Veronica Henry – A pillanat hevében

   Cherry, Maggie és Rose, egy család három generációjának nőtagjai mindig is közel álltak egymáshoz, így amikor Cherry egy hirtelen ötlettől vezérelve megvesz egy gyönyörű, ám lepukkant vendéglőt abban a faluban, ahol felnőtt, az étterem sorsa egyhamar közös ügyükké válik. Mindhárman a Somerset megye mélyén fekvő Rushbrookba költöznek, hogy átvegyék a Hattyút, és visszaállítsák annak régi fényét.

   Vajon Cherry merész döntése mindannyiuk számára elhozza a vágyott boldogságot?

General Press, 2023

Eredeti cím: The Impulse Purchase, 2022

Megrendelhető 

   Kedvelem Veronica Henry írásait, mert első sorban nagyon valóságszagúak és kerüli azokat a divatos kliséket, melyek mostanában szinte szabályszerűen előfordulnak a szórakoztató irodalomban. Állítólag ezek az unalmas klisék adnák el a könyvet... Henry szerencsére nem megy a nyájjal, szerintem soha nem is fog.

   Nekem mindig öröm, amikor egy újabb Veronica Henry könyv érkezéséről hallok, s kissé meglepődtem, hogy a Kiadó nem a Honeycote sorozat (Karácsony vidéken, Az élet vidéken) harmadik, befejező részét hozza el magyar nyelven, hanem egy önálló történetet. S ha már önálló történetről beszélünk, azt azért hozzá kell tennem, hogy A pillanat hevében némiképp kapcsolódik a szerző egy korábban megjelent könyvéhez (Második otthonunk), hiszen a helyszín ugyanaz az angol vidéki település, és a szereplők közül sokan felbukkannak ebben a történetben is mellékszereplőként vagy epizodikusan.

   A pillanat hevében egy család három nőgenerációjának története: anya, lánya, unokája, kicsodák ők és milyen útat kellett bejárniuk ahhoz, hogy azok legyenek akik. Tehát van itt némi idősíkváltás is, míg a szerző mindhárom szereplőjét a jelenbe hozza, abba a jelenbe, amelyben Cherry egy merész ötlettel megvásárolja szülőfaluja lerobbant pubját és a három grácia odaköltözik. Illetve négy, mert a család negyedik generációja is velük tart.

   Szólnék néhány szót a három hősnőről, aki körül forog ez az egész történet. Cherry egész életét partnere árnyékában töltötte. Ugye azt mondják, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő, nos Cherry az a nő, aki a híres-sikeres fotós és művészetprofesszor mögött áll sok-sok éve. Maggie, Cherry lánya özvegyasszony, és bár már eltelt néhány év szeretett férje halála óta, érzelmi szinten nem tud továbblépni. Rose, Maggie lánya kissé elveszett, olyan, mint amit én kóborló egzisztenciának szoktam nevezni. Egy felelőtlen fesztiválkiruccanás következményeként egyedül neveli lányát.

   Ez a három nő veszi át Rushbrook pubját, amikor Cherry úgy dönt, hogy ideje valamit magáért is csinálnia, Maggie vállalkozása lejtmenetben van, Rose pedig ismét menekül egy olyan döntés miatt, amit szerinte rosszul hozott meg.

   Henry úgy alkotja meg Rushbrookot és környékét, a közösséget, hogy az ember lányának kedve lenne odaköltözni. Mondjuk ez nem újdonság, hiszen minden könyvében mesterien űzi a tájleírásokat, remekül épít érdekes karaktereket. Ennek ellenére nem mondanám, hogy tökéletes volt, mert engem mindig zavar a politikai korrektségre valő görcsös törekvés. Az a fajta, amikor csak azért van a történetben ez, vagy az, hogy ki lehessen pipálni a listán. Meleg karakter? Pipa! A falu lelkésze meleg s még cuki is, ahogy őt és a párját csak Mattéknek emlegetik, hiszen mindkettőjüket Mattnek hívják. Ezt fokozandó és a nemi egyenlőség jegyében van egy leszbikus karakter is, akinek nemi preferenciája nem releáns a történet szempontjából. Színes bőrű karakter is pipa, hiszen a szegény fiúból gazdag vállalkozóvá lett fazon bőrszíne fekete. Releváns ez a történet szempontjából? Egy hangyányit sem, a karakternek akár Avatar-kék vagy Shrek-zöld bőre is lehetett volna, az sem változtat semmit, de a szerző többször is felhívja a figyelmet a bőrszínre.  Ne értsétek félre, semmi bajom senki bőrszínével és szexuális preferenciájával sem, de idegesít, mikor csak azért van benne a történetben, hogy kipipáljanak egy "követelményt"

