb lett volna, s mintha egyre korábban jelennének meg. Nem tudnám számszerint megnevezni hány ilyen témájú könyv jelent meg az idén, de az biztos, hogy én a szokásosnál többet olvastam (kész mazochizmus!). Jókat, rosszakat, csiliviliket, giccseseket, s bizony olyan is akadt, ami kitört a sablonból, és amire azt mondtam, ez igen!

   Nem fogom hosszan elemezgetni, hogy melyik könyv milyen és miért olyan, amilyen, hiszen az olvasás szubjektív folyamat, s kizárólag személyes ízlés kérdése kinek mi a menő. Tehát csupán egy felsorolás következik az általam olvasott, idén megjelent karácsonyi témájú könyvekről... meg néhány szó – személyes, szubjektív véleményem, ami esetleg ötletet adhat, hogy az igazán bő választékból melyiket is vegyétek kezetekbe. Azt még el kell mondanom, hogy hosszú ideje ez az első év, amikor egyetlen kiadónál sem jelent meg karácsonyi történet Debbie Macombertől – mondjuk én ezért nem is sírom vizesre a párnám.

   Stefanie Neeb: Comming Home for Christmas – A karácsony összehoz (Menő Könyvek) – ezt sajnos benéztem, mert valahogy elsiklottam az ifjúsági címke fölött, s az első három fejezet sem kötött le annyira, hogy folytassam. Befejezetlen maradt.

   Carrie Elks: Szívek karácsonya (Pioneer Books) – a tavaly (ha jól emlékszem) megjelent Winterville sorozat második része. Akinek tetszeni fog, az örülhet, mert van még belőle bőven. Egyébként kellemes olvasmány, teljesen kiszámítható, és senki világát megrengetni nem fogja, hiába próbálkozik az össznépi karácsony mellett komolyabb témával is a szerző.

   Jenny Hale: Karácsonyi levelek (Cartaphilus) – Hasonló témájú könyvet többet is olvastam már, minden bizonnyal más is, csak ez karácsonykor játszódik, s jön vele a nagy amerikai giccsparádé.

   Shari Low: Egy karácsonyi éjszaka (Könyvmolyképző) – ambiciózus családregény, három generáció története. Kellően zavaros, hogy fenntartsa az érdeklődést, hiszen egyszerre három idősíkban is játszódik, sajnos a vége kellően giccses is. De kellemes olvasmány és érdekes karakterek.

   Hope Holloway, Cecelia Scott: Karácsony a kunyhóban (Cartaphilus) – Ha az ikrek témája már közhely, akkor dobjuk be helyettük a hármasikreket. A karácsony csak bónusz, a történet a nők sorsáról az év bármelyik szakában érvényes lett volna, bár az én ízlésemnek egy idő után túl sok vallási töltetet kapott. Ez egy sorozat indítókötete (Ünnep a hegyek között), aztán vagy lesz folytatás, vagy nem.

   Rebecca Raisin: Flora karácsonyi boltocskája (Pioneer Books) – Fülszöveg alapján rajongtam érte, olvasáskor már egyáltalán. A hősnő annyira fanatikusan karácsonyimádó, és sajnos akkora arca (és szája) is van, hogy átment ellenszenvesbe. Nagyon. Befejezetlen maradt.

   Milly Johnson: Karácsonyt minden napra (Pioneer Books) – Tipikus Milly Johnson könyv egy csipetnyi mágikus realizmussal – nevezzük a karácsony csodájának. Nem rossz, de nem is egetrengető, viszont egészen eredeti.

   Karen Swan: Karácsony gyertyafénynél (21. Század) – A legjobb karácsonyi témájú könyv volt, amit az idén olvastam. Határozottan újraolvasós kategória, s ha bővebben olvasnál róla, akkor, megteheted ITT

   Julie Caplin: Karácsony Skóciában (Libri) – A szerző Egy csésze kávé... sorozatának kilencedik része. Szórakoztató, néha még vicces is, bár megértettem volna, ha a hősnő egy hólapáttal elintézi excentrikus anyját, és az egész átmegy krimibe. Aki szereti Caplin írásait, ebben sem fog csalódni.

