J. R. Ward - Az angyalok jussa

A bourbon királyai 2

Egy ​déli dinasztia magával ragadó sagája 

A Bradford család Charlemontban a felső tízezer krémjéhez tartozik csakúgy, mint az exkluzív bourbon, melyet gyártanak. Bonyolult életüket és hatalmas birtokukat diszkrét személyzet igazgatja, melynek tagjai elkerülhetetlenül belebonyolódnak a család ügyeibe. Ez most különösen igaz, amikor a családfő látszólagos öngyilkossága egyre több kérdést vet fel a családon kívül és belül egyaránt. A gyanú árnyéka mindenkire rávetül, főleg a legidősebb Bradford fiúra, Edwardra. A közte és az apja közötti ellenségeskedés nyílt titok volt mindenki számára, és Edward is tisztában van azzal, hogy ő az egyik legvalószínűbb gyanúsított. Miközben a halálesettel kapcsolatos nyomozás előrehalad, ő az italban keres vigaszt, valamint korábbi lovásza lányának társaságában. Eközben a család vagyonának jövője egyik üzleti ellenlábasuk tökéletesen manikűrözött kezében van, egy olyan nőében, aki magának akarja Edwardot. Mindennek van következménye, és mindenkinek megvannak a titkai. És csak kevesekben lehet megbízni. A család végső szétesésének küszöbén valaki, akiről azt hitték, örökre elveszett, újra megjelenik: Maxwell Bradford hazatér. De vajon a megmentőjük lesz, vagy a legelvetemültebb mindannyiuk között?

J. R. WARD eddig húsznál is több könyvet írt, köztük a New York Times bestsellerlistáját vezető Fekete Tőr Testvériséget. Világszerte több mint tizenötmillió példányban keltek el regényei, melyek huszonöt különböző országban jelentek meg. Az Egyesült Államok déli részén él a családjával.

Art Nuveau, 2017

Eredeti mű: J. R. Ward – The Angel’s Share, 2016

“Az „angyalok jussa” egy, a bourbongyártásban használatos szakkifejezés. A frissen lepárolt bourbont belülről elszenesített tölgyfa hordóban tartják az érlelési folyamat során, amely tizenkét évig, vagy akár tovább is eltart. Mivel a hordókat hőszigetelés nélküli épületekben tárolják, Kentucky négy csodálatos évszakának természetes hőmérséklet-változása nyomán a fa kitágul és összehúzódik a hőségben, majd a hidegben, ily módon újra meg újra reakcióba lép a bourbonnel, új ízekkel gazdagítva. Ez a folyton változó környezet és az eltelt idő végzi el a végső alkímiai átalakítást, amely során a Commonwealth legjellegzetesebb, legismertebb és legkedveltebb terméke létrejön. A folyamat azonban elkerülhetetlen párolgással és szivárgással is jár. Ezt a veszteséget, amely évente nagyjából átlagosan az eredeti mennyiség két százaléka, és mértéke többek között a környezet páratartalmától, a hőmérséklet-ingadozástól és az érlelés éveinek számától függően változik, nevezik az angyalok jussának.”

(J. R. Ward – Az angyalok jussa, Art Nuveau, 2017)

J. R. Ward ismét tátott szájjal hagyott. Azt gondoltam, hogy a sorozat első részét, A bourbon királyai történésein nem lehet überelni. Nagyonis lehet!

Aki még nem olvasta az első részt, melegen ajánlom, hogy tegye meg, akik pedig már ismerik a kezdeteket, azoknak is az újraolvasást ajánlanám, hiszen 2015-ben jelent meg, s azóta bizony eltelt némi idő, s minden bizonnyal volt közben számos más könyv is.

Ez egy családregény, ami az Egyesült Államok déli társadalmában játszódik, ahol még mindig nagyon erős az a bizonyos “déli szellem”, amit már olyan jól ismerhetünk más szerzők írásaiból is. Itt nem számít, hogy te személy szerint mire vagy képes, hanem az a fontos, hogy milyen családból származol és mekkora előkelő családfát tudsz felmutatni. Az sem elhanyagolandó, hogy mekkora bankszámlával rendelkezel az előkelő származás mellett, mert származás a származáshoz, pénz a pénzhez húz, de sem a pénz, sem a származás nem menthet meg a társadalmi bukástól, ha a családot botrány lengi körül.

