Mikulásra....

... köszönettel az ismeretlen elkövetőnek

Julia Quinn – Szerelem postafordultával

Rokesby 2

Míg ​ön aludt… 

Amikor az elárvult Cecilia Harcourt fivére, Thomas megsebesül az észak-amerikai harctéren, a lánynak két borzalmas lehetőség közül kell választania: odaköltözik vénkisasszony nagynénjéhez vagy hozzámegy ármánykodó unokafivéréhez. Ehelyett egy harmadik megoldást választ, és hajóra szállva átszeli az Atlanti-óceánt, eltökélten, hogy ápolni fogja bátyját, míg fel nem épül. Ám egy heti keresgélés után nem a fivérére, hanem annak legjobb barátjára, Edward Rokesbyra bukkan. A jóvágású tiszt nincs eszméleténél, és odaadó gondoskodásra van szüksége, ezért Cecilia megfogadja, hogy megmenti ennek a katonának az életét, még akkor is, ha csak úgy maradhat mellette, ha füllent egy kicsit…

Mindenkinek azt mondtam, hogy a felesége vagyok… 

Amikor Edward magához tér, minden meglehetősen zavarosnak tűnik körülötte. A fejét ért ütés miatt több hónap esett ki az emlékezetéből, de azt már csak fel tudná idézni, hogy megnősült! Tudja, hogy kicsoda Cecilia Harcourt – még akkor is, ha nem ismeri fel az arcát –, és mivel mindenki azt állítja, hogy a felesége, úgy dönt, hogy ez biztosan igaz, pedig mindeddig azt hitte, egy szép napon a szomszéd család lányát fogja majd az oltár elé vezetni.

Bárcsak igaz lenne… 

Cecilia az egész jövőjét teszi kockára azzal, hogy odaadja magát – mindenestül – annak a férfinak, akit szeret. Ám miután kiderül az igazság, Edward is tartogat néhány meglepetést az újdonsült Mrs. Rokesbynak.

Gabo, 2017

Eredeti mű: Julia Quinn – The Girl with the Make-Belive Husband, 2017

A Rokesby sorozat második része. Bár később íródott, ez megelőzi a szerző közismert Bridgerton sorozatát, olyan elősorozat-szerűség. Maga Julia Quinn írta hivatalos szerzői oldalán, hogy tulajdonképpen azért fogott bele a Rokesby-k történetébe, hogy a Bridgertonok szüleinek (Violet és Edmund) történetét is megírhassa, mert valamennyi gyermekük szerelmét már ismerjük, de róluk csupán egy nyúlfarknyi történet van a Bridgertonok kilencedik részében.

A sorozat első részben (Miss Bridgerton miatt) Billie, a “nagynéni” a főszereplő, aki a szomszédban lakó Rokesby családba házasodik be, Edmundról akkor is csak futólag tesz említést a szerző, ő iskolában van. Ez sem lesz Edmund és Violet története, de sebaj, mert szintén a szerzőtől származó információ szerint ennek a sorozatnak még legalább két része lesz, tehát várhatóan (és a matematika mai állása szerint) összesen négy Rokesby-történethez lesz szerencsénk.

Ez a rész Edward, a második Rokesby-fiú és Cecilia Harcourt története. Annak az Edwardnak, akire már az első rész olvasása után is utaltam, hogy őt elvesztettük a nagy amerikai vadonban, ugyanis Edward katona. Cecilia pedig legjobb barátja és katonatársa, Thomas Harcourtnak a húga.

Itt van egy kis következetlenség az előző részhez képes, ugyanis ott George Rokesby azért nem megy el a háborúba, mert örökösként neki otthon kell maradnia és a cím folytonosságát biztosítania. Ez miért nem vonatkozik akkor Thomas Harcourtra is? Igaz, ő nem egy grófi csemete, de nemesi származású és ráadásul az egyetlen egyenes ági leszármazott, aki örökösként szóba jöhet. Hogy miért kellett neki a háborúba mennie és ráadásul az óceánon túlra, nem értettem meg.

