Sarah Adams – Add nekem, vagy elveszem

   Ha Rómában jársz 3

   Emily Walker romantikus regényeket ír, és gyűlöli, ha valaki belerondít az aprólékosan megtervezett világába.

   Különösen akkor, ha legendás ősellensége, Jack Benett teszi, aki pont az ellentéte azoknak a hősöknek, akiket Emily regényeiben megálmodott.

  Jack egy meghiúsult eljegyzés után visszatér a városba, ráadásul úgy tűnik, maradni is akar…

   Örül, hogy újra Rome-ban van, felújíthatja a házát, és írhatja az újabb krimijét – előző könyve bestseller lett. Egészen addig örül, amíg rá nem ébred, hogy épp annak a nőnek a szomszédja lett, aki mindig is áskálódott ellene.

   Miközben a kettejük közti ellenségeskedés elmérgesedik, Emilynek frusztráló módon épp Jack segítségére lenne szüksége ahhoz, hogy kimásszon a bajból.

   Ha összefognak, az véget vethet-e a rivalizálásuknak?

   Vagy olyan fordulathoz vezet, amire egyikük sem számított?

Next21, 2025

Eredeti cím: Beg, Borrow, or Steal, 2025

   Az utóbbi időben egyre több olyan könyv kerül a kezembe, amely szerzői előszóként figyelmezteti eljövendő olvasóját, hogy érzékenyebb témákról is szó esik, s ha zavarja az erotikus tartalom, akkor ne olvassa el x és/vagy y fejezetet. Ez is egy olyan könyv – bár szerény véleményem szerint semmi olyasmi nem történik ebben a könyvben, ami megmagyarázná annak a bevezetőnek a jelenlétét. Nem tudom, hogy ezeket a kínos bevezetőket a szerzők magánszorgalomból írják, vagy kiadójuk kényszeríti rá őket, de egy biztos: fene essen az érzékeny lelkivilágukba, mert az utóbbi időben nagyon túltoljuk az ilyen „nyugalmat megzavaró tartalom”-ra való figyelmeztetéseket. Az élet nem küld figyelmeztetéseket, hanem csak úgy megtörténik, jóval és rosszal egyaránt.

   No, de hagyjuk az én személyes elégedetlenségem és beszéljünk Sarah Adams könyvéről, mely egy korábban megkezdett sorozat (Ha Rómában jársz) harmadik része. Gyorsan elmondom azt is, hogy önálló történetként is megállja a helyét, hiszen minden történet egy-egy Walker-testvérről szól, s történik elég utalás a korábbi részekben történtekre, hogy az ember lányának ne legyen hiányérzete, ha épp nem olvasta volna őket.

   Aki ismeri a korábbi részeket is, az már egészen otthonosan érzi magát Rome-ban – mert tévedés ne essék: nem az itáliai Rómáról van szó, hanem egy amerikai kisvárosról Kentucky államban –, tudja ki kicsoda, hiszen a férfi főhős kivételével az összes szereplő ismerős, tehát a női főhős, Emily Walker is.

   Ha már szóba került a női főhős, akkor el kell mondanom azt is, hogy a fülszöveg meglehetősen pontatlan (az angol eredeti sem sokkal jobb), mert Emily Walker nem ír romantikus regényeket. Legalább is így, többes számban nem. Imádja olvasni őket, és mindössze egyetlen írói próbálkozása van. Ezt a könyvet dédelgeti, alakítgatja, szeretgeti, amikor éppen nem másodikos tanítónő, vagy nem valamelyik testvérének segít. Vagy éppen nem a főhőst gyűlöli. Mert ez a történet az ellenségekből szerelmesek fajtából való.

   Emily és Jack Benett (a főhős) ellenségeskedése régi keletű, s még az egyetemi évekhez vezethető vissza, amikor is Jack rossz időben volt rossz helyen, Emily pedig frissen dobott státuszának minden dühét rázúdította. Így kezdődött a sok éven át tartó vetélkedés-viszálykodás, mely túlélte az egyetemi éveket, s még az azt követőeket is, hiszen Jack és Emily ugyanabban az iskolában tanított, amíg Jack menyasszonyát követve el nem költözött. És most Jack visszatért. Mi több: Emily szomszédságában vett házat.

   Nagyon kedvelem Sarah Adams írásait, ezt a történetet is szerettem, annak ellenére, hogy Emily túltolta Jack ellen érzett ellenszenvét. Mert mindenért Jack volt a hibás: a magányáért, a bizonytalanságáért, a magára vállalt szerepekért. Emily nem igazán játszott tisztességesen, mikor egy egész város szimpátiájával maga mögött nehezítette meg Jack életét, akinek magának is vannak feldolgozandó dolgai, például nárcisztikus apjával való viszonya.

   Mikor lesz az ellenszenvből szerelem? Jack esetében nem is lehet ellenszenvről beszélni, ő csak partner Emily kisded játékaiban, annak ellenére, hogy a lány néha túlzásokba esik, ami a szívatásokat illeti. Emily pedig lassan felfedezi, hogy kettőjüknek nagyon sok közös dolga van, hogy Jackre mindig számíthat, hogy talán az ördög nem is olyan fekete, mint amilyennek lefestik...

   Szerethető történet, annak ellenére, hogy a hősnőt nem kedveltem indokolatlan piszkálódásai és gyakori infantilitása miatt (s bevallom, a címet sem tudom értelmezni). Humoros volt, pörgős, volt mondanivalója, és nem az erotikára épített. Kíváncsian várom majd az utolsó Walker testvér történetét is, hiszen történt arra elég utalás, hogy mi is várható és kik lesznek a főhősök. Nem mondanám, hogy ez volt az írónő legjobb könyve, de ízlések és pofonok...

További Sarah Adams könyvekről olvashatsz:

A szabálykönyv

Csalóka szerelem

Lauren Appelbaum – Büszkeség és szingli élet

   Az a végzetem, hogy vénlány és banya legyek, nem igaz? Faházat kellene keresnem az erdőben, meg macskákat, nem férfiakat.

   Ez az év is ugyanúgy kezdődik. Nem elég, hogy Rachel megragadt egy munkahelyen, amit utál, és a férfiak terén is mindig beleválaszt, de idén tölti be a harmincat is. Ráadásul az anyja is azon mesterkedik, hogy összehozza a szomszéd házat megvásárló, jóképű techmilliomossal, Christopher Butkusszal, aki rosszabb benyomást nem is tehetett volna rá az első találkozásukkor.

   Amikor Rachel élete és az eddig biztos pontnak számító baráti köre darabokra hullik, abban a személyben talál támaszra, akire a legkevésbé számított volna: a bosszantó, mégis meglepően vicces és figyelmes techguruban. Egy felkavaróan őszinte, kézzel írott levél pedig elülteti Rachel fejében a kételyt: vajon végig rosszul ítélte meg a férfit?

