Lisa Kleypas – Ház a Rainshadow Roadon

   Friday Harbor 2 

   Lucy Marinn üvegművész, aki a Washington állambeli gyönyörű, rejtélyekkel teli Friday Harborben lakik. Amikor a barátja, Kevin elhagyja, az aljas árulás váratlanul éri és megdöbbenti. A férfi új szeretője ugyanis nem más, mint Lucy húga. Lucy elkeseredettségét tovább fokozza a tény, hogy úgy érzi, szerelmi téren állandóan rosszul választ. 

   Kevin szeretné megúszni Lucy szüleinek a rosszallását, ezért megkéri egy ismerősét, Sam Nolant, akinek szőlőbirtoka van a San Juan-szigeten, hogy udvaroljon Lucynak – így a nő remélhetőleg hamar megenyhül, és elpárolog a haragja. 

   Miközben Lucy elgondolkodik a szerelem, hűség, régi szokások, tévedések és új kezdetek kérdésein, azt is megtanulja, hogy vannak az életben bizonyos dolgok, melyek tönkremehetnek, és mégis lehetséges létrehozni a darabkáikból valami szépet és újat. 

   Gabo, 2020 

   Eredeti cím: Rainshadow Road, 2012 

   Megrendelhető  

   Lisa Kleypas nevét mindenki ismeri, aki romantikus könyveket olvas, hiszen több regénye, sorozata is megjelent már magyar nyelven. Igaz, hogy túlnyomó részt klasszikus romantikusok voltak, de azért a kortárs történeteibe is belekóstolhattunk egy sorozat erejéig, s ez egy újabb ilyen. 

   Először 2010 körül találkoztam ennek a sorozatnak az első részével, amikor egy azóta letűnt kiadó Karácsonyéj a Péntek Kikötőben címmel megjelentette, s meg is feledkezett a sorozat többi részéről, bár nem sokkal később megszűnt létezni. Egy teljesen más Lisa Kleypas könyvre, sorozatra vártam, mégis örültem, hogy a Gabo Kiadó gondozásában ismét megjelent az első rész, és annak még jobban, hogy még az idén a sorozat további három része is elérhető lesz magyar nyelven is. 

   Bevallom, nem olvastam el az első részt új fordításban, de mielőtt belefogtam a Ház a Rainshadow Roadon című folytatásba, ismét elővettem a régi kiadást, mert annyi év után sokra nem emlékeztem, csupán annyi derengett, hogy kedveltem annak idején. 

   Bár egy sorozat második része, önálló történetként is olvasható. Ugye az az igazi, ha elejétől ismerjük a történetet, és ebben a részben ismét felbukkannak az első könyv szereplői is, de senkinek nem lesz hiányérzete, mert kellő mennyiségű információ van a korábbi részről ahhoz, hogy ez ne történjen meg. 

   A Friday Harbor sorozat a Nolan fivérekről szól, s bár ők csupán hárman vannak – lánytestvérük a cselekmény idején már nem él –, a sorozatnak mégis négy része van, mire minden részt elolvasunk, az is világos lesz, hogy miért. Az első részben természetesen a legidősebb Nolan fiú történetét lehet megismerni, és adja magát, hogy a soron következő rész a második fiúról szóljon. 

   A diszfunkcionális családból származó Sam úgy kerüli a párkapcsolatokat, mint az ördög a keresztet. Nincs semmi baja a nőkkel, sőt, a női nem nagy kedvelője addig, míg nem várnak el többet tőle néhány erotikával túlfűtött éjszakánál. A borbizniszben igyekszik megvetni a lábát egyelőre forgalmazóként, míg a szőlőjéből piacra tudja dobni saját márkájú borát. Samnek egy különleges képesége van: a keze alatt minden növény kivirul, s teljesen jól elvan magával a felújításra szoruló kúriájában, mely időnként átmeneti szállásként szolgál testvérei és unokahúga számára is. Míg egy nap a tengerparton összefut Lucy Marinn-nal... 

   Lucyról tudni kell, hogy tehetséges üvegművész, erős érzelmek hatására az üveg, amit megmunkál, csodálatos dolgokká változik. Évek óta kapcsolatban él Kevinnel, egészen a Sammel való találkozás napjáig, ugyanis Kevin aznap jelentette be, hogy elhagyja Lucy-t egy másik nőért, aki nem más, mint Alice, a lány húga. Ami azért is nagyon sokkoló, mert Lucy egész életét Alice árnyékában élte le. Egy gyermekkori súlyos betegség miatt szüleik mindig is kisebbik lányukat favorizálták, aki büntetlenül megúszhatott mindent. Most pedig Lucy társát vette el, csak azért mert megtehette. Lucy számára ez nem csak egy újabb párkapcsolati kudarc, hanem egy újabb Alice-féle szemétség, amit büntetlenül fog megúszi, mert a régi szokásokat nehéz levetkőzni.

   Lucy és Sam gyorsan egymásba szeret és egy pár lesz? Határozottan nem. Mindkettőjüknek fenntartásaik vannak ami a párkapcsolatokat illeti, s bár tetszenek egymásnak, eszükbe sem jutna randizni, vagy közelebbről megismerni egymást, csakhogy a véletlen közbeszól. Nem a fülszövegben említett Kevin-féle machináció, hiszen Sam becsületesen bevallja, hogy mit vár el tőle a lány exe egy régi adósság fejében. Az elmaradhatatlan boldog végkifejletig Samnek és Lucy-nak hosszú utat kell bejárnia. 

   Ez egy sokszereplős történet, hiszen a főhősökön kívül megjelennek az előző részből ismert karakterek is, s hozzájuk újak is csatlakoznak Lucy fogadót működtető barátnőinek személyében, s nem szabad megfeledkezni a negatív hősökről sem: Alice-ről és Kevinről. Ők tökéletesen megérdemlik egymást. És természetesen nem hiányozhat ebből a történetből sem Renfield, a világ legrondább, legproblémásabb, de legszerethetőbb bulldogja sem. 

