Katie Fforde - A szerelem titkos kertje

"És ​ekkor kibújt a nap egy felhő mögül, amitől minden megváltozott.
– Varázslatos – lehelte Lorna. 

Így is volt. A kertet megülte a csend, csak a madarak csiviteltek, és a fákon keresztültörő fény mindent zöldre festett. Bár javarészt elvadult, tövises növények vették körül őket, a lelküket megszállta a béke."

Lorna kertész, Phillynek, a barátnőjének pedig növényneveldéje van. Közösen gondozzák egy udvarház parkját az Anglia egyik ékszerdobozának számító Cotswoldban. 

A hely azonban rég elfeledett titkokat is rejteget: váratlanul egy elvadult kertrészt fedeznek fel, ami ellenállhatatlanul vonzza őket. Szeretnék újra kialakítani benne a csendes, varázslatos zugot, amilyen a távoli múltban lehetett. 

A helyreállítás komoly erőpróba, ráadásul az idő is szorítja hősnőinket. Ha ez nem lenne elég, az élet további megoldandó helyzetekkel is szembesíti őket. Mindkettőjükhöz bekopogtat az új szerelem, de akár a titkos kert rozsdás kapujából látható kusza, áthatolhatatlan növényszövedék, az életük egyre csak zilálódni látszik. 

Vészesen közeleg az udvarházban lakó Anthea születésnapja, amit már a felújított parkban szeretne ünnepelni. Vajon sikerül-e Lornának és Phillynek időben virágpompába borítaniuk a kertet, és kiegyenesednek-e újra a szerelmeik útjai?

Libri 2017

Eredeti mű: Katie Fforde – A Secret Garden

Katie Fforde neve nem ismeretlen a magyar olvasók számára, hiszen, ha jól számolom, A titkos kert a szerző tizenötödik magyar nyelven megjelent könyve.

Még jóval a megjelenés előtt lelkesedni kezdtem érte, talán azért, mert bármennyire is kevelem a szerző írásait, az utolsó kettő már nem volt az igazi, és abban reménykedtem, hogy ez most majd más lesz.

Nem lett.

Természetesen nem rossz, mert szórakoztató és agymosásra kiválóan alkalmas egy fárasztó nap után, de valahogy már nem az igazi pörgős-szaftos történet, amit eleinte a szerzőtől megszoktunk. Lehet az is közrejátszik, hogy egyszerre több személy/pár életébe is belelátunk, anélkül, hogy igazándiból vármelyiket is jól megismernénk, és bármennyire is furának tűnhet, ennyi szereplő története mellett is néhol unalmas és vontatott.

Egyszerre két szerelmi történetet is kapunk – és még annál is többet –,  hiszen a történet mindkét kertésze szerelmes. Lorna régi barátját, Petert szereti jó ideje. Peter pillanatnyilag munkaadója is, hiszen az ő kertjét állítja helyre Lorna, és aki természetesen soha nem látott benne többet a régi barátnál. Mi több, Peter aktuális barátnője Lornánál jóval fiatalabb és dekoratívabb. S micsoda véletlen, Lorna barátnője maga Peter anyja, a nemesi szármzású Anthea. Kicsit soknak tűnt, hogy a történetben mindenkinek mindenkivel valamilyen kapcsolata volt, van vagy lesz, csak úgy lubickolunk majd a sok véletlen egybeesésben és sztereotípiában.

Philly, második kertészünk fiatalabb, csupán huszonhárom éves és Írországból szülei elől menekült el idős nagyapjával, Seamusszal, egyenesen a festői Cotswoldsba. Ketten élnek a régi házban, ami folyamatos felújítás alatt áll és amelynek kertjében Philly palántákat nevel eladásra. Egy hétvégi piac alkalmával, ahol Philly a palátáit árulja, nagyapja pedig süteményeit, Pilly megismerkedik a fiatal és tehetséges séffel, Luciennel, aki a kulináris művészetek mellett igazándiból a kenyérfélékhez vonzódik és sikeres pék szeretne lenni. Természetesen tehetős és előkelő szüleinek teljesen más az elképzelése Lucien jövőjéről. Nem fogom elmesélni hogyan alakul a két szerelmi történet, mert akkor minek elolvasni a könyvet, csupán annyit mondanék, hogy semmi különlegeset nem kaptam egyetlen történettel sem.

