Vi Keeland - A beosztott

Amikor az első alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást. 

Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról. 

Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas partneremhez. 

Később – elhaladván az asztalunk mellett – Chase kajánul vigyorgott, én pedig a pimaszul szexi, kemény fenekét bámultam, miközben odament a lányhoz, akivel együtt vacsorázott. 

Képtelen voltam megállni, hogy néha lopva ne pillantsak rá erre a beképzelt és lekezelő modorú alakra, aki a terem túlsó végében ült a barátnőjével. Természetesen többször rajtakapott, hogy nézem, és mindannyiszor rám kacsintott. 

Amikor ez a szívdöglesztő fazon és a hasonlóképpen szexi barátnője hirtelen ott termett az asztalunknál, megrémültem, hogy ez a jóvágású idegen be akar árulni a pasimnak. 

Ehelyett azonban úgy tett, mintha régóta ismernénk egymást, majd leült az asztalunkhoz a párjával, és mindenféle kiagyalt és rám nézve módfelett kínos történettel szórakoztatta a társaságot a nem létező közös gyermekkorunkról.
A fickó – aki mellett addig halálra untam magam – furcsa módon izgalomba jött a tolakodó ismeretlen sztorizásától. 

Amikor az este véget ért, elváltunk egymástól, én pedig sokkal többet gondoltam erre a vonzó idegenre, mint azt valaha is be merném vallani. Még annak ellenére sem voltam képes kiűzni a fejemből, hogy tudtam, sosem látom újra.
Úgy értem, mi az esélye annak, hogy csupa véletlenségből ismét belefutok valakibe egy nyolcmilliós nagyvárosban? 

A véletlen mégis úgy hozta, hogy egy hónap múlva ez a szexi pasi lett az új főnököm…

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: Bossman, 2016

Eredetileg nem állt szándékomban elolvasni ezt a történetet, több okból sem. Nem részletezném miért, csupán egy dolgot említenék: azt hittem egy újabb tartalom nélküli csatakosan erotikus iromány lesz, olyan “dugjunk agyba-főbe” típusú, mert ez adja el a könyvet. A borító sem cáfolja meg ezt a feltételezést, mert kábé így néznek ki a Chippendale-fiúk: talpig egy szál csokornyakkendőben. Kicsit fintorogtam, amikor haverinám lelkesen ajánlgatta olvasásra a maga példányát, de nem utasítottam vissza, egyrészt azért, hogy ne sértsem meg haverinát és lelkesedését, másrészt, ha nem tetszik, ugyis abbahagyom s annyi.

Nem mondanám, hogy zseniális volt, de mindenképpen több, mint amire vártam. Első sorban azért, mert az erotika mellett volt cselekménye – olyan, amilyen, de volt, jobb mint sok hasonszőrű (lelki traumás dögös, gazdag pasi + szuperlány) társai.

Standard felállásban ott a tehetős, dögös pasi, aki valamikor a múltban elvesztette nagy szerelmét, ez természetesen nyomot hagyott benne, főleg, hogy a lány gyilkosát sosem találták meg. De ettől Chase, a főhős – mert róla van szó – idővel tovább lép, mert ugye az élet megy tovább. Hatalmas fantáziával megáldott személy, aki pillanatok alatt talál ki történeteket és a világ legártatlanabb képével eteti be velük ismerőseit, vagy akár idegeneket is. Kimondom: szemrebbenés nélkül hazudik, de nem rossz, ártó szándékkal teszi, hanem szórakozásból és pontosan ezért Chase minden hibájával együtt szerethető.

Ehhez a csodaférfihez jön hozzá a női főhős, Reese, aki már nem annyira szimpatikus, mert egyik pillanatról a másikra hagyja ott munkahelyeit, mert neki most éppen úgy esik jól, aztán majd meglátjuk mi lesz. És azért sem kedveltem, mert kényszeres randizó. Mindegy, hogy kivel-mivel, neki randiznia kell, és párkapcsolatban kell élnie, mert már rég szingli, mert mindenki más ezt teszi, és még hosszan lehetne folytatni a “mert”-ek sorát. De van egy dícséretes tulajdonsága: főnökkel, munkatárssal nem bonyolódik semmilyen fajta kapcsolatba a munkaviszonyon kívül.

Ez a két személy véletlenül összetalálkozik és a fikció ördöge lehetővé teszi, hogy Reese új munkahelye a Chase tulajdonában levő cég lehessen. S bár többszörösen is nagyon hartározottan elhangzik mindkét fél részéről, hogy munkahelyi afférnak nincs helye, agymosottnak kell lenni, hogy ki ne találd, ebből bizony az lesz. S hogy a történet mégse legyen olyan egyszerű, a múltnak is ismét bele kell szólnia, nehogy egyenes és bonyodalommentes út vezessen a valószínűsíthető boldog végkifejlethez.

