Kimberley Freeman - Parázs-sziget

1891-ben Tilly Kirkland viharos házassága tragikus véget ér. A bűntudattal küszködő lány a távoli Parázs-szigetre menekül, ahol a kis Eleanor Holt (Nell) nevelőnője lesz. Nell édesapja, a jóképű, özvegy börtönparancsnok felkelti a lány érdeklődését. Tilly küzd a múltjával, az érzéseivel és a titokkal, amelyet egész életében hordoznia kell. Aztán feltűnik a kertben egy furcsa rab, Hettie, és Tilly élete különös fordulatot vesz. De vajon minden az, aminek látszik? Több mint száz évvel később a bestsellerszerző Nina Jones igyekszik megírni soron következő könyvét. Ihletet keresve vonul el a Parázs-szigetre. Vagy lehet, hogy csak menekül? Vajon milyen bűnök nyomják a fiatal író lelkét?

A Vadvirágok lányai és az Álom-öböl szerzőjének legújabb családregénye ismét Ausztrália egzotikus tájaira csábítja az olvasót.

Athenaeum, 2016

Eredeti mű: Kimberly Freeman – Ember Island, 2013

Második könyvem a szerzőtől. Miután a Vadvirágok lányai-n keresztül megismerkedtem vele, eldöntöttem, hogy ennek a szerzőnek valamennyi könyvét olvasni akarom, rendre be is szereztem őket (Álomöböl, Aranypor), aztán sosem került sor az olvasásukra, mert mindig jött egy másik, egy újabb, egy olyan ami akkor épp jobban érdekelt.

A Parázs-sziget három nő – lényegében két nő és egy kislány – történetéről szól: Tilly Kirkland, Nell (Eleanor) Holt és Nina Jones. Bár két idősíkban játszódik, a 19. század végén és a 21. században, a három nő története mégis összefügg. Tilly Nell nevelőnője lesz miután Angliából és szerencsétlenül végződött házasságától elmenekül, Nell pedig a jelenben játszódó rész főhősnője, Nina dédanyja. Tehát a Vadvirágok lányaihoz hasonlóan itt is egy család két különböző generációjához tartozó nőkről szól a történet, de míg a Vadvirágok lányaiban nagyanya-unoka kapcsolatról beszélünk, itt a rebellis dédanya (akit mellesleg nagyon szivesen megismertem volna személyesen is, ha egy valós személy) és a jelenben élő dédunokáról szól a történet.

Szerkezetében is érdekes olvasmány, hiszen Nina maga meséli el a jelenben játszódó történéseket, Tillyről és Nellről a szerző mesél, de helyenként betekintést kapunk a korához képest meglehetősen érett és felnőttes gondolkodású Nell naplójába, aki zsenge kora ellenére is tudatában van annak, hogy az információ egyenlő a hatalommal.

Olyan kevés könyv cselekménye játszódik Ausztráliában, és annyira ismeretlen terület ez még nekünk, hogy már csak ezért is érdemes lenne elolvasni ezt a könyvet. Tilly Angliából ide menekül, az Ausztrália szubtropikális régiójához tartozó Parázs-szigetre, ahol a börtönparancsnok lányának  lesz a nevelőnője, ugyanis a 19. század végén ez a hely börtön-sziget. Érdekes látni majd, hogy mivé alakul át a sziget a 21. századra.

Nagyon-nagyon szépen megírt, sallangmentes  történet a női sorsról, szerelmekről, csalódásokról, esélyekről, egy másik világról. Leköti a figyelmet, mert egy olyan világról mesél, amit nem, vagy alíg ismerünk és nem egyérteműsíthető a végkifejlet. Igen, jó vége lesz, a boldog befejezéseket kedvelők megkapják amire várnak, de nem olyan módon, ahogy az várható lenne. És semmiképpen nem egy habos-babos történet.

Minden szereplőjét szerettem. Valamennyien jól megformált, eredeti figurák, a csitri Nelltől a morózus börtönigazgatóig, a szökevény Hettie-től a jelen történéseinek Ninájáig, Joe-ig, vagy a rámenős ügyvéd barátnőig.

