Lucy Score – Amit sosem fedünk fel

Knockemout 2

   A Morgan fivérek közül mindig is Nasht tartották a jó fiúnak: ő a megbízható rendőrfőnök, mindenkire kedvesen mosolyog, és ott segít, ahol tud. Azonban Nash épp egy lövöldözésben szerzett sérüléséből lábadozik, és az eset óta pánikrohamok és rémálmok kínozzák. Nem önmaga többé, de képtelen segítséget kérni a szeretteitől.

   Kerüli az embereket, és ez épp kapóra jön új, dögös szomszédjának, Linának, aki szintén nem vágyik mély beszélgetésekre vagy tartós emberi kapcsolatokra, csupán feltűnés nélkül szeretné elvégezni a munkát, ami miatt a városba érkezett. Csakhogy találkozásuk első pillanatától kezdve mindketten tudják, hogy nagyon nehezen tudnak majd szimplán jó szomszédok maradni. Vajon Lina képes lesz ellenállni Knockemout bájának és Nash sármjának? És képesek lesznek megőrizni legféltettebb titkaikat egymás előtt – a titkokat, amelyek mindent tönkretehetnek?

   Lucy Score második Knockemout-regénye legalább annyira humoros, izgalmas és szexi, mint az Amin sosem leszünk túl.

Alexandra, 2023

Eredeti cím: Things We Hide from the Light, 2023

   Folytatódik Lucy Score Knockemout sorozata Nash és Lina történetével. Nem írtam semmit az első részről, bár nem volt rossz, de annyira jó sem, hogy erőt vegyek krónikus lustaságomon és olvasás helyett bejegyzést írjak róla.

   Kicsit aggódtam mielőtt belefogtam ennek a résznek az olvasásásba, mert az előző annyira nem hagyott nyomot bennem, hogy elgondolkodtam az újraolvasáson, de szerencsére néhány dolog visszajött az olvasás során. Hogy ismerni kell-e az előző rész történéseit ahhoz, hogy ez élvezhető legyen? Nem igazán, de nem is árt, mert a szereplők nagy része ugyanaz, csak a főhősök személye változott, bár velük is találkozhattam már a korábbi részben.

   S ha már a főhősöket említettem, akkor ismerkedjünk is meg velük. Először is itt van Nash Morgan, a helyi rendőrfőnök, a korábbi részből megismert Knox Morgan testvére. Ragaszkodnak egymáshoz, de kapcsolatuk nem felhőtlen, s néha verekedésbe torkollik. Mert ugye, az igazi férfiak így rendezik el dolgaikat. S ha épp nem verik egymást, akkor szeretetük trágár beszédben nyilvánul meg, mert ettől igazi macsó egy férfi. Egyébként az egész történetre jellemző volt a trágár nyelvezet, nem irigyeltem a fordítóját.

  Nash rendőrfőnök épp poszttraumatikus stressz szindrómában szenved egy korábbi lövöldözés miatt, amire sajnálatos módon nem emlékszik. S hogy a dolgai bonyolódjanak, nem elég neki a minden lében kanál idős szomszédasszonya, púpnak a hátára beköltözik a ház üres lakásába Lina, Knox régi barátnője, akinek egészen izgalmas foglalkozása van: lopott tárgyakat kutat fel egy biztosítónak. Ezt természetesen nem köti senki orrára, hanem ködösít, mellébeszél. S mint a történet során kiderült, Lina és Nash esetében nem csak az instant vonzalom a közös, hanem ugyanazt a fazont akarják kézre keríteni, egymástól független okok miatt.

   Nos, a történet akár jó is lehetett volna, mert volt benne kellő mennyiségű izgalom, csavar, sőt humor is. De, mert kell elnnie egy de-nek is. Szóval számomra jobb lett volna a pornográfiát is megszégyenítő szexjelenetek nélkül, legalább is felét símán kihúztam volna, s még akkor is maradt volna elég, hogy a zsáner rajongói kielégítve érezzék magukat. S lassan unom már azokat a férfi karaktereket, akik csak attól érzik magukat kellően férfiasnak, ha megmondhatják egy nőnek, hogy mit csináljon, mintha az illető hölgy gyengeelméjű lenne. Lina nem az, hanem egy nagyon is erős nő, akit nem kényeztetett el az élet, de azért még nem sírja tele a könyvet lelki mizériáival, bár szívleállásának történetét azért néhányszor elmeséli a történet során, s ez az ismétlés azért idegesítő volt. Mint ahogy idegesítő volt a „nem szabadott volna” kifejezés is (sok volt belőle a szövegben). Annyira, hogy megkerestem egy nyelvész professzor ismerőst (ugye milyen jó, ha az ember lánya jó viszonyt ápol volt osztálytársai szüleivel?), hogy megérdeklődjem helyes-e ez így. Szerinte a köznyelvben elfogadott, de irodalmi nyelvezetben a „nem lett volna szabad” kifejezést javasolta. Nos, az vitatható, hogy Lucy Score jelen írása mennyire irodalom. Zavar az is, hogy a fordító következetesen a „barber” szót használta a jó régi magyar borbély helyett – de legalább következetes volt, s valahogy azzal a vagus ideggel sem vagyok kibékült, mert vagy lefordítjuk az egészet magyarra és lesz belőle bolygóideg, vagy hagyjuk szépen az egészet latinul, mert milyen puccosan hangzik, hogy nervus vagus.

   
   Én igazán szeretem a hosszú könyveket – ez 640 oldal –, abban az esetben, ha nem tömik meg lepedőszaggatással. Reménykedtem, hogy ez a túlzott és explicít erotikára való törekvés is el fog múlni, mint annyi minden más, de úgy néz ki, ez nem akar.