Cecilia és Edward a Thomas hazaírt levelein keresztül ismerkedik, egy idő után már odaírnak egy-egy bekezdést a másik számára is. Minden fejezet előtt részleteket olvashatunk ezekből a levelekből is. 

A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor Thomast eltűntnek nyilvánítják, Cecilia apja meghal, neki pedig nem sok választása van: vagy férjhezmegy undorító rokonához, aki máris betelepedett a családi birtokra, vagy egy idős nőrokonhoz költözik. Cecilia pedig a harmadik utat válsztja: hajóra pattan és meg sem áll az Újvilágig, azzal a céllal, hogy márpedig ő megkeresi Thomast, ha fene fenét eszik is.

Thomast ugyan nem találja, de rábukkan az eszméletlen és sebesülten fekvő Edward Rokesbyre, és, hogy a dolgokat kicsit felgyorsítsa, a feleségének adja ki magát. Ez engem egy kicsit egy romatikus komédiára emlékeztetett Sandra Bullock főszereplésével (Aludj csak, én álmodom, eredetiben: While You Were Sleeping), a hősnő ott is mindenkit beetet, hogy a kórházban eszméletlenül fekvő férfi menyasszonya, mert az érdeke így kívánja meg. Ceciliának viszont még a szerencse is a pártját fogja, hiszen mikor Edward végre magáhoztér semmire sem emlékszik a közelmúlt eseményeiből. Ezzel pedig elkezdődik kettejük kalandja az amerikai kontinensen, ami természetesen szerelemben materializálódik. De addig is Cecilia egyre jobban belebonyolódik a sok hazugságba és komoly lelkifurdalása is van, Edward memóriája pedig lassanként, de visszatér.

Ha visszagondolok az előző részre, valahogy nem emlékszem, hogy a Rokesby-knek ennyi gyerekük lett volna. Ugye ott volt George, a történet férfi hőse és megemlítették Edwardot és Andrew-t, mert mindketten a seregben harcolnak és pontosan ez frusztrálja George-ot. De most kiderült, hogy van egy lánytestvér is, aki már férjhezment és legalább egy öccs, aki iskolába jár.

Érdekes történet volt, olyan igazi Julia Quinn-es romantikus. Ami a meglepő: nem volt mindenre kiterjedő boldog végkifejlet, és eléggé hiteles képet kaphat az olvasó arról, hogy mit jelentett egy 18. századi háború, minden nyomorával együtt. S talán a történet vége egy kicsit összecsapott, elsietett volt. Ettől függetlenül el lehet olvasni és a klasszikus romantikus történetek kedvelőinek minden bizonnyal tetszeni is fog, de természetesen közbeszólnak azok a bizonyos ízlések és pofonok is…

Mivel ez egy most íródó sorozat, nem tudnám megmondani mennyit kell várni a folytatására, hiszen a következő része 2018-ban jelenik meg angol nyelven, még borítója sincs. Magyarul mikor, ki tudja? Kis szerencsével talán már jövőre.

A sorozat részei (per pillanat)

 1. Miss Bridgerton miatt

Gabo, 2016

Because of Miss Bridgerton, 2016

3. The Other Miss Bridgerton - várhatóan 2018-ban

Jodi Ellen Malpas - A tiltott

Mit teszel, ha nem tudsz uralkodni az érzelmeiden? Amikor tudod, hogy nem szabad így érezned valaki iránt. Még gondolatban sem.

Annie még nem tapasztalta meg a „szikrát”, azt a fajta kémiát, amikor meglátsz egy srácot, elakad tőle a lélegzeted, és teljesen elgyengülsz. Mígnem bulizni megy a barátaival, ahol szembetalálja magát a rettentően szexi és titokzatos Jack-kel. Nem csupán szikra gyúl közöttük. Ez igazi robbanás.

