A teológiára
járó jóképű, húszéves srác új lapot nyit az életében – otthagyja a főiskolát,
saját lábára áll, és beleveti magát a felnőtt élet vonzó és izgalmas világába.
Elhelyezkedik az éjszakai életben, és szabadjára engedve vágyait perzselően
érzéki erotikus kalandokba merül. Amint felvállalja igazi énjét, megkap
mindent, amire vágyik: szenvedélyt, intimitást, pénzt, szeretetet… és még
előtte az élet…
Scolar, 2016
Nagy
valószínűség szerint magyar szerző könyve, nem nagy filozófia kitalálni, ha a
fordító nincs feltüntetve és © után egy magyar név következik, akkor ez logikus
következtetés. Terjedelmét és cselekményét tekintve inkább kisregény.
Ha a fülszöveg
alapján valami Tiffany Reisz-féle polgárpukkasztó, erkölcstelen és
szeméremsértő írásra vársz, akkor máris félreteheted a könyvet. Egy egy
húszéves srác története, aki otthagyja a teológiát és apja kapcsolatainak
köszönhetően a helyi alvilág által működtetett szórakozóhelyeken kap munkát. S
hogy egyáltalán hogy került a katolikus teológiára? Csak oda vették fel, mert
ugye manapság csak annak nincs egyetemi diplomája aki nem akar egyet (ez
mondjuk a cenzurázott változata annak, amit igazán gondolok), és nem azt
tanulja az ember fia-lánya amit szeretne, hanem ahová felveszik.
A történetet a
főszereplő meséli el egyes szám első személyben, s mivel a szerző a fenti
logikus következtetés alapján férfi, dícséretes, hogy nem egy nő tollából
olvassuk azt, ami egy férfi fejében van. Nyelvezete a főszereplő korára
jellemző szlenggel telített, - tré, gizda és rinya s más hasonló király
kifejezés, amit az ifjúság ért majd, egy idősebb olvasó nem. Szókimondó, de nem
vulgáris. Erotika is annyi van benne, mint amennyi egy húsz éves srác életében.
Ha egy
szóval/kifejezéssel jellemzenem kellene a könyvet, akkor azt mondanám
villanások a valóságból, hiszen az. Ízelítő a vidéki valóságból, mert a
történetben a főszereplő Martin kétszer is visszatér vidéki otthonába, a
telológiáról s a helyi alvilágból is kapunk kostolót. Mind olyan dolgok amik
léteznek, amikről tudjuk, hogy vannak és milyen séma szerint működnek, mert bár
sehol sincs leírva helyileg hol is történik mindez és a szereplők neve is
meglehetősen fantáziadús, ez a magyar valóság.
Ízlések és
pofonok… ennyi.