Egyszerűen imádom az írónő stílusát, könyveinek nyelvezetét és biztos vagyok benne, hogy hallani fogunk még róla. Ajánlom mindenkinek, aki egy lélekhez szóló, szokatlan történetet szeretne olvasni – az erotikus olvasmányok kedvelői bele se fogjanak. S ha elolvastad a könyvet, akkor megérted miért is van itt Pangur Ban, a mesebeli fehér macska fotója...

Nekem ez újraolvasós lett, de hát ízlések és pofonok.

Lucy Kellaway - Forró túlórák

A tűzvédelmi oktatáson is fellángolhat a szerelem

Házinyúlra ​​nem lövünk – tartja a bölcs mondás, ám mégis mindenki hallott már munkahelyen szárba szökkenő titkos viszonyokról, melyek olykor csúfos szakítással vagy felmondással végződnek. Persze az is előfordul, hogy valaki a kollégái között találja meg élete párját. 

A nagymenő Atlantic Energy nemzetközi olajcég londoni központjában is irodai románcokról pletykálnak a folyosón. Itt dolgozik Stella Bradberry, aki két gyermeke felnevelése mellett ellentmondást nem tűrve küzdötte fel magát vezető pozícióba, és Bella Chambers, a fiatal titkárnő, aki egyedül neveli kislányát. Mindketten titkos viszonyba bonyolódnak munkatársaikkal, Stellát egy fiatal gyakornok, Bellát pedig a saját főnöke csábítja el (aki természetesen házas, és esze ágában sincs válni). És bár Stella és Bella is elbűvölő és intelligens, mégis olyan férfiakkal kezdenek, akikre rá sem hederítenének a cégközpont falain kívül… Vajon mi teszi mégis olyan ellenállhatatlanná az olajcég macsóit? És főképp, megéri kockáztatni értük a karriert és a családi békét? 

Lucy Kellaway igazi szakértője és vitriolos kritikusa a multis környzetnek, a Forró túlórák igazi szórakoztató olvasmány a munkahelyi kapcsolatok támogatóinak és ellenzőinek egyaránt.

Athenaeum, 2014, 2011

Eredeti mű: Lucy Kellaway – In Office Hours, 2010

Elég hosszú ideje tologattam már jobbra-balra ezt a könyvet, és bármilyen sekélyesnek is hangzik, az egyik ok az volt, hogy bűnronda a borítója. Az esetek túlnyomó többségében még az sem érdekel, hogy van-e borítója, ennek a könyvnek a színvilága taszított. Mivel most eljutottam arra a pontra, hogy mindegy milyen a csomagolás, csak ne legyen erotikus, mert kifutok a világból, gondoltam megpróbálkozom vele. Úgy egy este belenézegetek, s ha nem, akkor nem, még mindig elő lehet vakarni és újraolvasni egy régebbi, jól bevált könyvet.

Nem mondhatom, hogy megbántam a rászánt időt.  Azt sem mondhatom, hogy szuper volt, letehetetlen és alapjaiban megrengette a világomat, de több volt, mint amire vártam és elgondolkoztatott néhány olyan dolgon, ami itt van az orrunk előtt, nyilvánvaló, de elsiklunk felette, addig, amíg ott nem vagyunk benne… nyakig.

Miről szól ez a könyv? Arról hogy milyen hülyék tudunk lenni mi, nők. És arról, hogy milyen egy képmutató, mocsok világba élünk, ahol külön mérce van a férfiaknak és ugyanazért a tettért a nőket egy másikkal mérik. Mert ha egy férfi félrelép, akkor ejnye-bejnye, elheherésznek, de lényegében ő a falu bikája, neki szabad. Maximum figyelmeztetik, hogy legközelebb diszkrétebben intézze munkahelyi afférjait. Ha egy nő teszi meg, akkor ott van rajta a skarlát betű és ez egyenlő a szakmai és társadalmi öngyilkossággal. Nincs heherészés, nincs ejnye-bejnye, hanem menesztik.

Két történet, melyet felváltva kapunk. Két nő meséje, akik ugyanannál a cégnél dolgoztak és mindketten egy munkatárssal bonyolódtak viszonyba. Stella vezető beosztású üzletasszony, aki vegetáló családi életét némi extrával dobja fel. S ez az extra a fiatal gyakornoka. Bella, pedig nős főnökével folytat viszonyt, annak ellenére, hogy előző főnöknőjét ugyanazzal a nős férfival folytatott viszony miatt menesztették állásából és a fickó nem is egy nagy szám. Ő a másik nő. Az épp aktuális másik nő, aki akár okosabb is lehetne, mert ugye egyszer már megégette magát és gyermekét egyedül nevelő anya lett, valamint tisztába van a férfi és volt főnöknője közötti viszony minden részletével.

