2018. március 28., szerda

Jane Fallon – Szabadulj meg a pasitól!


A ​harmincas éveiben járó Helen extra cikis helyzetbe kerül: Matthew, aki négy éve a titkos szeretője, váratlanul kiteríti otthon a lapokat, és Helenhez költözik. Éppen akkor, amikor a lány elhatározza, hogy szakít vele.
Mit tehet Helen?
A-TERV: Sminkeletlenül járkál otthon a legócskább tréningruhájában. Nem gyantáztat többé. Megjegyzéseket tesz a hapsi unalomig ismert poénjaira. Néha a szájszagára is. Nem hajlandó összebújni vele. 
B-TERV: Megismerkedik Matthew feleségével. Természetesen álnéven, és kitalál hozzá egy kamu háttér-sztorit magának. Miután összebarátkoztak a nővel, mindent megtesz, hogy az kibéküljön a férjével, és visszafogadja.
Jane Fallon angol szerzőnő regényei eddig 12 országban lettek bestsellerek. Egyszerre fergeteges humorú és kínosan őszinte könyvek a női élet azon buktatóiról, amelyről nem szokás beszélni.


Letero, 2018
Eredeti mű: Jane Fallon – Getting Rid of Matthew, 2007


“Egész életében három dologra vágyott: magas fizetéssel járó PR-os munkára, egy saját lakásra és egy férfira, aki szintén kizárólag az övé. Valahogy mégis személyi asszisztensként végezte, ami mindenki más szótárában titkárnőt jelentett. Nem keresett eleget ahhoz, hogy ingatlant vásárolhasson, ezért bérelt egy másfél szobás lakást a Camden Streeten, apró, sötét, alagsori lakást hátsó kerttel, repedt hálószobaplafonnal és egy hatalmas, penészes folttal a fürdőszobában. Ami pedig a férfit illeti – nos, hitt az igaz szerelemben, az elköteleződésben és a „míg a halál el nem választ”-ban, csak éppen ez vele soha nem történt meg.” *

A szerző első magyar nyelven megjelent könyve és nagyon remélem, hogy nem az utolsó.
A téma örök: a másik nő. Az aki önző módon belegyalogol mások házasságában, elszakítja a férjet, apát a családtól, nem törődve a következményektől. Ilyen történet számtalan létezik már, s nincs olyan ember a világon, aki ne ismerne legyalább egy olyan családot, ami a “másik nő” miatt ment tönkre.
Ez a történet abban különbözik a többitől – legalábbis azoktól, amiket én ismerek –, hogy egy átfogó képet ad mindarról, ami történik, hiszen nem csupán egyetlen ember szemszögéből ismerjük meg a történetet, hanem valamennyi résztvevő, szereplő hozzáállását, gondolatait elénk tárja a szező. Ez nem egy váltott szemszögű írás, hanem a szerző mesél E/3-ban, de olyan sílusban, hogy teljes képet kapunk arról, hogy mi is történik a házasságban és az azon kívüli kapcsolatban is..
A történet központjában Helen áll, egy negyvenhez közeledő egyedülálló nő, akinek valahogy nem jött össze mindaz, amit az életével eltervezett. Továbbra is csak titkárnő egy PR cégnél, pedig úgy érzi sokkal többre elhivatott, egyetlen bizalmas barátnője Rachel, aki eleinte a szingli élet lelkes szószólója, majd amikor megtalálja párját elvei 180 fokos fordulatot vesznek. Helen pedig négy éve viszonyt folytat Matthew-val, a főnökével, aki, korát tekintve akár az apja is lehetne, természetesen nős, és aki a félrelépő férfiak sablonos szövegével eteti: nem érti meg a felesége, rossz a házassága, csak a gyerekek miatt vannak együtt és pontosan miattuk nem hagyhatja el Sophiet, a feleségét.
Amikor pedig mégis megtörténik az elhagyás, Matthew minden előzetes bejelentés nélkül beköltözik Helen lerobbant lakásába és magával hozza családja minden gondját-baját – néha családtagjait is, akik természetesen rondán viselkednek Helennel. 
   Együtt lakva Matthew már nem az a férfi, aki heti pár alkalommal, néhány lopott órát töltött vele, ráadásul a munkahelyén is beindul a pletykagépezet, mert mindenki tudni akarja kicsoda a nő, akiért Matthew elhagyta a családját. Lassan Helen lesz az egyes számű közellenség és akkor elgondolkozik azon, hogy kell-e ez neki? Ráadásul megismerkedik egy nagyon vonzó, szingli férfivel is, csakhogy... Mindent összeadva hősnőnk úgy dönt, hogy meg kell szabadulnia Matthew-tól és valamilyen módon vissza kell küldenie az örök nőcsábászt a családjához, vissza kell kapnia az életét. Ezért életbe lépteti a fülszövegben is ismertetett A és B tervet, ami magával hozza azt is, hogy megismerkedik Sophieval, a feleséggel, aki még véletlenül sem az a lehurbolt öregedő nő, akire Matthew elmondása alapján várt, hanem egy tip-top, energikus, fiatalos nő, remek családanya és saját karrierrel rendelkező üzletasszony.
A történet kicsit sem vicces, hiszen bárki lehetne bármelyik szereplő helyében, viszont nagyon szórakoztatóvá teszi a szerző stílusa. Szereplői közülünk valóak és szerethetőek, az egy Matthew kivételével. Róla még azt sem lehet mondani, hogy korát tekintve kapuzárási pánikja van és ezért csalja meg feleségét, hiszen első feleségét a sokkal fiatalabb Sophie-ért hagyta el annak idején, s most Sophiet cserélte fel Helenre, de közben minden állandó kapcsolata mellett voltak félrelépései.
Nagyon kedveltem a történetet, remek kikapcsolódást nyújtott, s mi kell ennél több? Ajánlom mindazoknak aki egy-két estére könnyed szórakozásra vágynak, de természetesen ízlések és pofonok...