   Mostanában egyre több szó esik a mentális betegségekről – és jól van ez így, kell erről beszélni –, csakhogy ez is ismét egy kipipálandó tétel volt a kötelezők listáján. Rose apja halála után szorong, depressziós, pánikrohamjai vannak. Mindenki tud róla, de foglalkozik vele valaki? Nem. Maga Rose sem. Majd elmúlik magától. Újabb pipa, a mentális betegséget is letudtuk. S ez a sok kipipált politikailag korrekt követelmény nekem kicsit sok volt.

   Amúgy egy nagyon szerethető, kicsit burkoltan feminista, történet volt, amelyről nem mondanám el, hogy habos-babos happy enddel végződött. Persze mindenki boldog és elégedett a végén, de én teljesen biztos más befejezést választottam volna. De hát ízlések és pofonok...

Még több Veronica Henry könyvről olvashatsz a könyvcímekre kattintva

Az élet vidéken

Karácsony vidéken

Családi recept

Álmaink otthona

Könyvesbolti szerelmek

Hosszú hétvége

Blogturné Klub – 10. születésnap

Fennállásának tizedik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hiszen Ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Szülinapi turnénk során betekintést engedünk az elmúlt tíz esztendőnkbe, mesélünk nektek személyes élményeinkről, arról, mi miként éltük meg életünk ezen időszakát, és hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt.

   Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.

   Tíz év! Ezt még kimondani is sok, bár ami engem illet, csak hatról beszélhetünk, hiszen 2017-ben csatlakoztam a csapathoz. A tegnapi állomáson Kelly (és Lupi), a Blogturné Klub "Nagyasszonya" már elmesélte hogyan született meg a BTK, én inkább a személyes élményeimet osztanám meg.

   Nem fogok a beérkezett kérdésekre válaszolni, legalább is nem a bevett, klasszikus formában, hanem mesélni fogok – őszintén, ahogy szoktam –, s remélem mindenki megtalálja a kérdésére a választ.

  2016-ban kezdtem blogot írni, hogy miért, azt már számtalanszor elmondtam. Bevallom, a Blogturné Klubnak ebben semmi szerepe nem volt, annál inkább két tagjának, akiket csodáltam azért, amit csinálnak – nem fogok nevesíteni, ne legyen sértődés belőle. Az, hogy mégis kapcsolatba kerültem a csapattal színtiszta véletlen műve volt, mert nem ismertem senkit közülük. Én nem vagyok barátkozós fajta, különösen online térben nem. Vendégbloggerként kaptam lehetőséget egy blogturnéra, s kevéssel utána meghívtak, hogy legyek a csapat tagja. Ez egyrészt örömmel töltött el, hogy vazze, elég jó vagyok ehhez, másrészt abszolút zabszempozitív voltam, mert mi lesz ha mégsem állom meg a helyem? 

   A Blogturné Klub kívülről mesésnek tűnik, hiszen mit lát belőle az ember lánya? Azt, hogy ezek ingyé’ kapják a könyveket, sok esetben megjelenés előtt, mi az nekik bepöntyögni néhány szót a blogjukra? Pikk-pakk fél óra az egész, hiszen rutinjuk van! Bentről nézve ez egészen más. Igen, kapunk könyveket a kiadóktól, és igen, esetenként megjelenés előtt. De hogy összeálljon egy blogturné, abban munka van, s nem is kevés. Össze kell hangolni, hogy kinek melyik dátum jó, ki kell találni a bannert, nyereményjátékot, megírni a rafflecoptert, a közös blog posztját, és így tovább. Egy blogturnénak akkor van vége, amikor a nyertes megkapta a nyereménykönyvét. S ne felejtsük el, hogy ezt család, munkahely, iskola és egyéb kötelezettségek mellett csináljuk.