A szereplők sem különlegesek, olyanok, amilyeneket a szerzőtől megszoktunk: közönséges halandók, annak ellenére, hogy azért megfordulunk egy-két előkelő angol kúriában – mert ugye ez egy az Egyesült Királyságban játszódó történet. A szülők természetesen valamennyien sznobok, irányítani akarják felnőtt gyermeküket, nem riadnak vissza a zsarolástól sem. A szereplők valójában két tipusba voltak sorolhatóak: szimpatikusak és antipatikusak, de ez anyira mereven meghatározott volt, hogy egyetlen pozitív hősnek sem volt még egy picike negatívuma sem, és fordítva.  Philly és Lucien kettőse kedves és szimpatikus, de a sok szereplő közül Anthea, az idős hölgy és Seamus nagypapa volt a kedvencem. 

Strandoláshoz, utazáshoz, fáradt estére kitűnően megteszi, de nem mondanám, hogy Katie Fforde jobb írásai közé tartozna, még az sem lelkesített, hogy néhol ténylegesen szó van kertészkedésről, én pedig lelkes hobbikertész vagyok. A kertészkedéssel kapcsolatos részek egyenesen unalmasak voltak, a titkos kertről pedig inkább ne beszéljünk. Tévedés ne essék, ennek a titkos kertnek semmi köze nincs a közismert ifjúsági könyvhöz,  Frances Hodgson Burnett A titkos kertjéhez, csupán a cím hasonló. Ez a "titkos kert" egy egyszerűen elhanyagolt kertrész, amiről mindenki megfeledkezett, semmilyen titkot, misztériumot nem fedezünk fel a végére.

Semmi különlegessel nem szolgáló romantikus történet, semmi csavar, semmi meglepetés, viszont túl sok szereplő, ami miatt elveszünk a részletekben, plusz jó nagy adag angol sznobéria… de természetesen az ízlések meg a pofonok…

Lorraine Heath - A vikomt asszonya

A havishami ördögfiókák 3

A szerelem néha őrületet szül. Locksley vikomtja legalábbis erre a következtetésre jutott, miután az apja megháborodott imádott hitvese halálát követően. Ám amikor az idős férfi feleségül akarja venni a lángvörös hajú, szerencsevadász Portia Gadstone-t, Locke drasztikus lépésre szánja el magát, és nőül kéri a lányt. Egy kölcsönös előnyökön alapuló házasság tényleg kényelmes lehet… amíg semmiféle zavarba ejtő érzelem nincs a képben.

Portia csak kétségbeesésében egyezett bele, hogy hozzámenjen egy őrülthöz, a megállapodás ugyanis védelmet biztosított volna a számára. Legalábbis ő ebben bízott, amíg a márki jóvágású fia el nem olvasta a megállapodást, és át nem vette az apja helyét. Ennyit a nyugodt – és ami még fontosabb, biztonságos – házaséletről, amelyre Portia számított.

Miközben a lány kezd beleszeretni vonzó férjébe, a múlt sötét titkai a felszínre törnek, és azzal fenyegetnek, hogy mindkettőjüket tönkreteszik – hacsak Locke nem tesz kockára mindent, és nem nyitja meg a szívét a szerelem előtt…

HarperCollins, 2018

Eredeti mű: Lorraine Heath – The Viscount and the Vixen, 2016

A sorozat kedvelői már ismerik a helyszínt, ahol ez a harmadik rész játszódik, hiszen itt kezdődött a havishami ördögfiókák története, amikor egy tragikus vonatbaleset következtében Marsden márki lesz további két nemesi család fiainak a gyámja. Az ő történeteiket már olvashattuk az előző két részben, most rendesen betelepszünk Havisham Hallba, hogy megismerjuk az utolsó fenegyerek, Locksley vikomtja történetét, aki a házigazda egyetlen fia.