   Lilly Hayward: Macska a fagyöngy alatt (General Press) – Kis mágikus realizmus, kis karácsony, sok családi bonyodalom, és természetesen egy macska. Kellemes olvasmány, kitör az ünnepi giccs sémájából.

   Beth Moran: Christmas Every Day – A szerelem körülvesz minket (Kossuth) – Nem túl pörgős, de annál szórakoztatóbb romantikus történet, s a jó az benne, hogy nem a karácsonyon van a hangsúly. Bár azt is el kell mondanom, hogy nem túl eredeti, mert ilyen felállásról is olvashattunk már, nem is egyszer. Ettől függetlenül jó bekuckózni vele.

   Maggie Knox: Karácsonyi helycsere (Kossuth) – Ha egypetéjű ikernővérekről van szó, akkor ugye mindent A két Lottihoz viszonyítunk (jó nagy a csont, lehet rágni). Nos, ez A két Lotti kortárs, felnőtteknek szóló változata amerikai helyszínen, gasztro-regénynek álcázva. Szórakoztató.

   Emma Heatherington: Idén karácsonykor (General Press) – Bővebben olvashatsz róla ITT, de röviden: nem egy pörgős történet, mert inkább a szereplők érzelmi világára fókuszál. Viszont olyan emberekről szól, akiknek a karácsony ilyen-olyan okok miatt nem örömünnep. 

   Susan Mallery: A karácsonyi vendég (Vinton) – A Wishing Tree nevű sorozat első része, elképzelhető, hogy folytatások is következnek, de anyám borogass! A giccs csimborasszója! Ez sem lesz újraolvasós, az már biztos!

   Sarah Morgan: Rendhagyó karácsony (Vinton) – Rendhagyóan rossz volt. Teljesen hihetetlen történet (inkább modern mese), ami a valóságtól messze elrugaszkodik. 

   Kitty Johnson: Öt tél (Kossuth) – Nem kimondottan karácsonyi történet, mondhatni az ünnep csak mellékszereplő az egészben. Komoly témákat bolcolgat, bár néhol kicsit túlzásba viszi az érzelmi vonalat. De érdemes elolvasni.

   Minden bizonnyal más, az ünnepi témakörhöz kapcsolódó könyvek is megjelentek, nekem ennyit sikerült elolvasni... vagy nem, mert kettő is befejezetlen maradt. Keressétek meg a nektek tetszőt és jó olvasást!

Jenny Colgan – Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét

   Piciny Csodák Péksége 4

   Idén nyáron megjelent a Piciny csodák péksége sorozat befejező része a Libri Kiadó gondozásában, így még utoljára lehetőségünk van visszatérni a varázslatos Mount Polbearne-be. Az ismerős szereplők mellett pedig ezúttal új karakterek is feltűnnek, miközben Polly péksége egyre nehezebb helyzetbe kerül, megismerhetjük Marisa és Alekszej szívmelengető történetét is, mindezt a megszokott humor és ínycsiklandozó ételek társaságában.

   Tartsatok velünk ti is és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért!

   Imádott olasz nagypapája halála gyökeresen megváltoztatja Marisa Rossi életét. Az életrevaló fiatal lány nem tudja túltenni magát a veszteségen, a gyász nem ereszti, szorongással telnek napjai. Az embereket kerüli, magányra és békességre vágyik, ezért elköltözik a Cornwall déli részén található apró faluba, Mount Polbernébe, amit a dagály időről időre elzár a szárazföldtől.