   Az is munka, hogy egy bejegyzés megszülessen. Itt időre kell dolgozni, mert ha nem, akkor nem (csak) magadat égeted az olvasók előtt, hanem az egész BTK-t. S amúgy ehhez kapcsolódik a legrosszabb élményem is. Ugyanis vannak olyanok, akik alig várják, hogy valamelyikünk tévedjen – emberek vagyunk, tévedünk –, hogy ők rögtön fehívhassák a figyelmet rá (ez a jobbik eset, és köszönjük azoknak, akik jóhiszeműen teszik ezt), vagy beszólhassanak (fogadásokat lehetne kötni arra, hogy épp melyikük lesz az, amelyik belénk rúg, hiszen van néhány ember, aki spéci erre utazik).

   A másik dolog, ami némileg keserű szájízzel hagy, az ahhoz kapcsolódik, hogy én nem élek Magyarországon, és ez korlátoz bizonyos szempontból. A recenziós példányt nekem elektronikus formában (is) kell megkapnom. Vannak olyan kiadók, ahol ez simán működik és soha nem volt gond belőle – ezért pedig hatalmas köszönet jár nekik. Viszont olyanok is vannak, akik ezt indulásból megtagadják, vagy csak akkor teszik meg, ha érdekük fűződik hozzá. Szuverén joguk eldönteni kinek adjak recenziós példányt, ez a helyzet frusztráló, de ennyi év után már beletörődtem. Ezért inkább megveszem magamnak a saját példányom, és akkor máris elúszott a blogturné.

   Hogy olvasnék-e ennyit a BTK nélkül? Persze! Számomra az olvasás nem hobbi, hanem életforma, s szó szerint mindenhol olvasok (a fürdőszoba kivételével, és evés közben sem): vonaton, repülőn, buszon, ügyeletben, ha épp nincs dolgom. De ez nem jelenti azt, hogy mást nem csinálok, mert szerintem egész jól összehangolom az olvasási szokásaim és a blogturnézást a hobbijaimmal – imádok kertészkedni, teniszezni, lovagolni (nem, nincs saját lovam!). És szeretem a régi, európai filmeket, amikor a siker a színész és a rendező tehetségén múlt, nem a számítógépes technikán és a speciális effektusokon.

   A BTK-t úgy kell elképzelni, mint egy nagy, zajos családot. Vannak jó napok, rossz napok, móka és kacagás, belsős poénok, veleménykülönbségek, kiégések és felpörgések. Változott a csapat összetétele és ezzel a dinamikája is. S ez így van jól. Ha minden csupa cukor és méz, akkor unalmas lenne az egész, ugye? Számomra ez egy semmihez nem hasonlítható élmény. Köszi srácok! Szuper volt az elmúlt hat év veletek!

   Boldog születésnapot Blogturné Klub!

   U.i. (bár azt mondtam nem lesz klasszikus kérdezz-felelek, ezt a poént nem bírtam kihagyni)

   Hogyan viszonyul a családod a blogturnézáshoz?

   Sehogy. Mert nem tudják. A blogról sem tudnak. Ez az én titkom (mindenkinek vannak titkai, nem?) S annyira mókás néha látni, hogy egy-egy bejegyzésem olvassák, különösen, ha nem értenek egyet a leírtakkal.

   Kérdés Kellytől (Kelly és Lupi olvas): Van olyan kedvenc szerződ, akitől minden elolvasol?

   Ó, igen! Bár ez szubjektív, mert a „kedvenc szerző” elég gyakran változik nálam. Tehát inkább úgy mondanám, hogy sok olyan szerző van, akiktől mindent (vagy szinte mindent) elolvasok, és ez zsánertől független. A pillanatnyi kedvenc Karen Swan, de bármikor elolvasom Elizabeth Hoyt, J. R. Ward, Veronica Henry, Marian Keyes, Muna Shehadi, Alessandra Torre, Winston Graham írásait, és a felsorolást hosszan tudnám folytatni. Könnyebb lett volna arra válaszolni, hogy kinek a könyveit nem olvasom. Dobjátok a követ: Colleen Hoover.