General Press, 2025

Eredeti cím: Rachel Weiss’s Group Chat, 2024

   Ezt a könyvet úgy reklámozta magyar nyelvű kiadója, hogy a Büszkeség és balítélet modern változata, talán azt is hozzátették, hogy romantikus komédia, de erre azért nem vennék mérget.

   Én nagy rajongója vagyok Jane Austen könyveinek és különösen a Büszkeség és balítéletnek, melyet többször is elolvastam, láttam számos filmadaptációját, és még a modernizált változatait is. Ezért nyilvánvalóan felcsillant a szemem, s akartam ezt a könyvet. Nemrég egy másik klasszikus modern átíratát olvastam, s az nagyon bejött, gondoltam ugyanez fog történni Appelbaum könyvével is. Nos, a rózsaszín köd gyorsan oszlott, mert ez az, amire azt szokták mondani, hogy a szerző forog a sírjában.

   Nem értettem azt sem, hogy miért kellett még jobban Austen könyvére hajaztatni a magyar címmel, mikor semmi köze nincs az eredetihez, ami fedné is a valáságot, hiszen Rachel Weiss meglehetősen sokat lóg a barátnőivel csoportos beszélgetésekbe bonyolódva.

   A történet hősnője Rachel Weiss – nem Elizabeth Bennet, bár van neki egy Jane nevű nővére – egy négy gyermekes zsidó család gyermeke. Releváns a történet szempontjából a zsidó család? Egyetlen pillanatig sem, ugyanúgy lehetett volna mexikói vagy kínai, hindu vagy muzulmán. Rachel egy olyan munkát végez, amit utál, igazándiból a munkahelyét is utálja, és mint később kiderült, kemény szocialista beállítotságú (amíg másé a pénz), mert rühelli a gazdagokat. Nála szörnyebb peszónát nehéz elképzelni, pedig az anyja még ennél is szörnyebb a maga rögeszméivel idősebb lányai férjhezmenetelét illetően.

   Tehát a Weiss családnak nem öt lánya van, csupán négy – a két fiatalabb közpiskolás korú plázacica ikerlányok –, s az idősebb már jó ideje stabil párkapcsolatban és, csakhogy Mrs Weiss-nek ez sem elég, neki esküvői harangok kellenének, bármi áron. Ezért is próbálja Rachel útjába terelgetni a szomszédék dúsgazdag fiát Christopher Butkust – ő lenne az, aki Austennél Mr. Darcy, s Appelbaum szorgalmasan le is másolja a karaktert, az őt övező konfiktusokat, félreértéseket, stb... még azt a fránya kézzel írt levelet sem tudta kihagyni.

   Igazándiból ez egy bűnrossz paródia volt, pedig a szerző mindent elkövetett, hogy valami menőt hozzon össze. Például belekeverte a #MeToo mozgalmat is, hátha bár az üt, ha a története nem is. S ami kiverte a biztosítékot: a férjezett barátnője lefekszik a pasijával, ő meg épp, hogy homlokon nem csókolja ezért. Melyik világon?

   Nem találok szavak arra, hogy mekkora csalódás volt ez a gyenge minőségű karikatúra. S mivel ez a szerző első és ezidáig egyetlen könyve, talán jobb lenne mindenki számára, ha ez így is marad. Ez egy kicsit sem vicces, viszont annál idegesítőbb.

 

Melodie Edwards – Jane és Edward

   „Nincs ​semmi másom ezen a világon, csak én és a két lábam, amivel szilárdan kell állnom a földön.”

   Az állami gondozásból útjára engedett Jane magányos életet él, pincérnőként dolgozik egy külvárosi étteremben. Belefáradva a nélkülözésbe a lány jogi asszisztensnek tanul, majd állást kap egy elegáns ügyvédi irodában, Toronto belvárosában. A főnöke a zsémbes természetű Edward Rosen lesz, a cég többségi tulajdonosa, aki több tucat asszisztenst üldözött már el maga mellől. Jane az anyagi függetlenség reményében rendíthetetlenül állja a sarat: csendes hozzáértésével és elragadóan talpraesett megoldásaival egy idő után még Edwardot is képes lenyűgözni. Míg a munkakapcsolatot egyre inkább kezdik átszőni a kettejük között kialakuló érzelmek, Jane-nek szembe kell néznie a múlt rég elfeledett szellemeivel is…

   A napjainkban játszódó történet Charlotte Brontë Jane Eyre című örök klasszikusának visszhangzó szívdobbanásait követi.

General Press, 2025

Eredeti cím: Jane & Edward, 2023

   Mivel Melodie Edwards a szerzői előszóban nyíltan bevallja (és a fülszöveg is céloz rá), hogy ez tulajdonképpen Charlotte Brontë Jane Eyre című örök klasszikusának modern változata, az lenne célszerű, hogy elmondjam mennyire imádtam a Jane Eyre-t. Nem imádtam. Az egy nagyon jó történet, kétszer is olvastam – bár nem mostanában –, sőt vagy két filmadaptációját is láttam. S mivel nyilvánvalóan ismerem az eredeti történtet, fenntartásokkal álltam Edwards feldolgozásához. Egyébként is szkeptikus vagyok az ilyen „retelling” – bármennyire is divatosak mostanság – típusú írásokkal kapcsolatban, ahogyan a klasszikusok évtizedekkel (és más szerző által) írt folytatásaival is.

   Indulásból két dolgot szeretnék leszögezni: az első az, hogy nem kell ismerni Brontë könyvét ahhoz, hogy ez a történet élvezhető legyen. Megy az anélkül is. És a második természetesen az, hogy ez egy meglepően szórakoztató történet volt, amin többször is hangosan felnevettem. Ezt azért a történet eredetijéről nem mondanám el, mert az korántsem a nevettetést szolgálja.

   A főszereplő magától értetődően Jane (Raine) és Edward (Rosen) meglehetősen fura párosa.

   Jane szürke egyéniség. Korán elvesztette anyját és kamasz koráig egyetemi oktató apja nevelte. Vagy legalább is úgy tett mintha nevelné, hiszen a férfit lefoglalták írásai, könyvei, lánya pedig egy olyan akadémiai közegben nevelkedett, amely teljesen alkalmatlan egy gyermek számára. De még az egyetem kampusza is jobb volt, mint a gyermekotthonok és a nevelőcsaládok sora, amely Raine professzor korai halála után következett Jane számára.