Rachel és Helen a „Nők, akiket utálunk” listája 

“Nők, akik elcsábítják mások férjét (Helen)
Nők, akik a barátnőjük elé helyezik a pasijukat (Rachel)
Nők, akik halálra untatják a másikat az esküvőjükkel vagy a gyerekükkel (Rachel)
Sznobok
Kövér nők, akik folyton azt bizonygatják, milyen keveset esznek
Nők, akik folyton kirakatba teszik a mellüket (alfejezetben azok, akik a mellükkel pótolják a nem létező személyiségüket)
Csöcsös pálcikák (egyedül a féltékenység ihlette, hogy a listára felkerült a nők rendkívül ritkán előforduló csoportja, akik karcsúak voltak, miközben hatalmas keblekkel áldotta meg őket a természet)
Kövér nők, akik a hatalmas mellükkel hencegnek
Nők, akik szeretik Didót
Nők, akik szeretik Bridget Jonest
Sophie
Nők, akik folyton arról beszélnek, mennyire imádják a cipőket (alfejezetben azok, akik szerint a Szex és New York a valóság)
Nők, akik a csoki megszállottjai
Jennifer (valójában egyikük sem emlékezett már, ki lehet Jennifer, de egyetértettek abban, hogy nem húzzák ki a listáról, mert bizonyára nemhiába került fel rá)
Sovány nők, akik azon nyavalyognak, hogy meghíztak, ezért kénytelenek 38-as ruhákat hordani
A siránkozó nők (elvileg Helen, bár az utóbbi időben nem jellemző)
Nők, akik azt mondják, „király”, „tök gáz”, „csörgess meg!” vagy bármilyen divatos kifejezést használnak
Nők, akik kislányos hangon beszélnek
Nők, akik azt állítják, hogy őrültek (kivéve ha kórházi papírjuk van róla)
Nők, akik „havibajnak” nevezik a menstruációjukat
Nők, akik azt hiszik, hogy másokat érdekel a lombikbébi-kezelésük
Nők, akik mindenáron gyereket akarnak
Nők, akik pszichológushoz járnak
Bókvadászok („Olyan kövérnek látszom ma!” aztán szünetet tartanak, hogy legyen időd megjegyezni: „Dehogy! Sovány vagy.”)
Nők, akik úgy emlegetik a barátjukat, hogy „az emberem”
Laura (ezt Helen nemrégiben kihúzta)
Nők, akik nadrágtartót hordanak. Vagy fűzőt. Vagy bármit, amiről azt olvasták a pasijuk magazinjában, hogy szexi
Nők, akik túlságosan igyekeznek
Nők, akik virágot tűznek a hajukba, színes sálat hordanak, fekete melltartót húznak fehér felső alá
Anyák, akik részmunkaidőben dolgoznak, és elvárják, hogy az egész világ a teendőikhez alkalmazkodjon („Ó, el kell cserélnem a napot, mert a bölcsit felújítás miatt bezárják.”)
Nők, akik még akkor is szoptatnak, amikor a gyerekük már elég nagy ahhoz, hogy ezt maga kérje” *



* Jane Falon – Szabadulj meg a pasidtól!, Lettero, 2018


2018. március 26., hétfő

Mary Jo Putney – A lázadó özvegy



A jó útra tértek testvérisége 2



Március 28-án megjelenik a General Press Könyvkiadó gondozásában Mary Jo Putney legújabb történelmi romantikus regénye A lázadó özvegy.  Callista és Richard a háború kellős közepén talál újra egymásra. Újabb kalandos és izgalmas szerelmes regény vár arra, hogy meghódítsa az olvasók szívét.



