Monica McCarty – A Bajnok

   A Felföld rettegett fiai 10

   Tízedik részéhez érkezett Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozata, melyet a General Press Kiadónak köszönhetően olvashatunk magyar nyelven. Tartsatok velünk blogturnénkon és játszatok a Kiadó által felajánlott nyereménykönyvért.

   A szerelem még a legnagyobb háborús stratégákat is térdre kényszeríti…

   Eoin MacLean, a Bajnok tudta, hogy meglehetősen kockázatos beleszeretni az ellenség lányába, a gyönyörű és tűzről pattant Margaret MacDowell bűvköréből azonban nem tudott szabadulni. A férfi ígéretet tett a királyának, Robert the Bruce-nak, hogy a harcostársai előtt nem fedi fel a lánnyal kötött házasságát. Maga sem sejtette azonban, hogy a titkok és az elhallgatások milyen nagy árat követelnek majd – tőle, a házastársától és a királyért vívott harcuktól.

   Hat évvel élete legnagyobb veresége – és elárultatása – után Eoin készen áll arra, hogy bosszút álljon feleségén és annak klánján. A Margarettel való újbóli találkozása azonban minden tervét felülírja. Az asszony ugyanis olyasmit fed fel a férfi előtt, amely nemcsak a hat évvel ezelőtt történteket helyezi más megvilágításba, de kettejüket is arra készteti, hogy harc nélkül ne mondjanak le a szerelmükről.

   General Press, 2022

   Eredeti cím: The Striker, 2015

   Megrendelhető 

   Rajongok a történelmi romantikusokért, ezt soha nem is titkoltam, s kedvelem a skótokról szóló történeteket is, tehát Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozata igencsak előkelő helyen áll a preferenciáim listáján.

   A Bajnok a tízedik része egy izgalmas történetsorozatnak, s akik eddig is követték, azok képben vannak azzal, hogy miről is szól, akik pedig most kapnak kedvet hozzá, nyugodtan kezdhetik az olvasást A Bajnokkal, mert annak ellenére, hogy egy sorozathoz tartoznak, az egyes részek egymástól függetlenül is olvashatóak. Mi a közös mégis bennük? Az, hogy az egyes részek férfi főszereplői Robert de Bruce, Skócia trónkövetelő királyának szupertitkos elítalakulatához tartoznak.

   Azt tudni kell, hogy nem mindenki rajongott az ötletért, hogy Skócia függetlenedjen Angliától és saját királya legyen Robert the Bruce személyében. Maguk a skót klánok sem támogatták egy emberként ezt a törekvést, s ebben a történetben egy ilyen klán főnökének lánya lesz a főszereplő Margaret MacDowell személyében.

   A történet azzal kezdődik, hogy Eoin MacLean, akit Bajnokként ismernek a titkos alakulatban, megpróbálja tönkretenni feleségének házassági ceremóniáját. Igen, az asszony ismét férjhez készül, ezúttal az apja álta kiválasztott férfihoz, mert meggyőződése, hogy első férje már évek óta halott. S nagy a meglepetése, amikor a férfi egyszerűen megjelenik a ceremónián, pedig nem is tudja, hogy férjét tulajdonképpen apja jelenléte vonzotta oda, hiszen az elítalakulat évek óta próbálja elkapni az ellenük dolgozó klánvezért, akinek sikerül most is meglógnia.

   Innen a történet időben visszaugrik arra a pontra, amikor évekkel korábban a két főhős megismerkedett egymással Robert the Bruce várában, egy szétzilált sakktábla fölött, s  folytatódik egészen a történet jelenéig, alkalmat adva arra, hogy mindenki tisztába legyen azzal, hogyan alakult a két főhős sorsa egészen addig, amíg hat év után ismét összetalálkoztak.

   Ez egy intrikákkal, árulással, megtévesztésekkel és váratlan fordulatokkat teli, nagyon pörgős történet, amely egyetlen pillanatra sem hagyja lankadni a figyelmet. Mégis teljesen más dolog volt, ami nyomot hagyott bennem, mégpedig a hősnő elvakultsága, vagy nem is tudom minek nevezzem. Szép dolog a klán iránti feltétel nélküli hűség, de nem kellene agymosáshoz is vezetnie. Nyilvánvaló, hogy a MacDowell klán – tehát a hősnő is – és Eoin MacLean ellentétes oldalon állnak, de valahogy nem tudtam elfogadni azt, hogy Margaret esélyt sem adott a másik oldalnak, vakon hitt apjában és mindabban, amit ő képviselt. Sőt! Azt is szó nélkül hagyta, hogy a főhőssel közös gyermekét is beoltsák azzal a mérhetetlen gyűlölettel, ami apjára jellemző volt. Ilyen szempontból Margaret MacDowell kész csalódás volt, mert a kezdeti életvidám, kalandvágyó, karakán nőből egy bólógató bábúvá változott, akiből teljesen hiányzik a saját akarat és önálló gondolkodás.

   A boldog végkifejletek rajongói megnyugodhatnak: lesz happy end, a szerelmesek egymásra találnak és minden nézeteltérésüket tisztázzák. Epizódikusan természetesen feltűnnek az elítalakulat többi tagjai is, hogy támogassák a Bajnokot, tehát akcióban sincs hiány. A jó hír pedig az, hogy a sorozatnak nincs vége, mert hátra van még két rész, s ki tudja mi történhet még?

    Kedveltem – kivéve a hősnőt, akivel akkor sem tudtam azonosulni, ha némiképp megértettem min ment keresztül –, ajánlom a zsáner kedvelőinek.

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések

Az Újonc (A Felföld rettegett fiai 6)

A Vadász (A Felföld rettegett fiai 7)

A Haramia (A Felföld rettegett fiai 8)

Az Íjász (A Felföld rettegett fiai 9)

   Nyereményjátékunk természetesen Skóciához kapcsolódik, most híres skótokat keresünk. A turné minden állomásán rövid leírás található egy-egy híres skót származású személyről, a ti feladatotok pedig az, hogy beírjátok ennek a személynek a nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába.

   Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Bakteriológus, immunológus, neki köszönheti a világ az első antibiotikumot, a penicillint

 

a Rafflecopter giveaway

Blogturné Klub

08.17 - Betonka szerint a világ…

08.19 - Kelly és Lupi olvas

08.21 - Dreamworld

Elizabeth Hoyt – A vágy hercege

   Maiden Lane 12

   Újabb Elizabeth Hoyt sorozat magyar fordítása válik teljessé a napokban, hiszen a General Press Kiadónak hála most kerül a könyvesboltok polcaira a 12. Maiden Lane kötet. A vágy hercege nagyszerű kikapcsolódásnak ígérkezik a történelmi románcok rajongói számára, hiszen a történet egyszerre ígér kalandot és romantikát, kényszerházassággal és némi Szépség és Szörnyeteg felhanggal fűszerezve.

   A kifinomult, kedves és intelligens Lady Iris Jordan a rettegett bűnszervezet, a Káosz Urainak fogságába esik. A szabadulásához a segítség pedig onnan érkezik, ahonnan a legkevésbé sem várná. Dyemore hercegének legfontosabb célja, hogy beépüljön a Káosz Urai közé, és belülről pusztítsa el a szervezetet. Nincs ínyére, hogy az értékes idejét hölgyek megmentésével töltse. Most azonban, hogy a nagyurak mindkettőjüket meg akarják ölni, úgy gondolja, az lenne a legbölcsebb, ha feleségül venné Lady Jordant. Azzal azonban nem számol, hogy a végső szabaduláshoz nemcsak a gonosztevőkkel, hanem a saját démonjaival is meg kell küzdenie.

   General Press, 2022

   Eredeti cím: Duke of Desire, 2017

   Megrendelhető

   Soha nem titkoltam mennyire kedvelem a történelmi romantikus könyveket és Elizabeth Hoyt neve különösen kedves a számomra, hiszen a Maiden Lane sorozata örökkön örökké a szívem csücskében lesz. Ezért is vagyok szomorú, hogy véget ért ez az izgalmas, fordulatokban és érzékiségben bővelkedő sorozat. Hoyt minden könyvét szeretem, hiszen a Maiden Lane-en kívül két sorozata is megjelent már korábban magyar nyelven is, de nekem ez az abszolút kedvenc, ezért olyan nehéz búcsút mondani ennek a színes világnak, mely olyan remekül vegyítette a 18. század Angliájának arisztokráciáját és londoni nyomornegyedét.

   Tizenkettedik rész – még kimondani/leírni is sok, de egyetlen rész sem volt gyengébb, nem volt unalmas, s míg más (akár rövidebb) sorozatok esetében egy idő után már kiszámítható volt, sablonossá váltak a dolgok, Hoyt soha, egyetlen pillanatig sem engedte, hogy a figyelmem lankadjon.

   Ahhoz, hogy A vágy hercege cselekménye élvezhető legyen, nem kell ismerni a sorozat előző könyveinek történéseit (de kár kihagyni őket). Mindegyik önálló történetként is megállja a helyét, bár itt-ott kapcsolódnak egymáshoz. S aki már olvasta a sorozat előző részét, annak a két főhős is némileg ismerős, hisz mellékszereplőkként már megjelentek a cselekmény során.

   Hogy milyen volt ez a történet? Mint általában Hoyt írásai: pörgős, izgalmas, érzéki. Viszont különbözött abban, hogy míg eddig csak sejtette mennyire dekadensek a Káosz Urai tagjai, most viszont explicít példákat kaptam a brutalitásukból, szexuális devianciájukból, s bátran ki merem jelenteni, hogy az urak egy egész pszichiátriai klínikának adtak volna munkát úgy harminc évig.

   Kedveltem a főszereplőket is. Lady Irisről már az előző részben tudni lehetett, hogy talpraesett nő és nem egy törékeny virágszál. Elrablásakor képes kiszabadítójára pisztolyt fogni, mi több, még a ravaszt is meghúzza, hogy utána odaadóan ápolja. Kicsit önfejű, kicsit ellentmondásos a viselkedése, de mindenképpen két lábbal jár a földön. S akkor ott van partnernek Dyemore hercege, aki szinte a semmiből tűnt fel, és akit mindenki csak szörnyetegként emleget az arcát kettészelő sebhely miatt, s aki a Káosz Urai korábbi vezetőjének fia. Természetesen mindenki azt várja, hogy visszatérésének célja a romlott társaság vezetésének átvétele, viszont neki egyetlen vágya van: eltörölni a föld színéről mindent, ami ezzel kapcsolatos. Tele van gyűlölettel, bosszúvággyal és csak a célt látja maga előtt, akkor is, ha ez az életébe kerülhet.

   Más sorozatok esetében nagyon gyakran előfordult, hogy a záró kötet kicsit langyosabb, a nagy, mindenre kiterjedő boldog végkifejletre koncentrál, feltűnnek a korábbi részek főhősei is valamilyen össznépi alkalomból. Ez itt teljesen hiányzik, mert csupán Kyle hercege jelenik meg epizódikusan, hiszen az előző részben ő volt az, aki a Káosz Urait üldözte, s feltételezései szerint sikerült is felszámolnia őket – mekkorát tévedett! Ez itt kizárólag Lady Iris és Dyemore hercegének szerelmi története, s a Káosz Urain kívül nincs benne hely senki másnak.

   Nyilvánvalóan kedveltem a történetet, s szívesen tovább olvastam volna, akár ezt, akár egy újabb Maiden Lane történetet. Egy biztos, ez nem finom lelkű hölgyeknek való olvasmány, mert a szerelmi történeten és erotikán túl brutális őszinteséggel ábrázolja mindazt, amit a Káosz Urai képviselnek. Hoyt ismét bebizonyította, hogy egy sorozat sokadik részében is lehet újat, meghökkentőt, felkavarót alkotni.

   Bár számos kiegészítő novellája-szösszenete van, melyeket kétlem, hogy valaha is olvashatunk magyar nyelven, ennek a sorozatnak vége. De nagyon szurkolok, hogy jövőre egy újabb Hoyt sorozattal ismerkedhessem meg.

Kapcsolódó bejegyzések

A sötétség hercege (Maiden Lane 6)

Egy ágyban a szörnyeteggel (Maiden Lane 7)

Szívembe zárva (Maiden Lane 8)

Édes csábító (Maiden Lane 9)

A bűn hercege (Maiden Lane 10)

A gyönyör hercege (Maiden Lane 11)

   Minden állomáson egy-egy betű halmot találtok. A betűket helyes sorrendbe rendezve egy-egy, a General Press gondozásában idén megjelenő történelmi románc írónőjének neve olvasható össze. A feladat tehát a szerző teljes nevének beírása a rafflecopter megfelelő sorába.

   Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

AAIO CCCMMNRTY

 

a Rafflecopter giveaway

06.20. – Angelika blogja
06.22. – Betonka szerint a világ
06.24. – Könyvvilág
06.26. – Dreamworld
06.28. – Olvasónapló

Maggie Fenton – A herceg liezonja

   A pajkos régensség 1

   A pajkos régensség nevű sorozat első részével mutatkozik be a magyar olvasóknak Maggie Fenton. A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent A herceg liezonja könnyed stílusával és váratlan fordulataival mosolyt csal az olvasó arcára.

   Tartsatok velünk blogturnénkon és megnyerhetitek a Kiadó által felajánlott könyvet!

   Egy ​mindent irányítani akaró herceg.

   Egy éles eszű kékharisnya.

   És egy őrjítő vonzalom.

   A hűvös, szőrszálhasogató montfordi herceg elvárja, hogy minden úgy legyen, ahogy ő akarja: szép rendben, szigorúan a szabályok szerint. Ezért feldühödik, amikor megtudja, hogy az egyik hercegi birtok bérlője már egy éve meghalt, de valaki mégis irányítja, pedig egy ősi szerződés szerint az már a Montfordokat illeti. Amikor a herceg megérkezik Yorkshire-be, hogy utánajárjon a helyzetnek, rádöbben, hogy a birtokot egy vadóc nő vezeti – aki ráadásul még kékharisnya is.

   A tűzvörös hajú Astrid Honeywell talpraesett és tanult. Évek óta ő irányítja a Honeywell család gazdálkodását. És nincs szándékában senkinek – még Montfordnak sem – átadni valami elavult szerződés miatt.

   Montford és Astrid között azonnal fellobban a gyűlölet… és valami tagadhatatlan, leírhatatlan vonzalom. Ám ellen kell állniuk helytelen vágyaiknak, elvégre a hercegnek Londonban menyasszonya van. Viszont amikor Astrid élete veszélybe kerül, Montford azon kapja magát, hogy kész lenne mindenét kockára tenni, hogy megmentse a lányt.

   Mélyedj el üdítő románcukban!

Könyvmolyképző, 2021

Eredeti cím: The Duke’s Holiday, 2014

Megrendelhető         Beleolvasó 

   Mindig izgalommal tölt el, amikor egy új szerző neve tűnik fel egy-egy kiadó megjelenési tervében, különösen akkor, ha az illető szerző történelmi romantikus műfajban alkot, mert sajnálatos módon egyre kevesebb ilyen jellegű írás jelenik meg magyar nyelven. Nos Maggie Fenton egyike az ilyen új neveknek, bár nem kizárólag az általam annyira kedvelt zsánerben ír, hanem steampunk romance-t is (bármi is lenne az), igaz, más néven.

   A herceg liezonja egy sorozat indítókötete, s mint olyan, az alaptörténeten kívül felvezeti azt is, amire az egész sorozatban várhatunk. Azaz megismertet azzal a három rangos úriemberrel, akik majd egy-egy rész főszereplői lesznek – az elsőnek mindjárt maga a herceg –, kezdve az urak megismerkedésétől egészen a történet jelenéig. S ez egy meglehetősen hosszú ismeretség, hiszen még nagyon zsenge korban kezdődött a bentlakásos iskolában, s azóta is tart. Az urakból ketten a London társaság korhelyei lettek (szeretjük a pokolravaló korhelyeket), a herceg… nos, ő teljesen más kategória.

   Montford hercege (Monty, ahogy barátai szeretik idegesíteni) korán árván maradt és ez rányomta bélyegét életének alakulásán. Izzig-vérig tökéletes arisztokata, tisztában van rangjának súlyával, és hátsójában nem egy karó van, hanem egy egész fa. Lombostól. Pedantériáját a kényszerbetegségig vitte, tele van fóbiákkal, és egy hónap múlva egy hasonlóan rangos hölgyet készül feleségül venni, aki – az ő kritériumai szerint – tökéletesen megfelel az eljövendő hercegné szerepére: van származása, társasági szépségnek minősül és hideg mint a jégcsap. Az érzelmek nem játszanak ebben a házasságban. Az egész érzelemszegény férfi egy vicc, és nem sokban különböznek tőle közvetlen alkalmazottjai sem.

   Nos, egy hónappal a házasságkötés előtt Őhercegsége levelet kap, melyben egy sőrfőző intézmény tulajdonosa meg akarja venni Rylestone Hallt és az ott működő sőrfőzdét, mivel a bérlő/tulajdonos már egy éve eltávozott az élők sorából. Azt a Rylestone Hall nevű birtokot, ami évszázadok óta vita tárgyát képezi a Montfordok és a Honeywellek között, akik (pfúj!) sört főznek. Annak ellenére, hogy a Rylestone-ban főzőtt sör nagy népszerűségnek örvend, a birtok alig jövedelmez. S ha a Honeywell pátriárka halott, akkor ki küldözget hébe-hóba a hercegnek jelentéseket? Mivel nagyon bosszantja, hogy megtévesztették, sőt az is megfordult a fejében, hogy anyagilag is átverték, Rylestone-ba zavarja intézőjét, majd mikor az semmilyen hírt nem ad magáról, bármennyire is utál utazni, maga is útra kell sosem látott birtokára.

   Rylestone-ban pedig elindul az, amit semmi másnak nem tudok nevezni csak kabarénak. Kezdve azzal, hogy a kastély tornya ferde, amit a kényszeres herceg zavarónak talál, bent teljes zűrzavar uralkodik, két, meghatározhatatlan nemű ördögfióka görög drámát játszva randalíroz, egy idős hölgy pedig hatalmas rizsporos parókában még mindig a francia udvarban képzeli magát. És akkor ott van még maga A. Honeywell, aki a jelentéseket küldözgette neki, akiről kiderül, hogy nő és a neve Astrid, Uram bocsá’! lángvörös haja van és botrányos módon a két szeme különböző színű. És akinek legfőbb vágya, hogy visszazavarja a herceget oda, ahonnan jött. Ha még nem lenne elég, megjelenik a kastélyban a szomszéd grófné, aki gyakorlatilag a négy Honeywell-lány nagynénje, kicsit flepnis fia, aki azt hiszi magáról, hogy szerelmes Astridba, s ha még mindig nem lenne elég, színre lép Petúnia is, a Honeywellek házi kedvence. Nem kutya, nem macska, hanem egy kan disznó. És nem is kicsi. Tehát a herceget utolérte legvadabb rémálma, és ez tovább fokozódik, amikor Rylestone-ba érkeznek korhely barátai is, sőt menyasszonya is.

   Montford és Astrid kettőse egyszerűen döbbenetes. Egyszerre gyűlölik egymást és vonzódnak egymáshoz. És mindketten ugyanazt akarják: kitenni a másikat a házból. A herceg szemében Astrid mindaz, amit utál egy nőben: kiszámíthatatlan, okos, tanult, zavarja a feltűnő vörös haja, kétszínű szeme, és gyűlöli, hogy a lány átverte és folyamatosan további átveréseket tervel ki. Ami a legjobban zavarja az, hogy származása ellenére a lánytól olyan messze áll az úrinő fogalma mint Makó Jeruzsálemtől: haja többnyire kócos, gyakran nadrágot visel, férfi módra üli meg a lovat, s ha kell, káromkodik mint egy kocsis. Astrid pedig otthonát védelmezi, hiszen Rylestone az egyetlen otthon, amit ismert, és gyűlöli, hogy a herceg bele akar szólni a vezetésébe, hogy nem irányíthatja a dolgokat a maga liberális módján. És azt még jobban gyűlöli, hogy a herceg miatt számításba kell vennie az esetleges házasságot kérői valamelyikével: a vetélytárs sőrfőzde tulajával, aki egy undorító fazon, a dadogós lelkésszel vagy Sir Wesleyvel, nem teljesen százas unokatestvérével.

   Szédületes történet volt. Pörgött, tele volt meglepő fordulatokkal, millió szereplővel, akiknek mind jól meghatározott helyük volt a cselekményben. Könnyen olvasható, nagyon szórakoztató stílusban megírva, és az érzékiség is megtalálta a helyét. Bevallom rég vihorásztam ennyit egy könyv olvasásakor. 

   A zsáner rajongóinak kötelező olvasmány, és ajánlom azoknak is, akik jót szeretnének derülni, mert ez a történet egy kész paródia.

   Hercegekre vadászunk! Nyereményjátékunk minden állomásán egy-egy olyan történet fülszövegéből találtok részletet, amelyben egy herceg is szerepel. A feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a könyv címét és szerzőjének nevét, amelynek fülszövegéből a részlet származik.

   Figyelem! A beírt válaszok már nem módosíthatóak. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

   "Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat."

a Rafflecopter giveaway

Blogturné Klub

01.05 - Betonka szerint a világ…

01.07 - Olvasónapló

01.09 - Dreamworld

Monica McCarty – Az Íjász

   A Felföld rettegett fiai 9

   A kiváló íjász, Gregor MacGregor kulcsfontosságú szerepet tölt be Robert the Bruce rettegett fantomseregében. Egy küldetés során azonban felismerik, és ezzel nemcsak a saját, de a társai élete is veszélybe kerül. A férfi így arra kényszerül, hogy egy időre hazatérjen az otthonába, és eltűnjön szem elől. Ám odahaza nem a vágyott béke, hanem újabb küzdelem várja: az időközben kívánatos ifjú hölggyé cseperedett gyámlányának, Cate of Lochmabennek ugyanis feltett szándéka, hogy elcsábítja a harcost, és elnyeri a szívét. De vajon sikerül-e elérnie a célját, mielőtt veszélybe kerülnének, és örökre közéjük állna a titok: hogy ki is Cate valójában?

   General Press, 2021

   Eredeti cím: The Arrow, 2014

   Megrendelhető 

   “Az Úr ezerháromszáztizenkettedik esztendejében... Robert the Bruce és a titkos, elit felföldi harcosokból álló csapata hat éve vívja újszerű háborúját az angolok ellen, akik meg akarják fosztani a királyt a koronájától, hogy Skóciát az angol király hűbéresévé tegyék.”

   Még mindig visszasírom azokat a boldog időket, amikor a General Press Kiadó Romantikus Regények kategóriában havonta több könyvet is megjelentetett. Ahhoz képest most jó, ha egy évben tíz ilyen kötet kerül a boltokba. Pedig minden bizonnyal lenne rá igény, hiszen ezeknek a könyveknek egy része klasszikus/történelmi romantikus (ki melyik megnevezést szereti jobban), s az utóbbi időben a zsánerben meglehetősen gyenge a felhozatal. Nem titok, hogy kedvelem a régmúlt korokban játszódó romantikus történeteket, tehát két kézzel kaptam McCarty könyve után.

   Az Íjász a szerző A Felföld rettegett fiai nevű sorozatának kilencedik része, és azt is többször elmondtam már, hogy eleinte valamiért nem volt felhőtlen a viszonyom ezzel a sorozattal, annak ellenére, hogy Skócia a szívem csücske, és az itt játszódó történetek a kötelező olvasmány kategóriában futnak nálam. Bár egy sorozat kilencedik része, a kötetek önálló történetként is megállják a helyüket, hiszen az alap közös: a harcosok valamennyien Robert the Bruce titkos elitalakulatához tartoznak, skót szabadságharcosok, és az a feladatuk, hogy Robert the Bruce-t Skócia trónjára juttassák és ott is tartsák. Minden rész egy-egy, az alakulathoz tartozó harcos története. A sorozat és a zsáner kedvelőinek a jó hír az, hogy ezzel még mindig nincs vége, hiszen még hátra van három rész.

   Ez a kilencedik rész Gregor McGregor története, aki Bruce és a skót Felföld legjobb íjásza, és nyílván az elitalakulat tagja. Ő a sorozat „szépfiúja”. Igen, nem jóképű, nem vonzó, Gregor McGregor szép. Ami egyszerre áldás és átok. Áldás, hiszen soha nem kellett egyetlen hölgy kegyeiért sem tepernie, és átok, mert egy idő után a hölgyek felkínálkozása kezdett terhes lenni számára, s társai piszkálódását, ugratásait még nem is említettem. Nagy fájdalma, hogy soha nem bírta néhai apja elismerését, s bár a sors keze által ő a klánvezér, ezt inkább tehernek, mint megtiszteltetésnek érzi. És úgy gondolja, hogy meg sem érdemli ezt a tisztséget.

   A két főhős találkozása egy tragikus esemény alkalmával történik. Az angolok feldúlják a falut, ahol Cate, a hősnő, anyjával él, holttestek százait hagyják hátra, Cate-et pedig lassú halálra káthoztatják, amiért anyja védelmében rátámadt egy angol katonára. Egy kiszáradt kút mélyén senyved napokig, míg az elitalakulat néhány tagja – köztük természetesen az Íjász – ki nem szabadítja. És ez szerelem volt első látásra, legalábbis Cate részéről.

   Ez után az epizód után a történet néhány évet ugrott. Cate már fiatal hölgy, aki a McGregor klánnal él kiszabadítása óta, megtanulta megvédeni magát, mondhatni egy mini női harcos, és szíve továbbra is az Íjászért dobog, aki nem lát benne többet, mint védencét. Ekkor dönt úgy Cate, hogy a megszokott vadócból most nőiesre veszi a figurát, ami számatlan mulatságos jelenetet eredményez, hiszen mindig akkor történik vele valami, amikor a legjobban szeretne kinézni. McGregor pedig kényszervakációra érkezik haza. Legendás precizitása oda, királya pedig pihenni küldi.

   Kicsit zavaró volt, ahogy Cate mindent bevet, hogy észrevetesse magát a férfivel. Engem idegesít, mikor egy nő teper és szabályosan felkínálja magát egy férfinek, és Cate ezt ráadásul meglehetősen sután is tette, nem lévén tapasztalata a másik nemmel. Viszont annál találékonyabb, mikor a potenciális vetélytársnőket kell eltakarítani az útból. Éééééés van neki egy titka, amit azóta őrizget, amióta a skót harcosok kimentették a kútból. A történet pikantériája, hogy eleinte Cate fut McGregor után, aztán fordul a kocka és az Íjász fut a lány után, aki ekkor megjátsza az elérhetetlen, rátarti kisasszonyt, bár érzései a férfi iránt semmit sem változtak.

   A történet továbbra is megőrizte hitelességét és korhűségét, és nem volt egy habos-babos romantikus nyáltenger, bár én úgy gondolom, hogy az előző részekhez képest talán jobban fókuszált a párra és a velük kapcsolatos történésekre, mint az angol-skót konfliktusra. De ez nem feltétlenül rossz.

   Szerethető, pörgős, néhol meghökkentő, vagy akár egészen drámai, máskor pedig akár hangos kacagásra fakasztó. Annyi erotika van benne, amennyit a történet ígényel, nem esik túlzásokba semmilyen szempontból, tehát, bár nem volt tökéletes – mi az manapság? –, nekem ez a történet bejött és nyugodt lélekkel ajánlom a zsáner rajongóinak.

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

6. Az Újonc

7. A Vadász

8. A Haramia

Judith Pollack – Óhaza, Újvilág

   Utak és álmok 1, 2 

   Az eddigiektől eltérően ez egy kicsit rendhagyó bejegyzés lesz. Több okból is. Előszőr is azért, mert egy bejegyzésben írok egy sorozat eddig megjelent két részéről – ritkán szoktam ilyesmit elkövetni. S azért is szokatlan, mert  fura volt a találkozásom a könyvekkel, ugyanis néhány napja a második rész került kezembe (Újvilág) és akkor fedeztem fel, hogy ez tulajdonképpen egy sorozathoz tartozik. De akkor hol van az első rész – mint utóbb kiderült már második kiadásánál tart –, és én még miért nem hallottam róla? (mintha minden megjelenésről tudnék...) A kiadót ismertem, hiszen a gondozásukban jelenik meg Rita Falk Franz Eberhofer, a bajor antirendőr szerfelett mulatságos történeteiről szóló sorozat (apropó, a következő rész mikor?), a szerző neve teljesen ismeretlen volt, de hát Google a barátom, hajrá. 

   Google ez esetben nem segített, legalább is nem úgy, ahogy én szerettem volna, mert találtam ugyan egy Judith Pollack Schneyer nevő szerzőt az Amazonon, de nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az a Judith Pollack nem ez a Judith Pollack, mint ahogy az ajánlásban leledző Deutschtaler Literarische Zeitung sem található sehol, és a könyvek eredetinek feltüntetett német címei (Träume und Wege – In der alten Heimat, 2015 valamint Träume und Wege – In der Neuen Welt, 2019) sem hoznak semmilyen találatot. A logikus következtetés az lenne, hogy akkor egy magyar szerzővel állok szemben, akinek identitását így igyekszik eltitkolni kiadója (vagy akár ő maga), hogy kerülje a magyar szerzőkkel szembeni előítéletet. 

   Nos, akármi is lenne az igazság, a két kötetet három este (és fél éjszaka) alatt olvastam ki, s hozzá kell tennem, hogy ez közel 900 oldalt jelent. A történet családregény, melynek központi alakja Josephine „Josh” Pickerington, és a 19. század első felében kezdődik Angliában, hogy majd a második könyvben a felnőtt Josht követhessük Montanában, ami akkor az amerikai vadnyugatnak számított. 

Óhaza 

„Lenyűgöző történet egy fiatal nőről, aki nem hagyja magát letéríteni az álmai felé vezető útról.” 

(Deutschtaler Literarische Zeitung) 

   Josephine „Josh” Pickerington okos, érzékeny fiatal leány, akinek gyermekkora óta nagy vágya, hogy tanítónő lehessen. Ez azonban nem könnyű a XIX. századi Angliában, s Josh számos akadályt kell leküzdjön az álmai beteljesüléséhez vezető úton.  

   A regénytrilógia első részében, az Óhazában a főszereplő elbeszélésében ismerjük meg Josh gyermekkorának és felnőtté válásának történetét, otthona, a jellegzetes angol vidéki kisváros lakóit, életüket s a forradalmi újdonságokat, amelyek bámulatos gyorsasággal alakítják át az évszázadok óta változatlan mindennapokat… 

   Magistra, 2020, 2018 

   A fülszöveg meglehetősen pontosan megfogalmazza, hogy mi is várható a történet első részétől: Josh Pickerington kisasszony gyermekkorát és felnőtté válásának történetét ismerhettem meg, egy olyan gyermek, fiatal nő történetét, aki a kor (ne feledkezzünk meg róla, hogy mindez az 19. század eleji Angliában játszódik) áldozata. Bár nagyon tehetséges, minden kvalitása megvan, hogy álmait követve tanítónő lehessen, a társadalmi követelmények által neki kijelölt út teljesen más, hiszen abban az időben a nők csak nagyon kivételes esetekben tanulhattak tovább az elemi iskola után – már akinek az elemi iskola luxusa is megadatott. 

   A főhősnő életútja mellett a történet tökéletes korkép is arról, hogy milyen volt a 19. századi társadalom, milyenek voltak az elvárások és követelmények, mennyire idegenkedtek az újtól, a fejlődéstől, valamint kitűnő példája az egyház visszahúzó erejének. 

   Josh Pickerington nagyon pozitív hősnő, néha már émelyítően az lenne, ha nem lenne egyben áldozat is. Korának és családjának áldozata, a sors sem kényeztette el, bár szűkölködnie soha nem kellett. Családja és a kor követelményei megakadályozzák továbbtanulását, mikor lehetőség nyilna rá, és harmincon túl Josh ott találja magát egyedül, “szegény Josh”-ként emlegetett vénkisasszonyként, aki csak kívülröl szemléli szűkebb-tágabb családjának boldogságát, miután szinte mindenkiért áldozatokat hozott, és lassan feladja azt az álmát is, hogy valaha is megtalálja a párját. Ekkor gondol egy merészet, és csatlakozik az anglikán egyház missziójához, hogy az amerikai kontinensen tanítónő lehessen egy eldugott kis településen. De ez már a második könyv története. 

Újvilág 

   Az „Utak és álmok” trilógia első részében ("Óhaza") megismert okos, érzékeny fiatal nő, Josh Pickerington otthonát és addigi, békésen eseménytelen életét hátrahagyva Amerikába utazik, hogy az Anglikán Misszió szervezésében tanítónőnek álljon egy vadnyugati kisvárosban. Új, ismeretlen világba érkezik, amely egészen más, mint megszokott, jól ismert angliai otthona – egy kihívásokkal teli, minden napra új élményeket tartogató világ. Josh lelkesen lát munkához, s új barátai – közöttük egy Berlinből kivándorolt német család és egy titokzatos múltú, magányos farkas vadnyugati seriff – segítségével nemcsak a városka életét változtatja meg, de hosszas várakozás után talán a szerelem is rátalál végre… 

   Magistra, 2020 

   A második könyv nyilvánvalóan Josh újvilági kalandjait mutatja be. Kicsit sem rajongok az ilyen vadnyugati történetekért, de be kell vallanom, hogy ez bizony nagyon jó volt. Részletes leírást kaptam a hosszas utazásról Angliából egészen a Montana állambeli Camilla településig, ahol a hősnő lesz a városka első iskolájának tanítőnője. Igazi vadnyugati történet volt telepesekkel, bevándorlókkal, randalírozó banditákkal és egy nagyon fess seriffel. 

   Az ország néhány évvel a polgárháború után van, még mindig fájnak az akkor szerzett sebek, néhányan még mindig reménykednek az aranyból való hirtelen meggazdagodásban, és akkor még ott van az indián őslakosok kérdése is, bár ezt a témát épp csak érintette a szerző. Ez a hely, ahol az angliai „szegény Josh” kivirágzik, otthonra talál és megtalálja önmagát, az életcélját is, bár a honvágy időnként erőt vesz rajta. Ez egy épülő közösség története, úgy, ahogy egy teljesen más világból érkező fiatal nő látja.

   A történet – és ez mindkét részre érvényes – E/1-ben íródott, Josh meséli el a maga történetét, a maga szemszögéből. Nagyon olvasmányos, nagyon részletező, csodálatos nyelvezettel és még csodálatosabb leírásokkal. S ami a legfontosabb: elhittem, hogy mindez így megtörténhetett, annak ellenére, hogy fogalmam sincs mennyire hiteles volt mindaz, amit a szerző például az angol ipari forradalomról, a tömeges kivándorlásról, vagy az amerikai polgárháborúról leírt – annyira azért nem vagyok otthon a témában. Mellőz minden divatos klisét, nem játszik rá arra, hogy erotikával adja el a történetet, mert ebben bizony egy szikra erotika sincs, bár nem iktatja ki a szerelmet a történet egyik részéből sem. Mondhatnám azt is, hogy ez egy régimódi stílusban megírt család- vagy kalandregény, mely felüdülést hozott a sok kortárs romantikus-erotikus sablontörténet után. 

   Bárki is rejtőzne Judith Pollock neve mögött, abba ne hagyja az írást, mert én mindkét történetet nagyon kedveltem, és nagyon várom a trilógia befejező részét. Nálam ez a sorozat a maradandó élmény kategóriában fut. 

   Imádtam, ajánlom!

Sabrina Jeffries - Karácsonyi csoda

Pierce Waverlyt, Devonmont grófját gyermekkorában a szülei rokonok gondjaira bízták, és a férfi sosem bocsátotta meg nekik, hogy magára hagyták. Egy nap azonban levelet kap anyja társalkodónőjétől, Mrs. Camilla Stuarttól, amelyből arról értesül, hogy az édesanyja súlyos beteg. Azonnal hazatér vidéki birtokukra, hogy elbúcsúzhasson az asszonytól. Ám amikor megérkezik, meglepődöttségében a szája is tátva marad. Kiderül ugyanis, hogy az anyjának semmi baja, ő pedig beleesett Camilla körmönfont csapdájába. Az életvidám, vonzó özvegyasszony ugyanis eltökélte, hogy mindent megtesz azért, hogy kibékítse őlordságát az anyjával. A célja elérése érdekében pedig még arra is hajlandó, hogy elfogadja a férfi által felajánlott alkut, amely tisztességesnek egyáltalán nem nevezhető… 

Sabrina Jeffries karácsonyi történetében a Halstead Hall bajkeverői című sorozatból megismert Lord Devonmont sorsát követhetik nyomon az olvasók a megbocsátás és a szerelem útján.

General Press, 2016

Eredeti mű: Sabrina Jeffries – ‘Twas the Night After Christmas, Gallery Books, 2012

Ha agyonüttök sem emlékeztem, hogy hol kellett nekem Őlordságával találkoznom, pedig a Halstad Hall bajkeverői sorozat (A lord titka, Ördögi csábító, Felejthetetlen csók, A csábítás tétje, Egy hölgy sosem enged) valamennyi részét olvastam… igaz, nem mostanában. Valamikor túl a könyv felén megjött a magyarázat, honnan az ismeretség: a negyedik részben (A csábítás tétje) Őlordsága versenytudvarolt Gabriel Sharpe-pal Virginia Waverly kisasszony kegyeiért és vesztett. Bár nem is komolyan tette, csak heccelni akarta a konkurenciát. Akik olvasták a Halstead Hall bajkeverői sorozatot, tudják miről beszélek, akik meg nem, azok nem tudják mit hagytak ki. És juhééé!!! Már október közepén spanolhatjuk magunkat a nagy, össznépi,  karácsonyi összeborulásra, mert ahogy a könyv címe is jelzi, ez egy karácsonyi történet.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ebből elég lett volna egy rövid és tömör karácsonyi novella is.  Így túl sok volt a visszaemlékezés, lelkizés, húzás-nyúzás, és végül már-már nyálas volt a nagy, mindenre kitejedő boldog befejezés. Mellesleg ez nem része a Halstead Hall bajkeverői sorozatnak, Pierce Waverly negyedik részben betöltött epizódikus szerepe miatt emlegítik vele együtt, és mert a Waverly-k és Sharpe-ok többedrendüleg is rokoni kapcsolatban állnak egymással házasságból kifolyólag. Ha nem emlékszel hogyan – mint ahogy én sem emlékeztem – a könyv majd emlékeztet egy ponton.

A fülszöveg bőven elmondja miről szól ez a történet, viszont nem tesz említést arról, hogy ismét egy buzgó mócsinggal van dolgunk, akinek fogalma sincs a múltban történtekről, csak megy a saját feje után, szerinte ezt kell tennie és ez belefér a napi jócselekedet kvótájába. Mert a női főszereplő, Mrs. Camilla Stuart pontosan ilyen. Akkor sem hagyja abba mások életében és múltjában való vájkálást, amikor többször és kifejezetten megkérik erre. Természetesen kéretlen ügyködése eredményeként sikerül tisztázni sok félreértést és fény derül egy régi féltékenységi drámára, de ettől Mrs Stuart nem lett sem kedvesebb, sem szimpatikusabb, még a motivációja sem teszi szerethetőbbé az én szememben. Ugyanis Mrs. Stuart lelenc-gyermek, árvaházban nevelkedett, ott is dolgozott egy ideig, és ebből kifolyólag úgy gondolja, ha valakinek szülei vannak, azokat kötelező módon szeretnie, becsülnie és tisztelnie kell, bármi is történt a múltban.

A könyv többbször is utal Clement Clarke Moore, amerikai költő ‘Twas the Night before Christmas című költeményére, tulajdonképpen a történet karácsonyi szokásokra vonatkozó része a vers köré van építve. Bár több, néhány soros idézet is van a versből a könyv egyes fejezeteiben, még mindig nem elég egy olyan olvasó számára, aki egyáltalán nem ismeri azt. Továbbra az sem volt világos a számomra, hogy mit keres ez a tipikusan amerikai szokásokat felidéző vers egy, a 19. század Angliájában játszódó történetben, amikor a szereplők egyike sem származik az Újvilágból. Értem én, hogy a szerző az Egyesült Államokban él és ennek a versnek a felolvasása állítólag az amerikai karácsonyi szokásokhoz tartozik, de úgy kilógott a történetből, mint egy farok.

Nagyon rózsaszín, nagyon kiszámítható végkifejletű történet. Nem volt éppen rossz, de az egyszer olvasós kategóriába marad nálam, és hát ízlések, meg a pofonok…

Diana Gabaldon – A lángoló kereszt - 2. kötet

Outlander 5/2

A tavasz nemcsak a napsütést hozta, hanem a népszerű Outlander szorozat ötödik részének második kötetét  is, melyben tovább követhetjük a kedvenc hőseink kalandjait az amerikai kontinensen.

Kövesd a Blogturné Klub négy bloggerét turnéjuk során és versenybe szállhatsz a kiadó által felajánlott nyereménykönyvért!

EGY ​BÁMULATOS KALAND, AMI PRÓBÁRA TESZI A SZÍVET, MÉRLEGRE TESZI A LELKET ÉS MEGMÉRI A SZELLEMET… NYELVEZETE FRISS, GAZDAG LEÍRÁSOK TARKÍTJÁK, A TÖRTÉNET PEDIG CSELEKMÉNYDÚS… MAGÁBA SZIPPANT! CNN.com

A Korona észak-karolinai gyarmatán a gazdag arisztokrácia és a megélhetésükért küzdő telepesek állnak egymással szemben, törékeny egyensúlyban tartva a kialakult, feszült helyzetet.

Közöttük áll Jamie Fraser, egy talpig becsületes és tisztességes férfi. Miután száműzték szeretett hazájából, Skóciából, végre megkapta a földet, ami után áhítozott. Támasza rendkívüli felesége, Claire, a nő egy másik helyről és időből, aki az eljövendő események ismeretének terhes ajándékát hordozza. Korábban ez a tudás veszélyt és áldást is jelentett Jamie és Claire számára. Most talán pislákoló fáklyaként vethet fényt az előttük álló vészterhes éveken át vezető útra – vagy olyan tűzvészt okoz, amiben mindketten hamuvá égnek.

A lángoló kereszt egyszerre szívbemarkoló, letehetetlen, a legapróbb részletekig történelmileg hiteles és süt belőle a szenvedély.

Könyvmolyképző, 2019

Eredeti cím: The Fiery Cross, 2001

Megrendelhető                Beleolvasó 

Rég vártam annyira egy könyv megjelenését, mint A lángoló kereszt második kötetéét. Azt hiszem régebben már említettem, hogy engem – másokhoz képest – viszonylag későn kapott el az Outlander-vírus, és ehhez a népszerű televíziós sorozatnak semmi köze, hiszen még mindig nem láttam belőle egyetlen részt sem. Egyszerűen nincs időm. Vagy olvasás, vagy tévézés, de a kettő együtt nem megy, és akkor már inkább az olvasás.

Azt mindenki tudja – legalábbis azok, akik valaha is hallotak a szerzőről és írásairól –, hogy a az Outlander sorozat egyetlen történet, mely nyolc könyvön (a kilencedik írása folyamatban van, s ki tudja mennyi lesz még…) és néhány kiegészítő történeten keresztül mutatja be főhőseinek  (és nemcsak) kalandjait és sorsuk alakulását. Nyilvánvaló, hogy a sorozat részei szorosan kapcsolódnak egymáshoz, tehát szépen sorban kell olvasni őket. S aki most kapna kedvet a monumentális műhöz, annak hosszú ideig van olvasnivalója, hiszen Ms. Gabaldon nem igazán adja ezer oldalnál alább könyvenként.

A sorozat ötödik része sem volt egy rövidke szösszenet, hiszen az első kötet kereken 800 oldal volt, ez a második kötet viszont “csupán” 624.

A lángoló kereszt első kötete lassan csordogált, túl sok nem történt benne. Az egész inkább az otthonteremtésről szól az idegen földön. Az észak-amerikai kontinens egy része még mindig angol fennhatóság alatt van, ide száműzik azokat a skótokat, akik valamilyen csoda folyamán túlélték a Skócia függetlenségéért folytatott harcokat. Ide kerül hosszas kalandozás után Jamie Fraser is családjával együtt, és végre megkapja azt a földterületet, ahol újrakezdheti az egészet. Ez a Fraser’s Ridge, ahol teljesen nulláról épít újjá mindent, hoz létre egy kis közösséget.

A második kötet valamivel pörgősebb és több történik benne mint az előzőben. Mindjárt az elején egy összecsapással kezdődik a hatalom képviselői és a Rendfenntartók között és az ott történtek kihatással lesznek a történet további alakulására, különösen ami Rogert illeti.

S ha már Rogerről beszélünk, akkor azt is el kell mondanom, hogy bár szerelmesek egymásba Briannával, ezt valahogy most nem jött át. Ugye, ott van Jemmy apaságának kérdése, amiről hangosan mindenki úgy nyilatkozik, hogy nem fontos, de titokban mindenki bizonyosságot szerezne, hogy Rogeré-e a gyerek, vagy Stephen Bonnet az apja, hiszen Bonnet röviddel a Rogerrel való szerelmeskedés után erőszakolta meg Briannát. Brianna pedig mintha nem is lett volna jelen ebben a részben. Mármint igen, fizikálisan ott volt, de minden gondolata saját anyasága körül forgott, és nem igazán volt szükségem arra, hogy részletesen megtudjam hányszor szoptatta meg Jemmyt, vagy hány pelenkát kellett cserélnie. A pár mindkét tagjának megvan a maga baja, most nem éreztem, hogy működött volna a kémia kettejük között, hanem inkább mintha eltávolodtak volna egymástól az előző részekhez képest.

Természetesen folytatódik a vadászat Stephen Bonnet után, hiszen úgy Roger, mint Jamie bosszút szeretne állni rajta azért, amit Briannával tett. De mivel minden tervnek van egy buktatója, ez sem úgy sül el, ahogy a férfiak eltervezték. S mivel Bonnet megsebesül, de határozottan nem állíthatnám, hogy meg is hal, ennek valószínűleg még folytatása lesz az ezt követő részek valamelyikében.

A minap beszélgettem egy ismerőssel, aki nem rajongója a sorozatnak, az első részek után fel is adta, mert idegesítette Claire tudálékossága. Igen, Claire tudálékossága idegesítő, néha engem is zavar, de ilyenkor mindig elmondom magamnak, hogy ő egy 20. századi tanult nő, és ezt a tudást viszi magával vissza a 18. század végére. S nem kevés esetben milyen hasznosnak is bizonyul ez a tudás. Az Outlander-rajongók tudják, hogy nem ő (és Brianna meg Roger) az egyetlen, aki megtette ezt az időutazást. Most újabb bizonyítékot kapunk arra, hogy az időutazók sokkal többen vannak, mint azt valaha hőseink gondolták volna, és mindenki a maga módján éli meg, írja le ezt az eseményt. Nem vagyok Claire rajongója, de a tudás, amit magával visz, sokban segíti az alakuló kis közösség életét és nemcsak, hiszen messzi földről is járnak hozzá betegek. De természetesen a tudás nem helyettesíti az eszközöket, főleg azok hiányát nem.

Azt is mondtam már egyszer, hogy én jobban szeretem, ha a skótokról szóló történetek Skóciában, vagy legalábbis a környéken játszódnak, de azért érdekes volt a Fraser-csapat kirándulása az indián őslakosokhoz… és azt hittem, soha többé nem fogom majd látni az ifjú Iant.

Aki az első kötet olvasása után azért húzta az orrát, hogy lassú volt, megnyugodhat, ez pörgősebb, több történés van, de a központban továbbra is a közösségépítés áll. Mindez szépen megfogalmazva, történelmi akkurátussággal, mely mögött titáni kutatómunka állhat.

Szép volt, jó volt, választ kaptam néhány nagyon rég felmerült kérdésre, volt néhány meglepetés is, izgalomban sem volt hiány, bár azt nem mondanám, hogy a történet teljes fordulatszámon pörgött. De hát ízlések és pofonok…

Ja, és a fehér koca még mindig túljár Jamie eszén, és továbbra is meglóg az ólból, amikor úri kedve úgy diktálja…

Kapcsolódó bejegyzés:

A lángolókereszt 1

Nyereményjátékunkban a népszerű történet szereplőit keressük. Minden bejegyzésben egy-egy ismert karakter nevét rejtettük el. A ti feladatotok az, hogy megtaláljátok ezt a nevet és a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

05.05 - Betonka szerint a világ…

05.07 - SpiritBliss Sárga köves út (extra)

05.09 - Könyvvilág

05.11 - Deszy könyvajánlója (extra)