   Mindez a történet során derül ki, mert a jelenben Jane egy vendéglőben pincérkedik, bár hamarosan asszisztensként fog elhelyezkedni egy neves jogi cégnél. S bármennyire is utálja jelenlegi munkáját, félelemmel tölti el a tudat, hogy egy teljesen új környezetben kell dolgoznia, mi több, egy olyanban, amihez eddig nem sok köze volt. Mert akárhonnan nézzük, Jane kicsit antiszociális és ígénytelen, ami a kinézetét illeti.

   Bár szorgalmasan tanult, mégis furának tartottam, hogy frissen végzett jogi asszisztensként, minden tapasztalat nélkül, Jane máris egy olyan nagynevű cégnél kapott állást. A válasz pedig hamar jött is, amikor megjelent a színen a férfi főszereplő, aki havi rendszerességgel fogyasztotta asszisztenseit. Azt is el kell mondanom, hogy Edward Rosen meglehetősen ellentmondásos figura. Először is nem úgy néz ki, ahogy az ember lánya egy zseninek tartott, dörzsölt ügyvédet elképzel, mert örökösen zilált, gyűrött, káromkodik mint a kocsis, és bármikor képes bárkit megríkatni. Ugyanakkor van egy érzelmes oldala is, mely néha megcsillan, van benne egy adag sutaság is, ami emberibbé teszi. Élvezetes volt Jane és Edward párbeszédeit, pengevátásait olvasni, s ehhez nagyban hozzájárult a szerző könnyed stílusa és a humor, amivel színesebbé tette a történetet.

   Nyilvánvaló volt, hogy a cselekmény merre halad: Jane és Edward egyre közelebb kerül egymáshoz, fellángol a szerelem, s vártam mikor foszlik szét a rózsaszín álom. Mert, ugye, aki olvasta a Jane Eyre-t, az tudja, hogy Mr. Rochester, a történet Edwardja, a padláson rejtegeti őrült feleségét. Kiváncsi voltam Mr. Rosen hová dugta az övét, és ha egyáltalán követte Edwards az eredeti vonalat.

   Pozitívuma a történetnek, hogy a szereplők teljesen átlagosak. Ez alatt értendő, hogy Jane nem a világszépe, Edward pedig nem a dögös milliomos. Azt is pontoztam, hogy a történet teljesen mellőzi az erotikát, legalább is azt a fajtát, amellyel a szórakoztató irodalom mostanában dugig van.

   Összességében ez egy szórakoztató és szerethető történet. Nem volt tökéletes, mert azért voltak olyan részek és megoldások melyeket kissé elkapkodottnak éreztem, de szerettem a főhősöket, volt szerencsém néhány igazán jó mellékszereplőhöz is, megvolt a szolgálatos gonosz is. Éééés természetesen megvolt a boldog végkifejlet is, talán jobb is, mint amire eredetileg vártam. Ez egy a könyv kellemes meglepetés volt.

   Ajánlom azoknak, akik egy könnyed, vicces, kuckózos könyvre vágynak, de ízlések és pofonok...

Kirsty Greenwood – Holtomiglan-holtodiglan

   Hogyan találjunk meg egy pasit tíz nap alatt?

   Amikor az egyedüllétre berendezkedett Delphie egy hamburgerfalatka okozta fulladás miatt a túlvilágon találja magát, azt gondolja, ennél váratlanabb fordulat már nem következhet a számára. A bizarr helyszínen azonban belebotlik a legdögösebb férfiba, akit valaha is látott, és akiben minden bizonnyal megtalálta a lehetséges lelki társát.

   Az idillnek azonban egy csapásra vége szakad, amikor valaki beront, és végzetes hibára hivatkozva visszaküldi a férfit a földre. A kétségbeesett Delphie kap egy második esélyt: ő is visszatérhet az élők sorába, ha tíz napon belül eléri, hogy a titokzatos idegen önszántából megcsókolja. Ahhoz azonban, hogy megtalálja a férfit egy milliók lakta városban, Delphie-nek a szívére kell hallgatnia, és meg kell tanulnia segítséget kérni…

General Press, 2025

Eredeti cím: The Love of My Afterlife, 2024

   Nem sokszor fordult elő, hogy mindjárt az év elején új kedvencet találjak magamnak, most viszont összejött, mert a számomra teljesen ismeretlen Kirsty Greenwood bizony nagyot dobott egy olyan zsánerben, amit kedvelek, és amiről úgy gondoltam, hogy már semmi újat, semmi meglepőt nem lehet írni. Nos, Greenwood bebizonyította, hogy lehet. 

   A szerző a chick litre jelemző klisékkel operál, nem is kevéssel, megszórja egy csipetnyi mágikus realizmussal, hozzáad némi elgondolkodtató élethelyzetet és humort – nem is keveset –, megfejeli jól megformált, színes karakterekkel, s máris megvan a sikeres recept.

  A történet hősnője Delphie, huszonhét éves londoni lány, aki a lakásához nagyon közeli gyógyszertárban dolgozik. Enyhén szólva is antiszociális. Nincsenek barátai, sosem volt egy randin sem, és természetesen nem csókolt meg egyetlen békát sem. Interakcióit a két munkatársára és a háza földszintjén élő idős Mr. Yoonra korlátozza. Aki néma, s ez milyen jól jön neki, nem kell szocializálnia a szükségesnél többet. Ez a három ember tartozik a szociális hálójához, meg néha Cooper, a másik szomszédja, akivel interakciója minimális és enyhén szólva puskaporos. Ahogy haladtam előre a történetben, megértettem azt is, hogy miért olyan Delphie, amilyen. A teljesen normális gyermekből egy befele forduló fiatal nő lett, miután apja elhagyta a családot, és meglehetősen önző, művész anyja helyett neki kellett a felnőttnek lennie.

   A történet kezdetén Delphie egyedül lakik a családi lakásban, anyja új élettársával egy komunnában él valahol az Egyesült Államokban, s a fiatal nő épp szokásos rutinját követi: a televíziót bámulja és táplálkozni készül. Csakhogy ez a nap másként alakul, mint a többi, mert a hamburger egy darabja megakad a torkán, és nincs aki a segítségére siessen. Nincs fehér fény, nincs folyósó, csak sötét. Amikor pedig magához tér, újabb meglepetés: egy mosodában találja magát egy fiatal nő társaságában, akiről kiderül, hogy Merrittnek hívják, kissé egzaltált, imádja a romantikus filmeket-könyveket – olyan filmek címével és szerzők nevével dobálózik, amit sokan fel fognak ismerni –, és jobb híján ő a túlvilági terapeutája (nyár van és szabadságolások ideje). Az a feladata, hogy könnyebbé tegye az átmenetet az örökkévalóságba Delphie számára. Itt van az a pillanat is, amikor Delphie-nek felajánlja, hogy visszanézheti az egész életét, s ez azért fontos, mert addig a pillanatig Delphie elégedett volt élete alakulásával, mi több, boldognak érezte magát, hiszen a saját maga választotta életformát követte. Itt tudatosul benne, hogy mennyire egyedül van, s az élete nem igazán nevezhető életnek.