Ugye azt is tudjuk már, hogy a Havisham Hallban nevelkedő ifjak szoros barátságot kötnek és lényegében egymást nevelik fel, mert Marsden márki egyetlen dologra koncentrál: gyermekszülésben elhunyt felesége utáni kesergésre, ezért pedig nagyon sokan az őrült címkét ragasztják rá.

Igazándiból nem értem, hogy miért csak most kattant be, hogy a márki viselkedése mennyire hasonlít Charles Dickens Szép remények című művének Miss Havishaméhez. Hiszen még a név is ott van, hogy felhívja rá a figyelmet. Havisham Hall a gyász és enyészet helye. Az órákat az úrnő halálának percében megállították, szobák kulcsrazárva, a személyzet egyre kevesebb, mert a márki nem tűri a változás semmilyen formáját, azt sem, hogy évek óta tartó gyászában megzavarják.

Csakhogy az idős úr mégsem annyira őrült, mint amennyire környezete hiszi és tisztában van azzal, hogy amíg egyetlen fia nem nősül meg, addig nincs biztosítva a cím folytonossága. Cselhez folyamodva újsághírdetést ad fel, mintha ő maga szeretne tartalékörökösről gondoskodni:

"Marsden márkijának szüksége van egy erős, egészséges és termékeny nőre, aki örököst szülhet neki. További információ a kiadónál."

Itt lép be a képbe Portia Gadstone, mint egyetlen jelentkező, s aki keményen tárgyal is anyagi biztonsága érdekében. Locksley vikomt pedig apja helyett feleségül veszi a csinos “özvegyasszonyt”, akinek egész története hazugságokra épül. Portia Gadstone-nak nincs vesztenivalója, hiszen az élete már úgyis romokban hever, nincstelen és senkije sincs, akire ttámaszkodhatna. A hölgy első ránézésre semmi más, mint egy cím és pénzvadász nő, aki pontosan tudja mit akar és azt is, hogyan érje el azt. Később megcsillogtatja háziasszonyi tehetségét is, nem riad vissza a kétkezi munkától sem, csakhogy végig érezhető, hogy bármennyire igyekszik, nem lehet önmaga a múltban elkövetett baklövései miatt, amiket - magától értetődően - továbbra is titkol.

Természetesen jön majd a szerelem is és a boldog végkifejlet is, csakhogy addig a szerzőnek sikerül néhányszor alaposan meglepnie. Először is azzal, hogy George St. John, Marsden márkija nem is olyan őrült, mint amilyennek mutatja magát. Ő csak egy megtört szívű öregúr, aki élete szerelmét siratja. De ettől függetlenül éles eszű, szellemes és olyan húzásai, beszólásai vannak, hogy környezete (és az olvasók is) csak kapkodják a fejüket. Mintha kitűzött célja lett volna környezete zavarbahozása. Nekem ő volt a kedvenc szereplőm és nagyon szurkolok azért, hogy a kiegészítő 3.5 részt, ami az ő nagy szerelmének története, magyar nyelven is elolvashassuk.

Meglepetéssel szolgált a történet hősnője is, mert annak ellenére, hogy nem nagy filozófia kitalálni, hogy a feltálalt élettörténete hazugság, még ezen túl is meg tudott lepni azzal, hogy nem siránkozásba menekült, hanem talpraesetten megoldást keresett a gondjaira. Megértettem motivációját, de ettől függetlenül őt nem kedveltem.

Akárcsak az előző részekben, most is epizódikusan feltűnik valamennyi havishami ördögfióka, most viszont családdal együtt. Tehát az ő sorsuk alakulásából is kapunk ízelítőt.