   Nagyon szerethető romantikus történet volt, mert mellőzte a zsánerre oly sokszor jellemző rózsaszín ködöt. Volt benne kellő mennyiségű bonyodalom, annyi lepedőszaggatás, amennyit a történet magával hoz, feszültség, lelki vívódások. Akár el is hittem volna, hogy mindez így megtörténhet, ha nincs benne az a csipetnyi mágia a főhősök részéről. Nekem az fölösleges volt, és a történet nélküle is kerek lehetett volna. Kiváncsian vagyok, hogy a harmadik rész melyik vonalon folytatja majd, azaz oda is becsempészi-e a szerző a mágikus realizmust, vagy visszatér az első könyv stílusához. 

   Kedveltem, ajánlom a romantikus írások kedvelőinek, meg ízlések és pofonok.

   Lisa Kleypas könyvekről szóló bejegyzésekből válogathatsz ITT

Johanna Lindsey – A szívvel ne dacolj!

Shefford lovagjai 1

Reina kész fellázadni a sorsa ellen. Sir Ranulf lovag, az aranyló óriás, foglyul ejtette, hogy elvigye a mindenki által megvetett Lord Rothwellhez, aki frigyre kényszerítené. Ám Reina sosem fogadná el e köteléket, ezért elrablójának ajánlja fel a kezét: hatalmas úrrá teszi… amennyiben a férfi hajlandó feleségül venni.

Ám a bátor lovag érdekházasságnál többre vágyik ezzel a büszke, makacs hölggyel, aki bár megvetéssel bánik vele, mégis feltüzeli a vérét. Azt akarja, hogy Lady Reina szabad akaratából legyen a felesége – ha nem, Ranulf magáévá teszi.

A mindkettejükben izzó szenvedélyt azonban nem sokáig tagadhatják – még akkor sem, ha komoly veszély fenyegeti őket, ha a szívükre hallgatnak, és vállalják e végzetes, felkavaró szerelmet.

Gabo, 2020

Eredeti cím: Defy Not the Heart, 1989

Megrendelhető  

2019 októberében egy jobb helyre távozott a sokak által kedvelt klasszikus (vagy történelmi – kinek melyik elnevezés tetszik jobban) írások szerzője, Johanna Lindsey. Nem mondanám, hogy ebből az alkalomból – in memoriam – jelentetné meg a Gabo Kiadó a szerző Shefford lovagjai duológiájának első részét, hiszen az évek során Lindsey több könyve, sorozata is megjelent a kiadó gondozásában, elég csak a Malory család sorozatra, a Sherring Cross vagy Locke család trilógiákra gondolni, vagy a szerző vikingekről vagy amerikai telepesekről szóló könyveire, s akkor még nem beszéltem az önálló történetekről.

Nem állíthatom határozottan, hogy a szerző rajongója lennék. Többnyire kedvelem írásait, vannak könyvei, melyekért kifejezetten rajongok, de vannak olyanok is, melyeket nem szerettem, ez akár egy sorozaton belül is előforult, de mindig egészséges kiváncsisággal fordulok egy-egy újabb Johanna Lindsey könyv fele.

A szívvel ne dacolj! című könyvét a szerző több mint harminc évvel ezelőtt írta, s bár egy két részből álló sorozatról van szó, az angol nyelvű folytatásra több mint tíz évet kellett várni – remélehetőleg nekünk azért a magyar nyelvű megjelenésre nem. Azt is el kell mondanom, hogy ez egy lezárt történet, mindenki megelégedésére ott a boldog végkifejlet, és a folytatás egy teljesen más párosról fog szólni, bár a kor, amiben játszódik ugyanaz, mint A szívvel ne dacolj! esetében. Tehát ez a történet azok számára is élvezhető, akik ódzkodnak belefogni egy sorozat olvasásába, míg az összes rész boltokba nem kerül.

Lindsey könyve a 12. század végi Angliába visz vissza, a lovagok korába, egy olyan időszakba, amikor egy nemesi család lánygyermeke csereáru volt egy szövetség, a vagyon megszerzésére. Az érzelmek és az életkor nem számított, kamaszlányokat kényszerítettek nagypapa korú férfiakkal kötendő házasságra, s ha egyezkedéssel nem lehetett, akkor a menyasszonyrablástól sem riadtak vissza.

A történet hősnője ilyen szempontból szerencsésnek mondható, mert bár kialkudott vőlegénye életét vesztette a keresztes hadjáratok egyik csatájában, a szintén távol levő apja engedélyt ad lányának, hogy maga válasszon vőlegényt, de szerencsétlenül életét veszti, még mielőtt lánya döntene. Reina már két éve egyedül igazgatja a család birtokait mikor a tragédia bekövetkezik, s a hír nagyon gyorsan terjed. S mivel Reinával nagy vagyon is jár, többen is megkörnyékezik. Egyesek udvarlással, mások erőszakkal, vagy akár csatával, mert van olyan is aki, aki megtámadja a várat.

Egy ilyen támadás visszaverésében segít a hősnőnek Ranulf lovag, akiről jó lenne azt mondani, hogy épp arra járt, de nem. Ő zsoldos és azért fizetik, hogy Reinát „vőlegényéhez” vigye. Ahhoz a vőlegényhez, akiről Reina még soha nem hallott, és aki már öt felelséget elfogyasztott, korát tekintve fél lábbal már a gödörben van, de arra van esze, hogy tekintélyes vagyonát a Reináéval gyarapítsa házasság által.