   Igazándiból nem volt rossz maga a történet, mert minden klisét megragadott, hogy működöképessé tegye: mentett cuki kiskutya, motorosbandák, nehéz gyermekkor, s így tovább. Ha kicsit visszafogta volna a trágárságot, meg a mellveregető macsóságot a férfi szereplői esetében s akár jó is lehetett volna. Pillanatnyilag úgy érzem, hogy nem vagyok érdekelt a következő részben, de ki tudja?

Adam Kay – Sokkterápia

   Az orvos, aki szögre akasztotta a fehér köpenyt

   Adam Kay (Ez fájni fog, Mert szülni karácsonykor kell) legújabb könyve, a Sokkterápia szórakoztató és olykor szívfájdítóan személyes sztorijai arról szólnak, mi történik, amikor egy orvos szögre akasztja a fehér köpenyt, de a szakma fogva tartja. Továbbá arról is, hogy milyen volt orvostanhallgatónak lenni a 21. század elején, mi történik, ha feltépjük a régi sebeket, és megvizsgáljuk az újakat, és hogy az orvosi diagnózis olykor önvallomás is.

   A Sokkterápia Nagy-Britannia kedvenc mesélőjének legviccesebb és egyúttal legmeghatóbb könyve.

Athenaeum, 2023

Eredeti cím: Undoctored: The Story of a Medic Who Ran Out of Patients, 2022

   Adam Kay harmadik magyar nyelven megjelent könyve, mindhármat olvastam, és be kell vallanom, hogy egyre kevésbé tetszik, amit produkál. Az első (Ez fájni fog) valami új volt, mondhatni egyedi a könyvpiacon, szórakoztatott is, meg nem is, mert mint szakmabeli, szembesültem azzal is, hogy ott bizony erős csúsztatások is vannak – elképzelhetően a poén kedvéért. Utána jött a Mert szülni karácsonykor kell, és néhány oldal után abbahagytam, mert egyszerűen már nem érdekelt. Hosszú idő elteltével vettem ismét kezembe és végigolvastam, annak ellenére, hogy nem kedveltem.

   S akkor most itt van ez a harmadik könyv is, ami ugyanazt a témát járja körbe: az egészségügyet, mert abba bármikor, bárhol ezen a világon jól bele lehet állni és szapulható naphosszat. Igen, sehol a világon nem tökéletes az egészségügyi ellátás – még a magánszektorban sem, ami bizony sok pénzbe kerül –, de Kay hátat fordított a szakmának saját elhatározásából, akkor engedje már el.

   Kay mostanában humorista, forgatókönyvíró. Semmit nem láttam azok közül, amikben valamilyen formában közreműködött, őt magát sem egyetlen fellépésén sem, tehát csak és kizárólag azokra az érzésekre támaszkodom, amiket a könyvei váltottak ki. Az első az a dögunalom. Mert Kay harmadik könyve sem szórakoztató, sem vicces nem volt. Lassan kifogy a volt szakmájához kapcsolódó vicces vagy megbotránkoztató történetekből (mindenkinek van ilyen, nem ő találta ezt fel), 

   Nem értem honnan jött a magyar cím (Sokkterápia), mert ennek igazándiból semmi köze nincs semmilyen terápához és a sokkhoz sem, ha nem számítom azt, hogy sokkolóan unalmas és (tengernyi jóindulattal) középszerű volt. Egyszerűen már nincs mondanivalója, ezért váltakozva olvashattam szösszeneteket zűrös magánéletéről és orvosi valamint későbbi humorista pályafutásáról. Bár hozzá kell tennem, hogy ez a kötet inkább magánéleti dolgokra helyezi a hangsúlyt és nagyon kevés az egészségügyi pályafutásához tartozó sztorit tartalmaz. Továbbá belekeverte a covidot is, amivel mellesleg igaza van, mert Nagy Britannia nem kezelte okosan a járványt, arról a nyájimmunitásról álmodozva, ami a SARS-fertőzés esetében nem alakul ki. Ez a melléfogás sok emberéletbe került. Valamint abban is igaza van, hogy a formaldehid iszonyúan büdös, és a szaga jó ideig elkíséri az embert, hogy az orvosok a legrosszabb betegek (tisztelet a kivételnek), hogy maguknak sokkal könnyebben felírják az antibiotikumot, mint a páciensnek.

   Ha csak fele igaz a kínos vagy zűrös magánéletéről megosztott történeteknek, akkor... jobb ha ezt le sem írom. Értem én, hogy ő csak családi nyomásra választotta az orvosi hivatást, de ha abbahagyta, mert nem érezte életcéljának az orvoslást – és ezért tisztelni tudom –, akkor engedje el és pont.

   Nyilvánvalóan nem kedveltem, ezért nem is ajánlom, de ízlések és pofonok...

A szerző első könyvéről itt olvashatsz: Ez fájni fog

Tessa Dare – A hercegné alkuja

   Tessa Dare A lány és a herceg című sorozatának első részével mutatkozott be a magyar olvasóknak, mely a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg.

   Tartsatok velünk blogturnénkon és tiétek lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv!

   Ashbury hercege visszatér a háborúból, de az arcán és a lelkén is nyomot hagyó sérülések miatt teljesen megváltozik az élete.

   Magányosan és keserűen telnek a napjai; éjjelente céltalanul bolyong London utcáin, halálra rémítve a környékbelieket, még az útonálló banditákat is. Van azonban egy kötelessége, aminek eleget kell tennie: gondoskodnia egy örökösről, és ehhez mindenekelőtt találnia kell egy feleséget. Amikor Emma Gladstone, a plébános lányából lett varrónő menyasszonyi ruhába öltözve megjelenik a könyvtárszobájában, a férfi úgy dönt, hogy ő pont megfelel a célnak.