Akik olvassák a bejegyzéseimet már tudják, hogy ritkán szoktam egy könyv borítójával piszkálódni, mert nem a csomagolás számít, hanem a tartalom - bár egy tetszetős csomagolás azért vonzza a szemet. Nincs semmi baj ezzel a borítóval sem, csupán azt nem értettem meg, ha a vikomtnak már-már féstis-szerűen tetszik felesége, amikor kék ruhát visel, és a történetben többször is elhangzik/leíródik ez,  akkor miért annyira zöld a borítón szereplő hölgy?

Kedveltem a történetet mert szórakoztatott és pörgött, annak ellenére, hogy az előző részekhez képest itt kicsit többet merülünk el az emberi lélekben. De ki-ki majd eldönti magának, hogy hogy is áll ezzel a történettel, mert ugye az ízlések és a pofonok…

A sorozat már megjelent részei:

1. A herceg szeretője, 2017

Falling Into Bed with a Duke, 2015

2. Mindent egy lapra, 2017

The Earl Takes All, 2016

 3.5. When the Marquess Falls, 2017

Kiegészítő kisregény, mely Marsden márki és későbbi feleségének a története – egyelőre nem érhető el magyar nyelven

Monica McCarty - Az Újonc

A Felföld rettegett fiai 6

William ​Wallace, a rettenthetetlen skót szabadságharcos halott. Skócia az angolok igáját nyögi. Klánok ragadnak kardot klánok ellen. A remény lángja azonban még nem hunyt ki. A skót Robert the Bruce úgy dönt, a Felföld és a Hebridák legendás harcosaiból titokban megkísérli a valaha volt legkiválóbb csapatot megszervezni, hogy egyesült erejüket felhasználva szerezze meg a trónt, és ezzel ismét kivívja Skócia függetlenségét…

A forrófejű és vakmerő Kenneth Sutherlandre élete legnagyobb kihívása vár: be akar kerülni Robert the Bruce rettegett felföldi harcosainak a sorába. Az épp az idő tájt megrendezett Felföldi Játékok erre remek lehetőséget is kínálnak. A siker kapujában, egy védtelen – és meglehetősen buja – pillanatban, az istálló mélyén azonban rabul ejti őt egy ártatlan női szempár, és képtelen lesz kiűzni a fejéből…

Nincs ezzel másként ama ártatlan szempár birtokosa, Lady Mary sem, aki úgy érzi, a férfi teljesen megbabonázta. A férje kivégzését követően igyekezett jóformán láthatatlanná válni, nehogy felhívja magára a bosszúszomjas angol király figyelmét, de az istállóban látottaktól igencsak felforr a vére. Úgy határoz, egyetlen éjszakára hagyja magát elcsábítani – csupán egyetlen forró éj, mindenféle ígéretek, kötöttségek nélkül. A harcos csókját megízlelve azonban rájön: ennél többre vágyik. De vajon megkaphatja azt, amit akar: Kenneth szívét?

A Felföld rettegett fiai-sorozat hatodik kötetét tartja kezében az olvasó: a harcosok és szerelmeik történetei folytatódnak.

General Press, 2017

Eredeti mű: Monica McCarty – The Recruit, 2012

Megrendelhető

Valahányszor ez a sorozat kerül szóba, mindig az jut eszembe – és általában el is mondon, le is írom –, hogy hosszú ideig félretettem, mert egyszerűen nem tudtam túlrágni magam a második részen. Pedig csak a megfelelő pillanatra kellett várni, amikoris minden további gond nélkül végigolvastam a sorozat valamennyi magyar nyelven megjelent kötetét.

