2019. július 31., szerda

Julie Caplin – Egy szelet torta Brooklynban


Romantic Escapes 2



Irány ​Brooklyn legjobb péksége, ahol egy szelet torta mellett ábrándozva mindenki azonnal otthon érzi magát!
Sophie Bennings éppen túl van egy fájdalmas szakításon, amikor egy menő New York-i magazin felkéri, hogy legyen a lap gasztro rovatának szerkesztője. Sophie elszántan veti bele magát a munkába, és a szerelem az utolsó dolog, ami foglalkoztatja. Még akkor is így van ez, ha a rovatvezető Todd McLennan, akivel egy irodában dolgozik, jóképű és vonzó. 
Az Egy csésze kávé Koppenhágában című kötetből ismerős, józan Sophie-t nem könnyű elcsábítani, még akkor sem, ha kísértés akad bőven. Ott van például a lány brooklyni lakása alatt található pékség, telis-tele ínycsiklandó finomságokkal.
Ahogy azonban Sophie és Todd egyre jobban megismeri egymást, kiderül, hogy a finom ételek iránti rajongás nem az egyetlen közös szenvedélyük…
Julie Caplin imád utazni és jókat enni. Utazási során rengeteg ötletet és tapasztalatot gyűjt, amelyeket aztán örömmel sző bele lebilincselő romantikus regényeibe.


Libri, 2019
Eredeti cím: The Little Brooklyn Bakery, HarperCollins, London 2018



Elég hosszan tologattam jobbra-balra ezt a könyvet, míg rávettem magam az olvasásra. Ennek egyszerű oka van: az előző részt nem kedveltem és az erősen felejtős kategóriába soroltam.
S ha már az előző rész került szóba, igen, ez egy sorozat része, az első könyv tavaly jelent meg Egy csésze kávé Koppenhágában címmel és a hygge, a dán életérzés volt a központi témája. Akkoriban a sorozat csupán három részből állt, mostanra már ötre nőtte ki magát. Hogy még mennyi lesz? Fogalmam nincs, nem jártam utána, annak sem, hogy mennyi fog magyar nyelven is megjelenni, mint ahogy azt sem értem, hogy a sorozat magyar nyelven miért viseli az első kötet címét, mikor az eredetije teljesen más.
Annak ellenére, hogy egy sorozat részei, az eddig magyar nyelven is megjelent részeket egymástól függetlenül is lehet olvasni, csupán két dolog volt közös: ennek a könyvnek a női főszereplője megjelent az előző részben is, mint a Koppenhágába utazó csoport egyik tagja, és a szerkesztőségben egyszer elhangzik, hogy az ottaniak is szeretik a hyggét.
S ha már a hősnőről esett szó, bemutatom Sophie Benninget, aki születése jogán Lady de ezt igyekszik titokban tartani, mert nem szereti ha az emberek a címet látják és nem az embert, de amikor a szükség hozza nagyon is ki tudja használni nemesi származását. Gasztronómiai újságíró a CityZen nevű magazin londoni fiókjánál és partnere épp dobta. Illetve nem is dobta, hiszen odáig el sem jutottak, hanem kiderült róla, hogy egy házasságtörő, hazug tetű. Utólag Sophie is belátta, hogy minden jel meg volt arra, hogy partnere nem az akinek mondja magát, de ő igazán szerette, ragaszkodott hozzá és a szerelem rózsaszín köde miatt nem vette észre az árulkodó jeleket.