:

   Jubileumi blogturnénk során ki másokról is lehetne szó, mint rólunk? Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami valamelyik, ebben a turnéban is résztvevő blogra utal. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik lehet az a blog, majd a címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába.

   Róka, lajhár és mókusmániás bloggerünk igazi polihisztor: amellett, hogy könyves élményeiről ír blogján, social media managerként dolgozik és az NLCafére is ír cikkeket

 

a Rafflecopter giveaway

09/07 Kelly és Lupi olvas  09/08 Betonka szerint a világ…  09/09 Dreamworld  09/10 Utószó  09/11 Csak olvass!  09/12 Readinspo  09/13 Olvasónapló  09/14 Szembetűnő  09/15 Hagyjatok! Olvasok!  09/16 Zakkant olvas  09/17 Spirit Bliss Sárga könyves út  09/18 Könyvvilág  09/19 Insane Life  09/20 KönyvParfé  09/21 Könyv és más  09/22 Veronika’s Reader Feeder  09/23 Blogturné Klub

Monica McCarty – A Szikla

   A Felföld rettegett fiai 11

   A General Press Kiadó jelentette meg Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozatának tizenegyedik részét A Szikla címmel. Tartsatok velünk a regény blogturnéján, ismerkedjetek meg a falakat és magasságokat legyőző Thomas és a szépséges Elizabeth szerelmének történetével. A játékunk során meg is nyerhetitek a regényt a Kiadó felajánlásában.

   Amikor először megpillantotta Elizabeth Douglast, Thomas MacGowan azt hitte, hogy egy hercegnőt lát. A várkovács fia számára Douglas hatalmas urának lánya akár annak is tűnhet. A közöttük feszülő társadalmi szakadék ellenére azonban elválaszthatatlan barátokká válnak, amíg Thom rá nem ébred, hogy a lány sosem fog lehetséges kérőként tekinteni rá, és csatlakozik Edward Bruce seregéhez, hogy a saját szerencséjének a kovácsa legyen.

   Elizabeth magába roskad. Sosem akarta megbántani Thomot, de az egyetlen esélye a biztonságra, ha jó házasságot köt. Amikor az angolok elrabolják, és egy megközelíthetetlen várbörtönbe zárják az öccsét, egyedül egykori barátjához fordulhat, aki bármilyen sziklát képes megmászni.

   Bár Thom világossá tette, hogy soha többé nem akarja látni a lányt, valóban ellen tud állni a gyönyörű nő csábításának, aki egész életében megdobogtatta a szívét? És meddig tagadhatja Elizabeth, hogy mindig is Thom volt számára a lovag a fénylő páncélban?

Kiadó: General Press, 2023

Eredeti cím: The Rock, 2015

Megrendelhető 

   “… ha nagy leszek, hozzád megyek feleségül.”

   Tizenegyedik részéhez ért Monica McCarty skót harcosokról szóló sorozata, s ez nem semmi, hiszen manapság örülhetünk, ha egy trilógia valamennyi kötetét kiadják magyar nyelven. Részemről emelem kalapom a Kiadó előtt, amiért következetesen évről évre megjelentetett egy részt.

   A sorozat tizenkét részből és néhány kiegészítő történetből áll – tudjátok, azok a bizonyos „felesek” –, s sanszos, hogy az utolsó könyvet is elolvassuk majd magyar nyelven (feltételezhetően jövőre). Ami a kiegészítő történeteket illeti, erősen kétlem, hogy azokhoz is szerencsénk lesz, de részemről ez rendben is van, mivel nem szeretem az ilyen nyúlfarknyi szösszenéseket.

   Bár egy sorozat része, símán érthető és élvezhető önálló történetként, hiszen az előző könyvekkel csupán az elit harcosok és a skót függetlenségi háború a közös. Az amelyik a 14. században történik, nem amit az Outlanderből ismerünk (már aki!).