Amikor ​1814 nyarán a brit hadsereg bevonul Washingtonba, Callista Brooke-ot, a város köztiszteletben álló varrónőjét végzetes sorscsapás éri. Mindenét elveszíti, amiért eddig küzdött: a megélhetését, a házát, a szeretteit, sőt még az élete is veszélybe kerül. Egy jóképű angol úriember siet a segítségére, és kimenti az erőszakos katonák karmai közül. A védtelen özvegy azonnal felismeri az idegent: Richard Audley az, a halottnak hitt gyermekkori barátja, aki tizenöt éve egyszer már megpróbálta megmenteni őt – de akkor nem járt sikerrel. Most azonban a férfi megfogadja, hogy akár az élete árán is megvédelmezi Callie-t, és elkíséri Baltimore-ba, ahová az asszony a családját küldte a háború elől. A kalandokkal teli, veszélyes út során azonban ráébred, hogy a barátságnál sokkal többet érez a védence iránt, és elhatározza, hogy ráveszi a nőt, térjen vissza vele a közös gyermekkoruk helyszínére, Angliába, ahol új élet vár rájuk.
Mary Jo Putney sorozatának (A jó útra tértek testvérisége) második részében két magányos lélek egymásra találásának lehet tanúja az olvasó, akiket a sorsuk megoldhatatlan dilemma elé állít: kialakulhat-e életre szóló szerelem egy igaz barátságból?


General Press, 2018
Eredeti mű: Mary Jo Putney – Once a Rebel, 2017




A jó utra tértek testvérisége története 1809-ben kezdődött, a napoleoni háborúk idején, mikoris valahol Portugáliában néhány, a másnapi kivégzésre váró angol úriembernek sikerül meglógnia egy véletlenül felfedezett titkos alagúton keresztül. A sorozat részei az ő élettörténetüket mutatja be, főleg azt, hogy mi történt velük miután szerencsésen megszöktek a kivégzés elől.
Ez már a sorozat második része, és az első ismeretében (Az amazon és a katona) fenntartásaim voltak, hogy elolvassam-e vagy sem, mert nem mondanám, hogy azt a könyvet nagyon kedveltem volna.
A második rész cselekménye még 1799-ben kezdődik, ugyanis a történet két főszereplőjének ekkor változik meg gyökeresen az élete. Catherine Callista Booke (a továbbiakban Callie), Lord Stanfield lánya és apja épp egy idős ültetvényeshez készül férjhezadni, valahová az Antillákra. A fiús, rakoncátlan Callie pedig barátjához, a szomszéd birtokon lakó Lord George Gordon Richard Augustus Audleyhoz, Kingston őrgrófjának kicsit sem számító harmadik fiához fordul. Kingston őrgrófjának összesen öt fia van, és ez az információ a későbbiekben fontos lesz, miként az is, hogy miért soroltam fel az illető úriember valamennyi keresztnevét. A szerző Gordonként emlegeti, Callie Richardnak és a hivatalos iratokon George-ként szerepel. Tehát valamennyi név ugyanazt az úriembert takarja, csak miért ne zavarjuk össze az olvasót, ha lehet.
Mikor azt mondom, hogy Callie és Richard barátok, senki ne gondoljon szerelemre és lángoló érzelmekre. Gyermekkoruktól ismerik egymást, rengeteg csínyt követtek el együtt és ők tényleg csak pajtások, s mindketten nagyon fiatalok. És pontosan a fiatalságuk az ami szökésre készteti mindkettejüket, hogy majd Skóciában összeházasodva megmentsék Callie-t az idős ültetvényessel való kényszerházasságtól. Csakhogy nem számolnak az emberi irigységgel és apjaik kegyetlenségével, ugyanis elárulják őket és a két dühös apa a nyomukba ered. Ugye most arra várnál, hogy házasságra kényszerítik őket? Hát nem. Minden halad az eredeti terv szerint, Callie-t apja hazarángatja, Kingston őrgrófja pedig különös kegyetlenségről tesz tanúbizonyságot, mikor Richardot szabályosan halálra ítéli.
A történet itt ugrik tizenöt évet, és a már felnőtt Richard (aki Gordon és George is, s a portugáliai szökés is megvolt már) megbízást kap, hogy egy főrend rokonát megkeresse az amerikai kontinensen, ahol épp háború dúl az amerikaiak és a britek között. A megkeresendő személyről pedig kiderül, hogy nem más mint maga Callie, aki férje halála után a törvényes örökös elől elmenekült az Antillákról megboldogult férje törvénytelen gyermekeivel. Callie Washingtonban elegáns szalont működtető varrónőként, álnéven él.
S ha azt hiszed, hogy a boldog újratalálkozás hevében megoldódnak a gondjaik, messze jársz az igazságtól, mert még mielőtt visszahajóznának a jó öreg Albionba, részletes betekintést kapunk az 1812-1815 között zajló amerikai-brit háborúba. S a hazatérés utáni életük sem épp csupa cukor és méz az első hónapokban.
Természetesen ismét találkozunk az Elveszett Lordok társaságának néhány tagjával, tehát előnyben vannak azok az olvasók, akik azt a sorozatot is ismerik.
Ezt a történetet lényegesen jobban kedveltem, mint a sorozat első részét. Első sorban azért, mert annak ellenére, hogy fikció, a történet mégis hihető volt, voltak benne valós történelmi események. Kedveltem azért is, mert az események pörögtek. Annyi minden történt a cselekmény során – bár nem egy terjedelmes könyv, hiszen csupán 308 oldal –, hogy egyetlen pillanatig sem lehetett unatkozni, s a szerző minden apró szálat elvarrt, tehát megválaszolatlan kérdés, hiányérzet nem marad a végére. S azért is kedvelhető a történet, mert annak ellenére, hogy egy klasszikus romantikus, Callie és Richard szerelmi története nem nyálas, giccses, habos-babos. Ez két, sokmindenen keresztülment ember egymásratalálása, ez sokkal több egy lángoló érzésnél.
Első sorban a szerző és a klasszikus romantika kedvelőinek ajánlom, de nemcsak, hiszen ez egy nagyon izgalmas történet. De természetesen ízlések és pofonok…