A szerkesztőség csereprogramot folytat a lap new york-i irodájával – Brooklyn ugyebár New York egy része –, és Sophie két kézzel kap a lehetőségen, hogy hat hónapra elutazzon a balesetet szenvedett kollega helyett, holott korábban hallani sem akart róla, mert élete a partnere körül forgott.
Sophie összetört szívvel érkezik New Yorkba, ahol a dolgok már a munkahelyén bonyolódnak, ugyanis ott azt hiszik, hogy a balesetet szenvedet kollega helyett nem jön senki, ezért gyorsan be is töltik a pozíciót egy ambiciózus gyakornokkal, aki a felsőbb vezetésből valakinek a valakije, s aki természetesen ott szabotálja Sophiet, ahol tudja.
A brooklyni kaland nem csak kellemetlenségekről szól – bár abból is van bőven – hanem új barátságokról, új lehetőségekről is.
Ott van például Bella, akitől a lap Sophie lakását bérli, és aki a földszinti pékség tulajdonosa – bár én azt inkább cukrászdának nevezném. Vagy Wes, a szomszéd zöldséges, aki rajong Belláért, de túl gyáva ahhoz, hogy ezt meg is mondja neki, inkább csendben epekedik, a pékek, akik állandóan vetélkednek, hogy épp ki újított be jobban, ízletesebben a kenyérkínálatukba. És természetesen ott van Todd McLennan, Bella jóképű testvére, aki – mit tesz a fikció ördöge! – épp Sophie munkatársa a CityZennél. Todd maga a megtestesült tökéletesség, futnak is utána a nők rendesen, csupán egyetlen apró hibája van: elköteleződés fóbiás. De ez nem gond Sophie számára, hiszen még túl sem tette magát a csalódáson, és baráti, bajtársi kapcsolat alakul ki kettejük között... eleinte... aztán barátság extrákkal, míg végül beüt a nagy érzés.
Egészen jó kis történet kerekedett ki belőle és ez tényleg olyan lett, amilyenre már az első résznél is vártam: csajos nyári olvasmány, amit az ember lánya a stardra vagy utazásra visz magával, nem rengeti meg a világát, de azért felüdül és jókat vigyorog.
Ééééés!!! Rettentő sok finomság készült Bella konyhájában. Igazándiból ez egy kicsit Bella története is volt, hiszen amennyit jelen van a cselekmény során, jóval túllépte a mellékszereplői státuszt.
Talán ez a sok finomság járult hozzá ahhoz, hogy ezt a történetet toronymagasan jobban kedveltem, mint az előzőt. Azt hiszem, már többször is elmondtam, hogy én imádom a gasztroregényeket, és csodálom azokat akik ilyen kulináris csodákra képesek, mert az én tudományom csupán annyira elég, hogy megmentsen az éhenhalástól.
Ebben a történetben minden volt: szerelem, csalódás, gasztronómia, hülye nő, gyökér pasi, barátnő, szakmai féltékenység, státuszszimbólumok hajszolása, sznobizmus, betekintés a magazinok világába, városnézés… és rengeteg finom süti. Úgy szépen minden a helyén volt, a boldog végkifejlet is, bár az az én ízlésemnek nagyon habos-babosra sikeredett.
Kedvelhető volt, pörgött, olvastatta magát és mondhatni feldobta az estémet egy rohadtul fárasztó nap után. De, ugye, ízlések s pofonok…