   Sajnos azonban – vagy szerencsére? – az áhított egyedüllét nehezen megvalósítható. Marisa szomszédja ugyanis egy zajos orosz zongoratanár, ráadásul a kis falu közössége is nyüzsög és nem hagyja, hogy a lány elszigetelődjön. Amikor pedig a falu kis kávézója, a Piciny Csodák Péksége bajba kerül, az összefogás és szeretet ereje talán a Marisa szívét körülölelő sziklaburkot is képes lesz megrepeszteni.

   Libri, 2022

   Eredeti cím: Sunrise by the Sea, 2021

   Megrendelhető 

   A harmadik rész után azt hittem itt a vége a sorozatnak, hiszen megkapta a már szinte kötelezővé vált karácsonyi sztorit is. Kedveltem a fura kis szigeten játszódó történeteket, Pollyt és párját Huckle-t, még az excentrikus Reubent is, de különösen Neilt, a kis lundát, akit Polly még az első részben ment meg, és azóta is fontos része a történetnek, hiszen humort és színt visz a cselekménybe szokatlan megnyilvánulásaival.

   Nos, annyira beleéltem magam abba, hogy vége a sorozatnak, hogy nem is követtem a szerző megjelenéseit, így meglepetésként ért, hogy a nyáron magyar nyelven egy újabb Piciny Csodák Péksége történet jelent meg magyar nyelven a Libri Kiadó gondozásában. S ezek után nem lennék abban sem biztos, hogy ez lenne az utolsó, hiszen Colgan egy olyan irányba viszi el a cselekményt, amely további folytatásokat is lehetővé tesz: a történet középpontjában új karakterek vannak, és Polly, Huckle és népes családjuk mellékszereplőkként vannak jelen. És igen, Neil továbbra is ott csibészkedik.

   A történet női főhőse Marisa Rossi, egy olasz származású fiatal hölgy, aki a szárazföldön egy település önkormányzatának dolgozik. Soha nem volt egy partiarc, viszont főbérlője nagyon is az, ami néha meglehetősen zavaró tud lenni. Különösen akkor, amikor az amúgy is csendes és magábaforduló Marisa elveszti imádott nagyapját, s a veszteséget, a gyászt odáig viszi, hogy nem jár ki a házból, otthonról dolgozik és szinte senkivel sem érintkezik. S hogy mi köze Marisa Rossinak az alaptörténethez és Mount Polberne-hez? Sok. Ugyanis főbérlője – hogy kizökkentse az apátiából – egyszerűen lapátra teszi és kiköltözteti a szigetre, a Reuben által épített kis házak egyikébe.

   Ez viszonylag rendben is van, csakhogy színre lép a történet férfi főhőse, aki közvetlen szomszédja. Alekszej zongoratanár, a nyugalomra vágyó Marisának pedig naphosszat hallgatnia kell a tanítványok klimpírozását, esténként pedig a szépreményű zeneszerző disszonáns modern alkotásait. Mert Alekszej is szenved a maga módján. Tehetségét és karrierét feláldozta a szerelem oltárán, a kecses balerina, akiért odavolt, hamarosan ráunt, ő pedig Mount Polberne-ben találta magát, egy piciny sziget még kisebb iskolájának zenetanáraként.

   Igen, mindenki tudja, hogy mi lesz ennek a vége, de addig a főhősöknek hosszú útat kell bejárniuk, hiszen nem kedvelik egymást, sőt! Egymás idegeire mennek. Hosszú és lassú folyamat, míg egyáltalán szóba állnak egymással marakodás nélkül, míg megtanulnak megbízni egymásban, s míg sínre teszik életüket. Marisa például Polly pékségében tud kiteljesedni.

   S közben a szigeten is zajlik az élet, s az apró cseprő történéseket hatalmas vihar zavarja meg, amely veszélybe sodorja a hely összes válalkozását, tehát a Piciny Csodák Pékségét is. Itt egy újabb epizód van a közösségi összefogásból és természetesen Reuben nagylelkűségéből.

