Mindenki ismer
olyan párokat, mint Jack és Grace. Jack jóképű és gazdag, Grace bájos és
elegáns. Kedveljük őket, még ha nem is áll szándékunkban.
És szeretnénk Grace-t jobban is megismerni.
És szeretnénk Grace-t jobban is megismerni.
Csakhogy ez
nem is olyan egyszerű, ugyanis Jack és Grace elválaszthatatlanok.
Van, aki ezt igaz szerelemnek nevezné. Mások talán feltennék a kérdést, hogy Grace miért nem veszi fel soha a telefont. Vagy miért nem lehet vele beülni valahova egy kávéra, jóllehet nem dolgozik. És hogy marad olyan sovány, noha rafinált fogások sorát főzi? És vajon miért van rács az egyik hálószoba ablakon?
Van, aki ezt igaz szerelemnek nevezné. Mások talán feltennék a kérdést, hogy Grace miért nem veszi fel soha a telefont. Vagy miért nem lehet vele beülni valahova egy kávéra, jóllehet nem dolgozik. És hogy marad olyan sovány, noha rafinált fogások sorát főzi? És vajon miért van rács az egyik hálószoba ablakon?
Művelt Nép,
2016
Eredeti mű: B.
A. Paris – Behind Closed Doors, Mira, 2016
Sok hűhó semmiért – a shakespeare-i
komédia címe jellemzi a legjobban azt a felhajtást amit a könyv körül csaptak.
Értem én, hogy marketing, meg el kell adni a könyvet, de azért engedtessék meg,
hogy az olvasó döntse el magának, hogy kedveli-e vagy sem. Az sem érdekel, hogy
hol és hány millió példányt adtak el belőle, mert utólag nem szokás megkérdezni
a vásárlót, hogy tetszett-e a könyv vagy sem, tehát az eladott példányszámok nem jelentik azt, hogy a negyérdemű szereti az adott irományt. És nem pontozom azt az agresszív
reklámot sem, amivel a kiadó még a közösségi oldalakon keresztül is bombázta a
köznépet… most ugyanezt a stílust követik egy másik kiadványukkal, egy
krimivel. Azért kiváncsi vagyok, hogy George Clooney hivatalosan is nevét/arcát
adta a reklám-kampányhoz, vagy majd lesz egy meglepetése valakinek…
No de vissza a
könyvhöz, ami témáját tekintve domestic
noir – értsd, mindazok a valós, élthű dolgok amelyek a romantikus,
habos-babos szerelmes regényekből kimaradnadnak, a házasság olyan hétköznapi
dolgai, amikre akkor jössz rá amikor kimondtad a boldogító igent és hirtelen megvilágosodsz,
hogy aláírtad a halálos ítéleted is az anyakönyvvel egyetemben.
Hasonló témájú
történetekkel már könyvben és filmen is találkoztunk… Leghíresebb talán az Egy ágyban az ellenséggel, Julia
Roberts-szel, vagy az Enough (nem
tudom milyen címen futott magyarul) Jennifer Lopezzel. Tehát nem fogom kivesézni
a történet cselekményét - annyian megtették már előttem ilyen-olyan fórumokon, hogy teljesen felesleges lenne. Azt viszont elmondanám, nagyon érződik a
stíluson, hogy a szerző első könyve, néhol vontatott és értelmetlenül
ismétlődő, és természetesen sehol nincs a nagy durranás, amire a sok, hangzatos
szlogeneket felvonultató reklám után jogosan vártam. Nem tegnap kezdtem el
olvasni, illene már tudnom, hogy a sokat dícsért és agyon-reklámozott könyvek,
kevés kivétellel, nem ütik meg azt a szintet amit az ember lányával elhitetni próbálnak - reklámból.
Jack egy
pszichopata, pont. Egy erős személyiség aki ellenőrzése alatt tudja tartani
feleségét és mindenki mással elhiteti, hogy a házasságuk tökéletes, ők az
álompár és alapból fel van készülve az esetleges lebukásra, hisz mindenkit beetet, hogy Grace labilis és pszichiátriai kezelés alatt áll. És megteheti
ezt, mert Jack okos. A pszichopaták mindig okosabbak mint a környezetük,
másképp nem tudnák kis játékaikat eljátszani. S mindig ugyanazt a sablont
követik: nullára viszik az áldozat amúgy is csekély önbizalmát és elhitetik
vele, hogy teljesen értéktelen személyek akik csak a környezetük megvetésére
érdemesek – tudatosan választanak önbizalom-hiányos embereket. Második lépésben
pedig teljesen elzárják az áldozatot a hozzátartozóktól, barátoktól… erről szól a pszihopátia: ellenőrzésről,
büntetésről, megfélemlítésről, mert ez ad erőt nekik, ez teszi lehetővé, hogy
másokat irányítsanak és mások fölött uralkodjanak. Grace pedig nemcsak egyedül van ebben a felállásban, hanem
Down-kóros húgára is gondolnia kell.
Szóval, nem
egy nagy buli a könyv, és mégis kellenek az ilyen töténetek, mert annyi könyv,
film, ismeretterjesztő kiadvány és felhívás ellenére, még mindig minden negyedik nő
valamilyen formában szembesül a kapcsolaton belüli erőszakkal – legyen az
fizikai vagy pszichikai. S nemcsak megtapasztalják, hanem még mindig elhallgatják, magukat okolják a
történtekért, szégyennek fogják fel amit titkolni kell a nyilvánosság elől…
vagy egyszerűen félnek.
Ha a könyvet
olvasod, akkor óhatatlanul eszedbe jut, hogy valószínű te is ismersz ilyen
párokat, lehet pont te is egy ilyen kapcsolatban élsz. De ne feledd: csak azzal tehetik
meg mindezt, aki hagyja, s ha csak egyetlen nőnek is sikerült a szemét
felnyitnia, már érdemes volt megírni a könyvet.
Nekem
egyszer-olvasós marad, de hát ízlések és pofonok…