Kapcsolódó bejegyzés:




2019. július 28., vasárnap

Tiffany Reisz – A kastély


Eredendő bűnösök 9



Mi történik akkor, ha egy kicsapongó életmódot folytató titkosügynöknek éppen egy szexszektába kell beépülnie? Kingsley-t egy vidéki kastélyba küldik, ahol egy olyan szekta működik, aminek a bibliája az extrém szado-mazochizmusáról hírhedt francia regény. Mi történik, ha a férfi itt talál rá önmagára? 
Tartsatok bloggereinkkel, és kövessétek nyomon az Eredendő bűnösök sorozat egyik központi karakterének előtörténetét! 
Ne feledjétek, hogy a turné végén az egyik szerencsés olvasónk meg is nyeri A KASTÉLY című regényt a Libri kiadó jóvoltából!




Egy titokzatos francia katonai hírszerzési szövetkezet kicsapongó ügynökeként Kingsley Boissonneault az égvilágon mindent csinált már – kémkedett, hazudott és parancsra ölt. Jelenlegi megbízása azonban az eddigiekhez képest meglehetősen szokatlan. Parancsnokának unokaöccsét egy szexszekta hálózta be, és rá bízták a feladatot, hogy épségben hazahozza a fiút.
A szekta bibliája az O története, az extrém szado-mazochizmusáról hírhedt francia regény. A társaság egy olyan vidéki kastélyban működik, amelyben egy fordított világot hoztak létre: ahol a nők uralkodnak és a férfiak az ő engedelmes szolgáik. De valóban engedelmesek? Amint befogadják, Kingsley-t a titokzatos Madame gyorsan a bűvkörébe vonja. Ez a nő a bölcsesség, az erő és a szépség megtestesítője, és azt ajánlja fel a férfinak, amire az mindig is vágyott. És mi ennek az ára? Örökre lemondani az egyetlen személyről, akit valaha szeretett. 
Csak felnőtt olvasóinknak ajánljuk.