A főhősről tudni kell, hogy ő pontosan olyan, mint a szőke herceg fehér lovon. Azzal a különbséggel, hogy akkora, mint egy háromajtós szekrény, rettenthetetlen lovag híre messze megelőzi, és olyan bunkó mint hat pár rendőrcsizma. Ez pedig az úri nevelés hiányának tudható be, mert bár egy lord törvénytelen gyermeke és lovagnak nevelték, az úri viselkedés elsajátítása valahogy kimaradt az életéből. Egyetlen vágya van: annyi pénzt összegyűjteni, hogy saját birtokot vehessen, amit már ki is nézett magának, és egyetlen lépés választja el a megvásárlásától. A Reina leszállításával kapott pénzzel pedig elérhető közelségbe kerül a birtokvásárlás.

A főhősnek van még egy kellemetlen tulajdonsága: ki nem állhatja az úrhölgyeket, ez pedig a múlban szerzett kellemetlen tapasztalataiban gyökerezik. Viszont vicces módon macskát tart, akit Lady Ellának nevez, és aki imádattal csüng gazdáján, sőt még lovaglás közben is a vállára telepedik, ha úri kedve úgy diktálja. Lady Ella fontos és nagyon mulatságos szereplője ennek a történetnek

Reina és Ranulf házassága nem az égben köttetett, hanem okos húzás Reina részéről, akinek kis külső segítséggel sikerül meggyőznie a lovagot, hogy ne szállítsa le a követelőző, de ismeretlen álvőlegénynek, hanem inkább vegye feleségül, ő pedig tálcán szolgáltatja mindazt, amire a férfi vágyott: birtokot, vagyont, elismerést. Ha valaki azt hiszi, hogy ezzel vége a történetnek, akkor nagy tévedésben van, hiszen a java még csak ezután következik.

Milyen lehet két, egymás számára szinte teljesen idegen ember házassága? Nagyon hangos. Olyan, mint amikor egy kis pukkancs találkozik a behemót bunkóval, minketten makacsak és önfejűek, s mindegyik próbálja a másikra erőszakolni akaratát. Egyikük furfanggal, a másikuk erőfitogtatással. Ez megy is, meg nem is, hiszen mindketten nagyon fiatalok s kevés élettapasztalatuk van, különösen a párkapcsolatok terén. S a házasságukban egy másik dolog is sántít: az ifjú férj nem brillíroz a hálószobában. Nem mintha Reina saját tapasztalatból tudná ezt lemérni, viszont elég locsogást hallott már a gyönyörről, amiben ő nem részesül.

Milyen volt a történet? Pörgős, vicces és nagyon szórakoztató. Voltak családi titkok, félreértések, lovagi harcok a várért és a várúrnő kegyeiért – de főleg a vagyonáért –, vicces helyzetek és természetesen erotika. Nem explicít, legalábbis nem annyira, mint némely kortárs műben, de kellően elmerülhet az olvasó a házatársi gyönyörök milyenségében, sőt még egy, a saját neméhez vonzódó szolga vágyakozásaiban is.

Kedveltem a történetet. Az is igaz, hogy ritkán szoktam ilyen régi időkben játszódó romantikusokat olvasni, mostanában ritkán is jelennek meg ilyen kiadványok. Ez egy szokatlan történet, ami nagyon eltér a sablontól: megismerkedés, szerelem némi gubancokkal, s majd szólnak az esküvői harangok. Itt a történet az esküvővel kezdődik, s minden más csak utána jön, mert miért is ne?

Kinek ajánlom? A szerző és a klasszikus romantikus történetek rajongóinak, ők minden bizonnyal kedvelni fogják ezt a fergeteges történetet. De természetesen ízlések és pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések

Ha magadba bolondítasz

Gyönyörű vihar

Szívedben a válasz

Lisa Kleypas – Apja lánya

Ravenel család 5

Lisa ​Kleypasnak, a New York Times bestsellerszerzőjének sziporkázó történetében egy gyönyörű, fiatal özvegy épp azzal a férfival talál rá a szenvedélyre, akivel igazán nem kellene…

Bár Lady Clare, a gyönyörű fiatal özvegy még sosem találkozott West Ravenellel, abban egészen biztos, hogy a férfi egy komisz, nyavalyás, erőszakos fráter, aki a bentlakásos iskolában pokollá tette Phoebe néhai férjének az életét, és ezt a nő sosem fogja megbocsátani neki. Phoebe egy családi esküvőn megismerkedik egy remek megjelenésű és képtelenül elbűvölő idegennel, aki mellett tüzes-jeges hullámokban tör rá a vágy. Amikor a férfi bemutatkozik, kiderül róla, hogy nem más, mint… West Ravenel.

West múltja nem mondható makulátlannak, de ezért sosem mentegetőzik, és nem keres kifogásokat. Azonban attól a perctől fogva, hogy megismeri Phoebe-t, ellenállhatatlan vágy emészti… emellett tudatában van annak a keserű igazságnak is, hogy egy Lady Clare-hez hasonló nő társadalmi szempontból is jóval felette áll. Arra azonban nem számít, hogy Phoebe korántsem holmi konzervatív arisztokrata hölgy, hanem annak az erős akaratú hajdani első bálozónak a lánya, aki annak idején megszökött Lord St. Vincenttel, Anglia leghírhedtebb és legvonzóbb aranyifjával.

Nem kell hozzá sok idő, és Phoebe hozzáfog ahhoz, hogy elcsábítsa a férfit, aki felszította benne a tüzet, és elképzelhetetlen örömökben részesítette. De elég lesz-e lángoló szenvedélyük ahhoz, hogy legyőzze a múlt árnyait?

Gabo, 2019

Eredeti cím: Devil’s Daughter, 2019

Mondanám azt, hogy kiböjtöltük a Ravenelek utolsó részének megjelenését is, de ez így nem felelne meg a valóságnak. Egyrészt, angol nyelven is csak az idén került boltokba a könyv, másrészt több kiadó is példát vehetne arról, ahogyan a Gabo Kiadó a sorozatokhoz viszonyul. Így kell ezt csinálni, és remélem megtartják e jó szokásukat, hogy a sorozatok részei egymás után jelennek meg, és nem kell hónapokat, esetenként éveket várni rájuk.