   Kedves, szerethető történet volt emberi gondokról, veszteséről, szerelemről, csalódásokról, újrakezdésről. Nem szórakoztatott annyira, mint a korábbi részek, hiszen ez inkább egy keserédes történet, de az élet nem mindig habos torta, ugye? De ez nem jelenti azt, hogy nem volt jó. Egyesek számára érzékeny témákat is érint, mint például az azonos neműek házassága, vagy a bevándorlás, és természetesen a pszichés zavarok, mert Marisának komolyan meg kell küzdenie a magáéval, ráadásul egy olyan online terapeutával, aki nem igazán van a segítségére.

   Ajánlom a szerző és a zsáner rajongóinak.

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések

Piciny Csodák Péksége

Kalamajka a Piciny Csodák Pékségében

Karácsony a Piciny Csodák Pékségében

Amanda esküvője, Találkozunk a Cupcake Kávézóban

   A játék során minden állomás bejegyzésében kiemeltünk olyan szavak betűit, amelyek kapcsolódnak a történetünkhöz. A feladat, hogy összeolvassátok a kiemelt betűkből a megfelelő szót/szavakat és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

09.17. Betonka szerint a világ…
09.19. Könyvvilág
09.21. KönyvParfé
09.23. Zakkant olvas
09.25. Ambivalentina

Delia Owens – Ahol a folyami rákok énekelnek

   Delia Owens nagy sikerű regénye, az Ahol a folyami rákok énekelnek végre megkapta a filmes adaptációját, amit itthon is játszanak a mozik. Ennek örömére turnézunk ismét a kötettel, ahol négy tagunk meséli el a könyvvel kapcsolatos élményeit.

   Kövesd végig a turnét, és ha szerencséd van, meg is nyerheted a regény egy filmborítós példányát.

„TITKOT ​LEGJOBBAN A KAGYLÓHÉJAK TUDNAK TARTANI.”

   Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és ’60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

   Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…

   Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi Lányra” terelődik.

   "Másnap is várt. Délig felforrósodtak az órák, délután felhólyagosodtak, és még napnyugta után is lüktettek. Később a hold reményt hintett a vízre, de az is elhalt. Újabb napkelte, újabb fehéren izzó dél. Újra naplemente. Minden remény közömbössé vált. Kya szeme közönyösen mozdult, és még fülelt ugyan Tate csónakja után, már nem volt benne feszültség.

   A lagúnában egyszerre érződött élet és halál szaga, az ígéret és a bomlás szerves egyvelege. Békák brekegtek. Tompán figyelte, ahogy a szentjánosbogarak cikáznak az éjszakában. Ezeket a rovarokat sosem gyűjtötte befőttesüvegben – az ember sokkal többet megtudhat valamiről, ha nem teszi befőttesüvegbe. Jodietól tudta, hogy a nőstény szentjánosbogár megvillantja a hátsója alatti fényt, hogy jelezze a hímnek, készen áll a párzásra. Minden egyes szentjánosbogár-fajnak saját, villanásokból álló nyelve van.

   Kya hirtelen felült és figyelni kezdett: az egyik nőstény megváltoztatta a kódot. Először a szokásos vonalak és pontok sorát villantotta fel, odavonzotta a saját fajtája egyik hímjét, és párosodtak. Ezután másfajta jelet adott ki, és egy másik faj hímje repült oda hozzá. Az üzenete láttán a második hím úgy gondolta, talált egy hajlandó nőstényt a saját fajából, és lebegni kezdett felette, várva, hogy párosodjanak. De a nőstény szentjánosbogár hirtelen lecsapott, bekapta és felfalta a hím mind a hat lábát és két szárnyát."

   Libri, 2022, 2021

   Eredeti cím: Where the Crawdads Sing, 2018

   Megrendelhető 

   Ugye, ez nem egy frissen megjelent könyv, de nem olvastam eddig Delia Owens bemutatkozó regényét, mert egyszerűen túl sok volt a hype és nyálazás, amit körülötte csaptak. Engem alapból taszít az ilyesmi, mert úgy gondolom, hogy jó bornak nem kell cégér, s különben is nem vagyunk egyformák, ami nekem jó, az nem biztos, hogy másnak is. Ez így van jól, mert ez a természetes.

