Mit olvastam mostanában? – 2025, március

   Újabb hónap telt el, és megosztanám mit olvastam ez idő alatt (nem dúskáltam nekem tetsző olvasmányokban) – természetesen azokon a könyveken kívül, melyekről már írtam a blogban.

Kat Singleton – Fekete nyakkendők (Fekete nyakkendők 1)

Eredeti cím: Black ​Ties & White Lies, 2023

Kossuth Kiadó, 2025

   Bár a könyv egy sorozat első része, nagy valószínűséggel számomra ez az utolsó is. S azt is meggondolom, hogy valaha is olvasok még mást is a szerzőtől.

   Ez egy tucatkönyv. Olyan, amilyennel tele a könyvpiac: gazdag pasi-szegény lány kombó és tömény pornográfia, történet nem igazán van. Viszont van jó giccses végkifejlet, ami – gondolom – azt hivatott szolgálni, hogy az ember lánya meghatódjon, és kitörölje a gyönyör könycseppjeit szeme sarkából, hogy azt a mindenit, ez a pasi mi mindenre képes! Nálam ez nem jött be, hanem inkább nevetségesnek hatott az egész, hogy a valóságtól való elrugaszkodásról már ne is beszéljünk.

   A hősnő butácska, unalmas, de csodaszép, és nagyon tehetséges designer, akinek unalmas dolgokkal kell elvesztegetnie tehetségét. A pasi természetesen jóképű, karizmatikus és nagy farka van. Meg egy öntelt lepedőművész. Mert ez a sztereotípia a hasonló történetekben.

   Igazándiból valami teljesen mást vártam, amikor belefogtam, sajnos ez is egy olyan írás, ami nagyon esélyes az év legrosszabb olvasmánya címre.

Max Monroe – Nagypályások sorozat (Mr. Brooks, a rosszfiú – Mr. Kelly, a szerető – Mr. Lancaster, a csábító)

Álomgyár, 2025

  Volt egy mazochizmus-epizódom és ebben éltem ki. Igazándiból nem szoktam a szerzőpárostól olvasni, mert valamikor régen belefogtam egy könyvükbe, s a felénél abba is hagytam. Nem az én stílusom, nem az a zsáner, amiben szívesen olvasok. De mindenki megérdemel még egy esélyt, hiszen előfordult már, hogy szerzők stílust váltottak.

   Ez a sorozat annyira távol áll tőlem (hogy ne mondjam azt, hogy alpári és primitív), hogy nincs értelme külön-külön beszélni az egyes részekről. Aki az első részt olvasta, az az egész sorozatot olvasta, csak a szereplők mások.

   A férfi főhősök a sztereotípikus milliomos, dögös lepedőművészek – természetesen legjobb barátok –, a nők pedig ... hát arról inkább ne beszéljünk, mert nyelvezetükben a „ribanc” kötőszóként szerepel, s a napi testedzés szexuális tevékenységekben materializálódik – értsd: dugnak, mint a nyulak. Bár ez többnyire a sorozat minden szereplőjére érvényes.

   Az első rész még elfogadható volt, kis túlzással belefért a romantikus-erotikus zsánerbe, a második részben már taszító volt a nimfomániás hősnő és a mocskos szája, a harmadikban pedig annyira kilógott a lóláb, hogy fogalmuk sincs az orvosi hivatásról – a sürgősségi orvos nem egyenlő sem az ortopédussal, sem a sportorvossal, és egy orvos nem lót-fut naphosszat tűsarkú cipőben és feszes rucikban a munkahelyén –, de lelkesen írnak róla, hogy felénél abba is hagytam. Tehát ez befejezetlen maradt. Max és Monroe pedig azoknak a szerzőknek a listáját gazdagítja, akiket végleg leírtam, mert ez explicít pornográfia, bár az olvasás egy szubjektív folyamat, van aki spéci erre utazik.

Carley Fortune – Ez a nyár más lesz

Eredeti cím: This Summer Will Be Different, 2024

Magnólia, 2025

   Harmadik könyvem a szerzőtől, úgy tudom több nem is jelent meg magyar nyelven, legalább is eddig.

   A történet két dologról szól: barátságról és szerelemről. Barátságról két fiatal nő között, akik jókor találkoztak és egymás támaszai voltak, és melynek dinamikája most meg fog változni, mert a hősnő barátnője férjhezmegy. Szerelemről a baráti páros egyik tagja és a barátnő öccse között, amit titokban kell tartani. Ez a barátság dolog számomra kissé eltúlzott volt, olyannyira, hogy egy adot ponton az is megfordult a fejemben, hogy a hősnő talán több mint baráti érzelmeket táplálna haverinája iránt.

   A szerző kanadai, tehát adja magát, hogy a cselekményt is ebbe a környezetbe helyezze. Egészen pontosan a Prince Edward szigetre, amely ismerős lehet azok számára, akik olvasták Lucy Maud Montgomery Anne sorozatát. Egyébként a cselekmény során több utalás is történik a könyvekre, hiszen a szereplők nagy rajongói az Anne-könyveknek.

   Kellemes olvasmány, de senki életében nem okoz majd nagy viharokat.

Sarina Bowen – Éjszakai testőr (The Company 1)

Eredeti cím: Moonlighter, 2019

Könyvmolyképző, 2025

   Tipikus Sarina Bowen történet, aki ismeri a szerző írásait, az tudja mire várjon. Én furán viszonyulok a Bowenhez, mert vannak könyvei, amiket kedveltem és vannak olyanok is, amiket a tucatkönyv kategóriába sorolnék.

   Az Éjszakai testőr egy duológia első része – semmit nem tudok a folytatás megjelenéséről – és valószínűnek tartom, hogy a második részben a testvérpár másik tagja lesz majd a fókuszban. Az, akié tulajdonképpen „a cég”.