   Delphie elfogadja, hogy itt a vég, azonban a mosodába új szereplő érkezik Johan T... személyében. És Delphie és a férfi között kipattan a szikra, ami gyorsan el is alszik, hiszen Jonah jelenléte csupán egy rendszerhiba következménye. Nos, már a másvilágban sem lehet bízni, viszont Merritt meglátta ezt a szikrát, és új esélyt ad Delphie-nek: tíz napra visszaküldi a való életbe, és ennyi idő alatt meg kell találnia Jonah-t – aki semmire nem fog emlékezni –, és rá kell vennie, hogy teljes önszántából megcsókolja. Ha ez nem jön össze, Delphie az örökkévalóságban végzi, Merritt túlvilági társkereső vállalkozásának kísérleti nyulaként.

   És megkezdődik a futás az életért, melynek során Delphie egy képletes önismereti utazást tesz kisebb-nagyobb sikerekkel és kudarcokkal, és felfedezi, hogy az élet nem egyszerűen fehér vagy fekete, de mindenképpen érdemes megélni minden pillanatát, bármilyen is legyen.

   Kiszámítható a végkifejlet? Abszolút! De ameddig odáig eljut a történet, számos meglepetéssel és csavarral kell szembenézni. A humoron és megható élettörténeteken kívül a szerző abszolút valós élethelyzeteket is belesző a cselekménybe. Csak úgy finoman, nem tolja erőszakosan az ember pofájába, hanem arra törekszik, hogy az olvasó maga ismerje fel, hogy az bizony egy problémás helyzet, amivel akár ő maga is szembesülhetne bármikor.

   Ez egy modern tündérmese arról a bizonyos csókról, ami életeket menthet. S ami számomra bónusz volt: mellőzte a könyvekben már szinte kötelezően jelen levő pornográfiát. Imádtam ezt a történetet, az első szavától az utolsóig. Senki világát nem fogja megrengetni, de szórakoztatni fog. S mivel ez most nagyon betalált, a jövőben szeretnék több könyvet is olvasni Kirsty Greenwoodtól, lehetőleg magyar nyelven. De ízlések és pofonok.

Karen Swan – Karácsony gyertyafénynél

   Ünnepekkor mindent belep a hó, és felszínre kerülnek a régi igazságok.

   Három nappal karácsony előtt havazni kezd. Libby és az új barátja félszívvel mennek a lány egyetemi évfolyamtalálkozójára.

   Az összejövetelt Archie Templeton szervezi, aki annak idején a szívtipró volt a társaságban. A helyszín a férfi puccos családi birtoka Yorkshire-ben, és nagyon jól sikerül az este.

   Amikor azonban ki-ki hazaindulna, kiderül, hogy az út járhatatlan.

   Először mókásnak tűnik, hogy össze vannak zárva, és az időjárás elvágta őket a külvilágtól. De aztán telik-múlik az idő, és mindenki egyre idegesebb.

   Aztán jön az áramszünet.

   Gyertyafénynél ücsörögnek, visszaemlékeznek a régi időkre – tapintható a feszültség. Előkerülnek a múlt titkai, és Libbynek szembe kell néznie valamivel, amit már régóta próbált tagadni.

21. Század, 2024

Eredeti cím: Christmas by Candlelight, 2023

Megrendelhető 

   Soha nem tagadtam, hogy oda s vissza vagyok Karen Swan írásaiért. Egy kivételével minden magyar nyelven megjelent írását olvastam. Nem állítom, hogy mindegyiket imádtam (de azért kedveltem), de Swan határozottan az a szerző, akinek a könyvei újraolvasósak nálam.

   A történet nyílvánvalóan karácsonykor játszódik, viszont azt is el kell mondanom, hogy az időpont nem oszt és nem szoroz, mert a történések bármikor ugyanolyan hitelesek lennének. S azt is hozzá kell tennem, hogy karácsony ide meg oda, ebből hiányzik a giccs, meg a csilivili, ami szerintem hatalmas pozitívum.

   Amikor belefogtam az olvasásba, igazándiból semmilyen elvárásom nem volt, mert Swan könyveinél az ember lánya soha nem tudhatja előre mire várjon. A fülszöveg (szerencsére) nagyon elenyésző részét jelzi annak, ami történik majd. Arra sem számítottam, hogy ez egy két idősíkban játszódó történet lesz, bár a két idősík között csupán kilenc év a különbség. Az egyik a történet jelene (2023), a másik pedig kilenc évvel korábban (2014), amikor a történet szereplői együtt laknak, és valamennyien a durhami egyetem diákjai. S hogy miért volt jó ez a két idősíkos történetmesélés? Azért, mert a cselekmény jelene adott egy képet, aztán jött egy-két fejezet a múlból, ami gyökeresen megváltoztatta mindazt, amit addig gondoltam, vagy próbáltam kitalálni a cselemény folytatásával kapcsolatban. Igen, vannak bizonyos dolgok, amiket ki lehet találni előre, ha figyelmesen olvas az ember, de a történet olyan csavarokban bővelkedett, hogy bizony csak kapkodtam a fejem.

   A történet hősnője Elizabeth (a történetben többnyire Libby) Pugh, a cselekmény jelenében ügyvéd, a múltjában utolsó éves joghallgató. Libby és szintén ügyvéd barátja, Max (nagyképű és antipatikus figura) néhány nappal karácsony előtt egy esküvői fogadásról tartanak abba a kastélyba, ahol volt lakótársaival találkozna kilenc évnyi teljes szünet után. Hogy miért szakadt meg közöttük a kikezdhetetlennek látszó barátság? Nos, ahhoz el kell olvasni a könyvet. Nem, nem azért mert a többiek valamennyien tehetős családból származtak, könnyen vették az életet, Libby pedig a szegény lány volt, aki komolyan vette tanulmányait és céljait.

   Bár a történet központjában Libby áll, ez nem csak az ő története, hanem azé a másik hat emberé is, akik egy véletlen folytán, az egyetem ideje alatt megosztották vele a házat, ahol laktak. Ez szól Emsről és Prockról, akik már az egyetemen szerelmesek voltak egymásba, most pedig első gyermeküket várják, Cocóról, a pszichológia diplomás bohém influencerről, a józan Charlieról, aki mindig is szerelmes volt Cocóba, de soha nem volt elég mersze lépni az ügyben, Archieról, a vikomt cinikus fiáról, akinek az egyetem egy hatalmas buli, Rollóról, aki másodszülöttként nem örököl semmit, de jól áll neki a vidéki földesúr szerepe, és a titokzatos Zannahról. Mindenki titkol valamit. S egy rövidnek tervezett látogatás átalakul valami teljesen mássá, valami olyasmivé, amit senki nem tud irányítani.