   Owens története már első pillanatoktól megosztotta az olvasóit – meg lehet kukkantani ilyen-olyan fórumokon, ahol könyvekről folyik az eszmecsere –, voltak akik imádták, és olyanok is, akik a sárba taposták. Egy biztos: ez nem a mostanában nagyon divatos romantikus-erotikus maszlag, ahol minden fejezetre jut egy (vagy több) szexuális aktus, lehetőleg minden részletében leírva, s mellette dagonyázhatunk a főhősök halmozott lelki bajaiban. Sőt! Mégcsak nem is romantikus történet, annak ellenére, hogy azért epizódikusan megjelenik benne a szerelem is. Bármennyire is gyűlölöm leírni ezt a divatos szót: ez egy fejlődésregény, Kya Clark átalakulása abból a kislányból, akit a ’60-as években családja magárahagyott egy minden szempontból barátságtalan vidéken, azé a fiatal nővé, akinek gyilkosság vádjával kell szembenéznie egy bírósági tárgyaláson.

   Amikor először elolvastam a fülszöveget, máris ott volt a kaján vigyor az arcomon: na persze! Ezt a szociális szeparációt már megírták mások is, és elsőnek mindjárt Mowgli jutott eszembe A dzsungel könyvéből, aztán Cecelia Ahern Lantmadár című alkotása. Lehet-e ezt még fokozni? Owens megmutatta, hogy nagyon is lehet.

   Nem fogok a könyvről mesélni, hogy ki mit csinált és miért. Ezt már előttem sokan elmondták és minden bizonnyal még el fogják mondani. Viszont megosztanám azt, amit éreztem az olvasásakor. Dühöt. Rengeteg dühöt azért, ami ezzel a szerencsétlen lánnyal történik. Mert milyen szülő az, aki egy jobb élet reményében elhúz, de hátrahagyja kisgyermekét, hogy boldoguljon, ahogy tud? Miért kell valakit elítélni és kiközösíteni egy olyan dolog miatt, amiről ő nem tehet? Miért kell ennek a lánynak valaki mocskos kis titkának lenni, csak azért mert ő „csak a lápi lány” és nem olyan családból származik, amivel villogni lehet? Miért ennek a szerencsétlen lánynak kell minden balhét elvinnie? Ismétlem: ez a történet a ’60-as években játszódik Észak-Karolinában. De hatvan évvel később mi jobbak vagyunk ennél? Szerintem nem sokkal...

   Természetesen nem kizárólag negatív karakterek veszik körül a történet hősnőjét. Megható látni, hogy azért a közöségnek van néhány olyan tagja, akiből nem halt ki az emberség, aki felismeri, hogy milyen nehéz helyzetbe került Kya, és a maga módján és lehetőségei szerint a segítségére siet. Mert ezek az emberek nem a tehetősebb fajtából származnak, s ez ékes példája annak, hogy a pénz, a vagyon senkiből nem csinál jobb embert.

   Ez nem egy pörgős történet, hanem egy lassan csordogáló valami, aminek jó részét hihetetlen, szinte lírai tájleírások, biológiai megfigyelések teszik ki. Owens könyvét lehet szeretni, vagy lehet gyűlölni, de mindenképpen nyomot hagy az olvasójában.

   Úgy gondolom, hogy ez egy figyelemre méltó könyv, és nagyon remélem, hogy majd a film (amit nem fogok megnézni) nem fogja szétbaltázni a történetet.

   Zárójel: tudom, hogy sokan rajonganak a filmes borítókért, én nem tartozom közéjük. Az első kiadás „csomagolása” nekem toronymagasan jobban tetszik.