Természetesen erotika is van bőven a történetben. Aki csupán ezért olvasná, nyugodtan kézbeveheti, nem fog csalódni, mert minden lehető és lehetetlen helyen szexelni fognak és a szerző nem fukarkodik az aktusok leírásával.

Mindig furának tartom, amikor a könnyű műfaj szerzői meg akarják mutatni, hogy azért szorult beléjük szociális érzékenység és a komoly témák sem idegenek tőlük, ezért ezeket közérdekű témákat is belefűzik a történetbe valamilyen módon. Ez esetben a hajléktalanok kérdése a  nyerő, és ezt a témát járjuk körül egyrészt azért, mert Chase volt menyasszonya is nagy szociális érzékenységről tett tanúságot saját családi háttere miatt, másrészt, mert újra és újra előkerül a téma Chase visszaemlékezéseiben.

A történet E/1-ben íródott és főhősei mesélik el, tehát úgy Reese, mint Chase szemszögét is megismerhetjük, de szerencsére a két szemszög nem ismétli, hanem kiegészíti egymást, főként azért is, mert a Chase szemszögéből megismert részek inkább visszaemlékezések. 

A történet mellett szól az is, hogy nincs előzménye-folytatása. Ennyi volt, nem kell várni, hogy valamikor jöjjön a folytatás (vagy nem – mert ez is benne van a pakliban). 

Összességében egy könnyen olvasható, pörgős történet volt, amihez a nyilvánvaló erotikán kívül cselekmény is társul. Senki világát megrengetni nem fogja, de egy-két estére nyugis szórakozás lehet a műfaj kedvelőinek. Meg az ízlések és pofonok…

Tara Sivec – Nyűgök és nyalánkságok

Csokoládéimádók 3

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenik meg a Csokoládéimádók sorozat harmadik, befejező része, Nyűgök és nyalánkságok címmel. A Blogturné Klub öt bloggere jár utána, hogyan találja meg a “flúgos kiutat egy francos helyzetből” Drew és Jenny, a sorozat harmadik párosa, és a játékon résztvevők közül három szerencsés magáénak mondhatja majd a könyv egy-egy példányát.

„Örökkön-örökké”-bonbon! 

Drew-t és Jennyt éveken át irigyelték a barátaik zabolátlan szexuális életük miatt… illetve, dehogyis! Leginkább hányni tudtak volna miattuk. 

Két gyerek mellett, túlhajszolt életük során most először, Drew és Jenny nem találja a közös hangot a hálószobában. Drew semmitől sem riad vissza, hogy egykor szenvedélyes feleségét újra becserkéssze, Jenny pedig bármit megtenne, hogy végre átaludhassa az éjszakát. 

Carter és Claire, Jim és Liz minduntalan (és hasztalanul) a tanácsaikkal bombázzák a sorsával elégedetlen párt, mert szeretnék, ha rendbe jönne a régebben boldog Drew és Jenny élete. 

Vajon a Csokoládéimádók harmadik, befejező részében megtalálják a kiveszni látszó tüzet a házasságukból, vagy a helyzetük még annál is kényesebb, mint amikor Jenny mézzel öntötte le Drew-t, aki egy fára ragasztotta 

Kövesd a történetüket és dobd fel a napod!

Könyvmolyképző, 2018

Eredeti mű: Tara Sivec – Troubles and Treats, 2012

Megrendelhető       Beleolvasó

Kicsit kínos helyzetben vagyok, mert meglehetősen zavarosak az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egyszerűen nem tudom hová tenni.

Ugye ez a Csokoládéimádók sorozat harmadik, elméletileg befejező része. Tartozik a sorozathoz még egy kiegészítő novella is, amit nem hinném, hogy magyar nyelven bárki is meg fog jelentetni, mert egy csupán 17 oldalas szösszenés.

Amikor a sorozat első részét (Csábítások és csemegék) olvastam, ki kellett költöznöm a közös hálóból, mert rengett az ágy a vihogásomtól, és jött a felkérés, hogy akkor vagy mást olvasok, vagy kimegyek a nappaliba a szófára. Meglepő volt, szókimondó, vicces, tehát abszolút újdonság. Kimondhatatlanul élveztem. A folytatása (Életek és édességek) már nem szórakoztatott annyira, de egészen rendben volt, amíg Claire, a történet hősnője nem kezdett úgy beszélni a tulajdon vaginájához/ról, mint egy valós személyhez/ről. S tette ezt szülés/császármetszés előtt, közben és után. Bárki, aki bár egyszer szült, pontosan tudja, hogy az ilyen szülőszobai monológok semmiképpen nem a saját vaginához vannak címezve, de ebbe most ne menjünk bele.