   Erről a cégről azért mondanék néhány szót, mert ez az én nagy dilemmám. Szóval a cég (aminek a nevét nem ismerjük), egy globális őrző-védő vállakozás. Szupertitkos, mert milyen menő már egy ilyen dolog. S ezt az szupertitkos és szupermenő céget egy apa-fia duó vezeti, s próbálgatják a család harmadik férfitagját is beszervezni. Namármost, ha te egy ilyen nagyívű vállalkozás tulaja vagy, akkor mi a búbánatért nevezed ki az öcsédet – aki hokis, és kifejezetten nem akar részt venni a cégben –, hogy egy ügyfeledre vigyázzon, csupán abból az indíttatásból, hogy gyermekkori barátok?

   Ez nem a bejövős Sarina Bowen könyv volt.

Susan Mallery – Testvérjátszma

Eredeti cím: The Sister Effect, 2023

Vinton Kiadó, 2025

   Nem is olyan régen arról is írtam egy könyv kapcsán, hogy mennyire jelen van az alkohol és az alkoholizálás a könyvek lapjain, s hogy mennyire nem kellene ezt reklámozni. Nos, Mallery könyvével megkaptam az ellenpólust, hiszen az egész történet központjában az alkoholizmus áll, ugyanis a történet hősnője alkoholista nővére lányát neveli.

   Természetesen van benne szerelem is, némi erotikával megfejelve. Csupán annyival, ami Mallerytől várható – értsd: inkább jelzés értékű –, mert a hősnő mellé jár a dögös pasi is, aki ugyan nem milliomos, de minden másban megfelel a mostanság divatos hős típusának.

   Ellentmondásos könyv, mert egyrészt keményen rugózik az alkoholizmus témáján, másrészt belemélyed a főhős magánéletébe is, ami mellett egy dél-amerikai szappanopera langyos esti mesének tűnhet.

   Nem túl izgalmas történet szenvedélybetegségről, családról, szerelemről. Egynek elmegy kategória.

Mit olvastam mostanában? - 2025 január-február

   Az olvasás sokunk számára nem hobbi, hanem életforma. És nem feltétlenül azért űzzük, hogy minden könyvről részletesen beszámoljunk azoknak, akik követik a blogjainkat. Azt hiszem már elmondtam, legalább egyszer, hogy nem azért születik kevesebb bejegyzés, mert kevesebbet olvasok, hanem mert egyszerűen sajnálom a bejegyzés megírására szükséges időt elvenni az olvasástól.

   Pár szót ejtenék néhány olyan könyvről, amit mostanában olvastam – természetesen azokon kívül, melyekről már írtam egy-egy külön posztot a blogban –, hátha valaki kedvet kap hozzájuk (vagy nem).

Devney Perry – Jasper Vale (Eden család 4)

Eredeti cím: Jasper Vale, 2023

Kossuth, 2025

   Modern családregény, amely nem hagyott különösebb nyomot. Igen, élvezhető, mondanivalója is van, de nem az a fajta, ami alapjaiban megrengeti az ember világát.

   A főszereplők szerethetőek, és mindkettőjüknek megvan a maga baja. Jasper Vale – ez a férfi főhős (és a könyv) neve rengeteg sebet, frusztrációt hordoz magával. Meg egy enyhén szólva zavart exet. Eloise Eden – a hat Eden leszármazott közül a negyedik, akinek a történetét bemutatja a történet – a célt látja maga előtt, mindent alárendel neki. Egészen addig, míg Vegas közbe nem szól és megváltoztatja a játékszabályokat. Két olyan embernek az alakuló kapcsolata, akik nagyon más családi háttérrel rendelkeznek: Jasper családja a külsőségeknek él, Eloise-é pedig már giccsesen tökéletes.

   Mindenképpen érdemes elolvasni, és még hátra van további két rész. Reménykedjünk, hogy magyarul is olvashatjuk.

Lorraine Heath – A vikomt megkísértése (Sakkfigurák: a csábítás mesterei 3)

Eredeti cím: In Want of a Viscount, 2024

Vinton, 2025

   Kellemes olvasmány azok számára, akik szeretik Heath írásait és a történelmi romantikusokat. Viszont vannak zavaró dolgok. Például az, hogy az előző kötetekben lefordították magyarra a sakkfigurák megnevezését, most viszont nem. Ami érthető is, hiszen ezeket az elnevezéseket az előző két rész fodítója nem kezelte helyesen. Egyébként is zavaró volt a szereplők ilyen-olyan neveken vagy címeken való emlegetése, ami azt eredményezte, hogy néha azt sem tudtam kiről van szó. A történet a megszokott: erős női karakter, erős férfi főszereplő, akiket a közös érdek és egymás iránti érdeklődés összehoz. És egy oltárian bunkó anya, akinek csak a rang számít. Semmi extra.

   Erős közepes, és örülök, hogy ezzel záródik is a sorozat, mert nem hiszem, hogy lenne türelmem még egy ilyenhez.

Emily Hart – A becstelen (A korona lovagjai 1)

Book Dreams, 2020

   Igazság szerint ezzel az olvasással tartoztam a szerzőnek, s nem kevés ideje. Történelmi romantikus, ami mostanában egyre ritkábban jelenik meg magyar nyelven, és egy öt részes (pillanatnyilag) sorozat indítókötete. Nem mondanám, hogy zseniális volt, de nem is volt rossz. Nagyrészt betartotta a zsánerre jellemző szabályokat, tisztában volt a kor és az ábrázolt társadalmi réteg szabályaival, tehát a szerző rendesen elvégezte a házi feladatát. Megvolt az egyensúly a romantikus szál és a cselekmény „izgalmasabb” része között, bár a téma nem eredeti, több hasonló könyvet is olvastam már, ahol a nemes úr a korona szolgálatában kémkedik valamilyen háború alkalmával.

   A szerző teljesen mellőzi az erotikát, ami nem feltétlenül rossz. Viszont túl sok szereplője volt, és ez néha megkavart. Minden bizonnyal ezek a mellékszereplők majd visszaköszönnek egy-egy következő rész főhőseiként. 

   Azt mondanám erről a könyvről, hogy ígéretes. S ezt alátámasztja több ismerősöm véleménye is. Ők már az egész sorozatot olvasták, és szerintük egyre jobb lesz – a borítóik mindenképpen.