   S akkor beszéljünk magáról a történetről, ami egy nagyon szerethető szerelmi történet, a szerzőtől már megszokott harci jelenetekkel tarkítva – elvégre háború van, vagy mi a szösz? Az a fajta szerelmi történet, ami gyermekkorban kezdődik barátsággal és egy ígérettel, s majd felnőtt korban teljesedik ki, bár ez esetben nem könnyen. S nem a sablonos gazdag fiú-szegény lány kombó, hanem a kovács fia és a helyi gróf lánya/testvére áll a középpontban, egy olyan korszakban, amikor az elit házassága nem szerelemről szól, hanem szövetségekről, előnyökről, politikáról.

   A történet főhősei Thom, a kovács fia, és Lady Elizabeth (Ella), a helyi hatalamasság lánya, s barátságuk kitart, míg közbe nem szól a háború, meg egy ambíciózus testvér, aki nem nézi jó szemmel a bimbózó szerelmet. Bár Thomnak ki van jelölve az életútja – kovács lesz, mint apja –, ő sokkal többre vágyik. Lovag szeretne lenni, fel akar emelkedni, hogy rangban közelebb kerülhessen ahhoz a lányhoz, akit évek óta szeret. Csakhogy a hosszú távollét után egy teljesen más Lady Elizabeth tér vissza. Egy olyan lány, aki tudja a kötelességét (előnyös, politikai szövetséget hozó házasságot kötni egy olyan emberrel, akit a bátyja jelöl ki), s a kovács fia szóba sem jöhet, mint potenciális kérő. De ez nem jelenti azt, hogy nem várja el, hogy a fiatalember továbbra is körbeugrálja, lesse kivánságait, egyszóval a lábtörlője legyen. Nem szerettem Lady Elizabeth-t mint karaktert, mert egy sznob, beképzelt liba volt (finoman fogalmaztam!)

   S hol jönnek be a képbe a korábbi könyvekből megismert elit-harcosok? Nos, Thomnak van egy ritka képessége: oda is fel tud mászni, ahol a madár sem jár, elvégre gyerekkora óta gyakorolja. Ezt a képességét pedig többször is bebizonyítja a történet során. Így lesz belőle a Szikla, s a skót „válogatott” legújabb tagja.

   Ez egy nagyon szerethető történet, melyben kellő mennyiségben keveredik a romantika, a harcok adta „akció” és az erotika, bár a hősnőt rendesen meg tudtam volna rúgdosni, hátha helyére zökken az agya. Ennek ellenére nem tudok elmenni néhány olyan dolog mellett, ami számomra zavaró volt. S kezdeném a borítóval: a rajta szereplő nyápic piperkőc nyomokban sem hasonlít ahhoz a férfihoz, akit a szerző leírt. A másik dolog az, hogy a magyar szövegben szerepelnek olyan szavak, kifejezések, melyeknek (szerintem) nem lenne helyük egy 14. században játszódó történetben. Például a „szia”. Vagy a kockacukor, amikor az valamikor a múlt század elején jelent meg, és akkor, amikor ez a történet játszódik még a cukor is nagyon kezdetleges formában volt jelen és csakis jobb helyeken. S ugyanez mondható el a „sanzon”-ról. A sanzon egy specifikusan francia találmány, s bár elképzelhető, hogy a történetben az illető kisasszony a francia „chanson” szót használja, hiszen franciaországi élményéről beszél. Ennek a jelentése dal és köze sincs ahhoz, amit mi, most, sanzonnak ismerünk.

   De ettől függetlenül én élveztem a történetet, különösen azért, mert ez a ”skót szuperpasi” nem is annyira tökéletes. Amellett, hogy egy számára elérhetetlen nő után ácsingózik, van neki egy (nagyon) gyenge pontja, amely számos mulatságos jelenetet eredményezett – nem lövöm le a poént!

   Igen, természetesen kipipálhatjuk a boldog végkifejletet, s meglehetősen szórakoztató, izgalmas és bonyolult volt az odavezető út – bár a hősnőt a végére sem sikerült megszeretnem. Szóval jöhet a sorozat utolsó része is, de ízlések és pofonok...