   Érzelmekkel, titkokkal, fordulattal teli történet, színes és jól megformált karakterekkel, egy csipetnyi karácsonyi hangulattal egy ódon nemesi kastélyban, és vidám (vagy kevésbé vidám) emlékekkel az egyetem idejéből, melyek engem is nosztalgiázásra késztettek, s bizony jó lenne találkozni a volt évfolyamtársakkal. 

   Az én olvasatomban az idén magamévá tett karácsonyi történetek közül – és nem kevés volt! – messze a legjobb. De ízlések és pofonok...

Mhairi McFarlane – Köztünk marad

   Vannak titkok, amik jó esetben titkok is maradnak…

   Roisin és Joe egy elegáns vidéki kastélyban töltik a hétvégét a barátaikkal. Három okuk is van az ünneplésre: születésnapi buli, eljegyzés, Joe vadiúj tévésorozatának premierje.

   Roisin elmesélt valamit Joe-nak, és hiába kérte meg, hogy maradjon köztük: titkait a sorozat első epizódjában látja viszont. Emiatt meginog, már abban sem biztos, hogy akarja ezt a kapcsolatot. Kétségbeesésében elrohan az anyjához, de ott sem lélegezhet fel.

   Lehet, hogy Joe nem csak az első epizód írásakor élt vissza Roisin bizalmával? Hétről hétre ki fog derülni valami, amit a lány nem akart nyilvánosságra hozni?

   A megoldást egy régi barát jelenti. Roisin soha nem gondolta volna, hogy ilyen természetű segítségre lesz szüksége. De most szüksége van rá.

   Roisin azt hitte, szereti őt. De aztán rádöbben, Joe számára nem jelent semmit a kérés, hogy „maradjon köztünk”. Hirtelen azon kapja magát, hogy végtelen önvizsgálatba kezdett: akkor mi volt valós? Mit jelentenek a közös emlékek, az egymás iránt táplált érzések? Roisinnak egy sor dologtól meg kell válnia, hogy új szakasz nyílhasson az életében…

Next 21, 2024

Eredeti cím: Between Us, 2023

Megrendelhető 

   Bár már több könyve is megjelent magyar nyelven, nekem ez volt az első találkozásom Mhairi McFarlane írásaival, de minden bizonnyal nem az utolsó, mert nekem ez a történet tetszett.

   Azt mondják róla, hogy ez egy romkom, de sokkal több, mint egy újabb, könnyed szórakoztatást nyújtó olvasmány. Hogy ki mit fog érteni belőle, az attól függ, hogy mit vár el tőle, vagy mennyire receptív a diszkréten elhelyezett utalásokra, történésekre. Mert azért ebben a könyvben bőven történnek dolgok. Én inkább chick litnek nevezném, és nem romantikus komédiának, mert azért van benne romantika is, de komédia nem igazán.

   Bár a történet főszereplője Roisin, és mindent, ami történik, az ő szemszögén keresztül ismerhettem meg, a cselekmény szerves részét képezik a barátai is. A „Brian klub”, ahogy magukat nevezik. Ehhez a klubhoz – nevezzük inkább baráti társaságnak – tartozik Roisin, középiskolai tanár, és jelenlegi partnere, a filmes Joe is.

   A történet elején a csapat ünnepelni készül egy vidéki kastélyban, melyet valóságshow-sztár barátjuk bérel a csapatnak, hogy megadják a módját eljegyzésének, Joe új filmjének – a film, ami tulajdonképpen mindent megváltoztat –, és még egy születésnapi partinak is. Kedveltem ezt a baráti társaságot, mert nagyon színesek voltak, mindegyikük más-más karakter, de mégis olyan jól működtek együtt. Többnyire, mert azért a felszín alatt forrongtak az indulatok. A kastélyban pedig olyan dolgok történnek, melyek megváltoztatják a baráti társaság dinamikáját.

   Roisin és Joe évek óta együtt van, tehát természetesnek tűnt, hogy Roisin olyan dolgokat is megosztott partnerével, amiket másokkal nem. Így működnek a kapcsolatok két ember között, és Roisin és Joe kapcsolata nagyonis működőképesnek tűnik egészen addig, míg Roisin fel nem ismer Joe új filmjében olyan elemeket, melyeket ő osztott meg bizalmasan vele, és melyek a családja magánéletére vonatkoztak. Én ekkor kezdtem el gyűlölni Joe-t, aki a saját sikere érdekében mindent felhasznált, nem törődve azzal, hogy kinek árt vele. Roisin pedig elgondolkodott azon, hogy Joe filmjében még milyen személyes élményeket használhatott fel, s valóban ismerte-e azt a férfit, akivel már évek óta együtt él, vagy ő csak egy nagy átverés áldozata Joe személyes ambícióinak oltárán. S bár Roisin és Joe szakítanak, a hősnőt nem hagyják nyugodni sejtései.

   A másik dolog, amire a történet kitér az az anya-lánya kapcsolat. És nagyon szépen oldja ezt meg. Roisin évek óta csak minimális kapcsolatot tart fent anyjával, aki egy vidéki pubot vezet, és egy hatalmas drámakirálynő. Igen, megértettem, hogy Roisin miért kerüli anyjával a találkozást, de azt is, hogy anyja csupán lánya figyelmére, szeretetére vágyik. Kettejük kapcsolata lassan változik, mikor Roisin anyja segítségére siet, ami tulajdonképpen kapóra is jön neki, hiszen a szakítás után elmenekülhet Joe közeléből sebeit nyalogatni. És talán egy új szerelem is szóba jöhet, mégpedig egy olyan személlyel, akivel nem igazán számoltam.

   Hogy miről szól igazándiból ez a történet? Szerintem az emberi kapcsolatokról és azok sokszínűségéről, döntésekről és azok következményeiről. Mert ebben a történetben többnyire senki nem az, akinek látszik, s bármennyire régi barátok és szoros a kapcsolatuk, mindenkinek vannak titkai a többiek előtt.

   Nagyon kedveltem a történetet, mert bár néhol kiszámítható, nagyszerűen felépített, remek karaktereket hozott, melyek messze nem voltak tökéletesek, és bőven szolgált meglepetésekkel is. Ez az egész nagyon életszagú volt, és sokkal több, mint amire vártam.