Louise Bay – Dr. Nagyképű (Csábító dokrorok 2)

Eredeti cím: Dr. Perfect, 2023

Álomgyár, 2025

   Soha nem értettem meg, hogy a kiadó munkatársai miért éreznek kényszeres vágyat arra, hogy megváltoztassák egy könyv címét. A történet főhőse minden volt, csak nagyképű nem, tehát az aki eldöntötte, hogy ennek a könyvnek magyarul Dr. Nagyképű cím alatt kell futnia, halvány segédfolgalma sem volt arról, hogy miről szól, mert nem hogy nem olvasta, de bele sem nézett. 

   A történet egyébként középszerű, egy olyan párosról, melynek tagjai nem azzal foglalkoznak, amire tulajdonképpen vágynának. A férfi orvos – orvosdinasztia tagja, mi más lehetne? –, de író szeretne lenni, a nő pedig minden állást elvállal, hogy összegyűjtse a pénzt a híres szakácsiskolára. 

   Közhelyes megoldások gyűjteménye, erősen meggondolom, hogy a sorozat következő részét kézbe veszem-e, vagy sem, mert ez egyre gyengébb.

Kate Moore – Felix, a közös cica (Felix 1)

Eredeti cím: Felix, the Railway Cat, 2017

Művelt Nép, 2024

   Az egyetlen dolog, ami rávett, hogy kézbevegyem ezt a könyvet – tekintve kiadóját – az a kisállatok iránti szeretetem volt. Szeretem a macskákat, gondoltam egy vicces kis történet lesz egy klassz macsekről. Voltak már ilyen könyvek, s az ember reménykedik.

   Nos, az egyetlen vicc benne az volt, amikor kiderült, hogy Felix inkább Felicia lenne, mert tulajdonképpen nőstény. Mindez azután, hogy hosszan megszakértették az alsó fertályát. A történet bugyuta, nem tudom hogyan hangzik eredetiben a szöveg, de magyarul mintha gyengeelméjűeknek szólna (max. az óvoda kiscsoportjának). Nagy csalódás volt.

Serena Terry – Mammy Banter – Egy nemmenő anya titkos élete

Eredeti cím: The Secret Life of an Uncool Mum, 2022

Könyvmolyképző, 2024

   Számos olyan könyvet olvastam már, melyeknek központi témája az anyaság. Voltak jobbak, rosszabbak, viccesek, nyálasak. Ez határozottan a jók közé tartozik, vicces is, és tele van öniróniával egy olyan anya részéről, aki hirtelen ráébred, hogy az élete semmi másból nem áll, csak munka-anyaság-család. És ezekben sincs mindig a topon. Továbbá hiányzik neki az énidő, az a valaki, aki azelőtt volt, mielőtt a feleség és anya szerepét magára osztotta.

   Igazság szerint azért is kedveltem, mert nem ír ódát az anyasághoz, hanem abszolút reális képet mutat arról, hogy milyen egy többgyermekes anya élete, akinek több szerepben is helyt kell állnia, de közben elveszíti azt, ami a legfontosabb lenne: önmagát, mert alárendeli magát mások ígényeinek és a társadalom elvárásainak. S amit abszolút pontoztam a történetben az, hogy a főszereplője (aki maga meséli el saját útkeresését, és akinek a férjét receptre kellene felírni minden nőnek, annyira szuper) nem vár kitüntetést azért, mert gyermeket nevel.

   Senki világát nem rengeti meg, de szórakoztat és elgondolkoztat.

Karácsonyi témájú könyvek dömpingje...

   Néhány nap múlva karácsony, véget ér a bevásárlási roham, a nagy főzési akció, és remélhetőleg a karácsonyfa alatt lapul majd néhány könyv is azok számára, akik olvasni szeretnének. Még mindig nincs késő beszerezni, lesz idő olvasni.

   Ha karácsony, akkor jön az ünnepi témájú könyvek dömpingje, ami az idén mintha a szokásosnál nagyobb lett volna, s mintha egyre korábban jelennének meg. Nem tudnám számszerint megnevezni hány ilyen témájú könyv jelent meg az idén, de az biztos, hogy én a szokásosnál többet olvastam (kész mazochizmus!). Jókat, rosszakat, csiliviliket, giccseseket, s bizony olyan is akadt, ami kitört a sablonból, és amire azt mondtam, ez igen!

   Nem fogom hosszan elemezgetni, hogy melyik könyv milyen és miért olyan, amilyen, hiszen az olvasás szubjektív folyamat, s kizárólag személyes ízlés kérdése kinek mi a menő. Tehát csupán egy felsorolás következik az általam olvasott, idén megjelent karácsonyi témájú könyvekről... meg néhány szó – személyes, szubjektív véleményem, ami esetleg ötletet adhat, hogy az igazán bő választékból melyiket is vegyétek kezetekbe. Azt még el kell mondanom, hogy hosszú ideje ez az első év, amikor egyetlen kiadónál sem jelent meg karácsonyi történet Debbie Macombertől – mondjuk én ezért nem is sírom vizesre a párnám.

   Stefanie Neeb: Comming Home for Christmas – A karácsony összehoz (Menő Könyvek) – ezt sajnos benéztem, mert valahogy elsiklottam az ifjúsági címke fölött, s az első három fejezet sem kötött le annyira, hogy folytassam. Befejezetlen maradt.

   Carrie Elks: Szívek karácsonya (Pioneer Books) – a tavaly (ha jól emlékszem) megjelent Winterville sorozat második része. Akinek tetszeni fog, az örülhet, mert van még belőle bőven. Egyébként kellemes olvasmány, teljesen kiszámítható, és senki világát megrengetni nem fogja, hiába próbálkozik az össznépi karácsony mellett komolyabb témával is a szerző.

   Jenny Hale: Karácsonyi levelek (Cartaphilus) – Hasonló témájú könyvet többet is olvastam már, minden bizonnyal más is, csak ez karácsonykor játszódik, s jön vele a nagy amerikai giccsparádé.