A sorozat néhány korábbi részéről olvashatsz itt:

Az Újonc (6)

A Vadász (7)

A Haramia (8)

Az Íjász (9)

A Bajnok (10)

   Anagramma játék következik, a sorozat korábbi részeinek főszereplőit kell összeraknotok a betűmixekből, amit az állomásokon mutatunk. A feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok a helyes nevet.

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

CAMELIA NONE

a Rafflecopter giveaway

08.27 Kelly és Lupi olvas

08.31. Betonka szerint a világ… 

09.04 Dreamworld

Melinda Metz – Cirmos a forró bádogtetőn

   MacGyver 3

    MacGyver, a találékony és nem mellesleg kleptomániás cica mindenbe beleüti az orrát, amibe nem kellene. Épp újabb kalamajkába keveredik bele, amikor négy árva kiscicába botlik. Macre marad, hogy a kicsik gondját viselje, legalábbis addig, amíg egy kétlábú gazdit nem talál nekik. Csakhogy ez nem lesz könnyű. Mac gazdái, Jamie és David szobafogságra ítélték a cicát, valaki ugyanis megint minden mozdítható dolgot ellop a környéken. Bár néhány bezárt ajtó még sosem tartotta vissza MacGyvert – akinek immár nem csupán a kiscicák ügyét kell megoldania, hanem a valódi tolvajt is meg kell találnia.

   General Press, 2023

   Eredeti cím: Mac on a Hot Tin Roof, 2019

   Megrendelhető 

   Emlékeztek MacGyverre, a kleptomániás macsekra, aki már két történetben is összelopkodott mindent, ami számára érdekes, vagy céljainak hasznos volt? Nos, MacGyver ismét lecsap Melinda Metz róla szóló sorozatának hatmadik és egyben utolsó részében.

   Bár egy sorozat harmadik része és a „főhős” (MacGyver, a macska), valamint a helyszín (a Meseudvar) mindháromban ugyanaz, nem feltétlenül kell ismerni az előző két rész történéseit, hogy élvezhető legyen a történet... de nem árt.

   Ejtenék néhány szót a címről is: Cirmos a forró bádogtetőn, ami nagyon hasonlít Tennessee Williams 1955-ben bemutatott (és többszörösen díjazott) színdarabjának címére: Macska a forró bádogtetőn. Sajnos nem volt alkalmam sem látni, sem olvasni a színdarabot, ezért nem tudom megmondani mi lehetne a könyv és a színmű közötti kapcsolat – valószínűleg semmi, csak jól hangzott így a cím, de ha tévednék, szóljatok.

   Új lakó érkezik a Meseudvarba. Serena a színészi karrierjét szeretné beindítani, ezért költözik Los Angelesbe az előző könyvekből már ismert Meseudvar fura házainak egyikébe: a Világítótoronyba. A ház tulajdonosai egy házaspár, akik lányuk emlékére alapítottak egy egy éves ösztöndíjat, mely lehetőséget ad a művészet bármely ágazatában fejlődésre vágyóknak. Egy ilyen ösztöndíj kedvezményezettje Serena is, aki esetleges színészi munkája mellett eddig inkább a mesterség oktatásával foglalkozott. És az ő fészerébe költözteti be Mac a bokor aljában talált négy, anyátlan kismacskát, pártfogása alá veszi őket és a történet során minden csibészségre megtanítja. Mondjuk ez kissé idealizált, hiszen akinek valaha is volt kandúrja, az pontosan tudja, hogy azok magasról tesznek a kismacskákra (jobb esetben). S bár a picúrok megszólalásig (vagy talán nyávogásig?) hasonlítanak Macre, az apaság kérdése abszolút kizárt, hiszen ő egy volt „férfi”.

   A történetben feltűnnek az előző részek szereplői is, hiszen ők a Meseudvar közösségének tagjai, de új szereplők is megjelennek Serenán kívül is, például a rendszeresen járőröző rendőrpáros: Erik és Kait. És ez azért fontos, mert a Meseudvarban ismét lopások sorozata indul el, amivel termszetesen – és most az egyszer igazságtalanul, mert Mac lopásai soha nem öncélúak – MacGyvert vádolják. Nem mintha Mac felhagyott volna a lopkodással. S azért is fontos Erik megjelenése a történetben, mert Serena mellett ő lesz a szerelmi szál másik szereplője, egy olyan szerelmi történeté, ami eleve bukásra van ítélve, hiszen néhány évvel korábban Eriknek már volt egy kellemetlen tapasztalata egy, a Világítótoronyban lakó, színészi babérokra áhítozó lánnyal.