S akkor most itt a várva várt harmadik rész, amivel nem igazán tudok mit kezdeni – valószínűleg időközben elvesztettem a humorérzékem (becsületes megtalálójának jutalom!). Igen, továbbra is vannak benne vicces részek, lehet nevetni (például gyermeket altatnak a szexhintában), viszont vannak bőven olyan jelenetek is, amelyek nekem inkább kínosaknak tűntek, mint viccesnek. Továbbá az egész történetet a szexuális frusztráció dominálja. Mikor kié…

Igazságtalanság lett volna ha Drew és Jenny nem kapja meg a maga történetét. Akik képben vannak a sorozat előző két részével, már ismerik őket és tudják, hogy náluk minden a legnagyobb rendben van. Volt. Eddig. Mert a második részhez képest a történet most sok évet ugrik – hetet, ha jól emlékszem – és a páros kapcsolata válságban van, hiszen mások által annyira irigyelt szexuális étvágyuk és összhangjuk már a múlté. Második gyerekük születése után a páros nem találja meg az utat egymáshoz. Emiatt pedig mindketten frusztráltak a maguk módján, ez pedig magával hozza a már említett vicces vagy kínos jeleneteket.

Dióhéjban erről szól ez a történet, megspékelve a boldog időkre való visszaemlékezéssekel, a főhősök saját és egymás nemi szervéhez intézett monológjaival, s a szerző teszi ezt a tőle már megszokott szókimondással és trivialitással. Nincs köntörfalazás, nincs megjátszás, itt bizony nevén nevezik a dolgokat.

Igazándiból azt nem értettem, hogy akkor ezzel a szerző parodizálni akarta egy kétgyermekes pár házasságának és szexuális életének szülés utáni válságát? Mert ha igen, akkor kicsit túllött a célon a sok ripacskodással és ezen még az sem segít, hogy a végére természetesen rendbe jönnek a dolgok és megkapjuk az áhított boldog végkifejletet.

Nem mondom, hogy rossz volt a történet, mert ez így nem igaz. Igenis voltak vicces részei, lehetett nevetni és szórakoztató, ha az ember lánya nem veszi túl komolyan. El kell olvasni, már csak azért is, mert így lesz teljes a sorozat és a Csokoládéimádók története. De nekem akkor is az első rész a kedvenc… meg az ízlések és pofonok…

A sorozat részei:

1. Csábítások és csemegék,  2014

2. Életek és édességek, 2015

3. Hearts and Llamas - novella

Drew és Jenny házassága nehéz időszakon megy keresztül, de nem ők az elsők, akikkel ez megtörténik. Játékunkban olyan párosokat nevezünk meg, akiknek kapcsolatuk, házasságuk szintén zűrös, vagy válságban volt, a ti feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a könyv címét és szerzőjének nevét, melyben ezek a párosok szerepeltek.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Lady Isabella és Lord Roland "Mac" Mackenzie

a Rafflecopter giveaway

06. 03 - Könyvvilág

06. 05 - Betonka szerint a világ…

06. 07 - Bibliotheca Fummie

06. 09 - Dreamworld

06. 11 - Kristina Blogja

Cecelia Ahern – Lantmadár

Cecelia Ahern június 7.-én Budapesten, a 89. Ünnepi Könyvhéten! Könyvbemutató 17 órától a Vörösmarty téri Nagyszínpadon, dedikálás 18 órától a Dedikálószigeten.

Az Athenaeum Kiadó pedig újabb kötettel lepte meg a szerző rajongótáborát. A Lantmadár két,  szinte hihetetlen körülmények között találkozott ember szerelmének története és nemcsak. Kövesd a Blogturné klub három bloggerét e rendhagyó blogturnén, és tiéd lehet a könyv egy példánya.

Laura a nagyvilágtól elzárva él Írország délnyugati részén, a hegyek közt, harmóniában a természettel. Egy nyári napon azonban összetalálkozik az erdőben Solomonnal, és élete egy csapásra megváltozik. A sármos férfi egy dokumentumfilmes forgatócsoport tagja. A háromfős kis csapat éppen következő filmjéhez keres témát, Laura pedig egyből felkelti az érdeklődésüket. A lány ugyanis lenyűgöző képességgel rendelkezik: úgy tudja utánozni a hangokat, mint senki más - senki, csak az ausztrál lantmadár.

Laura egy új élet reményében a stábbal tart Dublinba, ahol nem csupán a nagyváros zajos nyüzsgése robban be a mindennapjaiba egyik pillanatról a másikra, de a 21. század is, a közösségi média, a tévé és a tehetségkutató műsorok pozitívumaival és árnyoldalaival egyaránt.

Cecelia Ahern legújabb regénye elgondolkodtató, szívmelengető szerelmi történet a mindenkiben ott lakozó szabadságvágyról és a világ zaja mögött megbúvó csendről.

Athenaeum, 2018

Eredeti mű: Cecelia Ahern – Lyrebird, 2016

Megrendelhető:

“A világ egyik legcsodálatosabb, legkülönlegesebb és valószínűleg legintelligensebb teremtménye az összehasonlíthatatlan művész, a lantmadár…

A madár hihetetlenül félénk és megfoghatatlan… lenyűgöző intelligenciával rendelkezik. Az, hogy hegyi lény, csak részben magyarázza karakterét.”

Ambrose Pratt: Tanulmány a lantfarkú madárról

Bevallom, ezidáig Cecelia Ahern egyetlen könyvét olvastam. Nem azért mert nem kedvelném a szerzőt, hanem egyszerűen időhiány miatt… és egy kicsit azért is, mert a szerző nem az igazán szokványos romantikus történetekkel rukkol elő, hanem könyveiben a szerelem és romantika mellett mindig létezik komolyabb téma, mondanivaló is. Az ember lányának megfelelő hangulatban kell lennie ahhoz, hogy vevő legyen és értékelje is ezeket a komoly dolgokat is.

A főszereplő személye volt a döntő tényező, ami miatt olvasni akartam ezt a történetet, mert Laura, ahogy a fülszöveg is indulásból elárulja, a világtól elzártan élt. Rögtön megjelent előttem Tarzan, a Dzsungel könyve Mowglija, vagy akár ByeAlex Kedvese, akit, ugye,  farkasok neveltek.

Viccet félretéve, azért akartam ezt a könyvet, mert kiváncsi voltam a szociális készségeket nélkülöző lány útjára egy számára teljességgel idegen világba, egy olyan világba, amelyet csak könyvek lapjairól ismer.

Kicsit nehezen indul el a történet, melyben először is megismerkedünk egy kis forgatócsoporttal: a producer Boval, a leszbikus operatőr Rachellel és a hangtechnikus Solomonnal. Végig fontos szerepük lesz a történetben, hiszen nekik köszönhetően kerül képbe és változik meg a hősnő, Laura sorsa. Ők évek óta együtt dolgoznak, Bo és Solomon egy ideje egy párt is alkot, bár kapcsolatuk nem a legideálisabb, főleg Bo személyes karrier-ambíciói miatt.

A stáb a Cork megyei Gougane Barra településre utazik, ahol az az idős ikerpár él, akiknek meglehetősen magányos életét egy évig figyelemmel kísérték, és amiből nemzetközi díjnyertes dokumentumfilmet sikerült összehozniuk. Most egyikük  temetésére utaznak és a producer Bonak megcsillan egy újabb díjnyertes alkotás lehetősége. A cél miatt pedig nincs tekintettel senkire és semmire.

Csakhogy a remélt folytatás teljesen már irányt vesz, amikor a véletlen összehozza őket Laurával, aki egy régi-romos kőházban él egy tisztáson, valahol az erdő mélyén, és aki egy különleges tehetséggel rendelkezik: minden hangot tökéletesen utánozni tud, emberi hangoktól az ajtó nyikorgásig, a telefon billentyűinek pittyegéséig, a madarak füttyétől egy hárfán előadott dalig. Ezért a képességéért nevezik el Laurát az Ausztráliában élő hangutánzó madár után lantmadárnak. Mielőtt mindenki felkapná a fejét és rávágná, hogy ilyen nincs, kéretik visszaemlékezni Michael Winslowra, az unalomig ismételt Rendőrakadémia-filmek színesbőrű sztárjára, aki ugyanilyen hangképzési képességgel rendelkezik. 

Laurát nem úgy kell elképzelni, mint egy vadonban nevelkedett személyt, hiszen ő csak élete utóbbi tíz évét töltötte ott. Ír, olvas, beszél, csupán nagyon félénk, nagyon egyedül van és a világot csupán a könyvek lapjairól ismeri. Laura jogilag nem létezik és létezéséről mindeddig három ember tudott: nagyanyja, anyja és később apja is, most pedig mindhárom ember halott. A producer Bo pedig a nagy lehetőséget látja benne: a világhírnevet, díjakat és anyagi juttatásokat első sorban magának, tehát nyomul és kihasználja, hogy Laura a barátjával, a hangtechnikus Solomonnal első pillanattól kezdve szót ért és megbízik benne. Csakhogy Bo kezéből kicsúszik a dolgok irányítása, mert túl sokat akart.

Nem szeretnék többet mesélni a cselekményről, mert akkor minek elolvasni. Annyit azért még elmondanék, hogy Laura élete gyükeresen megváltozik és nem mindig jó irányba halad, hiszen mindenki akar egy darabot belőle, mindenki akar valamit tőle, de őt senki meg nem kérdezi, hogy ez a változás jó-e neki, hogy ő mit akar igazándiból. Az egyetlen aki igazán törődik vele az Solomon, a hangtechnikus, tehát nem is meglepő, hogy idővel kettejük között barátság lesz, ami később szerelemmé alakul át.

A történet E/3-ban íródott, tehát a szerző mesél, jelen időben és négy részre van osztva Laura történetének függvényében. Minden ilyen részt egy-egy részlet előz meg Ambrose Pratt: Tanulmány a lantfarkú madárról című írásából, jóval bővebben, mint ahogy én itt idéztem belőle.

“Tiszteletben tartja a szomszédai területét, de a sajátját is védi.

Rendelkezik a képességgel, hogy gondolatait egyfajta beszédformával közvetítse.

Monogám, párjához mindig hűséges – látszólag még a társa halála után is (habár ezt még nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani).

Különösen szereti a dallamokat, és azokat csodásan, magas fokú művészi képességgel tudja előadni.

Kecsesen táncol, és lépéseit különleges, tündéri zenével kíséri, melyben tánclépéseivel is követett, lüktető szüneteket tart.”

Ambrose Pratt: Tanulmány a lantfarkú madárról

A Lantmadár az a történet, amit vagy kedvel az olvasója, vagy nem, köztes megoldás nincs. Én nagyon kedveltem ezt a titkokról, szabadságról, szerelemről, rossz döntésekről, személyes ambíciókról és még annyi minden másról szóló keser-édes történetet. Mindenképpen figyelemre méltó könyv. Engem annyira lekötött, hogy le sem tudtam tenni, hajnali háromig olvastam.

Első sorban a szerző rajongóinak ajánlom, valamint azoknak is, akik nem riadnak vissza egy-egy komolyabb történet olvasásától. De természetesen ízlések és pofonok…

Játékunkban a szerző könyveire vonatkozó néhány kérdésre kell választ adni és azokat a Rafflecopter megfelelő dobzába beírni. Nem lesz nehéz.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A szerző hány könyve jelent meg eddig magyar nyelven is?.

a Rafflecopter giveaway

06.03 - Betonka szerint a világ…

06.05 - Zakkant olvas

06.07 - Szembetűnő

Passzoltam, mert...

- második epizód -

Néhány történet, aminek olvasását feladtam – természetesen ezek mellett van néhány olyan is, aminek neki sem fogtam, hiába olvastam egy esetleges első részt a sorozatból… mint például a Művelt Nép  Előtt sorozata. 

Mielőtt lincselés és sárdobálás kezdődne, szeretném ismét elmondani, hogy nem vagyunk egyformák – itt jön be az a bizonyos ízlések és pofonok –, és mindenkinek joga van, hogy saját véleményt formáljon egy-egy könyvről, tehát nekem is. 

Mary Alice Monroe – Déli menyegző 

(Nyári emlékek 4)

Nincs is annál romantikusabb, mint egy nyári esküvő – vagy kettő! – Amerika legkeresettebb esküvői helyszínén, a Charleston környéki, festői lápvidéken. Több száz éves ültetvények, egy mohos tölgyekkel övezett sétány, egy legendás bálterem, homokdűnék az alkonyatban… Keresve sem lehetne tökéletesebb díszletet találni a két lánytestvér, Harper és Carson menyegzőjéhez. Amikor azonban egy rejtélyes idegen jelenik meg a színen, úgy tűnik, hogy egy családi titok meghiúsítja a várva várt eseményt. A lányok és a nagyanyjuk élete egy szempillantás alatt fenekestül felfordul: kitör a botrány, a szerelmesek összevesznek, még az is felmerül, hogy felbontják az eljegyzést… 

A Dél-Karolina varázslatos tájain játszódó, bájos, ugyanakkor elgondolkodtató regény szereplői a nem mindennapi eseményre készülődve megtapasztalják, mit jelent az összetartozás, mennyire fontosak a családi kötelékek, illetve hogy a szeretet erejével minden akadályt legyőzhetnek.

General Press, 2017

Eredeti mű: Mary Alice Monroe – A Lowcountry Wedding

Miután a három részben kissé erőszakosan, de annál kioktatóbb stílusban szó volt a környezetvédelemről, delfinekről, autizmusról, régi korok rabszolgatartásáról, alkoholizmusról és még ki tudja miről, a negyedik részben megjelenő fekete bőrű-kékszemű törvénytelen féltestvér, aki ráadásul baptista lelkipásztor is…. Na ez már sok volt. Mellesleg a szerzőnek nem ártana egy kis genetikát is olvasnia, mielőtt arról ír, hogy kitől mit örököltek a szereplők.