A sorozat tizenkét részből áll, amihez még hozzáadódik két kiegészítő novella is. Magyar nyelven a hatodik résznél tartunk, reményeim szerint idén valamikor a hetedik is megjelenik. Természetesen ez nem egy benfentes információ, csupán annyit tudok, hogy az első félévben nem – de ezt mindenki tudja, hiszen a kiadó közzétette az első félévre szóló megjelenési naptárját. De ez ne keserítse el a sorozat rajongóit, hiszen tavaly is augusztusban jött Az Újonc.

A Felföld rettegett fiai olvasói tudják már miről szól ez a sorozat, és azt is, hogy érdemes elolvasni a könyv végén levő szerzői jegyzetet, mert fontos információkat tartalmaz. Például a szerző elmondja, hogy a könyvben szereplő események közül melyek azok, amelyek megfelelnek a történelmi valóságnak és melyek csupán írói fantáziája szüleményei, és ez érvényes a szereplőkre is. Mert ugye ez egy klasszikus romantikus történet, mely a 14. század Skóciájában játszódik, és a központjában a skótok függetlenségi harca áll. Vannak nemzetek, melyek szinte egész egzisztenciájukat függetlenségi harcokban töltötték. A skót ilyen, és most sem adja fel.

Azt már tudjuk, hogy William Wallace, a skótok nagy szabadságharcosa halott, és Skócia angol fenhatóság alatt van. A trónkövetelő király pedig a legjobb harcosokat gyűjti maga köré, alig néhány személyes titkos hadsereget hozva létre, mely segítségével szeretné visszaszerezni a trónt. A titkos hadsereg annyira titkos, hogy szinte mindenki róla beszél. Egyesek azért, hogy leleplezzék az árulóknak minősített tagokat, ami természetesen nem egyszerű dolog, hiszen a harcosok álnevet használnak és álnevük utal arra a kiemelkedő tulajdonságukra, képességükre, ami miatt ennek az elít csoportosulásnak a tagjai lehettek. Mások azért beszélnek róla, mert tagjai szeretnének lenni, ami szintén nem egyszerű dolog.

Az Újonc egy ilyen taggá válás története, bőven megfűszerezve izgalommal, pörgős cselekménnyel, romantikával és bizony pikáns jelenetekel is, mert a szerző nem megy a szomszédba egy kis erotikáért sem.

Az “Újonccal”, azaz Kenneth Sutherlanddal már a sorozat előző részében is találkozhattunk. Kicsit összeférhetetlen, kicsit gonosz, de nagyon szerethető és még annál is férfiasabb. Mint ahogy a titkos különítmény valamennyi tagja: szívdobogtatóan dögösek, jellemük acél, férfiasságuk átlagon felüli, ahogy a termetük is, és természetesen nagy lepedőakrobaták. Bocsánat, ezt rosszul mondtam, hiszen sokszor még az ágyig sem jutnak el. S természetesen magukon viselik plaidjük mind a kilenc yardját, ami még izgalmasabbá teszi őket a jelenkor lelkes olvasói szemében.

Visszatérve a hősünkre, hát ő is egy ilyen tipikusan vonzó skót, egészségesen nagy önbizalommal úgy férfiúi, mint harcosi képeségeit illetően és álma-vágya, hogy ennek a különleges csapatnak a tagja lehessen. S természetesen jár hozzá egy nemes skót hölgy is – nem mindig a legfeltűnőbb fajtából –, aki majd a szívét megdobogtatja, sőt végleg elrabolja. Zárójelként megjegyzem, hogy ebben a sorozatban lassan mindenki rokon lesz mindenkivel, de nem fogom most a szereplők és klánok közötti rokoni kapcsolatokat boncolgatni, mert arra rámegy az egész nap.

Kenneth Southerland és Lady Mary történetének természetesen jó vége lesz, de amíg eljutunk a boldog végkifejletig bizony bőven van izgalmakban részünk. A cselekmény pörög és egy kicsit sem unalmas, annak ellenére, hogy azért már ennyi rész után bizonyos sablonosságot is fel lehet fedezni a történetben, például a szerelmesek soha nem lehetnek csak úgy símán egymáséi, azért előzőleg keményen meg kell harcolni, lehetőség szerint az angolokkal, és természetesen az ügy érdekében be kell veti a titkos csapattársakból is néhányat.