Libri, 2019
Eredeti cím: The Chateau, 2018



“…az ember mindig azokat kínozza, akiket szeret”

Eredendő bűnösök… hosszú időn át több fórumon is vita folyt arról, hogy megjelenik, nem jelenik, miért, miért nem és egyáltalán. A sorozat rajongói tudják, hogy ez egy meglehetősen terjedelmes sorozat, mely kilenc könyvből – a Goodreads ide sorol egy tizediket is – és számtalan kiegészítő novellából, szösszenetből áll.
Magyar nyelven öt rész jelent meg, ez lenne a hatodik és a Libri egyben a harmadik kiadója. Az, hogy ez a hatodik magyar nyelven megjelent rész sajnos nem jelenti azt, hogy sorban is a hatodik lenne, mert nem az. Magyar nyelven az első öt rész után egyből a kilencedikre ugrunk és ezért nem a Libri Kiadó lenne a hunyó, hanem… továbbiakban ezt nem óhajtom kommentálni, mert ezzel kapcsolatban már annyi minden elhangzott, s azt amit én gondolok nem bírja el nyomdafesték, a televízióban pedig hosszú sípszóval jelölnék. Rohadtul igazságtalannak tartom, hogy ilyen-olyan okok miatt az angolul nem tudók nem olvashatják a sorozat hatodik, hetedik és nyolcadik könyvét.
Nem mondanám, hogy elsőre ráharaptam a sorozatra s a témára – ugye mindenki tudja, hogy ez egy BDSM címkével ellátott könyv/sorozat és nem finomkodó hölgyeményeknek való, mint ahogyan tizenéves kislányoknak sem, bármennyire is éretteknek képzelik magukat?
Amikor először kézbevettem a sorozat indítókötetét, már komoly rajongótábora volt a magyar olvasok körében is, és inkább a kiváncsiság vitt rá: tudni akartam miért nyálaz annyira a társaság. És nem tetszett, ötven oldal után visszatettem a polcra. Azt azért el kell ismerni, hogy nehezen indul be a történet, de van ott egy kritikus pont, amit el kell érni. Második nekifutásra nekem is összejött, azóta a sorozat rajongója vagyok, és bárhol, bármikor hajlandó vagyok kijelenteni, hogy az Eredendő bűnösökkel Tiffany Reisz olyan magasra helyezte a lécet a zsánerben, hogy bármi más amatőr próbálkozásnak tűnik mellette.
Mikor felröppent a hír, hogy a Libri Kiadó megjelenteti A kastélyt tudtam, hogy nekem ez a könyv kell. Nem olvastam sem fülszöveget, sem angol nyelvű oldalak ajánlóit, nekem elég volt annyi, hogy ez az Eredendő bűnösök sorozat része és a fiatal Kingsley Boissonneault-ról szól. Ezért ért meglepetésként, hogy a történetben többször is utalás történik Pauline Réage O története című, 1954-ben megjelent könyvére. Amit én természetesen nem olvastam, tehát félretettem Kingsley-t és az ő ifjúkori kalandjait, hogy előbb elolvassam O történetét.
Nos… amikor de Sade márki a 18. század végén megírta a Justine-t, az erotikus irodalom híres-hírhedt darabját, nem sokkal utána Réstif de la Bretonne visszavágott neki az Anti-Justine-nel. Hát valahogy így állunk A kastéllyal és az O történetével is. Bár azt nem mondanám, hogy Reisz visszavág Réage-nak. Mondjuk inkább azt, hogy igazságot szolgáltat a női nemnek, s főleg azoknak akiket saját akaratuk ellenére vittek bele egy ilyen O-szerű felállásba, mert míg O történetében a férfiak tetszelegnek domináns szerepben, addig Reisz könyvében a nők építenek egy olyan közösséget, ahol ők irányítanak.
A kastély története Franciaországba visz, és Kingsley-központú. Azok akik ismerik a sorozatot – vagy legalább a magyar nyelven megjelent részeket –, időben könnyen el tudják helyzeni ezt a részt: Kingsley és Søren kapcsolata megszakad az iskola után, egyikük katonai pályát választ, a másik – mint tudjuk – az egyház keretén belül keresi boldogulását.  Még nincs a szexklub az Egyesült Államokban, nincs Nora.
A huszonéves Kingsley épp egy sérűlésből lábadozik, mikor újabb bevetésre küldik, akkor még nem is sejti, hogy ez tulajdonképpen csak félhivatalos dolog. A feladat az, hogy beépüljön egy kastélyban tanyázó szexszektába, melyet a Madame vezet – igen, csak így egyszerűen Madame. Ide bejutni egyenlő a lehetetlenséggel, hiszen senki nem ismeri a pontos helyet, a Madame személyét is homály fedi, s csak a kiválasztottak részesülnek abban a kegyben, hogy részesei lehetnek mindannak, ami a kastélyban történik.
S hol van a történetben Søren, Kingsley (és sok olvasó) imádatának tárgya? Kingsley álmaiba, amikoris szimbolikus értékű sakkjátszmákat folytatnak egymás ellen, mert fizikálisan a Madame pótolja őt ideig-óráig.
Ez egy újabb nagyszerűen felépített történet volt Reisz tollából – ami azt illeti az Eredendő bűnösök sorozatát szeretem, de a korábban magyar nyelven is megjelent Fény az éjszakában című könyvét nem – rengeteg érzelemmel és érzékiséggel, valamint a sorozatra jellemző szadizmussal és mazochizmussal, dominanciával és alávetettséggel. De senki ne essen tévedésbe: ez a történet nem kizárólag szexuális devianciákról szól, itt van történet, vannak érzelmek, álmok, frusztrációk, vágyak…
Kizárólag felnőtt olvasóknak ajánlom, a sorozat rajongóinak kötelező olvasmány. S ízlések meg pofonok, mert nem mindenki nyitott a BDSM életformáról szóló írásokra.