   Már a magyar mozikban is hódít az Ahol a folyami rákok énekelnek. A mostani feladatunkban a film főszereplő színészeiről látsz képeket, a te feladatod, hogy beírd a rafflecopter doboz megfelelő sorába az adott színész nevét. A helyes megfejtők között a könyv egy filmborítós példányát sorsoljuk ki.

   Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

 

a Rafflecopter giveaway

09.06. - Sorok Között
09.09. - Betonka szerint a világ...
09.12. - Csak olvass!
09.15. - Könyvvilág

Jenny Colgan – Karácsony a Piciny Csodák Pékségében

   A Piciny Csodák Péksége 3

   A Blogturné Klub Jenny Colgan Karácsony a Piciny Csodák Pékségében című könyvével hangolódik az ünnepre.

   Kövesd blogturnénkat, ha tudni szeretnéd milyen a karácsony Mount Polbearne-ben, hogyan alakul Polly sorsa, és milyen huncutságokat követ el Neil, a lunda. Ha a szerencse is melléd áll, tiéd lehet a kiadó által felajánlott két nyereménykönyv egyike.

   Karácsony van a Cornwall partja melletti Mount Polbearne nevű faluban – a család, a barátok és az ünneplés ideje.

   Polly Waterford szeret a vállalkozásában, a Piciny Csodák Pékségében dolgozni, és az ünnepi időszak mindig arra ihleti, hogy valami különlegeset süssön a falubelieknek. Ennél jobban csak azt szereti, ha főnyeremény barátjával, Huckle-lal összebújhat. Ez a karácsony minden eddiginél jobbnak ígérkezik, de a dolgok nem mindig alakulnak terv szerint…

   Amikor Polly legjobb barátnője, Kerensa előáll egy titokkal, amely fenyegeti azt az életet, amelyet Polly és Huckle együtt építettek fel, a jövő kezd bizonytalanná válni. Aztán felbukkan Polly múltjának egy szereplője, és ez még tovább bonyolítja a dolgokat. Polly általában vigaszra talál a munkájában, de most úgy érzi, hogy ez nem lesz elég.

   Vajon sikerül-e elrendeznie mindent, és lehet-e még mindenkinek boldog karácsonya?

      Libri, 2019

      Eredeti cím: Christmas at Little Beach Street Bakery, 2016

      Megrendelhető

   Kicsit sokat kellett várni, míg Jenny Colgan sorozatának harmadik és egyben befejező része eljusson magyar nyelven is az olvasókhoz. Igazándiból én a tavalyra vártam, hiszen az első rész még 2016-ban jelent meg, egy évvel később követte a második rész, és naívan arra gondoltam, hogy tavaly, legkésőbb karácsonyra ezt a történetet is elolvashatjuk. De az a fontos, hogy végre megjelent és hangolódhatunk az ünnepre, bár be kell vallanom, nincs az a könyv, ami engem a karácsonynak nevezett össznépi cirkuszra hangolna.
   Azoknak, akik figyelemmel kisérték a Piciny Csodák Péksége történéseit, már ismerős a történet hősnője, Polly Waterford, aki városi életét hátrahagyva – ugye tudjuk, hogy kényszerből teszi – Mount Polbearne nevű szigetre költözik és egy pékséget nyit, mert ehhez ért. És befogadja Neilt, a sebesült lundát, akinek annyira megtetszett az új életmód, hogy nem is volt hajlandó visszatérni természetes élőhelyére, hanem Polly társául szegődött. Természetesen azt is tudja mindenki, hogy Pollynak új partnere is van az amerikai származású Huckle személyében, aki mézzel foglalkozik. S boldogan éldegélnek kettecskén a saját tulajdonú világítótornyukban. Bocsánat, hárman, mert természetesen Neil, a lunda is a család tagja. Egyébként Cornwall parjainál tényleg létezik egy olyan sziget, mint amilyent Colgan leír a könyvében, csak más a neve.