A történet központja továbbra is Easterley, a Baldwin család rezidenciája, valahol Kentucky és Indiana államok határán.  Itt él – pontosabban tudatmódosító gyógyszereken vegetál – a már özvegy Mrs. Baldwin, akit leánykori családnevén, Bradfordként (vagy kicsi V.E.-ként) illik emlegetni, mert Easterly az ő családi öröksége. Gyermekeit inkább a színes bőrű szakácsnő, Miss Aurora nevelte, mint ő. S a környéken tanyáznak felnőtt gyermekei is, egy kivétellel. Edward egy közeli lófarmon tengeti életét és fojtja alkoholba fájdalmait, miután egy dél-amerikai útja alkalmából elrabolták és a történés úgy testileg, mint lelkileg is megnyomorította. Itt él a botrányosan viselkedő Gin, a család egyetlen lánygyermeke, egy meglehetősen önző nő, akinek erkölcsei egy kóbor macskáéval vetekednek, és akinek házasságon kívül született gyermeke a Baldwin-ifjak barátjától, Samuel Lodge ügyvédtől – akinek természetesen fogalma sincs arról, hogy ő a gyermek apja. Ide érkezik haza a történet elején Lane, a tékozló fiú, akit egy hasonlóan előkelő család lánya az ősi trükkel csalt házasságba. Két, kártyázással töltött év után is csak Lizzie-t, a birtok főkertészét szereti. Egyedül Max hiányzik a Bradford-utódok közül. Róla évek óta semmit nem tudni. Ők a bourbon királyai, hiszen évek óta Kentucky és az egész Egyesült Államok vezető bourbonkészítői.

Az első részben előbb Rosalindát, a könyvelőnőt vesztettük el, aki irodájában öngyilkosságot követett el, majd később maga a keménykezű William Baldwin, a csalát pátriárkája vet véget életének, hatalmas káoszt hagyva maga után.

Csakhogy William Baldwin nem lett öngyilkos, hanem valaki átsegítette a másvilágra. S mikor ez kiderül, akkor nemcsak a családi vállalkozás és a birtok kerül veszélybe, hanem a maga család is társadalmi bukásra van ítélve.

A történet nagyrészt a nyomozás körül forog és millió titok, hazugság, félrevezetés, hatalmi játék jár hozzá, amit nem fogok most részletezni, mert akkor minek elolvasni a könyvet.

Természetesen szerelem is van a történetben, hiszen azt már az első részből tudjuk, hogy Lane és Lizzie ismét egy pár lesz, annak ellenére, hogy Lane-nek még meg kell szabadulnia feleségétől. Edward és Sutton Smythe, a konkurrens bourbon-lepárló örököse is rendesen kerülgeti egymást és a boldog végkifejlet útjába csak ők maguk állnak. S ha van szerelem, akkor természetesen némi erotika is jár hozzá, olyan stílusban, ahogy ezt Wardtól megszoktuk.

Ha az első rész után azt gondoltam és írtam, hogy a sok potenciális gyilkos-jelölt közül a kört kettőre tudom szűkíteni és ismerőseimmel már fogadásokat is kötöttünk, hogy ki a gyilkos, most minden eddigi elmélet felborult és fogalmam sincs róla. Egy dologban vagyok biztos: nem Edward. Ő ugyan megára vállalta és beismerő vallomást is tett, de egyetlen pillanatig sem hiszem, hogy ő lenne a tettes.

Millió kérdés merült fel bennem, ahogy olvastam a könyvet. Jó néhány elméletet legyártottam már és nagyon kiváncsian várom a folytatást, amire nagyon remélem, hogy nem kell ismét két évet várni. Úgy gondolom, hogy a harmadik rész még több meglepetéssel fog szolgálni, mert pillanatnyilag nem tudnám megmondani, hogy merre tart ez a történet.