  

Sylvia Day – Eggyé válva 

(Crossfire 5)

Gideon ​Cross. Annyira magától értetődő volt, hogy beleszeretek. Azonnal, első látásra. Teljesen. Visszavonhatatlanul. Egy álom vált valóra, amikor feleségül vett. De az, hogy a házasságunk működjön, életre szóló küzdelem. A szerelem átformál. A mi szerelmünk egyszerre menedék a vihar elől és pusztító szélvész. Két megtört lélek válik eggyé. Megmutattuk egymásnak a legmélyebb, legsötétebb titkainkat. Gideon a tükör, amelyben minden hibámat látom… és a szépségemet is. Mindent megad nekem, és most ideje bebizonyítanom, hogy mellette állok és támogatom, akárcsak ő engem. Együtt megbirkózhatunk azokkal, akik gonoszul közénk akarnak állni. De a legnagyobb csatánkat talán épp a fogadalommal kell megvívnunk, ami erőt ad nekünk. Az, hogy elköteleződtünk a szerelem mellett, csak a kezdet volt. Meg kell küzdenünk érte, és vagy még közelebb kerülünk egymáshoz, vagy… elválnak útjaink.

Szívszaggató és csábító, az Eggyé válva a Crossfire sorozat befejező része. Izgalmas szerelmi történet, amely világszerte olvasók millióinak szívét ejtette rabul.

Athenaeum 2017

Eredeti mű: Stlvia Day – One With You

Vannak dolgok, amiket teljesen felesleges megírni, tovább húzni-nyúzni csak azért mert néhány olvasó többet akar a történetből. Kár, hogy csak ők hallatják a hangukat. Nagyon kierőszakolt volt a negyedik rész is, ez sem különb. Annak ellenére, hogy viszonylag tudtam mi várható a történettől – egy ismerősöm mesélt néhány várható dolgot, ő már magáévá tette a történetet angol nyelven –, és valahol, valamikor meglepő dolgok történnek, egyszerűen nem tudtam túlrágni magam az “akció” előtti unalom-tengeren. Nekem ez a sorozat három részből áll és pont.

J. L. Perry – Rohadék

A ​világhírű bestseller. Egy szívfájdítóan gyönyörű love sztori.

A nevem Carter Reynolds. Rohadéknak születtem, és rohadékként fogok meghalni. Erre fiatalon jöttem rá, és nem változtathat rajta senki és semmi. A pusztítás egyirányú ösvényén járok, Isten irgalmazzon annak, aki az utamba kerül. Utálom az életemet. Igazából mindent gyűlölök.

Egészen addig, amíg nem találkozom a szomszéd kölyökkel. Indi-csodabogár-anával. Rögtön ellenszenves. Attól a perctől fogva, amikor először megpillantom, fellobbant bennem valamit. Olyan érzelmeket vált ki belőlem, amelyekről azt hittem, képtelen vagyok érezni. Ez egy kicsit sincs ínyemre. Amikor rám néz azzal a hatalmas, gyönyörű, kísértő zöld szemével, mintha lelátna a lelkem mélyébe. A sikító frászt hozza rám az a lány. Olyan, akár a napfény és a szivárvány az én komor, pusztító világomban. Rosszul vagyok a napfénytől és a szivárványtól.

A nevem Indiana Montgomery. A barátaim Indinek szólítanak. Hat éves koromban elvesztettem anyámat, de csodálatos az életem, és nagyszerűek a barátaim. Apám bőven kárpótol azért, hogy csak egy szülőm van. A kicsi lánya vagyok, a világa közepe. Csodálom őt.

Amikor Carter Reynolds a szomszédba költözik, rosszabbra fordul az életem. Vonzó, rohadtul dögös, de ezzel véget is ér a dicséret. Úgy tűnik, határozottan eltökélte, hogy tönkreteszi az életemet. Durván viselkedik, de amikor a szemébe nézek, nem látok gorombaságot. Sérülést és fájdalmat látok. Elveszettnek tűnik.

Gyűlölnöm kellene azért, ahogy bánik velem, de bármily meglepő, nem gyűlölöm. Legfeljebb sajnálatot érzek iránta. Segíteni akarok neki, hogy megtalálja a békét. A fényt, amelyről tudom, hogy ott rejtőzik valahol a sötét világában, de egyetlen sugarát sem akarja.

Újra és újra figyelmeztetett, hogy maradjak távol tőle, de nem tudok. Valamiért vonzódom hozzá. Mindig rohadékként utal magára. Talán igaz lehet, de számomra inkább egy teljesen félreismert rohadék. Akár tetszik neki, akár nem, én nem adom fel.

Művelt Nép, 2018

Erdeti mű: J. L. Perry – Bastard

Ugye volt nagy beharangozás, porhintés és sok-sok halasztás. Nem újdonság, elég csak a kiadó nevére nézni. Lett egy bombasztikus fülszöveg, melyet részben az olvasókkal fordíttattak le (visszanézhető a kiadó közösségi oldalán!) és voilá! Egy dolgot felejtettek el közölni, azt, hogy ez egy újabb amcsi tini nyáltenger, főszerepben egy újabb nagyképű és agresszív kölyökkel, aki felnőttet akar játszani és akiből üvölt a világfájdalom. Ha a sok mellébeszélés között ezt az információt is megemlítik, ki sem nyitom a könyvet, így addig jutottam, amíg a főhős elpöntyögi, hogy még x hónapja van a nagykorúságig. Ez valahol az első tíz oldalban történik. Nem érdekelnek ezek az eltúlzott lelki nyavalygások, világfájdalmak és ifjúsági mizériák, van belőlük több mint elég.

Mandy Bagott – Őrült görög nyár

Ellennek látszólag bejött az élet: álommunkája van, és a barátja nemrég megkérte a kezét. Csakhogy a mesevilág váratlanul darabokra hullik…

A lány Görögországba, Korfu szigetére utazik, hogy elűzze szívéből a fájdalmat és segítsen a húga esküvője megszervezésében.

Miközben a munkája következményeitől és egykori udvarlójától retteg, Ellen egyre bensőségesebb kapcsolatba kerül a szálloda egyik animátorával, aki olyan titkot őriz, amelyet eddig soha senki előtt nem fedett fel.

Az egyhetes korfui nyaralás annyi meglepetést tartogat, hogy Ellen húga helyett végül más mondja ki a boldogító igent a tenger habjai között felállított emelvényen.

Tericum, 2017

Eredeti mű: Mandy Bagott – Truly, Madly, Greekly

Én szeretem a könnyű, nőcis történeteket, Görögörszágot is, de ez dögunalom volt. Pont.

Meredith Wild – Rád kattanva 5

Újabb viharfelhők gyülekeznek a Landon házaspár felett. Kísért Blake hackermúltja. Vajon mit követett el, ami alapjaiban rendítheti meg a kapcsolatukat? Blake eltemetné a múltat, de Erica harcba száll, hogy tisztázza férje nevét.

Libri, 2017

Eredeti mű: Meredith Wild – Hard Love, 2015

Vontatott és értelmetlen, akárcsak az egész sorozat. Érthetetlen, hogy hová akarja még nyúzni ezt a zavaros akármit, mert történetnek bűn lenne nevezni. Tizenkettő egy tucat kategória…

Meghan March – Vágy és szerelem 

(Vágy 3)

Imádom ezeket a szavakat. 

Ő az enyém, és ha azt hiszi, hagyni fogom, hogy elszaladjon, és nem találom meg, hogy visszahozzam oda, ahová tartozik – hozzám – akkor bizony nagyon téved.
Mert én övön alul is ütök, ha arról van szó, hogy boldogan éljünk, amíg meg nem halunk.

A Vágy és szerelem a Vágy-trilógia befejező része, a Vágy és hatalom és a Vágy és kétség után érdemes olvasni.

Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfahímekről, akiket térdre kényszerítenek. Impulzív és kedélyes, és senkitől nem kér bocsánatot, amiért imád pikáns dolgokat írni. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és minden bizonnyal a hazai olvasók kedvence is lesz.

Álomgyár, 2018

Eredeti mű: Dirty Together, 2016

A trilógia-mánia áldozata. Ha a három részt egyben megírja a sok, felesleges mellébeszélés, eltúlzott – sokszor a valóságban nem is létező – lelki zűrök nélkül, akár jó is lehetett volna, mert ugye akkor pörög a cselekmény, nincs idő elmerülni a klissékben és a szereplők önsajnálatában – vagy éppen ellenőrzésmániájukba.

Nem volt türelmem végigolvasni.

Eithne Shortall – Szerelem a huszonhetedik sorban

Amikor ​a londoni Heathrow Reptéren biztonsági intézkedésre hivatkozva beszünteti az automatikus utasfelvételt, az Aer Lingus check in desk pultja mögött Cora Hendriks épp élete mélypontját éli. Egy keserű szerelmi csalódás után, édesanyja egyre súlyosbodó Alzheimerével kénytelen szembenézni. A váratlan intézkedés így nem is jöhetett volna jobbkor, gondjaiból mások életébe meneküljön. Saját sorsát tekintve ugyan végleg lemondott a szerelemről, ez nem akadályozza meg abban, hogy Cupido szerepét magára öltve, az utasok között villám párközvetítésbe fogjon.

Cora a megérzései, az internet és cinkostársa, a légiutas-kísérő Nancy segítségével a huszonhetedik sorban rendezi be szerelmi laboratóriumát. Minden járaton lesz két mit sem sejtő utas, akik ahelyett, hogy véletlenszerűen foglalnának helyet a gépen, azt veszik észre, hogy álmaik szerelme mellett ülnek – vagy mégsem, Cupido-Cora ugyanis koránt sem tévedhetetlen. De mit kezd az önjelölt szerelemvadász akkor, ha egy nem várt találkozás után ismét ő kerül a célkeresztbe?