   Világos szabályokat állít fel:

◆ csak éjszaka lesznek férj és feleség, a sötétben ◆ csókolózásnak helye nincs ◆ a harci sérüléseiről nem eshet szó köztük ◆ de ami a legfontosabb: miután Emma terhes lesz, soha többé nem kell egy ágyban aludniuk.

   Emma viszont nem egyszerű eset. Neki is megvannak a maga feltételei:

◆ minden este együtt vacsoráznak ◆ és beszélgetnek ◆ sőt kedvükre tréfálkoznak egymással, ahogy férj és feleség szokott ◆ de ami számára a legfontosabb: ha megismeri a sebek mögött rejtőző férfi valódi arcát, és beleszeret, az minden szabályt felülírhat.

Könyvmolyképző, 2023

Eredeti cím: The Duchess Deal, 2017

Megrendelhető    Beleolvasó

   Tessa Dare neve teljesen ismeretlen volt számomra, amikor a Könyvmolyképző Kiadó felajánlotta blogturnéra a könyvét. Történelmi romantikus, tudtam, hogy el fogom olvasni, de volt bennem egy egészséges adag kétely, mert tavaly a zsáner két olyan könyvét is olvastam, ami sok szempontból lennebb volt a béka hátsójánál, hiába volt borítóján addig más zsánerben alkotó „celebek” neve. S akkor mondta egy bloggertárs (Tünde, ha jól emlékszem), hogy ebben nem fogunk csalódni, essünk neki.

   “A sors egy örök premenstruációs hisztériával küzdő, szívtelen boszorkány.”

   Mit mondjak, az első öt percben megvett kilóra, és le sem tettem a kezemből míg ki nem végeztem.

   Igen, számtalanszor elhangzott már, hogy ez olyan mint a Szépség és a Szörnyeteg újragondolva. Na, és? Nem az első és minden bizonnyal az utolsó sem lesz a sorban.  

   Ugyebár van egy hercegünk, aki a háborúban megsérült, s már nem az a fess úriember, akiért a nők ájuldoznának, s versenyt futnának azért, hogy a felesége lehessenek. Még akkor sem, ha ezzel hercegnék lehetnének. S van egy paplányból lett varrónőnk, akit a sors és egy át nem vett menyasszonyi ruha őhercegsége útjába sodor. Ebből pedig az lesz, ami: egy kölcsönös megállapodás, minek értelmében a herceg megkapja az örökösét, a szegény varrólánynak pedig soha többé nem kell mások ruhája fölött görnyednie. Itt nincs szó érzelmekről, ez egy kőkemény üzleti megállapodás, ami természetesen nem úgy alakul ahogy a felek elképzelték. Különösen azért nem, mert Emma, a hősnő, nem adja fel, és túllát a torz külsőn, a tömény szarkazmuson, és minden szempontból meg akarja ismerni azt az embert, aki a hajthatatlanság maszkja mögött van

   „– Ma este mindenben tartjuk magunkat az egyezségünkhöz, és kizárólag a feladatra koncentrálunk – közölte szárazon. – Beteszem, kiveszem, és végeztünk.”

   Dare remek karaktereket hozott létre, s ez alatt nem kizárólag a történet főhőseit értem, hiszen mellettük számos olyan mellékszereplőt alkotott, amelyekre minden bizonnyal emlékezni fogunk. Ilyen például a herceg komornyikja, vagy a tér túloldalán lakó különc Lady Penelope, aki sebesült állatokat gondoz otthonában, és soha többé nem akar megválni tőlük. Vagy a lady barátnői, akik legalább annyira különcek, mint ő maga. Mi több, tovább fokozta az amúgy is pörgő cselekményt egy macskával is, amit Emma csupán a herceg bosszantására szedett össze az utcán, a vadóc szőrzsák pedig olyan helyzeteket teremtett, melyeket nem igazán lehetett nevetés nélkül megállni.

   Ez két olyan ember kapcsolatának története, akiket egyáltalán nem kényeztetett el a sors. A herceg fél oldala megégett, sokan az emberek közül iszonyodnak tőle, saját magát is szörnyetegnek látja. Emma pedig megfizette naivitásának árát, és a viszonylag kényelmes életét kemény munkával és száműzetéssel cserélte fel. S annak ellenére, hogy két tragikus sorsú emberről szól, a történet nagyon szórakoztató a szellemes párbeszédek, a helyzeti komikum, a humor és nem utolsó sorban a színes, nagyon szerethető karakterek miatt.

   A hercegné alkuja tulajdonképpen egy négy részből álló sorozat indítókötete, s mivel nagy részét arcomon idióta vigyorral olvastam, abban reménykedem, hogy hamarosan a folytatásokat is olvashatjuk magyar nyelven is, mert kár lenne kihagyni.

   Imádtam!

   Játékunk a Könyvmolyképző Kiadó Arany Pöttyös sorozatához kapcsolódik. A turné minden állomásán egy fülszöveg részletét találjátok, a ti feladatotok pedig az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a könyv címét és szerzőjének nevét.