Emlékszel még a szerző Wallflowers sorozatára és Evangeline (Evie) Jennerre (4. rész: Az ördög télen)? Ő gondolt egy merészet és házassági ajánlatott tett Sebastian, Lord St. Vincentnek. Ebből a házasságból több utód is született, az egyik a mostani Lord St. Vincent (Gabriel) – mert Sebastian azóta már herceg lett –, akivel már megismerkedtünk a Ravenelek egy előző történetében (3. rész: Ördöngös tavasz), ugyanis Pandora beházasodott a hercegi családba.

Ez a történet visszavisz Pandora és Gabriel esküvőjének napjához, ugyanis itt találkozik a történet két főhőse: a fiatal özvegy Phoebe, Lady Clare (Sebastian és Evie lánya) és a jó útra tért korhely Weston (West) Ravenel.

No, ez eléggé bonyolultnak tűnhet, hiszen két sorozat szereplői futnak össze egy esküvő alkalmával, de aki a szerző rajongója, az minden könyvét olvasta és tisztában van azzal, hogy ki kicsoda és milyen kapcsolatban áll a másikkal. S egy jó alkalom volt arra, hogy két nagyon kedvelt sorozat szereplői összejöjjenek egy közös történetben, mert az esküvőre a Ravenelek és a Wallflowers szinte teljes “szereposztása” felvonult.

Phoebe, Lady Clare meglehetősen sok előítélettel indul neki az esküvőnek, ugyanis elkerülhetetlen a találkozás a hírhedt West Ravenellel. S miért vannak Phoebe-nek előítéletei? Mert két évvel korábban elhunyt férje és West Ravenel iskolatársak voltak, West pedig meglehetősen sokat szekálta a beteges fiút, aki végül ott is hagyta a bentlakásos iskolát. Hogy Phoebe és férje között igazi szerelem volt-e vagy sem, meg nem tudnám mondani. Szomszédos birtokokon nőttek fel, bizalmas barátok voltak és Phoebe volt az, aki nyomasztotta, hogy házasodjanak össze. Most pedig két gyermekével (Justin és Sebastian) a Ravenel-házba igyekszik. S mivel Sebastian és Evie lánya, abszolút természetes, hogy nem egy szempillarebegtető, ájuldozós liba.

Csakhogy az ördög nem olyan fekete, mint amilyennek lefestik, és Phoebe-nek el kell ismernie, hogy West nemcsak eszméletlenül férfias és vonzó, hanem nyomokban sincs már benne sem a kötekedő diák, aki volt férje életét megkeserítette, sem a bortányos viselkedése miatt hírhedt aranyifjúnak. West Ravenel talpraesett, haladó gondolkodású és kézben tartja a Ravenel-birtok gazdasági ügyeit, amit Phoebe nem mondhat el magáról, hiszen a gyermekei örökségét, férje kívánságára, egy unokatestvér kezeli, aki többet akar, mint egyszerű rokon lenni, és akinek a becsületessége megkérdőjelezhető, mint ahogy a későbbiekben kiderült.

Amikor virtuális térben megjelent a könyv borítója, feltűnt a jobb sarokban csendben meghúzódó fekete macsek, s kiváncsian vártam milyen szerepe lesz majd a történetben a szőrzsáknak, mert kellett lennie, hiszen nem csak úri passzióból biggyesztették oda, csak mert a kiadóban szeretik a fekete macskákat. Ő Kutyafája, és merem állítani, hogy színt vitt a történetbe attól a pillanattól kezdve, hogy megejtette belépőjét. Justinnal alkotott párosa meglehetősen sok megmosolyogtató helyzetet idézett elő, mert milyen csodálatos is tud lenni az ártatlan gyerekszáj, különösen, ha egy talpraesett kisfiúhoz tartozik:

“– Justin, attól tartok, nem tarthatod meg a macskát. 

– Ó, hát ezt már tudtam. 

– Nagyszerű. Nos, akkor… 

– Csakhogy, tudod, mama, az a helyzet, hogy a cica szeretne megtartani engem.”

West és Phoebe kettőse egyszerűen lehengerlő volt. West tisztában van azzal, hogy rangban mélyen a nő alatt áll, hiszen ő a Ravenelek szegényebbik ágához tartozott, bátyjával, csak megtűrt rokonok voltak, soha nem is számítottak arra, hogy valaha is valamelyikük címet örököl. West most sem több, mint a Ravenel birtok talpraesett intézője (bár bátyja többször is felajánlott neki egy kis birtokot, hogy saját lábára álljon), míg Lady Clare egy herceg lánya és egy főrend özvegye. De a kémia nagyon is működik kettejük között, Westet pedig finom öniróniája ellenállhatatlanná teszi.

A nyilvánvaló közös vonzalom ellenére nem lesz gyors és mindent elsöprő szerelem, ami néhány nap alatt egy újabb házassághoz vezet, de azért történik némi lepedőszaggatás a boldog végkifejlet előtt is. Az együtt töltött idő alatt West meggyőzi Phoebe-t, hogy jobban ellenőrzése alá kellene vonnia gyermekei örökségét, ez pedig olyan bonyodalmakhoz vezet, melyeket a nő csak West segítségével tud megoldani. És Sebastian nem lenne önmaga, ha nem nyújtana segítő kezet a sorsnak…

Csodálatos volt. Pörgött, humora volt, szellemes párbeszédek tarkították és jó volt ismét találkozni a már korábbról ismert szereplőkkel. Merjek reménykedni, hogy valamikor jön majd Cassandra, a Ravenel-ikerpár másik felének története is?