Főszereplőnk, Kingsley a katonai hírszerzési szövetkezet ügynökeként nagyon alapos megfigyelő, és mivel a regényben egy szexszektába keveredik, úgy gondoltuk, hogy összekötjük ezt a két szálat nektek. Minden állomáson elrejtettünk egy parafíliát, de nem elég kitalálnotok, hogy melyiket, arra is rá kell jönnötök, hogy hogyan rejtettük el! Miután megtaláltátok a parafília nevét, írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába. Jó nyomozást!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)




Egy a DSM V-ben (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) felsorolt nyolc mentális betegségként meghatározott parafília közül. A megnevezés figyelemfelkeltő viselkedést, valamint a nemi jellegű testrészek mutogatására való kóros kényszert takar. Az esetek többségében nem keresik a fizikai kontaktust egy másik személlyel, de a nemi szervek nyilvános mutogatása gyakran társul azonnali maszturbációval is.





07/28 - Betonka szerint a világ...
08/01 - CBooks

2019. július 25., csütörtök

Kathryn Taylor – Ahol a szívem rád talál



A sebzett szívek begyógyulnak…
Cara Connelly autója egy hirtelen kitört viharban lerobban, ezért nemcsak segítséget, de menedéket is kell keresnie az elhagyatott vidéken. Egyetlen lehetőségként egy erdei ház ajtaján kopogtat, amelynek házigazdája, Liam O'Byrne igencsak kelletlenül engedi be. Carában felébred a kíváncsiság: miért él ez a vonzó férfi ilyen visszavonultan? A lány hamar felismeri, hogy vendéglátója mogorvasága csupán külszín, és szenvedélyesen beleszeret a magányos, harmincas évei elején járó erdőlakóba. Kapcsolatuk egyre szorosabbá válik, Liam azonban nem ébreszthet Carában reményt a közös jövőre, mert életét immár hat éve beárnyékolja egy szörnyű rejtély, amelyről maga sem tudja, hogy igaz-e, vagy sem…
Kathryn Taylor izgalmas, fordulatokban gazdag családregényében Írország varázslatos vidékére kalauzolja az olvasókat.