Kedveltem a történetet, néhol még meg is mosolyogtatott, és lelkesen várom a folytatásait – remélem nem hiába –, nagy valószínűség szerint ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül.

Ajánlom első sorban a sorozat szerelemeseinek, valamint azoknak, akik kedvelik a klasszikus romantikus történeteket, a skótokat és az izgalmakkal társított romantikát. De természetesen ízlések és pofonok…

 A sorozatból magyar nyelven már megjelent:

1. A Harcos, 2014

The Chief, 2010

2. A Sólyom, 2014

The Hawk, 2010

3. Az Őrszem, 2015

The Ranger, 2010

4. A Vipera, 2016

The Viper, 2011

5. A Szent, 2016

The Saint, 2012

Hóvégi klasszikus: Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg

"Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel."

A kis herceg az a történet, mely – ajánlása szerint – gyermekeknek íródott, de korhatár nélkül olvasható. Mindig és mindenki számára van mondanivalója.

Lehet egy gyermektörténet, ami arról szól, hogy a szerző, a mesélő repülőgépszerencsétlenség áldozata a sivatagban és ott találkozik össze az aranyhajú kisfiúval, aki tulajdonképpen egy picike bolygón él és utazásairól mesél a felnőtt férfinek.

Vagy lehet egy társadalmi korkép, amikoris a kisfiú a felnőtt férfiben még meglévő gyermek, és aki az utazásairól mesélve a társadalom tipikus alkotóelemeit tárja az olvasó elé, például a hatalom képviselőjét, a szenvedélyfüggőt, a ravaszt, az anyagias fontoskodót, a beletörődőt. Ez akár egy görbe tükör is lehetne, de mindenképpen az emberi érzések és személyiségek sokféleségét jelzi.

"– Hát te mit csinálsz itt? 

– Iszom. 

– Miért iszol? 

– Hogy felejtsek. 

– Mit? 

– Azt, hogy szégyellem magam. 

– Miért szégyelled magad? 

– Mert iszom."

A kis herceg klasszikus mű, melyre más szerzők is előszeretettel hivatkoznak írásaikban. Legutóbb Veronica Henry: Könyvesbolti szerelmek című könyvében olvastam róla, és ez adta az ötletet, hogy ismét belekukkantsak a könyvbe. Mert ez egy olyan történet, amit bárhol ki lehet nyitni, bárhol bele lehet olvasni, mert minden esetben mondanvalója van az olvasó számára és ezt a mondanivalót mindenki, kortól függően értelmezheti… vagy nem.

1974-ben angol-amerikai tévéfilm, 2015-ben francia animációs film készült belőle.

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Gyermeknek és felnőtteknek szóló egyetlen mese A kis herceg, a második világháborúban elpusztult s már klasszikusnak számító francia író remekműve. Története úgy indul, mint minden Saint-Exupéry-regény, egy repülőkalanddal, de ezúttal a bonyodalom nem a valóságban, hanem a költői képzelet világában folytatódik. Egy kisfiú jelenik meg a szerencsétlenül járt pilóta mellett a Szahara magányában, egy kisfiú egy másik bolygóról. S vele együtt feltündököl egy másik világ is, melynek embersége, tisztasága és szépsége sajnos már csak a költészet világából való. És Saint-Exupéry úgy beszéli el kis hercege történetét a maga icipi bolygóján, hogy mindnyájan fájdalmasan megáhítjuk azt az igazabb bolygót, s szívünkbe zárjuk az emberségben nagy kis herceget. A világszerte ismert, megrendítően szép mesét a nagy író eredeti színes rajzai díszítik.

Eredeti mű: Antoine de Saint-Exupéry – Le Petit Prince, 1943

Magyar nyelven 54 kiadást ért meg, először 1957-ben a Magvető Kiadónál jelent meg, legfrissebb 2017-ben a Könyvmolyképző Kiadónál.