   Shari Low: Egy karácsonyi éjszaka (Könyvmolyképző) – ambiciózus családregény, három generáció története. Kellően zavaros, hogy fenntartsa az érdeklődést, hiszen egyszerre három idősíkban is játszódik, sajnos a vége kellően giccses is. De kellemes olvasmány és érdekes karakterek.

   Hope Holloway, Cecelia Scott: Karácsony a kunyhóban (Cartaphilus) – Ha az ikrek témája már közhely, akkor dobjuk be helyettük a hármasikreket. A karácsony csak bónusz, a történet a nők sorsáról az év bármelyik szakában érvényes lett volna, bár az én ízlésemnek egy idő után túl sok vallási töltetet kapott. Ez egy sorozat indítókötete (Ünnep a hegyek között), aztán vagy lesz folytatás, vagy nem.

   Rebecca Raisin: Flora karácsonyi boltocskája (Pioneer Books) – Fülszöveg alapján rajongtam érte, olvasáskor már egyáltalán. A hősnő annyira fanatikusan karácsonyimádó, és sajnos akkora arca (és szája) is van, hogy átment ellenszenvesbe. Nagyon. Befejezetlen maradt.

   Milly Johnson: Karácsonyt minden napra (Pioneer Books) – Tipikus Milly Johnson könyv egy csipetnyi mágikus realizmussal – nevezzük a karácsony csodájának. Nem rossz, de nem is egetrengető, viszont egészen eredeti.

   Karen Swan: Karácsony gyertyafénynél (21. Század) – A legjobb karácsonyi témájú könyv volt, amit az idén olvastam. Határozottan újraolvasós kategória, s ha bővebben olvasnál róla, akkor, megteheted ITT

   Julie Caplin: Karácsony Skóciában (Libri) – A szerző Egy csésze kávé... sorozatának kilencedik része. Szórakoztató, néha még vicces is, bár megértettem volna, ha a hősnő egy hólapáttal elintézi excentrikus anyját, és az egész átmegy krimibe. Aki szereti Caplin írásait, ebben sem fog csalódni.

   Lilly Hayward: Macska a fagyöngy alatt (General Press) – Kis mágikus realizmus, kis karácsony, sok családi bonyodalom, és természetesen egy macska. Kellemes olvasmány, kitör az ünnepi giccs sémájából.

   Beth Moran: Christmas Every Day – A szerelem körülvesz minket (Kossuth) – Nem túl pörgős, de annál szórakoztatóbb romantikus történet, s a jó az benne, hogy nem a karácsonyon van a hangsúly. Bár azt is el kell mondanom, hogy nem túl eredeti, mert ilyen felállásról is olvashattunk már, nem is egyszer. Ettől függetlenül jó bekuckózni vele.

   Maggie Knox: Karácsonyi helycsere (Kossuth) – Ha egypetéjű ikernővérekről van szó, akkor ugye mindent A két Lottihoz viszonyítunk (jó nagy a csont, lehet rágni). Nos, ez A két Lotti kortárs, felnőtteknek szóló változata amerikai helyszínen, gasztro-regénynek álcázva. Szórakoztató.

   Emma Heatherington: Idén karácsonykor (General Press) – Bővebben olvashatsz róla ITT, de röviden: nem egy pörgős történet, mert inkább a szereplők érzelmi világára fókuszál. Viszont olyan emberekről szól, akiknek a karácsony ilyen-olyan okok miatt nem örömünnep. 

   Susan Mallery: A karácsonyi vendég (Vinton) – A Wishing Tree nevű sorozat első része, elképzelhető, hogy folytatások is következnek, de anyám borogass! A giccs csimborasszója! Ez sem lesz újraolvasós, az már biztos!

   Sarah Morgan: Rendhagyó karácsony (Vinton) – Rendhagyóan rossz volt. Teljesen hihetetlen történet (inkább modern mese), ami a valóságtól messze elrugaszkodik. 

   Kitty Johnson: Öt tél (Kossuth) – Nem kimondottan karácsonyi történet, mondhatni az ünnep csak mellékszereplő az egészben. Komoly témákat bolcolgat, bár néhol kicsit túlzásba viszi az érzelmi vonalat. De érdemes elolvasni.

   Minden bizonnyal más, az ünnepi témakörhöz kapcsolódó könyvek is megjelentek, nekem ennyit sikerült elolvasni... vagy nem, mert kettő is befejezetlen maradt. Keressétek meg a nektek tetszőt és jó olvasást!

Gayle Callen – Hamis házasság

   Merész úriemberek 3

   Matthew Leland kapitányról azt hitték, hogy egy csatában életét vesztette, ezért amikor váratlanul felbukkan a Madingley-birtokon, mindenki megdöbben. Mégis ő lepődik meg a legjobban, mert egy elbűvölő, kék szemű szépség várja, aki azt állítja, hogy a felesége!

   Miss Emily Grey kétségbeejtő helyzetbe került, ezért kitalált egy ártalmatlannak tűnő hazugságot, de most szembe kell néznie a következményekkel. A férje, aki korábban csak távoli ábránd volt számára, most hirtelen hús-vér férfi lett, aki ragaszkodik ahhoz, hogy megossza vele az ágyát.

   Matthew tudja, hogy nem vette feleségül ezt a kis szélhámost, ezért elhatározza, hogy leleplezi. Ám hamarosan rá kell döbbennie, hogy szívesen megosztaná az életét ezzel az ellenállhatatlan nővel, így a hamis házasságból talán még boldog frigy is lehet…

   Vinton, 2023

   Eredeti cím: Never Marry a Stranger, 2009

   Fura dolog a könyvkiadás, és néha teljesen érthetetlen a számomra. Elmondom, hogy mi váltotta ki belőlem ezt a meglepően nagyképű bölcsességet, és mi köze van Gayle Callen január elején megjelent könyvéhez.