Susannah Nix – A szerelem kódja

   Kémialeckék 1

   Hiába vagy szuperintelligens kocka, ha nem tudod távol tartani magad az egyéjszakás kalandodtól… Melody pechjére egykori kalandja álmai munkahelyén bukkan fel, ráadásul ő a vezérigazgató fia!

   Tarts te is a bloggereinkkel A szerelem kódja blogturnéján, és ha helyesen válaszolsz a kérdésekre, a General Press Kiadónak hála esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

   Melody, a szuperintelligens kocka lány megpályázza álmai állását egy Los Angeles-i óriásvállalatnál. Ám az állásinterjú után döbben csak rá, hogy egy egyetemi egyéjszakás kalandja, név szerint a szívdöglesztő Jeremy Sauer is ugyanannál a cégnél dolgozik. És nemcsak ott dolgozik, de ő a vezérigazgató fia.

   Jeremynek barátnője van, és amúgy is rosszfiú hírében áll, így Melody elhatározza, hogy távol tartja magát tőle, és az új életére koncentrál. Azonban minden igyekezete ellenére sem tudja teljesen kivonni magát a zűrös ügyeiről ismert, luxusautókkal járó milliárdoscsemete életéből.

Miközben különös barátság szövődik kettejük között, Melody magának sem meri bevallani, hogy az érzései talán mélyebbek Jeremy iránt.

   Vajon az a lány, aki a matematikai törvényszerűségek híve, meri-e vállalni a kockázatot egy olyan fiúért, aki ennyire kiszámíthatatlannak bizonyul?

General Press, 2024

Eredeti cím: Remedial Rocket Science. 2017

Megrendelhető      Beleolvasó 

   Susannah Nix bemutatkozó regénye – magyar nyelven A szerelem kódja címmel jelent meg – tulajdonképpen egy hat részből álló sorozat (Kémialeckék) indítókötete. Nem tudom, hogy a Kiadónak szándékában áll-e kiadni a folytatásokat, s gondolom erről még nagyon korai lenne érdeklődni, hiszen csak nemrég jelent meg a könyv. Ha mégsem lenne folytatás, akkor sem fogom vizesre sírni a párnám, mert vegyes érzéseim vannak a történettel kapcsolatban.

   Szeretném azt is elmondani, hogy a sorozat részei egymástól független történetek, minden könyv más-más párosról szól, tehát ha valakit az tartana vissza az olvasástól, hogy egy több részes sorozat első része, és kétséges a folytatások megjelenése – mert mostanában ezzel komolyan számolni kell –, az nyugodtan elolvashatja, mert a végén ott a happy end, s boldogan élnek míg meg nem halnak.

   De lássuk magát a történetet, ami alapjában véve nem lett volna rossz. Csak a kivitelezéssel volt gond, mert az kissé laposra és unalmasra sikerült. S ezen nem segítettek a karakterek sem, annak ellenére, hogy Jeremy – a férfi főhős, aki többet is szerepelhetett volna – magánélete nagyon színes és gazdag.

   Nos, Melody – ő a hősnő, és körülötte forog minden – egy korlátozott anyagi lehetőséggekkel rendelkező csonka családból származik. Mindene a számítógép, okos, ambíciózus és tudja mit akar elérni az életben. Eddig rendben is van, Melody itt szerethető. Még akkor is, amikor a bostoni egyetemi évek alatt egyéjszakás kalandnak felcsípi magának Jeremy-t. Nos, megesik az ilyen, nem ő az első, az utolsó sem, akivel ilyesmi történik. Ami igazán meglepett az a folytatásban jött: évekkel később Melody állást kap Los Angelesben, s mit tesz? Felhívja Jeremy-t, akivel az egyéjszakás kaland után semmilyen interakciója nem volt. Csak úgy, mert ő az egyetlen ember akit L.A.-ben ismer. S láss csodát! Jeremy annyi idő és annyi nő után emlékszik is rá.

   A történet akkor kezd bonyolódni, amikor kiderül, hogy Jeremy tulajdonképpen ugyanannak a cégnek az alkalmazottja, ahol Melody fog kezdeni, s ha ez nem lenne elég, ő a tulajdonos fia.

   Elég volt a bonyodalomból? Á, dehogy! Mert Jeremy-nek barátnője van: annak a lánynak a testvére, akit annak idején Melodyval csalt meg. Jöhet még? Az aktuális barátnő hirtelen felfedezi szexuális másságát és ellenállhatatlan vonzalmat érez a jógaoktatója iránt, amitől Jeremy, aki számára a hűtlenség már-már fiziólógiai szükséglet, megzuhan. Mert ugye az egy dolog, ha az embert elhagyják egy másik pasiért, de egy nőért?! Komolyan, kész szappanopera!

   Az abszúrd szituációk sorát még hosszan lehetne folytatni – szeretném kihansúlyozni, hogy ezek ellenére, ez a történet nem egy romkom, nagyon messze áll tőle. Értékeltem, hogy Melody és Jeremy esetében nem volt instant szerelem. Időbe telt, míg maguknak is elismerték, hogy amit egymás iránt éreznek, az már túlmutat a barátság fogalmán.

   A számtalan klisé mellett Nix ellőtte a kamupasit is, s ezt azért említem meg külön, mert tulajdonképpen Melody anyja miatt kényszerültek rá. Soha nem értettem, hogy miért kell bárkit is nyaggatni a randizással, ha annak a személynek nincs kedve hozzá és nem találta meg a kedvére való patnert. Melody anyja számomra harsány és ellenszenves karakter volt, s ha őszinte akarok lenni, akkor egyetlen szereplő sem lett a szívem csücske.

   Könnyed, nyári olvasmánynak megfelel, senki világát meg nem fogja rengetni. De ízlések és pofonok...

   Játékunk ezúttal kérdések megválaszolásából áll! Minden állomáson találtok egy kérdést, melyre várjuk a megfelelő választ. Annyit segítünk, hogy mindent megtudhattok a A ​szerelem kódja című regény beleolvasójából.

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Milyen fesztiválon volt először moziban Melody?

[Blogturné Klub]

07/16 - Betonka szerint a világ…

07/20 - Kelly és Lupi olvas

07/24 - Hagyjatok! Olvasok!

Sarah Adams – A szabálykönyv

   The Cheat Sheet 2 

   A sokak által kedvelt Sarah Adams egy újabb sportrománccal jelentkezett, melyet magyar nyelven a Next21 Kiadónak köszönhetően olvashatunk. Ha szeretnéd megnyerni a Kiadó által felajánlott példányt, akkor kövesd blogturnénkat és bízz a szerencsében!

   Egyetem alatt egy pár voltak – összejöhetnek még egyszer?