Imádtam! De ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzések:

   Wallflowers                                                                   Ravenels

1 Nem múló varázs                                                 1 Érzéketlen aranyifjú

2 Egy nyáréjszaka titkai                              2 Winterborne választottja

3 Ősszel történt                                                        3 Ördöngös tavasz

4 Az ördög télen                                                      4 A szív doktora

5 Botrány tavasszal

6 Rafe karácsonya

Johanna Lindsey – Szívedben a válasz

Callahan–Warren 1

Vannak azok az ifjú hölgyek, akik pénzért és társadalmi rangért mennek férjhez, és van az a néhány szerencsés, aki szerelemből házasodik. Tiffany Warren azonban azért, hogy véget vessen egy viszálynak. Édesanyja ígéretéhez híven Tiffany vonakodva bár, de a vadnyugatra utazik, hogy találkozzon rég elfeledett apjával és az apja ősi ellenségének legidősebb fiával, Hunter Callahannel. Amint a két család frigy révén egyesül, okafogyottá válnak a kérdéses földterület körüli viták. 

A vonatrablás zűrzavarában Tiffany megragadja a kínálkozó alkalmat, és úgy dönt, hogy a családjuk új házvezetőnőjének bőrébe bújik, így ott élhet az apja közelében, és megismerheti az igazi természetét, ahogy a szomszédban élő marhapásztorét is, akit jegyesének szántak. De Tiffany túl későn eszmél rá, hogy a Warren és a Callahan család közti viszály időközben elfajult, mert Callahanék elrabolják Warrenék házvezetőnőjét, amint leszállt a vonatról. 

Tiffany, aki Jennifer Flemingnek adja ki magát, hirtelen az ellenség táborában találja magát, egy fedél alatt a vőlegényével. Hamarosan megtudja, hogy jövendőbelije jóképű, sima beszédű nőcsábász, akit minduntalan el kell hessegetnie, mert le sem tudja venni a szemét – sem a kezét – Jenniferről. 

Miután Tiffany színjátéka lelepleződik, a lány nem hajlandó feleségül menni Hunterhez csak azért, hogy ezzel véget vessen a viszálynak. 

Hunter mindenképp meg akarja hódítani a menyasszonyát, és tudja jól, habár két nőt szeret – az illedelmes, elegáns Tiffanyt és a vadóc, szenvedélyes Jennifert –, valójában egyetlen szívet kell megnyernie.

Gabo, 2019

Eredeti cím: One Heart to Win, 2013

Hú, de kínos erről a történetről írni és ennek több oka is van.

Először is azért, mert a szerző nálam a szeretlek-is-meg-nem-is kategóriában fut. Nem olvastam minden magyar nyelven megjelent könyvét – zárójelként megjegyzem, hogy bizony sok van belőlük –, de felét biztosan, és akár egy-egy sorozatán belül is vannak történetei melyeket kedvelek és olyanok, amiket nem, de mindig hajlandó vagyok esélyt adni a következő magyar nyelven megjelenő könyvének, mert soha nem tudható előre, hogy a mérleg nyelve merre fog billenni.

Nyilvánvaló, hogy kedvelem a klasszikus romantikus történeteket, viszont a vadnyugati témát nem. Még kortárs formában sem, ez pedig az aranyláz idején játszódó történet. Az utolsó ilyen zsánerű könyvet még valamikor a gimnázium alsóbb osztályaiban olvastam – kölcsönkapott és rongyosra olvasott filléres kiadású Zane Gray kötet volt – és ezzel be is felyeztem a zsáner feltérképezését.

Ezek ismeretében komoly, személyes jellegű fenntartásaim voltak az új Johanna Lindsey könyvvel (sorozattal) kapcsolatban és mielőtt magamévá tettem, véleményeket gyűjtöttem a blogom Facebook oldalához tartozó beszélgetős csoportban – igen, nekem is van ilyen csoportom. A hölgyek nagyon lelkesek voltak és megnyugtattak, hogy ez igenis élvezhető, szórakoztató és vicces, a középpontban családok közötti konfliktus áll és nem cowboyokra, indiánokra és marhacsordák lasszózására fókuszál. És győzött a kiváncsiság!

A fülszöveg eleget mesél arról, hogy tulajdonképpen mi is várható a történettől, nem áll szándékomban tovább részletezni, viszont van néhány dolog ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni.

Az egyik ilyen maga a hősnő személye. Tiffany Warren New Yorkban nevelkedett úri kisasszony, tele előítéletekkel, gyűlölettel, frusztrációval. Cserfes, nagyképű és egyetlen cél lebeg a szeme előtt: megúszni az előre kialkudott házasságot, ami családja és a szomszédos Callahanék közötti évtizedek óta tartó viszályt hivatott elsimítani. Fogalma nincs miről szól ez a viszály, arról sem, hogy mi robbantotta ki, azt sem tudja, hogy szülei miért élnek tizenöt éve külön – apja és fiútestvérei Montanában, ő pedig anyjával New Yorkban –, de neki eltökélt szándéka, hogy pikk pakk megoldja a gordiuszi csomót és húz is vissza New Yorkba kényelmes életéhez. Említettem, hogy Tiffany Warren mindössze 18 éves és egy elkényeztetett liba?

Nos, a 18 éves, nagyvárosi úri kisasszony a véletlenek játéka folytán házvezetőnőnek adja ki magát a másik családnál. Ez vicces volt! Kínosan vicces, mert Tiffany a fennkölt eszméi és konok elhatározása mellett semmihez sem ért. Odahaza egy sereg szolga leste minden kívánságát és egy szalmaszálat sem kellett keresztbe tennie. Ez pedig egyenesen a következő megválaszolatlan kérdésemhez vezetett: ha szülei kölön élnek, semmilyen kapcsolatot nem tarthatnak fent egymással – ha elolvasod a történetet, akkor megtudod miért van ez így –, akkor miből telik Tiffanynak és anyjának a luxuséletre New Yorkban? Ilyen sokat örökölt anyuci anyai ágon?