Mindenkinek ajánlom, mert elgondolkoztató, megható, szép.

Catherine Bybee - Menyasszony péntekre

Hétköznapi feleségek 3

Menekülés a boldogság felé – bizalom, árulás és szenvedély tökéletes ötvözete ez a szerelmes regény.

Az előkelő brit hercegi családból származó, gyönyörű Gwen Harrison Amerikába költözik, hogy átvegye sógornője társközvetítő cégének irányítását. De csak mert ő lesz a főnök, még nem jelenti azt, hogy ne fantáziálhatna saját kiszemeltjéről, a hozzá tökéletesen passzoló Neil MacBainről, aki történetesen a testőreként dolgozik. Vajon a titokzatos, halk szavú férfi, akire titkon oly régóta vágyik, valóban a nagy ő lehet számára? 

Neil, a visszavonult tengerészgyalogos le sem tagadhatná, milyen hatással van harcban edződött, zaklatott lelkére a bájos brit lady. Ám mivel a lány az ügyfele, nem kerülhetnek közel egymáshoz… egészen addig, amíg a férfi sötét múltja kísérteni nem kezd, és Gwen komoly veszélybe kerül. Hogy megmentse a lányt, Neilnek mindent kockára kell tennie: a karrierjét, az életét… és a szívét.

Studium Plusz, 2017

Eredeti mű: Catherine Bybee – Fiancé by Friday, 2013

A Hétköznapi feleségek sorozat központjában egy házasságközvetítő ügynökség, az Alliance áll, ami abban különbözik más hasonló intézményektől, hogy kivétel nélkül tehetős ügyfeleik ilyen-olyan okból, meghatározott időre kötnének házasságot, természetesen jó pénzért. Tehát mindenki jól jár, az ügynökség, az ügyfél és az ideiglenes házastárs is, aki ha szerencsés, összejöhet neki egy igazi szerelem is, mint ahogy már volt rá példa az előző részekben.

A történetek önállóan is megállnák a helyüket, de eddig minden további részben megjelentek az előző részek szereplői is, s történetük ismeretének hiányában bizony kapkodja a fejét az olvasó, hogy ez ki és mit keres itt? De nem föltétlenül kell elolvasni az előzőeket, hogy ez a rész élvezhető legyen.

Az első részben egy Egyesült Államokban élő angol herceg, Blake Harrison keres feleséget magának, hogy örökségéhez hozzájuthasson. S nem csak az örökségét kapja meg, hanem Samantha, az Alliance tulajdonosának személyében egy életre szóló társat is. A következőben Carter Billings kormányzójelölt növelné meg az esélyeit egy mutatós feleséggel, s a szerencse az ő pártját fogja, mert ebből a kapcsolatból is szerelem lesz a tanúvédelmi programban szereplő Elizával, aki szintén a házasságközvetító cég alkalmazottja. Most pedig az angol herceg húgán a sor, hogy megkapja a maga történetét és a testőre iránti érzelmei viszonzásra találjanak.

Ezek nem habos-babos szerelmi történetek, hiszen minden eddigi történetben bőven kijutott az izgalomból és intrikákból, sőt a bűnözőkből is, de a mostani viszi a pálmát, hiszen Neil MacBain, a testőr, egy leszerelt kommandós.  S mint olyan, bőven hoz magával múltbéli gondokat, melyek következményeinek védencét is kiteszi.