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

   Szabad szellemű, nyughatatlan anyja halála után Lucy Kincaid, hátrahagyva addigi életét, elindul Virginia egyik kopottas kisvárosába, Cape Hudsonba, hogy megnézze az örökségét. Egy ház az, aminek addig a létezéséről sem tudott, és amit egy teljesen ismeretlen nő hagyott rá.

a Rafflecopter giveaway

09.30 - Betonka szerint a világ…
10.02 - Utószó
10.04 - Hagyjatok! Olvasok! (e)
10.06 - Olvasónapló
10.08 - Dreamworld (e)

Sarah MacLean – A számkivetett herceg

   A szerencsejáték szabályai 3

   A szerencsejáték szabályai sorozat harmadik részének főszereplője Temple, akinek szó szerint feléled a múltja. 12 év után felbukkan a szépséges Mara Lowe, akiről úgy tudják, hogy Temple megölte őt, és kihagyhatatlan egyezséget ajánl a férfinak. Kövessetek minket Sarah MacLean történelmi romantikusának blogturnéján, illetve játsszatok velünk, ugyanis a Könyvmolyképző kiadónak hála egy szerencsés olvasónk meg is nyeri A számkivetett herceg egy példányt!

   Egy ​herceg, akinek oda a jó híre…

   Temple-t azzal vádolják, hogy meggyilkolta Mara Lowe-t az esküvője előtti éjszakán, ő azonban nem emlékszik semmire. A férfi azóta, immár tizenkét éve nagy vagyonra és hatalomra tett szert London legexkluzívabb kaszinójának tulajdonosaként, feloldozást azonban nem kapott – egészen addig, amíg egyik este meg nem jelenik Mara, hogy felajánlja az egyetlen dolgot, amire a férfi vágyik.

   Mara tervei között nem szerepelt, hogy valaha is visszatér abba a világba, amelyet maga mögött hagyott, de amikor az öccse súlyos adósságot halmoz fel Temple kaszinójában, kénytelen ajánlatot tenni a férfinak: a nyilvánosság elé lép, hogy elmondja az igazságot. Azt, hogy a férfi nem gyilkos.

   Az alku kecsegtetőnek tűnik, azonban Temple-nek be kell látnia, hogy nem lesz egyszerű dolga ezzel a titokzatos, őrjítő nővel, aki láthatóan bármit képes kockára tenni a számára fontos dolgokért. Temple minden erejével igyekszik ellenállni Marának, és megóvni a saját szívét.

   Vajon mindenki megkapja, amit szeretne?

Könyvmolyképző, 2023

Eredeti cím: No Good Duke Goes Unpunished, 2013

Megrendelhető         Beleolvasó

   Sarah MacLean nevével először 2013-ban találkoztam, amikor a Könyvmolyképző Kiadó megjelentette A csábítás kilenc szabálya című könyvét, és ez bizony szerelem volt első olvasásra! Ha jól számolom, azóta épp a nyolcadik MacLean könyvnél tartunk magyar nyelven, és én továbbra is kedvelem a stílusát, humorát, ahogy a szálakat szövögeti – bár nem minden könyvét imádom.

   A számkivetett herceg egy sorozat harmadik része és mondom/írom, amit ilyenkor szoktam: önálló történetként is megállja a helyét, nem szükséges az előző könyvek cselekményét ismerni ahhoz, hogy a történet élvezhető legyen, de nem is árt, mert az előzmények ismeretében az olvasónak indulásból van némi fogalma arról, hogy kicsoda is Temple, és milyen szerepe van a kaszinóban.

   A sorozat főhősei közül talán Temple történetére voltam a legkiváncsibb – most már a Chase sztorijára vagyok kiváncsi, s aki olvasta A számkivetett herceget, az azt is tudja, hogy miért. Sőt! A történet cselekményéről sem fogok mesélni, hiszen a fülszöveg elmondja a lényeget, tehát maradtak a szereplők.

   Temple már a sorozat első könyvétől kezdve magának való, kicsit titokzatos, egy olyan figura, aki beletörődött sorsába. Most viszont azt is megértettem, hogy miért lett olyan, amilyen. Azt is megértettem, hogy miért enged Mara Lowe követeléseinek, hiszen nincsen semmilyen emléke arról az éjszakáról, amikor állítólag meggyilkolta Mara Lowe-t, azt a nőt, akit az apja éppen feleségül venni készült. Szüksége van arra, hogy tudja mi történt azon az éjszakán, erre pedig csakis a nő adhatja meg a választ.

   Mara Lowe... nos ő már más lapra tartozik. Megértettem, hogy ő csak szabadulni akart egy olyan házasságtól, amibe az apja ambíciója hajszolná bele, az viszont megbocsáthatatlan, hogy akkor is sunyít, mikor a herceget a megölésével vádolják, akkor sem bújik elő az igazsággal, amikor az egésznek már nincs is tétje, hiszen sem az apja, sem a hercegi atya már nem élnek. Az egyetlen ami előcsalogatja a rejtekhelyéről az a pénz, illetve annak hiánya. S bármennyire is igyekezett az önös érdek mellett jól is cselekedni, Mara Lowe a történet végéig ellenszenves maradt, s a herceg százszor jobbat érdemelt volna. De, ugye, a történetet nem én írtam, hanem MacLean, és ő úgy látta jónak, hogy a szegény, átvert herceg pont abba a nőbe szeressen bele, aki tönkretette.