Ami pedig a családok közötti viszályt illeti… az már inkább egymás bosszantása, mert milyen jó buli megviccelni a másikat és páholyból nézni, hogyan robban a méregtől. Ez a családok közötti konfliktus kicsit túllihegett volt. Lehet szándékosan, hogy takarja a valódi problémát, de ha ez volt az írói szándék, akkor gyenge megoldás volt, mert könnyen kitalálható, hogy ki, mi áll a történések hátterében.

Ami a szerelmi szálat illeti, abban sem brillírozott Lindsey. Előre borítékolható, hogy a két főhős egymásba szeret, és sajnos elpufogtatta a “szűz vagyok, de első szexuális élményemnél is hú de nagyot élvezek” klisét.

Minden ízében vadnyugati történet volt: vonatrablással, tehenészfiúkkal, marhacsordákkal, szerencsevadászokkal és a kötelező lövöldözéssel. Bővelkedett konfliktusokban, félreértésekben, megtévesztésekben, csupán egy baj volt: minden megoldás, történés előre borítékolható volt

A szereplők nem lettek a kedvenceim. Tiffany olyan amilyen, Hunter pedig egy nőcsábász, akit megsuhint a szerelem szele és egyből megjavul - újabb klisé. Az egyetlen érdekes figura a Callahan család által védelmezőnek alkalmazott Degan Grant mesterlövész volt, akinek a történet végéig sikerült megőriznie titokzatosságát és visszafogottságát. Ja, és Malacka, ugyanis a városból odapottyant finom kisasszony nem kiskutyát és nem is kiscicát választ házikedvencnek, hanem egy dagonyázó kismalacot. Rosszul mondom: Malacka választja gazdinak a hősnőt.

Engem nem győzött meg a történet. Középszerű volt és nem sikerült felülírnia a zsánerrel szembeni fenntartásaim. Ezt nem az a Johanna Lindsey írta, akit én szeretek olvasni.  Ha valaha is ráveszem magam a folytatások olvasására, akkor az azért lesz, mert a következő rész a titokzatos Degan Grant története lesz. De hát ízlések és pofonok…

A jó hír pedig az, hogy a Callahan-Warren trilógia mindhárom kötete már a boltokban van

Kapcsolódó bejegyzések:

Gyönyörű vihar (Malory 12)

Ha magadba bolondítasz

Sherring Cross trilógia

Daniela Sacerdoti – Vigyél haza

Glen Avich 2

Segíthetnek-e a múlt szellemei szebb jövőt találni?

Inary Monteith élete válaszúthoz érkezett. Miután egy lopott éjszakát töltött közeli barátjával, Alexszel, közli vele, hogy ez az egész szörnyű hiba volt, és ezzel összetöri a férfi szívét. Amikor beteg húga állapota hirtelen rosszabbra fordul, haza kell sietnie Londonból a skót Felföldre… és a visszatéréssel együtt szembe kell néznie a fájdalmas emlékekkel, amelyek elől oly elszántan igyekezett elmenekülni. 

Hazatérve az élete még bonyolultabbá válik, mint azt képzelte volna. Húga betegsége, bátyja ellenségessége, egy önelégült ex, akit soha többé nem akar újra látni, a Londonban maradt Alex iránt érzett ellentmondásos érzelmei és a Glen Avichben megismert jóképű amerikai. Mindezek betetőzéseként rejtélyes módon elveszíti a hangját, viszont visszanyeri egy különleges gyerekkori képességét… a hatodik érzékét, amely családi örökség. És amikor egy múltbéli hang egyre csak azt hajtogatja „Vigyél haza!”, olyan titok nyomára bukkan, amelyről tudja, meg kell fejtenie ahhoz, hogy szabaddá legyen. 

A Vigyél haza gyönyörű történet szerelemről, veszteségről, az igazi képességek felfedezéséről, de legfőképpen arról, hogy sohase felejts el, igazából ki vagy.

Gabo, 2019

Eredeti cím: Take Me Home, 2013

A sorozat első könyvét Kinga haverinámtól kaptam közvetlenül a megjelenés után. Nem emlékszem milyen alkalomból, de akár csak úgy is lehetett, mert szokott ő ilyesmiket csinálni. Kedveltem a történetet – bár a szellemet kihagytam volna belőle –, és megcsillant a szemem, amikor a kiadó jelezte a romatikus regényeinek szentelt blogján (a blog azóta is hibernál), hogy folytatni kívánja a sorozatot. Mert ez természetesen egy sorozat nyitókötete volt, amiről nekem olvasás előtt fogalmam sem volt, mert miért is néztem volna utána.

A könyv négy éve jelent meg, a kiadó a következő évben ígérte a folytatásokat, ahhoz képest az idén nyáron jelent meg a második rész. Ami azt illeti tavaly is boltokba került egy Daniela Sacertodi könyv (Ments meg), de az egy teljesen más sorozat indítókötete (Seal Island – Fóka Sziget), további részeinek sorsáról semmi hírem nincs, de nem is baj, mert nem kedveltem a történetet.

Az olasz származású szerző valahol Glasgow mellett él családjával, tehát nem véletlen, hogy történetei cselekménye Skócia túlmisztifikált vidékein játszódnak. Ezt alátámasztandó, Sacerdoti történetei több-kevesebb misztikus elemet is tartalmaznak, és igazándiból semmilyen kategóriába nem sorolhatóak. Én misztikus elemekkel feldúsított romantikus történeteknek nevezem őket, melyek elgondolkoztatóak a maguk módján, viszont olyan világba viszi el olvasóit, melyre nem mindenki nyitott, még fikció szintjén sem, hiszen nem mindenki szereti a paranormális képességekkel megáldott hősöket. Ezek a történetek nemcsak a most oly divatos erotikát nélkülözik, hanem a humort is, borongós hangulatúak és kellő hangulat kell ahhoz, hogy az ember lánya élvezze őket, és ne vágja a sufniba ötven oldal után.