 A sorozatból már megjelent:


General Press, 2017
Once a Soldier, 2016

3. Once a Scoundrel - egyelőre csak angol nyelven olvasható






A könyvben nagy szerepet játszik a baltimore-i csata, ezért a játék is ahhoz kapcsolódik. Hogy könnyebben ráhangolódjon mindenki a könyvre, a csatával kapcsolatos kérdésekre kell válaszolni, amelyeket a turné állomásain találtok majd. Könnyű kis kérdésekre kell válaszolni, amelyre nagyon könnyen megtaláljátok a válaszokat ezen az oldalon.
A helyesen válaszolók között pedig a General Press kiadó által felajánlott 3 példányt sorsolunk ki Mary Jo Putney A lázadó özvegy című könyvéből.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.




Melyik fél nyerte meg 1814-ben baltimore-i csatát? Amerika, vagy Anglia?








03/26 Betonka szerint a világ...
03/27 Dreamworld

2018. március 24., szombat

Audrey Carlan - Calendar Girl - Október - November - December


Calendar Girl 4 (vagy 10-11-12 – kinek hogy tetszik)



Mia Saunders tizenkét hónapos utazása Hollywoodba, New York Citybe és végül Aspenbe repíti. 
Októberben Mia új életet kezd, és egy híres, naponta jelentkező tévéműsorban lesz háziasszonya az Élő Szépség betétnek. Párja még a fogság utóhatásaival küzd, de szerencsére közös erővel leküzdik a démonokat. 
Ezután New Yorkba utazik, ahol a háláról forgat. Minden álma valóra válni látszik… kivéve egyet.


Libri – Insomnia könyvek, 2017
Eredeti mű: Audrey Carlan – Calendar Girl 4, Waterhouse Press, 2016