   Ami a mellékszereplőket illeti, nos Chase igazi meglepetés volt több szempontból is. Ugye ő az, aki kitalálta a játékbarlangot, aki társnak tette meg a többieket, és aki mégsem olyan jó bajtárs és szövetséges, mint ahogy gondoltam. Mondjuk tegnapra pont jó lett volna Chase történetének magyar nyelvű megjelenése, annyira kiváncsi vagyok

   Lassan követelmény, hogy a történetben legyen egy házikedvenc is, mert az olyan cuki és az erotika mellett ezzel lehet eladni egy történetet. Nos, a hősnő házikedvence egy malac, s erről az jutott eszembe, hogy ezt a poént bizony már lelőtte Lisa Kleypas is a Ravenel sorozatában. Persze Levendula nagyon aranyos és remekül túszul lehet ejteni, s mosolyt csal az arcokra egy olyan történetben, ahol nincs semmi mosolyognivaló. Ez a történet árulásról, átverésről és az anyagiak imádatáról szól (egyesek részéről). Néhol vontatott volt, máskor meg felpörgött és izgalmassá vált, de valahogy nem lett a kedvenc MacLean könyvem, s abszolút személyes ízlés kérdése ki mennyire fogja kedvelni ezt a történetet.

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

A Pimasz és a Fenevad

A megérdemelt szerető

A Lepke és a Láng

Hozományvadászok kíméljenek!

Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

   Ha elolvastátok a kiadó oldalán található beleolvasót a könyvbe, akkor bizony könnyű dolgotok lesz az egyes állomásokon található kérdések megválaszolásakor… A rafflecopter dobozba a helyes válaszokat várjuk!

   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Mijét törte el Temple Montlake-nek?

a Rafflecopter giveaway

[Blogturné Klub]
09.28 - Betonka szerint a világ...
10.01 - Olvasónapló
10.05 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Borítómustra
10.07 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Kedvcsináló idézetek
10.10 - Hagyjatok! Olvasok!
10.13 - Insane Life

Veronica Henry – A pillanat hevében

   Cherry, Maggie és Rose, egy család három generációjának nőtagjai mindig is közel álltak egymáshoz, így amikor Cherry egy hirtelen ötlettől vezérelve megvesz egy gyönyörű, ám lepukkant vendéglőt abban a faluban, ahol felnőtt, az étterem sorsa egyhamar közös ügyükké válik. Mindhárman a Somerset megye mélyén fekvő Rushbrookba költöznek, hogy átvegyék a Hattyút, és visszaállítsák annak régi fényét.

   Vajon Cherry merész döntése mindannyiuk számára elhozza a vágyott boldogságot?

General Press, 2023

Eredeti cím: The Impulse Purchase, 2022

Megrendelhető 

   Kedvelem Veronica Henry írásait, mert első sorban nagyon valóságszagúak és kerüli azokat a divatos kliséket, melyek mostanában szinte szabályszerűen előfordulnak a szórakoztató irodalomban. Állítólag ezek az unalmas klisék adnák el a könyvet... Henry szerencsére nem megy a nyájjal, szerintem soha nem is fog.

   Nekem mindig öröm, amikor egy újabb Veronica Henry könyv érkezéséről hallok, s kissé meglepődtem, hogy a Kiadó nem a Honeycote sorozat (Karácsony vidéken, Az élet vidéken) harmadik, befejező részét hozza el magyar nyelven, hanem egy önálló történetet. S ha már önálló történetről beszélünk, azt azért hozzá kell tennem, hogy A pillanat hevében némiképp kapcsolódik a szerző egy korábban megjelent könyvéhez (Második otthonunk), hiszen a helyszín ugyanaz az angol vidéki település, és a szereplők közül sokan felbukkannak ebben a történetben is mellékszereplőként vagy epizodikusan.

   A pillanat hevében egy család három nőgenerációjának története: anya, lánya, unokája, kicsodák ők és milyen útat kellett bejárniuk ahhoz, hogy azok legyenek akik. Tehát van itt némi idősíkváltás is, míg a szerző mindhárom szereplőjét a jelenbe hozza, abba a jelenbe, amelyben Cherry egy merész ötlettel megvásárolja szülőfaluja lerobbant pubját és a három grácia odaköltözik. Illetve négy, mert a család negyedik generációja is velük tart.

   Szólnék néhány szót a három hősnőről, aki körül forog ez az egész történet. Cherry egész életét partnere árnyékában töltötte. Ugye azt mondják, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő, nos Cherry az a nő, aki a híres-sikeres fotós és művészetprofesszor mögött áll sok-sok éve. Maggie, Cherry lánya özvegyasszony, és bár már eltelt néhány év szeretett férje halála óta, érzelmi szinten nem tud továbblépni. Rose, Maggie lánya kissé elveszett, olyan, mint amit én kóborló egzisztenciának szoktam nevezni. Egy felelőtlen fesztiválkiruccanás következményeként egyedül neveli lányát.

   Ez a három nő veszi át Rushbrook pubját, amikor Cherry úgy dönt, hogy ideje valamit magáért is csinálnia, Maggie vállalkozása lejtmenetben van, Rose pedig ismét menekül egy olyan döntés miatt, amit szerinte rosszul hozott meg.

   Henry úgy alkotja meg Rushbrookot és környékét, a közösséget, hogy az ember lányának kedve lenne odaköltözni. Mondjuk ez nem újdonság, hiszen minden könyvében mesterien űzi a tájleírásokat, remekül épít érdekes karaktereket. Ennek ellenére nem mondanám, hogy tökéletes volt, mert engem mindig zavar a politikai korrektségre valő görcsös törekvés. Az a fajta, amikor csak azért van a történetben ez, vagy az, hogy ki lehessen pipálni a listán. Meleg karakter? Pipa! A falu lelkésze meleg s még cuki is, ahogy őt és a párját csak Mattéknek emlegetik, hiszen mindkettőjüket Mattnek hívják. Ezt fokozandó és a nemi egyenlőség jegyében van egy leszbikus karakter is, akinek nemi preferenciája nem releáns a történet szempontjából. Színes bőrű karakter is pipa, hiszen a szegény fiúból gazdag vállalkozóvá lett fazon bőrszíne fekete. Releváns ez a történet szempontjából? Egy hangyányit sem, a karakternek akár Avatar-kék vagy Shrek-zöld bőre is lehetett volna, az sem változtat semmit, de a szerző többször is felhívja a figyelmet a bőrszínre.  Ne értsétek félre, semmi bajom senki bőrszínével és szexuális preferenciájával sem, de idegesít, mikor csak azért van benne a történetben, hogy kipipáljanak egy "követelményt"