   A történet nem kizárólag Serena és Erik kapcsolatának alakulásáról szól, hiszen tele van millió apró történéssel, ami a Meseudvar lakóihoz kapcsolódik. És természetesen ott van Mac is, akinek fel kell dolgoznia, hogy gazdája, Jamie, némiképp megváltozott, és aki felsértődik, mert igazságtalanul vádolják az értékes tárgyak elemelésével, s különösen azért haragszik meg, mert bezárják. Mindez sok(k)nak bizonyul neki, és a szökést választja, feladatául tűzve ki, hogy a kiscicáknak rendes, gondoskodó gazdikat találjon.

   Kicsit idealizált és néhol a valóság határait nagyon feszegető történet, de ez nem jelenti azt, hogy rossz volt. Engem szórakoztatott, annak ellenére, hogy borítékolható volt a végkifejlet. Bár utálom ezt a kifejezést használni, de ez cuki volt, hiszen mi más lehetne négy tündéri kismacskával, MacGyverrel a kleptomániással, és Diogee-vel, a nyálas Tökfej (MacGyver csak így emlegeti) kutyával? Bár a sztár MacGyver, ez nem csak cuki kismacskákról szól, hanem emberi sorsokról, szerelemről, közösségről.

   Nekem tetszett, s mivel ennek a sorozatnak vége, szívesen olvasnék valami mást is a szerzőtől. De ízlések és pofonok...

A sorozat korábbi részei

Cirmos-hadművelet

Egy macska titkos élete

Abbi Waxman – Felnőttképző

   Abbi Waxman harmadik magyarul megjelent regényének főszereplője rendkívül peches időszakot él át! Ám miután Laura Costelló Nina Hill könyvesboltjába menekül a zivatar elől, a legnagyobb meglepetésére igaz barátokra talál az ott megismert különcökben, akik segítenek újra sínre tenni az életét.

   Tartsatok bloggereinkkel legújabb blogturnénkon, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen egy szerencsés olvasónk a kiadónak hála megnyeri a Felnőttképzőt!

   Laura Costellónak meglehetősen rossz napja van. Most bontotta fel az eljegyzését a gimis szerelmével, a szülei nem értik meg, a bérelt lakása leégett, és mindennek tetejébe még bőrig is ázott a Los Angelesben évezredenként egyszer előforduló zivatarban. Nemhogy száraz, de semmilyen ruhája sincsen. Beszalad hát az első helyre, amit menedéket keresve talál. Ez pedig nem más, mint a könyvmoly Nina Hill boltja – és itt, a regények között Laura nem csupán rokon lelkekre, hanem segítőkész barátokra is talál.

   A különc Polly, a felesleges tényeket habzsoló Nina és a hihetetlenül jóképű Bob a segítségére siet – ki-ki a maga őrült, szeleburdi vagy éppen visszahúzódó módján. Laurának pedig pont erre van szüksége ahhoz, hogy valahogy újra összerakja az életét, és számtalan vicces, mégis embert próbáló kalandon át választ találjon arra a legnehezebb kérdésre, hogy mi is akar lenni, ha nagy lesz.

General Press, 2023

Eredeti cím: Adult Assembly Required, 2022

Megrendelhető      Beleolvasó 

   Abbi Waxman nevével 2017-ben találkoztam először, amikor első magyar nyelven is kiadott könyve, az Új örömök kertje. Az akkori kiadója valamiért nem tartotta érdekesnek folytatni írásai kiadását, így legközelebb tavaly került fel ismét a radaromra, mikor a General Press Kiadó megjelentette Egy könyvmoly élete címmel egy másik írását. Idén pedig itt egy újabb Abbi Waxman könyv, s remélem a Kiadó megtartja a szokását, mert én kedvelem az írásait.