   Kedveltem az előző két részt, és fogalmam nem volt hová lehetne ezt a történetet még fokozni. S lám lehetett! Mert a titok amit Kerensa (Polly barátnője és Huckle milliomos-excentrikus barátjának felesége) közöl Pollyval kihatással van Polly és Huckle kapcsolatára is. És ez volt az a pillanat, amikor elgondolkoztam azon kinek van igaza a történetben. Kerensa bizalmasan közöl Pollyval egy olyan dolgot, ami mindenki életét megváltoztathatja és megesketi, hogy senkinek nem beszél róla, még Huckle-nem sem. 
   Huckle viszont rendesen berág, mikor rájön, hogy Polly Kerensa titkát őrzi és nem hajlandó vele megosztani. Szerinte egy pár tagjai között nincs helye titoknak. Nem rajongtam ezért az epizódért a történetben, mert Kerensa megtarthatta volna magának a piszkos kis dolgait, ahelyett, hogy másokra lőcsölje. És a Huckle reakciója is eltúlzott volt számomra, de hát férfiből van, más az értékrendszere és természetesen ő is kellemetlen helyzetben van, hiszen Reuben (Kerensa férje) a legjobb barátja.

   Mintha nem lett volna elég Kerensa kavarása, Polly életét más dolgok is felkavarják, mert miért is ne? S ha őszinte akarok lenni, akkor itt bizony éreztem a politikai korrektség nyomását, ami nem rossz, csak nem kell minden történetben keményen tolni. De legalább fény derült olyan dolgokra, amikre már az első rész olvasásakor kiváncsi voltam. Tehát konfliktushelyzetből több volt mint elég ebben a történetben.
   Mit mondjak még a történetről? Hogy Neil továbbra is egy bűbáj és imád motorozni Huckle-lal? Bármennyire is lelkesedtem az előző rész után, nem jött össze a kis lunda, de úgy néz ki, ez nem különösebben zavarja Neilt, ő jól érzi magát választott családjában.

   Ez az a típusű történet volt, amiből a Hallmark símán karácsonyi filmet csinálhatna: cuki, kicsit eltúlzott konfliktusokkal és boldog végkifejlettel, mert másképp nem lenne teljes a kép. Ó, és persze a karácsonyi gyermekkel.
   Minden valós vagy vélt hibája ellenére kedveltem a történetet, mert az a fajta, amivel az ember lánya nyugisan bekuckózhat, ha valami szórakoztatót és könnyedet akar olvasni. Kedvelem Jenny Colgan stílusát és reménykedem, hogy más könyveit-sorozatait is olvashatjuk magyar nyelven, mert a Piciny Csodák Péksége véget ért. Nincsenek további részek, sem kiegészítő novellák, szösszenetek.
   Olvassátok, mert aranyos történet! S bár kis jóindulattal önálló könyvként is megállja a helyét, azért akkor teljes a kép, ha az elején, az első könyvvel kezdi mindenki. És természetesen ízlések, meg pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

1. Piciny Csodák Péksége

2. Kalamajka a Piciny Csodák Pékségében

Amanda esküvője, Találkozzunk a Cupcake Kávézóban

   Közeleg a karácsony, ezért az ünnephez kapcsolódó könyveket keresünk.

   A turné minden állomásán egy-egy könyv fülszövegéből találtok részletet, a ti feladatotok pedig az, hogy a könyv címét és szerzőjének nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.

   Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan új nyertest sorsolunk!

"Theodora, a fürge és eleven eszű matróna, bosszúsan tapasztalja, hogy családja elviselhetetlen agytalanok gyülekezetévé vált. Amikor az ünnepekre végre összetereli az egész civakódó bagázst, sóvárogva gondol gyerekkora szertelen és meghitt karácsonyaira."

a Rafflecopter giveaway

12.01 - Betonka szerint a világ…

12.03 - Könyvvilág

12.05 - Zakkant olvas

12.07 - Pandalány olvas

12.09 - Readinspo
12.11 - KönyvParfé