   Mostanában egyre több szó esik a mentális betegségekről – és jól van ez így, kell erről beszélni –, csakhogy ez is ismét egy kipipálandó tétel volt a kötelezők listáján. Rose apja halála után szorong, depressziós, pánikrohamjai vannak. Mindenki tud róla, de foglalkozik vele valaki? Nem. Maga Rose sem. Majd elmúlik magától. Újabb pipa, a mentális betegséget is letudtuk. S ez a sok kipipált politikailag korrekt követelmény nekem kicsit sok volt.

   Amúgy egy nagyon szerethető, kicsit burkoltan feminista, történet volt, amelyről nem mondanám el, hogy habos-babos happy enddel végződött. Persze mindenki boldog és elégedett a végén, de én teljesen biztos más befejezést választottam volna. De hát ízlések és pofonok...

Még több Veronica Henry könyvről olvashatsz a könyvcímekre kattintva

Az élet vidéken

Karácsony vidéken

Családi recept

Álmaink otthona

Könyvesbolti szerelmek

Hosszú hétvége

Blogturné Klub – 10. születésnap

Fennállásának tizedik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hiszen Ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Szülinapi turnénk során betekintést engedünk az elmúlt tíz esztendőnkbe, mesélünk nektek személyes élményeinkről, arról, mi miként éltük meg életünk ezen időszakát, és hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt.

   Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.

   Tíz év! Ezt még kimondani is sok, bár ami engem illet, csak hatról beszélhetünk, hiszen 2017-ben csatlakoztam a csapathoz. A tegnapi állomáson Kelly (és Lupi), a Blogturné Klub "Nagyasszonya" már elmesélte hogyan született meg a BTK, én inkább a személyes élményeimet osztanám meg.

   Nem fogok a beérkezett kérdésekre válaszolni, legalább is nem a bevett, klasszikus formában, hanem mesélni fogok – őszintén, ahogy szoktam –, s remélem mindenki megtalálja a kérdésére a választ.

  2016-ban kezdtem blogot írni, hogy miért, azt már számtalanszor elmondtam. Bevallom, a Blogturné Klubnak ebben semmi szerepe nem volt, annál inkább két tagjának, akiket csodáltam azért, amit csinálnak – nem fogok nevesíteni, ne legyen sértődés belőle. Az, hogy mégis kapcsolatba kerültem a csapattal színtiszta véletlen műve volt, mert nem ismertem senkit közülük. Én nem vagyok barátkozós fajta, különösen online térben nem. Vendégbloggerként kaptam lehetőséget egy blogturnéra, s kevéssel utána meghívtak, hogy legyek a csapat tagja. Ez egyrészt örömmel töltött el, hogy vazze, elég jó vagyok ehhez, másrészt abszolút zabszempozitív voltam, mert mi lesz ha mégsem állom meg a helyem? 

   A Blogturné Klub kívülről mesésnek tűnik, hiszen mit lát belőle az ember lánya? Azt, hogy ezek ingyé’ kapják a könyveket, sok esetben megjelenés előtt, mi az nekik bepöntyögni néhány szót a blogjukra? Pikk-pakk fél óra az egész, hiszen rutinjuk van! Bentről nézve ez egészen más. Igen, kapunk könyveket a kiadóktól, és igen, esetenként megjelenés előtt. De hogy összeálljon egy blogturné, abban munka van, s nem is kevés. Össze kell hangolni, hogy kinek melyik dátum jó, ki kell találni a bannert, nyereményjátékot, megírni a rafflecoptert, a közös blog posztját, és így tovább. Egy blogturnénak akkor van vége, amikor a nyertes megkapta a nyereménykönyvét. S ne felejtsük el, hogy ezt család, munkahely, iskola és egyéb kötelezettségek mellett csináljuk.

   Az is munka, hogy egy bejegyzés megszülessen. Itt időre kell dolgozni, mert ha nem, akkor nem (csak) magadat égeted az olvasók előtt, hanem az egész BTK-t. S amúgy ehhez kapcsolódik a legrosszabb élményem is. Ugyanis vannak olyanok, akik alig várják, hogy valamelyikünk tévedjen – emberek vagyunk, tévedünk –, hogy ők rögtön fehívhassák a figyelmet rá (ez a jobbik eset, és köszönjük azoknak, akik jóhiszeműen teszik ezt), vagy beszólhassanak (fogadásokat lehetne kötni arra, hogy épp melyikük lesz az, amelyik belénk rúg, hiszen van néhány ember, aki spéci erre utazik).

   A másik dolog, ami némileg keserű szájízzel hagy, az ahhoz kapcsolódik, hogy én nem élek Magyarországon, és ez korlátoz bizonyos szempontból. A recenziós példányt nekem elektronikus formában (is) kell megkapnom. Vannak olyan kiadók, ahol ez simán működik és soha nem volt gond belőle – ezért pedig hatalmas köszönet jár nekik. Viszont olyanok is vannak, akik ezt indulásból megtagadják, vagy csak akkor teszik meg, ha érdekük fűződik hozzá. Szuverén joguk eldönteni kinek adjak recenziós példányt, ez a helyzet frusztráló, de ennyi év után már beletörődtem. Ezért inkább megveszem magamnak a saját példányom, és akkor máris elúszott a blogturné.