Mint már említettem ez egy sorozat második része, de azok is olvashatják, akik nem ismerik az első rész történéseit, hiszen csupán a helyszín közös, bár epizódikusan megjelennek az első rész szereplői is.

Míg a sorozat első könyvében egy anya szelleme terelgeti gyermekét egyedül nevelő fiát a szerelem és boldog családi élet fele, ebben a második történetben egy olyan lányt ismerhettem meg, aki rendelkezik egy hatodik érzékkel: az elhunytak szellemét látja. Ez családi adottság, anyai ágon öröklődik, és Inaryban ez a képeség erősebben jelen van, mint valaha is a családja nőtagjaiban, bár ezt a képességét egy trauma során gyermekkorában elvesztette.

Inary Montieth Londonban él, szerkesztőként dolgozik egy kis kiadónál és maga is írói álmokat dédelget, de egyelőre a fiókjának ír. Akkor hagyta hátra szülőfaluját és testvéreit, mikor vőlegénye szakított vele, és új életét a nagyvárosban képzelte el barátaival, köztük Alexszel, a reklámgrafikussal, aki évek óta csendben szerelmes bele. Inarynak viszont haza kell térnie, mert a szívbeteg húga halálán van, a szívátültetés már nem opció. S történik mindez egy Alexszel töltött szenvedélyes éjszaka után.

Odahaza ismét megjelennek a látomások és ezzel egyidőben a lány elveszti a hangját. Mindenki a haláleset okozta lelki traumára fogja, de sokkal több van mögötte. Ahhoz, hogy Inary megnyugodjon és az élete ismét egyenesbe jöjjön, meg kell oldania annak a fiatal nőnek a rejtélyét, akinek a szellemét egyre gyakrabban látja, és rá kell jönnie milyen kapcsolat van a gyermekkori trauma és a szellem között. S ha még ez nem lenne elég, Alex iránti érzelmeit is tisztáznia kell, első sorban saját magával, figyelnie kell Loganra, bátyjára, aki a családot ért veszteség fájdalmát alkohollal tompítja, szembe kell néznie minden jóval és rosszal, ami egy kis településre jellemző, ahol mindenki ismeri egymást.

Nem mondanám, hogy különösebben rajonganék a történetért, mert az előző részhez képest ebben túl sok volt a paranormális elem. Tulajdonképpen az egész történet Inary szellemlátása köré épült és neki meg kell oldania az évszázados rejtélyt ahhoz, hogy továbbléphessen. Nem beszélve arról, hogy Inary különleges képessége erősen emlékeztetett a Hatodik érzék című filmre, erre van is utalás a történetben. Az is nyilvánvaló már a kezdettől, hogy merre tart ez a történet, tehát világot megrengető meglepetésekkel sem szolgált. De ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok kiváncsi a folytatásra, ugyanis a sorozatból még hátra van két könyv. Remélhetőleg nem kell ismét éveket várni a megjelenésükre.

És természetesen ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzés:

Vigyázz rám

Julia Quinn – A másik Miss Bridgerton

Rokesby család 3

A ​lány rossz helyen volt… 

A rendkívül független és kalandvágyó Poppy Bridgerton csak annak hajlandó nyújtani a kezét, aki felettébb intelligens, és érdeklődési köre legalább oly széles, mint az övé. Sajnálatos módon a londoni szezon egyetlen ifja sem felel meg ezeknek a követelményeknek. Mialatt Poppy egy dorseti barátnőjénél vendégeskedik, a parton sétálva kellemes meglepetésként éri, hogy csempésztanyát fedez fel az egyik barlangban. De örömét hamarosan riadalom váltja fel, amikor két kalóz elrabolja, egy hajó fedélzetére hurcolja, és megkötözve, száját betömve a kapitány ágyán hagyják…

A férfi rosszkor talál rá… 

Andrew James Rokesby kapitány, a vakmerő kalóz valójában létfontosságú cikkeket és dokumentumokat szállít a brit kormánynak. Most is vitorlát készül bontani, hogy a dagálykor Portugália partjai felé induljon, amikor döbbenten látja, hogy a kabinjában egy nő várja. Biztosan csak a képzelete játszik vele! De nem, a nő nagyon is valóságos –, s mivel a küldetése nem tűr halasztást, ez azt jelenti, hogy a nőt is magával kell vinnie…

Kijöhet-e a két rosszból valami tökéletesen jó? 

Amikor Andrew megtudja, hogy a nő Bridgerton, az is világossá válik számára, hogy valószínűleg el kell vennie feleségül, hogy elkerüljék a botrányt… bár Poppynak fogalma sincs róla, hogy ő grófi sarj, és a lány kenti unokatestvéreinek szomszédja. A nyílt tengeren hajózva szócsatáik hamarosan részegítő szenvedélynek adják át helyüket. De amikor kiderül Andrew titka, elég lesz-e a férfi szerelmi vallomása, hogy meghódítsa a lány szívét?

Gabo, 2019

Eredeti cím: The Other Miss Bridgerton, 2018

A klasszikus romantikus írások – vagy történelmi romantikusok, ahogy jobban berögzült a köztudatba – kedvelőinek nem ismeretlen Julia Quinn munkássága és a Bridgerton név is ismerősen cseng, mert a népszerű családregény csekély kilenc részből áll, és akárhonnan nézzük, a Rokesby família is előszeretettel házasodik Bridgerton-sarjakkal. Példa rá ez a sorozat, melynek három részéből kettőben egy-egy Bridgerton lány házasodik be a Rokesby családba: az első részben Billie, most pedig Poppy. Mert azt ugye mindenki tudja hogyan fog ez a történet is végződni?