   Ez egy abszolút önálló történet, de... Igen, van egy de, mert Waxman korábbi írásainak ismeretében több kapcsolódási pontot is felfedeztem. Például a közösségi kert fogalmát, meg egyáltalán a kertészkedést, ami központi helyet foglal el az Új örömök kertjében. Vagy azt, hogy az Egy könyvmoly élete szereplői ebben a történetben is megjelennek mellékszereplőként. Nem mondanám, hogy kötelezően ismerni kell a korábban megjelent írásait ahhoz, hogy ezt a történetet élvezni lehessen, de nekem határozottan jót tett, hogy indulásból tudtam ki kicsoda a mellékszereplők egy részéről.

   Annak ellenére, hogy ez egy könnyed, nyári olvasmány, olyan „nőcis limonádé”, ahogy a sznobok mondanák, ez a történet annyi mindenről szól, s ugyanakkor elgondolkodtat is. Mert, ugye, itt van első sorban az emberség. Nem sokan ugranának segíteni egy idegennek, aki bőrig ázva, csatakosan beesik egy könyvesboltba, Hiszen a történet nősnőjével pontosan ez történik: szakadó esőben, bőrig ázva beesik Nina könyvesboltjába, s semmije nincs azon kívül, ami rajta van, mert bérelt lakása kiégett. És segítséget kap. A különc Polly – aki mellesleg egy csodálatos karakter, s a könyv végére kiderül, hogy sokkal több ő annál – szállást szerez neki abban a villában, ahol többetmagával lakik, s aminek a tulajdonosa nemcsak érdekes karakter, hanem nagyon merész is, hiszen hatalmas házának szobáit (és csodálatos kertjét) minimális lakbérért bocsájtja bérlői rendelkezésére, igazi otthonos hangulatot teremtve.

   Mesélnék egy kicsit a történet hősnőjéről is, akire igazán ráfér az újrakezdés. New York-i otthonát hátrahagyva költözött Los Angelesbe, hogy fizioterapeutának tanuljon. Egy olyan családot hagyott hátra, ahol a szülők és testvérei is egyetemi professzorok – sőt, volt vőlegénye is –, s természetesen ezt az akadémiai pályát szánták volna neki is. Laura egy súlyos autóbaleset után döntött úgy, hogy kézbe veszi az életét és nem azon az úton halad, amit szülei kijelöltek. Tele van bizonytalansággal, frusztrációval, önbizalomhiánnyal. S szerintem pont erre házra, erre a közösségre volt szüksége, hogy tovább tudjon lépni, hiszen új barátokra tett szert, akik mindenben mellette állnak, Nina bevonja a kvízes csapatába (akik olvasták az Egy könyvmoly életét, azok tudják miről beszélek), és ismét rátalál a szerelem a sármos kertész, Bob személyében.

   S hogy növelje a történet cukiság faktorát, természetesen háziállatok s tartoznak a villához: egy szabad szellemű macska (a macskák egyébként mind szabad szellemek) és két kutya, mert „A kutyák mindig jobbá teszik az életet.”

   Nagyon szerethető – és szórakoztató – történet volt emberségről, barátságról, szerelemről, újrakezdésről, a közösség gyógyító erejéről. Én kedveltem, s remélem a jövőben is megjelennek Waxman könyvei magyar nyelven. De ízlések és pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódik:

Új örömök kertje

Egy könyvmoly élete

   A General Press kiadó sok szórakoztató chick littel kedveskedik az olvasóinak, és most azokra szeretnénk felhívni a figyelmeteket. Minden állomáson találtok egy vagy több nevet, melyek a korábban megjelent romantikusok szereplőié, és a ti feladatotok, hogy kitaláljátok a könyvek címét!

   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Megan Taylor

a Rafflecopter giveaway

[Blogturné Klub]
08.01 - Pandalány olvas
08.03 - Betonka szerint a világ…
08.05 - Olvasónapló
08.07 - Kelly és Lupi olvas
08.09 - Könyv és más
08.11 - KönyvParfé
08.13 - Hagyjatok! Olvasok!