   Hogy olvasnék-e ennyit a BTK nélkül? Persze! Számomra az olvasás nem hobbi, hanem életforma, s szó szerint mindenhol olvasok (a fürdőszoba kivételével, és evés közben sem): vonaton, repülőn, buszon, ügyeletben, ha épp nincs dolgom. De ez nem jelenti azt, hogy mást nem csinálok, mert szerintem egész jól összehangolom az olvasási szokásaim és a blogturnézást a hobbijaimmal – imádok kertészkedni, teniszezni, lovagolni (nem, nincs saját lovam!). És szeretem a régi, európai filmeket, amikor a siker a színész és a rendező tehetségén múlt, nem a számítógépes technikán és a speciális effektusokon.

   A BTK-t úgy kell elképzelni, mint egy nagy, zajos családot. Vannak jó napok, rossz napok, móka és kacagás, belsős poénok, veleménykülönbségek, kiégések és felpörgések. Változott a csapat összetétele és ezzel a dinamikája is. S ez így van jól. Ha minden csupa cukor és méz, akkor unalmas lenne az egész, ugye? Számomra ez egy semmihez nem hasonlítható élmény. Köszi srácok! Szuper volt az elmúlt hat év veletek!

   Boldog születésnapot Blogturné Klub!

   U.i. (bár azt mondtam nem lesz klasszikus kérdezz-felelek, ezt a poént nem bírtam kihagyni)

   Hogyan viszonyul a családod a blogturnézáshoz?

   Sehogy. Mert nem tudják. A blogról sem tudnak. Ez az én titkom (mindenkinek vannak titkai, nem?) S annyira mókás néha látni, hogy egy-egy bejegyzésem olvassák, különösen, ha nem értenek egyet a leírtakkal.

   Kérdés Kellytől (Kelly és Lupi olvas): Van olyan kedvenc szerződ, akitől minden elolvasol?

   Ó, igen! Bár ez szubjektív, mert a „kedvenc szerző” elég gyakran változik nálam. Tehát inkább úgy mondanám, hogy sok olyan szerző van, akiktől mindent (vagy szinte mindent) elolvasok, és ez zsánertől független. A pillanatnyi kedvenc Karen Swan, de bármikor elolvasom Elizabeth Hoyt, J. R. Ward, Veronica Henry, Marian Keyes, Muna Shehadi, Alessandra Torre, Winston Graham írásait, és a felsorolást hosszan tudnám folytatni. Könnyebb lett volna arra válaszolni, hogy kinek a könyveit nem olvasom. Dobjátok a követ: Colleen Hoover.

:

   Jubileumi blogturnénk során ki másokról is lehetne szó, mint rólunk? Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami valamelyik, ebben a turnéban is résztvevő blogra utal. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik lehet az a blog, majd a címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába.

   Róka, lajhár és mókusmániás bloggerünk igazi polihisztor: amellett, hogy könyves élményeiről ír blogján, social media managerként dolgozik és az NLCafére is ír cikkeket

 

a Rafflecopter giveaway

09/07 Kelly és Lupi olvas  09/08 Betonka szerint a világ…  09/09 Dreamworld  09/10 Utószó  09/11 Csak olvass!  09/12 Readinspo  09/13 Olvasónapló  09/14 Szembetűnő  09/15 Hagyjatok! Olvasok!  09/16 Zakkant olvas  09/17 Spirit Bliss Sárga könyves út  09/18 Könyvvilág  09/19 Insane Life  09/20 KönyvParfé  09/21 Könyv és más  09/22 Veronika’s Reader Feeder  09/23 Blogturné Klub

Monica McCarty – A Szikla

   A Felföld rettegett fiai 11

   A General Press Kiadó jelentette meg Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozatának tizenegyedik részét A Szikla címmel. Tartsatok velünk a regény blogturnéján, ismerkedjetek meg a falakat és magasságokat legyőző Thomas és a szépséges Elizabeth szerelmének történetével. A játékunk során meg is nyerhetitek a regényt a Kiadó felajánlásában.

   Amikor először megpillantotta Elizabeth Douglast, Thomas MacGowan azt hitte, hogy egy hercegnőt lát. A várkovács fia számára Douglas hatalmas urának lánya akár annak is tűnhet. A közöttük feszülő társadalmi szakadék ellenére azonban elválaszthatatlan barátokká válnak, amíg Thom rá nem ébred, hogy a lány sosem fog lehetséges kérőként tekinteni rá, és csatlakozik Edward Bruce seregéhez, hogy a saját szerencséjének a kovácsa legyen.

   Elizabeth magába roskad. Sosem akarta megbántani Thomot, de az egyetlen esélye a biztonságra, ha jó házasságot köt. Amikor az angolok elrabolják, és egy megközelíthetetlen várbörtönbe zárják az öccsét, egyedül egykori barátjához fordulhat, aki bármilyen sziklát képes megmászni.

   Bár Thom világossá tette, hogy soha többé nem akarja látni a lányt, valóban ellen tud állni a gyönyörű nő csábításának, aki egész életében megdobogtatta a szívét? És meddig tagadhatja Elizabeth, hogy mindig is Thom volt számára a lovag a fénylő páncélban?

Kiadó: General Press, 2023

Eredeti cím: The Rock, 2015

Megrendelhető 

   “… ha nagy leszek, hozzád megyek feleségül.”