Jack azt ígéri, hogy tüze elhamvasztja Anniet, és tökéletesen beteljesíti ígéretét.
Együtt töltött éjszakájuk szenvedélyétől lenyűgözve, Annie kioson a szállodaszobából. Biztos benne, hogy az a férfi, aki ilyen erős hatást tett rá, akinek ilyen könnyedén meghajolt az akarata előtt, csakis veszélyes lehet. De már túl mélyek az érzelmei. Ám Jack nem csupán veszélyes. Tiltott férfi.

Művelt Nép, 2017

Eredeti mű: Jodi Ellen Malpas – The Forbidden

Nem titok, hogy nagy rajongója vagyok a szerző Ez a férfi trilógiájának, és az sem, hogy nem kedvelem a szerző később megjelent írásait. Tehát alapból fentartásokkal kezeltem az újabb, meglehetősen nagy reklámot kapott művet.

Kezdeném azzal, hogy nem igazán tudom mit vártam tőle a fülszöveg elolvasása után, az teljesen biztos, hogy nem ezt. Annyira titokzatosnak van beállítva a tiltott férfi, annyira túlmisztifikált, hogy egyetlen ötletem sem volt, miről is szól majd a történet. És ez így van jól! Kiváncsivá teszi az olvasót, s bár már rengetegszer egy-egy nagyon ütős fülszöveg után maga a történet nagy csalódás volt, most ez nem következett be.

A tiltott férfi attól tiltott, hogy nős. És ezen hosszan lelkizhet, vádaskodhat, elemezgetheti a helyzetet mindenki. A szerzői előszóban egyébként utalás is van arra, hogy ez a történet majd nagy port fog felkavarni, s akit ez a történet hidegen hagy, annak az ereiben nem is vér folyik.

Annie, a tehetséges építész egy, a barátaival töltött kocsmázós estén összefut a sörözgető Jackkel. Teljesen véletlen találkozás. Katartikus élmény, nem tudják egymásról levenni a szemüket, kezüket és az est egy szállodai szobában végződik, ahonnan Annie kicsit szégyenkezve, de annál boldogabban, hajnalban meglép. Ez egy egyéjszakás kaland volt, csakhogy nem tudja kiverni fejéből a férfit, akiről semmit nem tud, azon kívül, hogy Jacknek hívják. És nemsokára ott találkozik össze vele, ahol álmában sem gondolná. Jön a hideg zuhany: a férfi karjába csimpaszkodó nő a felesége.

Nem fogok belemenni a cselekmény boncolgatásába, mindenki majd eldönti magának, hogy mit akar belőle érteni. De borítékolhatom, hogy heves érzelmeket fog kiváltani mindenkiből.

A történetet Annie szemszögéből ismerjük meg, ő a hősnő, a bizonyos másik nő. Elképzelhetően sokan fognak azonosulni egyik-másik szereplővel, mert ez nem egy izolált esetről szóló történet, ilyesmi nap mint nap megesik. Lehet ujjal mutogatni, sárral dobálózni, amiért Annie folytatta a kapcsolatot egy nős férfivel, mert könnyebb mindig mást hibáztatni az ember saját boldogtalanságáért. A többség hajlamos azt hinni, hogy az érzelmek örökre szólnak és a házassági bizonyítvány ezt hivatott biztosítani, nekik pedig semmit nem kell tenniük a kapcsolat fenntartásáért. Ez a történet akkor is hiteles lett volna, ha Jack feleségét nem egy labilis, alkoholproblémákkal küzdő nőnek állítja be a szerző, hanem egy kedves, belevaló nőnek, mert az emberek néha kiszeretnek egymásból. És a kedves, belevaló nők is képesek aljasságokra és őrültségekre, amikor úgy érzik, hogy veszélyben van valami, amit ők a tulajdonuknak éreznek.