Az előző három rész ismeretében nem állt szándékomban elolvasni a könyvet és hosszú hónapokon át ellen is álltam. Most viszont elővakartam, mert semmilyen komolyabb történet nem kötött le, ezen nem kell gondolkozni, s ha ezt is félredobom, nem kár érte. Meg aztán az ember lánya mindig reménykedik, hogy hátha ez jobb lesz, befejező rész, satöbbi.
Ugye itt van a hősnő, Mia Saunders, aki olyan szép és okos, hogy hozzá foghatót nem hordott hátán a golyó, mindenki őt akarja, szexuálisan és másképp is, ő az a zseniális személy, aki mindenkinek a gondját-baját meg tudja oldani, mert ugye más mindenki kretén. Azt a negyedik rész olvasása után sem értettem meg, ha ő ennyire hiper-szuper és okos, akkor miért kellett eszkortlánynak állnia, hogy apja szerencsejáték adósságát kifizesse? Mert a sorozat ismerői már tudják, hogy Mia nagynénje eszkortszolgáltatásokat biztosító cégénél vállal munkát azért, hogy a milliós összeget kifizesse. Egy hónap + egy pasi = sok pénz.
Nincs azzal semmi baj, ha valaki eszkortként keresi meg a pénzt, és sehol nem írja azt, hogy az eszkortok egyenlőek lennének a prostituáltakkal, hiszen Miának sem kellene az egytől egyig dögös és tehetős ügyfeleivel szexuális kapcsolatot teremtenie, mégis megteszi. Egyrészt azért, mert ez plusz százalékot jelent a havi “bérleti díjára”, másrészt azért, mert nifomániás. Már az első ügyfélbe beleszeret, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a továbbiak nagy részével is szexeljen. Mert ő becsületes munkával akarja megszerezni a pénzt. Sőt, mikor eddig ismeretlen bátyja előkerül és kifizeti a tartozást, akkor sem áll le, mert ugye szerződése van.
Ne érts félre, nincs semmi gond azzal, ha valaki prostituált. Vannak akiket kényszerítettek erre – és ez baj –, s vannak viszont olyanok is, mint akinek a szerepében Mia tetszeleg, akik élvezeből csinálják, mert legyünk őszinték: Mia élvezi azt az imádatot, amivel feléje fordulnak. Szóval semmi gond, csak akkor fogadja el, hogy ha pénzért nyújt szexuális szolgáltatásokat, akkor prostituált és ne sértődjön meg, ha alkalmanként úgy is viselkednek vele.
Ami a löketet adta, hogy végül mégiscsak kézbe vegyem ezt a könyvet az volt, hogy végre eltörlődött az adósság, Miának nem kell eszkortként dolgoznia és ráadásul ott van szerelme, Wes, aki egyben első kliense is volt. Gondoltam nem lesz egyik pasi ágyából a másikba való vándolás… tulajdonképpen nem is tudtam mire vártam, mert a történet egészének nincsen más témája Mia Saunders szépségének és zsenialitásának kihangsúlyozásán kívül. 
Ebben az utolsó részben hősnőnk beköltözik szerelme villájába, mi több, közönséges barátnőjét is odaköltözteti a vendégházba, aki maori szeretőjét is magával hozza, mert miért ne, ha lehet. És Mia  természetesen megoldja Wes poszttraumatikus stressz szindróma okozta problémáit is, természetesen szexszel. 
  Ugye arra mindenki emlékszik, hogy a tehetős hollywoodi forgatókönyvírót valahol a világban egy forgatás alkalmával elrabolták és megkínozták? Senki nem talál gyógyírt a sebeire csak Mia. S azt nem értem, ha a PTS-t tömény dugással gyógyítják, akkor az a sok pszichológus és pszichiáter miért tanul keményen annyi éven keresztül, hogy diplomát szerezzen? Ez nem az első történet, amelyben olyan pszichológiai mélységekbe veszlődik el egy-egy szerző, amelyekről fogalma sincs, de milyen jól mutat leírva. Komolyan, most már minden önjelölt írópalánta a szerzői szabadság nevében szaktekintélynek képzeli magát?
Visszatérve a történetre, hát Miáról kiderül, hogy egész élete hazugság és félrevezetés volt, de természetesen ott a boldog végkifejlet, a nagy családi összeborulás, meg minden. A szinte mindenre kiterjedő boldog végkifejlet és rózsaszín köd a giccs határait feszegette.
Kárbaveszett idő volt, amit erre a sorozatra áldoztam. Senkit nem hibáztatok érte, mert saját döntés volt, hogy az első rész után mégiscsak megnézem miről szólnak a folytatások. Ez nem az a fajta szórakoztató irodalom, amit kedvelek, és nem a benne levő erotika miatt mondom ezt, hanem a köré szőtt minimális történet miatt, amiből sokkal többet ki lehetett volna hozni, ha a szerző nem csupán arra koncentrál, hogy a főhősnő szépségét, nagyságát és pótolhatatlanságát hangsúlyozza. Ezzel azt érte el, hogy Mia Saunders az a fajta hősnő lett, akinek minden realitást mellőző tökéletességétől az ember lánya pszichoszomatikus viszketegséget kap.
Audrey Carlan, mint szerző, nálam megbukott. Kapott négy esélyt (ennyi részből áll jelen sorozata), többé egyetlen írásával sem hoz kísértésbe, s angol nyelven bizony van neki bőven. De ez téged ne befolyásoljon. Ha szereted az egyszerű történeteket, melyeken nem kell gondolkozni és megrázó élményeket sem ad, az olyanokat, melyekben az elemi erotikán van a hangsúly, akkor ez a te könyved, te sorozatod, mert nem vagyunk egyformák, s az ízlések, meg a pofonok…


