2016. szeptember 15., csütörtök

Julie Klassen - A portréfestő lánya

Stephen ​​Overtree százados épp egy meredek sziklaösvényen kaptat felfelé a festői szépségű devoni partvidéken. Megbízhatatlan bátyját, Wesley-t keresi, hogy rábírja, térjen végre haza, és legidősebb gyermekként igazgassa a családi birtokot. Helyette azonban csak egy lányt talál a sziklaszirten állva, aki furcsán ismerősnek tűnik számára…
A különös szépségű, ám naiv Sophie Dupont-t tehetetlen dühe vezette a meredély szélére. Nem elég, hogy megbízott egy férfiban, aki aztán összetörte a szívét, de faképnél is hagyta őt – ráadásul várandósan. Kétségbeejtő helyzetéből Stephen Overtree kínál neki kiutat, aki, miután rájön, hogy Sophie a fivére gyermekét hordja a szíve alatt, felajánlja a lánynak, hogy feleségül veszi. Sophie, hogy elkerülje a botrányt, igent mond az ajánlatra. Vajon megbánja hirtelen elhatározását, amikor újra felbukkan Wesley, és a bocsánatáért esedezik? Vajon a gyermeke apja és a férje iránt érzett egyre növekvő vonzalom között őrlődve rálelhet a boldogságra?
Julie Klassen magával ragadó történetében egy kilátástalan helyzetből menekülő fiatal nő és egy szigorú katona egymáshoz vezető útjáról olvashatnak a történelmi romantika rajongói.
                          

General Press, 2016
Eredeti mű: Julie Klassen – The Painter’s Daughter, Bethany House, 2015



Sorban az ötödik könyv a szerzőtől magyarul, valamennyit a General Press adta ki a kiadó Romantikus Regények sorozatában: Álruhás szerelem (2014) A házitanító lánya (2014) Lány a kapusházban (2015) A táncmester (2015) és most A portréfestő lánya. Az első kettő az “egynek elmegy” és a “kedveltem” között ingadozik, a harmadik (Lány a kapusházban) kimondottan idegesített a számtalan véletlen egybeeséssel, ami számomra teljesen hihetetlené tette a történetet – bármennyire fikció is egy könyv, A táncmester-rel már meg sem próbálkoztam, feladtam a fülszöveg olvasása után.
A szerző nem tartozik a kedvenceim közé. Stílusa erősen Jane Austenre emlékeztet, ami akár bóknak is számíthatna, ha itt nem lenne erőltetett a stílus ami Jane Austen sajátja és az ő tollából olyan természetesnek hat. S hogy erre az is rájöjjön aki esetleg nem ismeri Jane Austen műveit, a könyv végén lévő jegyzetben a szerző rá is tesz egy-két lapáttal, azzal, hogy mit kölcsönzött az írónő műveiből.  – egyébként a könyv két szereplője is Jane Austen Értelem és érzelem-jét olvassa, s bár nem tesz említést róla, nekem Mrs. Overtree személye erősen Lady Catherine de Burgh-ra emlékeztetett a Büszkeség és balítéletből.
Klasszikus romantikus történet a 19. század eleji Angliából, s mivel, mint mondtam, a stílus abszolút Jane Austen-i, a történet teljes mértékben erotikamentes, annak ellenére, hogy a főszereplő Sophie házasságon kívül gyermeket vár a felelőtlen festőtől. S hogy legyen benne még egy adag mesei elem is, Sophie anyáról árva, apja egy három gyermekes özvegyasszonyt vesz feleségül és Sophie, mint egy 19. századi Hamupipőke, segít a háztartásban, a gyereknevelésben, apja munkájában – hiszen ő maga is fest és nem is rosszul, míg mostohája kizárólag lekicsinylően nyilatkozik róla. És egy kicsit ott van a Szépség és a Szörnyeteg is, hisz a százados számos csata nyomát viseli arcán, testén – történetünk idején dúl a napoleoni háború –, bár a szerző, saját bevallása szerint, a szereplőt Charlotte Brontë Jane Eyre Mr. Rochesteréről mintázta. A személyiségét mindenképpen.
Nem tudom maga az írónő mennyire vallásos, de a könyv szereplői nagyonis azok. Az amúgy sem pörgős cselekményben szinte állandóan jelen van a hit és Isten fohászok, hosszú meditációk formájában, s az egyházközség dolgait rendezi az Overtree család, nem a faluét. A cselekményben említett testvértelepülések - Lynton és Lynmouth - nagyonis valós helyek, az impozáns Overtree Hall nem létezik és a szerző több helyről is inspirálódott míg a könyv részévé tette, többek között Chastleton House-ból is. Ez is a könyv végén levő szerzői jegyzetből derül ki.
Miről szól ez a könyv Sophie Dupont és Stephen Overtree egymásratalálásán kívül? Testvéri rivalizálásról Wesley, a festő és Stephen, a katona között. Az elsőszülött Wesley, aki azt hiszi neki minden jár, mindent büntetlenül megtehet, aki élvezi anyja majom-szeretetét, kényeztetését és féltékeny kisöccsére, mert az több figyelmet kap és egy megkeseredett, magába és Istenhez forduló katona, aki mindig azt teszi ami helyes és amit elvárnak tőle. Az idő csak elmélyíti a köztük levő ellentéteket, hiszen Wesley egyre felelőtlenebb, saját személyén kívül nem igazán érdekli más és nem érdekli milyen katasztrófákat hagy maga után és az sem, hogy épp kinek teszi tönkre az életét. Stephen, mint rendes fiú és kötelességtudó testvér, takarítja el a Wesley "szemetét". Nagyon mereven megformált szereplők: az egyikük úgy van beállítva, mint egy velejéig romlott, felelőtlen személy, a másik pedig a tökéletes ellentéte, mint a rossz és a jó. Nincs meg az egyensúly, hogy rendben, ez a szereplő a rosszfiú a történetben, de vannak jó tulajdonságai is és a jó sem száz százalékosan  jó, mert emberből van és mint olyan vannak hibái is, nemcsak erényei.
S emellett még annyi minden van a történetben… háború, társadalmi kor-kép, család és rosszindulatú rokonok, titkos folyósók és frivol szolgálólányok, reménytelen szerelmek és mindennapi hősök, s ha elolvastad a könyvet akkor megérted miért is van itt ez a vörös macsek – azon túl, hogy szeretem a vörös macskákat, a tarka macskákat és a mindenféle macskákat.
Nem lett kedvenc, de nem sajnálom az időt amit az olvasására szántam. Lassan csordogáló, érzelemdús történet. Hangulat kell hozzá, szerintem a klasszikus romantika rajongói kedvelni fogják... de hát ízlések és pofonok... 

2016. szeptember 13., kedd

Louisa Edwards - Forr a vérem!

Miranda ​​Wake, egy menő New York-i magazin kíméletlen étteremkritikusa a századik kritika után arról álmodik, hogy végre továbbléphessen a könyvkiadás izgalmas világába, és komoly feltáró művet írhasson egy feltörekvő, új étterem konyhájának kulisszatitkairól. Amikor az arrogáns, de szívdöglesztő főszakács, Adam Temple hirtelen jött ötlettől vezérelve fogadást ajánl, Miranda egy percig sem habozik. Lehet, hogy a pasi csak valami béna csajozós dumának szánta ezt az “úgysem bírsz ki egy napot sem a konyhámban”-szöveget, de Mirandának esze ágában sincs elszalasztani a lehetőséget. Sőt! Ha már lúd, legyek kövér… 
Egyetlen nap alatt úgysem derül ki semmi, és Miranda nem azért rámenős újságíró, hogy ne tupírozza föl a fogadást rögtön egy hónapra. Egy teljes hónap a legújabb, legmenőbb helyen! Most aztán mindent megtudhat arról, mi folyik valójában a legszuperebb manhattani étterem konyhájában. Arról persze senkinek sem kell feltétlenül tudnia, hogy még egy tojást is alig tud megfőzni. Csak ez a kiállhatatlan pasi ne lenne ilyen pofátlanul, bosszantóan helyes… 
És ott van még Jess is, a lány öccse, aki rejtélyes módon egyszer csak megjelenik, közli, hogy hazaköltözik, de sötét titkot rejteget a múltjában…
Fülledt nyári esték, ínycsiklandó ételek, szex, szerelem, intrika…

Kelly, 2012
Eredeti mű: Louisa Edwards – Can’t Stand the Heat, St. Martin’s, London, 2009

Nem is tudom hányszor futottam neki ennek a könyvnek és sosem jutottam túl az első fejezeten. Valahogy nem  vonzott, hogy tovább olvassam egy erősen beszeszelt, vitriolos tollú, magát a gasztro-kritika istenének képzelő díva hőzöngéseit. Tegnap, sokadik próbálkozás után, sikeresen keresztülrágtam magam rajta.
A Forr a vérem! egy három részes sorozat első könyve (Recipe for Love - magyarul: Recept a szerelemhez) és folytatásai nem jelentek meg magyar nyelven, a szerző más könyve sem – tudomásom szerint. Sőt, további könyveket is ehhez a sorozathoz sorolnak annak ellenére, hogy eredetileg egy másik részei (Rising Star Chef). Nem mondanám kimondottan gasztro-regénynek, bár a cselekmény meglehetősen nagy része egy fess vendéglő konyhájában, vagy körülötte zajlik és a férfi főszereplője egy meglehetősen komplex személyiségű séf, akivel az étterem-kritikus díva, Miranda kötözködik. De ezen túl, ott a szerelem, a másság, a valós emberi életek, eltitkolt múltak és így tovább.
Nem egy falrengető könyv, a világodat sem forgatja ki a  sarkaiból, de ha nyitott vagy az ilyen jellegű olvasmányokra, akkor ki ne hagyd, mert remek képet lehet alkotni arról, hogy miként is működik egy puccos vendéglő és konyhája, a mosogatófiútól a séfig – hogy ez mennyire hiteles, fogalmam nincs, nekem ez a része a könyvnek  tetszett.
Market – ez a vendéglő neve, ahol a férfi főszereplő, Adam Temple nemcsak séf, hanem társtulajdonos is, és aki meglehetősen eredeti módon állítja össze a konyhai személyzetet olyan emberekből akik sosem tanulták a szakácsmesterséget, de ennek ellenére szakmájuk mesterei tudnak lenni. Egy kivétel van: a külsős, aki a Kulináris Művészetek Akadémiáján tanul, a negatív elem a csapatban és a könyvben. Mellőzve érzi magát és ezért bosszúból hajlandó minden apró kis belső “titkot” kiadni Mirandának, olyan dolgokat, amik, ha a nyilvánosságra kerülnek, tönkretehetik a vállalkozást és vele együtt sok ember életét is.
A főhősnő ellen táplált ellenszenvem megmaradt a végéig… valahogy irritáló volt a személyisége, a viselkedése, a dolgokhoz való hozzáállása. Még azt sem lehet elmondani róla, hogy milyen jó nagytestvér, mert Jess iránti aggodalmával van elfoglalva és nem veszi észre, hogy a fiú már felnőtt, a saját döntéseit kell meghoznia, a saját életét kell élnie és nem az ő, Miranda által megszabott utat követnie. És önző is, mert képes lenne a saját dicsőssége érdekében – mert ugye könyvet ír – feláldozni emberek magánéletét, jövőjét.  Számomra Miranda kicsit sem szerethető, bár néha voltak jó pillanatai is.
Tehát túl sokat nem kell várni a könyvtől, szórakoztat, itt-ott enyhén erotikus és ennyi. S hogy legyen benne egy komolyabb vonal is, belepillanthatunk a homoszexuálisok világába is, milyen lehetőségeik vannak egy elutasító, begyöpösödött társadalomban, ahol nem igazán vállalhatják fel a másságukat… ugyanis Jess, Miranda öccse meleg, Frankie, a helyettes séf biszexuális és a sort még lehetne folyatni.
Nem bántam meg, hogy átkínoztam magam a kritikus első fejezeten – elméletben tudom már hogyan kell egy tökéletes buggyantott tojást készíteni –, de a könyv az "egynek elmegy" kategóriában marad. Ennek ellenére nem bánnám ha valamelyik kiadó - hála a pipéknek van belőlük elég - felvállalná a további részek kiadását. Meg az ízlések és a pofonok...

További részek angol nyelven:


2. On the Steamy Side (2010)



3. Just One Taste (2010)









Rising Star Chef - sorozat részei


4. To Hot to Touch (2011)

5. Some Like It Hot (2011)

6. Hot Under Pressure (2012)



2016. szeptember 11., vasárnap

B. A. Paris - Zárt ajtók mögött



Mindenki ismer olyan párokat, mint Jack és Grace. Jack jóképű és gazdag, Grace bájos és elegáns. Kedveljük őket, még ha nem is áll szándékunkban.
És szeretnénk Grace-t jobban is megismerni.
Csakhogy ez nem is olyan egyszerű, ugyanis Jack és Grace elválaszthatatlanok.
Van, aki ezt igaz szerelemnek nevezné. Mások talán feltennék a kérdést, hogy Grace miért nem veszi fel soha a telefont. Vagy miért nem lehet vele beülni valahova egy kávéra, jóllehet nem dolgozik. És hogy marad olyan sovány, noha rafinált fogások sorát főzi? És vajon miért van rács az egyik hálószoba ablakon?



Művelt Nép, 2016
Eredeti mű: B. A. Paris – Behind Closed Doors, Mira, 2016


Sok hűhó semmiért – a shakespeare-i komédia címe jellemzi a legjobban azt a felhajtást amit a könyv körül csaptak. Értem én, hogy marketing, meg el kell adni a könyvet, de azért engedtessék meg, hogy az olvasó döntse el magának, hogy kedveli-e vagy sem. Az sem érdekel, hogy hol és hány millió példányt adtak el belőle, mert utólag nem szokás megkérdezni a vásárlót, hogy tetszett-e a könyv vagy sem, tehát az eladott példányszámok nem jelentik azt, hogy a negyérdemű szereti az adott irományt. És nem pontozom azt az agresszív reklámot sem, amivel a kiadó még a közösségi oldalakon keresztül is bombázta a köznépet… most ugyanezt a stílust követik egy másik kiadványukkal, egy krimivel. Azért kiváncsi vagyok, hogy George Clooney hivatalosan is nevét/arcát adta a reklám-kampányhoz, vagy majd lesz egy meglepetése valakinek…
No de vissza a könyvhöz, ami témáját tekintve domestic noir – értsd, mindazok a valós, élthű dolgok amelyek a romantikus, habos-babos szerelmes regényekből kimaradnadnak, a házasság olyan hétköznapi dolgai, amikre akkor jössz rá amikor kimondtad a boldogító igent és hirtelen megvilágosodsz, hogy aláírtad a halálos ítéleted is az anyakönyvvel egyetemben.
Hasonló témájú történetekkel már könyvben és filmen is találkoztunk… Leghíresebb talán az Egy ágyban az ellenséggel, Julia Roberts-szel, vagy az Enough (nem tudom milyen címen futott magyarul) Jennifer Lopezzel. Tehát nem fogom kivesézni a történet cselekményét - annyian megtették már előttem ilyen-olyan fórumokon, hogy teljesen felesleges lenne. Azt viszont elmondanám, nagyon érződik a stíluson, hogy a szerző első könyve, néhol vontatott és értelmetlenül ismétlődő, és természetesen sehol nincs a nagy durranás, amire a sok, hangzatos szlogeneket felvonultató reklám után jogosan vártam. Nem tegnap kezdtem el olvasni, illene már tudnom, hogy a sokat dícsért és agyon-reklámozott könyvek, kevés kivétellel, nem ütik meg azt a szintet amit az ember lányával elhitetni próbálnak - reklámból.
Jack egy pszichopata, pont. Egy erős személyiség aki ellenőrzése alatt tudja tartani feleségét és mindenki mással elhiteti, hogy a házasságuk tökéletes, ők az álompár és alapból fel van készülve az esetleges lebukásra, hisz mindenkit beetet, hogy Grace labilis és pszichiátriai kezelés alatt áll. És megteheti ezt, mert Jack okos. A pszichopaták mindig okosabbak mint a környezetük, másképp nem tudnák kis játékaikat eljátszani. S mindig ugyanazt a sablont követik: nullára viszik az áldozat amúgy is csekély önbizalmát és elhitetik vele, hogy teljesen értéktelen személyek akik csak a környezetük megvetésére érdemesek – tudatosan választanak önbizalom-hiányos embereket. Második lépésben pedig teljesen elzárják az áldozatot a hozzátartozóktól, barátoktól…  erről szól a pszihopátia: ellenőrzésről, büntetésről, megfélemlítésről, mert ez ad erőt nekik, ez teszi lehetővé, hogy másokat irányítsanak és mások fölött uralkodjanak. Grace pedig nemcsak  egyedül van ebben a felállásban, hanem Down-kóros húgára is gondolnia kell.
Szóval, nem egy nagy buli a könyv, és mégis kellenek az ilyen töténetek, mert annyi könyv, film, ismeretterjesztő kiadvány és felhívás ellenére, még mindig minden negyedik nő valamilyen formában szembesül a kapcsolaton belüli erőszakkal – legyen az fizikai vagy pszichikai. S nemcsak megtapasztalják, hanem még mindig elhallgatják, magukat okolják a történtekért, szégyennek fogják fel amit titkolni kell a nyilvánosság elől… vagy egyszerűen félnek.
Ha a könyvet olvasod, akkor óhatatlanul eszedbe jut, hogy valószínű te is ismersz ilyen párokat, lehet pont te is egy ilyen kapcsolatban élsz. De ne feledd: csak azzal tehetik meg mindezt, aki hagyja, s ha csak egyetlen nőnek is sikerült a szemét felnyitnia, már érdemes volt megírni a könyvet.
Nekem egyszer-olvasós marad, de hát ízlések és pofonok…


2016. szeptember 9., péntek

Veronica Henry - Hosszú hétvége


A pennfleeti hosszú hétvége a jó hangulatú Townhouse-ban sok izgalommal kecsegtet. Ki mindenki akarja megoldani ott és akkor az életét? Egy jómódú férfi, aki itt nyaraltatja házasságon kívül született leányát; a fiatal hölgy, aki ebben a városban véli felfedezni igazi apját; egy csapat fiatalember legénybúcsút tart, de nem sejtik, hogy milyen váratlan akadályokba ütközik az igazi szórakozás; fény derül a gazdag londoni házaspár fájdalmas családi titkára és újabb üzletére…
És átszövi a hosszú hétvégét egy nagy szerelem szépsége és tragédiája. A vendégház egyik tulajdonosa, Claire újra találkozik Nickkel, élete nagy szerelmével, aki éppen legénybúcsúját tölti náluk. Claire eljegyzésének és Nick tervezett esküvőjének mi lesz a vége?
A szórakoztató, színes karakterekkel megírt történet lebilincselően olvasmányos.

Ulpius-ház, 2014
Eredeti mű: Veronica Henry – The Long Weekend

Az írónő első és eddig egyetlen magyar nyelven megjelent könyve.
Egyszer már félretettem ezt a könyvet, közvetlenül a megjelenése után… mindjárt a második-harmadik fejezet tájékán. Annyira nem volt hatással rám, hogy most, amikor ismért a kezembe került, nem is ugrott be elsőre, hogy bizony ezzel már tettem egy próbát.
Nem is tudom mihez hasonlítsam… könnyű műfaj is, meg nem is, de a chick lit címkét semmiképpen nem lehet ráakasztani. Emberi sorsokról szól, jelenben és múltban, véletlen találkozásokról, szerelemről... egyszóval: az élet dolgairól. Olyan könyv, ami abszolút hihető, akár mindez meg is történhetett volna a való életben is. Abban hasonlít – például – Jill Mansell könyveihez, hogy nem egy személy, egy pár történetébe kukkantunk bele, hanem egy kisebb közösségébe, és ezen nem azt kell érteni, hogy a kisváros vagy a falu, vagy akár baráti kör… Ezeknek az embereknek – kevés kivétellel –, szinte semmi közük egymáshoz. Az egyetlen dolog ami közös és összeköti őket, az a Cornwall-ban levő tengerparti hotel, ahol az ominózus hosszú hétvégét készülnek tölteni.
A hotel Claire és élettársa Luca, a hisztis séf tulajdona, valamint részesedése van még a Parfitt házaspárnak is, kőgazdagék, akik újabb vállalkozásba próbálják belevinni Claire-t és Lucát. Ebbe a hotelbe jön Nick, Claire első szerelme, a legénybúcsúját megtartani. Ide hozza Colin Turner vállalkozó élete ballépését és annak eredményét – plázacica stílusú sznob szeretőjét és túlsúlyos lányát. Itt száll meg Laura és barátja Dan, miközben Laura sosem ismert apját keresik… És itt dolgozik Angelica, a helyi lány, a semmiből indult igazgatóhelyettes. Velük találkozol a könyvben.
Igen, ennyi ember, ugyanennyi élet-történet és rendesen ugrálunk is közöttük, visszamegyünk a múlba, majd ismét a jelenbe… sorsok, szerelmek, félelmek, tragédiák, mind, mind napvilágra kerülnek. A szereplők élete egyetlen hétvége alatt/hatására megváltozik… hogy hogyan, rajtad áll, hogy kideríted-e vagy sem.
Hangulat kell a könyvhöz, mert nehezen indul be a történet, ami amúgy sem egy pörgős, elsöprő valami, de egyszer mindenképpen el lehet olvasni… meg ízlések és pofonok.

                              

2016. szeptember 7., szerda

Jenny Colgan - Amanda esküvője, Találkozzunk a Cupcake Kávézóban


Nemsokára a Libri Kiadó egy újabb Jenny Colgan könyvvel rukkol elő: Piciny Csodák Péksége, egy sorozat első kötete – nézegettem, eddig összesen kettő van belőle, lehet mostanában íródik a többi rész… Ennek apropóján gyorsan elővakartam a tulajonomban levő három Jenny Colgan könyvet olvasás céljából (Amanda esküvője, Találkozzunk a Cupcake Kávézóban, Karácsony a Cupcake Kávézóban) – úgy tudom magyar nyelven csak ennyi jelent meg az írónőtől. Nem mostanában jelentek meg, az biztos, de valamiért eddig csak tologattam őket. Most, hogy jön az új könyv, hát nem találhat készületlenül… belevágtam. Kettőt le is gyűrtem, a harmadikra már nem volt sem energiám, sem kedvem.
S akkor megnéztem mit mondanak/írnak a könyvekről mások: szórakoztató, vicces, infantilis, kreténekről szól, stb… és ez mind így igaz, mindenkinek igaza van, és ezt nem azért mondom mert ízlések és pofonok, hanem azért mert ez, így megfelel a valóságnak. És mert a két könyvről teljesen felesleges két külön bejegyzést írni, amikor egy sablont követ és aszerint működik mindkettő. Mondom is, hogy miért gondolom ezt:
– mindkét könyvben a főhősnő mellett még két másik nő – esetenként barátnő – mizériájába tekinthetünk be
– a főhősnők (Mel – Amanda esküvője és Issy – Találkozzunk a Cupcake Kávezóban) társfüggőségben szenvednek és e mellett még kapuzárási pánikban is, bár csak alíg harmincasok, családjuk pedig lúzerekként tekint rájuk úgy magánéleti, mint szakmai szempontból.
– mindkét könyvben az imádat tárgya egy-egy szemétláda, aki csak önös érdekből keresi a társaságukat és mindkét esetben csak egy jó nagy pofon – képletesen mondva – téríti magukhoz a dívákat, de ez ott a történet háromnegyedénél történik meg, addig folyik a szívfájdalom.
– szerelmi bánatukat hasonlóan élik ki: egyikük a lakásba zárkózik és napokig bőg, a másik ugyan eljár a munkahelyére de napokig egyetlen tevékenysége az ablakon való fókuszált kimeredés.
Remélhetőleg az októberben megjelenő könyv eltér ettől a sémától, bár, a Találkozzunk a Cupcake Kávézóban-hoz hasonlóan az is gasztro-regény lesz.
Szóval, mint mondtam már – és mások is, ha utánaolvasol –, könnyű műfaj, szórakoztat és vagy szereted, mert vihorászol rajta vagy nem, mert idegesít. Olyan rózsaszín, habos-babos történetek mint amilyenek a borítóik. De ezen túl még szólnak valamiről: a kétségbeesett hülye libákról – bocs, de ezen nincs mit szépíteni. Azokról a nőkről szól, akiknek mindegy, hogy kivel, de kapcsolatban kell élniük, akiknek nincs büszkeségük, önbecsülésük, akiket ebből kifolyólag a kiszemelt férfi lábtörlőnek használ, s ők még boldogok is ettől… szolgalelkűségről, női hülyeségről, arról, hogy a barátok többnyire felérnek egy ellenséggel… S ha ezt figyelembe veszed, akkor már egyik könyv sem annyira vicces, és attól leszel ideges, hogy még meddig keres majd mentségeket annak a mocsoknak a viselkedésére ez a liba…

Amanda esküvője


Mel és Fran nem akarja elhinni, hogy egykori barátnőjük, Amanda eljegyezte magát a skót nemesi család sarjával, Fraser McConnalddal.
A gyógyíthatatlan rangkórságban szenvedő Amandát a legkevésbé sem zavarja, hogy Fraser már három éve ugyanabban a sportcipőben jár, és kastélya egy romhalmaz.
Nem, Amanda nemesi címre áhítozik, semmi más nem érdekli. Mel és Fran mindazonáltal elhatározzák, megfúrják az évszázad legrosszabb házasságát.
Eközben Mel egy rámenős, ám nem különösebben vonzó könyvelő udvarlását próbálja visszaverni, és a férfifaló Fran különböző manővereit is igyekszik kézben tartani.
Csöppet sem mellékesen saját szerelmi háborúját is megvívja Alexszel, aki egyszerre vadító és link, leginkább ez utóbbi.
Mindeközben vészesen közeledik az esküvő időpontja – valamit tenni kell!
És a két ádáz barátnő tesz is.


Ulpius-ház, 2002
Eredeti mű: Jenny Colgan – Amanda’s Wedding, HarperCollins, London 1999


Találkozzunk a Cupcake Kávézóban


Ismerje meg Issy Randallt, a Cupcake kávézó büszke tulajdonosát!
Issy Randall remekül süt. Isteni, megdöbbentő süteményeket készít, amelyektől az ember szájában összefut a nyál.
Imádott nagyapja nevelte fel, a gyerekkorát Joe nagypapa pékségében töltötte, és kétségtelenül örökölte a tehetségét.
Amikor Issyt leépítés miatt kirúgják biztonságos, ám unalmas citybeli munkahelyéről, elhatározza, hogy megragadja a pillanatot. A nagypapa receptjeivel fölfegyverkezve, a legjobb barátai és a helyi bank tanácsadója segítségével indul harcba. A Cupcake kávézó megnyitja kapuit. Csakhogy Issynek fogalma sincs, mekkora fába vágta a fejszéjét. Minden bátorságára – és cukrásztudományára – szüksége van, hogy elkerülje a katasztrófát…
Finom ráadás süteményreceptek a könyvben!


Ulpius-ház, 2013
Eredeti mű: Jenny Colgan – Meet Me at the Cupcake Café, 2011