General Press, 2018

Eredeti mű: Eithne Shortall – Love in Row 27, 2017

Az ír újságíró, író első regénye – eddig összesen kettő van –, mely természetesen az első, ami magyar nyelven is megjelent. S ha a szerző ír, akkor a történetnek is valamilyen formában Írországhoz kell kapcsolódnia. Ez esetben nem helyileg, hanem a hősnő és munkája kapcsolódik Írországhoz, hiszen Cora az Aer Lingus (egy ír légitársaság) check-in pultjánál dolgozik London legnagyobb repülőterén, Heathrow-n. Zárójelként megjegyzem azok számára, akik még nem jártak Londonban, hogy a városnak négy repülőtere van, és mindegyik működik.

Cora maga is ír származású, de már anyja is a repülőtársaságnak dolgozott Londonban. Állását átmenetinek tekinti, mert végzetsége teljesen más, de egy rossz kimenetelű kapcsolat miatt ott kellett hagynia álommunkáját és haza kellett térnie Berlinből. Ráadásul anyjánál Alzeheimer-kórt állapítottak meg, és most egy erre szakosodott kutatóintézetben él. Cora pedig arra haszálja munkáját, hogy kéretlen Cupidót játszék és szingliket párosítson össze, egymás mellé ültetve őket az ominózus huszonhetedik sorba. 

Mivel Cora a földön marad, a potenciális párosokat a repülőn barátnője, a légiutaskísérő Nancy figyeli tovább és ő maga is közbelép egy-egy ingyen valamit felajánlva, ha úgy látja hogy a párnak segítségre van szüksége. Kezeket fel, ki kapott valaha is valamit ingyér' bármilyen repülőjáraton, mikor lassan még a levegővételért is külön kell fizetni? S a politikai korrektség nevében Nancyvel dolgozik George is, aki színesbőrű és meleg. Ezzel pedig több dolgot is kipipált a szerző: lásd esélyegyenlőség: férfi is dolgozhat egy nőies szakmában, valamint nincs faji hovatartozáson és szexuális preferenciákon alapuló diszkrimináció.

Nem mondanám, hogy különösebben kedveltem volna a történetet, ami szinte olyan mint egy novellagyűjtemény, hiszen Cora "klienseiről" szinte mindent megtudunk, akár rendszeresen repülnek a légitársasággal, akár csupán alakalmi utasok. Ezeknek az embereknek egyetlen közös pontjuk van: Cora és az ő mániákus párkeresése... meg a légitársaság, amivel utaznak.

Azért sem kedveltem, mert valós dolgokat alakít át saját kénye-kedve szerint. Ami nem gond, hiszen a történet fikció, de akkor ne alapozzon egy nagyonis valós légitársaságra – vajon ezért a reklámért kapott néhány ingyenútat az Aer Lingustól? –, hanem találjon ki egy fiktív légitársaságot (például Vadliba Airlines) és annak a működési szabályait ő maga írhatja meg. Cora azért kerül a check-in-hez, mert biztonsági okokból csak személyesen lehet bejelentkezni a járatokra. Ugyanakkor ő feltölt a cég számítógépes rendszerébe egy olyan, a testvére által írt programot, amivel az utaslistát összekapcsolja a közösségi oldalakkal és így keresi a szingliket, valamint párosítja össze őket érdeklődési körük szerint. Erről pedig szinte mindenki tud, de senki nem szól semmit. Tényleg? Csak úgy játszadozik a személyes infókkal saját kénye-kedve szerint? Most nem éppen egy ilyen miatt lépett érvénybe a GDPR? És a biztonságiaktól senki nem veszi észre, hogy a számítógépes rendszerben párhúzamosan még fut egy program? Heathrow-n, Európa egyik legforgalmasabb, legnagyobb repülőterén? 

Ugyanakkor ott van Cora nem létező szerelmi élete. Még mindig nem tudta túltenni magát a parazita Friedrich-en, és mikor már viszonylag megnyugodni látszik, akkor a férfinek meg kell jelennie feleségestől Londonnak pont annak a repülőterén, pont annak a légitársaságnak pont annak a check-in pultjánál, ahol a hősnő dolgozik. Kicsit sok a véletlen egybeesésből és kliséből, nem?

Természetesen ott a kiszámítható boldog végkifejlet, amikor Cora maga is megtalálja a szerelmet, ami végig ott volt az orra előtt, de mélységes szerelmi bánata miatt nem volt hajlandó észrevenni. 

Én elég gyakran utazom repülővel, és valahogy nem esett jól ez a történet, mert kissé távol áll attól, amilyen valóban egy repülőút, a hozzá tartozó végeláthatatlan biztonsági intézkedésekkel együtt, és nem igazán vannak kedves légiutaskísérők, akik csak úgy szívjóságból meglepnek ezzel-azzal, vagy csak egyszerűen odajönnének beszélgetni. 
   Könnyű, nyári olvasmány, strandra – vagy éppen egy repülőútra – pont jó, de sokat nem kell várni tőle. Nekem ez egyszerolvasós-fejeltős marad, de természetesen ízlések és pofonok…