 A sorozat előző, magyar nyelvű részei a Libri Kiadótól:



2018. március 21., szerda

Cynthia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows - Lady Jane

Lady Jane 1


A Maxim Könyvkiadó jelentette meg három sikeres young adult szerző Brodi Ashton, Cynthia Hand, Jodi Meadows közös regényét Lady Jane címmel. Valós történelmi személyekkel kalandozhatunk ebben az alternatív valóságban Anglia trónjáért folyó cselszövések közepette.  Nyolc bloggerünk mutatja be ezt a humorban bővelkedő regényt, ahol mindennapos az emberek alakváltása a legkülönbözőbb lényekké. Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.



Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt… 
Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is. 
A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?

Maxim, 2018
Eredeti mű: Cyntia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows – My Lady Jane, 2016
Megrendelhető                Beleolvasó



Őszintén bevallom, hogy amikor felmerült ennek a turnénak az ötlete én benéztem a könyvet.  Egyszerűen összetévesztettem egy másik, azonos című írással, melynek főszereplője természetesen ugyanaz a Lady Jane.
Azt is be kell vallanom, hogy még soha nem olvastam olyan könyvet, amelynek több szerzője is lett volna – kivéve természetesen a szakkönyvek, de azok ugye nem tartoznak ide. A szerzők közül is csupán Cynthia Hand neve csengett ismerősen.
A címben szereplő Lady Jane valójában létezett, csak kevésbé ismert a mi tájainkon, hiszen nem volt olyan fontos szereplője a 16. századi angol történelemnek, bár aki valaha is a szigetország királynője volt, az megér legalább egy bekezdést.
A szerzők az előszóban hívták fel a figyelmet arra, hogy a történet egy valós tényből indul s ők maguk alakították át saját ízlésük szerint. Ez vett rá, hogy kis guglizást végezzek, s lám, Lady Jane Grey valóban létezett, tizenévesen összesen kilenc! napig Anglia királynője és valójában Sir Guilford Dudley felesége volt. Ígéretes királynői karrierje a Towerben végződött, ahol szó szerint elvesztette a koronát tartó testrészét. Nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy tudjuk, ez bizony elég gyakran megtörtént a Towerben, és több vezető sorsa pecsételődött meg ott, mint a harctéren.
Ennek a Lady Jane-nek a történetét karolta fel a három írónő és alakította át egy nagyon szórakoztató, ifjúságnak szóló történetté, melyeket bőven megtűzdelt fantasy elemekkel is. Mondhatni kijavították azt, amit a történelem elrontott.
A fantasy elemeken az alkalváltást kell érteni és ne gondoljon senki vérfarkasokra, sárkányokra, meg ki tudja még mire, a történet szereplői egyszerűen állítokká változnak át. Természetesen nem mind, hanem csupán egy csoport rendelkezik ezzel a különleges képességgel. Ők az E∂ianok – ejtsd ethyánnak. Maga a hősnőnk is ehhez a csoporthoz tartozik, hiszen mikor úri kedve úgy diktálja, akkor egyszerűen vadászgörénnyé változik.
A szerzők által megalkotott történetben Jane, az épp uralkodó Edward rokona. S mivel Edward sajnálatos módon a betegségével foglalkozik s nem igazán az uralkodással, még hamarosan bekövetkező halála előtt el szeretné rendezni rokona sorsát. Abban a korban és Lady Jane poziciójában a lányoknak egyetlen lehetetősége volt: jól férjhezmenni. Ez természetesen azt jelentette, hogy a férfirokon kiválasztotta a számára megfelelő férjet, ami a család számára politikai támogatottságot is jelentett, nemcsak anyagit, a leányzó pedig vígan s dalolva beleegyezett, mert nem volt más választása.
Ez történik Jane-nel is, mikor Edward – aki mellesleg szintén E∂ian és vörös vércsévé tud változni – hozzáadja “Lord Guildfordhoz vagy Gilfordhoz vagy Gifford-isten-tudja-kicsodához”. Az illető úr meglehetősen jóképű és rendesen meg is dobogtatja Jane szívét, csupán egyetlen apró hibája van: nappal közönséges ló és csak éjszaka változik emberré.
Nagyon szórakoztató történet, mely terjedelme ellenére (500 oldal) nagyon könnyen olvasható és egy szikrát sem unalmas, mert minden van benne: kaland, szerelem, alakváltók, szerethető szereplők, csipetnyi valóság és trónviszályok, hiszen a történelem során Anglia trónja úgy vonzotta a viszályokat, mint a méz a legyet. 
Teljesen más volt, mint amire vártam, s ezt kéretik jó értelemben venni, tehát nem is baj, hogy eredetileg teljesen más könyvre gondoltam. Ez egy tündérmese volt, tündérek helyett E∂ianokkal, fergeteges humorral és remek szöveggel, ami néha hangosan megnevettetett. S a történetnek még nincs vége, hiszen a szerzők további két kötetet is terveznek, a második angol nyelvű megjelenése 2018-ra tervezett.
Ez első sorban egy ifjúságnak szóló történet, de korhatár nélkül olvasható, s természetesen ízlések és pofonok...