Ne dobálózzunk kövekkel, ne mutogassunk ujjal, ne háborodjunk fel. Egy kapcsolatba csak akkor léphet be egy harmadik személy, ha az már eleve meg van romolva valamilyen formában.

Amit a könyv elmesél bárkivel megtörténhet. Ha nincs is benne aktív szereplőként, minden bizonnyal mindenkinek van a tarsolyában legalább egy munkahelyi afférról szóló történet ami a munkatárssal, a szomszéddal, a baráttal történt.

Bár a címe meglehetősen sikamlós dolgokra utal, ez nem egy erotikus könyv. Előítéletek nélkül kell olvasni, és ízlések meg a pofonok…

Kati Heikkapelto - Védtelenül

Fekete Anna 2

Vérfagyasztó, irtózatos és rémisztően valóságos – egy rendkívüli thriller a krimi műfajának egyik legizgalmasabb új írójától.

Amikor egy idős férfit holtan találnak az út szélén – látszólag egy magyar bébiszitter ütötte el –, Fekete Anna nyomozó biztos benne, hogy többről van szó, mint egyszerű balesetről. Ahogy elkezdi felderíteni az egyre összetettebb ügyet, a nyomok az illegális bevándorlás szervezőihez, a drogkereskedőkhöz, gyilkosokhoz vezetnek. Amivel szembesül, az nemcsak a hitét fenyegeti, hanem az életét is.

Anna társa, Esko egy másik, de hasonlóan veszélyes nyomozásba keveredik egy bevándorló banda tevékenysége kapcsán, amely közben a kitoloncolási parancsok és razziák egyre növekvő feszültséget keltenek, és kétségbeesett cselekvésre késztetik a bandatagokat – illetve magát a rendőrséget is. Majd miután a hóban egy véres késre bukkannak, a két ügy úgy fonódik össze, ahogy arra senki sem számít. Egyre nő a feszültség, és nyilvánvalóvá válik, hogy Annáékon már nem segíthet az, hogy a törvény az ő oldalukon áll.

Athenaeum, 2016

Eredeti mű: Kati Heikkapelto – Soujattomat, 2014

Az írónő második, magyarul megjelent könyve a Kolibri után, ami a Fekete Anna sorozat első része. Ennek sem olvastam az első részét, de ebben a részben is megtudom, hogy Fekete Anna családja a szerbiai háború elől menekült Finnországba a Vajdaságból. Szerbiai magyarok, tehát nem meglepő sem a név, sem az időnkénti nyelvhasználat.  Valahogy nem éreztem azt, hogy hiányoznak információk az első rész miatt és emiatt élvezhetetlen a történet. Egyébként, a könyv ismertetőt közöl a szerzőről is, aki ugyan Finnországban született, de tökéletesen beszél magyarul.

Mint jeleztem, fogalmam nincs miről szól az első rész, ebben betekintést nyerünk a rendőrörs életében a két szálon is futó nyomozáson keresztül… ami lényegében ugyanoda vezet majd. És a rendőri munka mellett meg-megvillan a szereplők magánéletének egy-egy jelenete is, szemléltetendő, hogy azért a rendőrnyomozó is emberből van, beteg, vagy akár honvágya is lehet. A történet ugyan két szálon fut egy ideig, de kiszámíthatóan összefonódik majd, nem kell sokat gondolkozni ezen… és nagy durranások sincsenek benne.

Krimikedvelőknek ajánlott. Engem egy kicsit a Richard Castle történetekre emlékeztetett, bár nem mondanám, hogy krimiszakértő lennék, nem vagyok a műfaj elkötelezett kedvelője.

Illegális bevándorlás, drogok, gyilkosság – és hangyányi magánélet. Ha mindez bejön neked akkor ki ne hagyd a könyvet, aminek van egy harmadik része is… joggal reménykedhetünk, hogy az első kettő után azt is megjelenteti a kiadó.