   Nora egész karrierje egy jóképű profi amerikaifoci-sztár kezében van. Derek, a sztárjátékos történetesen Nora expasija. Annak idején a lány nem valami elegáns módon vetett véget a kapcsolatnak – a régi döntés most álmatlan éjszakákat okoz neki. Profi ügynök lett, és Derek az első ügyfele. Aki még mindig mérges rá.

   Derek bosszút forral: ha Nora az ügynöke akar lenni, hát jó. De a fiú feltett szándéka, hogy megkeserítse az életét. Még emlékszik, hogy a lány nem adja fel egykönnyen. Erre a tulajdonságra alapozza a tervét.

   És Nora valóban nem adja be a derekát, hanem éppenséggel ellentámadásba kezd. De aztán jön Las Vegas, egy vad éjszaka másnapján Derek és Nora egy ágyban ébrednek mint friss házasok.

   A szabálykönyvet kihajították az ablakon – mit hozhat ez a kapcsolat? Ki-ki mentse a munkáját? Lehetséges kettejük közt életre szóló szerelem?

Kiadó: Next21, 2024

Eredeti cím: The Rulebook, 2024

Megrendelhető 

   Ha jól számolom, akkor ez Sarah Adams negyedik magyar nyelven megjelent könyve – én legalább is ennyit olvastam tőle –, és nagyon kedvelem az írásait, mert könnyedek, humorosak, s a szórakoztatás mellett azért egy-két kényesebb témát is felvállal bennük, és teszi ezt olyan diszkréten, mintegy mellékesen, hogy nem zavaró, nem tolja kényszeresen az ember pofájába az épp aktuális témát, amire fel szeretné hívni a figyelmet. (Igen, már megint Bridgertont néztem, és megint felháborított a „téma” állandó megszellőztetése)

   Bár sehol nem jelzik, A szabálykönyv némiképp kapcsolódik a szerző egy korábban megjelent könyvéhez (Csalóka szerelem), ugyanakkor önálló történet, nem kell ismerni az említett könyv cselekményét, hogy ez élvezhető legyen. Ugyanakkor, azok számára akik olvasták a Csalóka szerelmet, néhány mellékkarakter ismerősnek fog tűnni, nem beszélve a „Breegyó”-ról, ami nekem már annak idején nagyon tetszett.

   A történet főhőse Nora Mackenzie, feltörekvő sportügynök. És itt is az egyik érzékeny téma: a nők esélyegyenlősége és diszkriminációja. Ugyanis Nora egy férfiak uralta szakmában próbálja megvetni a lábát, a cégnél egyetlen nő dolgozik csak: Nicole, Nora közvetlen főnöke és mentora. Kicsit sem könnyű a munkahelyen létezni az örökös piszkálódások és szexista megnyilvánulások miatt. Hát erről nagyon sokan és nagyon sokat tudnánk mesélni...

   Nora nagy esélye a befutásra az lenne, ha lassan saját ügyfelei lennének, és a véletlen a kezére játszik, mert egyik munkatársa visszavonul, Nora pedig megkapja az amerikai-foci sztár, Derek Pender menedzselését. Ez rendben is lenne, csakhogy Norának és Dereknek közös múltja van még a főiskola idejéből, a szakítás pedig Nora lelkén szárad, aki nem intézte elegánsan a dolgokat. Most pedig szembe kell néznie volt szerelmével, és maga sem biztos abban, hogy az érzelem teljesen elmúlt.

   Derek Pender sérülés után a visszatérésén dolgozik. És ez az, ami fejtörést, már-már szorongást okoz neki, hiszen már nem olyan fiatal, és mi lesz vele ha nem sikerül a visszatérés, hiszen a focin kívül semmi máshoz nem ért. Derek ugyanis diszlexiás, amit nem ismertek fel alsóbb osztályokban, hanem a gyenge teljesítményét a szorgalom hiányának tulajdonították. Ez a másik kényes kérdés, amit a szerző nagyon diszkréten, objektíven és korrektül körbejár.

   Nora és Derek kénytelen együtt dolgozni, mert Norának kell a lehetőség és ezért mindent képes megtenni, Dereknek pedig szüksége van egy profi támogatására. Félre tudják tenni a múlt sérelmeit? Nos, ez nézőpont kérdése, mert Derek mindent megtesz, hogy megkeserítse Nora életét, míg egy nap Las Vegasban szó szerint arra ébrednek, hogy házasok. S nem aprózzák el, holmi karikagyűrűkkel, hanem egyenesen feltetováltatják maguknak.

   Azt szokás mondani, hogy ami Vegasban történik, az Vegasban marad, de az ő esetükben ez nem érvényes. Nora állásába kerülhetne, ha érvényteleníteni próbálnák a házasságot, és Derek újrainduló karrierjének sem tenne jót. Ezért, közös megegyezéssel, megpróbálják ideig-óráig elhitetni a világgal, hogy ami kettejük között van, az igazi: nászúttal, tokkal-vonóval.

   Nem nehéz kitalálni, hogy mi a történet vége: a régi láng még ott szunnyad valahol, s csak alkalomra vár, és arra, hogy mindketten felismerjék, hogy még mindig sokat jelentenek egymásnak.

   Ami a szereplőket illeti, kedveltem őket, különösen Dereket. Nora egy kicsit sok volt az állandó és felesleges fecsegésével, töretlen és részben megjáttszott optimizmusával, ami nagyon feltünő volt, különösen azért, mert Derek viszont a történet nagy részében hallgatag és durci volt. Kedveltem a mellékszereplőket is, különösen a csapattársakkal töltött jeleneteket.

   Nekem ez a „második esély”-történet bejött, nagyon jól szórakoztam. Részemről minden héten megjelenhetne egy Sarah Adams könyv. De ízlések és pofonok...

   Blogturnénk minden állomásán egy-egy olyan könyv fülszövegének részletét találjátok, amelynek a főhőse sportoló. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a könyv címét és szerzőjének nevét.

   Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

   Jamie Canning sosem jött rá, miért veszítette el a legjobb barátját. Négy évvel ezelőtt a tetovált, nagyszájú, szabályszegő szobatársa minden magyarázat nélkül kizárta őt az életéből. Oké, tizennyolc éves korukban a nyári hokitábor utolsó éjszakáján tényleg furán alakultak köztük a dolgok. Csak egy kis részeg hülyülés volt. Senki sem halt meg.

 

07.03 - Betonka szerint a világ…
07.05 - Angelika blogja
07.07 - Fanni’s Library
07.09 - This is my (book) universe
07.15 - Hagyjatok! Olvasok!