Nagyon szerettem ezt a könyvet, mert szórakoztatott, mert elérte azt, hogy a “miérteken” gondolkozzam, s feltételezem ezzel nem maradok egyedül. És nem utolsó sorban Ward utolérhetetlen stílusa miatt szerettem. Mindenkinek ajánlom aki valami jót szeretne olvasni – első sorban felnőtteknek, hiszen nekik szól ez a történet –, de természetesen az ízlések és a pofonok…

 A sorozat eddig megjelent részei:

1. A bourbon királyai

Art Nuveau, 2015

The Bourbon Kings

3. Devil's Cut, 2017 - egyelőre csak angol nyelven

Kathryn Taylor - Lecsupaszítva

A szerelem színei 2

Most mindent kockára kell tennie.

Testestül-lelkestül a bolondja lett.

Grace hiába tudja, hogy veszedelmes, amit Jonathan Huntington iránt érez, minden vele töltött nappal erősödik a szerelme. De vajon mit érez a férfi? Valóban olyan rideg, mint amilyennek mutatja magát? Tényleg csak a készséges játékszert látja a lányban? Amikor Grace megpróbálja rákényszeríteni a férfit, hogy színt valljon, bekövetkezik a katasztrófa…

"Egész testemben megremegek, ahogy még mindig farkasszemet nézünk. Nem akarom elhagyni őt, már a puszta gondolattól is beteg vagyok. De miféle kilátásaim lehetnek egy olyan férfival, amilyen ő? […] El kell hagynom Jonathant, és meg kell próbálkoznom a felejtéssel.

Egy hosszú pillanatig áll előttem, ökölbe szorult kezekkel, állkapcsán ránganak az izmok.

– Akkor megváltoztatjuk a szabályokat – mondja, és egy lépéssel közelebb jön. – Folytassuk akkor a te szabályaid szerint!"

Art Nouveau, 2015

Eredeti mű: Kathryn Taylor – Entblößt, 2013

Ennek a könyvnek az első része, a Felszabadulva 11, második része – a Lecsupaszítva –, 13 kiadást ért meg és a fordításokról mégcsak nem is szól a fáma. Arról, hogy a további részek mikor jelennek meg magyar nyelven, s ha egyáltalán, egyelőre semmilyen hír, de attól el lehet olvasni a könyvet. Sőt! Szívem szerint én itt abba is hagynám, hiszen megvan a nagyjelenet: megtörténik a leánykérés egy zsúfolt repülőtéren.

Igazából már az első részét sem szerettem ennek és Grace, a főhősnő sosem volt szimpatikus. Emlékszel hogyan robbant be Londonba? Ösztöndíjat kapott Huntington világhírű cégjétől, és volt annyira öntelt és arrogáns, hogy amikor megpillantja a repülőtéren Jonathan Huntingtont és üzleti partnerét, azt hiszi az üzletember őt várja. Melyik életben történik ez meg? 

Az első rész ugye ott maradt abba, hogy Grace elrohan a szexklubból, arról a helyről, ahová ő akart menni és addig rágta Huntington fülét míg az megelégelte és odavitte.

A Lecsupaszítva innen folytatódik. Tele van klissékkel és számomra holt unalmas volt, egészen a nyálasságig. Azt írta le amit egy csöpögős, habos-babos romantikus regényben a nő elvárna egy férfitől. Jonathan Huntington, a milliomos üzletember és puccos nemesi rang vármányosa a kis senki-semmi amerikai gyakornoklányt választja az üzleti partnere helyett, vesszen a biznisz, majd megélnek a nagybetűs "lamúrból". De hát természetesen Grace zsenialitása megoldást hoz a helyzetre és olyan bemutatót tart, hogy mindenki elájul tőle. Képzeld el, az egész nagy Huntington-apparátusban nem volt senki, de senki az ég egy adta világon, akinek egyetlen ötlete is lett volna, és micsoda szerencse, hogy ott volt ez az amerikai egyetemistalány.

