2022. január 23., vasárnap

Melinda Metz – Egy macska titkos élete



   MacGyver 2



   MacGyver, az eszes, ám kleptomániás cirmos cica méltó a nevére: minden szorult helyzetből és minden bezárt házból ki tud szabadulni. Ennek a képességének köszönhetően boronálta össze félénk, ám kedves gazdáját élete szerelmével. Most, hogy a gazdija nászútra indul, a cica ahelyett, hogy a jól megérdemelt pihenését töltené, új feladatot tűz ki maga elé: megpróbálja megoldani a macskavigyázó Briony magánéleti gondjait. A lány ugyanis faképnél hagyta a vőlegényét, mégpedig az oltárnál.



   General Press, 2022
   Eredeti cím: The Secret Life of Mac, 2019







   Durván számolva, olyan másfél évvel ezelőtt találkoztam először Melinda Metz nevével és MacGyver című sorozata első könyvével. Azok számára, akik nem olvasták a könyvet (Cirmos-hadművelet), szeretném indulásból tisztázni, hogy semmi köze a MacGyver című nyomozós televíziós sorozathoz, ugyanis MacGyver egy különös, kleptomániás macska neve. Még ez sem lenne olyan szokatlan, hiszen a videómegosztó oldalakon számos kleptomániás szőrzsákkal lehet találkozni, csakhogy Mac nem öncélúan lopkod, hanem azért, hogy a kiszemelt embereket a helyes irányba terelje, hiszen sosem tartja meg azt, amit elemelt, hanem ajándékba viszi valaki másak. S azt is elmondanám, hogy bár egy sorozat második könyve, önálló történetként is megállja a helyét, hiszen van elég utalás arra, ami az előző könyvben történt ahhoz, hogy senkinek ne legyen hiányérzete.

   Nos, az első részben MacGyver összeboronálta Jamie-t, a gazdáját, és Davidet. Sajnos a jól végzett munka örömébe egy kis üröm is vegyült, hiszen Daviddel együtt jár a kutyája is, Diogee, az az alsóbbrendű lény, akit Mac csak tökfejként emleget. David és Jamie hosszú nászútra indulnak Marokkóba, így a Meseudvarba érkezik Briony, Jamie távoli unokatestvére, hogy a házikedvencekre vigyázzon... és, hogy kiszakadjon abből az őrületből, amit azzal okozott, hogy vőlegényét szó szerint az oltárnál hagyta faképnél. És Mac megérzi Briony-n a kétségbeesés szagát, tehát rögtön akcióba lendül. Meg kell említenem, hogy Briony teljesen zöldfülű, ami a házikedvencek gondozását illeti, soha nem volt sem kutyája, sem macskája, most pedig egyszerre mindkettő a nyakába szakad.

   Míg az első könyvben Mac a szűkebb otthona, a Meseudvar nevű lakópark rezidenseinek ügyes-bajos dolgait boronálta el, most figyelme az Aranypart nevű idősek otthona fele irányul. Mondjuk ez teljesen a véletlen és a szardínia műve. Ezt az idősek otthonát pedig nem úgy kell elképzelni, nint, amilyenhez szokva vagyunk a mi tájainkon, hanem ez nevezhető lakóparknak is, ahol az idős urak és hölgyek külön házikókban laknak, minden kényelemmel, közösségi házzal, étkezővel, könyvtárral... szóval egy mini városka. És nem, Mac nem az egyik bentlakó idős urat szemeli ki Brionynak, hanem Nate-et, az otthon fiatal vezetőjét, akiből messzire süt a magány.


   Bár ez egy romantikus komédia akart lenni, olyan könnyed kis valami, ami feldobja az ember lányát egy fáradt nap után, mert nem rengeti meg senki világát, ha egy kicsit jobban odafigyelünk, van ott bőven olyan dolog, amin el lehet gondolkozni. Például ott van a hősnő, Briony, aki pánikrohamot kapott az oltár felé vezető úton. Ő az a fajta ember, akit a szülei túlzott féltésből elfelejtettek önállóságra nevelni, aki soha nem tehette azt, amit szeretett volna, mert minden lépését a szülők határozták meg, és aki képtelen önállóan döntéseket hozni, mindig kikéri mások véleményét, kell a megerősítés, hogy tudja helyesen cselekszik. A tökéletes vőlegény, pedig az a fajta ember volt, aki gond nélkül tudta folytatni mindazt, amit a szülők már szültése pillanatától elkezdtek. Ugyan vonzódik vőlegényéhez, a fontos az volt, hogy szülei teljes mellszélességgel támogatták ezt a kapcsolatot és házasságot. Vagy Nate, akinek nagyon hamar fel kellett nőnie, mikor apja életközép-válságból kifolyólag hátat fordított a családnak és a tulajdonukban levő idősotthonnak, vett magának egy menő verdát, egy bőrdzsekit és elhúzott a naplementébe. Nate-nek évek óta gondot kellett viselni depressziós anyjára, kissé zakkant ikertestvérére, akinek kötődési gondjai és két gyermeke van, és mindig rosszul választ pasit magának. Pluszban Nate-nek vinnie kell a családi bizniszt is, ahol egyre több a gond, egyre több rossz dolog történik.

   S még egy fontos mondanivalója van ennek a történetnek, bármennyire is furcsának tűnhet ez a fiatalabb olvasók számára: a szerelem nem korhoz kötött. Különösen akkor nem, ha MacGyvernek is van beleszólása a dolgokba.
   A központi alak természetesen MacGyver, aki az első könyvben még szórakoztatott (igazándiból most is), most viszont a szerző kissé túltolta a fontosságát. Rendben van, ez fikció, vannak zsivány macskák a világon, de azért nem minden problémát tudnak megoldani. Úgy jött le, hogy mindeni hülye, csak Mac látja a helyes utat és a megoldást. A vége pedig giccesre sikeredett az én ízlésemnek, de nem vagyunk egyformák, lehet másoknak pont ez lesz a nagy durranás. 
   Ezt leszámítva kellemes kis romantikus történet volt, szórakoztatott, ahogy Mac örökösen átverte Diogee-t, mert az számára jó móka volt. Könnyed, olvasmányos, szerethető. Mi kell ennél több? A harmadik, befejező rész, mert Mac kalandjai még nem értek véget.


   Akárcsak az első rész recenziójánál, a bejegyzésben szereplő fotókon ismerőseim, barátaim házikedvencei láthatóak, tehát köszönet a fotókért Ashley Carrigannak, Csomósné Erdei Zsuzsannának, Laki Etelkának és Molnárné Katalinnak.




A sorozat első könyve: