Sylvia Plath - Az üvegbura

„Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban.” Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. „Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de – valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén.” A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokkterápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve – ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében, 1963-ban Sylvia Plath öngyilkos lett.

Európa, 2014, 2010, 2002, 1983

Kriterion 1981

Eredeti mű: Sylvia Plath – The Bell Jar, 1963

Monica Carrot A gyöngyszürke olvasásakor jutott eszembe ez a könyv, akkor említettem is, s mivel mostanság olvastam a folytatását, A szivárványszürkét ismét eszembe jutott. Egy olyan mű, amit minden könyvmolynak legalább egyszer el kell olvasnia - és nemcsak nekik. Lehetőleg felnőttként (is). Nem véletlenül szerepel az 1001-es listán és minden időben, mindenhol aktuális marad. Ez nagybetűs irodalom. Ha csak magyar nyelven ennyiszer adták ki, vajon hány kiadása lehetett úgy összesen az idők folyamán?

Nem mondanám, hogy nyomasztó történet, hisz a maga módján még humora is van, a cselekmény gördülékeny, nincs benne felesleges időhúzás. A történet meglehetősen objektív módon van elmesélve egy depresszív személyhez képest. Elképzelhető, hogy idegesíteni fog a főszereplő, mert hát rámosolyog a fene-nagy szerencse, de ő nem tudja értékelni és lelkesedni érte. Rengetegen szeretnének a helyében lenni, hiszen abban a korban a nők helyzete teljesen más volt, mint ma. S hogy jobb-e azóta vagy csak áltatjuk magunkat a látszattal, azt mindenki döntse el saját maga.

   Lehet maga a történet nem fog megérinteni, hisz több mint ötven éve írták, a régi idők Amerikájában játszódik. Más kor, más világ, még meg sem születtél akkor (én biztosan nem) mi közöd hozzá? – gondolhatod. Mi ennek a nőnek a zavara egy világégéshez vagy az emberéleteket követelő ilyen-olyan katasztrófákhoz képest, de aztán lassan rájösz, hogy bár egy önéletrajzi írás, ez mégsem kizárólag Esther Greenwoodról szól (vagy Sylvia Plathról), hanem valamennyi olyan emberről, akit befogott üvegbura… Van aki ki tud jönni alóla, van akit elnyel. S ha te magad nem is vagy alatta (vagy soha nem is voltál), attól még megvan a magad Esther Greenwoodja, lehet nemcsak egy, hanem több is.

Először még érettségi előtt olvastam a könyvet, különösebben nem érintett meg, mit tudtam én akkor, tizenévesen, mit jelent az, amikor semmi sem jó, amikor mindenkit elmar maga mellől az ember, akár mondva-csinált okokkal is. Mostanra már tudom mit szimbolizál az üvegbura, bár - eddig - még nem szippantott be. Néha előveszem és beleolvasok a könyvbe, különösen olyankor, amikor belefutok egy-egy "Esther Greenwood"-ba, mert "Esther Greenwood"-ok mindig voltak és mindig lesznek.

Akivel most utóbb találkoztam még ott van a bura alatt. A maga kis álomvilágában él, körbeveszi magát olyanokkal akik ezt elhiszik, olyanokkal akik nem kérdőjelezik meg létének fontosságát, és akik még véletlenül sem mondják el, hogy a bura alatt teljesen egyedül van, és ők, a többiek, mind az üvegen kívül vannak, vagy épp a saját burájukkal vannak elfoglalva és nem látják az üvegharang alatt kínlódó megkeseredett, magányos személyt. Ott lesz, amíg egy nap a bura teljesen elnyeli, mert ő nem a kiszabadulós fajta… és mikor ez megtörténik, senki még észre sem fogja venni, hogy a bura eltűnt, vagy már nincs alatta senki. Mert ilyenek vagyunk...

Mary Jo Putney - Fekete özvegy

Elveszett lordok 7.

Daniel Herbert egy londoni estélyen pillantja meg Jessie Kelhamet. A koromfekete, visszafogott báli ruha ellenére Jessie pillantásában valami sokat sejtetőt és valami ismerőset vél felfedezni. Találkoztak már vajon korábban is?
Az asszonyt rögtön a szájára veszi a város: karikatúra készül róla, amint halálos csókú özvegyként új áldozatra vadászik. Daniel nem tudja, hogyan viszonyuljon Jessie-hez, vonzza, ugyanakkor tart is tőle, úgy érzi, nem hozzá való. És bár a legszívesebben visszamenekülne orvosi hivatása védőbástyái mögé, úgy dönt, az összes kockázatot vállalva szívét adja a nőnek.

Maga sem tudja azonban mi vár rá: újabb és újabb titkok tárulnak fel Jessie korábbi életéből, a múlt árnyai mindig az asszony után nyúlnak. Lehet-e egyáltalán esélyük így a boldogságra?
   Mary Jo Putney regénye finoman és érzékenyen ábrázolja azt, hogy két óvatos, a múltban sokat szenvedett ember is képes az újrakezdésre, és a régi fájdalmakat leküzdve boldog szövetségben élhet.

Eredeti mű: Mary Jo Putney – Not Always a Saint , 2015

General Press, 2016

Itt a vége, s boldogan éltek, míg meg nem haltak… valamennyi elveszett lord (és b. nejeik őnagysága), számszerint mind a heten, mert ennyi kötetes Mary Jo Putney Lost Lords sorozata.

Kezdeném azzal, hogy ez egy nem tetszetős könyvborító, sőt, az eredetihez képest kivételesen ronda, de ugye nem a borítója szerint ítélünk meg egy könyvet?

Emlékszel a hatodik részből a doktorra (aki mellesleg felszentelt pap is – halmozza az élvezeteket és az oxfordi diplomákat), akinek a húga a grófhoz ment férjhez? Ez a könyv róla szól, mert isten és egy vírus kegyelméből főrend lesz. Bárói rangot örököl, miután egy járvány az öröklési rendben minden előtte lévőt kiiktat – tiszta véletlen, fel sem merül a gyilkosság lehetősége. Partnere pedig a későbbi “fekete özvegy”, akivel már rég ismerik egymást, bár az első és második találkozásuk között 8 év telik el és a hölgy időközben két férjet is elfogyaszt.

19. század Angliája, tehát az úri közönség a látszatnak él. Kalandos történet, melyet sértett örökösök, állandóan kísértő múlt, csipetnyi erotika és az előző részekből fel-felbukkanó szereplők tesznek élvezhetővé. 
    Ha az előző részeket olvastad, akkor ezt igazán kár lenne kihagynod. Ha pedig még nem olvastad a sorozatot, akkor ideje nekifogni, ha szereted a "töri-romi"-t, a 19. századi Angliát és a romantikát. A sorozat kötetei külön-külön is megállják a helyüket, de ha az egész sorozatod tervezed olvasni, akkor jó lenne sorba venni őket.

A sorzat előző részei, valamennyi részt a General Press Kiadó jelentette meg a Romantikus Regények sorozatban

1. Elveszett szerelem, 2010

2. Egy igaz hölgy, 2011

3. Egy hamis hölgy, 2012, 2014

4. Egy hamis úr, 2013

5. Leányrablás, 2014

6. A kém szerelme, 2015

Monica Carrot – A szivárványszürke

A Sebastian Hammersmith bűvkörébe kerülő, megbomlott elméjű Izabell, miután súlyos gyilkossági, majd öngyilkossági kísérletet hajt végre, áldozatával együtt kórházba kerül, ahol a további rendőri intézkedésig megfigyelés alatt tartják. A történtek felderítésével a munkájába temetkező Harlan Checkert bízzák meg, aki éjszakába nyúlóan, megszállottan nyomoz az ügyben.

Az áldozat és az elkövető kihallgatása után a hadnagy igyekszik minden olyan, további információt összegyűjteni, amellyel választ kaphat a brutális bűntett miértjeire, így belefog a Sebastian által írt erotikus elbeszélések és Izabell sötét titkokkal teli naplórészleteinek tanulmányozásába. Ahogy egyre több történetet olvas el, baljós előérzete támad, majd néhány régi, már lezárt aktát megnyitva szörnyű felfedezést tesz: a novellák valós eseményeken alapulnak, szereplőik egykor valóban léteztek.
Miközben Harlan lázasan nyomoz, a befolyásos Hammersmith család olyan információval áll elő, amely minden addigi, tényként elkönyvelt adatot megkérdőjelez…

TotHál, 2016

Ha azt hiszed, hogy A gyöngyszürke -vel már mindent láttál és olvastál, akkor naaaaaagy tévedésben vagy.

Új szereplő érkezik a történetbe: Harlan Checker hadnagy, akit az ügy felderítésével, nyomozásával bíznak meg. Checker… angolul azt jelenti “a személy aki ellenőriz”, vajon predesztinálja a név arra, hogy olyasmiket fedezzen fel, amire más mégcsak nem is gondol?

Izabell nem hal meg, s Christiannal sem sikerül végeznie, én pedig már a tizedik oldalon pofára estem egy váratlan felfedezés miatt, aztán kombináltam és kombináltam… és semmi nem jött be, ahhoz, hogy végülis bebizonyosodjon, hogy az első könyv olvasása utáni feltételezéseim voltak a helyesek… pillanatnyilag.

Ha a történet itt véget ért és nem lesz egy harmadik kötet – mert ugyebár ez epilógussal végződik –, akkor azt mondom, hogy összecsapott, beleunt a mizéria írásába, variálásába és már nem volt több ötlete a szex-történetekhez. És azért mondanám ezt, mert nem kaptam meg a választ minden, a könyveben felmerülő kérdésre, például ki volt Izabell Voegel/Phoenix, mi volt a valódi kapcsolata Benjaminnal és a szülei… jó, jó, nem lövök le mindent előre, de van egy csomó kérdés ami még válaszra vár.

   Ez a könyv egy erotikus pszicho-thriller. Nagyon erotikus… tizen-sok klasszikus szexuális aktust ír le férfi és nő között minden részletében, amelyben a férfiak valamennyien jól felszereltek és bírják a strapát, a nők pedig, egy-két kivétellel, hatalmas mellbőséggel és szexuális étvággyal rendelkeznek. Szex vízben, irodában, kocsiban, furgonban... mindenhol, néha ágyban is. 

A szerzőről továbbra sem tudni semmit, azon kívül, hogy ez a második magyar nyelven megjelent könyve… meg egyáltalán megjelent könyve, mert Monica Carrot semmi mással nem hozható kapcsolatban e két magyar nyevű könyvön kívül. Akkor talágatok: a szerző magyar? És férfi?

... és mégis olvasni fogjuk

   

Néhány nappal ezelőtt volt egy rövid összefoglalóm arról, hogy milyen könyv-sorozatok maradtak abba és valószínűleg soha nem fogjuk a folytatásaikat olvasni. Pontosan itt siránkoztam: Ezt sem fogjuk olvasni A betyárbecsület úgy kívánja, hogy pontosítsak, hisz jó hírek keringenek könyes berkekben.    Például a Gabo Kiadó megosztotta kiadásra tervezett romantikus könyveinek listáját - botorság és nagyképüség lenne azt hinni és állítani, hogy azért, mert olvasták múltkori hőzöngésem, hisz ki vagyok én, hogy hatással lehessek rájuk? El lehet látogatni a kiadó romantikus regényeinek blogjára és meg lehet tekinteni a kínálatot minden részletében (ez itt nem a reklám helye), én csupán néhány dolgot említek, olyasmit amit hiányoltam. 

Lesz Lisa Kleypas könyv, sajnos nem a Hathaway sorozat folytatása, ami abbamaradt a negyedik rész kiadása előtt, hanem más. Egy egész sorozat, hat részből: Wallflowers, magyarul mi lesz a neve és a kötetek címe, valamint a megjelenések dátumáról nincsenek pontosabb információk, de a hír bíztató, nem?

Továbbá a kiadó folytatja a tavaly kiadott Daniela Sacerdoti Glen Avich sorozatát, melynek első kötete a tavaly jelent meg Vigyázz rám címmel, és nyűgöltem a folytatásért  ezen a linken De nem lehetne a második résszel folytatni a harmadik helyett? Biztos nem véletlenül felejtették el megemlíteni azt a bizonyos második részt is a harmadik és negyedik mellett?

Az év folyamán lesz néhány Nora Roberts könyv - az írónő rajongói örülhetnek, Julia Quinn két rövid sorozata és vadiúj regénye ami a Bridgertonokhoz kapcsolódik, újabb két kötettel folytatódik Kristen Ashley Álompasi sorozata (tavaly olvastuk az első kettőt), és új írók is megjelennek a kínálatban.

Erre emlékszel? A bizonyos harmadik rész ami sosem jelent meg, nyálaztunk a borítója láttán és morogtunk amiért a kiadó bemondta az unalmast. Eléggé megbízható forrásból hallottam, hogy a Könyvmolyképző megvette a jogokat, mikor lesz belőle megjelenés ne tőlem kérdezd.

Unni nem fogjuk magunkat, az biztos!

Johanna Lindsey - Sherring Cross trilógia

Álmaim férfija/ Álmaim hercege

Johanna Lindsey lebilincselő mesélő, aki úgy fonja a romantikus történetek szálait, mint senki más. Megnyerő jellemekből, lélegzetelállító kalandokból és lüktető szenvedélyből szőtt históriái megérintik olvasói szívét.

A környék legkívánatosabb lánya, a vadóc és szeszélyes Megan Penworthy házassági terveinek célpontja Ambrose St. James – egy férfi, akivel még sosem találkozott, ám feltett szándéka, hogy feleségül megy hozzá. Más kérő szóba sem jöhet, különösen nem Devlin Jefferys, a meglehetősen jóképű, de rendkívül alacsony sorból származó lótenyésztő.

A cserfes, hercegi címre vadászó vörös szépség elbűvöli Sir Ambrose-t, aki azért adja ki magát a rangtalan Jefferysnek, hogy elkerüljön egy valószínűleg halállal végződő párbajt. Megesküszik, hogy elcsábítja és megszelídíti a lányt, mégpedig úgy, hogy közben valódi személyazonosságát sem fedi fel – ezzel áthúzva Megan számításait arról, hogy álmai férfijával kösse össze az életét. Csakhogy a férfi nem tudja, hogy az igéző kis cselszövő lesz az egyetlen nő, akit valaha is feleségül kívánna venni.

Gabo, 2015

Pannon, 1993 – Álmaim hercege címmel

Eredeti mű: Man of My Dreams

Szeress mindörökké/Szeress örökké

Az anyját még mindig gyászoló Kimberly Richards felháborodva tapasztalja, hogy apja, Amburough grófja azért kívánja minél előbb férjhez adni, hogy ezzel kedvére tegyen egy hölgynek, akit mielőbb el szeretne venni. A tüzes természetű ifjú örökösnő mélységesen megveti a kialakult helyzetet, ahogy azokat a személyeket is, akik csakis pénzért házasodnak. Nem csoda hát, ha nem tetszik meg neki a kiszemelt kérő, akivel Sherring Crossban megismerkedik, s aki nem más, mint Lachlan MacGregor, a MacGregor-klán jóképű, ám teljesen elszegényedett feje.

Kimberly románca a vonzó, hetyke Lachlannal nem sok jót ígér – különösképpen azért, mert a zsiványnak tervei vannak egy férjes asszonnyal, Wrothston hercegnéjével. Különös fordulatok és botrányos körülmények összejátszása folytán a korántsem összeillő pár egy olyan helyen köt ki, ahol egy kemény szív is megnyílhat az igaz szerelem örömei előtt.

Gabo, 2015

Magyar Könyvklub, 1997 – Szeress örökké címmel

Eredeti mű: Love Me Forever

A szerelem nyomában

Melissa MacGregor vadregényes skót otthonából a londoni társasági élet forgatagába kerül – ám még e nagy kaland is elhalványul az ígéret mellett, amelyet Lincoln Ross Burnett szenvedélyes tekintetéből olvashat ki. Bár egy véletlen találkozás során alig pár szót váltanak, Melissa azonnal sejti, hogy e vakmerő idegen lesz a végzete. Lincoln ugyanekkor döbben rá arra, hogy élete mindaddig nem lehet teljes, míg a feleségének nem mondhatja Melissa MacGregort.

A fülig szerelmes Cambury vikomt udvarlása azonban nem halad döccenők nélkül a romantikus beteljesülés felé. Az említett döccenőkből egyszerre tizenhat is van – mind hatalmas termetű és izmos, közülük hatot Iannek hívnak, és mindegyiket MacFearsonnek. Melissa zord, rosszalló bácsikái egyben Lincoln gyerekkorának megkeserítői, akik megfogadják magukban, hogy mindenáron megakadályozzák új keletű boldogságát. A férfi azonban ugyanennyire eltökélten néz szembe minden megpróbáltatással… hogy megszállottsága bűbájos tárgyát először Londonig… de ha kell, a világ végéig is kövesse.

Gabo, 2015

Eredeti mű: The Pursuit

Néhány napja volt az írónő születésnapja (írta a Facebook, másképp nem tudnám), és eszembe jutott, hogy a sorozat első két részét nem olvastam csak a régi fordításban, és azt is bizony régen. A vélemények megoszlanak, hogy melyik fordítás a jobb, én már a régire nem is emlékszem, annyi ideje olvastam.

Nem bántam meg, hogy ismét elővettem, annak ellenére, hogy a történet már ismert volt a számomra. Történelmi romantikus, említettem? Gondolom ez mindenki számára nyílvánvaló, ha az írónő nevét látja-hallja.

Szórakoztató, megnevettető, kellő mennyiségű humorral, szerelemmel és csipetnyi erotikával. A hölgyek szerethetőek és távolról sem tökéletesek, a férfiak pedig... nos, hát egy herceg, meg egy skót laird (Lachlan a kedvenc szereplőm mindhárom kötetben - de hát elfogult vagyok) és egy vikomt a harmadik részben, mi kell ennél több? Ez egy olyan sorozat amit szivesen látnék filmvásznon, remek kis romantikus komédia kerekedne belőle.

Végülis remek, hogy újra kiadták, új fordításban és most már valamennyi kötetet, mert Lachlan MacGregor története így kerek, bár az első részben csak mellékszerepet kap mint a kissé dilis, de nagyon szimpatikus útonálló és az utolsóban is "csak" a főhősnő örökké morgós apja. Egy dolog viszont állandó: Lachlan, a skót laird és Devlin, az angol herceg is nagy barátja a dolgok egyszerű lerendezésének: mindent meg lehet oldalni egy alapos veréssel, akár egymást osztják ki, akár másokat... és még nem említettem a MacFearson fivéreket a harmadik részből, akik szintén a rokonsághoz tartoznak és csupán tizenhatan vannak. A sorozat részei külön-külön is megállják a helyüket, de ha mindhármat tervezed elolvasni akkor ajánlatos a sorrendet betartani.

A világodat nem fogja megrengetni az biztos, néhol kissé elhúzta a lelkizéssel - főleg mikor a főhősnő párbeszédet folytat saját magával egy-egy témában, de szórakoztatni fog ha szereted a történelmi romantikus regényeket ... és mi kell ennél több?

A fenti fotón egyébként Balmoral kastély látható, mivel a könyvben szereplő helyszínek a valóságban nem léteznek. Balmoral II. Erzsébet kedvenc tartózkodási helye Skóciában, amit teljesen meg tudok érteni. Ez pedig az én kedvenc skót kastélyom, az Eilean Donan. Azért tűnhet ismerősnek, mert rengeteg filmet forgattak itt és a környékén, olyanokat mint a Hegylakó (Highlander), vagy akár modernet is, mint A boldogító talán (Made of Honor)