   Nos, mint nyilvánvaló, miután lezárult a Vinton Kiadó által megjelentetett Gátlástalan hölgyek trilógia (tavaly jelent meg mindhárom rész), a kiadó egy újabba fogott bele, melynek a neve Merész úriemberek, és máris a harmadik – tudomásom szerint utolsó – résszel indítottak. Probléma szál sem, gondoltam, miután belefogtam a történet olvasásába, hiszen a történet férfi főhőse (Matthew Leland) azoknak a Leland kisasszonyoknak a testvére, akik a Gátlástalan hölgyek sorozat két részének főszereplői. Tehát a két sorozat kapcsolódik egymáshoz, láttunk már ilyent, nem is egyszer. Csakhogy a Hamis házasság cselekménye jóval a Gátlástalan hölgyek cselekménye előtt történik, mert a Leland lányok köszönik szépen jól megvannak odahaza, és eszük ágában sincs abba a kalandba bonyolódni, amiről a Gátlástalan hölgyek trilógia szól. Nem az lett volna a logikus, hogy a korábban játszódó sorozatot jelentetik meg előbb, ha már összefüggnek valamilyen módon?

   Fogalmam sincs, hogy a Kiadó megjelenteti majd a sorozat többi részét is, bár őszintén bevallom, hogy nem fogom vizesre sírni a párnámat ha nem, mert bármilyen ígéretes is volt a fülszöveg, ez a történet nekem lapos volt. Dugig volt azokkal a klisékkel, amiket egy történelmi romantikusban el lehet pufogtani. Nem tudom mi volt vele a baj. Talán a túl sok klisé, a kiszámíthatóság, de semi újat nem hozott, és nem is szórakoztatott.

   Bajban levő úrihölgy azt hazudja, hogy férjhezment a fess úriemberhez, akiről azt beszélik, hogy otthagyta a fogát (és halvány testét) a harctéren. A bajban levő úrihölgy és a fess úriember futólag ismerik is egymást, mivel Matthew Leland mentette ki Emily Greyt a tengerből, mikor a családi hajókázás rosszul végződött. Emily kisasszony beköltözik a Leland családhoz, és minden rendben is van, amíg haza nem tér állítólagos férje. S hogy a dolgok bonyolultabbak legyenek, Matthew Leland tényleg megházasodott, csakhogy teljesen biztosan nem Emily Greyt vette feleségül. S akkor megkezdődött az unalmas húzavona, amikor is a főhős megjátsza, hogy amnéziás balesetéből kifolyólag – őt állítólag szórakoztatja, hogy ezt a játékot űzi a magát a feleségének kiadó csalóval, aki a lelepleződéstől fél, engem határozottan untatott. És hol van az igazi feleség?

   Természetesen a két főhős a történet során egymásba szeret, a hamis házasság valóságossá válik minden szempontból, és mielőtt boldogan élnének, míg meg nem halnak, Emilyt ismét meg kell menteni, mert miért ne tennénk rá még egy lapáttal a bonyodalomra? És miért ne lenne egy barát is, aki mindent félreértelmez? S miért ne futkosna az összes facér szomszéd a fiatal özvegy után, mielőtt állítólagos férje haza nem tért? Nem tudom ki hogy van vele, de engem határozottan taszítanak az ilyen tökéletes hősnők, akikért mindenki odavan. A Leland lányok sokkal érdekesebb, valóságosabb karakterek voltak.

   Összességében könnyen olvasható, de semmi különös nincs benne. Nekem egyszer olvasós marad, és nem hinném, hogy a sorozat többi része érdekelne, bár Callen mentségére legyen mondva, elég régen írta ezt a történetet.

Mit olvastam mostanság?

   Lassan egy hete lesz annak, hogy semmit nem írtam a blogra. Persze olvastam közben, mert mikor az ember lánya élete a munkahely és az otthon között zajlik esetenkénti bevásárlós elhajlásokkal, akkor túl sok nem marad az olvasáson kívül. Esetleg a tévé, de attól is lassan sikítófrászt kapok, ahogyan a celebek kötelességüknek érzik üzengetni puccos lakásukból, villájukból a pórnépnek, hogy maradjanak odahaza. Mintha az, aki eddig is magasról leszarta, pont egy celeb szövegétől fog megvilágosodni. Igazság szerint nem érzem kellemesen magam a bőrömben, s ez, ebben az áldatlan helyzetben, teljesen normális reakció. Aki azt állítja, hogy semmilyen hatással nincsen rá, az vagy hazudik, vagy mentálisan zavart.

   Finomvegyes amit az elmúlt napokban, hetekben olvastam - mert ugye nem egy hete tört rám a nyugtalanság. Bár olvastam frissen, vagy viszonylag frissen megjelent könyveket is, azért símán becsúsztak olyanok is, melyek bizony régen jelentek meg. Olyan régen, hogy tudom, hogy valamikor olvastam őket, de az olyan messze volt, hogy túl sokra nem emlékeztem belőlük. Több ilyen is volt – például Susan Elizabeth Phillips, Elizabeth Hoyt vagy éppenséggel Marian Keyes, s sokan mások –, de csupán néhányat említenék tételesen

   Nos, az egyik ilyen újraolvasásom Mary Jo Putney Davenport család duológiája (Könnyelmű ígéret, Veszélyes vonzalom), melyek a szerző korai művei közé tartoznak, s mint olyanok, az én olvasatomban toronymagasan jobbak, mint a későbbi írásai. Oda jutottam, hogy szívesen olvasom/újraolvasom a szerző régebbi könyveit, a frissebbek viszont egyáltalán nem tetszenek. S mennyire jellemző, hogy a minisorozat második része korábban jelent meg magyar nyelven, mint az első...