Lady Gwen(dolyn) Harrison és Neil MacBain között a vonzalom nem újkeletű, hiszen ennek megnyilvánulásait már az előző részben is láthattunk, mikor Harrison herceg egyik évente esedékes újraházasodásának lehettünk tanúi, ugyanis Harrisonék minden évben megújítják esküjüket. Most viszont Gwen csak Karennel marad a házban, ami egyben a cég székhelye is, és Karen is hamarosan kilép a képből, mert ő a tökéletes jelölt Michael Wolfe színész számára, aki szexuális kisebbséghez való tartozását egy fal-házassággal akarja takarni. Az ő történetük nem a sírig tartó szerelemről fog szólni, hanem a szerződéses időszak lejárta után útjaik tényleg elválnak. S körülbelül ennyi is a házasságközvetítés ebben a történetben.

Tehát Gwen egyedül marad és a már amúgy is dugig kamerázott-riasztózott házat még jobban felszerelik biztonsági berendezésekkel. Ez egy kicsit olyan volt, mintha legalábbis az elnök lakna a nem épp elít környéken lévő házban. És Gwen személyes biztonságáért természetesen Neil MacBain felel.

Ekkor jelenik meg a történetben Neil múltja, bár a látszat azt mutatja, hogy nem is ő lenne a célpont, hanem Gwen, vagy akár Karen is, mert róla közismert, hogy sikítófrászt kap a madarakról, a titokzatos zaklató pedig alkalmanként döglött hollókat hagy szuvenírként.

Csakhogy a holló Neil MacBain számára teljesen mást jelent és kezdetét veszi a menekülés és a vadászat, ami természetesen közelebb hozza egymáshoz a két főhőst és végre engednek az egymás iránti vágynak is.

A házaasságközvetitő iroda üzleti vagy romantikus jellegéből a történet teljesen akcióba fordult át, aki szereti az ilyesmit, lelke rá. Engem erősen emlékeztetett Julie Garwood Buchanan-Renard-MacKenna sorozatára, de azt valahogy jobban kedveltem.

A történet vége kiszámítható, nem is kell nagy filozófia kitalálni, hogy Gwenből és a marcona testőrből egy pár lesz, sőt egy idő után az is nyivánvaló lesz mindenki számára, hogy ki a hunyó, aki tulajdonképpen a szálakat mozgatja a történetben. Csupán a motivációjának megértésére kell várni szinte a végéig.

A főhősök sem túlságosan eredetiek, hiszen ilyen-olyan lelki nyomorral küzdő, leszerelt kommandóssal találkozhattunk már elég sok könyvben, Gwen pedig már viszolygást keltően pozitív hősnő. A harmincas, finom angol lady ugyanis símán veszi az akadályokat, minden esetben feltalálja magát és még akkor sem pánikol be, amikor megbilincselve a pincébe zárják, hanem pszichológiai háborút készül folytatni fogvatartójával, aki – lássuk be –, nagyon nem az ő súlycsoportja. S teszi ezt nyugodtan, hideg fejjel, pánik nélkül. Na ne vicceljünk!

A sorozatnak még további négy része is van angol nyelven, hiszen a szerző a hét minden napjához írt egy-egy történetet. Hétfőt, szerdát és pénteket már letudtuk magyar nyelven is. A többit mikor fogjuk olvasni, fogalmam sincs. Tavaly két részt is kaptunk a kiadótól, az idén mennyi lesz – ha lesz egyáltalán –, ki tudja? Egyébként a címben szereplő pénteknek abszolút semmi köze nincs a történet cselekményéhez, sem pedig a szereplőkhöz.

Nem lehet panaszkodni, a cselekmény az pergett rendesen, akció, nyomozás, félrevezetés volt bőven, s társult hozzá némi romantika és erotika is. Ennek ellenére nekem az “egynek elmegy” kategóriába esik, tehát nem áll szándékomban ismét elolvasni, legalábbis a közeli jövőben semmiképp. De természetesen az ízlések és a pofonok...

 Magyar nyelven már megjelent:

1. Feleség szerdára, 2016

Wife by Wednesday, 2013

2. Házasság hétfőre, 2017

Married by Monday, 2013

További, angol nyelvű részek:

4. Single by Saturday

5. Taken by Tuesday

6. Seduced by Sunday

7. Treasure by Thursday