Nagyon értékeltem, hogy ebben a történetben egyszer sem esett szó a Converse-ről, azt viszont nem, hogy most is kaptunk barátokat (két nő és egy férfi), akik természetesen ítélkeznek, beleszólnak és csak úgy ki-be járnak egymás magánéletében. De, ha jobban utánagondolok, ezek a barátok képviselik a közvéleményt: phű csúnya lány, nős férfivel kavarsz!, miközben a saját életük sem éppen példamutató, és pont ugyanolyan esendők, mint maga Annie. Egyikük ügyfelei közül szedi partnereit és még a legyet is röptében…, a másik annyira társfüggő, hogy újra és újra megbocsájtja társa hűtlenségét és sokadszorra is visszafogadja, a harmadik pedig anyira énközpontú, hogy másnak már nem igazán marad hely az életében. 

Nem mondom, hogy tökéletes, hiszen a történetben itt-ott megjelennek olyan elemek is, amikkel a szerző előző műveiben is találkozhattunk, de ettől függetlenül nagyon jó volt. Nem tizenéveseknek való történet, és nem a benne levő erotikus jelenetek miatt. Ezt felnőtt fejjel kell olvasni, de természetesen az ízlések és a pofonok…

Samantha Young - Jamaica Lane

Dublin Street 3

Újabb könyvvel kápráztatja el a New Adult műfaj rajongóit Samantha Young. A kedvelt London Road és Dublin Street után most egy újabb szerelmi történetnek drukkolhatunk, amiben a Oliviát és a flörtölés nagymestéret Nate Sawyert ismerhetjük meg. A Blogturné Klub 8 bloggere mesél nektek a könyvről, és a turné végén nektek is lehetőségetek van megnyerni a 3 könyvpéldány egyikét. Tartsatok velünk és ismerjétek meg az új szerelmespárt, akiket nem lehet egy könnyen elfelejteni!

A nagysikerű Dublin Street és London Road folytatása.

Barátkozó természete ellenére Olivia fájdalmasan bátortalan az ellenkező nemmel, még szólni sem meri a srácokhoz, akik bejönnek neki. De amikor Edinburgh-ba költözik, új életet kezdhet, és miután belezúg egy szexi egyetemistába, úgy dönt, ideje legyűrnie a félelmeit és megszerezni, amire vágyik.

Nate Sawyer igazi nagypályás, aki senki mellett nem hajlandó lehorgonyozni. A legjobb barátaihoz azonban a végletekig hűséges. Így amikor Olivia hozzá fordul a párkapcsolati nyűgjeivel, felajánlja, hogy bevezeti a lányt a flörtölés rejtelmeibe, és segít hogy szexuálisan is magabiztosabb legyen.

A csábítás trükkjeit bemutató baráti tanfolyam hamarosan elsöprően szenvedélyes románccá alakul. Nate múltja és elköteleződésre való alkalmatlansága azonban tönkreteszi a kapcsolatot, és Olivia egyedül marad. Vajon rájön Nate, hogy élete legnagyobb hibáját követte el, vagy örökre elveszíti a lányt?

A nagysikerű Dublin Street-sorozat újabb darabja, tele szenvedéllyel, erotikával és szerelemmel. Add át magad!

Könyvmolyképző Kiadó, 2017

Eredeti mű: Samantha Young – Before Jamaica Lane

Megrendelhető

Egyik kellemes meglepetés a másik után a Könyvmolyképző Kiadótól. Nem tudom ki hogy állt vele, de én már feladtam a reményt, hogy a Dublin Street sorozat folytatását magyar nyelven valaha is elolvasom. Különösen, hogy tavaly Samantha Young egy másik sorozatának első része jelent meg – Mély víz, ha valakinek nem kattant volna be elsőre.

Őszintén bevallom, hogy semmire nem emlékeztem az előző két részből, azon kívül, hogy az első részt, a Dublin Street-et nagyon kedveltem, a London Road-ot már annál kevésbé. Az is igaz, hogy meglehetősen régen olvastam őket, ha a memóriám nem csal, akkor mindjárt a megjelenésük évében, az pedig elég rég volt. Bár ez relatív és mindenkinek mást jelent, többszáz könyv távlatából nekem rég.