Igazából már néhány hete olvastam a könyvet, és most azért jutott eszembe, mert ma egy másik Kathryn Taylor sorozat (Daringham Hall) első részének fogok neki, remélem még nyomokban sem fog hasonlítani erre... de hát ízlések és pofonok.

A sorozat részei:

1. Felszabadulva, Art Nouveau, 2015

További részek németül:

2,5. Erlöst

3. Verloren

4.  Verfürt

Emma Sayle - A maszk mögött

A zártkörű Killing Kittens erotikus klub alapítójának igaz története

Egy hírhedt klub, ahol a titkos partik vadabbak, mint A szürke ötven árnyalata… 

Egy hely, ahol az elegáns álarcok mögé rejtőzve szabadon engedheted legtitkosabb vágyaidat… 

Orgiák, ahol a nők irányítanak…

Emma Sayle átlagos lány: szerető otthonban nevelkedett, boldog gyermekkora volt, és állandó barátja van. Saját vállalkozását irányítja: partikat szervez. Ám Emmának van egy mocskos kis titka: ezek a partik nem szokványos összejövetelek. Dekadensek, hedonisták, és titkos helyszíneken kerülnek megrendezésre; ezek a partik a vágy és bujaság világába invitálnak, és a nők öröme áll a középpontjukban. Ezeken a partikon bármi megtörténhet.

Míg maga Emma szigorúan távol marad az események sűrűjétől, izgatottan látja, hogy minden egyes éjszaka vadabb, extravagánsabb és népszerűbb, mint az előző. Az már biztos, hogy jóhírét kockáztatnia kifizetődött. Ám minden változni kezd – és a következmények katasztrofálisak is lehetnek. Emma ugyanis megtudja, hogy a barátja megcsalja egy klubtaggal. Az élete kezd darabokra hullani… A szenvedély és gátlástalan bujaság örvényében van-e még remény, hogy egy napon rátalál az igazira?

Emma Sayle, a jó családból való úri lány, aki Katalin hercegnével járt egy iskolába, ebben a könyvében őszintén vall arról, hogyan hozta létre Nagy Britannia egyik legnépszerűbb erotikus klubját.

Art Nuveau, 2015

Eredeti mű: Emma Sayle, Suzanne Kerins – Behind the Mask, HarperCollins, 2014

Nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Nem azért amit képvisel, hanem azért mert ez egy öntömjénező, magafényező, képmutató önéletrajzi írás – ha egyáltalán  önéletrajznak lehet nevezni. A könyv több mint felét a részletesen leírt ilyen-olyan szexpartik töltik meg, ha nem lennének, az egész történet beleférne egy Harlequin-füzet méretű könyvbe.

Emma Sayle felfedezte a szex-ipar hiányzó szegmensét és azt pótolja. – brávó neki. A Killing Kittens nem kitaláció, létező vállalkozás, be lehet guglizni – én megtettem.

Az elején, amíg tényleg magáról beszél, hogy kicsoda, hogyan lett az aki és főleg miért,  még arra gondoltam, no, ez egy szimpatikus, jó humorú írás lesz. Utána a szexpartik leírása közötti szüneteket a saját szerelmi élete kitárásával tölti és dagonyázik az önsajnálatban, amiért sorozatosan minden pasija kihasználta és elhagyta. Nem vall túl nagy intelligenciára, ha azt képzeli, hogy valaha is el lehet vonatkoztatni attól, hogy ő milyen vállalkozást működtet, különösen, hogy ezt nyíltan felvállalta. Állítása szerint ő csak rendezi ezeket az orgiákat, de sosem aktív résztvevője, s hogy ezt nem igazán hiszik el neki, pech! Ilyen az emberi természet, tele van előítélettel és álszeméremmel.

Hogy a leírt orgiák vadabbak lennének mint A szürke ötven árnyalata erősen kétségbe vonom. Ezek orgiák, és semmi közük nincs az elmített könyvben szereplő szexuális viselkedési formához.

Zavar a kettős mércéje: elítéli a barátnőjét, Miss D.-t amiért arra használja az orgiákat, hogy gazdak pasikat szedjen fel, de azért ő sem különb: minden férfi akivel kapcsolata van dúsgazdag bankár vagy vállalkozó.