Mary Jo Putney – Könnyelmű ígéret

(Davenport család 1)

   A ​dúsgazdag és jóképű Lord Radford aki igen sikeres a hölgyek körében a negyvenhez közeledve családja nyomásának engedve nősülésre adja a fejét. A menyasszony kiválasztását azonban a véletlenre bízza: fogadást köt barátjával, hogy bármilyen, találomra kiválasztott lányt hat hónapon belül oltár elé vezet. A sors az ábrándos lelkű, de nem mindennapi zenei tehetséggel megáldott Caroline Hanscombe-nak kedvez, ám ő egyáltalán nem érzi magát szerencsésnek. Családja szűkös anyagi helyzetére való tekintettel azonban nem kosarazza ki az ördögi bárót. Az esküvő előtt, a Lord birtokán eltöltött hetek alatt mindkettejükben egyre erősödik az az érzés, amelyet maguknak is csak nehezen vallanak be: ezt a jegyességet kizárólag a saját külön fogadalmuk tartja fenn. Vajon lehet-e ebből házasság, ha a szívüket végül mégiscsak megdobogtatja a szerelem csak éppen nem egymásért? Mary Jo Putney (Végzetes csók, Különös találkozás, Vihar és rózsák) érzelmekben és kalandokban bővelkedő, rendkívül finom humorú regényében a hősök félreértések és csalódások sorozata után jutnak el a megérdemelt boldogságig.

General Press, 2006

Eredeti cím: The Diabolical Baron, 1987

Mary Jo Putney – Veszélyes vonzalom

(Davenport család 2)

   A ​harmincas évei derekán járó Reginald Davenportnak rövid életet és tragikus véget jósolnak ismerősei: miután éveken át hiába várja, hogy hozzájusson az örökségéhez, bánatát italba fojtja. Hajnalig dorbézol a londoni éjszakában, rendszeresen keveredik konfliktusokba, amelyek párbajba torkollnak. Amikor már ő is úgy érzi, végleg összecsaptak a hullámok a feje fölött, a sors egy utolsó esélyt kínál fel neki: megkapja unokaöccsétől azt a birtokot, ahol a gyermekkorát töltötte. Stricklandben a maga ura lehet, önálló gazdálkodásba foghat, így talán jóváteheti az eltékozolt éveket, és bebizonyíthatja, mégsem hiábavaló az élete.
   Az igazi kihívást mégsem az új életforma jelenti a hírhedt szoknyavadász számára, hanem Alys Weston, a birtokot felvirágoztató intéző. Ez a találkozás gyökeresen megváltoztatja az életüket, s már csak az a kérdés, sikerül-e megszabadulniuk a korábbi csalódások emlékétől, átformálniuk nézeteiket a férfi-nő kapcsolatról, s mindketten el merik-e hinni, hogy a szerelem csodálatos ereje segítségével bármit képesek elérni az életben, amire vágynak.

General Press, 2004

Eredeti cím: The Rake and the Reformer, 1989

   Volt egy egészen friss chick lit is a Vinton Kiadótól, egy sorozat harmadik része, melyet Susan Mallery-nek köszönhetünk. Valamikor kedveltem a szerző írásait, most csak az unalom, meg a kiváncsiság visz rá, hogy olvassam őket, többségükről nem is született blogbejegyzés. A Mischief Bay sorozat tipikus nőcis olvasmány, felnagyított problémákkal és a tökéletes társ keresésével, melyhez ebben a részben társul a bekattanó anya figurája is, aki a túlzott szeretetből és óvásból fakadóan árt a gyermekének. Már csak ezért is érdemes elolvasni, mert sajnos egyre több ilyen figura jelenik meg a való életben is. Amúgy a történet első osztályú limonádé, bár néhány nagyon is valós dologra azért felhívja a figyelmet.

Susan Mallery – Kisvárosi társkeresők

(Mischief Bay 3)

   Zoe Saldivar nem egyszerűen csak szingli – hanem magányos. Nemrég ért véget egy hosszú szerelmi kapcsolata, otthonról dolgozik, és a legjobb barátnőjét, Jent annyira leköti másfél éves kisfia, hogy gyakorlatilag nincs ideje rá. Aznap, amikor Zoe véletlenül a macskájával együtt csapdába ejti magát a padlásán, ráébred, hogy ideje véget vetni ennek az elszigeteltségnek.
   A két éve megözvegyült Pam lassan kezdi kialakítani a maga nyugodt, kiegyensúlyozott életét, amikor megismerkedik Zoe szoknyavadász hírében álló apjával. Ő az egyetlen férfi, aki hosszú idő után megdobogtatja a szívét, ám úgy érzi, megcsalná elhunyt férjét, ha új kapcsolatot kezdene.
   Jen, Pam lánya mindentől betegesen félti másfél éves kisfiát, a nap huszonnégy órájában kizárólag vele foglalkozik, miközben eltávolodik a férjétől, a családjától és a barátaitól. A jóindulatú tanácsoktól vérig sértődik, és egyre inkább magába fordul. Aztán a legváratlanabb helyről érkezik a segítség…

Vinton Kiadó, 2020

Eredeti cím: A Million Little Things, 2017

   Egy másik chick lit történet ami az elmúlt napokban a kezembe került egy francia szerző könyve. El kell mondanom, hogy nagyon szórakoztató és nagyon rendhagyó volt, mert egy idős otthonban játszódik, ahová a lelkileg megviselt harmincas pszichológusnő helyettesíteni érkezik. Humoros volt, megható, volt benne néhány váratlan csavar is. Egyébként kitűnő példája volt annak, hogy az életet bármilyen korban élvezni lehet. S ugye megint van egy nagyon kreatív címfordítás: "Majd megérted, ha nagyobb leszel" helyett egy banális "Merci, nagyik!"

Virginie Grimaldi – Merci, nagyik!

   Julia, a harmincas évei elején járó pszichológus nehéz időszakon megy keresztül. Egy hirtelen ötlettől vezérelve feladja addigi életét, és állást vállal egy vidéki idősek otthonában. Mikor megérkezik új munkahelyére, kábé annyira hisz a boldogságban, mint a Mikulásban, és ami még rosszabb, már a beköltözése napján rádöbben, hogy egyáltalán nem rajong az idősekért. Ám ahogy telnek a napok, hetek, rájön, hogy az otthon lakóitól bizony sokat tanulhat. Pedig nehéz elképzelni, hogy visszatérhet az ember életkedve a tréfamester bácsik, álmodozó nénik és az összetört szívű kollégák között. Julia mégis kezdi úgy érezni, talán mégsem átok, hogy éppen itt kötött ki. Ráadásul a szerelem is szívesen bukkan fel ott, ahol a legkevésbé várják.

   Ez a fanyar humorú francia regény olyanokról szól, akiknek van mit mesélniük az életről. No és olyanokról is, akiknek még meg kell írniuk a saját meséjüket. Felemelő, megható, vicces és emberséges. Igazi örömóda.

Animus, 2019

Eredeti cím: Tu comprendras quand tu seras plus grande, 2017

   Persze az erotikus-romantikus zsáner is megkísértett, az a fajta, melyet bizonyos körökben mami-pornónak neveznek, és melynek eszméletlenül nagy a rajongótábora. Nem tisztem minősíteni ezeket az írásokat, sem azokat, akik kizárólag ilyesmiért lelkesednek, különösen, hogy magam is néha elolvasok egy-egy ilyent. Én nem tartozom a rajongók közé és kizárólag unaloműzés céljából, vagy jobb híján veszek kézbe ilyesmit.

   Az egyik ilyen könyv melyet mostanában olvastam Pam Godwin Harcolj értem trilógiájának indítókötete. Ez egy olyan "adjunk még egy esélyt a szerzőnek" típusú olvasás volt, mivel a szerző előzőleg megjelent kötetét (Vágyakra hangolva) ki nem állhattam és az én olvasatomban egy ígénytelen és primitív valami volt.

   Ezt sem kedveltem. Annyira a szexualitásra fókuszál, hogy másnak már nem igazán marad hely, s ehhez még tartozik egy rém antipatikus, vulgáris hősnő, aki azt hiszi ő a világ közepe, mindenkinek beszólogat, míg őt természetesen imádni kell, lehetőleg több férfinak is. Még kísérleti céllal sem tervezem a folytatásokat olvasni.

Pam Godwin – Szerelmet ígértél, de...

(Harcolj értem 1)

   Elég volt egyetlen pillantás, hogy tudjam: Cole, a bőrkabátos, lázadó fickó kell nekem. Ő a megtestesült szenvedély és lobbanékonyság.

   Amikor a munkája külföldre szólítja, megígéri, hogy visszatér, de sosem tartja be az ígéretét.

   Mindig is szerettem Cole-t. Akkor is, amikor eltűnt három évre. Aztán ismét betört az életembe, hogy mindent szétromboljon körülöttem.

   Hirtelen visszatérése mindent megkérdőjelez, mindent, ami azalatt történt, míg nem volt velem. Most már fogalmam sincs, hogy voltam képes beleszeretni valaki másba is…

   Trace igazi csábítás. A második esély. Eltökélte, hogy legyőzi a versenytársát.

   Egy biztos: ez a verseny teljesen kikészít. Nem tudok választani.

   Harcolunk és szeretkezünk. Ellenállunk és behódolunk.

   Két férfit szeretek, de csak egyikük lehet az enyém.

   Pam Godwin New York Times és USA Today bestsellerszerző szenvedélyes, magával ragadó regénye egy szerelmi háromszög buja történetét tárja az olvasók elé.

Álomgyár, 2020

Eredeti cím: One is a Promise, 2017

   S természeetesen erőt vett rajtam a mazochizus is, mert bár azt mondtam soha többé nem olvasok Meghan March könyvet, mégis kézbe vettem a Kísértés trilógia zárórészét. Minden bizonnyal hatalmas rajongótábora van a szerzőnek, mert ha nem lenne piaca, a kiadó nem adna ki egyre több könyvet tőle. Én továbbra sem tartozom a rajongók közé.

   Ebben a harmadik kötetben a szerző felülmúlta önmagát ami  a kavarást és zavarkeltéltést illeti, ugrált ide-oda a történet jelene és múltja között, több idősíkban is, annyira kavarva a dolgokat, hogy egészen a végéig nem lehetett tudni, ki melyik oldalon áll, mi a szerepe az egészben Mountnak, vagy éppenséggel Magnóliának, a mádámnak. S igazándiból azt sem értem, hogy az eredeti angol címnek mi köze van a könyv tartalmához – nem mintha a magyarnak olyan sok lenne.

   Nekem túlbonyolított és a belezsúfolt sok fordulat és kavarás ellenére is unalmas volt. De nem vagyunk egyformák, és mostantól ténylegesen nem veszek kézbe egyetlen könyvet sem a szerzőtől.

Meghan March – Utolsó kísértés

(Kísértés 3)

   Elképzelhetetlen. Hihetetlen. Felfoghatatlan.

   Nem veszem észre, mivé vált az életem. Már nem tudom megmondani, hol ér véget a hazugság és hol kezdődik az igazság.

   Betoppant az életembe, és arra ösztönzött, hogy kibújjak a biztonságos kis csigaházamból.

   Minden álmom valóra válik, kivéve azt az egyet, amit a leginkább szeretnék: a saját hepiendem.

   De küzdeni fogok érte.

   Most és mindörökké.

   Meghan Marchnak, a New York Times, a Wall Street Journal és a USA Today bestsellerszerzőjének legújabb sorozatának befejező részében felkerül végre a pont az i-re.    Az Utolsó kísértés a Kísértés-sorozat befejező kötete.