Az első oldalak után az jutott eszembe, hogy előbb talán újra kellett volna olvasnom az előző részeket, mert mindjárt kezdésnek belefutottam egy egész csoportnyi szereplőbe, akiknek nevük ismerősen csengett, de fogalmam nem volt, hogy ki kicsoda és mit kellene tudnom róla az előző részek ismeretében. Aztán lassan derengeni kezdett.

A Jamaica Lane Olivia és Nate története, de természetesen az előző részek hőseiről, sorsuk alakulásáról is kapunk némi információt. Történetüket maga Olivia meséli el, egyes szám első személyben.

Oliviáról már tudjuk, hogy az Egyesült Államokban született és nevelkedett, hogyan és miért kerül ő Arizonából Edinburgh-ba, és hogyan kapcsolódik az előző részek szereplőihez, az majd kiderül a történetből. Bár már nem tizenéves kis csajszi, párkapcsolatokban teljesen tapasztalatlan. Munkahelyén, az egyetemi könyvtárban ismeri meg Benjamin Livingstone-t, a másoddiplomás egyetemi hallgatót, aki – ha a leírást vesszük alapul – olyan, akár egy félisten. Olivia szíve nagyot dobban és ha a fickó a közelében van, akkor belőle lesz a bénázás királynője. Ezt kellő öniróniáva be is ismeri és azt is, hogy tapasztalatlansága miatt esetleg segítségre lenne szüksége. Ezért fordul Nate Sawyerhez, legjobb barátjához.

Ha a szerző leírása alapján Benjamin Livingstone egy félisten, akkor Nate Sawyer minimum háromnegyed és erősen közelít az abszolút tökéletességhez. Nate, a legjobb barát, az örök sármőr, aki ha belép egy kocsmába, fél óra múlva legalább négy bombázó telefonszámával távozik, nem ritkán magukkal a bombázókkal is, és aki készségesen  át is adna valamennyit flörtölési tudományából Oliviának.

Én hiszek abban, hogy férfi és nő között lehet barátság, addig a pillanatig, amíg tisztán meg vannak húzva a határok, és bele nem keverik az érzelmeket és főleg a szexet. Olivia és Nate pedig nagyon átlépi ezt a határt. Izzik köztük a levegő és ez akár a barátságuk végét is jelenthetné. Mindkettejüket nagyon kedveltem, és szerintem nagyon szerethetőek, minden tökéletlenségük ellenére... vagy inkább miatt.

Nem volt egy földrengető történet, hiszen az, hogy a végére Benjamin Livingstone eltűnik a süllyesztőben, Nate és Olivia pedig egy pár lesz indulásból borítékolható. Szórakoztatott, humoros volt és romantikus, olyan szerelmes történet, aminek mindenki előre tudja a végét, de azért szivesen végigolvassa. Nálam plusz pont jár azért is mert Edinburgh-ban játszódik, és számomra ez a legjobb hely a világon. De ugye ízlések és pofonok…

A Dublin Street egy meglehetősen hosszú sorozat, hiszen pillanatnyilag hat részből áll, amihez még számszerint nyolc kiegészítő novella, kisregény, szösszenet is tartozik. Ebből egyet megtalálhatsz a könyv végén: a másfelest (imádom ezt így leírni!), ami az Until Fountain Bridge címet viseli ékes angol nyelven, s Ellie Carmichael és Adam Sutherland története.

Olvassátok el, mert jó!

“Panaszos nyögéssel fordultam meg, és lassan belevertem a fejem a falba.

– Ööö, Liv, jól vagy? – szólalt meg Angus a hátam mögött.

Elvörösödtem szégyenemben, és fürgén szembefordultam a főnökömmel.