Annabel Monaghan – Nora kilép a forgatókönyvből

   A Next21 igazi nyári limonádéval lepte meg olvasóit, melyet szinte kötelező tartozékként érdemes magunkkal vinni a strandra. Annabel Monaghan romantikus történetében egy kétgyermekes forgatókönyvíró, Nora életébe nyerhetünk betekintést, mely fenekestül felfordul egy filmforgatás és egy jóképű filmsztár jóvoltából. Kukkants be a Blogturné Klub négy bloggerével a történet kulisszái mögé, tarts nyereményjátékunkkal, s ha neked kedvez a szerencse, meg is nyerheted a könyvet a Kiadó felajánlásában!

   Nora életét hamarosan elejétől végéig újra kell írni…

   Nora Hamilton bárkinél jobban ismeri a szerelem képletét. Forgatókönyvíró egy romantikus tévécsatornánál, úgyhogy ez a munkája. Amikor az ingyenélő férje lelép, és egyedül hagyja őt a két gyerekkel, Nora pénzre váltja a házasság csődjét: megírja élete legjobb forgatókönyvét.

   Elképedten értesül, hogy mozifilmet készítenek a forgatókönyvéből, amit ráadásul az eredeti helyszínen, Nora százéves házában forgatnak le. A mihaszna férj szerepét a Bolygó Legszexibb Pasijára, Leo Vance-re osztják, és ezzel Nora élete mindenestül a feje tetejére áll.

   A forgatás végeztével a stáb összepakol, Leót viszont Nora egy fél üveg tequila társaságában a verandán találja. A férfi napi ezer dollárt fizet, ha maradhat még egy hétig. A plusz hétezer dollár kimondottan jól jönne Norának, de nem is ezért egyezik bele, hanem mert látja Leo tekintetében: erre most tényleg szüksége van.

   Egy hét sok vagy kevés? Arra elég, hogy valakibe beleszeress. És arra is, hogy összetörd a szíved.

   A Nora kilép a forgatókönyvből a legjobb fajta szerelmi történet – tele van melegséggel, szellemességgel és bölcsességgel. Nem hiányzik belőle a való világ, ahol dolgozni kell, gyereket nevelni, és minden felnőtt valami csomagot cipel magával. Nora és Leo számára a szerelem nagyobb sztori, mint egy szélesvásznú mozifilm.

Next21, 2024

Eredeti cím: Nora Goes Off Script, 2022

Megrendelhető

   Általában egy-egy bejegyzés végén szoktam utalni arra, hogy egy könyv tetszet-e vagy sem, vagy valahol a kettő között áll, de nem bírom megállni: én ezt annyira imádtam! Annyira életszagú volt – néhány apró kivétellel –, annyira szép és szórakoztató, hogy nyugodt lélekkel tudom ajánlani azoknak, akik egy szokatlan szerelmi történetet akarnak olvasni, amivel nagyon jó bekuckózni. S még azért is imádtam, mert olyan hívogató leírást adott a háznak és a kertnek, ahol a cselekmény nagy része játszódott, hogy kedvem lett volna azonnal beköltözni.

   A történet hősnője természetesen Nora, egy egyedülálló, két gyermekes anya. Foglalkozását tekintve forgatókönyvíró, s sorozatban gyártja azokat a szirupos rokomokat, melyekhez hasonlókat naphosszat lehet nézni például a Hallmarkon is (tudom, valamikor én is láttam néhányat, de ha egyet-kettőt láttál, akkor az összeset láttad). Nora ebből él, és ebből tartja el a családját, mivel férje egy nárcisztikus pöcs, aki dolgozni nem szeret, viszont az asszony pénzét felesleges luxuscuccokra költeni nagyon is. Míg egy nap szívességet tesz Norának azzal, hogy összeszedi a kacatjait és lelép. Csak úgy, mert neki meg kell találnia önmagát, és szándékában sem áll tartásdíjat fizetni volt feleségének. Hogy gyermekei miből fognak megélni, az már nem az ő gondja

   Természetesen Norát megviseli férje távozása, az írás sem megy igazán, kivéve amikor kiírja magából a dühét, és saját történetét írja meg egy tőle szokatlan stílusú forgatókönyvben. És ez lesz a nagy áttörés, hiszen ügynöke – nagyon okosan – meglátja a forgatókönyvben rejlő lehetőséget és nem a szokott limonádé-gyárnak adja el, hanem neves stúdiókhoz viszi el, amivel Norának sok pénzt keres.

   Hab a tortán, a producerek azt akarják, hogy a film egy részét Nora rég épült házában forgassák, különösen a kerti lakban, amit a nő írásra használt. S hogy a dolgok még jobban fokozódjanak, a férj szerepét Hollywood ügyeletes szívtiprója játsza majd. Így Leo Vance előbb a lakókocsijával költözik Nora udvarára, majd a forgatás végeztével bekönyörgi magát egy hétre a házba is. Mert az ügyeletes szívtipró megcsömörlött és kiégett. Ez a beköltözés pedig elindít valamit kettejük között, hiszen Leo osztozik a verondán töltött napfelkeltékben, részt vesz a gyerekek életében, kritizálja Nora már-már kényszeres napirendjét, fenekestől felforgatva azt minden szinten. Nora pedig reménykedni kezd, hogy talán ez lesz az a kapcsolat, amire alapozhat, ami holtodiglan tart, s ezt hiszi is, meg nem is. Csakhogy a hét eltelik és Leo, ígéretei ellenére, többé nem jelentkezik.

   Ez volt az a pillanat, amikor reménykedni kezdtem, hogy végre egy olyan történet, amiben – akárcsak Nora házasságában – nem lesz happy end, legalább is nem olyan, amilyenre az ember lánya vár, s egy ideig úgy nézett ki, hogy ez be is fog jönni, hiszen egy Oscar kellett ahhoz, hogy Nora és Leo ismét összetalálkozzon. És közben a múlt árnyai is visszajártak kísérteni, mert úgy szép az élet, ha zajlik.

   Szóval, ha valami könnyedet és nagyon szórakoztatót akarsz olvasni egy erős nőről, aki kétszer is fel tud állni a padlótfogás után, akkor tuti ez a te könyved! Én pedig abban reménykedem, hogy nem ez volt az utolsó könyv, amit a szerzőtől olvastam.

   Nyereményjátékunkban maradunk a Next21 kiadványainál. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet a kiadó romantikus könyveinek valamelyikéből. A feladatotok, hogy a könyv címét írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába. Vadászatra fel!

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Meleg estéken sokszor beszélgettek és nevetgéltek kint a teraszon, fölöttük a csillagok ragyogtak, alant pedig a tenger nyaldosta a partot. Micsoda csábító élet!

 

 

06.03. Szembetűnő

06.05. Betonka szerint a világ…

06.07. Olvasónapló

06.09. Pandalány olvas