Álomgyár, 2020

Eredeti cím: Rogue Royalty

Lorraine Heath – Egy ágyban a csábítóval

   Botrány és szenvedély 3

   Finn Trewlove, egy nemesember törvénytelen fia, szégyenletes titokként nevelkedett egy idegen asszony házában. Miután elérte a nagykorúságot, Finn-nek is meglett a maga titka – tiltott viszonyt kezdett egy grófkisasszonnyal. A lány örök szerelemre vonatkozó ígérete azonban árulással végződött.
   Lady Lavinia Kent képtelen szabadulni a múlt árnyaitól, és London alvilágában keresi a megváltást – a legkiszolgáltatottabb gyerekeken próbál segíteni. A nemes ügyért való harcát az a férfi inspirálta, akinek odaadta az ártatlanságát, és aki ezek után rútul elhagyta őt.
   Amikor az útjaik ismét keresztezik egymást, nem tagadhatják, hogy még mindig lángol bennük az egymás iránt érzett vágy és szenvedély. Miután kiderül az igazság arról, hogy miért is kellett elszakadniuk, Laviniának és Finn-nek minden veszéllyel szembeszállva meg kell küzdeniük azért, amit elvesztettek – mert a szerelem minden kockázatot megér…

   Vinton, 2020

   Eredeti cím: The Scoundrel in Her Bed, 2019

   A Vinton (volt Harlequin, volt HaperCollins) Kiadó folytatja Lorraine Heath Botrány és szenvedély (eredetiben Sins for All Seansons) sorozatát a soron következő harmadik résszel. Angol nyelven a sorozat pillanatnyilag öt részből áll és az indénre várható a hatodik, gondolom az utolsó rész megjelenése is, ugyanis ennyien vannak a Trewlove testvérek, és eddig minden könyv egy-egy testvér romatikával-erotikával tűzdelt történetét mutatta be.

  Akik olvassák a sorozatot, azoknak már nem mondok újdonságot azzal,  hogy a Trewlove testvérek tulajdonképpen nem is testvérek (kettő kivételével, akiknek azonos az apjuk, de az anyjuk nem), hanem az arisztokrácia bal kézről született gyermekei, akiket erre szakosodott szegény asszonyok gondjaira bíztak a látszatot megőrizendő. Ezek a gyerekek aztán vagy túlélték a szegénységet, vagy nem, annak függvényében, hogy az illető asszonyok hogy álltak lelkiismeret dolgában. A Trewlove-oknak szerencséjük volt, mert Mrs. Trewlove szeretettel fordult a rá bízott gyerekek felé és igazi családot teremtett, sajátjaiként szerette őket és ugyanúgy bánt velük, mint egyetlen vér szerinti gyermekével.

   Az előző két részben előbb Mick, majd Gillie történetét ismertük meg, most Fin-nen van a sor, azért is, mert az előző, Gillie-ről szóló könyvben némiképpen felvezetődik az ő története is, hiszen nyilvánvaló, hogy közte és Lady Lavinia Kent között valamikor történhetett egy s más. Lady Lavinia Kent pedig nem más, mint a herceg szökött menyasszonya. azé a hercegé, aki az előző könyv végén épp a kocsmáros Gillie-t vette feleségül.

   A történet ugrál a 19. század hatvanas és hetvenes évei között, annak függvényében, hogy akkor a történet jelenéről van szó, vagy éppenséggel a szereplők visszaemlékeznek megismerkedésükre, a szinte gyerekfejjel fellobbanó szerelemre és ennek következményeire, mert azért lehet bújkálni, titkolózni, de mindig lesz egy valaki, aki a saját érdekeit előbbre helyezi és keresztbe tesz a fiatal szerelmeseknek. Mert azt nem szabad elfelejteni, hogy Lady Lavinia – Vivi, ahogyan Finn becézi – egy gróf lánya, akit már születése pillanatában egy hercegnek ígértek, Finn Trewlove pedig egy arisztokrata törvénytelen gyermeke, aki épp lómészárosként keresi meg a napi betevőre valót, amikor a két fiatal megismerkedik. És pont Finn munkája az, ami összehozza őket, hiszen a lány apja a vágóhidra küldené azt a lovat, mely lányát levetette – bár ezért nem a ló volt a hibás –, és pont Finn az akinek el kell szállítania az egyébként békés állatot. Innen indul a két fiatal ismeretsége, majd később szerelme, ami évekre megszakad és csak a Mick Trewlove esküvőjén látják ismét egymást.

   Hogy miért szakad meg a kapcsolat, nem fogom elmondani, mert akkor minek elolvasni a történetet, de azt mindenki tudja – legalább is azok, akik figyelemmel kisérik a Trewlove tesvérek történetét –, hogy Lavinia sosem lesz a herceg felesége, tehát szabad az út a kibéküléshez, az érzelmek újraélesztéséhez.

   Finn most már saját vállalkozást vezet, tehetős, Lavinia pedig az elhagyott csecsemők lelkes istápolója. És mindketten a másikat hibáztatják a szakításért. Bár tisztázzák, hogy mi is történt sok évvel korábban, azt is, hogy mindketten árulás áldozatai, a következményeket nem könnyű feldolgozni egyikük számára sem, S ezek a következmények ékes példák voltak arra, hogy mire képes az arisztokrácia a látszat és a jó hírnév megörzéséért. Lavinia családja annyi fájdalmat okozott mindkettőjüknek, hogy azt nem lehet könnyen felejteni, felejteni sem. S túl kell lépni az egymás iránt érzett csalódáson és dühön is, ami nem is olyan egyszerű.

   A szerző nagyon szépen csavarja a szálakat, hiszen, mikor már azt hittem sínen vagyunk, lassan, de biztosan jön majd a boldog végkifejlet, jött egy váratlan csavar, egy fricska, ami ismét felpögrette a cselekményt és újabb izgalmakat hozott. A szereplők szerethetőek, bár természetesen most is lennie kell egy gonosz karakternek.

   A cselekmény során epizódikusan megjelenik az egész Trewlove család, tehát őket sem hanyagolta el a szerző, és természetesen a kis zsivány Robin sem maradhatott ki, de ez a történet igazándiból Finn-ről és Laviniáról szól. Meg egy Sophie nevű fehér lóról. A következő rész pedig Aidené lesz majd, gondolom néhány hónap múlva olvashatjuk is.

   Szép volt, jó volt, izgamas volt, tökéletes azért nem, de nagyon kedveltem, s az én olvasatomban eddig ez volt a sorozat legjobb része. Kell-e ennél több? De, ugye, ízlések és pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

1. Botrány és szenvedély

2. Rangon aluli menyasszony

A havishami ördögfiókák sorozat

1. A herceg szeretője

2. Mindent egy lapra

3. A vikomt asszonya