 A Fekete Anna sorozat részei:

1. Kolibri

Athenaeum, 2015

3. Tumma

(magyar megjelenésről még nincs hír)

Lana Millan - Átkozott Hannah Brown

Hannah Brown televíziós szerkesztő, aki – ha nagyon muszáj – műsorvezetőként is megállja a helyét. Makacs, akaratos, többnyire magával is elégedetlen, esendő nő. Időnként fenemód kritikus, a barátaival is kíméletlen, mégis jószívű, és gondoskodik azokról akiket szeret. 

A boldogság keresése nehéz feladat, főleg ha az ember a saját vágyaival sincs teljesen tisztában. Hannah botladozó, gyakran elbizonytalanodó, ám a céljait és a szerelmet kitartóan kereső, szerethető figura, aki gyakran bajba kerül, de kimászik belőle, hogy a gyökerei kutatásának kellős közepén egyszer csak magát és a társát is megtalálja.
Ismerős a helyzet? Lányok, vigyázzatok!

Ez a hol fanyar-humoros, hol keserű, hol édes, de mindenképpen izgalmas lányregény veletek is megtörténhet! Nem biztos, hogy egy szép napon a kezében karácsonyfatalpat szorongató, félmeztelen szexistent találtok az erkélyeteken, de jobb, ha nyitva tartjátok a szemeteket, mert bármelyik kanyarban rátok kacsinthat az élet egyik pajzán kihívása vagy öröme. 

Kinek-kinek a magáé.

Athenaeum, 2015

Akkora reklámja volt és annyira ájuldoztak érte... s a fülszövege is nagyon tetszetős (és megtévesztő).

Olvasmány a hosszú hétvégére, ha jobb dolgod nincs. Vegyes érzésekkel gondolok rá, azt hiszem rég kinőttem az ilyen típusú könyvekből. Szeretem a chick lit műfajt, de ez még annál is könnyebb, olyan amit például hosszú úton olvasol a vonaton, mert nem köt le annyira, hogy a vonat zakatolása és rázkódása idegesítsen és megzavarja a műélvezeted… vagy olvasod, ha álmodozó tizenéves vagy és még mindig hiszel a királyfiban fehér lovon – bár értesüléseim szerint a Maddox fivérek toronymagassan a fehér lovas herci fölött állnak mostanság.

Ez a könyv egy Londonban játszódó modern tündérmese, csöpögős és giccses. Ugyebár a két családot sújtó átok, amit csak egyféleképpen lehet helyrehozni… a jósnő, a hiper-szuper rendes Clive, aki olyan mint egy herceg: jóképű, dögös, csodálatosan viselkedik… csak valójában egy újabb undorítóan gazdag, nőcsábász fickó.

Nem mondom, hogy nagyon oda voltam a könyvért, háromszor kell elolvasni: először, utoljára és soha többé. Nyomokban fellelhető benne a helyzeti humor, bár ahogy néha Hannah, a főszereplő viselkedik nem igazán mesebeli hősnőre vall és kicsit sem humoros. Semmiképpen nem egy Csipkerózsika, mert undok, szarkasztikus és a kötelező legjobb barátnői sem éppen szerethetőek.

Amit pozitívumként értékeltem az a tény, hogy saját maga fele is  vannak undok megnyílvánulásai. De ennyi, mert ez így, ahogy meg van írva, soha senkivel meg nem fog történni, előre borítékolom.

A szerzőről semmit nem tudni, lehet nem is fogunk több infóhoz jutni, mert első könyves marad.

Mint mondtam, egyszer olvasható, könnyű írás, a humora és a cseppnyi misztérium teszi azzá (bár én azt a családi átkos dolgot sem pontozom)… ha épp más dolgod nincs és jobb nem akad, nézz bele. De hát ízlések és pofonok...

Kimberley Freeman - Vadvirágok lányai

Emma, a londoni balett gyönyörű és sikeres balerinája egy nap súlyos térdsérülést szenved. Ígéretes pályafutásának váratlanul vége szakad, szerelmi élete romokban, álmai szertefoszlanak. Menekülni szeretne a sorsa elől, ha kell, egészen a világ végéig. Egy titokzatos nagymamai örökség azonban mindent megváltoztat, és Emmát a zajos nagyvárosi életből egy varázslatos és ismeretlen földi édenkertbe repíti, ahol minden másképp van. Ami ott várja, az gyönyörű és rémisztő is egyben. Szenvedélyes szerelmek, sötét titkok és kegyetlen hazugságok szövevényes hálója, amit a családja generációkon át hordozott. És egy síron túli üzenet, ami felforgatja az életét, és erőt ad az újrakezdéshez. Megörökölhetőek a titkok? És a fájdalom? Átadhatja egy anya a lányának a boldogságot vagy akár a szerelmet?

Atheneaum, 2013

Eredeti mű: Kimberly Freeman – Wildflower Hill

Nem mostanában olvastam, de az este új olvasnivalót kerestem és ismét megláttam. Határozottan olyan könyv amit újra lehet és kell olvasni, és amit – méltatlanul – kevesen ismernek. Különösen ajánlom Zsu-nak, aki szeret családregényeket olvasni, bár a könyv csak a nagymama és az unoka történetét meséli el.

Ez egy olyan könyv amit olvasnod kell, annak ellenére, hogy nem divatos, szorongásokkal és depresszióval teli amerikai tiniregény, sem erotikától csöpögő, lelkiző szerelmi történet… és nem is könnyű olvasmány.
    A történet két szálon fut: jelen és múlt, Emma - az unoka és Beattie - a nagymama története, kezdve attól a pillanattól, amikor Beattie Blaxland fiatal házasként, jobb élet reményében megérkezik Ausztráliába, egészen addig, amíg Emma a lesérült balerina, megtalálja a saját boldogságát. Ausztrália, a 20-as-30-as évek “ígéret földje”, ami hírével ellentétben pontosan annyira tele van előítéletekkel és képmutató emberekkel mint bármely más hely a világon – ide érkezik Beattie, időben innen indulunk.

    Lesz akinek a történetről Barbara Taylor Bradford Emma Harte saga-ja fog eszébe jutni, de ez a könyv akkor is más (szerintem jobb, pörgősebb – márcsak azért is, mert itt egyetlen kötet elég volt ahhoz, amihez Bradfordnak sok), bár Beattie Blaxland is felépít egy birodalmat a semmiből, akárcsak Emma Harte… és Beattie egy kicsit olyan konok, célratörő és erős nő, mint Scarlett O’Hara.

Nem tudnám megmondani, hogy kit szerettem jobban: Emmát vagy Beattie-t. Más-más személyiségek, más volt az életútjuk, ami pedig közös bennük, az az erő az újrakezdéshez.

Kár lenne kihagynod, mert egy teljesen más világot fogsz megismerni.

Rachel Gibson - Szerelmi katasztrófák (Hokisok 4.)

ELSŐ KATASZTRÓFA: FÉRFIAK 

Faith Duffy nehéz kamaszkor és nagy pofára esések árán tanulta meg, hogy a szerelemben nem szabad hinni, mégis egy nagyon gazdag és nagyon öreg férfi tökéletes társa lett. A férfi halála után azonban nem maradt neki más, csak a társtalanság és a magányos éjjelek. No meg egy nagy halom pénz és egy profi jégkorongcsapat. Pedig Faith nem is szereti a hokit!

MÁSODIK KATASZTRÓFA: SZENVEDÉLY

Ty Savage-ot a halálos vonzereje és még halálosabb jobb horga méltán teszi az amerikai és kanadai a hokirajongók kedvencévé. A játékos szeme előtt azonban csak egyetlen cél lebeg: megnyerni a Stanley-kupát. Nagyon nem vágyik rá, hogy egy buta liba keresztülhúzza a számításait.

HARMADIK KATASZTRÓFA: SZERELEM

Faith és Ty első látásra megutálják egymást, mégsem tudnak szabadulni a másiktól. Egy gyenge pillanatban engednek a kíváncsiságnak, és kiderül, hogy Ty több mint amennyit az izmos test és a profizmus látni enged, és Faith sem az a buta ex-playmate. Viszonyról azonban szó sem lehet, ha pedig még egymásba is szeretnének, az kész katasztrófa lenne!