Továbbá az is zavar, hogy míg a könyvben szereplők nevét nem írja le – beceneveken futnak identitásuk megőrzése céljából –, addig nyugodtan és többször leírja Kate Middleton-ét. Igen, arról a Kate Middletonról van szó, akinek kinéz a korona. Vele miért tesz kivételt? Mert milyen jól el lehet adni a könyvét, ha szerepel benne egy jócsengésű név?

Emma Sayle létrehozott egy vállalkozást, ahol a nők szexuális igényein van a hangsúly. Ne izgasd magad feleslegesen, nem neked hozta létre, hanem a szépeknek és gazdagoknak… és első sorban a saját zsebének. A könyvet is azért írta....

W. W. Hallway - A bíbor lakosztály

   A lelkes és tehetséges újságírólány, Joanna Chandler egy bulvárlapban ír szerelmi jó tanácsokról és szexpraktikákról, miközben a címlapra jutásról ábrándozik. Amikor váratlan lehetőséget kap arra, hogy az első oldalon tudósíthasson egy botrányszagú előadásról, bomba sztorira számít. A nagy durranás azonban elmarad, reményeit romba dönti hűtlen partnere, életébe pedig berobban egy lenyűgözően vonzó, szellemes, ám bosszantó ismeretlen. Ryan Hill.

   A nem hétköznapi szexuális szokásokat kutató kultúrantropológus a nőkről vallott nézeteivel alaposan magára haragítja a lányt, aki ráadásul az állását is majdnem elveszíti miatta. Mégis vele kell oknyomozó riportra szövetkeznie, hogy aztán kalandozásaik során a férfi furábbnál furább erotikus klubokba csábítsa. Yana egyre mélyebbre merül a szenvedély birodalmába, feltárul előtte Ryan komor múltja, és súlyos titkok közelébe jut. Köztük a legveszélyesebb: mit rejt valójában a bíbor lakosztály?

Art Nuveau, 2015

   Második könyv amit a szerzőtől olvastam. Az elsőt sem igazán értettem, ezzel sem vagyok másként, bár történet egyszerű és minden szakasza, történése előre borítékolható.

   Joanna Chandler karrierjét építgető újságírólány. Frusztrálja, hogy állandóan összehasonlítják apjával, a híres publicistával, és állandó konfliktusban van volt egyetemi társával, aki ugyanannál a lapnál az “ütős” oldalakat szerkeszti, míg neki a mindenki által levetett női oldalak jutnak.

   A történet kezdetének napján pont ez a ronda munkatárs mondja vissza Ryan Hill szexuális szokásokra szakosodott kultúrantropológus előadásáról való tudósítást, csak azért mert tudja, Joanna (a könyvben többnyire Yana) aznap estére várja vissza munkaügyben hetekig távollévő barátját és meglepetéssel készül arra számítva, hogy a férfi végre feleségül kéri.

   Yana elmegy Ryan Hill előadására – rájön, hogy ezzel a férfivel futott össze fehérneművásárlás közben (fölösleges intermezzo, mint mondtam ez is kiszámítható volt). Nem tud odafigyelni arra, ami a teremben történik – nem is üli végig, mert esze az esti randin jár, ami rosszul végződik: leánykérés helyett szakítás. A történtek hatása alatt ír egy dörgedelmes cikket az antropológus előadásáról, ami negatív viszhangra talál úgy a médiában, mint az antropológus rajongói és követői körében.

   Innen kezdve a történet átmegy a BDSM viselkedés-forma ismertetésébe, a használt eszközök és módszerek szemléltetésébe, miközben fokozatosan derülnek ki apró kis titkok az antropológus kicsit sem egyszerű múltjából.

   Természetesen van több mellékszereplő is, akik ilyen-olyan formában megjelennek bizonyos történések alkalmával. Kiemelném a Becca (Yana barátnője, mesekönyv-illusztrátor) és Mike (Ryan barátja, neurológus) párost. Ők jópofák és nagyon szerethetőek.