Kossuth, 2019
Eredeti cím: Wo mein Herz dich findet, 2018




Kathryn Taylor neve sokak számára ismerősen cseng, hiszen Ahol a szívem rád talál a szerző nyolcadik magyar nyelven megjelent regénye.
Első találkozásom a szerzővel A szerelem színei sorozattal történt, amit két rész után abba is hagyott kiadója. Én ezt egy kicsit sem sajnáltam, mert szépen besorjázot a “szürke”-trendbe a maga kis problémás milliomosával, akinek különös szexuális preferenciái vannak, valamint a fiatal kis gyakornok női főszereplővel. Mondom, én nem bántam, hogy nem jöttek a folytatások, mások annál inkább.
Taylor német nyelven ír, kiadója is német, de akik ismerik írásait, azok már tudják, hogy történeteit nagy előszeretettel helyezi angolszász környezetbe. Most, kivételesen nem Angliába vitt el, hanem Írországba, de akár Skócia is lehetett volna, hiszen a történetben semmilyen specifikus ír dolgot nem használ fel.
Nem könnyű erről a történetről úgy írni, hogy ne áruljak el belőle túl sokat. Ugyebár ez egy családregény, melynek központjában a Connelly család tagjai állnak, de rengeteg szereplője van és mindenkinek megvan a maga jól meghatározott helye a történetben..
Connellyék családi vállakozás keretén belül szállodaként működtetik a Kerryhead nevű kastélyt. Tulajdonképpen csupán a szülők és fiúk, Patrick az, aki a családi bizniszben részt vesz, hiszen nagyobbik lányuk néhány évvel korábban egy tűzesetben életét vesztette, a kisebbik pedig épp egyetemi hallgató.
A történet ott kezdődik, amikor Cara Connelly, a kisebbik lány vakációra tér haza a kastélyba. S mivel kitérőt tesz, kocsija egy erdő közepén robban le. Így ismerkedik meg a remeteként élő Liam O’Byrne-nel, aki pontosan olyan közhelyes, mint a remeték: antiszociális, enyhén vad kinézete van, sebhelyeket hordoz magán kívül és belül, s mindezt megfejelve még bűntudattól is szenved. Bár a férfi segít Carának folytatni útját hazafele, nyilvánvaló, hogy nem látja szívesen, de ez nem gátolja meg a lányt abban, hogy a későbbiekben is visszajárjon.
Cara az a típusú pozitív hős, akit egyszerre lehet kedvelni és utálni  saját belső konfliktusai és megfelelési kényszere miatt. Előtte van nővére példája, aki nemcsak csodaszép volt, hanem zseniális joghallgató és elkötelezett állatvédő – bár ez szerintem lassan már a fanatizmus határát súrolta. Cara álma-vágya a cukrászmesterség, de mégis a jogi egyetemet választja, hogy szülei büszkék lehessenek rá. Csakhogy egyre kevésbé tud helyt állni és most, amikor mindenki a jogi diplomájával várja haza, neki meg kell mondania a családnak, hogy vizsgái nem sikerültek és nem is áll szándékában újra próbálkozni.
Ez egy romantikus-szerelmes regény melyben egyszerre két történetet is kaptam. Az egyik nyilvánvalóan Cara és a remeteként élő Liam O’Byrne története, ami nem egy sétagalopp. Hogy miért és hogyan kapcsolódik Liam O’Byrne és családja által működtetett whiskey-lepárló a Connelly családhoz, az természetesen kiderül a történetből, hiszen ez egyike a történetben felmerülő konfliktusforrásoknak.
A másik szerelmi történet főszereplői Patrick, Cara bátyja, és Amy, a lány gyerekori barátnője, aki szinte családtagnak számított Connellyéknél, és aki egész életében szerelmes volt a férfibe. Amy elhagyta a kastélyt röviddel a tűzeset után, melyben Cara nővére életét vesztette, most pedig barátnője hívására visszatér. Mondhatni kényszerből, hiszen gyermeke súlyosan beteg és el kell hoznia a nagyváros szennyezett levegőjéből. És az anyagi lehetőségei sem a legjobbak. Abban reménykedik, hogy munkát kaphat a szállodában és talpra tud állni. Csakhogy nem számol régi riválisával, Jessicával. Jessica pincérlányből mostanra már jól felkapaszkodott a szamárlétrán, mi több, rövid időn belül Patrick felesége lesz, hiszen már az esküvő dátuma is vészesen közeleg. Jessica a negatív hőse a történetnek, az a fajta, aki ha egy kicsi hatalomhoz is jut, rögtön vissza is él vele, bár elképzelhetően lesznek olyanok is, akik majd csodálják azt a kitartást, amivel a kitűzött célt üldözte. S most egy lépéssel a cél előtt vissztér Amy.
Unalmas semmiképpen nem volt, mert tele volt valós konfliktusokkal, intrikákkal, a szereplők belső vívódásaival, tragédiákkal. Pörgött és olvastatta magát, csak sajnos előre borítékolhatóak voltak a történések és a végkifejlet. Mert a végére természetesen helyére kerülnek a dolgok és a nagy rózsaszín ködben mindenki megtalálja a boldogságot.
Egyszer mindenképpen el lehet olvasni, mert kedvelhető, szórakoztató olvasmány, a szerző azon igyekezete ellenére, hogy a habos-babos romantikát személyes tragédiákkal ellensúlyozza. Néhány estére kellemes szórakozást nyújthat, melyben izgalomból sincs hiány.
A romantikus történetek szerelmeseinek ajánlom… meg ízlések és pofonok…