   Tizenegyedik részéhez ért Monica McCarty skót harcosokról szóló sorozata, s ez nem semmi, hiszen manapság örülhetünk, ha egy trilógia valamennyi kötetét kiadják magyar nyelven. Részemről emelem kalapom a Kiadó előtt, amiért következetesen évről évre megjelentetett egy részt.

   A sorozat tizenkét részből és néhány kiegészítő történetből áll – tudjátok, azok a bizonyos „felesek” –, s sanszos, hogy az utolsó könyvet is elolvassuk majd magyar nyelven (feltételezhetően jövőre). Ami a kiegészítő történeteket illeti, erősen kétlem, hogy azokhoz is szerencsénk lesz, de részemről ez rendben is van, mivel nem szeretem az ilyen nyúlfarknyi szösszenéseket.

   Bár egy sorozat része, símán érthető és élvezhető önálló történetként, hiszen az előző könyvekkel csupán az elit harcosok és a skót függetlenségi háború a közös. Az amelyik a 14. században történik, nem amit az Outlanderből ismerünk (már aki!).

   S akkor beszéljünk magáról a történetről, ami egy nagyon szerethető szerelmi történet, a szerzőtől már megszokott harci jelenetekkel tarkítva – elvégre háború van, vagy mi a szösz? Az a fajta szerelmi történet, ami gyermekkorban kezdődik barátsággal és egy ígérettel, s majd felnőtt korban teljesedik ki, bár ez esetben nem könnyen. S nem a sablonos gazdag fiú-szegény lány kombó, hanem a kovács fia és a helyi gróf lánya/testvére áll a középpontban, egy olyan korszakban, amikor az elit házassága nem szerelemről szól, hanem szövetségekről, előnyökről, politikáról.

   A történet főhősei Thom, a kovács fia, és Lady Elizabeth (Ella), a helyi hatalamasság lánya, s barátságuk kitart, míg közbe nem szól a háború, meg egy ambíciózus testvér, aki nem nézi jó szemmel a bimbózó szerelmet. Bár Thomnak ki van jelölve az életútja – kovács lesz, mint apja –, ő sokkal többre vágyik. Lovag szeretne lenni, fel akar emelkedni, hogy rangban közelebb kerülhessen ahhoz a lányhoz, akit évek óta szeret. Csakhogy a hosszú távollét után egy teljesen más Lady Elizabeth tér vissza. Egy olyan lány, aki tudja a kötelességét (előnyös, politikai szövetséget hozó házasságot kötni egy olyan emberrel, akit a bátyja jelöl ki), s a kovács fia szóba sem jöhet, mint potenciális kérő. De ez nem jelenti azt, hogy nem várja el, hogy a fiatalember továbbra is körbeugrálja, lesse kivánságait, egyszóval a lábtörlője legyen. Nem szerettem Lady Elizabeth-t mint karaktert, mert egy sznob, beképzelt liba volt (finoman fogalmaztam!)

   S hol jönnek be a képbe a korábbi könyvekből megismert elit-harcosok? Nos, Thomnak van egy ritka képessége: oda is fel tud mászni, ahol a madár sem jár, elvégre gyerekkora óta gyakorolja. Ezt a képességét pedig többször is bebizonyítja a történet során. Így lesz belőle a Szikla, s a skót „válogatott” legújabb tagja.

   Ez egy nagyon szerethető történet, melyben kellő mennyiségben keveredik a romantika, a harcok adta „akció” és az erotika, bár a hősnőt rendesen meg tudtam volna rúgdosni, hátha helyére zökken az agya. Ennek ellenére nem tudok elmenni néhány olyan dolog mellett, ami számomra zavaró volt. S kezdeném a borítóval: a rajta szereplő nyápic piperkőc nyomokban sem hasonlít ahhoz a férfihoz, akit a szerző leírt. A másik dolog az, hogy a magyar szövegben szerepelnek olyan szavak, kifejezések, melyeknek (szerintem) nem lenne helyük egy 14. században játszódó történetben. Például a „szia”. Vagy a kockacukor, amikor az valamikor a múlt század elején jelent meg, és akkor, amikor ez a történet játszódik még a cukor is nagyon kezdetleges formában volt jelen és csakis jobb helyeken. S ugyanez mondható el a „sanzon”-ról. A sanzon egy specifikusan francia találmány, s bár elképzelhető, hogy a történetben az illető kisasszony a francia „chanson” szót használja, hiszen franciaországi élményéről beszél. Ennek a jelentése dal és köze sincs ahhoz, amit mi, most, sanzonnak ismerünk.

   De ettől függetlenül én élveztem a történetet, különösen azért, mert ez a ”skót szuperpasi” nem is annyira tökéletes. Amellett, hogy egy számára elérhetetlen nő után ácsingózik, van neki egy (nagyon) gyenge pontja, amely számos mulatságos jelenetet eredményezett – nem lövöm le a poént!

   Igen, természetesen kipipálhatjuk a boldog végkifejletet, s meglehetősen szórakoztató, izgalmas és bonyolult volt az odavezető út – bár a hősnőt a végére sem sikerült megszeretnem. Szóval jöhet a sorozat utolsó része is, de ízlések és pofonok...

A sorozat néhány korábbi részéről olvashatsz itt:

Az Újonc (6)

A Vadász (7)

A Haramia (8)

Az Íjász (9)

A Bajnok (10)

   Anagramma játék következik, a sorozat korábbi részeinek főszereplőit kell összeraknotok a betűmixekből, amit az állomásokon mutatunk. A feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok a helyes nevet.

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

CAMELIA NONE

a Rafflecopter giveaway

08.27 Kelly és Lupi olvas

08.31. Betonka szerint a világ… 

09.04 Dreamworld