   Minden jó, ha vége jó-alapon összecsapott a vége, véleményem szerint. A gonoszok elnyerik a  büntetésüket, a jók a jutalmukat: Yana leleplez egy közalkalmazottak által elkövetett csalást, belőle oknyomozó riporter lesz és ellenlábasát helyezik az ő helyére a női oldalakhoz, s mit tesz a sors: Yana volt pasija is bele van keveredve a botrányba és állását veszti. Mindenki boldog és elégedett… kivéve a titokzatos BDSM-klub tulajdonost – de az, szerintem, egy másik történet lesz.

   És hogy mi a “bíbor lakosztály”? Gyűjtőnév, azokra a valós vagy kitalált történetekre, szexuális fantáziákra, melyeket Ryan Hill kultúrantropológussal osztanak meg az általa is  kedvelt BDSM követői.

   Visszafogottan erotikus, nagy durranásoktól és vulgaritástól mentes olvasmány.

J. R. Ward - A bourbon királyai (A bourbon királyai 1)

A Bradford-dinasztia generációk óta uralkodik a bourbon fővárosában. Vagyonuk tiszteletet és kiváltságos helyzetet biztosít számukra, és életük a kasztrendszer szigorúan lefektetett szabályai szerint zajlik gőgösen terpeszkedő udvarházukban, Easterlyben. Az emeleten él a család, tetteiket a látszat alapján hatalmas vagyonuk és kitűnő ízlésük vezérli. A földszinten pedig a személyzet fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy fenntartsa a kifogástalan Bradford-illúziót. Ez a két szint sosem keveredhet… 

Ám Lizzie King, Easterly főkertésze, megszegi ezt a szabályt, és ezzel kis híján tönkreteszi az életét. Kezdettől tudja, hogy nem lehet jó vége, mégis beleszeret Tulane-be, a bourbondinasztia fekete bárányába. Fájdalmas szakításuk is csak azt bizonyítja a számára, hogy nem véletlenül tiltakozott az érzései ellen. 

Amikor két év távollét után Tulane hazatér, magával hozza a múlt árnyait, és senki sem vonhatja ki magát a következmények alól: sem Tulane gyönyörű és kegyetlen felesége; sem legidősebb bátyja, akinek a keserűsége és embergyűlölete szinte határtalan; sem a Bradford család feje, akinek az erkölcs semmit sem jelent, és múltjában szörnyű titkok rejtőznek. Ahogy az üzleti és érzelmi feszültségek egyre fokozódnak a családon belül, Easterly lakóinak élete visszafordíthatatlanul megváltozik. Az eseményeket csak a legravaszabbak élhetik túl.

Art Nuveau, 2015

Eredeti mű: J. R. Ward - The Bourbon Kings

Szerettem. Nagyon. 

Nem mesélek a tartalmáról, mert akkor még holnap is erről locsognék-fecsegnék. Érdemes elolvasni. Ezer arca van a könyvnek, nagy események és ezer apró dolog, aminek mind-mind jelentősége van. Egy adott pillanatban azon gondolkodtam, hogy na még mi az ami nem történt meg, mi jöhet még, mennyi szemétség lehet még a tökéletes család álcája mögé dugva . Mocskos titkok, mocskos történések és a képmutatás, rosszindulat, átverés magasiskolája.

Beszélgettünk a hölgyekkel, van akinek tetszett, van akinek nem - sőt! olyan is volt aki egyenesen a Dallashoz hasonlította. Ízlések és pofonok... 

Annyit még elmondhatok, hogy a gyilkos személyére vonatkozó fogadás-listán a gyógyszeres mámorban vegetáló Mrs Bradford négy szavazattal előzi meg a színesbőrű házvezetőt - legalábbis így, az első rész végén ez a hölgyek véleménye.

Folytatása mikor jelenik meg magyarul nem tudom, reménykedjünk, hogy még az idén, bár az angol eredeti megjelenésének dátuma is egyre tolódik: már júliusnál tartunk. Szerintem a következő rész is remek lesz: olvastam az ismertetőt a Goodreads-en: hazajön Maxwell is, lehet tovább keverni azt a bizonyos büdöset...