Athenaeum, 2016

Eredeti mű: Rachel Gibson - True Love and Other Disasters, 2009

Hoki... ha az ember lánya egy olyan helyen él, ahol két-három szomszédos baráti országnak kell összeállnia, hogy egy mini-hokibajnokság összejöjjön, és a bajnok csapat hozzávetőlegesen azonos a nemzeti válogatottal, akkor ez a sport annyira merőleges neki mint a tehénnek a balett. Nem mondanám, hogy okosabb lettem hokiügyben, vagy megszerettem a sportágat miután elolvastam négyet a hat kötetes sorozatból - bár szoktam idétlenkedni a jégen. Igen, igen... a szokásos nyűg, mire megjelenik még egy könyv, az előzőkre csak nyomokban emlékszem. Mondjuk ez esetben ez nem is olyan baj, hisz egyetlen utalás van az előző részekre: a második könyvben szereplő Jane Alcott (mostanra már Mrs. Martineau) interjút készít a főhősnővel.

 Síma, nagy durranások nélküli szerelmi történet, sok-sok hokival vegyítve – amit, gondolom én, mindenki más ért, akinek az országa rendelkezik jégkorong-kultúrával. A cselekmény bonyolítása helyett az írónő inkább a szereplők lelki világával és az öltözködésükkel foglalkozik. Főleg az öltözködésükkel. Tele van a könyv rejtett reklámmal. Nem tudom, hogy ez a termékmegjelenítés szándékos volt, mert megfizették érte, vagy egyszerűen sznobizmusból hemzseg a világmárkáktól a könyv. Hát mit érdekel engem, hogy amikor Ty Savage belépett a helyiségbe a garbója nyakán ott volt-e az ismert sportszergyártó pipa alakú márkajelzése vagy sem? Azt is megértem, hogy Faith azért hurcol állandó jelleggel magával egy kalapdobozt, mert anno, egy repülőzés alkalmával elhagyták a csomagját és a dobozban nem kalap van, hanem a legszükségesebb dolgai és értéktárgyai, de minden egyes alkalommal, amikor máshol szándékszik éjszakázni, le kell írni, hogy a kezébe hozta Louis Vuitton kalapdobozát (esetenként Louis Vuitton gurulós bőrőndjét is)?  Ez csak enyhe szemléltetés volt, mert ha Faith épp vásárolni megy, akkor valamennyi márkabolt neve fel van sorolva.

Azt is el tudom képzelni, hogy ezzel akarta szemléltetni mi mindent engedhet meg magának a szegény sorból származó Faith, aki sokat megélt mielőtt a hokicsapatot megörökölte. Anyja maga is sztriptíztáncosnő volt, senki nem tudja már számontartani hány férjjel és szeretővel, és aki nem tud felnőni még az ötvenes éveire sem, hanem Marvin Gaye zenéjére kemény szex-maratonokat teker le a főhős apjával. Mindezt teszi Faith lakásán... és van egy idegesítő ölebe is.

Faith, az ex-sztriptíztáncosnő, ex-playmate, ex-kirakatfeleség megörökli a Chinooks hokicsapatot 51 évvel idősebb féjétől, aki bizony nem az IQ-ja, hanem a mellbősége miatt vette felelségül. A megboldogult családja eddig is utálta, most azonban kéjes örömmel alázzák meg valahányszor alkalmuk van rá, az ismerősök hátat fodítanak neki, kizárják minden olyan puccos alapítványból és helyről aminek tagságát megboldogult férje millióinak és státuszának köszönhetett. És maradt a hokicsapat...

A főszerepő Ty Savage bizonyítani akar. Első sorban azt, hogy jobb játékos mint amilyen az apja volt és egyetlen cél lebeg előtte: a Stanley kupa, mert ez az egyetlen dolog amit kimaradt az apja életéből, tehát az egyetlen mód arra, hogy bebizonyítsa ő a jobb. Egy ideig ellenáll Faith iránti vonzódásának... de semmi nem állíthatja meg a boldog végkifejletet, még a megboldogult férj meglehetősen ronda fiának mocskos zsarolása sem.

Jópofa, humoros könyv, nem kell sokat gondolkozni rajta, bár – szerintem – a vége kissé elfusizott volt, mintha már unta volna a történetet és egy merész húzással, na legyen már vége.

A sorozat körábbi kötetei:
1. Jégbezárt szívek, 2010
2. Jane vékony jégen táncol, 2011
3. Valentin nap és egyéb őrültségek, 2015
A sorozat magyarul még meg nem jelent részei (Reménykedjünk!!!)
5. Nothing But Trouble
6. Any Man Of Mine

S mivel zeneszámokat is említ a könyvben, hallgassátok meg azt, ami kétszer is felhangzik az arénában...