Kedveltem a Bridgerton család történeteit – bár ezt nem mondanám el a szerző minden könyvéről –, és kiváncsian vártam mi fog kisülni ebből az újabb sorozatból, amit ugyan Rokesby családnak neveznek, de amennyi Bridgerton van benne, akár ezt a nevet is viselhetné. Időben ez a Bridgertonok előtt jár egy generációval, tehát az első könyv hősnője, Billie, a már ismert Bridgertonok nagynénje, apjuk (Edmund, aki a Bridgertonok történetének idején már nem él) nővére.

Azt hiszem a Rokesby sorozat első… vagy talán második része után kerestem rá Quinn honlapján a sorozatra, és akkoriban azt nyilatkozta, hogy négy részesre tervezi, s elképzelhetően/természetesen Edmund Bridgerton megkapja a maga történetét – ellenőriztem, az infó még mindig helyes! –, mi pedig minden részletében megismerhetjük Violet iránti érzelmeit, amelyek nyolc gyermekben és kilenc könyvben materializálódtak. Ehhez képest az angol nyelven jövőre megjelenő negyedik Rokesby könyv nem róla szól majd, hanem egy Georgiana Bridgerton (gőzöm nincs, hogy kicsoda és a nevén kívül hogyan kapcsolódik a családhoz) nevű hölgyről, aki szintén a Rokesby családba házasodik be – lévén, hogy még marad nőtlen Rokesby a harmadik könyv után is. Pontosan nem emlékszem hányan is vannak a Rokesby-fiúk, csak reménykedem, hogy a következő az utolsó agglegény lesz közülük.

No, de térjünk rá az aktuális Miss Bridgertonunkra, aki Poppy (mákvirág) néven fut a történetben, és aki pontosan olyan, mint az eddigi összes Miss Bridgerton: nem egy ájuldozó, törékeny virágszál. Kiváncsi, cserfes, kalandvágyó, és a korhoz képest meglehetősen felvilágosult – említettem már, hogy ez egy az 1700-as évek második felében játszódó történet? Poppy egy oldalági rokon, az első rész hősnőjének unokatestvére. Ami azt illeti, ideje lenne már változtatni ezeken a standardizált Julia Quinn-féle hősnőkön, mert bármennyire is kedvelhetőek, sajnos mind egyforma a személyiségük, attól függetlenül, hogy épp Bridgertonok-e, vagy sem.

Nos, a hősnő, függetlenségvágyból és kiváncsiságtól hajtva elkövette azt a meggondolatlanságot, hogy a várandós barátnőjénél (ő szerencsére nem egy Bridgerton) tett látogatás alkalmával egyedül sétált a tengerparton, mi több, bemerészkedett egy barlangba is. Innen rabolja el két matróz és meg sem áll vele Andrew James kapitány hajójáig.

S akkor színre lép a hős is: Andrew James kapitány, igazándiból Andrew James Rokesby, a család harmadik fia, aki mint megannyi más második, harmadik, sokadik gyermeke egy nemesi családnak, nem örököl címet, vagyont, hanem az egyházi vagy katonai pálya között választhat, ugyanis csak ez a két foglalkoztás elfogadott nemesi sarjak számára. Az ífjú Rokesby a katonai pályát válsztotta, egy ideig a haditengerészetnél tevékenykedett, most pedig látszólag kereskedelmi hajózással foglalkozik – család erről nem beszél, mert egy nemes úr nem dolgozik a megélhetésért –, de tulajdonképpen a korona futára, kéme. És nagyon nem örül, amikor a barlangban rejtett, csempészett francia konyak helyett, matrózai Poppy Bridgertont pakolják le a kabinjába.

A dolog azért bonyolult, mert Poppyt nem merik elengedni, nehogy akarva-akaratlanul felfedje a barlang helyét. Ha nem engedik el, a lány kompromittálva van és kevesebbért is társadalmi bukásra ítéltek embereket. A hajónak viszont ki kell futnia, hogy megkezdjék az utazást Portugália fele – oda-vissza két hét –, hiszen Andrew James kapitány sosem kedvtelésből vagy kereskedelmi célokból hajózik, hanem a korona szolgálatában áll. Poppy csak abban reménykedik, hogy valamilyen csoda folytán sosem derül ki hol és milyen körülmények között töltötte azt a két hetet, amikor távol volt.

Nem szeretnék többet mesélni a történetről, aki kiváncsi rá, úgyis elovassa. Csupán annyit említenék meg, hogy a két főhős az utazás során nyilvánvalóan vonzódni kezd egymáshoz (ezt nem nagy filozófia kitalálni), és a kapitány nem fedi fel valódi kilétét. Ó, ezt még el kell mondanom: Portugáliában a dolgok nagyon is bonyolódnak, több szempontból is.

Lehet, hogy csak jókor talált meg, de nekem ez a történet tetszett. Volt benne izgalom, pörgés, s mikor a cselekmény nem tette lehetővé a pörgést, akkor a szerző szellemes párbeszédekkel és humorral pótolta.

Nem elhanyagolandó a fordító hozzájárulása sem, tehát köszönöm Tóth Gizella, hogy nyugisan hátradőlhettem és élvezhettem a történetet, ahelyett, hogy azon filózom, hogyan is hangozhatott eredetiben és miért így értelmezte a fordító. Az ilyen kaliberű fordítókat klónozni kellene.

Tehát ez egy remek kis kalandregény volt szerelemmel körítve… vagy fordítva: szerelmes regény kalandokkal dúsítva, némi diszkrét erotikával, pontosan annyival, amennyi kellett. Élvezhető volt, szórakoztatott, s mi kell ennél több?

Zárójel: Ha valaki még nem hallotta volna, a Bridgerton család sorozatot a Netflix filmre viszi.

Kapcsolódó bejegyzések:

Rokesby család

1. Miss Bridgerton miatt     2. Szerelem postafordultával

Lyndon nővérek

1. Minden és a hold     2. Aranylóbb a napnál

Wyndham két hercege

1. Wyndham elveszett hecege     2. Mr. Cavendish, ha jól sejtem?