“Figyeljenek jól! Lecsippentettünk apróbb részleteket. Teljesen átrendeztünk jelentősebbeket. Néhány nevet megváltoztattunk az ártatlanok (és nem olyan ártatlanok) védelmében, vagy csak azért, mert egy nevet szörnyűnek találtunk, és jobban tetszett egy másik. Hozzáadtunk egy csipetnyi varázslatot, hogy érdekesebbé tegyük a dolgot. Szóval, tényleg bármi megtörténhet.
Úgy gondoljuk hát, hogy Jane történetének így kellett volna alakulnia”

 (Cynthia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows - Lady Jane, Maxim, 2018)


A regény főbb szereplői E∂ianek, azaz alakváltók. A kiemelt betűket összeolvasva kapjátok meg a megoldást, ami a szereplő nevét és az állati alakját adja ki. Pl: Pet - kutya   A megfejtéseket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.







03.21 Betonka szerint a világ...
03.25 Dreamworld
03.31 CBooks


2018. március 19., hétfő

Sylvia Day - Botrányos viszonyok

Ó, azok a rosszfiúk! Csintalan kacsintások, érzéki mosolyok és némi vadság, amivel igazán nem lehet finom társaságban mutatkozni. De kit érdekel? Otthon sem unatkoznak…
Lopott gyönyör 
Merrick grófja, Sebastian Blake rég elmenekült a rangjával járó felelősség elől, és kalóznak állt. Ő a hírhedt Phoenix kapitány. De egy kereskedőhajóról furcsa zsákmányt szerez: egy tüzes kis vadmacskát, aki azt állítja magáról, hogy menyasszony… mégpedig az ő menyasszonya, akivel a házasságot apáik írták alá a nevükben. A kapitány most megszégyeníthetné gyűlölt családját, és érintetlenül visszaküldhetné gyönyörű feleségét, de ilyen csábító kincset még sosem talált. Nincs hát más vágya, mint hogy házasságukat igazi friggyé kovácsolja.
Lucien kockáztat 
Lucien Remington szabadosságáról híres: semmiféle szabályt nem tart be, sem a hálószobában, sem az üzleti életben. Amit akar, azt megszerzi, és legkevésbé sem érdekli, mit gondolnak róla emiatt. De igazán csak az elérhetetlen Lady Julienne La Coeur kegyeire vágyik, és nem is reménykedhet benne, hogy ezt megkapja… egészen addig, amíg a Julienne férfinak öltözve be nem oson Lucien klubjába, felelőtlen fivére után kutatva. Lucien hirtelen úgy érzi, itt az alkalom, hogy megszerezze, és csupa bűnös gondolat jár a fejében. Egy úriember ellenállna az ilyen csábításnak. De Lucien sosem tartotta magát úriembernek…
Az őrült hercegné 
Hugh La Coeur sosem akart Montrose grófja lenni. Nem vágyik több felelősségre, mint ami a borral, nőkkel és nagy tétben megtett fogadásokkal jár. Semmi kedve az éjszakát egy kísérteties, elhagyatott kúriában tölteni, aminek tulajdonosa egy híres, őrült hercegné. Ám a hercegné társalkodónője, a vad és független Charlotte más kérdés… Hugh vele akárhány éjszakát szívesen töltene. Tudja, hogy a lány szörnyű titkokat rejteget, és életében először Montrose grófja szeretné magára vállalni ezt a terhet, bármilyen veszéllyel is jár…
Őrültek, rosszak, és teljességgel ellenállhatatlanok…
Sylvia Day a New York Times és az USA Today bestseller írója, könyvei nemzetközi bestseller listákat is vezettek. Több mint 20 díjnyertes könyve jelent meg, több mint 40 országban. 28 országban vált bestseller íróvá, könyveit több tízmillió példányban adták ki.