A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:



Lecsupaszítva (A szerelem színei 2)

Daringham Hall trilógia

1. Az örökös        2. A döntés       3.  A visszatérés









2019. július 19., péntek

Beth O'Leary – Az ágybérlő




Tiffy és Leon egy lakásban laknak. 
Tiffy és Leon ugyanabban az ágyban alszanak. 
Tiffy és Leon még sosem találkoztak…
Tiffynek egy olcsó albérletet kell találnia. Méghozzá azonnal. Leon éjszakánként dolgozik, és meglehetősen pénzszűkében van. A barátaik azt gondolják, hogy elment a józan eszük, de ők úgy érzik, megtalálták a tökéletes megoldást: amíg Tiffy dolgozik, a férfié az egyágyas lakás, a fennmaradó időben viszont a nőé. 
A helyzetüket tovább bonyolítja egy megszállott expasi, egy követelőző ügyfél, nem beszélve egy igazságtalanul bebörtönzött fivérről, így hamar rá kell jönniük, hogy ha jól akarják érezni magukat az otthonukban, akkor minden szabályt fel kell rúgniuk…



General Press, 2019
Eredeti cím: The Flatshare, 2019



“– Mindenki tudja, hogy a közös albérlet első aranyszabálya, hogy nem szabad együtt aludni a lakótárssal!”

Beth O’Leary neve teljesen ismeretlen volt számomra, míg a kiadó reklámozni nem kezdte könyvét. Mondjuk ez nem is csoda, hiszen Az ágybérlő a brit szerző bemutatkozó regénye. Angol nyelven is az idén jelent meg, tehát értékelendő az a gyorsaság, amivel a kiadó a magyar olvasók számára is elérhetővé tette. S mivel kedveltem, remélem, hogy a szerző következő könyvét is pont ilyen hamar olvashatom, de indulásból tudom, hogy erre legalább a jövő évig várni kell, hiszen akkorra várható az angol nyelvű megjelenés.
Ez az a típusú történet, amiről már a fülszöveg olvasása után mindenki tudja hogyan fog végződni: Tiffy és Leon a történet végére összejön és boldogan élnek míg meg nem halnak. Csakhogy az ami az ágymegosztás (senki ne gondoljon semmi sikamlósra, hiszen felváltva használják az ágyat!) és a boldog végkifejlet között történik az egyszerre vicces és szórakoztató, elgondolkodtató és meghökkentő. A nyilvánvaló kezdet és végkifejlet közé O’Leary egy meglehetősen eredeti történetet szőtt egy meglehetősen eredeti stílusban.
A történet váltott szemszögben íródott, a két főhős – Tiffy és Leon – meséli el felváltva. Eddig semmi új, ilyen típusú történetekkel tele a padlás. Itt viszont a két szereplő két különböző stílusban mesél: Tiffy a megszokott E/1-ben, párbeszédekkel és mindennel, ami a stílusra jellemző. Leon részei viszont forgatókönyv formában íródtak, ami első ránézésre kicsit meghökkentett, aztán hozzászoktam. S ezt a szerző még megfejeli a kettejük között váltott üzenetekkel is, ami egy újabb színfoltot visz a történetbe. No, de kicsit előreszaladtam a történettel, hiszen az üzenetváltásokig még össze kell költözniük.
Tiffy, a történet női hőse teljesen átlagos fiatal nő. Segédszerkesztőként dolgozik egy kis kiadóban, mely hobbitevékenységekről szóló könyveket ad ki. Bár jobban fizető munkát is találhatna egy nagyobb kiadónál, Tiffy nem vált, mert ő tényleg rajongásig szereti azt, amit csinál. Csakhogy közbeszólnak a piszkos anyagiak és egy még piszkosabb ex. Tiffy ugyanis évek óta olyan se veled se nélküled párkapcsolatban él(t) Justinnal, egy tehetős, nárcisztikus fazonnal, akinek kedvenc szórakozása az volt, hogy Tiffyt manipulálja, mocskos kis játékokat játszon vele és még jobban aláássa a fiatal nő amúgy is ingatag önbizalmát. Tiffynek – az épp aktualis szakítás alkalmával – Justin utasítására el kell hagynia a lakást és anyagi lehetőségeit tekintve, nem sok mindent engedhet meg magának.
Itt lép be a képbe Leon, a hospiceházi szakápoló, aki a több pénz miatt éjszakai váltásokat vállal. És jól jönne neki egy ágybérlő, hogy az onnan befolyt jövedelem egy abszolút alkalmatlan ügyvéd zsebébe vándoroljon. Ugyanis Leon öccsét bevarrták egy olyan dologért, amit el sem követett. Az öcsi kicsit zavaros múltja és színesebb bőre tökéletes bűnbakkot csinált belőle, Leon viszont hisz ártatlanságában és mindent megtesz, hogy sikerüljön megfellebezni a bírósági határozatot. S Leonnak barátnője is van.
Szükség törvényt bont alapon Tiffy beköltözik a kissé lepukkant házba, ahol a szomszédság is olyan lepukkant, amilyen maga az épület, ahol egész rókacsaládok tanyáznak a kukák körül, és elárasztja Leon agglegény-lakását a maga kis női kacatjaival… és a babzsákfoteljével. Hosszú ideig nem találkoznak, kommunikációjuk a lakás különböző pontjain hagyott üzenetekből áll, később főznek is egymásnak, míg egy nap Tiffy a vártál korábban érkezik haza és rányit Leonra. Hol máshol, a fürdőben, ahol Leon teljes natúr szépségében zuhanyozik.
Nagyon szótakoztató volt olvasni kettejük ismeretségének alakulását, azt, ahogyan magukon, egymáson és másokon is próbálnak segíteni, akár a barátaik közreműködésével is, ahogy az életeik alakulnak. Lényegében az egész történet nagyon kedvelhető, úgy a főhősök, mint a mellékszereplők szerethetőek az egy Justin kivételével. De nélküle a történet nem is lett volna kerek, hiszen hiányzott volna belőle a negatív hős. Mert Justin nem adja fel. Neki a szakítás csak egy újabb húzás a játszmájában és mikor rájön, hogy a játékot már nem ő irányítja és kedvenc játékszerét most már ténylegesen elvesztette, akkor újabb terveket kovácsol. Isten őrizzen az ilyen Justinoktól!
Ez egy remek történet volt barátságról, szerelemről, emberségről. Olvastatta magát, pörgött, néha vicces volt, máskor megható vagy elgondolkoztató. Mondhatnám azt is, hogy egy könnyed, nyárra való olvasmány – tehát pont aktuális lenne –, de ez azért sokkal több annál.
Imádtam!... és ízlések meg pofonok….