– Csak az épület stabilitását ellenőriztem. Minden rendben.

Angus felvonta a szemöldökét.

– És mi a helyzet a mentális stabilitásoddal?

– Ez a következő napirendi pont.”
(Samantha Young – Jamaica Lane, Könyvmolyképző, 2017)

A sorozat előző részei a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában:

1. Dublin Street, 2015, 2013

On Dublin Street

2. London Road, 2016, 2014

Down London Road

Samantha Young mindig egy-egy utcanévhez kapcsolja történeteit. Ezúttal a  Jamaica Lane névre hallgató utcának lesz jelentősége a történet során, ám azt nem áruljuk el egyelőre, hogy pontosan micsoda. Viszont mi is ismerünk néhány híres utcát, amiben most a ti segítségeteket kérjük. Minden blogon találtok egy képet a világ egyik híres utcájáról, és egy mondatot, ami közelebb visz a megfejtéshez. A ti dolgotok csak annyi, hogy beírjátok, hogy melyik utca szerepel a képen, és máris megnyerhetitek a turné végén a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott 3 könyv egyikét.
   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

   Kávézóival, luxusüzleteivel és csodás fáival ez az utca egyike a leghíresebb utcáknak Párizsban.

a Rafflecopter giveaway

11. 24. Insane Life
11. 25. Angelika blogja
11. 26. Zakkant olvas
11. 27. MFKata gondolatai
11. 28. Deszy könyvajánlója
11. 29. Betonka szerint a világ...
11. 30. Kristina blogja
12. 01. CBooks

Kathryn Taylor - Karácsonyi küldetés

A ​történet főszereplője a rendezvényszervező Lilian Holmes (Lilly), aki karácsony előtt néhány héttel nagynénjéhez, Caroline-hoz utazik az angol Tóvidékre. Caroline ott egy takaros panziót vezet, amelyben azonban semmi sem érezhető a karácsonyi várakozás bizsergető hangulatából, ugyanis a tulajdonosnő eltörte a lábát, gipszben fekszik, így nem kezdhet hozzá az ünnepi előkészületekhez. Lilly elvállalja, hogy a festői üdülőhelyen nagynénje helyett megszervez egy német hangulatú karácsonyi vásárt, és lelkesen beleveti magát a munkába. Egyszeriben annyi teendője lesz, hogy azt sem tudja, hol áll a feje. Valójában azonban hálás az elfoglaltságért, amely eltereli a figyelmét arról, hogy nemrégiben szakított a barátjával, aki megcsalta. Ezért aztán – újabb csalódástól tartva – igencsak ellenségesen viselkedik a panzió jóképű vendégével, a zenész Tom Lewisszal. Az elutasítás helyét azonban lassan kíváncsiság foglalja el, miután megsejti, hogy Tom valamilyen titkot rejteget. Ki lehet valójában a férfi, és miért éppen Caroline panziójába költözött be? A karácsonyi készülődés közben Lilly és Tom sok időt tölt együtt, közel kerülnek egymáshoz, és Lilly egyre kevésbé tudja kivonni magát a férfi vonzerejének hatása alól. De vajon benne is csalódnia kell majd?

Kossuth Kiadó, 2017

Eredeti mű: Kathryn Taylor – Mission Mistelzweig, 2016

Mindenki úgy áll az ünnephez, ahogy éppen akar és jól esik. Egyesek hatalmas felhajtással és rongyrázással, mások diszkrétebben. Ki-ki saját tehetsége és pénztárcája szerint. Émelyítően sok karácsonyi történetet kaptunk az idén. Állítólag segít majd az ünnepre hangolódni. S akkor miért ne írna Kathryn Taylor is egyet.