Álomgyár, 2018
Eredeti mű: Scandalous Liaisons, 2006, 1997


Hazudnék, ha azt mondanám, mennyire vártam ezt a könyvet, de az ember lánya mindig reménykedik, hogy hátha... Ez a Sylvia Day mintha nem lenne azonos azzal, aki az Átverve/Átölelve-t vagy a Crossfire sorozat első három kötetét írta. Zárójelként megjegyzem, hogy azt sem értettem, hogy miért kellett feleslegesen még egy-két rend bőrt lenyúzni arról a sorozatról és a három sikeres kötet után még két dögunalmasat és vontatottat hozzáírni. De ez nem arról a sorozatról szól, hanem a szerző által írt klasszikus romantikus történetetekről.
Az Álomgyár Kiadónak köszönhetően megismerkedhettünk már a szerző két kllasszikus romantikus történetével (Idegen a férjem, Hét év vágyakozás), tehát nem ért meglepetésként ez az újabb “kosztümös” kötet.
Mikor még megjelenés előtt a fülszöveggel találkoztam el nem tudtam képzelni, hogy mi lesz ebből? Három kisregény (novella?) egy kötetben, vagy ez csupán egy nagyon kreatív ismertető, tulajdonképpen egyetlen történetről van szó és mindenki ugyanannak az egésznek a szereplője. Az első variáns a nyerő, három különálló történet három meglehetősen potens nemes úriember főszereplésével, de a három történet kapcsolodik egymáshoz, mégpedig abban, hogy az urak baráti vagy rokoni kapcsolatban állnak (vagy fognak) egymással, és epizódikusan megjelennek egymás történeteiben..
Ha Sylvia Day, akkor minden olvasó tudja, hogy erotikával bőven megtűzdelt történetekről beszélünk, mert a szerző nem megy a  szomszédba egy kis szexért, amivel a műfaj kedvelőivel is megszerettetheti írásait. Már a könyv címe is jelzi, hogy ez nem szempillarebegtetős, kézcsókolgatós, szerelmi költeményes történet lesz. Ez egy nagyon erotikus írás és ezt a kijelentésem kéretik komolyan venni, mert a három novella cselekményét elmesélte a fülszöveg, a többi szexről szól. Ha éppen nem csinálják, akkor beszélnek, vagy fantáziálnak róla. Meglehetősen részletesen.
Persze nincsen semmi baj az erotikával, ha mellé történet is van. Eddig mindig volt. Nos, ebben az esetben az erotika dominál, cselekmény nyomokban előfordul, az sem mindig befejezett. Például az első novellában Sebastian Blake elrabolja saját feleségét, mellesleg nem is tudja, hogy nős, mert távollétében történt a házasság és főrendű apja ötlete volt, hogy helyette egy rokon adja ki magát Merrick grófjának. S a meglehetősen vad Sebastian (elvégre évekig becsületes kalózkodással kereste meg a napi betevőt) nem leplezi le a rokont? És nem belezi ki? Vagy a harmadik novella annyit osztotta-szorozta azt a tetves kincset, még expedíciót is szerveztek a felkutatására, hogy tényleg kiváncsi lettem, ért-e valamit az a térkép, vagy csupán két szexuális aktus közötti pihenőnek számított a tanulmányozása? Belehalt volna, ha egy bekezdésben elárulja, hogy lett-e kincs vagy sem? És azért a szemét herceget is megüthette volna a guta, vagy ledobhatta volna egy ló, csak azért, hogy valamiképpen megbűnhödjön kegyetlensége miatt. Tehát sokkal többet is ki lehetett volna hozni ezekből a történetekből.
Ezt természetesen csupán az én személyes igényem, a szerző megelégedett a “megdugta, feleségül vette és boldogan éltek, míg meg nem haltak” variánssal. Ha ezeket a történeteket filmre vinnék – tegyük fel, mert ugye minden lehetséges –, akkor azt az alkotást minden bizonnyal pornográfiának kategorizálnák.
S mintha a fordítás sem lett volna az igazi. Én úgy tudom, hogy asszonynak nevezünk egy olyan nőt, aki férjezett, megözvegyült vagy élemedett kora van – válás a 19. század eleji Egyesült Királyságban nem volt divatban –, de semmiképpen egy huszonéves szűzet. A második novella hősnőjét, az ártatlan Lady Julienne-t pedig következetesen asszonyként emlegeti.
Nyilvánvaló, hogy ezt a kötetet azoknak ajánlom, akik kedvelik a tömény erotikát… és természetesen ízlések és pofonok.