2019. július 15., hétfő

Audrey Carlan – Test


Trinity 1



Különösen az olyan férfiak, mint Chase Davis. A jóképű, intelligens, gazdag és befolyásos férfi, akivel szemben egy fikarcnyi esélyed sincs. 
Nem akartam őt magamnak. 
Nem akartam vágyni rá. 
Nem akartam belehabarodni. 
De Davisnek képtelenség nemet mondani. Némán hagytam, hogy letaglózzon az arroganciája, a megingathatatlan önbizalma, és az ellentmondást nem tűrő hevessége.
Akkor lépett az életembe, amikor a múltbéli kapcsolataim romjait magam mögött hagyva éppen kezdtem talpra állni. Barátnőm javaslatára adtam neki egy esélyt, ő pedig úgy elvakított, hogy nem láthattam az igazságot.
A férfiak tönkreteszik a nőket? Nem. Az igazság az, hogy elpusztítják őket.
Minden lehetséges módon.
Figyelem! Ezt a könyvet szigorúan tizennyolc év feletti olvasóknak ajánljuk a felkavaró szövegezés, illetve a szexuális tartalmak miatt.


Libri – Insomnia, 2019
Eredeti cím: Body, 2015



Csak nekem tűnik úgy, hogy valami lemaradt a fülszöveg elejéről? Például hol maradt az eredeti fülszöveg első mondata: Men ruin women (a férfiak tönkreteszik a nőket), ami némi értelmet is vinne a következő mondatba?
Audey Carlan neve ismerős az erotikus irodalom kedvelői számára, az ő írása a magyar nyelven is megjelent Calendar Girl sorozat. Most ismét egy sorozattal ismerkedhet meg a nagyérdemű, annak is az indítókötetével, mert a Test a szerző Trintiy sorozatának első könyve.
Maga a sorozat öt részből áll (pillanatnyilag, a jövőben ki tudja?), az első három rész – Test, Elme, Lélek – ugyanannak a történetnek a részei, és nagy valószínűség szerint még az idén olvashatóak lesznek, mert láttam a kiadó várható megjelenéseinek listáján. A sorozat másik két része – Life (Élet) és Fate (Sors) – a főhősnő barátnőiről szólnak, megjelenésükről semmi hírem nincs, de a Test olvasása után biztosan nem sírnám vizesre a párnám ha Audey Carlan neve kitörlődne a köztudatból, bár – ahogy mondogatni szoktam – nem vagyunk egyformák és vannak akik kifejezetten az ilyen típusú, erotikától csöpögő, vitatható értékű történetekért rajonganak.
Nyilvánvaló, hogy nem kedveltem a szerző korábban megjelent Calendar Girl sorozatát, de mégis elolvastam mind a négy kötetet, mert ugye az ember mindig jobbra vár, s főleg reménykedik, hogy hátha a végére valami történik, ami felülírja a sablont, a dögunalmat és a pornográfiába illő erotikát. Mert Audrey Carlan írásaiban nem a történeten van a hangsúly, hanem az explicít erotikán, olyan minél több, annál jobb alapon. De ismét ott volt az a bizonyos “adjunk neki még egy esélyt”, lehet megtanult írni, zsánert váltott, másról is fog szólni a történet mint testnedv- és víruscseréről.
Nos, történet nem tudom ha volt-e, vagy egyáltalán annak lehet nevezni azt, amit 464 oldalban elhúzott-nyúzott – és folytatása következik, hiszen a sorozat első három könyve ugyanarról a párról szól, s feltételezem kapcsolatuk alakulásáról. Közhely vagy sem, de rögtön a “szürke” ugrott be referenciaként. Mindaz ami ebben a könyvben történik elmesélhető lett volna egy novellában vagy kisregényben, és még mindig maradt volna bőven hely a szerzőre jellemző csatakos erotika számára is. A stílusról, meg a nyelvezetről már ne is beszéljünk – s ezt most nem a trágárságra értem.
Érzékeny téma az alap: a nők bántalmazása, csak a történet nem erre fókuszál, hanem a főhősök közötti szexualitásra. A hősnő (maga is bántalmazott nő) egy nőket segítő alapítványnak dolgozik, melynek legfőbb támogatója és igazgatótanácsának (vagy valami hasonló) elnöke maga a főhős – micsoda eredeti megoldás! Bármennyire is igyekezett a szerző, a témát sikerült elbagatellizálnia annak a sablonnak a követésével, ami már az előző sorozatára is jellemző volt.
● a hősnő olyan szépség, hogy olyant még nem hordott hátán a föld, s nemcsak szép, hanem okos, talpraesett, s a férfiak tömött sorokban nyálaznak miatta. Az a tökéletes fikciós karakter, amelynek semmi köze a valósághoz, és akinek tökéletességét némi lelki nyavalyával próbálja ellensúlyozni a szerző.
● a főhős döggazdag – milliárdokról beszélünk, nem némi apróról –, természetesen ellenállhattalanul vonzó, és mint az lenni szokott, van némi gyerekkorból visszamaradt traumája. Ó, és posszeszív.
● a két főhős minden múltbeli negatív tapasztalat ellenére azonnal és visszavonhatatlanul imádni kezdi egymást, melyhez hozzájárul meglehetősen nagy szexuális étvágyuk is.
● a történetben jelen van a legjobb barátnő is (meg másik kettő is, aki szintén a galerihez tartozik, de nem a bizalmas kategóriába), ugyanolyan mocskos szájú, mint a szerző  előző sorozatában, s a hősnő most is azzal foglalkozik, hogy barátnőit férfiakkal hozza össze. Amilyen jól összejön neki, nem is értem miért nem foglakozik házasságszerzéssel.
● negatív hős is van, aki a hősnő múltjához tartozik – ez esetben a bántalmazó ex, vagy a hős múltjához tartozó volt menyasszony.
Nos, ha a történetet el kellene mesélnem, akkor azt meg tudnám tenni egyetlen bővített mondatban is… vagy kettőben: a hősnő összejön a főnökével, s feszültségkeltésnek mindkettőkük életében megjelenik egy-egy ex. A terjedelem érdekében dugig van erotikus jelenetekkel, vagy azok hiányáról való fantáziálással, valamint a barátnők semmitmondó találkozásaival és fecsegéseivel.
Az erotikus írások kedvelői minden bizonnyal rajongani fognak ezért a történetért, én nem hinném, hogy érdekelt leszek a folytatásokban, vagy bármi másban, ami Audrey Carlan neve alatt jelenik meg. De hát ízlések és pofonok...




Kapcsolódó bejegyzések: