Jenny Colgan – Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét

   Piciny Csodák Péksége 4

   Idén nyáron megjelent a Piciny csodák péksége sorozat befejező része a Libri Kiadó gondozásában, így még utoljára lehetőségünk van visszatérni a varázslatos Mount Polbearne-be. Az ismerős szereplők mellett pedig ezúttal új karakterek is feltűnnek, miközben Polly péksége egyre nehezebb helyzetbe kerül, megismerhetjük Marisa és Alekszej szívmelengető történetét is, mindezt a megszokott humor és ínycsiklandozó ételek társaságában.

   Tartsatok velünk ti is és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért!

   Imádott olasz nagypapája halála gyökeresen megváltoztatja Marisa Rossi életét. Az életrevaló fiatal lány nem tudja túltenni magát a veszteségen, a gyász nem ereszti, szorongással telnek napjai. Az embereket kerüli, magányra és békességre vágyik, ezért elköltözik a Cornwall déli részén található apró faluba, Mount Polbernébe, amit a dagály időről időre elzár a szárazföldtől.

   Sajnos azonban – vagy szerencsére? – az áhított egyedüllét nehezen megvalósítható. Marisa szomszédja ugyanis egy zajos orosz zongoratanár, ráadásul a kis falu közössége is nyüzsög és nem hagyja, hogy a lány elszigetelődjön. Amikor pedig a falu kis kávézója, a Piciny Csodák Péksége bajba kerül, az összefogás és szeretet ereje talán a Marisa szívét körülölelő sziklaburkot is képes lesz megrepeszteni.

   Libri, 2022

   Eredeti cím: Sunrise by the Sea, 2021

   Megrendelhető 

   A harmadik rész után azt hittem itt a vége a sorozatnak, hiszen megkapta a már szinte kötelezővé vált karácsonyi sztorit is. Kedveltem a fura kis szigeten játszódó történeteket, Pollyt és párját Huckle-t, még az excentrikus Reubent is, de különösen Neilt, a kis lundát, akit Polly még az első részben ment meg, és azóta is fontos része a történetnek, hiszen humort és színt visz a cselekménybe szokatlan megnyilvánulásaival.

   Nos, annyira beleéltem magam abba, hogy vége a sorozatnak, hogy nem is követtem a szerző megjelenéseit, így meglepetésként ért, hogy a nyáron magyar nyelven egy újabb Piciny Csodák Péksége történet jelent meg magyar nyelven a Libri Kiadó gondozásában. S ezek után nem lennék abban sem biztos, hogy ez lenne az utolsó, hiszen Colgan egy olyan irányba viszi el a cselekményt, amely további folytatásokat is lehetővé tesz: a történet középpontjában új karakterek vannak, és Polly, Huckle és népes családjuk mellékszereplőkként vannak jelen. És igen, Neil továbbra is ott csibészkedik.

   A történet női főhőse Marisa Rossi, egy olasz származású fiatal hölgy, aki a szárazföldön egy település önkormányzatának dolgozik. Soha nem volt egy partiarc, viszont főbérlője nagyon is az, ami néha meglehetősen zavaró tud lenni. Különösen akkor, amikor az amúgy is csendes és magábaforduló Marisa elveszti imádott nagyapját, s a veszteséget, a gyászt odáig viszi, hogy nem jár ki a házból, otthonról dolgozik és szinte senkivel sem érintkezik. S hogy mi köze Marisa Rossinak az alaptörténethez és Mount Polberne-hez? Sok. Ugyanis főbérlője – hogy kizökkentse az apátiából – egyszerűen lapátra teszi és kiköltözteti a szigetre, a Reuben által épített kis házak egyikébe.

   Ez viszonylag rendben is van, csakhogy színre lép a történet férfi főhőse, aki közvetlen szomszédja. Alekszej zongoratanár, a nyugalomra vágyó Marisának pedig naphosszat hallgatnia kell a tanítványok klimpírozását, esténként pedig a szépreményű zeneszerző disszonáns modern alkotásait. Mert Alekszej is szenved a maga módján. Tehetségét és karrierét feláldozta a szerelem oltárán, a kecses balerina, akiért odavolt, hamarosan ráunt, ő pedig Mount Polberne-ben találta magát, egy piciny sziget még kisebb iskolájának zenetanáraként.

   Igen, mindenki tudja, hogy mi lesz ennek a vége, de addig a főhősöknek hosszú útat kell bejárniuk, hiszen nem kedvelik egymást, sőt! Egymás idegeire mennek. Hosszú és lassú folyamat, míg egyáltalán szóba állnak egymással marakodás nélkül, míg megtanulnak megbízni egymásban, s míg sínre teszik életüket. Marisa például Polly pékségében tud kiteljesedni.

   S közben a szigeten is zajlik az élet, s az apró cseprő történéseket hatalmas vihar zavarja meg, amely veszélybe sodorja a hely összes válalkozását, tehát a Piciny Csodák Pékségét is. Itt egy újabb epizód van a közösségi összefogásból és természetesen Reuben nagylelkűségéből.

   Kedves, szerethető történet volt emberi gondokról, veszteséről, szerelemről, csalódásokról, újrakezdésről. Nem szórakoztatott annyira, mint a korábbi részek, hiszen ez inkább egy keserédes történet, de az élet nem mindig habos torta, ugye? De ez nem jelenti azt, hogy nem volt jó. Egyesek számára érzékeny témákat is érint, mint például az azonos neműek házassága, vagy a bevándorlás, és természetesen a pszichés zavarok, mert Marisának komolyan meg kell küzdenie a magáéval, ráadásul egy olyan online terapeutával, aki nem igazán van a segítségére.

   Ajánlom a szerző és a zsáner rajongóinak.

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések

Piciny Csodák Péksége

Kalamajka a Piciny Csodák Pékségében

Karácsony a Piciny Csodák Pékségében

Amanda esküvője, Találkozunk a Cupcake Kávézóban

   A játék során minden állomás bejegyzésében kiemeltünk olyan szavak betűit, amelyek kapcsolódnak a történetünkhöz. A feladat, hogy összeolvassátok a kiemelt betűkből a megfelelő szót/szavakat és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

09.17. Betonka szerint a világ…
09.19. Könyvvilág
09.21. KönyvParfé
09.23. Zakkant olvas
09.25. Ambivalentina

Ashley Carrigan – Sebzett vad

   Tönkrement házassága után Mesmira Hampton, az angol írónő, a Közel-Keletről haza költözik sebeit nyalogatni, önmagát megtalálni és írói karrierjét feléleszteni. Volt férje túlságosan is mély sebeket ejtett ahhoz, hogy az új élethez egy esetleges szerelem is szóba jöhessen. A magányos öngyógyulásában azonban megzavarja a jóképű orvos, Jason Wescott, aki nemcsak új főnöke, hanem a főbérlője is egyben. A férfi mindent bevet, hogy Mesmira közelébe férkőzhessen, a nő pedig azért, hogy távol tartsa őt magától.

   Elragadó, szenvedéllyel és érzelmekkel átszőtt játszma kezdődik kettejük között. A férfi feledtetni akarja a volt férj okozta fájdalmakat, de akadnak a környezetükben olyan személyek, akik nem nézik ezt jó szemmel. A múlt pedig túl erős marokkal kapaszkodik Mesmirába, hogy visszaédesgesse a régi boldogságba.

   El lehet-e felejteni egy világrengető szerelmet? Begyógyulhatnak a sebek, hogy egy új szerelem virágozhasson fel a régi romjain?

   A Két lépésre a mennyországtól folytatása.

   NewLine, 2022

   Igazándiból nem is lenne szabad erről a történetről írnom, két okból is. Első sorban azért, mert ezt a történetet minden részletében nagyon jól ismerem még az ötletelés fázisából, másodszor pedig azért, mert évek óta haveri viszonyt ápolok a szerzővel, ezt pedig soha nem tagadtam.

   Nos, sok évvel ezelőtt, egy Ashley Carrigan írói álnevet használó hölgy írt egy történetet, melyet magánkiadásban jelentetett meg, s láss csodát! A Két lépésre a mennyországtól nyolc évvel a megjelenése után is kedvelt és ismert, most pedig itt a Sebzett vad, amely tovább szövi Mesmira történetét. Az első rész akkor jelent meg, amikor még nyoma sem volt egy másik írónő hasonló kontextusban játszódó vége-nincs sorozatának, tehát senkinek még csak eszébe se jusson a koppintás ötlete.

   Annak ellenére, hogy valaminek a folytatása, ez a könyv élvezhető, érthető úgy is, hogy olvasója nem ismeri a történet előzményeit, hiszen a szerző elég magyarázatot fűz a történetbe, többnyire visszaemlékezések formájában, hogy ez megvalósulhasson.

   Nem minden szerelmi történet végződik sírig tartó boldogsággal. Sayidnak, a sejknek és Mesmirának, az angol írónőnek esélye sem volt erre. Ez gyakran előfordul a való világban is, amikor két nagyon különböző kultúrából származó ember egymáshoz köti életét, s mikor elmúlik a rózsaszín köd, és jönnek a szürke hétköznapok, a napi gondok, akkor a helyzet már nem annyira rózsás.

   Ez a történet akkor kezdődik, amikor Mesmira elhagyta férjét, kimondták a válást, ő pedig hazafutott Angliába sebeit nyalogatni és elbújni a világ szeme elöl. Hogy mi történt a házastársak között, azt a hősnő visszaemlékezéseiből lehet megtudni. Egy biztos, ez egy új életről szól, akkor, amikor még a régit nem igazán lehet elengedni, különösen érzelmi szempotból, mert itt azért keveredik a düh, a sértettség és a nyilvánvalóan még létező gyengéd érzelmek. S ebben a zavaros érzelmi állapotban jelenik meg a színen az új férfi, aki bizonyos szempontból hasonlít az exre. Nem külsőleg, hanem mintha Sayid személyiségének egy finomítottabb verziója lenne, s akit Mesmira minden erejével hessegetni próbál, hiszen alapjaiban rendült meg bizalma az ellentkező nemben. S az sem elhanyagolandó, hogy Jason Wescott a főnöke.

   Lehet vitatkozni azon, hogy Sayid, az ex, szemét volt-e akkor, amikor megszegte Mesmirának tett ígéretét, vagy sem. Akárhonnan nézzük, ő egy sejk, neki kötelezettségei vannak, elvárásoknak kell megfelelnie, és egy olyan ember, akinek erős a kötelességtudata, egy ilyen helyzetben hajlamos a szerelmet feláldozni. Nem mentegetni akarom, távol álljon tőlem az ilyesmi. Ha én írom ezt a könyvet, akkor Sayid összeszed valamilyen gyógyíthatatlan egzotikus nyavalyát, és elveszti a bal heréjét – minimum.

   Ritkán szoktam cikizni egy könyv borítójával, mert a tartalom a fontos, nem a csomagolás. Most mégis megteszem. Levenném-e ezt a könyvet a polcról, ha csak a borítóját látom? Nem. Stílusában semmi nem utal arra, hogy ez valaminek a folytatása lenne, nyomokban sem hasonlít az első rész csomagolásához, ami ugye a folytonosságot szugerálná a vizualítás uralta elmémnek.

   Az is vitatható, hogy ki a „sebzett vad” ebben a történetben, mert ez a jelző ugyanúgy érvényes lehet Mesmirára, mint Sayidra, aki bár fizikálisan csak a történet végén jelenik meg, de szinte állandóan ott van Mesmira visszaemlékezéseiben és meghatározza cselekedeteinek nagy részét. Sayid lényegében ugyanannyira ott van ebben a történetben, mint az új pasi.

   Rengeteg érzelem van ebben a történetben, s kitűnő példa arra, hogy nem minden tündérmese végződik happy end-del, de mindig van egy második esély talán máshol, másvalakivel. Mindig tudtam, hogy Sayid és Mesmira történetének nem ott van vége, ahol a Két lépésben a mennyországtól abbahagyta.

Delia Owens – Ahol a folyami rákok énekelnek

   Delia Owens nagy sikerű regénye, az Ahol a folyami rákok énekelnek végre megkapta a filmes adaptációját, amit itthon is játszanak a mozik. Ennek örömére turnézunk ismét a kötettel, ahol négy tagunk meséli el a könyvvel kapcsolatos élményeit.

   Kövesd végig a turnét, és ha szerencséd van, meg is nyerheted a regény egy filmborítós példányát.

„TITKOT ​LEGJOBBAN A KAGYLÓHÉJAK TUDNAK TARTANI.”

   Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és ’60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

   Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…

   Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi Lányra” terelődik.

   "Másnap is várt. Délig felforrósodtak az órák, délután felhólyagosodtak, és még napnyugta után is lüktettek. Később a hold reményt hintett a vízre, de az is elhalt. Újabb napkelte, újabb fehéren izzó dél. Újra naplemente. Minden remény közömbössé vált. Kya szeme közönyösen mozdult, és még fülelt ugyan Tate csónakja után, már nem volt benne feszültség.

   A lagúnában egyszerre érződött élet és halál szaga, az ígéret és a bomlás szerves egyvelege. Békák brekegtek. Tompán figyelte, ahogy a szentjánosbogarak cikáznak az éjszakában. Ezeket a rovarokat sosem gyűjtötte befőttesüvegben – az ember sokkal többet megtudhat valamiről, ha nem teszi befőttesüvegbe. Jodietól tudta, hogy a nőstény szentjánosbogár megvillantja a hátsója alatti fényt, hogy jelezze a hímnek, készen áll a párzásra. Minden egyes szentjánosbogár-fajnak saját, villanásokból álló nyelve van.

   Kya hirtelen felült és figyelni kezdett: az egyik nőstény megváltoztatta a kódot. Először a szokásos vonalak és pontok sorát villantotta fel, odavonzotta a saját fajtája egyik hímjét, és párosodtak. Ezután másfajta jelet adott ki, és egy másik faj hímje repült oda hozzá. Az üzenete láttán a második hím úgy gondolta, talált egy hajlandó nőstényt a saját fajából, és lebegni kezdett felette, várva, hogy párosodjanak. De a nőstény szentjánosbogár hirtelen lecsapott, bekapta és felfalta a hím mind a hat lábát és két szárnyát."

   Libri, 2022, 2021

   Eredeti cím: Where the Crawdads Sing, 2018

   Megrendelhető 

   Ugye, ez nem egy frissen megjelent könyv, de nem olvastam eddig Delia Owens bemutatkozó regényét, mert egyszerűen túl sok volt a hype és nyálazás, amit körülötte csaptak. Engem alapból taszít az ilyesmi, mert úgy gondolom, hogy jó bornak nem kell cégér, s különben is nem vagyunk egyformák, ami nekem jó, az nem biztos, hogy másnak is. Ez így van jól, mert ez a természetes.

   Owens története már első pillanatoktól megosztotta az olvasóit – meg lehet kukkantani ilyen-olyan fórumokon, ahol könyvekről folyik az eszmecsere –, voltak akik imádták, és olyanok is, akik a sárba taposták. Egy biztos: ez nem a mostanában nagyon divatos romantikus-erotikus maszlag, ahol minden fejezetre jut egy (vagy több) szexuális aktus, lehetőleg minden részletében leírva, s mellette dagonyázhatunk a főhősök halmozott lelki bajaiban. Sőt! Mégcsak nem is romantikus történet, annak ellenére, hogy azért epizódikusan megjelenik benne a szerelem is. Bármennyire is gyűlölöm leírni ezt a divatos szót: ez egy fejlődésregény, Kya Clark átalakulása abból a kislányból, akit a ’60-as években családja magárahagyott egy minden szempontból barátságtalan vidéken, azé a fiatal nővé, akinek gyilkosság vádjával kell szembenéznie egy bírósági tárgyaláson.

   Amikor először elolvastam a fülszöveget, máris ott volt a kaján vigyor az arcomon: na persze! Ezt a szociális szeparációt már megírták mások is, és elsőnek mindjárt Mowgli jutott eszembe A dzsungel könyvéből, aztán Cecelia Ahern Lantmadár című alkotása. Lehet-e ezt még fokozni? Owens megmutatta, hogy nagyon is lehet.

   Nem fogok a könyvről mesélni, hogy ki mit csinált és miért. Ezt már előttem sokan elmondták és minden bizonnyal még el fogják mondani. Viszont megosztanám azt, amit éreztem az olvasásakor. Dühöt. Rengeteg dühöt azért, ami ezzel a szerencsétlen lánnyal történik. Mert milyen szülő az, aki egy jobb élet reményében elhúz, de hátrahagyja kisgyermekét, hogy boldoguljon, ahogy tud? Miért kell valakit elítélni és kiközösíteni egy olyan dolog miatt, amiről ő nem tehet? Miért kell ennek a lánynak valaki mocskos kis titkának lenni, csak azért mert ő „csak a lápi lány” és nem olyan családból származik, amivel villogni lehet? Miért ennek a szerencsétlen lánynak kell minden balhét elvinnie? Ismétlem: ez a történet a ’60-as években játszódik Észak-Karolinában. De hatvan évvel később mi jobbak vagyunk ennél? Szerintem nem sokkal...

   Természetesen nem kizárólag negatív karakterek veszik körül a történet hősnőjét. Megható látni, hogy azért a közöségnek van néhány olyan tagja, akiből nem halt ki az emberség, aki felismeri, hogy milyen nehéz helyzetbe került Kya, és a maga módján és lehetőségei szerint a segítségére siet. Mert ezek az emberek nem a tehetősebb fajtából származnak, s ez ékes példája annak, hogy a pénz, a vagyon senkiből nem csinál jobb embert.

   Ez nem egy pörgős történet, hanem egy lassan csordogáló valami, aminek jó részét hihetetlen, szinte lírai tájleírások, biológiai megfigyelések teszik ki. Owens könyvét lehet szeretni, vagy lehet gyűlölni, de mindenképpen nyomot hagy az olvasójában.

   Úgy gondolom, hogy ez egy figyelemre méltó könyv, és nagyon remélem, hogy majd a film (amit nem fogok megnézni) nem fogja szétbaltázni a történetet.

   Zárójel: tudom, hogy sokan rajonganak a filmes borítókért, én nem tartozom közéjük. Az első kiadás „csomagolása” nekem toronymagasan jobban tetszik.

   Már a magyar mozikban is hódít az Ahol a folyami rákok énekelnek. A mostani feladatunkban a film főszereplő színészeiről látsz képeket, a te feladatod, hogy beírd a rafflecopter doboz megfelelő sorába az adott színész nevét. A helyes megfejtők között a könyv egy filmborítós példányát sorsoljuk ki.

   Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

 

a Rafflecopter giveaway

09.06. - Sorok Között
09.09. - Betonka szerint a világ...
09.12. - Csak olvass!
09.15. - Könyvvilág

Monica McCarty – A Bajnok

   A Felföld rettegett fiai 10

   Tízedik részéhez érkezett Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozata, melyet a General Press Kiadónak köszönhetően olvashatunk magyar nyelven. Tartsatok velünk blogturnénkon és játszatok a Kiadó által felajánlott nyereménykönyvért.

   A szerelem még a legnagyobb háborús stratégákat is térdre kényszeríti…

   Eoin MacLean, a Bajnok tudta, hogy meglehetősen kockázatos beleszeretni az ellenség lányába, a gyönyörű és tűzről pattant Margaret MacDowell bűvköréből azonban nem tudott szabadulni. A férfi ígéretet tett a királyának, Robert the Bruce-nak, hogy a harcostársai előtt nem fedi fel a lánnyal kötött házasságát. Maga sem sejtette azonban, hogy a titkok és az elhallgatások milyen nagy árat követelnek majd – tőle, a házastársától és a királyért vívott harcuktól.

   Hat évvel élete legnagyobb veresége – és elárultatása – után Eoin készen áll arra, hogy bosszút álljon feleségén és annak klánján. A Margarettel való újbóli találkozása azonban minden tervét felülírja. Az asszony ugyanis olyasmit fed fel a férfi előtt, amely nemcsak a hat évvel ezelőtt történteket helyezi más megvilágításba, de kettejüket is arra készteti, hogy harc nélkül ne mondjanak le a szerelmükről.

   General Press, 2022

   Eredeti cím: The Striker, 2015

   Megrendelhető 

   Rajongok a történelmi romantikusokért, ezt soha nem is titkoltam, s kedvelem a skótokról szóló történeteket is, tehát Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozata igencsak előkelő helyen áll a preferenciáim listáján.

   A Bajnok a tízedik része egy izgalmas történetsorozatnak, s akik eddig is követték, azok képben vannak azzal, hogy miről is szól, akik pedig most kapnak kedvet hozzá, nyugodtan kezdhetik az olvasást A Bajnokkal, mert annak ellenére, hogy egy sorozathoz tartoznak, az egyes részek egymástól függetlenül is olvashatóak. Mi a közös mégis bennük? Az, hogy az egyes részek férfi főszereplői Robert de Bruce, Skócia trónkövetelő királyának szupertitkos elítalakulatához tartoznak.

   Azt tudni kell, hogy nem mindenki rajongott az ötletért, hogy Skócia függetlenedjen Angliától és saját királya legyen Robert the Bruce személyében. Maguk a skót klánok sem támogatták egy emberként ezt a törekvést, s ebben a történetben egy ilyen klán főnökének lánya lesz a főszereplő Margaret MacDowell személyében.

   A történet azzal kezdődik, hogy Eoin MacLean, akit Bajnokként ismernek a titkos alakulatban, megpróbálja tönkretenni feleségének házassági ceremóniáját. Igen, az asszony ismét férjhez készül, ezúttal az apja álta kiválasztott férfihoz, mert meggyőződése, hogy első férje már évek óta halott. S nagy a meglepetése, amikor a férfi egyszerűen megjelenik a ceremónián, pedig nem is tudja, hogy férjét tulajdonképpen apja jelenléte vonzotta oda, hiszen az elítalakulat évek óta próbálja elkapni az ellenük dolgozó klánvezért, akinek sikerül most is meglógnia.

   Innen a történet időben visszaugrik arra a pontra, amikor évekkel korábban a két főhős megismerkedett egymással Robert the Bruce várában, egy szétzilált sakktábla fölött, s  folytatódik egészen a történet jelenéig, alkalmat adva arra, hogy mindenki tisztába legyen azzal, hogyan alakult a két főhős sorsa egészen addig, amíg hat év után ismét összetalálkoztak.

   Ez egy intrikákkal, árulással, megtévesztésekkel és váratlan fordulatokkat teli, nagyon pörgős történet, amely egyetlen pillanatra sem hagyja lankadni a figyelmet. Mégis teljesen más dolog volt, ami nyomot hagyott bennem, mégpedig a hősnő elvakultsága, vagy nem is tudom minek nevezzem. Szép dolog a klán iránti feltétel nélküli hűség, de nem kellene agymosáshoz is vezetnie. Nyilvánvaló, hogy a MacDowell klán – tehát a hősnő is – és Eoin MacLean ellentétes oldalon állnak, de valahogy nem tudtam elfogadni azt, hogy Margaret esélyt sem adott a másik oldalnak, vakon hitt apjában és mindabban, amit ő képviselt. Sőt! Azt is szó nélkül hagyta, hogy a főhőssel közös gyermekét is beoltsák azzal a mérhetetlen gyűlölettel, ami apjára jellemző volt. Ilyen szempontból Margaret MacDowell kész csalódás volt, mert a kezdeti életvidám, kalandvágyó, karakán nőből egy bólógató bábúvá változott, akiből teljesen hiányzik a saját akarat és önálló gondolkodás.

   A boldog végkifejletek rajongói megnyugodhatnak: lesz happy end, a szerelmesek egymásra találnak és minden nézeteltérésüket tisztázzák. Epizódikusan természetesen feltűnnek az elítalakulat többi tagjai is, hogy támogassák a Bajnokot, tehát akcióban sincs hiány. A jó hír pedig az, hogy a sorozatnak nincs vége, mert hátra van még két rész, s ki tudja mi történhet még?

    Kedveltem – kivéve a hősnőt, akivel akkor sem tudtam azonosulni, ha némiképp megértettem min ment keresztül –, ajánlom a zsáner kedvelőinek.

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések

Az Újonc (A Felföld rettegett fiai 6)

A Vadász (A Felföld rettegett fiai 7)

A Haramia (A Felföld rettegett fiai 8)

Az Íjász (A Felföld rettegett fiai 9)

   Nyereményjátékunk természetesen Skóciához kapcsolódik, most híres skótokat keresünk. A turné minden állomásán rövid leírás található egy-egy híres skót származású személyről, a ti feladatotok pedig az, hogy beírjátok ennek a személynek a nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába.

   Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Bakteriológus, immunológus, neki köszönheti a világ az első antibiotikumot, a penicillint

 

a Rafflecopter giveaway

Blogturné Klub

08.17 - Betonka szerint a világ…

08.19 - Kelly és Lupi olvas

08.21 - Dreamworld

Elizabeth Hoyt – A vágy hercege

   Maiden Lane 12

   Újabb Elizabeth Hoyt sorozat magyar fordítása válik teljessé a napokban, hiszen a General Press Kiadónak hála most kerül a könyvesboltok polcaira a 12. Maiden Lane kötet. A vágy hercege nagyszerű kikapcsolódásnak ígérkezik a történelmi románcok rajongói számára, hiszen a történet egyszerre ígér kalandot és romantikát, kényszerházassággal és némi Szépség és Szörnyeteg felhanggal fűszerezve.

   A kifinomult, kedves és intelligens Lady Iris Jordan a rettegett bűnszervezet, a Káosz Urainak fogságába esik. A szabadulásához a segítség pedig onnan érkezik, ahonnan a legkevésbé sem várná. Dyemore hercegének legfontosabb célja, hogy beépüljön a Káosz Urai közé, és belülről pusztítsa el a szervezetet. Nincs ínyére, hogy az értékes idejét hölgyek megmentésével töltse. Most azonban, hogy a nagyurak mindkettőjüket meg akarják ölni, úgy gondolja, az lenne a legbölcsebb, ha feleségül venné Lady Jordant. Azzal azonban nem számol, hogy a végső szabaduláshoz nemcsak a gonosztevőkkel, hanem a saját démonjaival is meg kell küzdenie.

   General Press, 2022

   Eredeti cím: Duke of Desire, 2017

   Megrendelhető

   Soha nem titkoltam mennyire kedvelem a történelmi romantikus könyveket és Elizabeth Hoyt neve különösen kedves a számomra, hiszen a Maiden Lane sorozata örökkön örökké a szívem csücskében lesz. Ezért is vagyok szomorú, hogy véget ért ez az izgalmas, fordulatokban és érzékiségben bővelkedő sorozat. Hoyt minden könyvét szeretem, hiszen a Maiden Lane-en kívül két sorozata is megjelent már korábban magyar nyelven is, de nekem ez az abszolút kedvenc, ezért olyan nehéz búcsút mondani ennek a színes világnak, mely olyan remekül vegyítette a 18. század Angliájának arisztokráciáját és londoni nyomornegyedét.

   Tizenkettedik rész – még kimondani/leírni is sok, de egyetlen rész sem volt gyengébb, nem volt unalmas, s míg más (akár rövidebb) sorozatok esetében egy idő után már kiszámítható volt, sablonossá váltak a dolgok, Hoyt soha, egyetlen pillanatig sem engedte, hogy a figyelmem lankadjon.

   Ahhoz, hogy A vágy hercege cselekménye élvezhető legyen, nem kell ismerni a sorozat előző könyveinek történéseit (de kár kihagyni őket). Mindegyik önálló történetként is megállja a helyét, bár itt-ott kapcsolódnak egymáshoz. S aki már olvasta a sorozat előző részét, annak a két főhős is némileg ismerős, hisz mellékszereplőkként már megjelentek a cselekmény során.

   Hogy milyen volt ez a történet? Mint általában Hoyt írásai: pörgős, izgalmas, érzéki. Viszont különbözött abban, hogy míg eddig csak sejtette mennyire dekadensek a Káosz Urai tagjai, most viszont explicít példákat kaptam a brutalitásukból, szexuális devianciájukból, s bátran ki merem jelenteni, hogy az urak egy egész pszichiátriai klínikának adtak volna munkát úgy harminc évig.

   Kedveltem a főszereplőket is. Lady Irisről már az előző részben tudni lehetett, hogy talpraesett nő és nem egy törékeny virágszál. Elrablásakor képes kiszabadítójára pisztolyt fogni, mi több, még a ravaszt is meghúzza, hogy utána odaadóan ápolja. Kicsit önfejű, kicsit ellentmondásos a viselkedése, de mindenképpen két lábbal jár a földön. S akkor ott van partnernek Dyemore hercege, aki szinte a semmiből tűnt fel, és akit mindenki csak szörnyetegként emleget az arcát kettészelő sebhely miatt, s aki a Káosz Urai korábbi vezetőjének fia. Természetesen mindenki azt várja, hogy visszatérésének célja a romlott társaság vezetésének átvétele, viszont neki egyetlen vágya van: eltörölni a föld színéről mindent, ami ezzel kapcsolatos. Tele van gyűlölettel, bosszúvággyal és csak a célt látja maga előtt, akkor is, ha ez az életébe kerülhet.

   Más sorozatok esetében nagyon gyakran előfordult, hogy a záró kötet kicsit langyosabb, a nagy, mindenre kiterjedő boldog végkifejletre koncentrál, feltűnnek a korábbi részek főhősei is valamilyen össznépi alkalomból. Ez itt teljesen hiányzik, mert csupán Kyle hercege jelenik meg epizódikusan, hiszen az előző részben ő volt az, aki a Káosz Urait üldözte, s feltételezései szerint sikerült is felszámolnia őket – mekkorát tévedett! Ez itt kizárólag Lady Iris és Dyemore hercegének szerelmi története, s a Káosz Urain kívül nincs benne hely senki másnak.

   Nyilvánvalóan kedveltem a történetet, s szívesen tovább olvastam volna, akár ezt, akár egy újabb Maiden Lane történetet. Egy biztos, ez nem finom lelkű hölgyeknek való olvasmány, mert a szerelmi történeten és erotikán túl brutális őszinteséggel ábrázolja mindazt, amit a Káosz Urai képviselnek. Hoyt ismét bebizonyította, hogy egy sorozat sokadik részében is lehet újat, meghökkentőt, felkavarót alkotni.

   Bár számos kiegészítő novellája-szösszenete van, melyeket kétlem, hogy valaha is olvashatunk magyar nyelven, ennek a sorozatnak vége. De nagyon szurkolok, hogy jövőre egy újabb Hoyt sorozattal ismerkedhessem meg.

Kapcsolódó bejegyzések

A sötétség hercege (Maiden Lane 6)

Egy ágyban a szörnyeteggel (Maiden Lane 7)

Szívembe zárva (Maiden Lane 8)

Édes csábító (Maiden Lane 9)

A bűn hercege (Maiden Lane 10)

A gyönyör hercege (Maiden Lane 11)

   Minden állomáson egy-egy betű halmot találtok. A betűket helyes sorrendbe rendezve egy-egy, a General Press gondozásában idén megjelenő történelmi románc írónőjének neve olvasható össze. A feladat tehát a szerző teljes nevének beírása a rafflecopter megfelelő sorába.

   Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

AAIO CCCMMNRTY

 

a Rafflecopter giveaway

06.20. – Angelika blogja
06.22. – Betonka szerint a világ
06.24. – Könyvvilág
06.26. – Dreamworld
06.28. – Olvasónapló