A szerző nem ismeretlen a magyar olvasóközönség számára, hiszen már találkozhattunk A szerelem színei (Felszabadítva, Lecsupaszítva) sorozatával, melynek magyar nyelvű megjelentetését nem fejezte be kiadója, vagy ismerhetjük a Daringham Hall (Az örökös, A döntés, A visszatérés) trilógia szerzőjeként. Nem mondanám, hogy nagy rajongója vagyok, de vannak írásai, melyeket határozottan kedvelek. Ez nem tartozik közéjük.

Kezdeném azzal, hogy ezt túlzás lenne regénynek nevezni. Olyan kis semmi szösszenet, terjedelmében alig egy gondolattal nagyobb mint egy Harlequin füzetben megjelent történet… bocsánat, mostanság már HarperCollinsnak hívják a kiadót. Pontosan megfelel a célnak: karácsonyi hangulatot áraszt és kelt azokban, akik vevők az ilyesmire.

Ugye itt van a nem túl eredeti történet: Lilly-t dobja a pasija, aki közhelyesen egyben a főnöke is – soha nem tanulják meg, hogy ne keverjék a munkát az élvezettel –, mire ő felkapja a vizet, mindent feléget maga mögött és hazafut nagynénjéhez sebeit nyalogatni. Ez a nagynéni pedig egy angliai kisvárosban él, valahol a Tóvidéken. Egy energikus örökmozgó, hiszen panziót vezet és mellette még a karácsonyi vásár szervezését is magára vállalta. Most pedig törött lábával kénytelen visszafogni magát. Tehát Lilly pont jókor érkezik segíteni. Megjegyezném, hogy én úgy értettem Lilly eredetileg reklámszakember Londonban és rendezvényszervezésre csupán a könyvben történtek után adja fejét, de ez mellékes, lehet én értettem rosszul és a fülszöveg a pontos.

Beszéljünk egy kicsit erről a karácsonyi vásárról, amit a nagynéni német stílusban akar megszervezni, csupán azért, mert valamikor ifjúságában részt vett egy ilyen vásárban Németországban, és ott ismerkedett meg élete nagy szerelmével. Természetesen ez a szerelem olyan gyorsan véget is ért, mint a karácsonyi vásár, de most nosztalgiából azt szeretné felidézni. Értem én, hogy a szerző német (igen, az – mondom/írom azok számára, akik ezt még nem tudták –, de történetei cselekményét előszeretettel helyezi angolszász környezetbe) és egy adag mellveregető hazafiasságot is bele kellett csempészni a könyvébe, de borítékolom, hogy a valóságban megsüthette volna a német karácsonyi vásárát, mert a vidéki angol ember is ragaszkodik ahhoz, ami a sajátja.

A történethez még hozzátartozik a csavargó zenész (a fülszövegben említett Tom Lewis), aki magánszorgalomból segít a nagynéninek és Lillynek is, és aki legalább annyira titokzatos mint a NATO csapatmozgási tervei Afganisztánban. Azt, ugye, nem kell mondani, hogy annyira jóképű és dögös, hogy ő nyeri meg a legszexibb Mikulás címet a vásári versenyen? És akiről a végén kiderül, hogy álruhás béka létére, kellő mennyiségű csókolgatás után képes herceggé változni. Pont akkor, amikor az ex is megjelenik és egy nyálas-bűnbánó jelenet közepette próbálja magát visszasírni Lilly életébe.

S hogy teljes legyen a karácsonyi közhely- és giccsparádé, természetesen egy baba is születik, és… no, ezt azért nem mondom el, maradjon meglepetés. Csupán annyit tennék hozzá, hogy ezt azért nagyon nem kellett volna.

Nekem ez nagyon habos-babos és teljes egészében kiszámítható volt. Olyan mint a borítója: szürke - és kéretik nem "arra" a szürkére gondolni. Egy hatalmas nagy happy-end az egész történet, és rövisége miatt egyetlen délután-este elolvasható. Aki szereti a nagyon rózsaszín-ködös romantikát, meg a karácsonyi történeteket, az minden bizonnyal ezt a történetet is kedvelni fogja, de ugye az ízlések és a pofonok…